8 Órai Ujság, 1920. szeptember (6. évfolyam, 207-231. szám)

1920-09-16 / 219. szám

Csütörtök, 1920 szeptem­ber 16. OIA MisMa Két halálos ittlét a Tisza-perben. Dolitíf és Sztany Homiiff Hősei általi halálra, Hu­ffnert 15 évi börtönre ítélték. — Saját tudósitónktól. — É­rteztünk a nagy tragédia utolsó­­felvonásához. A villanycsengő élesen berregő hangjára a publikum betódul­­a terembe s várja a megoldást: az igaz­­­ság diadalmaskodását, a bűnösök meg­büntetését. A teremben halk zsongás, ideges mozgolódás, mindenki feszült fegyelemmel várja a bíróság bevonulá­sái. A lelkekben a legellentétesebb ér­z­zések cikkeznak, láz és izgalom fogja í©l a­­hallgatóságot: élet-halál felett dön­­tenek ma. Halk, fojtott hangú vitatko­­­­zások, vád és védelem egyszerre hang­zik,­­tépplődések röpködnek, enyhe íté­ltek lesz-e, vagy könyörtelen szigorúság­ival sújt le az igazság!?, | |* Az oldalajtó kinyitik, jönnek a vád­­íl­ottak. Dobót kivéve, mindenikükön katonaruha. Elől jön Vágó-XVilhelyi.­­ Hangtalan és ideges. Dobó nagyon sá­padt- XFehéredett ajkai idegesen rán­gatóznak. Sztanykovszka és Hüttner nyugodtságot színlelnek, de minden­­mozdulatuk elárulja nyugtalanságu­­­­kat A publikum mozgolódik, hajlong, felállanak, előrehajolnak, hogy jobban lássák a vádlottak arcát ... . És egyszerre csak föllebben a füg­göny, elkezdődik a tragédia utolsó fel­vonása: bevonul a bíróság, élén Zoltán László ezredes, elnök. A tárgyalás megnyitása után Zoltán­­László­­ezredes-elnök felkéri a jegyző­­ikaruvezető főhadnagy urat, az­ ítélet ki­­­hirdetésére, minthogy a­ tárgyalásvezető egészségi állapota hosszabb felolvasást m­ém­ enged meg.' [.*­ Géczy Iván főhadnagy-jegyzőkönyv­­i vezető kihirdeti az ítéletet: A B­ag­yar Állam nevében! A m. kir. budapesti hadosztálybiróság, szoint itélőbiróság, a Dobó István " tart. rfegyversegéd, Sztamykovszky Tibor tart.­­zászlós, Mittner Sándor főhadnagy és­­Vágó (Wilheim) Jakab népfelkelő . ellen iad Kbtk. 413. §. ttk. és Kbtk.. 414. §. 3.­­pontja szerint minősülő felbérelt gyilkos­­­ság, a Kbtk. 431. és 436. §§.-ba ütk. és a KKbtk. 434. l. a.) és d) pontja szerint minő­­­sülő ,súlyos testi sértés büntette és a Vfcbtk. 183. §. ütköző szökés büntette [miatt a m. kir. budapesti kat. körletpa­­­rancsnok ügyésze által emelt vád felett .Zoltán László ezredes elnöklete alatt,­­Mondada Jenő százados­ hadbíró tárgya­­llásvezetőnek, Géczy Iván főhadnagy és­ Szondy Imre tart. hadnagy jegyzőkönyv­­e vezetőknek. Sztupka László őrnagy-had­­ibiró és Intomericzky Nándor dr. száza­dos-hadbíró vádlóknak részvétele mellett a vizsgálati fogságban levő I.—IV. vád­lottaknak és dr. Lévai Tibor, dr. Lengyel K.Zoltán, dr. Török Sándor és dr. Sós Béla védőknek , jelenlétében, Budapesten 1920. évi augusztus 2. — szeptember 16. nap­jáig megtartott főtárgyalás alapján a kö­vetkezően ítélt r I. ifj. Dobó István budapesti születésű kás illetőségű, 31 éves, római katholikus, nőtlen, tart, tengerész-fegyversegédet, bu­dapesti lakost, aki polgári foglalkozására nézve lakatos. • I. Sztanykovszky Tibor sátoralj­aúj­­ffielyi születésű és budapesti illetőségű, 24­­éves, római katholikus, nős, a volt császári­­és királyi 65. gyalogezred állományból 1 [tartalékos zászlóst, budapesti lakost, aki [polgári foglalkozására nézve joghallgató.