8 Órai Ujság, 1920. július (6. évfolyam, 155-181. szám)

1920-07-02 / 156. szám

2 / Deficittel küzdődő állam ne tartson hadsereget. J Graz, jut. 1. !' Al. CratzQT TMgespost munkatársa beszélgetést folyatott a bécsi Jóvátételi Bizottság egyik tagjával, akihez azt a kérdést intézte, hogy miért oszlatja fel az antant az új osztrák hadsereget. A Jóvátételi Bizottság tagja azt felelte, hogy egy olyan ország, mint Ausztria, amely az antant alamizsnájából él, évenként húsz milliárd deficittel dolgo­zik, nem tarthat zsoldos hadsereget, amelynek költségei már most megha­ladják az egy milliárdot és még foko­zódni fognak. A Jóvátételi Bizottságnak kötelessége arra ügyelni, hogy az osz­trák államháztartást megfelelő takaré­kossággal vezessék. Ehhez járul még az is, hogy az ostrák hadsereg párt­hadsereg. A török béke. / Pária, jul. 1. A Tgmps .­közlése szerint a török békedefegáción­ak a békejavaslatokra adott válása negyven oldalra terjed. A török állormány elismeri az új álla­­mokat/köztük Szíriát, Mezopotámiát és Palesztinát, valamint Örményországot és Hedzsaszt mint függet­en államokat és elismeri Franciaország protektoriá­­tusát Tuniszban és Marokkóban. Líbiá­­ban lemond mindenféle jogokról és kiváltságokról és lemond a Dodekane­­zosz szigetcsoportra vonatkozó jogairól és kívánságairól is. Elismeri Anglia protektoriátusát Egyptomban, a hajó­zás szabadságát a Szuezi-csatornában, az angol-egyiptomi közigazgatást Szu­dánban és Cyprus szigetének angol annexióját. Törökország lemond jogai­ról az Aegei-tenger szigeteire nézve, viszont Konstantinápoly biztosságának okából követeli a többi között az ide­gen hadihajók számának korlátozását. Kéri továbbá a török kormányt, hogy keleti Trácia maradn­on meg az előbbi határok között és török fenhatóság alatt. Szmirnát pedig a határos terüle­tekkel elvütt ürítsék ki a görög csapa­tok, a mm .■áL.uUiL,:: ' j(„ Paris, juif. 1. lAz angol-török hadierők egy angol tábornok parancsnoksága alatt készen állnak, hogy a Márvány-tenger partján megtámadják a török csapatokat. A hadműveletek Foch és Wilson tábor­nagyok tervei alapján hajtják végre. Nagy éhségzavargás Li­beckben. ■/ Berlin, julius 1. Lüibeckben­ tegnap reggel s­úlyos za­vargások tömtek ki az élelmfiszerhiány miatt. A tüntetések a piaacon kezdőd­tek és onnyan hamarosan átterjedtek az egész városra. Az őrséges nép meg­ostromolta a gyünyöcsös és főzelékes bódékat és köremte, hogy olyan áron adják a­ gyümölcsöt és a főzelé­ket, amelyet a szegény nép is meg tud fizetni. Később a városban levő nagy árucsarnokokat is megrohanták. A kivonult őrség ijesztésül többször a levegőbe lőtt és ezzel egyelőre sike­­rü­lt nagyobbszabásu rablásoknak elejét venni. Délben válságos lett a helyzet, úgy, hogy az egész városi őrséget riadóval lármázták fel. A rendőrség a városháza védelmére sietett, de on­nan elszólították a Kaarstadt nagy cípőárucég üzletéhez, amelyet a tömeg már fosztogatott. A rendőrség sortü­­zet adott a levegőbe, mire a tömegből sokan lövöldözni kezdtek a rend­őrökre. Egy rendőrtisztviselő súlyo­­san megsebesítettek, sok rendőr köny­­nyebb sebet szenvedett. A város egyes részeiben rendőrőrszemeket és rend­­őrőr jára­tokat a zavargók le­fegyverez­tek és kegyetlenül bántalmazták őket. A­ kár, amelyet a fosztogató nép a városban okozott, több millióra rúg. KenyHa bErendezések sezlonállványok, irógépasztalok kicsinybe, és naivban, üzleti berendezések, üvegfala lépcsői ésj­árat olcsón eladók, úgyszintén min­­dennemü asztalos munkák, átalakítások eleué készít-n Dningfő asztalosgyárában, Király­­\­ötnek. - ilUt r.wilutoaa.TftiafönJÁ—^fios.