8 Órai Ujság, 1920. szeptember (6. évfolyam, 207-231. szám)
1920-09-16 / 219. szám
Bj^P^MWO^septemb^J^.t _ Jtf % tsiitttrtSk, Vi. évfolyam 218.ss. ^ \. #' —p^ U feuUJSflB ELŐFIZETÉSI ÁRAK; SZERKESZTŐLEGES KIADÓHIVATAL: Eíyhífa.. 50 Korona. / Félévre. ., 280 Korona, Egyes példányszám ára 2 korona BUDAPEST, IV„ P MUZEUM-KÖRUT 3. SZ. Netfyeíévr® 140 korona. / Eáé.z évre 500 Korona- Telefon: József 105-00, J. 105-01, J. 105-02. Halál Tisza gyilkosa Zrt. — A katonai bíróság mai ijjffeti az elégtétel és megtorlás első dokumentuma azokkal szemben, akik ledörítötték azt az oszlopot, amely a pusztuló Magyarország határköve volt, amelytől rétetegtek a forradalom vezérei akkor is, sőt talán jobban, mint valaha, amikor már nem volt pozitív hatalom a kezében. Halál a gyilkosokra, akik bérért öltek, akik elsütötték a fegyvert, amelyet mások kerítettek, mások nyomtak a kezükbe és mások sugallták a bátorságot, a merészséget és ötletet ahhoz, hogy Tisza a forradalom első napján elnémuljon. A katonai bíróság ítélt és megnyitotta az útját a polgári bíróság döntésének. Az első fejezet után pontot tehetünk, de annál égetőbb és aktuálisabb az a követelés, hogy mindazok lakói janak, akik nem fogták, hanem adták a fegyvert, akik tudták, hogy mit cselekszenek és akik nem egyszerű emberölésre szerződtek, hanem meg akarták bénítani Magyarország erejét, fel akarták rúgni a jogrendet és a magyar alkotmány szívébe irányították a lövéseket. Halál a gyilkosokra! — mindenkire, aki felelős, aki bűnös, aki részes, aki cinkos abban, hogy Tisza István már nem él és hogy az ő hiányában szabadon száguldtak át az országon az új tatárok, akik magyaroknak hazudták magukat. A katonai bíróság súlyos és gondos munkája szolgálatot tett a konszolidációnak, a jogrend uralmának és a megbántott nemzeti öntudat restaurálásának. Nincs megállás, tisztázni kell minden tisztázatlan fontot, el kell nyúlni a felbujtókig, le kell leplezni őket, bárkik is legyenek azok- Az alaptalan és oktalan gyanú némuljon el, az igazság megállapításának a fényében, a jogos és bizonyított vád vonja maga után a büntetést. Teljes igazság kell és teljes elégtétel, hogy az a külön háború, amely Tisza ellen indult és amely most Tiszáért folyik, véget érjen; kártérítésről nem lehet szó, mert a nemzet kára jóvá nem tehető, soha nem pótolható és még ma sem mérhető fel semmilye mértékkel. A Tisza halain kell, hogy bezárja a magyar sorstragédiák sorát és szelleme mindörökre vétót mondjon a kalandorpolitikának, a lelkiismrei ellenségnek, a léhaságnak és gyávaságnak a magyar kezelésben. Románia nm hajlandó Magyarország javára területi engedményeket tenni* A magyar-román közeledés még kezdetleges stádiumban vam A franciák csak a gazdasági kapcsolat felvételét szorgalmazzák* — Nincs szó szövetségi viszonyról — Berlini murkatársunk jelentése. — Serin, szept. 15. Kapcsolatban a magyar-römén közeledésre vonatkozó hírekkel, beavatott és a francia politikához közelálló héjáról a következő feltétlenül hitelt érdemlő értesülést miérteri: — Az európai sajtóban az utóbbi időben kolportált közlemények nyomán oly híreik kerültek forgalomba, mintha a küszöbön álló magyar-román tárgyalások, melyeknek megindulását francia politikai körökben szívesen látják, sőt támogatják, territoriális, kérdésekre vonatkoznának és a Romániába bekebelezett erdélyi területrészek esetleges visszaadását céloznák. A leghatározottabban meg kell állapítanom, hogy ez a beállítás minden, alapot nélkülöz. Románia, egyáltalában nem mutat hajlandó sávot arra, hog’ ezeket a most megszerzett területeket barátságos után a kezéből k.