8 Órai Ujság, 1920. augusztus (6. évfolyam, 182-206. szám)
1920-08-07 / 187. szám
o. fm gyilkosát a Ritzben vagy a villamoson. Mondottam, hogy sem a Ritzben, sem a villamoson nem voltam és igy nem is ismerhetem fel. — A negyedik a hall külső előszobája és a hall ajtajában volt és csak a silhuettjét láttam. Különben is én arra figyeltem, aki közvetlen előttem állt. — Azzal kezdték — hosszasan elgondolkodik — ... nagybátyám azt mondta, mit akarnak. Mondták, hogy őt keresik. Beszélt mind a három, de leginkább Dobó és az, akit Pagonynak mondanak. Hogy ki mondta melyik szót, arra nem emlékezem. Mondták, hogy Tisza István grófot keresik és kérdezték, mi van a kezében. Cs ugyanis, úgy mint délelőtt, magával hozta revolverét, ő nyugodtan azt felelte, az enyémben revolver, a tietekben puska. Azt mondták, hogy tegye le. Ezt többször megismételték, de ő habozott. Azután végigjártatta a szemét rajtuk és a mögötte levő Sztanykovszkyn és a külső szobában még láttunk és hallottunk alakokat, az inas azt jelentette, hogy nyolcan vannak, láttam, hogy olvassa a szemükben, hogy van-e itten mód a védekezésre. Eszembe jutott, hogy délelőtt azt mondta: Ha úgy látom, hogy segíthetek magamon, akkor lőni fogok. Végre többszöri fölszólításra letette a revolvert a tükör alatti állványra, hogy ezek elkapták-e vagy nem, arra nem emlékszem. Erre fölváltva, fölszólították nagynénémet és engem, hogy távozzunk. Gondokon Dobó úgy szólította meg nagynénémet: — Kegyelmes asszonyhoz van-e szerencsénk? Ő azt mondta, hogy ő az. Mondta, hogy menjen ki innen, erre ő azt felelte, nem megy. Legalább álljanak félre, erre ismét fölszólították őt és engem. Akkor kezdődött, nekünk hosszúnak tetszett, de tartalmilag nem nagyon hosszú párbeszéd, hogy hát ki tehet mindenről, ki az oka a háborúnak, a sok bajnak, a vérnek, mindennek. Ő azt mondta: Azt nem tudom, fiam, én nem. Akkor történt az a kijelentés, azt hiszem Dobó mondta, hogy ő nyolc éve katona, négyszer sebesült meg, hogy felesége közben hűtlen lett hozzá és hogy erről ki tehet. Folytatták fölszólításaikat, hogy álljak odébb, a legvégén az egyik a fegyver csövével próbált egy kicsit elnyomni. Nem álltam félre. Ezután a nagybátyám egyáltalában nem szólt hozzájuk. Akkor Dobó a fejét visszafordította és azt kérdezte Sztanykovszkytól: meg van-e végig az összeköttetés, mire ez azt felelte, hogy végig megvan. ..Kegyelmes úr, ütött a végső óra!“ * — Visszafordította Dobó a fejét, de egy pillanatigi sem eresztették le a fegyverüket, sem á, sem a másik. Akkor azt mondta: Biegyeléses úr, ütötta végső óra. Ebben a pillanatban negyedhatot vagy félhajót ütött az óra. Ekkor nagybátyám rámnézett és eszembe jutott, hogy egyszer anekdotaszerűen mondta, hogy ha valakit megtámadnak, nem, elég az illetőt torkon ragadni, mert a veszély a fegyverben van és azt kell megfogni. Ez juthatott eszébe, mert egy ah ."