8 Órai Ujság, 1921. április (7. évfolyam, 69-93. szám)
1921-04-08 / 74. szám
ELŐFIZETÉSI ARAK, SZÜHÍtESZTŐSÉGES KIADÓHIVATAL: i.íy hóra ..JQ Korona. Félévre. .. 200 Korona, Negyedévre 120 Korona ! Egész évre 480 Korona. Jugoszláviában egy példány: 2 Jugoszláv Korona. Egyes péktárcaszám ára 2 korona BUDAPEST, IV., MUZEUM-KOHUT 3. SZ. Telefontedztet 105-00. J. 105-01. J. 105-02. Mégse múlt el kellemetlen utóhatások nélkül a legutóbbi napok nagy eseménye, dacáraannak, hogy a legkorrektebb elintézésből részesült minden érdekelt félrészéről. Úgy véltük, hogy mást már tovább haladhatunk a munka útján, minden időt a belső konszolidációnak és a törvényhozási reformalkotásoknak szentelvén. Imhol mégis lappangó belső válság előtt állunk, amit a helyzetről szóló jelentés ekként fejez ki: a nemzetgyűlés elnapolta magát, hogy a miniszterelnök bejelentéseket tehessen a kormányzónak. Rövidlátás, felelősségérzet hiánya, pártönzés már megint mutatja káros tüneteit és az a végzetes színvakság, amely különösen nemzetközi szempontok komoly kérdéseivel szemben legjellemzőbb tulajdonsága egyes politikusainknak, a haza legszentebb ügyének félreismerésére vezet. Rettenetes elgondolni, hogy egyesekre nézve — bármi is történjék, vagy ne történjék — csak abból a szempontból fontos minden esemény: alkalmatos-e a kormány megbuktatására, igen vagy nem? Sorra jelentkeznek a lelkiismeretlen ugratók most is, politikai szegénylegények, akik a balsors sötétségében már egyszer kifosztották a nemzetet, anélkül, hogy a megérdemelt statárium elé kerültek volna. Csupa Fatia Negra, akinek álarca nem tudja megóvni az inkognitót és handabandázva merészel visszatérni az úri házba, ahol még véres keze nyomát mutatják a tapéták. És számításba kell őket vennünk, mert nem számoltunk le velük! A nemzet pedig békét követel munkája számára. Különösen most, amikor elmúlt tőle a lelkiismereti tusák keserű kelyhe. Elolvasván a király méltóságos búcsúzó sorait, amelyben a magyarságot visszaadja az alkotó képesség nyugalmának, önmagát pedig a száműzetésnek, most már csak arra gondol a nemzet, hogy felépítse szerény egzisztenciájának szegény, de szabad házikóját. Koldusok vagyunk mindnyájan és tolvaj, aki ilyenkor a maga érdekére gondol, akár pártoskodásból, akár egyéni önzésből. Üljön minél előbb össze a nemzetgyűlés, kezdődjék meg a törvényhozás üdvös munkája, erős kormány támaszkodjék engedemes táborra, amely cserépítélettel vesse ki magából a cselszövőket, a forradalmi repriz rendezőit és statisztáit. Hipn fogják igolyni a válságot ! TbIbUívhip EeftiiennBip fsoalioidual nagy házfeloszlatással? —. Saját tudósu dói. — A válság megoldására, iletve beavatott helyről a következő információt nyertük: / A válság megoldásának ezidőszerint a következő lehetőségei vannak: 1. A királyi Úzirat ügyének bizonyos kormánynyilatkozatokkal való tisztázása jutáin a mai koalíció és a mai kormány megmaradása, Teleki gróffal tízfélén. Azonban ez a legkevésbé valószínű, de a múltak okulása szerint nem lehetetlen. 2. Bethlen István gróf kabinet alakítása egységes pártalakítás után és az eddigi pártkeretek felbontásával. 3. Bethlen István grófnak, vagy más előkelő, régebbi politikusnak miniszterelnöksége alatt a mai koalíció megújítása, bizonyos elvi deklarációk alapján. 4. Ha mindezek nem vezetnének eredményre, a ház feloszlatás. A politikai válság megoldása érdekében audienciák lesznek a kormányzónál, amelyek sorát ma délután Teleki Pál gróf miniszterelnök kihallgatása fogja megnyitni, aki a helyzetről és a kormány lemondásának okairól és szükségességeiről fogja tájékoztatni a kormányzót. .’csesssaeasiasanBBessaaasiEZiaigasBsanBMeiHaBasaBBHNmn? Teleki Pál gróf a Kormány válságáról A Külügyminiszter beszéde és a Király levele idézte föl a Kormányválságot. — Saját tudósítónktól. — A nemzetgyűlés folyosóin az alig néhány perces ülés után Teleki Pál gróf riniszterelnök a különböző pártállású ,politika okkal megbeszéléseket folytatott. A Házból való távozása előtt megkérdeztük a miniszterelnököt a helyzetről, aki a következőket