8 Órai Ujság, 1921. augusztus (7. évfolyam, 169-192. szám)

1921-08-06 / 173. szám

togsubb anekdota az, amelyet egy tábornoktól hallottunk ma két atyafiról, aki a megszállott Losonc piacán beszélgetett a minap eképpen: — Baj van, koma, — mondotta az egyik, — már kezdik az adót is beszedni. — Otthon is kell adót fizetni! — felelte a másik. — Ide itt nagyon sok az adó! — Otthon is nagyon sok! — Hát, — ha kendet megütik, mit csinál? — Visszaütök. — És — ha az édesanyja veri meg, azt is visszaüti? — Azt már nem! — Na lássa kend! ... Ha csak ilyen históriákat hallanánk a megszállott területekről nem szorulna össze a szivünk minduntalan. De más történeteket hallunk és olvasunk nap-nap után: kegyetlen atrocitásokról, végtelen korrupcióról, az idegen járom alá került magyarok elnyomásáról, rengeteg olyan bűnről, amely megtorolatlanul maradt ezideig, pedig az antant hatalmasai hogy megígérték írásba is foglalták, a béketraktusba is bevették, hogy a kisebbségek védelméről gondoskodni fognak. Most itt van az ellenőrző bizottság. Itt van és alkalma van arra, hogy a szomszédban történő dolgokat is megfigyelje. Ha nem hisz az anekdotáknak és az újsághíreknek, nézzen körül és lásson a maga szemével. Meg fog győződni róla, hogy az atrocitásokról szóló hírek éppenséggel nem túlzottak és a valóságban százszor, ezerszer annyi történik, mint amennyi az újságokba kerül. Kérdezze meg a menekülő vonatok utasait, mert hagyják ott szülőföldjüket, házukat, hivatalukat, mindenüket, amikor pedig itthon nem rózsásak a gazdasági és társadalmi viszonyok, itthon se munkaalkalom, se lakás nincs és ők mégis önként jönnek a nyomorúságba. Igaz, a szívük is hazahúzza őket: a magyar Magyarországba, de ha ott akarnának maradni, maradhatnának-e békében, nyugalomban; a megszállók terrorja, kegyetlensége ellen megvédi-e őket valaki? Az volna legelső és legsürgősebb feladata az ellenőrzőbizottságnak: a kisebbségek védelméről gondoskodni a megszállt területeken. Mert amit az édesanya sohase tenne velünk, mert tűrjük el azt a gonosz mostohától? * ' -4%+ . ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra.... 40 Korona ! Fél évra •• 240 Korona helyes évre 120 Korona j Egész évre 400 Korona Jugoszláviában egy példány: 2 jugoszláv Korona Egyes példányszámára 2 korona SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, IV. MÚZEUM-KÖRÚT 3. SZ. Telefon: József 105-00. J. 105-01. J. 105-02. Ma este döntenek az elnökkérdés fölött Bottlik József, Gaál Gaszton, Huszár Károly a jelöltek. — Saját tudósítónktól. •— A parlamenti pártokat a mai rövid lefolyású ülés tartama alatt is mindvégig a házelnökség betöltésének kérdése foglalkoztatta. Végleges megálló. Dubás a délelőtt folyamán még nem jött létre, a helyzet azonban kialakulóban van és körülbelül előrelátható, hogy az elnöki állás a kisgazdapártnak jut s a jelöltre nézve valószínűleg Bottlik József személyében fognak megállapodni. A helyzet ma az volt, hogy mind a két kormánytámogató párt különkülön bizalmas értekezletet tartott, amelyen az elnökség ügyét tárgyalták. A földmivelésügyi miniszter szobájában Szabó István vezetésével tanácskoztak hosszasan. Értesülésükk szerint a kisgazdapártban általában erős hangulat nyilatkozik meg Gaál Gaszton személye mellett, akinek kitűnő képességei és tiszteletet érdemlő igazságérzete nyilván kitűnően érvényesülnének az elnöki székben. Gaál Gaszton megválasztását, mint hírlik, legfelsőbb de- Igen is örömmel vennék, mindamellett arról, hogy most Gaál Gaszton kerüljön az elnöki székbe, egyelőre népi lehet szó. Gaál ezidőszerint nem tartózkodik Budapesten és így közvetlen elhatározásáról nem lehet tudni, hozzá közelállók szerint azonban a jelöltséget aligha volna hajlandó vállalni. Már most azok is, akik Gaált szeretnék megválasztani, belátják, hogy Bottlik Józseffel szemben, aki másfél évig alelnökösködött, a kisgazdapárt részéről nagy méltánytalanság volna, ha most egyszerűen elejtenék személyét. Bottik hívei erre a felfogásra támaszkodva, amellett érveltek, hogy Bottlik kerüljön az elnöki székbe, annál is inkább, mert