8 Órai Ujság, 1920. október (6. évfolyam, 232-258. szám)

1920-10-19 / 247. szám

2 ku j jeleHtivISnek szerten foglalja el a Malit. *#Tagy Sárolyt a toloncház vezetőjévé nevezik ki. +&* —­ Saját tudósítónktól. jr Hirt adtunk arról, hogy$0' rendőr­ségen fontos és nagy döntöségü sze­mélyi változások jrszenak de'.fészület­­ben, így hogy legelőször a ^Menái állásban történik vál­tozás. Az eddigi detektvfőnöök dr .Verpy Károly, a hivatalos rendőri jelentés szerint október 15-étől nyári szabad­ságra ment, de ez az elkésett n­­dri szabadság, a detektív főnöki ásásra való végleges szabadságát jelenti.­­ Nagy Károlyt, aki mint rendőrfő­­tanácsos és főkapitányhelyettes a leg­fontosabb állások egyikét, a detetrog­­főnöki állást töltötte be, a belügym­­­­niszter ebből az állásából felmentette és hat heti szabadságának lejárta után a toloncház vezetőjévé nevezi ki. A toloncház adminisztratív jellegű intéz­ménye a rendőrségnek, a­holl Nagy Károly képességei jobban fognak ér­vényesülni, mint a nagy intellektust kiváltó detektivfőnöki székben. Az új detektivfőnök Czibor Ferenc dr. rendőr fő­tanácsos, akinek a sze­mélye szerencsés választás úgy a de­­tektivtestületben uralkodó bizon­yos elégedetlenségek levezetésére, mint a budapesti detektivkar régi jóhírének a megmentésére. Az új detektivfőnök hivatalát szerdán­­délelőtt foglalja el, ugyanakkorra kinevezik helyettessé dr. Dober József rendőrtanácsost, aki Kalmár rendőr tanácsosét, a jelenést detektivfőnökhelyettestől veszi át a testület adminisztratív ügyeinek az intézését. l­ éfé tk®rge az ir Kérdésről. f S f l Kfcga. okt. IS. rondtfímil telepíHOT Lloyd George, 1 Írországról n*d!S okozva, kijelentette, hogy a nwifftak hibái idézték elő a mai Jfllapotokat. A gyilkosságok és ejjíí lakossások statisztikájának ismer* p-fet­ése után megállapította, hogy meg­torló intézkedésekre csakis provoká­ció után kerül a sor. A rendet, bármi­lyen eszközzel is, helyre kell állítani. Független Írország polgárháborút je­lent matere, Írország Önkormány­zatit csak addig terjedhet,­­amíg a ki­rályság léte nem forog kockán. London, oki. 18. Belfastból és három másik ír város­ból jelentik, hogy ott a sinnjeinek és a rendőrök közt lövöldözések voltak. Belfastiján hárman meghaltak és heten súlyosan megsebesült. A rendet csak katonák és páncélos autók beavat­kozásával lehetett helyreállítani. A többi városokban összesen három em­bert öltek meg. A sebesültek száma nem ismeretes, mert a tám­felnőtt se­besültjeiket magukkal vitték. XI . ig&ntybt, aranyai. Ilfcí*!­1 eztt.Mí, glatünt és MJrl ékazert bárkinél drágábban VÍ«Z«b-SZNG­E.R J, Egyetem-ntna 11. Telefon 131-21. Veszel! viselt férfiruhát. 'Telefon 03A7. Wertheimer, Ottót Zichy Jenő-u. 23. 'BHÍN­*w«t.SBGSS' vess P'm’diftníliu' ékszerész, DaMi­y-n­.v/a rnuidnuer a'eatalommal számban.) DrJ!TZ8ER||EiHHtS "■ ■■ ----V IU Btt tozeto férfiak Bpsst, József*körut 3. ée nők részére rTWTW sütőpor, GUSTO i \ —| f - j_J vanalin-cukor a loejobb W^^^i^ggg|^^Oya^Ronginn­l­er­utoe46. _ A német kormány kiutasította Sinovjevet. Bécs, okt. 18. A B Jorgennek jelentik Berlinből: Sinovjevet, a moszkvai végrehajtó bi­zottság kiküldöttjét és Lesockyt, az orosz szakszervezetek vezetőjét, a né­met kormány kiutasította. Lesocky Olaszországba fogs járt utazni és ezzel a célzattal