-kiáltással nekiugrott Dobónak. Én is előre ugrottam. Ebben a pillanatban eldördült a sortűz. Dr. Mondada: Hány lövés volt? Almássy Denise: Legalább négy, de lehetett hat is. Dr. Mondada: Egyszerre hány volt. Almássy Denise: Nem tudom,, mert egy pillanatra elvesztettem eszméletemet. Ahogy a lövés eldördült, éreztem, hogy rám dőlt kissé és hogy dől el. Azután pontosan nem emlékszem, hogy dőltünk el, ütést éreztem a fejemen. Mikor kinyitottam szememet, nagynénémet a túlsó oldalon láttam mellette feküdni és én nem emlékszem, hogy ment férje jobboldaláról oda. Ő ott feküdt, már akkor nem volt lent senki. Rettenetes puskafüst volt. Nagybátyám még élt s azt mondotta, „a fejem". Végigtapogattam a fejét, ott nem éreztem semmit. Mondtam a nagynénémnek, úgy látszik, téved, a fején nincs. A mellén sem volt látható semmi. Az első lövés, amit én észrevettem, a haslövés volt. Csak rövid pillanatokig élt ezután és hála Istennek, szenvedés nélkül fiatalmtas lelkét kilehelte. Egyik sem volt részeg. Dr. Mondada: Azok közül a katonák közül, akik elől álltait nem vette észre egyikről seki, nem emlékszik arra, hogy valamelyik ittas lett volna? Almássy Denise: Határozottan emlékszem, hogy nem. Annyira ittas, hogy az észrevehető lett volna, nem volt egyik sem. Határozott lé porul volt. Setten cigarettáztak, félhamnan volt okuk, azt tudták, hogy nincs rárol. Dr. Mondada: Impressziója-e az, hogy mind a háront, aki elöl állt, lőtt vagy pedig tudja? Almássy Denise: Erre emlékszem. Dr. Mondada: És a negyedik, aki az ajtónál állt? Almássy Denise: Ezt csak úgy gondolom, abból, hogy másnap mutatták nekem a tangenciális lövést. Azt messzebbről 141- sék. Azt csak következtetem. Dr. Mondada: Fel fogja ismerni a tetteseket? Figyelmeztetem, hogy életrőlhalálról van szó. Elsőnek Büttnert állítják Almássy Denise elé. Almássy Denise: Ezt akkor nem láttam. Dr. Mondada: Sztanykovszky ! Almássy: Ennek a silhuettje emlékezetem szerint egyezik azével, aki az ajtóban állott. Dr. Mondada: ön volt, aki az ajtóban állott ? Sztanykovszky: Igent. Dr. Mondida: Leüllott. Dobó! Almássy/ Denisefelismeri Dobót. Almássij/ Denise : Ebben felismerem azt, aki a kéépen állt. Határozottan fölismerem. Ctk most rosszabbul néz ki, akkor tokarok, erős ember volt. Dr. Monacholt: Ki van zárva minden tévedés? Almássy Denise: Igen. Dr. Mondada: Hallotta, amit a grófnő előadott? Dobó: Igen. Én egyáltalában nem lőttem. Dr. Mondada: Nem emlékszik arra, hogy esetleg, ez az ember vagy valaki más önt vagy a kegyelmes asszonyt a lövések közben vagy a lövések pillanatában félretolási szándékkal megragadta? Almássy Denise grófnő: Úgy emlékszem, hogy a fegyvercsővel az utolsó pillanatban mintha lőttt volna. Dr. Mondada: Csak a fegyvert fogták mind a ketten ? Almássy: Én a fegyvert, balra akartam húzni, hogy ne érje nagybátyámat lövés, Tisza pedig lefelé nyomta a jobbkezével. Mikor történt a kujförés ? D. Mondada ! A sebeket louta? Almássy DelLise: A hasi rést én vettem észre, a karját láttam egy lövésnyomot, de magát a sebit nem láttam, mert a ruha rajta volt. A többi sötét nem láttam. Dr. Mondada: Meg tudná mondani, várjon történt-e lövés Tiszának a földre esése után? Almássy: Nem tudom, de úgy következtetem, hogy az a lövés, amely a padlót tépte föl, csakis akkor történhetett. Dr. Mondada:A tegnapi helyszíni szemle megállapította, hogy gróf Tiszának az órájából ez a lövés darabokat vitt el. Ezeket a darabokat meg is találták. Almássy: Nagybátyám órája darabokra volt lőve. Dr. Mondada: Nyilvánvaló ebből, hogy az a lövés, amely bent volt, Tisza Istvánt találta és igy nem lehet másként, minthogy a haslövés akkor történt. Ezután előadja, hogy még kora délután telefonáltak Gesztre, ezt az akkori uradalmi titkártól tudja, akinek a szavahihetőségéért jótáll, erről