­­ III. Bernádzsadányi Hüttner Sándor [budapesti születésű és kassai illetőségű, 23 éves,­ római katholikus, nőtlen, a volt rm kir. 9. honvédgyalogezred állományába­­tartozó tényleges állományú főhadnagyot, ■budapesti lakost■ * ("■" IV. Vágó (Wilhelm)­ Jakab kecskeméti "születésű és budapesti illetőségű, 31 éves, izraelita, nőtlen, a volt császári és ki­rályi 38. gyalogezred állománybeli nép­felkelő, budapesti lakost, aki polgári fog­ lalkozására nézve reklámvállalkozó, bűnösnek mondja, ki és pedig Dobó István I. rendű vádlottat: a) a Kbtk. 413. §-ába ütköző és a Kbtk. 1.•ÖÁ­­. 3. pontja szerint minősülő, fel­­ügfL.g­yilkosség bűntettében, melyet Bu­dapesten azáltal követett el,­ hogy 1918 október hó 31-én délután öt óra és öt óra 30. perc között három társával együtt azon szándékkal,, hogy Tisza István grófot megöljék, ennek Hermina­ut 35/a.. szám alatti lakásába fegyveresen behatoltak és nevezettét Manlich­er-fegyverekből leadott lövésekkel­ megölték; b) a Kbtk. 431. és 436. szakaszaiba üt­köző és a Kbtk. 434. szakaszának a) és A) pontjai szerint minősülő súlyos testi sértés bűntettében, melyet ugyanezen alka­lommal azáltal követett el, hogy a má­sokkal való összebeszélés folytán létesült szövetségben a Tisza István gróf mellett álló Almássy Denise grófnőt nem ugyan ölési szándékkal, de más ellenséges szán­dékból a Hanlicher-fegyverekből leadott lövésekkel, tehát olyan eszközzel és mód­­dón, mely közönségesen életveszélyesen jár, húsz napon túl gyógyuló sérülést okozott. Sztanykovszky Tibor II. rendű vád­lottat­ . a) a. Kbtk. 413. szakaszába ütköző és a Kbtk. 414. szakaszának 6. pontja sze­rint minősülő, a Kbtk. 11.­­ szakaszához képest­, bűntársi minőségben véghez vitt felbérelt gyilkosság bűntettében, melyet az 1. pont alatt megjelölt helyen és idő­ben azáltal követett el, hogy " tudva, mi­szerint a­ villába behatolás célja Tisza István gróf megölése,­ mialatt Dobó Ist­ván és másik két társának­ lövését ,Tisza István grófot földre, terítették, a hallban a nyitott bejáratú ajtó közelében lövésre készen tartott fegyverrel társai mögött állott s igy­­a közvetlen tetteseknek a me­rénylet biztosabb kivitelét tevékenyen elő­segítette; b) a Kbtk. 183. szakaszába ütköző és a Kbtk. 201. szakasza szerint minősülő há­ború idején a tényleges ■ állományból el­követett és­ önként jelentkezéssel egybe­kötött első szökés bűntettében, melyet a katonai szolgálati eskü letétele után az­által, követett­e el, hogy­­ 1918 október hó 10-én állománytestét, a volt cs. és. kir. 65. gyalogezred pótzászlóalját önkényüleg és azon szándékkal, hogy magát szolgálati kötelezettsége­i alól mindenkorra kivonja, elhagyta s mindaddig távol volt, mig­­ utóbb, letartóztatásba kerülve, . 1920 má­jus hó . 14-én a , budapesti m.- kir. katonai­­ kör­letparancsnok ügyésze­­előtt, szökevény mivoltát föl nem fedte. / -Hüttner Sándor­­II. rendű vádlottat, a K­ptk. 413.. §-ába ütköző s a Kbtk. 414. §. 3. pontja szerint minősülő, a Ktkk. 11. §-ához képest bűntársi minőségben­­véghezvitt felbérelt gyilkosság bűntettében, melyet Dobóékkal egyetemben a 1. pont alatt megjelölt alkalommal azáltal köve­tett­ el, hogy" annak tudatában, miszerint a közvetlen tettesekként kijelöltek Tisza István grófot megölik, azáltal, hogy meg­lepetések elhárítása végett a bejárat és lakás között ,elterülő, kertben , másokkal egyetemben összeköttetést tartva fenn, őrt állott, a bűntény biztos kivitelében közvetett módon közreműködött, mely gyilkosság végrehajtására mind­három vádlott különböző egyéneknek ki­látásba helyezésével mások által engedte magát rábírni." Vágó (Wilhelm) Jakab IV. rendű vád­lottat: , . A­z 1918. esztendő egy köde­, sötét őszi délutánján egyenruhába öltözött egyének hatoltak be a Hermina­ut 35/a. számú villába és közülük négyen fegyveresen Tisza István gróf lakásának halljába lép­tek.