^ A vörös hadvesét bírái előtt Stromfeld ezredes pere a hadosztálybíróságon. —­ Saját tudósítónktól. *­* Hatalmas termetű, nyilt tekintetű férfi állott ma a hadosztálybiróság elő­tt. A­ Margit-körúti fogház nagy tár­­gyfalóelmében szigorú, komor nézésű kártyszeik ülnek a hallgatóság helyén és érdeklődve várják­ a fejleményeket. Stromfeld Aurél volt vezérkari ezredes, a vörös hadsereg egykori vezérkari fő­­nöke áll bírái előtt. A vádlott sötétkék ruhában katonás tartással áll a birói emelvénynél, mögötte egy szuronyos csendőr. Vallomását rövid, egyszerű mondatokban mondja el, élesen hang­súlyozva minden fontos szót, mintha most is katonáknak adna ki parancsot. A kiváló képességű, magasrangú ka­tonatiszt ma csak egy érdekes vádlott, aki nagy iratcsomóval, aktákkal, térké­peikkel felfegyverkezve vonult ki a mai főtárgyalásra, élete legnagyobb és leg­nehezebb ütközetébe. A vádirat: A katonai ügyészség Stromfeld Aurél negyvenkét éves, volt vezérkari ezre­des ellen két csoportba osztott vádat emel. Az első csoport szerint megvá­dolja a katonai ügyészség a katonai büntetőtörvény­könyv 311., §-ába üt­köző közcsendháborítás bűntette miatt, a második csoportba pedig a felségáru­lás bűntettére vonatkozó vád van fel­sorolva. A katonai ügyészség vádiratában ál­talános képét adja a forradalmi idők­nek, Stromfeld Aurél ezredes szerepét pedig az októberi forradalom kitörése óta élénk színekkel világítja meg. A vádiratnak erre vonatkozó része így hangzik: „Az 1918. évi októberi forradalom után Stromfeld Aurél ezredes egy ideig a Ludo­­vika Akadémia parancsnoka volt, később pedig, mint a hadügyminisztérium főcso­port vezetője működött. Mindkét állásá­ban a szocializmus hívének mutatta ma­gát. Stromfeld szerepe arra vall, hogy a múltban uralkodott szocialista irányzatot és a felfordult politikai helyzetet a maga javára akarta kiaknázni és működése tu­lajdonképpen az átkos proletárdiktatúra előkészítésére vonatkozott. Az akkori rendszer szerint a fontosabb katonai állá­sokat teljesen ismeretlen, szakképzettség is tapasztalat nélküli elemekkel töltötték be. Pogány József, mint a katonatanács feje, diktátori hatalmat gyakorolt és des­truktív szellemben a hadsereg felbomlasz­­tásán dolgozott.­­Stromfeld Aurél egyike volt az elsőknek, akik a tisztikarból be­léptek a szociáldemokrata pártba. Ezzel érdemeket akart magának szerezni, s míg tábornokokat és ezredeseket nyugdíjba küldtek, Stromfeld, mint a szocialisták kedvence, főcsoportvezetője lett a minisz­tériumnak. A proletárdiktatúra idején Böhm hadügyi népbiztos kívánságára el­vállalta a vörös hadsereg vezérkari fő­nöki állását. Akármilyen szándék vezette a terheltet arra, hogy ezen állását elfog­lalja, amikor látta, hogy a régi katonai rend és fegyelem visszaállítására irányuló állítólagos szándékát megvalósítani nem tudja, módjában állt volna, hogy bárminő ürügy alatt is otthagyja állását. Strom­feld azonban megmaradt