mondotta a 8 Órai Újság munkatársának: — Most megyek a kormányzóhoz, hogy jelentést tegyek neki a helyzetről. Azt hiszem szükséges, hogy a különböző pártállású politikusok aludjanak a dologra egyet. Egyébként úgy látom, — die ganze Sache ist nicht so geführlich. Két dolog kavarta fel tulajdonképen a helyzetet. Az egyik Gratz Gusztáv külügyminiszter tegnapi beszédének egy-két szubjektív momentuma. Igen sajnos, hogy a beszédnek nem szubjektív és a nemzet becsülete szempontjából feltétlenül szükséges részleteit egyesek nem kísérték azzal a megértéssel, amelyet egy ilyen dolog megkíván. Elvégre ez a helyzet szóba jött. Ami a szubjektív részeket illeti, azt mindig tudtuk mindnyájan, hogy a kormányt támogató pártokon belül nagyon különböző véleményeket hallani az alkotmányjogi kérdésekben és úgyszólván az egyik véglettől a másikig terjednek ezek. Ennek ellenére a becsületes magyar emberek összefogtak, hogy az ország rekonstrukciója érdekében építő munkát végezhessünk és evégből érzelmeinket háttérbe szorítottuk. Tudtuk azt is, hogy a kormányban különböző érzelmiek vannak, de ez sem volt akadály, mint ahogy az sem volt akadály, hogy amikor a király itt volt, ebben a kérdésben egyöntetűen cselekedjünk. — Ha tehát valaha nem volt ok arra, hogy szemére vessük egymásnak érzelmeinket, akkor valóban nem volt ok erre most, amikor beigazolódott, hogy az ország érdekeit nézzük és így cselekszünk. — A másik dolog, amely felkor varta a kedélyeket, a király kijelentéseinek leközlése volt. Minthogy a király azt a kívánságát nyilvánította, hogy ha eltávozik az országból, megmondhassa miért jött ide és miért ment el ezt a kívánságát nem teljesíteni erkölcsi lehetetlenség lett volna. Ez a tisztesség kérdése volt. Azt pedig, hogy ezt más tegye közzé, én csak megengedtem a közzétételt,ezt nem akceptálhattam, mert én nem bajok függöny mögé, ha egy általam vállalt kötelesség teljesítéséről van szó. Ennek következtében leközöltettem a magam személyében a király kijelentéseit, meg kell azon, ban jegyeznem, hogy a kormány tagjai tudtak erről. Arra a kérdésre, hogy nagyatádi Szabó István a királyi kijelentések közzétételét ellenezte, a miniszterelnök a következőket mondotta: — Bocsánat, — itt a miniszterelnök a zsebéből egy írást húzottki, — itt van a telefonértesítés, hogy a kormány tagjai e kijelentések közzétételéhez írásban hozzájárultak. Ez még március 29-én történt és akkor beleegyeztek abba, hogy a közzététel a napilapok útján megtörténjék. Arról nem volt szó, hogy ki tegye közzé, esetleg Andrássyra gondolhattak, de én magam akartam közzétenni, és így is tettem. — Az eseményekből szerintem az látszik ki, hogy mindez tulajdonképen csak heccelés. Azt mondják, hogy a nyilatkozat leközlése propaganda a király mellett. Erről igazán nem lehet szó, mert hiszen a királykérdés nyíltan elégszer vitára került és a királyi kijelentéseket sokféleképen lehetne felhasználni propaganda szempontjából. Tény az, hogy e kijelentésekben szó van a független magyar királyságról, de szó volt ott sok egyébről is. A válságra és az előre látható kibontakozásra vonatkozólag Teleki Pál gróf miniszterelnök a következőket mondotta: — Egyelőre még sok kérdés van hátra, amelyek megvitatásra várnak. Hangsúlyozom azonban, hogy ezek jó része önmagától megoldódik és nem szükséges két ököllel nekimenni. Én erélyes is tudok lenni, ha kell, de minek ott erélyeskedni, ahol erre nincsen szükség. A magam részéről teljesen meg vagyok nyugodva, álláspontom a régi, én nem ragaszkodom ehhez a helyhez, viszont azt sem látom, hogy miért ne lehetne a felmerült vitásnak látszó kérdéseket a helyzet felbontása nélkül megoldani. A király nyilatkozata a pártokban tényleg bombaszerűen hatott.. Hangsúlyoznom kell azonban, hogy ez nem volt kormányzati tény és teljesen megfelel az 1920. évi első törvénycikknek. A nyilatkozat ellenjegyezve nincs, rendelkezést nem tartalmaz, csupán csak magyarázatot. A miniszterelnök ezután titkárai kíséretében eltávozott a Házból azzal, hogy délután a kormányzónál kihall,gatáson jelentkezik. *