8 Órai Ujság, 1921. május (7. évfolyam, 94-116. szám)

1921-05-18 / 106. szám

». Kéri előre jelentette Tisza megöletését Sándor­­Tivadar és­ Pekár Gyula vallomása.­­ Károlyi József is előre értesült­­ a gyilkosságról. A nagy por tárgyalásának huszonhatodik napja♦ A mű­ tárgyalással több mint tizenöt tanút idézett be a­ Bíróság. Mielőtt ezekre sor került folytatták Schmidek Marcell Szonabatony ijjel kiagyott kihallgatását. Az ügyész kérdésére kijelenti, hogy nem érdeklődött az iránt, milyen célra ajánlanak föl százezreket. Azt sem tudja, hogy Lengyel László mire kért Hüttnertől pénzt. Fényes megkérdezte, hogy korábbi ki­hallgatása alkalmával mondta-e, hogy nem akar senkit ártatlanul szerencsét­lenségbe sodorni. Mondta-e azt, hogy Fényes nem lehetett jelen, amikor Cser­nyák és Hüttner Tisza meggyilkolásáról beszéltek. A vizsgálóbíró előtt is ezt állította ? A tanú: Igen, hisz ezt mondom ma is. Fényes: Az ön apósa, mikor mondta azt, hogy bejönnek Pestre, megmenteni Tiszáit Tanú: Soha. Ezután Lengyel László intézett több kérdést a tanúhoz Vágó Jenő kérdez ezután: Hol említet­tem én ön előtt először Friedrich István nevét? ! Tanu­: Nem emlékszem. Vágó: Az Embebeli találkozásik bizto­san visszaemlékezik, öten voltunk­ együtt. Mit mondott akkor ön Friedricnől ? Tanú: Semmit, egy szót sejt. Vágó: Eit nem szidott engem, hogy gazsulk­ozok Friedrichnek?­s. Tanú: Nem volt erről szó Vágó: Az ön apósa Kön®-ur, mondta-e itt az Emikében, hogy Friedrich István most miniszterelnök, társal lehetne ke­resni valamit rajta? #1 Tanú:, Érintette többnör. Schmidliket resztet íg akarták inni. Salusinszk­ijb.védő: toaz-e az, hogy önt a napokban­­felkeresi valaki és valló. ■ mása tekintetében befrnyisolni akarta. ’ Tanú: Ez twy. A Newyork-kávéház­­ban történt. Omb­ert hozzám egy 50 év körüli, pirosarcú, angolbajuszos, körül­­belül olyan magas úriember, mint én és megkérdezte, hajlandó volnék-e az ő in­­tenciói szerint vallomást tenni a Tisza­­- perben? Ezért egy, egy és félmillió koro­­■nát ajánlott fel. Gadó elnök: Fém ismeri az IV.ciatt Tanú: Nem. Gadó: Megismerné? Tanú:, Megismerném. , Tanú: Nem akar ön ezzel szenzációt­­kelteni? Ez tényleg megtörtént így, meg m­er erre esküdni. Tanú: Igen, meg merek esküdni. , Salusinszky: Utólag sem tudta meg, hol volt az az úr? Tanú: Nem érdeklődtem. Salusinszky: A külseje után milyen ál­lású lehetett az az úr? Tanú: Feltétlenül jobb állású. Úri ru­hájú egyén volt. Salusinszky: Mikor történt ez? Tanú: Ezelőtt két hittel.­­ Elnök: Nem lehetséges az, hogy ön, aki az apósával olyan haragban és ellenséges­kedésben él, hogy talán apósa küldte ezt az embert, hogy csapdába ejtse?­­ Tanú:, Ez lehetséges, én is őrá gyana­kodtam. Az apósomról semmit se tartok kizártnak. (Nagy derültség.) Az elnök csendre inti a közönséget, mert különben kiürítteti a termet. Tanú: Az apósom többek előtt azt is mondta, hogy most ,már egész bizonyosan felakasztat, a legrosszabb esetben élet­fogytig ítélnek el. Három gyilkosság és 25 más bűncselekmény miatt jelentett fel. Dr. Polónyi Dezső: Igaz lelkiismeretére, mindenre jól visszagondolva válaszoljon, tud-e Friedrich Istvánra vonatkozóan bármi gyanúsat? Tanú: Nem. Gadó elnök: Jöjjön ide Hüttner! (Hüttnerhez:) Járt ön Lengyel lakásán? Hüttner:­­Állandóan följártaam. Gadó: Ott volt-e­­Schmidek? Hüttner: Nem tud­ok rá emlékezni. Elnök: Az a beszéd, hogy mit szólna ahhoz, ha Tiszát meggyilkolnák, hol folyt le? Hüttner: Úgy emlékszem, hogy az már nem odafönt történt? . Ezt követőleg nagy vita támad Hütt­­ner és Schmidek közt arról, hogy a Ro­­yalbeli