­­Tisza a katonák behatolásának za­jára, hűséges­­ szolgájának rimánkod­ása dacára neje és unokahuga, Almássy Denise grófnő társaságában nyugodtan, mind­össze a lehetséges önvédelmet, megkisér­­lendő, Browning-pisztolyát kezében tartva, belső lakosztályából kilépett a hallba. Erre drámai­ jelenet következett. A ka­tonák színpadias szón­oklatot tartva,­ ki­jelentették gróf Tiszának,­ hogy * őt tart­ják a háború és minden, abból keletkezett* szenvedések okozójának és most végérája, ütött, leszámolni jöttek. Tisza István egyéniségéhez méltó nyu­galommal azt felelte, hogy a háborút nem ő okozta. Egyike a katonaruhás embereknek reá­szólt, tegye le pisztolyát, Tisza pedig lát­ván a vele szemben álló túlerőt s hogy az "ellenállás hasztalan volna, bucsu tekin­­tetért vetett övéi felé, a pisztolyt a kan­dalló párkányára letette és támadóival többé beszédbe nem elegyedett. " A Kbtk. 183. §-ába ütköző és a, Kbtk. .201. §-a szerint minősülő, háború idején a tényleges állományból elkövetett , önként jelentkezéssel egybekötött első szökés bűn­tettében, melyet a katonai szolgálati eskü letétele után azáltal követett el, hogy­­ 1918 október havában közelebbről, meg nem állapítható napon a budapesti XVI. számú helyőrségi kórház betegállományá­ból elbocsáttatván, állománytestéhez, a volt cs. és kir., 38. gyalogezred pótzászló­­al­jához be nem vonult és katonai szolgá­lati kötelezettségétől azon szándékkal, hogy magát az alól mindenkorra kivonja, a budapesti m. kir. államrendőrség által 1918 november hó 17-én­ történt letartóz­tatása­­ után eszközölte, önként jelentkezé­séig magát távol tartotta. ■ Ezért a haditörvényszék, Dobó Istvánt a Kbtk. 415. szakasza­­alapján és a Kbtk. 96, 45. (35.) szaka­szok, továbbá az 1916. évi Rendeleti Közlöny 163. számában (szem. ügyek) közzétett alapszabályok 6. szakaszának alkalmazásával tartalékos tengerész fegyversegédi rendfokozatából való­­ le­fokozás, a Károly csapatkereszt és­ sebe­sülési érem elvesztése és a hadsereg kötelékéből vak kicsapás mellett kötél általi halálra; * Sztanykovszky Tibort a Kbtk. 415. szakasza alapján és a Kbtk. 96., 45. (32.) szakaszok,­ továbbá az 1916. évi Rendeleti­ Közlöny ,163. számában (szem. ügyek) közzétett alapszabályok 6. szakaszának alkalmazásával a tartalé­kos zászlósi rendfokozatától való meg­fosztás, a Károly : csapatkereszt , elvesz­tése és a'hadsereg, kötelékéből, való ki­­csapás, mellett ugyancsak, kötél általi halálra. Hüttner Sándort a Kbtk. 416. szakasz súlyosabb büntetési tétele alapján és a Kbtk. 47. § (32.)­­szakasz, valamint a Kbtk. 92. szakasz és a Kbtk. 25. szaka­szához fűzött megjegyzés második pontja, továbbá a Kbtk.­127. szakasz, végül az 1916. évi Rendeleti Közlöny 163. számában (szem. ügyek) közzétett alapszabályok 6. szakaszának alkalma­zásával;­­amellett, hogy főhadnagyi­ rend­fokozatától idegfosztatik, személyére nézve a nemességet, valamint * I. oszt. ezüst vitézség!