8 Órai Ujság, 1920. november (6. évfolyam, 259-282. szám)

1920-11-03 / 259. szám

. dályozni. *— de az maga se vonuljon félre, hanem álljon elő, szolgálja teljes erejével — bármily kis körben is a nemzeti közügyét. Tisza Istvánnak ezt az üzenetét megértve, ezt a tanácsát megfogadva, ezt a tanítását meghallgatva — mél­tóan fogjuk ünnepelni az ő emlékét, mert egyetértően és önzetlenül szol­gálva, Isten segítségével meg is fog­juk menteni a hajo­!!... Az egy­kori képviselőhöz ékasszava elnökének gyönyörűen fölépített, na­gy történelmi távlatot megvilágító be­széde mély megöleződést keltett, he­lyemként pedig, különösen ahol Tisza István eszméinek a jelenre és a jövőre való jut­ásá­ól beszélt, zugó helyes­lést váltott ki a közönségből. Mikor Szász Károly beszédének ele­jén az arcképről lehullt a lepel, a meg­hatottság moraja futott végig a közön­ségen s mindenki elismeréssel adózott Mánima József festőművésznek, aki néhai Benczúr Gyulának Tisza István­ról festett utolsó arcképét valóban mesterkézzel másolta le a vármegye számára. Ezután Horváth vármegye, főjegyző olvasta fel a Nagyszámú üdvözlő táv­iratokat és leveleket, amelyek közül különösen kiemelkedik Komáromi vár­megye közönségének, Komárom vár­megye főispánjának és Tolna megye főispánjának átirata, illetve távirata valamennyi hódolattal adózva Tisza István emlékének. Bibó Károly alispán rövid lendületes beszédben vette át a képet a vármegye számára, hogy azt Széchenyi István, Kossuth Lajos és Deák Ferenc arcképei mellé helyezze el. Utána báró Fiáth Pál titkos taná­csos megyebizottsági tag, aki annak idején az emlékünnepre vonatkozó in­dítványt száz megyebizott­sági tag nem ■vében benyújtotta, indítványozta, hogy Szász Károly beszéde a jegyző­könyvben szó szerint megörökít­tessék, s hogy a vármegye intézzen átiratot valamennyi társ törvényhatósághoz, felhíván őket arra, hogy Tisza István­nak, a magyar nemzet vértanújának emlékét hasonló módon örökítsék meg. A közgyűlés mindkét indítványt egy­hangúlag elfogadta, mire az elnöklő jgormánybiztos-főispán az ülést, bere­­kesztette. Délben egy órakor a törvényható­sági bizottság tagjai és a vendégek társasebédre gyűltek össze, az első köszöntőt Huszár Béla kormánybiztos főispán mondotta Horthy Miklós kor­mányzóra és a képviseletéből megje­lent dr. Tomcsán­yi Pál igazságügy­­miniszterre. Kenessey Miklós az orszá­gos Tisza István emlékbizottság kül­döttségét üdvözölte, amelytől az or­szág közönsége Tisza István eszméjé­nek és emlékének a nagy férfiúhoz méltó kultuszát várja. A bizottság ne­vében gróf­­Wenckheim László tormás beszédben köszönte meg az üdvözlést, s utalt arra, hogy a bizottság a nagy férfiú emléke iránti önkényt vállalt kötelességének mindenkor meg fog fe­lelni. Tisza István legyen az ideál, a magyar hazafiság, férfiasság­ és önfel­áldozás ideálja. Bibó Károly alispán a társtörvény­­hatóságok kiküldötteit üdvözölte. (Igerffy Miklós Tisza Istvánt mél­tató szép beszéde után Szűcs Dezső nemzetgyűlési képviselő mon­dott nagyhatású beszédet, azt ,fejte­­tte­tve, milyen tanulságokat kell levon­nia minden magyar embernek Tisza István eszméitől és példa a­dásából. Úgy ő, mint az utána felszólaló báró Kiias Albert különösen nagy hatást értek el, mikor a magyar intelligencia jelenttőségét s s a nemzet megmentésé­ben való döntő szerepét fejtegették, utalva egyúttal a régi magyar várme­gye nagy érdemeire a múltban és nagy nemzetmentő hivatására a jövőben. Veszek brilliánsokat, ékszertárgyakat a legmagasabb árban, A­ karátos arany gr.