m­a Drezdába készült. Rövid­­del elutazása előtt megjelet nála két titkosrendőr, aki útjában megakadá­lyozta. Lesocky­ holnap Hamburgba utazik, ahonnan visszatér Oroszor­szágba. Linovjev egyelőre Németor­szágban marad, mert megállapították, hogy erősen lázas. Q&m­sMs­m fi&0'909999­0999999999999999­, 9099099909999991 Házak) Minik is Mkl­aBafl­­anin a BBlllS HUSÉI. A sh­oHban megssünS a gyfltMdű hang. — Sok a miniszter és a politika f­ölaruffiM?. — A limpromi bsszámoM. M 90H&' — Saját tudósítónktól■ — •Vasárnap tartolta meg Rakovszky István a képviselőhöz elnöke beszá­molóját Veszprémben. Rakovszky be­széde elején hangsúlyozta hogy nehéz helyzetben van, amikor képviselői ténykedéseiről kell beszámolnia, mert, mint a Ház elnöke, a nemzet­­gyűlés munkáját vezette, mint képvi­selő pedig csak a kormányzói hatalom kiterjesztéséről szóló novella tárgya­lásánál szólalt fel. A nemzetgyűlés komolysága, A politikai helyzetre­­ áttérve részlete­sen foglalkozott a nemzetgyűlés munkáját ért támadásokkal. Régi politikusok attól tartottak, hogy a nen­zetgyű­lésből hiány­zik :­■ politikai tudás él, tapasztalat. E erre vonatkozóan Rakovszky kijelentette, hogy volt­­ a régi országgyűlésen is a Ház al­­elnöke és állítja, hogy komolyabb, több munkakedvet, több lelkiismeretességet és könnyebben vezethető parlamentet húszon, öt évv­áig, nem látott, mint a­ jelenlegi nemzetgyűlés. Különösen a szó szoros ér­telmében vett kisgazdák a­ legnagyobb komolyságot, és ügyszeretetet tanúsítják. A parlament vezetésére a kormány van hivatva, neki kell azt munkaanyag­gal ellátnia, a Ház elnöke pedig törek­szik, hogy a programomé mentül aka­­dályta­lanabbul lehessen lebonyolítani. Négy előnye a nemzetgyűlésnek, hogy a vitákban megszűnt a gyűlölködő hang, amely az elmúlt országgyűlések tárgya­lásának fő jellemvonása, volt. Akkor a gyűlölet átment a társadalmi életbe is és ■nagy mértékben volt oka annak, hogy odáig jutottunk, ahol most vagyunk. A szólónak kötelessége megvédeni ezt a­­par­lamentet az ármánykodók ellen, akiknek nem esik jól, hogy a nemzetgyűlés ma is működik. A százszabályrevízió. Majd áttért a házszabály re­vízió kér­désére. Az ismét kilátásba helyezte, hogy leszáll az elnöki székből és nem mint a pártok­­ fölött álló személyiség, hanem mint képviselő fog nyilatkozni. Kijelentette, hogy a házszabályrevíziós kísérletet a szólásszabadság ellen irá­­nyu­­lónak tekinti. i Ez az ügy a parlamenti szólásszabad­ság megvédése., A cenzúrára bizonyos mértékig szükség van. De amennyire kon­­cedálja a cenzúra szükségességét, éppen annyira ellenzi a­ parlamenti, szólásszabad­ság érintését. A parlamenti szólásszabad­ság olyan nagy közjogi garancia, hogy­ minden ereje megfeszítésével küzdeni fog a klolür ellen. Sajnálja, hogy a gyakori kormáá­yválto­­zás miatt nincsen, meg a­ kormány sta­bilitása. Egy év alatt négy szabinetje is volt a­z országnak. Ez okozta azt, hogy még mindig ott állunk, ahol ma vagyunk és még mindig ttt lapulnak tíz alatto­mos ellenségek, akik a fölforgatásra, szá­mítanak. A politikai vezetés nagy köte­lezettséget ró arra, aki s, vezetésre "siltak­ozik. Aki kormányos, annak, ez or­szág érdekében erélyesen keresztül kell vinne azt, amit jónak lát. Megesett, hogy volt olyan kormányunk is, amikor a­ pár­­tnapo­t szánó előtt -miniszár