8 Órai Ujság, 1920. szeptember (6. évfolyam, 207-231. szám)

1920-09-17 / 220. szám

3 MIÉI Hír a Kilisk­i!. Megszavaztál­ az Illetékjavaslatot. — Tárgyalják a numerus clausust. ig a nemárgyűlés mm ülése.7’ — Saját tudósítónktól, ■—■ Jtakovszky István elnök negyed-­­ tizenegy órakor nyitotta meg az ülést. A jegyzőkönyv hitelesítése után foly­tatták az illeték- és k­izsdeadó emelé­séről szóló törvényjavaslat részletes tárgya­lását. A 47. szakasznál Budavári­ László módosítást nyújt be, hogy a kártya­adó a­­kártyalapok nagyságára való tekintet nélkül 25 korona legyen. Báró Korányi Frigyes pénzügymi­niszter ellenzi a módosítást s azt mondja, hogy elég nagy emelés az, ha a­­kártyaadót 30 és 60 fillérről 10 és 20 koronára emelik-Az elnök szavazásra bocsájtja Buda­­váry indítványát. Ellene 18-an, mel­lette 9-en szavaznak, mire az elnök megállapítja, hogy a Ház nem határo­zatképes és ennek folytán az ülést negyedórára felfüggeszti-Szünet után a Ház nagy többséggel elveti Budavári­ indítványát. Az illetékjavaslat többi szakaszait vita nélkül, változatlanul fogadta el a nemzetgyűlés, mire áttértek a numerus claususról­­szóló törvényjavaslat általános vitájá­nak folytatására. Az első felszólaló Schandl Károly, visszapillantást vet a műit tanügyi po­­litikájára, amelyet hibásnak tart, mert szellemi proletariátust nevelt és az egyetemet diplomagyár­rá süly­esztette le. Felszólalásában nem vezeti anti­szemitizmus, mert tudja, hogy zsidó cégér alatt sokan nemot vétkeztek a hazafias magyar zsidóság rovására. Ha azonban itt van egy olyan javaslat, amely az ország polgárainak egyetemét érinti, úgy ez alól a kisebbségüt, vagyis a zsidóságot sem szabad kivonni. Az ántant békeszerződése is biztosítja az újonnan alakult államok nemzetisegői­nek kisebbségi jogait. Ezt célozza Ber­­nolák Nándor indítványa is, amely pontosan számszerint akarja megálla­pítani a főiskolában felveendő zsidó hallgatók kontingensét. Ő maga is csatlakozik Bernolák indítványához. Prohászka Ottokár azért szólal fel, mert rá akar mutatni azokra a nagy érdekekre, amelyek­­kockán forognak és a jelszavaknak arra az eltolódására, amelyek a Bolognáik hamis irányítást adnak. Tisztában kell lenni azzal, hogy mit akarunk és mit tudunk csinálni. A szociális probléma gazdasági részéhez a kis szegény Magyarországnak nincs pénze. Nekünk más helyesebb szociális munkát kell kezdenünk. — Mit akar a javaslat? Lábra akarja állítani a leromlott középosztályt. El­fogadja a javaslatot Bernolák indítvá­­nyá­val, mert az a komoly egyetemi munkát biztosítja. Helyes az az elv, hogy az ifjúság ne politizáljon, hanem tanuljon. Egy percig sem akarja vé­deni az egyetemi ifjúság esetleges erő­­szakosságait, de azt mondja, hogy a lö­vészárokból hazatérő, megszenvedett ifjúságot igyekezni kell megérteni. A numerus clausus gondolata nem ide­gen nálunk. Régebben a liberális sajtó is hirdette azt, mert a jogászság túlten­­gése már veszedelmes volt. De az or­voskaron is olyan túlprodukcióra van kilátás, amely a kis Magyarországon nem fog tudni elhelyezkedni.