8 Órai Ujság, 1921. február (7. évfolyam, 25-47. szám)
1921-02-23 / 43. szám
rW ül Szerda, 1921. február 215. Andrássy Gyula gróf megtagadja múltját Megindokolja belépését a kereszténypártba. A nemzetgyűlés mai ülése* — Saját tudósítónktól. A nemzetgyűlés mai ülését háromnegyed tizenegy órakor nyitotta meg Rakovszky István elnök. Bejelentette, hogy a gazdasági bizottság megalakult, elnökké Rakovszky Istvánt válaszolták meg. Ezután Orffy Imre pénzügyi előadó a pénzügyi bizottsági jelentését terjesztette elő, a magánszolgálatban álló közalkalmazottak nyugdíjintézetének illetékmentességéről. Szólőtt továbbá a fegyver és vadászati adóról, valamit a g.áfaadóról és több javaslatról, melyekről a bizottság jelentést tett. A kormány programmja feletti vitára tértek ezután át. Giesswei Sándor az első felszólaló, aki a kormány eddigi működését bírálta. Tetteket várt, de tetteket nem látott a nemzetgyűlés egy évi munkájában. Eredménynek nem lehet tekinteni, hogy a botbüntetést megszavazták, a földbirtokreformot sem, mert egyiket sem hajtják végre. Szó volt azután arról, hogy a közszabadságokért mindenkinek síkra kell szállania és nem lehet forradalmárnak és destruktívnak nevezni azokat, akik a közszabadságért küzdenek. A sajtószabadságról beszélt ezután. Nem olyan sajtószabadságot akar, amely csak utat ad a durvaságoknak, rágalmazásnak, becsületsértésnek, de azt sem lehet megengedni, hogy a cenzúra úgy működjék, hogy akaratlanul is analfabétáknak gondoljuk azokat, akik kezelik. Ily módon nem számíthatunk arra, hogy minket a művelt népek közé sorozzanak. Nagy zaj az egész Házban. Közbekiáltások: Ha így szónokolnak, megérdemeljük sár sirkot. Giesswein: Mi nem baszélnnk bolsevizmusról. Különben is Bangha páter azt irja a bolsevizmusról, hogy több téren tanulhattunk belőle. Azt bárom, hogy ná'urik óark a rosszat tanulták el a bolsevistáktól. (Ellentmondás balfelöl, ) Mi lett volna. Ijo Romain Holland vagy Foerster vagy ipások könyve itt jelent volna meg. Mit tett volna a cenzúra ezekkel, pedig ezek is az igazi keresztény gondolatot terjesztik. Örömmel üdvözli Hegedűs Lórántot, azt az egyedien embert, aki a kabinet tagjai közül magáit nyíltan liberálisnak vallotta. Elítéli azt a liberalizmust, mely elnyomja a gyengéket az erőnek javára, az úgynevezett gazdasági liberalizmust. Háttér István: Ez ellen harcolunk. Giesswein: Helyes, de akarunk-e önök Eötvös József liberalizmusa ellen küzdeni? elten küzde Hajiért Dehogy akarunk. Giesswein: Ezzel a liberalizmussal elentétben áll az, hogy egy lap, melyet Zichy János alapított, minden nap egy tucat zsidót megeszik. Az a hang, amely meghonosodott a pártsajtóban, egész közéletünket, de még ifjúságunk lelkét is megmételyezte. Azután elmond egy kis esetet, amely jellemző arra, hogy a mai közviszonyok miként rontják meg a gyermekek lelkületét. Egy gyermek társaság ugyanis kimondotta, hogy ,.héjjast játszik". Játék közben az egyik gyermeket, akit kihevertek kommunistának, nagy zsidónak, bizonyosan már maga sem tudja, felekészi oltóik. Somogyi: Szamuely! játszottak azok. Drozdy: Megtörtént és ez a szomorú. Ezt min lehet letagadni. Giesswein: Apponyi szavaira hivatkozik. Legyen egyszer már a megtorlásoknak vége. Haler