hónapok múlva értesült, hogy riasztó hírek érkeztek Gesztre. Hányin** Órával a gyilkosság megtörténte előtt. telefonértesítést kapott Nagyváradról, hogy Tisza István grófot megölték és vele együtt engem is. Dr. Mondada: Szóval riasztó hírek érkeztek. Almássy grófnő : Ha még azt mondják, hogy a fagynéném megsebesült, azt megértem, de honnan tudták azt, hogy én ott vagyok, tehát ha azt mondották, hogy én megsebesültem, ezt csak úgy hozhatták forgalomba, ha tudomástszereztek róla, hogy én ott vagyok. Dr. Mondada: Van-e tudomása arról, hogy este valaki a kormány nevében kint járt. Almássy grófnő: Én csak arra emlékszem, hogy többször kérdeztem Radvánszky Bélától, aki leginkább körülöttem volt, hogy mit akarnak és ez mondotta, hogy a hadügyminiszter megbízásából egy főhadnagy jött meggyőződni arról, hogy — szó szerint idézem —: „hogy Tisza István egészen és igazán meghalt-e?“ Tiszta Dobó fészerét lógta. Az egyik védő kérdésére elmondja, hogy az egyik gyilkos fegyverét megfogta, azét, aki középlanull szemben állt neki baloldalról, a rörtseknek pedig jobboldalról. Gróf Tisza István Dobó fegyverét fogta meg Török védő. Megállapittatott és valószínűleg a grófnő is látta a tett után, hogy a falon a gróf állásától jobbra két lövés van ... Almássy Denise: Ezt nem láttam, csak azóta hallottam. Török: Miután most már méltóztatik tudni, részint hallomásból, részint a szemle eredményéből, hogy két lövés van a falon, a jobboldalon, méltóztatik-e tudni, vagy feltételezni, hogy ez a két golyóhely annak az eredménye, hogy önök a fegyvert lenyomták és így elirányították a lövéseket. Almássy Denise: Megboldogult nagybátyám irányítása semmiesetre sem mehetett magasra a falba, mert ő lenyomta a fegyvert. Török: Az ön emlékezése szerint hány lőseb volt a grófon? Almássy: Tudomásom szerint egy hátul a hónalja alatt, egy amely a bal felsőkart eltörte és egy amely a hasfalat érte. Dr. Mondada: Azonban, ami a lövést illeti, megállapítást nyert, hogy amely hátul bement és amely a kart is érte, az egy és ugyanaz a lövés volt. Török: Lehetséges az, hogy tettesek, amikor a tettüket elkövették, hátrálás közben lőttek vissza? Dr. Mondada: Ez már olyan beállítás, amely direkte szuggerálásszeri. Arra nincs semmi adatunk, hogy hátrálás közben lőttek. Hátráltak ők? Dr. Mondada: Miben állt ez a terror? Almássy, Denise: Mindannyian gondoltuk, hogy ott valami lesz, féltettük nagynénémet és azt kértük, hogy a budapesti református egyház kérje a nemzeti tanácstól, hogy zavartalanul menjen a transzportálás és temetés. Hogy mit intéztek el, nem tudom, Petri püspök úr kint volt és ő járt el. Mikor kivitték a koporsót, Radvánszky Béla báró ment elől, utána a koporsó, aztán nagynénim és én. Szédültem akkor, alig láttam, úgy, hogy szegény nagynénimre voltam kénytelen támaszkodni. A keleti pályaudvaron levő tömeg sziszegett és megboldogult nagybátyám nevét hallottam, mondták, hogy itt viszik. Miltényi Hugó, aki akkor fogadott bennünket és mély részvétét fejezte ki, leintette őket. Erőszakról nem volt szó. A vonaton éjjel, mikor mentünk, folytonos kiabálás volt. Én is ugyanabban a kocsiban voltam, mint a koporsó. Körülbelül Nagykáta tájékán betört az ablak. Azt hittem, hogy lövés volt, de később észrevettük, hogy egy követ dobtak be. Radvánszky Béla báró mutatta, hogy ez volt az és nem puskagolyó. Én