jelenet délutánján hol, mikor és imnerre jártak. ■ — Saját tudósítónktól. — Hüttner: Én még egy kérdést szeret­nék tisztázni. Az elnök ismerteti Schmideknek 1019 november 6-án a rendőrségen fölvett jegyzőkönyvi vallomását, itt egészen másként adja elő a dolgokat. Tanú: Megmaradok vallomásom mel­lett. Elnök (Hüttnerhez) : Mondja tanúnak a szemébe, mikor történtek ezek a dol­gok? Hüttner: Október 28-án találkoztam önnel, együtt mentünk a­­ Royal-szállóba. Utána a Radeczky-laktanyába mentünk, majd a Műegyetemre. Az után beszéltem önnek a Tisza-gyilkosságról. Egész ha­tározottan, útközben volt a gyilkosságról szó. Tanú: Nem igaz, erről nem v°lt szó. Elnök: Tárja elébe, hogy útközben volt szó a százezer koronáról is. Hüttner: Útközben, amikor a gyilkos­ságról beszéltem, ugyanakkor beszéltem a százezer koronáról is. Tanú: Nem igaz. Polónyi közbeszól, mire az elnök figyelmezteti, hogy tartózkodjék minden közbeszólástól. Polónyi: Nagyságos elnök úr, nagyon nehéz visszatartani . . . Elnök: Rendreutasítom. Fényes (Hüttnerhez): Ön azt mond­ja, hogy az­­autóban szólította fel tanút a gyilkosságra. Akkor hogy állíthatja azt, hogy viszont én bujtottam volna önt fel a gyilkosságra a Royal-szállóban ? Hüttner: A Royal-szállóban köztem és Fényes László között, az autóban pedig köztem és Schmidek között volt szó a gyilkosságról. Schmidek az egész esetre fordítva emlékszik vissza. Elnök (Hüttnerhez): Megmarad ön az eddigi vallomása mellett. Hüttner: Megmaradok. Gadó elnök: Akkor a kérdésnek ez a része be van fejezve. Ezt nem engedem tovább kérdezni. Fényes: De kérem, ezek a válaszok csak formai feleletek a lényeg megkerü­lésével. Elnök: Ezeket nem lehet tovább fir­tatni. Befejeztük. Fényes (ingerülten): De nem engedem meg, mert nekem végre is jogom van ku­tatni a dolgokat és nem engedem, hogy ez folyton-folyvást kicsússzék az egyenes válasz alól és megkerülje ezekkel a kicsú­­szásokkal a vallomást. Elnök: Kimondtam a határozatot és rendreutasítom. , Fényes: A bűnvádi perrendtartás 384. szakasza 9. pontja alapján semm­iségi okot jelentek be. .Az ügyész és a­ védők kérik a tanú meghiteltetését­. A bíróság ezt elrendeli. Károlyi József Kihallgatása: Követkzettj gróf Károlyi József .Uírti­­ki hallgatásul jjjr' ..Elnök: Emilékszik ön arra,hégy 1918 év nyarán Tarádon ön Károlyi?Mihálynál tartózkodója és ott megpihent Fényes László is. Alit tud e látogításról? Gróf Károlyi: Emkít!Sem, hogy 1918 augusztusámavában csakugyan három napig mostohafivéremnél totózkodtam Darádon. Gondolom! a második napon érkezett oda Fényes László akkori országgyűlési kép­viselő úr is. Elnök: Igaz-e az, hogy ez alkalommal Károlyi Mihállyal politikai megbeszélést foytattak? Gróf Károlyi: Inkább csak diskurzus volt, jelen voltak a hölgyek is. Elnök: Emlékszik-e arra, hogy Fényes László figyelmeztette Károlyi Mihályt arra, hogy hamarosan elkövetkezik az idő, amikor az események Károlyi Mihályyt előretolják és kérte, hogy készüljön el erre az időre. Tanit: Tényleg említette, hogy az ese­mények úgy alakulnak, hogy hatalomra jut és erre készüljön is el. Elnök: Mondotta-e az alkalomml Fé­nyes, hogy Károlyi Mihály bizonyos egyé­nektől tartózkodjék? Tanít: Határozott személyekre nem em­lékszem. Úgy tudom, hogy speciel a zsi­dók ellen nyilatkozott Fényes. Elnök: Tud még valamit a Tisza-gyil­­kossággal kapcsolatban? Tanú: Még csak annyit, hogy én Szé­kesfehérváron a megyeháza előtt délután, röviddel két óra után únyi hallottam, hogy Tisza Ist­­fvént meg­ fogják gyilkolni. Ámonnal telefonálni akartam, azonban nem k­aptam összeköttetést, okot