-ját 100 K-tal feljebb DEOraCH XZ DOB ékszerész Borfini-tér 0. Vigsziohszi-k­ávéházzal szemben. (Xarktítia Szerda, 1920 november 3. Az inzultált román ezredes támadója a hadbíróság előtt. Egyéni akció volt a támadás. — Siposs Kamilló mint tanú. *— Saját tudósítónktól. —­A budapesti hadosztálybiróság ma tárgyalta Popescu Dimit­riu, a buda­pesti román misszió vezetője ellen el­követett merényletet, amelynek vád­lottal T. Jánossá Sándor tartalékos főhadnagy és Miskolczy László tartalé­kos hadnagy. A hadosztály bíróság el­nöke Hoffmamnn Géza ezredes, a tár­gyalást Apáthy Jenő dr. őrnagy­­hadbíró vezeti, a vádat pedig Karsa László dr. alezredes, hadbíró-ügyész képviseli, a védelmet T. Nagy János dr. látja el-A tárgyalást kilenc órakor nyitotta meg Hoffmann Géza ezredes. A vádlotta­kat vezették ezután elő, majd a tanukat hívták be a terembe, akik között Sipos Kamilló, Mohai Károly főhadnagy, Go­­beczky alezredes, Gál Sándor nyug. ál­lamtitkár, dr. Király Aladár nyug. főis­pán és mások szerepelnek. Az elnök figyelmeztette a tanúkat, hogy a katonai büntetőtörvény szerint mindent a valósághoz híven valljanak. Ezután fölolvasták a vádiratot, amely szerint 1920 szeptember huszonkilence­­dike óta vizsgálati fogságban lévő T. Jé­­nossy Sándor tartalékos főhadnagyot és Miskolczy László tartalékos hadnagyot, mint közvetlen tetteseket, azon cselekmé­nyük miatt, hogy Budapesten 1020 szeptember husson hetedikén rég­ijel fél öt óra tájban Popescu Di­mitriu román ezredesnek, a buda­pesti román misszió vezetőjének a, Metropol szálló 8­0. számú szobájá­ban minden indok nélkül és pedig Jánossy kezében bo­verrel, Miskolczy pedig karddal az oldalán, tehát fegy­veresen a kopogtatásukra kinyitott ajtón át behatoltak és ott az ezre­desre támadtak, mire dulakodni kezd­tek és Jánossy az ezredest a bőreivel úgy homlokon ütötte, hogy ennek egy koronás nagyságú vörös daganat támadt a­ homlokán, amelynek hosz­­szabb­ ideig nyoma maradt. Nyilvános erőszakoskodás bűntettével és a testi biztonságot sértő vétséggel vádolja a vádirat a vádlottakat. Kitér ezután a vádirat arra is, hogy a vádlottak a bűncselekményt nem fel­hajtásra követték el,­­erre nézve semmi néven nevezendő bizonyíték nincs. A vádirat felolvasása után Apáthy Jenő őrnagy tárgyalásvezető megkérdezte a vádlottakat, hogy bűnöseknek érzik-e magukat. Mindkét vádlott nemmel fotelt. Ezután Miskolczy Lászlót a teremből kivezették és megkezdték Jánossy Sándor főhadnagy kihallgatását. A tárgyalásvezető felszólítására a fő­hadnagy részletesen elmondotta, hogy a támadás előtti éjszakán Miskolczy báty­jánál voltak és o­tt nagy megütközést és elkeseredést keltett bennük a Nagyvárad­ról és más román megszállott területről érkező hírek, amelyek az o­tt lakó magyar­ság szenvedéseiről szólottak. Később