akkor nagynénémet kértem, hogy fekvőhelyét a földre tegye l e. Radvánszky Guidó grófot, aki az ajtónál ült, arra kérten, hogy ne engedje, hogy betóduljanak. Mondotta, hogy mindkét kezében revolver van, csak élete árán jöhetnek be. Dr. Mondada: Az utazás alatt történtekre vonatkozólag az a benyomása, hogy ezek előre szcenirozott dolgok voltak-e, vagy pedig az állomáson kint lévő csőcseléknek a megnyilvánulásai ? Almássy Denise:: Kétségtelen benyomásom az, hogy tendenciózusok voltak. Török védő kérdéseire ezután elmondja a grófnő, hogy hét-nyolc nappal előbb történt a Lékai-Leitner-féle merénylet, amely az ő véleménye szerint ugyanazon célból s ugyanazon hátsó rugóktól mozgatva történt, de nem volt oly ügyesen szervezve. :] Dr. Török: Mit tud az özvegy grófné a merényletről? -) Almássy Denise: Én nem akartam őt kitenni annak, hogy kikérdezzem, csak azt tudom, amit magától beszélt. Azt mondta, hogy nem igen emlékszik semmire, csak arra, hogy a középsőnek, Dolónak, fekete szeme volt. Úgy gondolja azonban, hogy felismerni nem tudná. s Amit Almássy Denise mintimpresszióst mondott el, ugyanazt mondotta tta özvegy grófné is. Faggatni ném ’ akarta, nehogy ezáltal befolyásolta a magát, Kihallgatások a rtthtérségen. Dr. Török: Kihallgatta^# önt a rend-őrség és'mikor? f ,r Almássy grófnő: A gyilkosság napján’vagy éjjelén Szent Virinyi és vele néhány, rendőrt jiztviselő vagy kint. Azután több nem tör int égésen 1 1919 szeptember 5-ig, amikor Tyulán il Jr. detektív jelent meg. Röviden kihallgattak. Mondták, hogy legkésőbb nyolc talp múlva újra lejönnek értem, de ez tel jó négy hét, de nem jöttekvissza. Okttóter 10-én érkeztem föl és telefonáltam a rendőrséghez. Mondták, hogy Nagy Károlyhoz menjek, de csak másnap vagy harmadnap délután. Csodálkozásomnak adtár a kifejezést, mert azt hittem, hogy sürgős a dolog. Másnap vagy harmadnap délután fél négykor hallgattak ki a rendőrségen, majd még néhányszor folytatólagosan kihallgattak ugyancsak a rendőrségen, azután néhai Kovács vizsgálóbíró. Almássy grófnő: Nem. Dr. Török: Méltóztatik gondolni, hogy az akkori kormány, ha a legkisebb mértékben akarta volna, meg tudta volna állapítani, hogy kik voltak a bűnösök? Almássy grófnő: Azt hiszem, nem is kellett volna megállapítani, nyilván bizonyosan tudta. Lévai: A nyomozás kezdetén a vizsgálóbírónál való szembesítéskor mindjárt felismerte Dobót? Almássy grófné: Csak azt mondottam, a fellépés, az alak, sokkal erősebb volt, mint most. Nagyon hasonlított hozzá. Kértem, hogy ugyanúgy szembesítsék velem, olyan ruhában, mint akkor voltak és ennek dacára civilruhában és szakállal szembesítették. 1919 október 30-án néhai Kovács vizsgálóbírónak, hogy noha sötét volt és villanyvilágítás, mégis esküvel mertem állítani, hogy ez az az ember. Dr. Mondada: Kérem grófnő annak a tisztázását, hogy Gürtner hány órakor lehetett odakint. Almássy grófnő: Késő délelőtt lehetett, tíz és tizenegy óra között. Ezután Dobó tette meg a megjegyzéseit a grófnő vallomására. Nagy bőbeszédűséggel, idegesen kapkodva adta elő észrevételeit, folytonosan a kérdező bírák szavába vágva, amiért rendre is utasították. A grófnő azt mondotta, hogy a középen álltam és a legtöbbet beszéltem. Először is én nem beszéltem, másodszor pedig Pogány állt vele szemben és Pogánynak fogta le a gróf a fegyverét. Viszont a grófnő Horváth-Sanovicsra ug „Pogány nyugodtan, célozva lőtt". 