István: Mi var a gyári botozásokkal? Giesswein: Az internáltak ügyével foglalkozik ezután és azt mondja, hogy nagyobb humanizmussal kell bánni az internáltakkal, mert akik az internált táborokban vannak, sokan olyanok, akik nem voltak kommunisták, de mikor kibocsájtják őket, lelkükben nagy elégületlenség marad. Majd a zsidókérdésre felel és azt mondja, hogy a faji kérdés ellentétben áll a keresztény gondolattal. A keresztény eszme elterjesztésének mindenütt a zsidók voltak az alapjai. Nem mondja azt, hogy nincs zsidókérdés, igenis van, de az csak gazdasági kérdés és ennek felidézésében nem csak a zsidóság, de mi is részesek vagyunk. Ha szociális haladást akarunk, fel kell ismernünk a testvériességünk haGiesswein Sándor után Andrássy Gyula gróf emelkedett szólásra. A keresztény nemzeti egyesülés párti képviselők nagy számban jelentek meg Andrássy beszédére, mert tudták, hogy most jelenti be csatlakozását a párthoz. Andrássy gróf azzal kezdte beszédét, hogyha szíve vágyóit követhetné, visszavonulna a politikai élettől. A katasztrófa elmúlása után egész másképpen képzelte az újjáébredést. A mostani súlyos időkben nem szűntek meg a tülekedések, az egyéni torzsalkodások. Azt hitte, hogy feledni tudják a múlt apró ellentéteit és összefognak a nagy hazafias cél megvalósítására. Nem gondolt sohasem arra, hogy a nemzetet egy táborba, egy pártba sorakoztassa, minden nézeteltérést elvetve, hanem csak arra, hogy minden párt előtt egy tekintet legyen: a haza érdeke és a megértés.—Sajnos, a mai társadalomban és a mai politikai ételben is sok kicsinyességet talál. Pedig igazán nehéz helyzetben van az ország. A társadalmi és politikai világ viszálykodásait nézve, azt a benyomást nyerjük, mintha már túl volnánk a nagy veszedelmeken, a nagy csalódásokon, pedig a nemzet még mindig nagy veszedelemben forog és még igen súlyos küzdelmet kell vívnia. Ezek a veszélyek meg vannak úgy a külpolitikáiban, mint a belpolitikában. A belpolitikában a pénzügyek nincsenek helyreállítva, a munkakedv kevés és elgyengült. A középsztály súlyos válságban van és valóban élethalál küzdelmét vívja. — Ha a külföldre nézünk, azt látjuk, hogy egyetlen barátunk, egyetlen szövetségesünk sincsen. Az összes körülöttünk lévő államok, amelyek mindegyike kiterjedésben, vagyonban, népszámban erősebb nálunk, az összes országok szövetkeztek ellenünk. Nem tudják leküzdeni a gyűlöletet és félelmet, amely vezeti őket, így teljesen izolálva, ellenségeiől körülvéve, helyzeteik olyan súlyos, hogy senkinek sem szabad saját ízlésére, saját kényelmére, saját érdekére hallgatni, mindenkinek egy kötelessége van, félretéve minden más tekintetet, egy a válságban levő nemzetet szolgálni. .. Ez a meggyőződés vezetett arra, hogy elhatároztam, hogy az eddiginél intenzívebben veszek részt a közneszek részt a közéletben. Mindent életben. Mindent megteszik erőmmel és tehetségemmel, hogy hazámnak használjak. Kívánom, hogy mindenki csatlakozzék azon zászló köré, amelyet ma az ország hatalmas erejét. Rámutat a zsidóság hibáira és azt mondja, hogy a legnagyobb bűnösök azok a zsidók, akik, mint külön fajt szerepeltetik a zsidóságot és azt kívánják, hogy a zsidóság minden nemzettől elkülönítve éljen. A fajok szeparálása