feltárni arról, hogy Kérit mi vezet­hette? Pekár: Kérit tizenöt évvel ezelőtt is­mertem meg a Pesti Napló szerkesztősé­gében. Nem érintkeztem vele soha külö­nösebben, mert hiszen jóval fiatalabb is volt nálam. Én Kérit nagyon elszánt em­bernek, fantasztának tartottam. Egyebek­ben semmi pozitívumot nem tudok, snáj­­dig, harcos embernek ismerték. Elnök: Fényes Lászlóról tudna-e az üggyel kapcsolatban valamit, amit akár a vád, akár pedig a védelem felhasználhatna és a bíróság mérlegelhetne? Tanú: Én Fényes úrral semmi össze­köttetésben nem állottam. Elnök: Lázitó beszédet tartott-e Fényes a forradalmi napokban? Tanú: Közvetlen tudomásom nincs róla, de a forradalmi idők mozgalmában mindig legelöl állott. Friedrich István: Nem emlékszik nagy­­méltóságod arra, hogy az igazságügymi­niszteremet utasítottam volna, így val­lotta ezt. Majd alátámasztom emlékeze­­­tét. Emlékszik-e arra, hogy az ön lakásán hárman voltunk együtt: Zoltán igazság­ügyminiszter, ön és én? PeRáti Gyula vallomása: A következő tanú Polor Gyula álam­­titkár. J M Elnök: Mit tud a gyilossággy kapcso­­latban? I . f Tanú: Én közvetlen klasztrálás alapján nem tudok semmit. A gyilkosságot kö­vető rövid idő múlva két úrtól hallottam dolgokat a gyilkosságra vonatkozólag. Csajthay Ferenc, a Budapesti Hírlap he­lyettes főszerkesztője közölte velem, hogy a Budapesti Hírlap a gyilkosság idejében bővebb részleteket akart beszerezni, s ezért felküldött egy hírlapírót, ha jól emlékszem, Kis Gyulát az Astoriába. Kis Gyula, felment az úgynevezett hóhér­­departementba, itt az egyik szobában Hatvany Lajosnál és Kéri Pálnál jelent­kezett és részleteket kért a Tisza gyilkos­ságra vonatkozóan. Kéri azt mondta, hogy erről többet nem adunk le. Erre az illető hírlapíró eltávozott, de állítólag még egy diskurzust hallott Kéri és Hatvany kö­zött, Hatvany azt mondta volnaa, ho­gy: Pali ezt elhamarkodtatok. Kéri elodázóan intett volna. Hatvani­ azt mondotta, hogy: Ugye, az a tengerész? Kéri erre bó­lintott. Hlatvany azt a megjegyzést tette, hogy: ebből még baj lesz. Kéri azt vála­szolta volna: Örüljünk, hogy túlestünk rajta. Lándor Tivadar a bolsevizmus alatt egy alkalommal nálam volt és akkor me­sélte el a dolgot. Sándor október 31-én, délután egynegyedöt órakor­­felment az Otthonba. Felmenet jöttek vele szemben emberek, akik azt mondták, hogy Kéri feljött az Otthonba és mikor kérdezték tőle, hogy mi van Tiszával, Kéri elővette zsebóráját és azt válaszolta, hogy Tiszá­nak van még egy félórája. S.ándor felro­hant, beszélt Kérivel s azt mondta neki, hogy micsoda őrültség ez? Kéri azt fe­lelte, hogy ez nem őrültség, ez okos dolog. Sándor erre a Városligetbe rohant, azon­ban nem tudott a villához férkőzni. Elnök: A rendőrségen mikor tett elő­ször vallomást? Tanú: Én 1918 október 2-ika óta állan­dóan Pesten vagyok. Akkoriban teljesen­­hiábavaló lett volna feljelentéssel járul­nom a rendőrségre. Elnök: Voltak itt olyanok, akik azt mondták, hogy nem mertek vallomást tenni, lehetséges, hogy ily­en terror alatt állottak? Tanú: Ezeknek teljesen igazuk volt, hogy nem mertek vallani. Elnök: Amikor Friedrich uralomra ke­rült, tett valamit, hogy a nyomozást el­tussolja? Tahit: Ellenkezőleg, én Friedrichc­al is beszéltem a dologról s éppen a vele való megbeszélés alapján adtam utasítást a detektivnek Sándor felkeresésére. Elnök: Friedrich a volt igazságügymi­niszternek is utasítást adott a nyomozás erélyes lefolytatására és bűnvádi útra való terelésére. Tuit-e erről tanú úr? Tanú: Azt nem tudom, hogy Friedrich az igazságügy-miniszterrel erről az ügyről tanácskozást