8 Órai Ujság, 1920. november (6. évfolyam, 259-282. szám)
1920-11-03 / 259. szám
. dályozni. *— de az maga se vonuljon félre, hanem álljon elő, szolgálja teljes erejével — bármily kis körben is a nemzeti közügyét. Tisza Istvánnak ezt az üzenetét megértve, ezt a tanácsát megfogadva, ezt a tanítását meghallgatva — méltóan fogjuk ünnepelni az ő emlékét, mert egyetértően és önzetlenül szolgálva, Isten segítségével meg is fogjuk menteni a hajo!!... Az egykori képviselőhöz ékasszava elnökének gyönyörűen fölépített, nagy történelmi távlatot megvilágító beszéde mély megöleződést keltett, helyemként pedig, különösen ahol Tisza István eszméinek a jelenre és a jövőre való jutásáól beszélt, zugó helyeslést váltott ki a közönségből. Mikor Szász Károly beszédének elején az arcképről lehullt a lepel, a meghatottság moraja futott végig a közönségen s mindenki elismeréssel adózott Mánima József festőművésznek, aki néhai Benczúr Gyulának Tisza Istvánról festett utolsó arcképét valóban mesterkézzel másolta le a vármegye számára. Ezután Horváth vármegye, főjegyző olvasta fel a Nagyszámú üdvözlő táviratokat és leveleket, amelyek közül különösen kiemelkedik Komáromi vármegye közönségének, Komárom vármegye főispánjának és Tolna megye főispánjának átirata, illetve távirata valamennyi hódolattal adózva Tisza István emlékének. Bibó Károly alispán rövid lendületes beszédben vette át a képet a vármegye számára, hogy azt Széchenyi István, Kossuth Lajos és Deák Ferenc arcképei mellé helyezze el. Utána báró Fiáth Pál titkos tanácsos megyebizottsági tag, aki annak idején az emlékünnepre vonatkozó indítványt száz megyebizottsági tag nem ■vében benyújtotta, indítványozta, hogy Szász Károly beszéde a jegyzőkönyvben szó szerint megörökíttessék, s hogy a vármegye intézzen átiratot valamennyi társ törvényhatósághoz, felhíván őket arra, hogy Tisza Istvánnak, a magyar nemzet vértanújának emlékét hasonló módon örökítsék meg. A közgyűlés mindkét indítványt egyhangúlag elfogadta, mire az elnöklő jgormánybiztos-főispán az ülést, berekesztette. Délben egy órakor a törvényhatósági bizottság tagjai és a vendégek társasebédre gyűltek össze, az első köszöntőt Huszár Béla kormánybiztos főispán mondotta Horthy Miklós kormányzóra és a képviseletéből megjelent dr. Tomcsányi Pál igazságügyminiszterre. Kenessey Miklós az országos Tisza István emlékbizottság küldöttségét üdvözölte, amelytől az ország közönsége Tisza István eszméjének és emlékének a nagy férfiúhoz méltó kultuszát várja. A bizottság nevében grófWenckheim László tormás beszédben köszönte meg az üdvözlést, s utalt arra, hogy a bizottság a nagy férfiú emléke iránti önkényt vállalt kötelességének mindenkor meg fog felelni. Tisza István legyen az ideál, a magyar hazafiság, férfiasság és önfeláldozás ideálja. Bibó Károly alispán a társtörvényhatóságok kiküldötteit üdvözölte. (Igerffy Miklós Tisza Istvánt méltató szép beszéde után Szűcs Dezső nemzetgyűlési képviselő mondott nagyhatású beszédet, azt ,fejtettetve, milyen tanulságokat kell levonnia minden magyar embernek Tisza István eszméitől és példa adásából. Úgy ő, mint az utána felszólaló báró Kiias Albert különösen nagy hatást értek el, mikor a magyar intelligencia jelenttőségét s s a nemzet megmentésében való döntő szerepét fejtegették, utalva egyúttal a régi magyar vármegye nagy érdemeire a múltban és nagy nemzetmentő hivatására a jövőben. Veszek brilliánsokat, ékszertárgyakat a legmagasabb árban, A karátos arany gr.