'Almássy grófaié: Nenmhátráltal, csak amennyire a digybátraroa ráugrott Dobóra. Arra emlesz**, mikor átkaroltam és éreztem, hogy kezd rámnehezedni, akkor láttam, hogy az, akit Pogánynak neveznek, nyugodtan célozva lőtt rá. Ez állt baloldalt, nekünk jobbra, a nagynénémmel szemben. Török: A csendőrök lefegyverzéséről közvetlen tudomása nics a grófnőnek? Almássy grófnő: Nincs, de szent meggyőződésem, hogy erőszakos lefegyverzésre nem volt szükség és nem volt idő. Ketten vagy hárman mentek le és a csendőrük nyolcan voltak, , Megbízás Tolt Wszkar megölelése-Lenggyel Zoltáiymídő: Grófnő reggel Tiszai Istvánt gerénylettel feltette. Vólt arról szó, hogykik részéről féltek a m®rónymttől? W Áriássy Ierőlö: Nem preciziroztuk, tudtakdicítóan mire gondoltunk, a hatalomra kerülő csőcselékre. Azt gondoltam, mikor a csőcselék zavargott, hogy bejön?,nek és privát vállalkozástól féltettük, de délután az volt a meggyőződésünk, hogy megbízás volt. Lengyel: Itt meglehetős, pontossággal föl van derítve a tett elkövetése, de nincs semmi a Gartner bűntársaira nézve, akik őt kiséretképen követtél. Almássy grófnő: Csak azt tudom, hogy amikor a cselédségnek rimánkodtam, hogy menjenek orvosért, Csernákné is készségesen vállalkozott, de a házbeliek visszajöttek, lehetetlen a tömegtől kijutni. Az inas, akinek Konrád utján üzentünk, ruhával jött, a Városligetbe ért és a harmincötős villa felé tartott, kézitáskával a kezében. Ott a tömeg megállította. Ő úgy adta elő, hogy azt mondták neki, gazember, oda nem engedünk. És fegyveresen visszakísérték az Aréng útig. Ez később lehetett, a gyilkosság után fél, esetleg másfél órával is. Lengyel: Tehát ez a nap úgy nézett ki, hogy egy központból vezetett állandó izgalom és terror közepette voltak, hogy elmenni ne tudjon és segítségére ne jöhessenek. A csendőrök elvezetésére többféle vallomás van. Van olyan, hogy ugyanezek kétszer fordultak meg a villában, tudniillik, hogy először elterelték a csendőröket és tíz perc múlva visszajöttek. Almássy Denise grófnő: Mikor László bejött és azt mondta, nyolc katona van itt és kegyelmes uramat halálra keresi, azt is mondta, hogy kettő vagy három lement a csendőrökhöz és azok pár perc múlva sorakozva fölálltak. Lengyel: Méltózta-tott-e arról tudni, hogy Károlyi Mihály milyen feliratú koszorút küldött Tiszának? Almássy grófnő: Úgy tudom, hogy még aznap este küldte a koszorut, de kidobtuk. Én nem láttam a koszorút, nekem Béla mondta, mire én azt mondtam, hogy az istenért, dobjátok ki. Ő erre azt mondta, hogy már megtették. Másnap sürgöny érkezett tőle a nagynénimnek, körülbelül emlékszem a szövegére: „Legnagyobb politikai ellenfelem tragikus halála alkalmából fogadja Nagyméltóságod részvétemet". Lengyel Grófnő kiket tartott annak idején a merénylet háta mögött álló fölbujtóknak? / Almássy Denise: Kétségtelenül Károlyi Mihályt és környezetét/ Lengyel védő: Méltóztatik-e arra emlékezni, amikor Tisza Istvánnak az a nevezetes párbaja volt Járolyival, nem méltóztatott-e arról hajlani, hogy azóta halálra kereste Tiszát* Almássy grófnő / Ezt nem hallottam, ahogyan temették el Tiszát. TmEjk: Méltó intik-e azt tudni, hogy Tiszát a legnagyobb terror alatt temették el. AlmaUtvi grófnő: Tudom, mivel ott voltam " Szombat, 1920 augusztus 7.