­­ Azonban a numerus claususnál szelekciónak kell lenni. Elsősorban a tehetség szelekciójára van szükség. Semmiféle tehetséget nem akarunk elnyomni, ez nem is lehetséges. Ezt nem lehet egyszerűen bizonyítvány és vizsgálat alapján eldönteni, mert itat f05®2 bizonyítványú tanuló is le. Beszéde további, folyamán elismerés­sel szól a zsidóság összetartásáról, amely menzákkal, ösztöndíjakkal lehe­tővé tette, hogy a zsidó ifjúság anyagi gondok nélkül tanulhasson. A keresz­tény társadalom ezt a kötelességét tel­jesen elmulasztotta. Hosszasan fejtegeti azután a zsidóság gazdasági szerepét Magyarországon. A zsidók egy része már II. Endre király óta oly tevékeny­séget­­fejtett ki, hogy a keresztény magyar faj és a zsidóság között egyre nagyobb lett a szakadék. Meleg sza­vakkal emlékszik meg beszédében a dolgozó magyar zsidókról, báró Hirsch­­ről, aki zsidó földmívesiskola alapítá­sával tette emlékezetessé nevét. Fel­szólítja ezeket a hazafias zsidókat és a külföld zsidó kapitalistáit, hogy nagy befolyásukkal hassanak oda, hogy ne juthassanak többé szerephez Bécsben és Prágában azok, akik a kommuniz­musban kompromittálták magukat. Bródy Ernő: Semmi közünk hoz­zájuk! Mit tegyünk velük? Nekünk is írjakravalót Ígértek! Schandl Károly felhívja a kormány figyelmét arra, hogy gondoskodni kell azokról, akik e törvényjavaslat foly­tán ki fognak szorulni az egyetemek­ről, mert különben a kevésbbé képzelt szellemi proletárok száma fog szapo­rodni. Közgazdasági intézményekben nem is gondol a numerus claususra, amit egyesek hangoztatnak, mert a numerus clausussal nagyon takaréko­san és óvatosan kell bánni. A közgaz­dasági intézmények vezetőit azonban felhívja, hogy a most rájuk váró haza­fias nemzeti munkából vegyék ki ré­szüket. Az elnök jelenti, hogy harmincnál több képviselő indítványozza, hogy a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat el­intézéséig az üléseket egy órával hosz­­szabbítsák meg. Az indítványról a holnapi ülés végén szavazással fognak dönteni. A következő szónok Ruppert Rezső nincs jelen.­­ Ugron Gábor eláll a ssótól. Giesswein Sándor nincs jelen. Drózdy Győző eláll a szótól. Következik Prohászka Ottokár, tehetséges és a tanulást ezer mellékes életkörülmény, szegénység, betegség befolyásolhatja. Meg kell hallgatni a fölvételnél a­ középiskolai tanári kart. Elsősorban azonban ki kell mondani, hogy ezen a téren protekciónak nincs helye és az a legszigorúbban tiltva van.­­ A miniszter a már beírottakkal szemben nem akar jogfosztást. Ez he­lyes. Az az egyetemi hallgató azon­ban, aki az igazolási eljárást nem állja ki, elveszti a­ szerzett jogot. A nagy nemzeti érdekeket és a nemzeti gon­dolat biztosítását kell tekintetbe venni. Nem helyes, ha az ifjúság fegyverrel áll az egyetem kapujában, de jele ez a szenvedésnek és a szenvedélyeknek. Ezért kell intézményesen biztosítani a favédelmet. Nem elfogultságból, nem bosszúvágyból és nem gyűlöletb­ől 'akarjuk a numerus clausust, hanem kényszerűségből. (Zajos helyeslés.) Tanszabadság legyen! — Tanszabadság legyen! Ezt mind­nyájan elismerjük. De ez a szabadság ne vezessen szellemi anarchiára. Mert mit ér az a sokat hangoztatott sajtó­­szabadság ha abba a korlátba van beleszorítva, amit nem is o­ás tényező, hanem csak a kiadó állít fel nekik. Tanszabadságot, kulturális szabadságot akarunk, de a kenyér keretében. A numerus Claususról szóló törvényja­vaslatot a közvélemény antiszem­itisz­t másnak ítéli meg és általánosan hall­juk azt a panaszt, hogy ezzel a javas­lattal a zsidóságot akarjuk elnyomni. A numerus clausus a magyar faji gé­niusz veszélyeztetése ellen készült, semmiféle elnyomó vagy jogfosztó szándéka nincs.