keleti tulajdonság, a nyugati eszme a testvériességet követeli meg. Sajnálja, hogy a minisztériumok közül eltömítek a nemzetiségi minisztériumot, mert ezzel a minisztériummal is azt dokumentáltuk, hogy ragaszkodunk az egész csorbítatlan Magyarországhoz. Hosszabban foglalkozik a munkási kérdéssel is, amelyről azt mondja, hogy egyik elsőrangú kötelességünk, mert az 1919, illetve 20-ban kötött békeszerződések revízióját külföldöön is mindenütt a munkások követelik és a munkások között vannak legtöbben, akik a testvériesség eszméjét hirdetik. A külügyminiszter expozéjával foglalkozik ezután. Elmondja, hogy a jövőben a nemzeti és keresztény diplomácia kifejlesztésére keell törekedni és azon kell működnünk, hogy a diplomáciai szerződéseket ne spanyolfalak mögött kössék meg, hanem tekintsenek bele a népek lelkébe is. Végezetül a pénzügyminiszter terveivel foglalkozik és azt ajánlja a pénzügyminister figyelmébe, hogy azok viseljék a nagy adókat, akik részesek a háború felidézésében, delmére kibontottak. Amikor elhatároztam aktív részvételemet, csatlakozom azon jelszavakhoz és politikához, amelyben a nemzet óriási többsége az ország újbóli lábraállítását látja. Ezt látom én a keresztény és nemzeti irányban. (Nagy éljenzés a keresztény párton). Szilágyi Lajos: Ízlése ellenére? Andrássy Gyula gróf: Azt kérdezte valaki, hogy ízlésem ellenére történt-e? Nem, nem ízlésem ellenére, mert ha így volna, akkor visszavonulnék a politikától , ízlésem ellenére nem tudnék új szövetségeseket kell resni, azért keresem az utóbbi szövetségeseket, mert megfelelnek ízlésemnek. A nemzeti jelszó nem jelenti azt, hogy a belpolitikában magyarosítani akarunk. Nagy hiba volna, hogyha mi a régi nyomokon akarnánk haladni a nemzetiségi politikában. Tanulni kell a múltból. Drózdy Győző: Erőszakkal sohasem magyarosítottunk. Andrássy Gyula gróf: Igaz, én vagyok az első, aki tiltakozom a rágalom ellen, hogy erőszakkal magyarosítottunk volna. A keresztény jelszó nálam két meggyőződésből ered. Az egyik, amely a múlt szerencsétlenségének egyik legnagyobb forrása volt, azerkölcsük lesüllyedése és megromlása. Egész erővel és minden tehetségünkkel követni kell a keresztény erkölcsöket, a legszebb erkölcsi kódexet, amelyet ember ki tudott gondolni. Ettől eltérni sem lehet. A másik meggyőződésem, amelyből a keresztény hit is jó ered, hogy sajnos, a tapasztalatok bizonyítják, hogy a nem keresztény társadalomnak nagyobbik része hagyta cserben a nemzetet a kemény és veszélyes percekben, mint azt hittük és joggal várhattuk volna. A nem keresztény társadalomban nagyobb arányban hódított az a forradalmi eszme, amely, ha Magyarországon újból erőt vehet, azt elpusztítja. Kell, hog ity a keresztény társadalom önérzetre ébredjen, ezt célozza a keresztény eszme. Törekedni kell a vezérszerepre nemcsak az államiban, hanem gazdasági téren is. De ezt törvényesen kell megvalósítani, kerülve a felekezeti gyűlölködést, az erőszakoskodást, az egyévi, akciót, mely a célhoz soha nem vezethet. árt a nemzet becsületének és magának az ügynek, erűdnél szolgálni kíván. Nem szabad szégyellő az eddig febecsült ipari és kereskedői pályákat, fel kell karolni azokat.