vezérkari főnöki pozíciójában és csak akkor távozott, midőn Pogány hadügyi népbiztossal személyes differenciája támadt. Szántó hadügyi nép­biztos később Tombor alezredest tette meg vezérkari főnökévé és Stomfeldet teljesen háttérbe szorították. Erre Stromfeld bete­get jelentett, visszavonult és családjával Győrbe költözött." Az ügyészi vádirat megállapítja azt a tényt, hogy a tanácskormány célja a har­madik internacionálé álláspontja szerint a világforradalom létesítése volt és Strom­feld behódolt ezeknek az eszméknek, mert toborzás útján vörös katonákat gyűjtött, s nem mentheti eljárását az a védekezése, hogy kényszerítő körülmények ,és család­ját is fenyegető veszély hatása alatt cse­lekedett. A közcsendháborítás bűntettére vonat­kozó vád abból áll, hogy Stromfeld a pa­rancsnoksága alá rendelt tisztikart rá­beszélte, hogy belépjenek a szociáldemok­­­r­ata pártba, hozzájárult ahhoz, hogy a hadseregben meghonosítsák a katonatanács­t ,bizalmif­érfi, rendszert. Közreműködött arra, hogy a hadseregben uralkodó fegyel­met meglazítsa és végeredményében a had­sereget felbomlassza. A felségsértés bűntettére vonatkozó vád pedig abból áll, hogy a proletárdiktatúra alatt a tanácskormány szolgálatába sze­gődött és mint a vörös hadsereg vezér­kari főnöke, a katonai erők céltudatos megszervezése és megerősítése által a pro­letárdiktatúra fenállását biztosítva, fellá­zadás előidézését mozdította elő. A főtárgyalás ítélőtanácsa öt tagból áll. A főtárgyalást dr. Zamaróczy Zsigmond őrnagy, hadbiró vezeti. A vá­dat dr. Vértess Géza őrnagy, hadbiró képviseli, a védelmet pedig dr. Darvas János ügyvéd látja el. A főtárgyalásra számos tanút idéztek be, köztük Soós Károly honvédelmi minisztert, Juliet Ferenc alezredest és még számos törzs­tisztet, főtisztet és miniszteri tisztvise­lőt. Hivatkoztak még tanuképei gróf Eszterházy Jánosra is, de ennek kihall­gatását mellőzte a hadbíróság azért, mert gróf Eszterházy Jánost megidézni nem lehet, mivel Cshországban letar­tóztatták.­­ Reggel kilenc órakor kezdte meg a had­­osztálybíróság a­­Bűnügyi tárgyalást. Rácz Gábor vízérőrnagy megnyitja a tárgyalást, a Vádlottat szuronyos csend­­őrölet vezeti le a tárgyalási terembe. A védő kérésére megengedik, hogy a tárgyalásról gyorskfél­ jegyzőkönyvet vétethessen fel. Stromfeld kihallgatása. Stromfeld először is személyi adatait mondja el. Vagyona nincs, a magyar nyel­ven kívül németül és franciául beszél, négy gimnáziumot és ludovika akadémiát végzett, majd a tiszti tanfolyamot és a hadiiskolát végezte el. A tárgyalást vezető elnök felszólítására elmondta, a következő kitüntetéseket kapta: II. osztályú Lipót-rend a lovag­kereszttel, III. osztályú vaskoronarend, III. osztályú katonai érdemkereszt, egyet a háborúban kapott, egyet pedig még bé­kében, a vörös kereszt, tiszti jelvénye a hadiékítménnyel és még több apró érdem­keresztet. A tárgyalást vezető elnök rendelkezésére a bíróság tagjai leteszik az esküt, hogy pártatlanul fognak ítélkezni. Ezután be­hívják a szakértőket és a tanukat. Mivel senki sem emel kifogást a tárgyalás nyil­vánossága ellen, elrendelik a nyilvános tárgyalást. Vértes őrnagy, hadbíró felolvassa a vád­iratot, majd a június 25-iki elfogató­parancsot Stromfeld ellen, melyben mint ismeretes, az foglaltatik, hogy Stromfel­det azért tartóztatták le, mert el akart szökni. r Elnök: Megértette a vádat. Stromfeld: Megértettem. Elnök: Bűnösnek érzi magát? Stromfeld: Nem. Stromfeld erre részletes beszédbe kezd, melynek során elmondja, hogy végigküz­­dötte a világháborút. 