másra terelődött a beszéd és körülbelül félnégy óra tájban eltávozott Miskolczytól, de megkérte Miskolczyt, hogy kisérje el, mi­vel nála semmiféle fegyver, vagy más vé­dőeszköz nem volt, Miskolczy­ eleget tett kérésemnek. A körút és a Népszínház­­utca sarkán találkoztak egy hadnaggyal, akit látásból ismertek, s beszélgetni kez­dett vele Avér Ödön volt tiszttársukról, akiről azt mondta az ismeretlen hadnagy, hogy itt lakik a Metropolban, menjünk oda. Oda is mentünk, én mentem előre, a másik kettő az úttesten hátramaradva követett. A portásnál becsöngettem. Tárgyalásvezető: Ön Avért akarta fel­keresni ? Jánossy: Igen. Tárgyalásvezető: Erre nézve ellent­mondanak a vallomások. Jánossy: Én őt kerestem és a portás azt mondta, hogy nem lakik ott. Erre én oda lépte­m a fülkéhez­, végignéztem a táblán, ott találtam a Popcsen nevet. Erre eszembe jutott egy nagyváradi ro­mán katonatiszt, aki vezette, pofoztatta a lakosságot, nőket, gyerekeket egyaránt. A vér a fejembe szállt és menni akartam fel az emeletre, valami ellenállhatatlan kényszer hatása alatt. Utánam jött Mis­­kolczy és kérdezte, hogy mi van Avérrel, hol lakik Avér. Semmi Avér, válaszoltam neki, maradj itt. Sanyi gyere vissza, mondta nekem Miskolczy. Maradj itt, ne törődj semmivel —­ és mente­m fel az emeletre. Bekopogtattam a kilences számú c sapdába, a külső ajtó nyitva volt, a belső nemsokára kinyílott és hálóköpenyben megjelent egy tipikus oláh kinézésű elit­­bér. Én­ azt kérdeztem tőle, kicsoda ön és mit keres itt. Honnan jött, Nagyvárad­ról? Erre ♦ valamit románul mondott. Tárgyalásvezető: Értette ön, amit a ro-mánul mondott? Jánossy: Nem értettem, hanem a ro­mán szóra még jobban elfogott a méreg. Németül mondtam neki, nem tud ön ma­gyarul ! Erre azt mondta nekem: fuj magyar és be akart szaladni a szobába. Én az ajtó közé tettem a kezem, három ujjamat be is csípte és a fájdalomtól még jobban fe­lingerülve öklömmel feléje súj­tottam és megütöttem a homlokát. Azután kezemet kihúztam az ajtónyitásból és uj­jaimat szorongatva mentem­ lefelé. — Amikor leértem, hallottam, hogy az ezredes németül a portásnak kiáltotta, hogy a kaput csukják be. Ez meg is tör­tént. Én erre telefonáltam a városparancs­noksághoz, közöltem, hogy egy román tiszttel afférom támadt és küldjenek egy tiszti járőrt ebben az ügyben. Három­negyed óráig vártam, nem jött senki. Erre megkérdeztem a szállodában, hogy lakik-e itt magyar tiszt, aki igazolhatna engem. Tényleg fel is mentem egy Csiky nevű hadnagyhoz, aki előtt igazoltam magamat, ő le is jött, és igazolt engem és azt mondta, hogy engedjenek ki. Erre a portás azt felelte, hogy­ parancsot ka­pott az ezredestől és így nem engedhet­nek ki. Közben a kávéházat takarították és azon az ajtón távoztunk el. Másnap délelőtt magánkihallgatást kértem parancs­nokomtól Hirschmann őrnagytól. Ő kö­zölte velem, hogy a városparancsnokság letartóztatásom iránt intézkedett. Tény­­leg egy hadnagyot kaptam kíséretül és őrizet alá fogtak. Ezután a részletekre nézve intézett kérdést a tárgyalásvezető a vádlotthoz, hogy kézzel, vagy boxerrel ütötte-e meg az ezredest. Jánossy: Kézzel ütöttem meg, mert ha boxerrel