-ját 100 K-tal feljebb DEOraCH XZ DOB ékszerész Borfini-tér 0. Vigsziohszi-kávéházzal szemben. (Xarktítia Szerda, 1920 november 3. Az inzultált román ezredes támadója a hadbíróság előtt. Egyéni akció volt a támadás. — Siposs Kamilló mint tanú. *— Saját tudósítónktól. —A budapesti hadosztálybiróság ma tárgyalta Popescu Dimitriu, a budapesti román misszió vezetője ellen elkövetett merényletet, amelynek vádlottal T. Jánossá Sándor tartalékos főhadnagy és Miskolczy László tartalékos hadnagy. A hadosztály bíróság elnöke Hoffmamnn Géza ezredes, a tárgyalást Apáthy Jenő dr. őrnagyhadbíró vezeti, a vádat pedig Karsa László dr. alezredes, hadbíró-ügyész képviseli, a védelmet T. Nagy János dr. látja el-A tárgyalást kilenc órakor nyitotta meg Hoffmann Géza ezredes. A vádlottakat vezették ezután elő, majd a tanukat hívták be a terembe, akik között Sipos Kamilló, Mohai Károly főhadnagy, Gobeczky alezredes, Gál Sándor nyug. államtitkár, dr. Király Aladár nyug. főispán és mások szerepelnek. Az elnök figyelmeztette a tanúkat, hogy a katonai büntetőtörvény szerint mindent a valósághoz híven valljanak. Ezután fölolvasták a vádiratot, amely szerint 1920 szeptember huszonkilencedike óta vizsgálati fogságban lévő T. Jénossy Sándor tartalékos főhadnagyot és Miskolczy László tartalékos hadnagyot, mint közvetlen tetteseket, azon cselekményük miatt, hogy Budapesten 1020 szeptember husson hetedikén régijel fél öt óra tájban Popescu Dimitriu román ezredesnek, a budapesti román misszió vezetőjének a, Metropol szálló 80. számú szobájában minden indok nélkül és pedig Jánossy kezében boverrel, Miskolczy pedig karddal az oldalán, tehát fegyveresen a kopogtatásukra kinyitott ajtón át behatoltak és ott az ezredesre támadtak, mire dulakodni kezdtek és Jánossy az ezredest a bőreivel úgy homlokon ütötte, hogy ennek egy koronás nagyságú vörös daganat támadt a homlokán, amelynek hoszszabb ideig nyoma maradt. Nyilvános erőszakoskodás bűntettével és a testi biztonságot sértő vétséggel vádolja a vádirat a vádlottakat. Kitér ezután a vádirat arra is, hogy a vádlottak a bűncselekményt nem felhajtásra követték el,erre nézve semmi néven nevezendő bizonyíték nincs. A vádirat felolvasása után Apáthy Jenő őrnagy tárgyalásvezető megkérdezte a vádlottakat, hogy bűnöseknek érzik-e magukat. Mindkét vádlott nemmel fotelt. Ezután Miskolczy Lászlót a teremből kivezették és megkezdték Jánossy Sándor főhadnagy kihallgatását. A tárgyalásvezető felszólítására a főhadnagy részletesen elmondotta, hogy a támadás előtti éjszakán Miskolczy bátyjánál voltak és ott nagy megütközést és elkeseredést keltett bennük a Nagyváradról és más román megszállott területről érkező hírek, amelyek az ott lakó magyarság szenvedéseiről szólottak. Később másra terelődött a beszéd és körülbelül félnégy óra tájban eltávozott Miskolczytól, de megkérte Miskolczyt, hogy kisérje el, mivel nála semmiféle fegyver, vagy más védőeszköz nem volt, Miskolczy eleget tett kérésemnek. A körút és a Népszínházutca sarkán találkoztak egy hadnaggyal, akit látásból ismertek, s beszélgetni kezdett vele Avér Ödön volt tiszttársukról, akiről azt mondta az ismeretlen hadnagy, hogy itt lakik a Metropolban, menjünk oda. Oda is mentünk, én mentem előre, a másik kettő az úttesten hátramaradva követett. A portásnál becsöngettem. Tárgyalásvezető: Ön Avért akarta felkeresni ? Jánossy: Igen. Tárgyalásvezető: Erre nézve ellentmondanak a vallomások. Jánossy: Én őt kerestem és a portás azt mondta, hogy nem lakik ott. Erre én oda léptem a fülkéhez, végignéztem a táblán, ott találtam a Popcsen nevet. Erre eszembe jutott egy nagyváradi román katonatiszt, aki vezette, pofoztatta a lakosságot, nőket, gyerekeket egyaránt. A vér a fejembe szállt és menni akartam fel az emeletre, valami ellenállhatatlan kényszer hatása alatt. Utánam jött Miskolczy és kérdezte, hogy mi van Avérrel, hol lakik Avér. Semmi Avér, válaszoltam neki, maradj itt. Sanyi gyere vissza, mondta nekem Miskolczy. Maradj itt, ne törődj semmivel — és mentem fel az emeletre. Bekopogtattam a kilences számú c sapdába, a külső ajtó nyitva volt, a belső nemsokára kinyílott és hálóköpenyben megjelent egy tipikus oláh kinézésű elitbér. Én azt kérdeztem tőle, kicsoda ön és mit keres itt. Honnan jött, Nagyváradról? Erre ♦ valamit románul mondott. Tárgyalásvezető: Értette ön, amit a ro-mánul mondott? Jánossy: Nem értettem, hanem a román szóra még jobban elfogott a méreg. Németül mondtam neki, nem tud ön magyarul ! Erre azt mondta nekem: fuj magyar és be akart szaladni a szobába. Én az ajtó közé tettem a kezem, három ujjamat be is csípte és a fájdalomtól még jobban felingerülve öklömmel feléje sújtottam és megütöttem a homlokát. Azután kezemet kihúztam az ajtónyitásból és ujjaimat szorongatva mentem lefelé. — Amikor leértem, hallottam, hogy az ezredes németül a portásnak kiáltotta, hogy a kaput csukják be. Ez meg is történt. Én erre telefonáltam a városparancsnoksághoz, közöltem, hogy egy román tiszttel afférom támadt és küldjenek egy tiszti járőrt ebben az ügyben. Háromnegyed óráig vártam, nem jött senki. Erre megkérdeztem a szállodában, hogy lakik-e itt magyar tiszt, aki igazolhatna engem. Tényleg fel is mentem egy Csiky nevű hadnagyhoz, aki előtt igazoltam magamat, ő le is jött, és igazolt engem és azt mondta, hogy engedjenek ki. Erre a portás azt felelte, hogy parancsot kapott az ezredestől és így nem engedhetnek ki. Közben a kávéházat takarították és azon az ajtón távoztunk el. Másnap délelőtt magánkihallgatást kértem parancsnokomtól Hirschmann őrnagytól. Ő közölte velem, hogy a városparancsnokság letartóztatásom iránt intézkedett. Tényleg egy hadnagyot kaptam kíséretül és őrizet alá fogtak. Ezután a részletekre nézve intézett kérdést a tárgyalásvezető a vádlotthoz, hogy kézzel, vagy boxerrel ütötte-e meg az ezredest. Jánossy: Kézzel ütöttem meg, mert ha boxerrel vágtam volna fejbe, beszakadt volna a feje az oláhnak. A tárgyalásvezető figyelmezteti a vádlottat, hogy a sértettet nevén és — erélyesen — rangján nevezze meg, figyelmezteti továbbá, hogy semmivel sem teszi helyzetét könnyebbé, ha ilyen erőteljes kifejezéseket használ. Jánossy kihallgatása után Miskolczy Lászlót hallgatják ki, aki kijelenti, hogy nem érzi magát bűnösnek, mert ő csal, mint szemlélő volt jelen az esetnél és semmibe sem folyt be. A szállodába nem együtt mentek be, amikor Jánossy becsengetett, ők ketten a kulsó oldalon voltak és cigarettát sodortak. Amikor az inzultus és a szóváltás történt, ő a második emelet feljárójánál állott. Ezután a tanúkihallgatásokra került a sor. Gobetzky ezredes azt hiszi, hogy a támadás valamilyen kemény tárggyal történt, de lehet, hogy gyűrűtől is támadhatott a horzsolás az ezredes homlokán. Ugyancsak ilyen értelemben tett vallomást Mohap főhadnagy is. Ezután a tárgyalásvezető felolvasta Popescu vallomását, amelyet sürgönyleg kértek a külügyminisztérium útján. Több kérdést intéztek Popescu ezredeshez, először arra nézve, hogy fennáll-e az, hogy a vádlott kemény tárggyal, boxerrel, vagy Úgynevezett Totschlaegerrel bántalmazta őt Erre nézve az ezredes nem adott határozott feleletet, mert a tiszt jobbkezét a zsebében tartotta, de a horzsolásból következteti, hoszú fémből kellett lennie annak az eszköznek, amelyről az ütést, kapta. A párbeszédre vonatkozólag azt vallja az ezredes, hogy amikor az ajtót kinyitotta, ő indignálódva szólhatott, hogy illik-e hajnali 4 óra tájban az, hogy egy tiszt valakit felzavar. Ilyenféleszóváltás lehetett jó párbeszéd. Ami Miskolczy szerepét illeti, ő az ezredes szerint nem a folyosón, hanem mindketten a lakosztály előtt állottak. Tény az, hogy Miskolczy a szóváltásban nem vett részt. Jánossy az ezredes vallomására megjegyezte, hogy semmiféle kérdést az ezredes hozzá nem intézett, ő nem válaszolt semmire. Az ezredes mindig azt az elutasító román szót mondta: Cserebe? (Mi kell?) Fenntartja vallomását, hogy ő puszta kézzel ütötte meg az ezredest. Miskolczy megjegyzi az ezredes vallomására, hogy oly kis hely van a két ajtó között, hogy ott három emiber nem férhet el. Fenntartja előbbi vallomását. Ezután a Metropol-szálloda portását, Kiss Miklóst hallgatták ki, aki azt vallotta, hogy nem egyedül