*­. érmét; a Károly csapat­­keresztet és sebesülést érmet elveszti, a német II.. oszt. vaskeresztet, a török vasfélholdat és a Medzsidje-rendet Ma­gyarország területén nem viselheti, az önhibáján kívül hosszúra nyúlt vizsgá­lati fogságból a hat hónapnak a bünte­tésbe való betudásán belüli még tizenöt évi, havonta egy napi kemény fekhellyel és a bünte­tésnek Isirdon évében október hó 31. napján sötét zárkába zárással sulyoabbított súlyos börtönre, Vágó (Wilhelm) Jakabot a, Kbtk. 201. §-a alapján, eleg a­ Kbtk. 92., 127. és 125. §§-ainak alkalmazásával háromhavi, havonkint kétnapi kemény fekhellyel súlyosbított börtönre ítéli. Vágó (Wilhelm) Jakab szabadság­­vesztés büntetése azonban az önhibáján kívül bosszúra nyúlt­ előzetes letartóz­tatással, illetve vizsgálati fogsággal fer­­tözöttnek vétetik. " A. Kbp. 308.üg. utolsóelőtti bekezdése alapján elrendeli végül a haditörvény­­.■szék, hogy a­ halálos ítélet először Sztany­kovszky Tiboron, azután Jrptoó Istvánon hajtassák vég­re. Ezek csak arra vártak, hogy a pisztoly saját testi épségüket ne veszélyeztesse-e, nyomban eldördültek a gyilkos fegyverek, gróf Tisza István a­ földre rogyott s pár pillanatnyi szenvedés után Magyarország e nagy­ra kilehelte Telkét. A megtorló igazságszolgáltatás munká­jának első fejezetéhez jutottunk el, ami­dőn a budapesti m­.­­kir. katonai 'körlet­­parancsnok* ügyésze illetékes ' . parancsno­kának­ vádparancsa alapján ez .4*919 szep­tember 10-e óta előzetes letartóztatásban, illetve vizsgálati fogságban lévő Hüttner Sándor főhadnagyot, az 1919 augusztus 31-e óta előzetes letartóztatásban lévő és utóbb vizsgálati fogságba hlyezett Sztany­kovszky Tibor tartalékos­ zászlóst, vala­mint az 1919 augusztus 31-e óta előzetes letartóztatásban és utóbb vizsgálati fog­ságban lévő Dobó István tartalékos tenge­rész, fegyversegédet, a gyilkosság bűntet­tének vádjával terhelten a haditörvény­szék elé állították. A minden részleteit felölelő bizonyítási eljárás a vád tárgyát képező bűncselek­mények tényálladéki elemeit szem előtt tartva, különösen a merényletre vonat­kozó­ bizonyítékok terjedelmes anyagát,két-­ főcsoportra osztotta és pedig: az első cso­port magában foglalja mindazon adatokat, amelyek a merénylet végrehajtásának kö­rülményeit állapítják meg, a másik főcso­­­portban pedig tárgyalta azokat a momen­tumokat, amelyek a vádlottak bűncselek­ményének indító okaira vetnek világossá­got. A bírói szabad mérlegelés törvényes el­véből kiindulva, bizonyítottnak tekintette, a haditörvényszék mindkét főcsoporton belül a perrendszerüleg aggálytalan tanú- [ • vallomásokat, a­­helyszíni szemle eredmé­nyét, szakértői véleményeket, a, rendelke-- zésre álló bűnjeleket, okmányokat és köz­-, tudomási tényeket, továbbá a vádlottak-­ nak a főtárgyaláson tett vallomását, va­lamint a bizonyítási eljárás során meg­állapított bíróságon kívüli állításait. Ezután az indokolás teljes részletesség­gel felsorolja a gyilkosságnak a főtárgya­láson többször ismertetett és letárgyalt részleteit. . . A vádlottak vallomásukban a valótlan­ságot- a valósággal többször annyira ös­-­­szekeverték, hogy az ítélőbíróság állítá­saikat oly részleteken kívül, melyek tanú-, vallomásokkal, vagy egyéb bizonyítékok­kal­ támogatva, nincsenek, a ténymegálla-­ pításoknál a legnagyobb óvatossággal bí­rálta el. ■ ‘ Általában mindhármuk, de különösen. Dobó és Sztanykovszky vallomása, melyet saját bevallásuk szerint már az előzetes eljárás