vágtam volna fejbe, beszakadt volna a­ feje az oláhnak. A tárgyalásvezető figyelmezteti a vád­lottat, hogy a sértettet nevén és — eré­lyesen — rangján nevezze meg, figyel­mezteti továbbá, hogy semmivel sem teszi helyzetét könnyebbé, ha­­ ilyen erőteljes kifejezéseket használ. Jánossy kihallgatása után Miskolczy Lászlót hallgatják ki, aki kijelenti, hogy nem érzi magát bűnösnek, mert ő csal, mint szemlélő volt jelen az esetnél és semmibe sem folyt be. A szállodába nem együtt mentek be, amikor Jánossy be­csengetett, ők ketten a kulsó oldalon voltak és cigarettát sodortak. Amikor az inzultus és a szóváltás történt, ő a máso­dik emelet feljárójánál állott. Ezután a tanúkihallgatásokra került a sor. Gobetzky ezredes azt hiszi, hogy a tá­madás valamilyen kemény tárggyal tör­tént, de lehet, hogy gyűrűtől is támadha­tott a horzsolás az ezredes homlokán. Ugyancsak ilyen értelemben tett vallo­mást Mohap főhadnagy is. Ezután a tárgyalásvezető felolvasta Popescu vallomását, amelyet sürgönyleg kértek a külügyminisztérium útján. Több kérdést intéztek Popescu ezredeshez, elő­ször arra nézve, hogy fennáll-e az, hogy a vádlott kemény tárggyal, boxerrel, vagy Úgynevezett Totschlaegerrel bántalmazta őt Erre nézve az ezredes nem adott hatá­rozott feleletet, mert a tiszt jobbkezét a zsebében tartotta, de a horzsolásból követ­kezteti, hoszú fémből kellett lennie annak az eszköznek, amelyről az­ ütést, kapta. A párbeszédre vonatkozólag azt vallja az ez­redes, hogy amikor az ajtót kinyitotta, ő indignálódva szólhatott, hogy illik-e haj­nali 4 óra tájban az, hogy egy tiszt vala­kit felzavar. Ilyenféle­­szóváltás lehetett jó párbeszéd. Ami Miskolczy szerepét illeti, ő az ezredes szerint nem a folyosón, ha­nem mindketten a lakosztály előtt állot­tak. Tény az, hogy Miskolczy a szóváltás­ban nem vett részt. Jánossy az ezredes vallomására megje­gyezte, hogy semmiféle kérdést az ezredes hozzá nem intézett, ő nem válaszolt sem­mire. Az ezredes mindig azt az elutasító román szót mondta: Cse­­rebe? (Mi kell?) Fenntartja vallomását, hogy ő puszta kéz­zel ütötte meg az ezredest. Miskolczy megjegyzi az ezredes vallo­mására, hogy oly kis hely van a két ajtó között, hogy ott három emiber nem férhet el. Fenntartja előbbi vallomását. Ezután a Metropol-szálloda portását, Kiss Miklóst hallgatták ki, aki azt val­­lotta, hogy nem egyedül jött be Jánossy, hanem mind a hárman együtt jöttek be és a román misszió után érdeklődtek. Ő azt mondotta, hogy az ezredest nem lehet felkelteni, várják meg, amíg felkel és ak­kor bejelenti. A tárgyalásvezető még egyszer felhívja a tanút vallomásának fontosságára, hogy tényleg együtt jöttek-e be, mire a tanu megjegyzi, h­ogy igenis, együtt jöttek be mind a hárman. Tárgyalásvezető: Ki kérdezősködött a misszió után? Kiss: Úgy hiszem, egy főhadnagy. Az elnök felszólítására a tanú hátra­fordul, megnézi a vádlottakat és rámu­tatva Jánossyra, azt mondja, úgy hiszem, ez a főhadnagy vér volt. Ezután szembesítik Jánossyval a h­íműt, aki azt kérdezi t­őle, hogy emlékszik-e arra, hogy ö Avér után érdeklődött. A tanyi kijelenti, hogy nem emlékszik. A következő tanú Siposs Kamilló, aki a