52 hónapig volt a harctéren. Az osztrák-magyar hadsereg tagjai heroikusan harcoltak a világhábo­rúban. Elmondja azt is, hogy Károlyi Mihálynak a frontra küldött levele milyen bomlasztó hatással volt a hadseregre. Őt az összeomlás az olasz fronton, mint a 26. hadtest vezérkari főnökét érte, ahon­nan Budapestre utazott. Másnap jelent­kezett Bartha akkori hadügyminiszter­nél szolgálattételre. Éppen az előtt való éjszaka hozott a minisztertanács olyan határozatot, melynek értelmében minden katonatisztet, ezredestől fölfelé, aki 35 éve szolgál, nyugdíjaznak. Ez­­ rá is vo­natkozott, azonban ennek ellenére Bartha Albert megbízta őt a Ludm­­ka akadé­mia vezetésével. Ezt az állást ő nem uta­síthatta vissza és egészen január 2-ig meg is maradt ebben az állásában. Ezután Stromfeld arra kérte a bírósá­got, hogy mivel a beszéd közben elfáradt, a tárgyalást függesszék fel. A tárgyalást erre tíz percre felfüggesz­tették. Szünet után Stromfeld Aurél ezredes folytatta vallomását. Előadja, hogy itthon mindenütt a tisztikar elleni izgatást ta­pasztalta és ezért, mikor hivatalosan meg­engedték az aktív tiszteknek a politikában való részvételt és a bizalmi rendszert is fölállították, az ő véleménye is az volt, hogy a tisztikarnak csatlakoznia kell va­lamelyik párthoz. Ehhez az elhatározás­hoz hozzájárult még az az elkeseredés is, amelyet a cseheknek való utóbbi terület­­átengedés váltott ki. Hosszas tanácskozás után az Akadémia tisztikarával elhatároz­ták, hogy megvizsgálják az egyes pártok programmját és a nekik legmegfelelőbbe­hez csatlakoznak. Weltner Jakab ismert­­ette a szociáldemokrata párt céljait és közös elhatározással a párttól független szakszervezetet alakítottak. Ennek bizot­nyítására felolvassa Huszár Károly volt miniszterelnöknek a proletárdiktatúráról szóló és erre a tényre vonatkozó részletét Ebben a szakszervezetben akarták a tiszt­­etet tömöríteni és megszervezni. Erre­­ megszervezésre vállalkozott ő azért, hogy a fegyelmet visszaállíthassa. Január 20-án Bőhm Vilmos hadügymi­niszter megbízta az egyik főcsoport vezet­­ésével. Erre ő feltételesen vállalkozott, mert azt hitte, hogy így egy fegyelmezett hadsereget tud teremteni. Rövid idő alatt el is készítette az önkéntes hadsereg töri vezetét, amely szerint az országban hat hadosztályt és egy székely különítményt akart felállítani. A katonatanács műkö­dése rosszabb volt, mint amilyennek a vád­irat állítja, a tévedés csak az, hogy azt nem ő alakította, mert a harcot legelőször­ ő vette fel a tanáccsal szemben. Mikor arról volt szó, hogy a csehek na­­­gyobb területet követelnek és ezt a had-­ ügyminiszter át is akarja adni, ő azt mondta, hogy nem adja és ma is azt mondaná: nem­. Ha nem így cselekedett volna, ma nem védekeznék az ellen, ha hazaárulással vádolnák. A proletárdiktatúráról ő sem tudtam, hogy mi az. Annyit tudott csak, hogy­ Pogány, Szántó és Szamuely Tibor a ve­­­zetői. Mikor a hadügyminisztériumot át-.