jött be Jánossy, hanem mind a hárman együtt jöttek be és a román misszió után érdeklődtek. Ő azt mondotta, hogy az ezredest nem lehet felkelteni, várják meg, amíg felkel és akkor bejelenti. A tárgyalásvezető még egyszer felhívja a tanút vallomásának fontosságára, hogy tényleg együtt jöttek-e be, mire a tanu megjegyzi, hogy igenis, együtt jöttek be mind a hárman. Tárgyalásvezető: Ki kérdezősködött a misszió után? Kiss: Úgy hiszem, egy főhadnagy. Az elnök felszólítására a tanú hátrafordul, megnézi a vádlottakat és rámutatva Jánossyra, azt mondja, úgy hiszem, ez a főhadnagy vér volt. Ezután szembesítik Jánossyval a híműt, aki azt kérdezi tőle, hogy emlékszik-e arra, hogy ö Avér után érdeklődött. A tanyi kijelenti, hogy nem emlékszik. A következő tanú Siposs Kamilló, aki a tárgyalásvezető kérdésére elmondta, hogy foglalkozására nézve ügyvéd, hírlapíró, és tudományos szakirodalom terén működik. Büntetve nem volt, sajtóperei voltak, de mindig felmentették. Jelenleg ■katonai nyomozó. A Landau-féle öngyilkossági ügyből kifolyólag a katonai hatóság abban a hiszemben, hogy ő katona, letartóztatta, de kiderült, hogy ő nem katona és valószínűleg el fogják kisérni az ügyességre. Tárgyalásvezető: Szóval előzetes letartóztatásban van. Siposs: Nem tudom, hogy milyen minőségben, de letartóztatásban vagyok. Az ügyre nézve lényegtelen vallomást tesz és nem emlékszik egyáltalában arra, hogy a portás kémkedéssel volna vádolva. Dr. Király Aladár, Háromszék vármegye főispánját hallgatta ki ezután a bíróság. Király Aladár az Erdélyi Magyar Székely szövetség ügyvezető igazgatója, s mint ilyen kijelenti, hogy a szövetségtől teljesen távol áll minden hasonló akció és ő tlnt ennek a szövetségnek ügyvezető igazgatója, elítéli a történteket. Hogy mint magánember mit gondol, az más lapra tartozik. Meg tudja, érteni azt a lelkiállapotot, amit az Erdélyből jövő és a román atrocitásokról szóló hírek hallomása vált ki a menekült tisztekből. Az atrocitások illusztrálására több esetet mond el. Mirschmann Vilmos őrnagy a városparancsnokság munkásosztagának e parancsnoka a következő tanú, aki elmondja, hogy egy délelőtt jelentkezett nála Jánossy főhadnagy és bejelentette a román ezredessel történt esetét. Elmondta, hogy már Debrecenben szemtanúja volt egyszer annak, hogy Jánossyt mennyire idegessé tette egy román tiszt látása. Akkor csak az ő határozott felszólítására állott el attól Jánossy, hogy az étteremben ülő román tisztet ki ne utasítsa. Később a folyosón, majd Pestre érkezve a nyugati pályaudvarnál szóbelileg inzultálta is a román kapitányt. A bíróság felolvastatta ezután Csiky György tartalékos hadnagy és Máté Jenő bankigazgató lényegtelen vallomását. Prokay Tibor tartalékos alhadnagy, aki más bűncselekmények miatt vizsgálati fogságban van, elmondotta, hogy a székely karhatalmi dandárnál a múlt év szeptemberében Jánossyt eböl is letartóztatták a románok, letartóztatásukkor minden náluk levő pert és értéktárgyat elvettek. Később hallotta tiszttársaitól, hogy Erdélyben Jánossy bátyját a románokéval megölték. Jánossy védője kéri Gál Sándornak, az Erdélyi Magyar Székely Szövetség elnökének tanúkénti kihallgatását, amit a bíróság el is rendelt. Elnök a tárgyalás folytatását holnap reggel 9 órára tűzte ki. FEKETE MIHÁLY Budapest, József-körút 9 Favorit lemezújdonságok fő elárusidhelye fekete, fekete, fekete, Csicsóné! Nem bánom,a juszt s© bánóm, igy is jól Cigánygróínó összes fölvételéi, Péchy Erzsi és Nádor Jenőtól énekelve. Sej, haj !rina! Egy ablaknál állt meg cigány, — Akácos út. Dal a turulmadárról! Halló! Vasárnap délután. A magyar nemzeti hadsereg legújabb zenekari felvételei. I Cigányzenekari modern tánczenefelvételek és HD egyéb újdonság. Lwtnerműsor ingyen!3M _« ékszert, aranyat, tS§*& k $ Sfista ezüstöt legmagas a 0.3B napt árban vesz Cpirilomlait ékszerész. Dohány-n.l/a. rs iUídnaer (Templommal ásómban*)