miniszter úrreit szólalt­­fel , ezzel megzavarták a párt egységét. Ez akkor teljes joggal nyugtalanságot idézett elő. Az esztelen pénzpocsékolás. Majd az államháztartásban szükséges takarékosságról szólott. A politikai illam­­titkári állások is egyes minisztériimok idássam vetzt simamlovta. A tiszt­viselők számára nem jó példa, hogy fönt esztelen pénz pocsékolós folyik, amely a pénzügyi helyzet és a parlament függet­­lenségi szempontjából is veszedelmes, mert a kétszázhat, tagú nemzetgyűlésben 26—28 hivatalnok van, akinek érdeke, hogy a kormány megmaradjon. Drága a parlament. Itt Rakovszky indokolni kívánta azt, hogy miért, tesz ily éles és támadó­­jellegű politikai nyilatkozatot. Hangsúlyozta, hogy mindezeket nem mondhatja el a nemzetgyűlésen, nem azért, mintha ott ebben meggátolnák, hanem azért, mert mint pártatlan elnök ilyeneket ott nem hangoz­tathat, választói előtt azonban■ föl­tárhatja a hibákat, úgy, amint azokat látja. .Vagyok csodálkozik, hogy ezek a dolgok így olyan sokáig mehetnek. A ta­karékossági politikából a parlamentet sem veszi ki, mert rettenetesen drága, ez a­ parlament. Keresztül lehetne vinni azt, hogy a parlament ülésezése négy-öt hónapig tartson és a­ többi hét hónapot a képviselők otth­on tölthetnék el munká­val és a nép felvilágosításával. A zsidókérdés. A gazdasági helyzet után a zsidókér.­­Lésre tért ás. Mint régi antiszemita, küz­dött a zsidók ellen, de vallásuk miatt sem nem inzultálta, sem nem gúnyolta őket. Megköveteli azonban, hogy az igazi magyar nép fejlődését mindenképpen megvédjék. A destrukcióban nemcsak Ká­rolyi, hanem a zsidó kapitalizmus is hi­bás­. Igazságosan, de kíméletlenül kell a magyar faj szupreanációját biztosítani. A munkásság gazdasági szervezkedését nem szabad politikailag érvényesíteni. A földbirtokreform kérdésében a rendezett pénzügyi viszonyok szü­kségességét hang­súlyozta, majd a kisiparosok és tiszt­viselők helyzetéről szólott. Rakovszky beszámolóija után a ki­serdőben levő Beniczky Ödön szólalt föl. Délben Rott Nándor püspöknél díszebéd volt, majd küldöttségek ke­resték fel Rakovsz­kyt, aki hétfőn dél­után érkezik vissza Budapestre. afór®ffKBBEB»B«?!«BH*SieS!E3St*»(a8!&' olyan színben tűntél fel, mint akik­ voltaképpen az egyház békéjének aka­dályozói lettünk volna. Mindezeket nem mo­ndj­a egyenesen­ a cikk, de értelme határozottan ez,­­ én ez ellen a beállítás ellen nyomatén­yosan tiltakozom. Soha életemben személyi hajszában részt nem vettem, egész közpályámon, politikai, egyházi, irodalmi és társadalmi téren mindig a tisztségnek, komolyságnak, a nemz­­zeti erősödésnek és a nemzeti irányú haladásnak volam hol csendes mun­kása, h­ol elszánt h­arcosa. Az a Ba­logh-féle indítvány nemcsak hogy nem a békés, alkotó munkát akarta akadá­lyozni, hanem éppen ellenkezőleg: azt akarta lehetővé tenni és megkönyn­nyíteni. Nem személyeiket üldöztünk, nem bűnbakot kerestünk, nem alap­talanul vádaskodni akartunk, nem buj­­togattunk,­­ hanem igenis meg akar­tuk teremteni­ a békés együttműködés alapját, amire ma nagyobb szükség van, mint valaha. Azok tettek nagyon rosszul, akik az igazán eszményi gon­dolkodású­ Balogh Jenő indítványának elvetésével, s helyette egy teljesen el­hibázott, szerencsétlen indítvány elfo­gadásával — ha sokan akaratlanul is — megakadályozták