­­ A magyar ipar és kereskedelem 1867 óta óriási haladást tett. Ez kétség­telenül a zsidóság érdeme. (Ellentmon­dások a Friedrich-csoport részéről.) Igenis, ez túlnyomórészt a magyar zsi­dóság érdeme és ezért köszönettel tar­tozunk nekik, mert a kereszténység ugyanakkor a bi­rokba, a vármegyékbe és a minisztériumokba vette be magát, így történhetett meg az, hogy a nagy­apa még ar volt, a fiú már csak félig ■ur, az unoka pedig egy lerongyolódott exisztencia, aki alól már egészen ki­csúszott a talaj. Nem fáj nekünk, hogy a dzsentri tönkre­ment, hanem az fáj, hogy a tönkrement dzsentri helyét nem a parasztságból felemelkedett ifjúság foglalta el, hanem szellemi fölényénél fogva a zsidóság töltötte be ezeket a megüresedett helyeket. A zsidóság és a kereskedelem. Nem tagadja, hogy a zsidóság teremtette meg a ma­gyar kereskedelmet.­­ Itt van egy példa annak bizonyítá­­sára, hogy a magyar paraszt, aki soha nem volt antiszemita, mennyire mél­tányolja és elismeri a zsidóságnak a kereskedelem fejlesztése terén szerzett érdemeit. Iién­asz­öve­t­keze­tet akartunk alapítani. Akkor a gyűlésünkön felál­lott egy parasz­tember és azt mondta, hogy a faluban az alvégi és a felvégi zsidó azt mondta, hogy ő elköltözik a faluba, ha a szénaszövetkezetet meg­alapítják. Hát honnan veszünk akkor — kérdezte a felszólaló — új zsidót, mert hát zsidó nélkül nem lehet csi­nálni kereskedelmet, sem szövetkeze­tet. (Élénk­ derültség.) — Ott a hiba, hogy a zsidóság nem integráló része lett a magyarságnak, hanem szellemi fölényénél fogva az el­­terpedt magyarságot leszorító elem. Nem antiszemitizmus az, amit ő most elmond, hanem tisztára faji önvédelem. (Nagy taps.) Rá kell mutatnia arra, milyen csudálatos a hasonlóság Heine és Ady között. Sokan Adyt Rákosi Je­nőhöz hasonlítják. Ez nem igaz. Heine és Ady hasonlítanak feltűnően egy­máshoz. Heine karrikatúrának­ lát mindent, ami német, Ady karikatúrá­nak lát mindent, ami magyar nemzeti. Ez is fényes­­bizonyítéka annak, hogy a zsidó szellem milyen károsam tudja befolyásolni a magyar pszichét. — Megvetné azt a magyar kultúrát, amely nem szisszenne fel és nem véde­keznék minden erejével al­kor, amikor lábbal akarják tiporni. A liberalizmus előnyei. — Elismeri, hogy a liberalizmusnak óriási előnyei voltak. Áldásait még m­a is élvezzük. A liberalizmus óriási szol­gálatokat tett a világ kultúrájának, Ma­gyarországnak, a magyarságnak. De ha egy erő már kiadta energiáját­, ha egy erőnek már csak visszahatása van, akkor jelszavak miatt ne menjünk fejjel a falnak és bármennyire hangoztassák is, hogy nem vagyunk liberálisak, ne hagyjuk magunkat megtéveszteni. Kossuth La­jos, Deák Ferenc, Széchenyi István nagy­on jól tették, hogy liberálisak vol­tak. Az akkori kor, az akkori szellem megkívánta és megkövetelte ezt a libe­rális irányzatot, hogy kiemelkedjünk a középkorból. Nem értek egyet Haller miniszterrel meg abban sem, hogy ezek a nagy férfiak nem lettek volna libe­rálisak, ha előre tudták volna, hogy a liberalizmus hová vezet. Ez nem áll. Ezt egyrészt előre látni nem lehetett, másrészt pedig, még ha előre látták volna is, az akkori idők megkövetelték, hogy az ilyen férfiak liberálisak le­gyenek. Mi liberálisak vagyunk abban, hogy elismerjük a liberalizmus érde­meit, de nem vagyunk liberálisak ab­ban, hogy meg ne lássuk a liberálizmus kinövéseit. Mi védjük a­ magyar kultú­rát és ha ez a liberalizmus ellen van,­­akkor szakítok ezzel a liberalizmussal. (Óriási taps az egész Házban) Schandl Károly fölolvasta, a Ma­gyarországi cionista-egylet beadványát. Erre az a megjegyzése, hogy a cioniz­mus világszerte a zsidó fejlődés irá­nyát jelenti. Sándor Pál: Ostobaság, nem kérünk belőle! Prohászka Ottokár: Nem kételke­dem Sándor Pál szavaiban, tudom és elismerem, hogy ő jó magyar zsidó polgára ennek az országnak és nem cionista. De a cionizmus fejlődése nem egyesektől függ az egyén itt nem tehá­t semmi­, ez ma a szellem, a zsidóság fejlődésének szellemi iránya".