folytatott volna, de azokból a­ tárgyalásokból, amiket én Friedrichc­el folytattam, azt következtetem, hogy Friedrich igenis neki akart menni a Ti­­sza-ügynek, kezébe v­­enni a dolgot és azt törvényes útra terelni. Elnök: Van-e tudomása olyan adatról, hogy valamilyen vonatkozásban Friedrich Istvánnak része volna a gyilkossági ügy­ben? Tanú:­ Abszolúte semmi. Elnök:­ Van-e valamilyen adata azonkí­vül, amiket eddig említett arra, hogy Kéri bűnös a gyilkosságban? Pekár: Semmi pozitív sincsen. , Elnök­. Tudna-e talán valami lélektani Kerpel rézsimitó fehérít Kerpel-gyógytár, Bpest,Lipót­ körút 28. Szerda, 1921. május 16. Friedrich szorgalmazta az erélyes s­yomozást. Tanú: Igen, erről emlékszenj|#,ii Friedrich: Mit becszéltün Ipséikkor a Ti­­sza-ügyröl? ItJ Tanú (h­osszan elgokdolkozik): Aha, igen, igen. J J* . .Friedrich:­­Ez vini hivatalos titok, mert nem miniszinéfiuiácson volt, erről beszél­het. Mit mondtam én, milyen utasításokat adtam dr. Váry Albert kir. főügyésznek. Tanú: Igen, emlékezem, de egy kissé rekonstruálni kell a dolgokat. Emlékezem, hogy a jogi részét megbeszélték az igaz­ságügy miniszterrel és végezetül ette ellen, csak nagyon erélyesen követelte, hogy a törvényes eljárást kíméletlenül folytas­sák le. Friedrich: Emlékszik-e nagyméltóságod egy jelenetre, amikor Rassay akkori igaz­­ságügyminiszteri államtitkárnak jutastá­­sokat adtam a Tisza-srgyben? Tanú: Erre nem emlékszem. Friedrich: Akkor emlékszik­ arra, hogy Mattyasovszky főkapitány, Beniczky belügyminiszter előtt Ereki miniszter és GMTérv előtt miféle utasításokat adtam ki a Tisza-ügy nyomozását illetően? Tanú: Kötelességem megmondani, hogy ez alkalommal a dolgokat a Tisza-üggye­l kapcsolatban megbeszélték és ott is azt követelte, hogy erélyesen nyélbe kell ütni a nyomozást-Fényes: Talán tudja nagyméltóságod azt is, hogy én újságíró is voltam? Le­het talán az is, hogy olvasott egyet mást cikkeimből. Meg tudna jelölni akármit közszereplésemből, akár a parlamenti be­szédeimből, akár az utcán való szereplé­semből, akár pedig újságírói működésem­ből, amiben én lázítottam volna? Tanú: Emlékszem egyszer, hogy a hadi­gondozó varrodájáról írt egy cikket, az teljesen valótlan volt. Kérték is a rektifi­­kációt és ön meg­tagadta. Tisza nem akarja fölidézni $ háborút. Elnök: lOlj^julius havában volt­ ay tu­­domása arró^Thogy Tisza ellenért^* há-Tanu: Jt'.n 1914 juliusá!^^nemcsak este, de napközben is soky^oltam együtt Tiszával.­­ Fiatalabi képviseUi társainkat, akik állandóan az^Jdrigoztattáfs, hogy le­­hetetlen eletelín Szerbia sértő ma­gaviseletét — oly igaz, amint itt ál­lok. — Tisza csitította és azt mondta, hogy csak abban az esetben tehetünk megtorló lépéseket, ha ez már kike­rülhetetlen. Gadó: 1918 októberében titok volt még, hogy Tisza ellenezte a háborút ? Tanú: Én ezt nem kötném az októberi hónaphoz. Köztünk és a mi körünkben ez jóval előbb köztudomású volt. — Tisza emlékével szembeni nincs nagyobb igazságtalanság­, minthogy ő akarta volna a háborút felidézni, ő mindig azt mondta, hogy csak akkor, ha másként nem lehet. Gadó: Tehát az az állítás, mintha Tisza lett volna okozója a háborúnak, rágalom­nak bizonyult? Ez a rágalom ez úgy volt előteremtve,­ m mint amit pártpolitikai cé­­lokra akartak kihasznáni Tiszával szem­ben ! Tana: Azoknak, akiknek érdekük volt az október 31-ét megcsinálni, azoknak­­érdekükben állott, hogy Tiszát megbélyegezzék, hogy az or­szág destrauálása végbemehessen. Dr. Gá­l Jenő: Nagy méltóságod egy de­­tektívnek adott vasitást Sándor felkeresé­sére. Ebben az időben nem teregeti­­eee­

Next