tárgyalásvezető kérdésére elmondta, hogy foglalkozására nézve ügyvéd, hír­­lapíró, és tudományos szakirodalom terén működik. Büntetve nem volt, sajtóperei voltak, de mindig felmentették. Jelenleg ■katonai nyomozó. A Landau-féle öngyil­kossági ügyből kifolyólag a katonai ha­tóság abban a hiszemben, hogy ő katona, letartóztatta, de kiderült, hogy ő nem ka­­to­na és valószínűleg el fogják kisérni az ügyességre. Tárgyalásvezető: Szóval előzetes letar­tóztatásban van. Siposs: Nem tudom, hogy milyen mi­nőségben, de letartóztatásban vagyok. Az ügyre nézve lényegtelen vallomást tesz és nem emlékszik egyáltalában arra, hogy a portás kémkedéssel volna vádolva. Dr. Király Aladár, Háromszék vár­megye főispánját hallgatta ki ezután a bíróság. Király Aladár az Erdélyi Ma­gyar Székely szövetség ügyvezető igazga­tója, s mint ilyen kijelenti, hogy a szö­vetségtől teljesen távol áll minden ha­sonló akció és ő tl­­nt ennek a szövetség­nek ügyvezető igazgatója, elítéli a tör­ténteket. Hogy mint magánember mit gondol, az más lapra tartozik. Meg tudja, érteni azt a lelkiállapotot, amit az Er­délyből jövő és a román atrocitásokról szóló hírek hallomása vált ki a menekült tisztekből. Az atrocitások illusztrálá­sára több esetet mond el. Mirschmann Vilmos őrnagy a várospa­rancsnokság munkásosztagának e pa­rancsnoka a következő tanú, aki elmondja, hogy egy délelőtt jelentkezett nála Já­nossy főhadnagy és bejelentette a román ezredessel történt esetét. Elmondta, hogy már Debrecenben szemtanúja volt egyszer annak, hogy Jánossyt mennyire idegessé tette egy román tiszt látása. Akkor csak­ az ő határozott felszólítására állott el at­tól Jánossy, hogy az étteremben ülő ro­­mán tisztet­ ki ne utasítsa. Később a fo­lyosón, majd Pestre érkezve a nyugati pá­lyaudvarnál szóbelileg inzultálta is a ro­mán kapitányt. A bíróság felolvastatta­ ezután Csiky György tartalékos hadnagy és Máté Jenő bankigazgató lényegtelen vallomását. Prokay Tibor tartalékos alhadnagy, aki más bűncselekmények miatt vizsgálati fogságban van, elmondotta, hogy a szé­kely karhatalmi dandárnál a múlt év szeptemberében Jánossyt eb­öl is letar­tóztatták a románok, letartóztatásukkor minden náluk levő pert­ és értéktárgyat elvettek. Később hallotta tisz­ttársaitól, hogy Erdélyben Jánossy bátyját a romá­nok­­éval megölték. Jánossy védője kéri Gál Sándornak, az Erdélyi Magyar­ Székely Szövetség elnöké­nek tanúkénti kihallgatását, amit a bíró­­ság el is rendelt. Elnök a tárgyalás folytatását holnap reggel 9 órára tűzte ki. FEKETE MIHÁLY Budapest, József-körút 9 Favorit lemezújdonságok fő­ elárusi­dhelye fekete, fekete, fekete, Csicsóné! Nem bánom,a juszt s© bánóm­, igy is jól Cigánygróínó összes fölvételéi, Péchy Erzsi és Nádor Jenőtól énekelve. Sej, haj !rina! Egy ablaknál állt meg cigány, — Akácos út. Dal a turulmadárról! Halló! Vasárnap délután. A magyar nemzeti hadsereg­ legújabb zenekari felvételei. I Cigányzenekari modern tánczenefelvéte­lek­ és HD egyéb újdonság. Lwtnerműsor ingyen!­­3M _« ékszert, aranyat, tS§*& k $ Sfi­­sta ezüstöt legmaga­­s a 0.3B napt árban vesz Cpirilomlait ékszerész. Dohány-n.l/a. rs iUídnaer (Templommal ásómban*)

Next