során is gyakran változtattak, ma­gán viseli annak a karakterisztikumát, hogy csak azt ismerik be, ami felfogásuk szerint, reájuk nézve' kisebb veszélyt je­­­lent. '•A' K - 1 ' Hüttner nem tagadta, ‘ hogy­ tudatában volt annak, miszerint a villába azért men­,­t­ek ki,, hogy Tisza, István grófot agyon-ö löljék az erre kijelöltek. Minthogy azzal az állításával szemben, miszerint a merénylet kiviteliben közvet­len részt nem vett, hanem a kertben csu­pán összeköttetést tartott fenn, illetve ott állt, a bizonyítási eljárás során olyan adat nem merült fel, mely ezen állítását terhére megcáfolná, ezt valónak és tény-m­­ként megállapítottnak kellett elfogadni.Míg Sztanykovszky azt­ állította, hogy ő, noha tudta, miszerint Pogány az As­toriában vállalkozott a lövésre, mégis az utolsó pillanatig nem hitte, hogy ez ki­vitelre kerül, hanem azt gondolta, hogy csupán letartóztatják Tiszát. Dobó azzal védekezett, hogy Csernyák őt az Astoriá­ban indulás előtt , pálinkával itatta és úgyszólván azt sem tudta, ’■ miképpen ke­rült a Roheim-villába. A merénylet végrehajtásának közvetlen tanúi vallomásuk részleteiben itt-ott el­lentmondanak némileg egymásnak, de minden rosszhiszeműség nélkül. Ez akkori fölizgatott kedélyállapotuknak, másrészt’ pedig annak tulajdonítható,­ hogy a tett elkövetése­­ óta majdnem­­két év telt el. Kihallgatásuk alkalmával Almássy Denise grófnő volt abban a helyzetben, hogy a bűntény, részleteit,a leghívebben tudta előadni, noha ő maga is a merényletnek csaknem, áldozatul esett, szenvedőleges hősnője volt. Mind a négy tanú vallomása egyezett abban, hogy a hallban négy katona volt, kik közül az egyik az előszoba ajtó mel­lett állott, a másik három pedig a­ szalon­ajtó előtt négy-öt lépésre egymással majdnem egy vonalban. Almássy Denise azon nyomatékos figyelmeztetés után, hogy vallomásától esetleg egy ember élete vagy halála függy kijelentette, hogy Dobón ittasság jeleit egyáltalában, nem vette észre, határozott; föllépése és beszédmodora volt, megcá­folta, hogy Dobó akár őt, akár a gróf­­nét félre akarta volna Tisza mellől húzni, s végül kijelentette azt is, miszerint ha­tározottan emlékszik arra, hogy Dobó is adott le lövést. Sztanykovszkyt Keszely Margit is fölismerni vélte abban az egyénben, aki fegyverrel a kezében a hallban, az előszoba ajtóban állott. Almássy Denise, grófnő és a negyedik szemtanú, Bartha Anna cselédleány nem átütötték ugyan határozottan, hogy Sztanykovszky is adott le lövést, de Al­mássy Denise grófnő előtt abban a pilla­, náthán,­­midőn, az első­­ sortűz eldördült és­­ő is összeesett, úgy rémlett, hogy az aj­tónál álló katona is lőtt egyet; Barth Ann­i pedig, aki a galérián szemközt állt Sztanykovszkyval, szintén látni, illetve az ajtó irányából hallani ■ vélte azt a lö­vést, mely állítása szerint akkor történt, mikor Tisza gróf már a földön feküdt. A bizonyítási eljárás kezdetén fogana­tosított s minden részletre kiterjedő hely­színi szemlén a­ hallbad­ négy lövésének­­ a nyoma állapíttatott meg. A helyszínen je­len volt fegyverszakértők az egyik kisebb lyukban egy zsebóra felhúzó csavarjának kis tört részét találták. E lövésnyomból a lövés irányára és távolságára nézve a fegyverszakértőknek az volt a vélemé­nyük, hogy a lövés az előszoba ajtajának irányából körülbelül tíz lépésnyiről egé­s­­­szen laposan jött és a­ lövedékű a. zsebórát. Az indokolás. a

Next