__A dzsentri nevelje iparosnak a fiát, nem szabad szégyenleni, ha régi történelmi neveket kiírnak a cégtáblára. Meskó Zoltán: Húsz évvel ezelőtt is hirdette. Huszár Károly: Annál igazabb. Andrása Gyula gróf: Húsz évvel ezelőtt meglehetősen liberális voltam. Azt tartottam, hogy a liberális politika jobban egymáshoz köti az embereket, de le kellett ennek tanulságait vonni. Tudom, hogy gyanúnak és rágalomnak teszem ki magamat, de tisztában voltam ezzel, amidőn elhatároztam, hogy csatlakozom. Amikor megtettem ezt a lépést, elsősorban az a tudat vezetett, hogy iszonyatos veszedelem volna, ha ezek a jelszavak lejárnák magukat. (Igaz, úgy van!) Sok Szép remény hiúsulna meg, amely a nemzetszéles rétegeit eltöltötte akkor, amikor a dicső jelszavakat hallották. Teljesen félreismeri a helyzetet az, aki azt hiszi, hogy e jelszavak elmúltával egy józan középút fog jönni, egy liberális blokk, amely semmit nem túloz. — Nem így áll a dolog, ha e jelszavak eltűnnének, akkor újból a vörös reakció jönne, amely mindent elpusztítana. Akkor lesz eredményes a kormány munkája, ha kitart addig, amíg az erkölcsök újra odafejlődnek, ahol voltak. Szükséges, hogy a mindennapi élet feladataival sikeresen megküzdjenek. A nemzetet erősítsék szellemileg és gazdaságilag, ha a kormány nem tud megküzdeni ezekkel a követelményekkel, bármily szépek is legyenek a célok, el fognak fordulni a szép eszméktől és akkor el fog következni a lelki nirvána. (Éljenzés.) A legelső feladat a jogrend helyreállítása. A katona ne politizáljon. Erősnek kell lennie a kormánynak, hogy összetartsa az osztályokat, egyet akarjon és be tudja tölteni feladatát. Hogy az állam minden szervezetét jól fel tudja használni, mindenkit a maga helyére állítson, mindenki hatáskörében maradjon meg, a katona ne csináljon politikát, a rendőrség maradjon meg eredeti kereteiben és a társadalmi szervezetek végezzék feladatukat és mellékutakon ne haladjanak a politika felé. Amikor a kormány meggyengül, a társadalmi osztályok széthullásnak. Helyre kell állítani a tekintély elvét. Nem azt akarom, hogy privilégiumokat osztogassanak, hanem azt, hogy becsüljenek a munkája szerint mindenkit. Azt akarom, hogy elismerjék, mindenki csak alanyit nyom, amennyit szellemileg és erkölcsileg ér. Mindenkit csak őszerint értékeljük, mennyit ér az országnak, hogy teljesíti-e kötelességét vagy nem. A cenzúráról. Ezután rátér a sajtótörvény kérdésére és azt mondja, hogy a cenzúra nemmaradhat állandó intézmény. Úgy ahogyan ma gyakorolják, téteiesen egyoldalú plátort pollitikiai célokra is felhasználják, sőt a cenzúra egyéni célokat is megvédelmez. Miárra el kell határozni, hogy átmenetileg használjuk csak fel és az általános szabadság felé ,haladjunk. — Körül kell bástyázni a cenzúrát szabályokkal. Legjobb lenne, ha egy miniszter vagy államtitkár lenne felelős a cenzúráért. Arra való tekintettel, hogy a cenzúra csak ideiglenes, csinálni kellene egy új sajtótörvényt mely szigorú lenne rendzavarrá és forradalmi mozgalmakkal szemben. Mi még egy forradalmat nem állhatunk ki a legnagyobb megrázkódtatások nélkül Már az első is szinte mindnyájunk testén keresztül tart az országban. Nem kívánunk végleges sajtótörvényt, csak ideiglenest, melybél Andrássy Gyula bejelenti belépését a keresztény pártfel