­­ Magyarország óriási bűnt köve­tett el, hogy a liberalizmus cégére alatt megtűrte a Felvidéken a zsidóság be­­szivárgását. Nagy hiba volt ez min­denki részéről és részes ebben egyfor­mán Tisza Kálmán, Andrássy Gyula és Tisza István. A nemzetgyűlés előtt fekszik háromezer magyar zsidó főis­kolai hallgató beadványa, amelyben felsorolva a zsidóság érdemeit, melyek iránt ő is ismételten a legnagyobb elis­meréssel van, kérik, hogy az egyetemre beiratkozhassanak. Kijelenti, hogy mindazok előtt, akik a fronton voltak és ott szenvedtek, meghajtja a lobogót tekintet nélkül arra, h­oely keresztény vagy zsidó-e az illető. Ezzel kapcsolat­ban azonban fel kell olvasnia egy né­met munkának: Der Jade im Heere statisztikai adatait, mely szerint az osztrák-magyar hadseregben a keresz­tény tisztek huszonnyolc százaléka tel­jesített frontszolgálatot, a »'5dól£ tizen­hét százaléka. Minden száz keresztény tanuló közül hősi halált halt negyven­nyolc,­száz zsidó tanuló közül pedig hét. Száz legénységi állományú keresz­tény katona közül elesett tizenhét, zsidó: egy. A Friedrich-csoport Prohászka­ be­szédének e részénél össze-vissza kiabál Sándor Pál felé. A kiabálás értelmét nem lehet­­kivenni, csak Sándor Pál hangja hallatszik: — Majd megfelelek erre rs! Prohászka Ottokár: Ne vegye a zsi­dóság felszólalásomat kegyetlen táma­dásnak, de hazafias aggodalmamnak adok kifejezést és a nemzetet akarom felrázni e beszéddel tespedéséből. Beszédét Shakespeare, Julius Caesar­­jának egy idézetével fejezi be, avval a résszel, ahol Brutas búcsúztatja a halott Julius Caesart. Brutas azt mondja, hogy elismeri Julius Caesar érdemeit, amelyeket Róma érdekében tett és ezért, mint római polgár büszke rá. Elismeri Julius Caesar nagy szeren­cséjét, nem ,­rigyli fölé. De mert Julii­a Caesar lábbal tiporta Róma szabadsá­­gát, ezért megölte­ Ugyanezért mondja ő is, hogy elismeréssel van a zsidóság szerencséje, nagy képességei, szellemi és kulturális munkája iránt, de ha a zsidóság az ő magyar faja ellen akar támadni, akkor őt találja magával szemben.­­­­ Az egész Ház feláll helyéről és per­cekig lelkes tapsokkal ünnepli Pro­­hászkát, aki ezután még ki­jelenti, h­og­y a numerus claususról szóló törvénye javaslatot Bernolák indítványával elfo­­gadja. A taps erre újból kitér. Az elnök öt perc szünetet rendel el. Szünet után Hermán Miksa szólalt föl. A numerus clausust meg kell­­ki­csinálni, mondta, már csak pedagógiai okokból is, mert szakképzett embere­ket a mai zsúfolt egyetemeken nem lehet nevelni. A miniszter figyelmébe ajánlja azt az indítványát, hogy kis százalékban biztosítsák a már kereső embereknek is azt a lehetőséget, hogy magasabb szakképzettséget szerezzenek a főiskolában. - k­... " Ezután megállapították a legköze­lebbi ülés napirendjét, amely holnap, pénteken lesz. A­­napirenden a mai tör­­vényjavaslatok szerepelnek és az ülés végén szavazni fognak az ülések meg­hosszabbításáról benyújtott indítvány­ról. Proh­ászka püspök beszéde. Péntek­, 1920 szeptember 17. Folyó hó 18-án, szombaton este nyilik meg MMESTIC Usz­urd* Á­v Délután 7 óráig Kávén a 25 Steines. ©imi GX‘E©1?©10. Reguimo-müvósa nene­­(volt Kör-kávéház) kara­ban versenyez. Erzsébet-körut 44. KatePEGE KÁLOS.Y Kitűnő aelgp Konyha és PIA, mnasikál.

Next