-ja. — Kapcsolatban ezekkel a sirekkel, bizonyos körökben a magyar-román közeledést, amely jelenleg még a kölcsönös tárgyalási hajlandóság és az előzetes puhatolódzás állapotában van, úgy akarják feltüntetni, mintha a megegyezés és a két állam közötti barát- ■ s ságos viszony már befejezett tények volnának. A jelen pillanatban meg ez a felfogás mindenesetre korai és erőltetett és azt a benyomást kelti, mintha ezeket a híreket bizonyos nem hivatalos túlzó román körök dobnák a közvéleménybe, azzal a célzattal, hogy így nyomást gyakoroljanak az erdélyi, magyarság magatartására és az erdélyi magyarokat új elhatározások elé álítsák. Ami már most a támadások során Franciaország szerepét illeti, erre nézve a következőket kell kijelentenem: " Amidőn a francia politikai körök a magyar-román közeledés alakulását a magukrészéről jóindulatú figyelemmel kísérik és azt igyekeznek előmozdítani. e fellépésükkel egyedül azt acélt óhajtják elérni, hogy a két állam között a gazdasági kapcsolatok újrafelvétele mielőbb lehetővé, tétessék, hogy továbbá a bizalmatlanságnak az a létköre, amely szinte ellenséges fronttá teszi a magyor-román határt, eloszolték és helyét az a békés állapot foglalja el, amely mellett egyedül lehetséges a gazdasági forgalom megindulása. Az akarjuk, hogy azok a roppant fontos gazdasági érdekek, amelyek Magyarország és az erdélyi területrészek állandó és zavartalan gazdasági érintkezésének a lehetőségéhez fűződnek, végül is kielégülésre találjanak, hogy ily módon a gazdasági újjáépülés nagy munkája Kelet-Európában egy igen fontos lépéssel jusson előre. A franciák közreműködésének egyedül és kizárólagosan ez a célja és minden egyéb kombináció, amely másképpen akarja magyarázni a francia politikai körök e kérdésben elfoglalt magatartását, csak üres kombináció, amely a valóságtól távol áll. A franciák éppen ezért semmiképpen sem gondolnak arra, hogy a világsajtóban mesterségesen hangoztatott magyarromán perszonálunió megalakulását óhajtsák, avagy előmozdítsák, de a francia politika az irányban sem akar bármely félre is nyomást a vanolja, hogy a két állam között a jövőben, bármely farmeiban bizonyos szövetséges viszony jöjjön létre. Hangsúlyoznom kell tehát ismételten is, és a legnagyobbvomatékkal, hogy a francia közreműködésnek semmiféle politikai háttere nincsen és tisztán a gazdasági újjáépítés gondolata vezet bennünket eljárásunkban. Sréter és Tomcsányi miniszterek a Tisza-f©tárgyalásról. Válaszok Fangier interpellációjára. . . — Saját tudósitónktól. — Sréter István honvédelmi miniszter a nemzetgyűlés mai ülésén a következőkben válaszolt Fangler interpellációjára: — Minden kertelés nélkül el fogom mondani, hogy hogyan került Haltai Bécsbe. Szeptember 9-én az Ember című folyóiratból megtudtam, hogy Keltai Bécsben van. A megindított vizsgálat során ,a szálak végeredmény- ben dr. Ulain Ferenc és dr. Keneves Zoltán ügyvédeiéhez vezettek. Megállap tást nyert, hogy János Andor hírlapból, akit a hadbíróság augusztus 13-án a Tisza-perben kihallgatott, augusztus 36-án izgatás miatt letartóztatták és az ügyészség börtörmében helyezték el. Ezt a János Andort augusztus 28-án szabadlábra helyezték és 29-én már Bécsben is volt. — Hogy mi történt Jánossal az ügyészségi börtönben, ez az igatzságügyminiszterre tartozik, ő csak annyit kíván elmondani, hogy János Andor a börtönből, üzenetet küldött Iteltai feleségének, amelyben közölte, hogy megjelent nála a börtönben egy éjjel egy dr Báksay nevű ügyvéd, aki Polónyi Dezső dr. koptársa, azonkívül ott járt egy ügyész is, hogy ki, azt nem tudja és ez urak előtt János Andor kimerítő vallomást tett, amely vallomását ő írásban is hajlandó megismételni. Közben Jánost szabadlábra helyezték és sietett Bécsbe szökni. Holtai, aki mindenáron szintén Bécsbe akart menni, ahhoz a módszerhez folyamodott, hogy felajánlkozott Lengyel és Ulain ügyvéd uraknak, hogy ő utána megy Jánosnak Bécsbe és János Andor e vallomását írásba veszi és elhozza Pestre. Az ügyvédek nem akartak rögtön belemenni Heltai ajánlatába, hosszas tárgyalások után azonban, amelyen Sztupka hadbíró- őrnagy is részt vett, megegyeztek, hogy Ilektai egy hadnagy kíséretében Bécsbe megy, megszerzi Jánostól a vallomást és ezzel a vallomással hazajön Budapestre. Útiköltségre Ilektai dr. Lengyel