a méltán háborgó lelkek természetes lecsendesülését, ami a békés, alkotó munka előfeltétele. Egyáltalában nem vagyok barátija az akár kicsinyes, akár nagyképű okve­­tetlenkedésnek, ezekben az úgynevezett igazoltatási kérdésekben,­­ mert most főbenjáró nagy dolgokról van szó, egy ország újjáépítéséről, s akinek ro­mokban hever a háza, annak bizo­nyára másra kell hogy gondja legyen, nem a férgek irtására. Azt azonban nem szabad elfelednünk, hogy Magyar­­ország teljes rombadőlését nem a his­tóriai nagy vihar, hanem a h­áziférgek okozták, s ha házunkat újra akarjuk építeni, vigyáznunk kell, hogy ne olyan gerendákat­­használjunk, amelyekben benne van a szó. Ott hagytam a zsinatot, mert én ott már békés, alkotó munkát a történtek után nem tudtam volna végezni —v­ízgágáskodni, akadékoskodni pedig tremi kenyerem. Levontam a konzek­venciát, s mikor majd egyházkerület­­em, mely engem a zsinatba küldött, helyettem mást fog oda küldeni, s ez­zel beigazolja, hogy az én állásponto­mat helyteleníti,— természetesen a to­vábbi konzekvenciákat is le fogom vonni. Azt azonban, hogy bárki is elhagyja az egyházat, akár ebből az ügyből, akár bármiféle másból kifolyólag, — a legnagyobb mértékben helyteleníte­­ném, s őszintén megvallva, nem is igen hiszem,­­hogy ez megtörténjék. Tudomásom van ugyan nekem is arról — mint­­, tegnapi cikk szerint Petri püspök úrnak —, hogy történtek efféle fenyegetőző kijelentések, de én­ is azt tartom, amit a püspök úr, hogy ezek első felhevülésben létettek, s nem­ kerülnek beváltásra. Ne is kerüljen el! A vallásos érzésnek és az egyházból­­tartozás érzésének erősebbnek kell lenni, hogy sem elviselni ne tudjon bármilyen felfogásbeli összeütközést, sőt lelki válságot is. Tisztelettel. •Budapesten 1920 október 17. Szász Károly. Szívesen adjuk közre Szász Károly­ levelét, melynek tárgyi fejtegetésével tökéletesen egyetértünk. Meg­­kell azon­ban állapítanunk, hogy szombati cik­künk intencióit félreértette, mert ab­ban semmiképpen sem akartuk a minapi zsinaton történteket, a Balogh Jenő-féle indítványt ellenük kihasz­nálni,­ hiszen ellenkezőleg, arról kíván­tunk beszámolni, hogy a lemondott zsi­nati tagok magatartásával a reformá­tus közvélemény igen nagy része szo­lidárisnak érzi magát. B­refissaies eltiz és s len­íeil zsinati tag M. Szász Károly a Balogh-féle indítványról. Tisztelt Szerkesztő Uri Lapja októ­ber 17-iki számában a református egy­házban Balthazár püspök miatt állí­tólag készülő szakadásról irt cikk bur­koltan engem is támad, s igy, jogom is van rá — a lappal szijjiszni — és kötelességem magam,k is írt és az igaz­ság szempontjáig — hogy arra némi megjegyzést t kér tegyek. A cikk ugyanis a Balogh Jenő-­féle indítványt, amit én is pártoltam, s mely a zsinati tagok igazoltatását cé­lozta a forradalom és proletárdikta­túra alatti viselkedés szempontjából, közvetetten „személyi harci­nak mi­nősíti, amely, „békés, alkotó munka”* helyett az úgynevezett „Balhazár­­ügyet“ újból ki­élesítette, s Balogh Jenőt, Bernáth Istvánt és engem — kik az indítvány leszavazása után zsi­nati lassúsinkról ,bemondottunk . TCeiKi, 1920 október 19.) Én koronát fizetek 1 800 koronáért veszek ki karátosat, brilliácsokat, használt ékszert pedig tej- 'E\„ «ti V. ker., Vilmos j«s értékben, IC C ity ti, császár-ut .«

Next