­ szervezték, állásáról lemondott és Győrbe költözött, ahonnan rövid idő múlva kiutasí­sították és parancsot kapott a Budapestre­ való jelentkezésre. A Hungária-szállodá­ban közölték vele, hogy egy nagyobb pa­rancsnokságot kell átvennie. A kényszert vele szemben is fennállott, de erre nem is hivatkozik, mert őt nem lehet kényszerí­í­teni. ő meghalni is tud, ha kell. Lelkiisme­­rete kényszerítette, hogy elvállalja a ke­­leti hadsereg vezérkari főnöki tisztjét, mert az ellenség az országba nyomult , ettől meg akarta menteni ezt a földet. Nem a rendszert szolgálta, hanem a hazaf­ját. A vörös hadsereghez való belépésével­ csak saját magát kompromitálta, de nem­ a tisztikart, e. egy fegyelmezett hadsere­get akart teremteni és ez bizonyos fokig­ sikerült is neki, amit a csehek elleni ered-­­mények bizonyítanak legjobban. Ha nem­ lett volna vörös hadjárat, az ország ha­tárai ma sokkal rosszabbak lennének, mint amilyenek most. , Stromfeld ezredes kiegyenesedve áll a bíróság előtt és büszkén mondja: A mai határoló még mindig jobbak, mintha ért nem csináltam volna ezt a hadjáratot.­ Egyetlen célom volt: az ellenség kive­­­rése, a haza megmentése.­­ Az ellenforradalmi mozgalmakról sem mondja, hogy azokat ő is tudta előre, ha egyelőre még korainak tartotta. Az ellen­ a leghatározottabban tiltakozik, mintha írt az ellenforradalom leverésénél közremű-­­ködött volna, et nem a fellázadás szán-­­deka vezette, hanem az, hogy az országot az anarchia ellen megvédje. A bíróság Stromfeld Aurél kihallgatá­sát holnap reggel folytatja, is Péntek, 1920. július 26. Sséptopp menifi-szennyek­, miniszteri előírás szerint, úgyszintén kötsze­rek és mindenféle betegápolási cikkek a leg-­ jutányosabb áron kapható. Gyárfás M. Hunnia mű­szertár, Károly-körut 3.1 .........................................*­­ Apróhirdetések,­­ Használt férfir­ű­dt veszek. Telefon vagy leve­lező hívásra házhoz megyek. Endrődi, Király­utca 54. Telefon 159—06.­­ Ziugolcsóbb bútorok beszerzése, ebédlő-, háló-, konyhabútorok egyszerű és finom kivitelben. Király-utca 82., bejárat Csengery­ utcából. Birtok Somogyban, alkalmi vétel, holdanként átlagban vetéssel együtt (dohány, kukorica, burgonya) a COOO-ért. Épületek, instrukciók. Mattyók mérnök, Lónyai­ utca 45. Deményi, Teréz-körút 4. Gramofon. Pathefon, Eufon. Hanglemezújdonságok. Varrógépek. Ke­rékpárok. Alkatrészek. Eladás nagyban, és ki­csinyben. Javítóműhely. Kis családiházat vennék, beköltözhetőt (3—4 szobásat kerttel) Budán vagy a Tisztviselő-tele­pen. Értesítési hely, nagyság és ár pontos meg­jelölésével „Ügynökök kizárva 4* Joligero Bokor, Benkő és Társa hirdetőjébe, Caerrita-tér 5. Ikeretnek.________________________________________ Nyaralás ellátással családnak is orvosnál. Ajánlatok :Duna 6937, jeligére Blocknerhez, Semmelweis­ utca 4. hamisfoga h&t, briliánsokat, aranyat, ezüstöt, legdrágábban veszek. Hendelsohn, Berenc­korut 1. Gyógykovács uradalomba állást keres. Szives értesítések „Gyógykovács** jeligére Bokor, Benkő és Társa hirdetőjébe, Szervita-tér 5. Nagyobb fő­városi szappangyár részére mielőbbi belépésre tapasztalt szappanfőző kerestetik. [ Ajánlatok „Jövedelem 3901“ jeligére Blockner * X, hirdető irodájába, tremmelweis-utca 4. kül­dendők. _' _ ■ Nyomda nagyobb, szólö­birtokok e"a­ök.„Fol­­j tana", Ráday-utca

Next