ezáltal megüresednék az egyik, alelnöki állás és ezt a keresztény párt jelöltjével lehetne betölteni. Amellelt a megoldás mellett, hogy Bottluikot elnökké választják és négy hét múlva lemond az elnökségről, amikor aztán Gaál Gaszton jöhetne helyébe, felmerült a kisgazdák bizalmas értekezletén, az a terv is, hogy az ez ügyben tartandó pártértekezleten minden további kapacitáció mellőzésével egyszerűen titkos szavazással döntsenek a jelöltségről. A bizalmas megbeszélésen végleges állásfoglalás nem történt és valószínűleg már ma este pártértekezleten foglalkoznak az üggyel. Arra a nyilatkozatra, amelyben Baniczky Ödön legutóbbi nemzetgyűlési szereplésének okait fejtegette, Bethlen István gróf ma a következő félhivatalos kijelentéseket tette: — Beniczky mentegetőzésével szintefelesleges foglalkoznom, az úgy sem téveszthet meg senkit. Azt senki sem fogja Beniczkynek elhinni, hogy 1919. őszén az ő belügyminisztersége idején történt cselekményekért, melyeket három hónapon át őmaga meg tortátaniul hagyott, a felelősség a jelenlegi kormányt terheli. Senki sem fogja neki elhinni, hogy, miután közel két évig hallgatott a dologról, csak most vált sürgőssé a büntetés szorgalmazása. Senki sem fogja elhinni azt sem, hogy a törvénynek máskép érvényt szerezni nem lehet, csak ha e régi dolgokat szenzációs, kiszínezett formában tálalja fel ésha nap-nap mellett botrányba fullasztja a nemzetgyűlés tárgyalásait és rossz hirbe keveri ezzel az országot az egész nemzet súlyos sérelmére. — Ha Beniczky most, amikor nem miniszter, oly súlyosaknak látja a felhozott eseteket, akkor konstatálnom kell, hogy azok époly súlyosak voltak már akkor is, amikor mint miniszter ő viselte értül a felelősséget. Ezt a felelősséget Beniczky igen tágan értelmezi, ha csak egy napig is állásában maradt akkor, amikor meggyőződött arról, hogy a törvénynek nem képes érvényt szerezni. Ilyen elnézést önmagával szemben miniszter nem gyakorolhat. A jelenlegi kormány a saját felelősségét így értelmezi, csak természetes, hogy elődeire is ugyanezt a mértéket alkalmazza. Hogy ez így , azt ép Apponyi Albert gróf által a belügyminiszternek tudomására hozott izsáki eset is bizonyítja. Azt állítja Beniczky, hogy módomban állott volna már interpellációja előtt is intézkednem. Megállapítom, hogy az meg is történt. A vizsgálat a bejelentés nyomán azonnal megindult. Be is fejeztetett s az intézkedések már folyamatban voltak, mikor a képviselő úr interpellált. Izsákon azóta is negyven csendőr tartózkodik, a rend semmi kifogásolni valót sem hagy hátra. Nem a kormányon múlik, ha az Izsákról eltávozott egyének oda még nem tértek vissza. Végül nem hagyhatom szó nélkül Beniczky Ödönnek azt az állítását sem, hogy az Orgoványra és Izsákra vonatkozó adatait felszólításomra már azért sem adhatta nekem át folyó év áprilisában, mert ezek akkor neki még nem állottak rendelkezésére. Beniczky Ödön áprilisban nekem konkrét adatokról beszélt. Ha a most átadott iratok akkor még nem voltak birtokában, akkor áprilisban említett adatait, melyeket már akkor kértem tőle, a képviselő úr még mást sem bocsátotta a kormány rendelkezésére. Ki hiszi el ezek után a képviselő úrnak, hogy tényleg a jogrend védelme a célja, hogy áldozatokon akar sürgősen segíteni, hogy az igazságot akarja szolgáltat. Az álarc, amit a képviselő úr felvett, nagyon is átlátszó, a képviselő úr a jogrend védelmének ürügye alatt a jelenlegi rendszert politikailag akarja aláaknázni. A szándék nyilvánvaló, ezt pártkülönbség nélkül felismerték. Élénk feltűnést keltett politikai körökben az a körülmény, hogy Sráter István interpellációt jegyzett be olyan ügyben, amely ez idő szerint bírói eljárás alatt áll és az ő személyével van kapcsolatban. Sréter ugyanis az igazságügy miniszterhez kérdést akar intézni és ennek kapcsán a maga szempontjából meg akarja világítani Sípos Gyula eredesse szemben felmerült ügyét. Sípos Gyula ezredes, mint a 17-es székesfhérvári gyalogezred parancsnoka, a háborúban igen vitézül harcolt és számos kitüntetést szerzett. Székesfehérvár városa annak idején meg is válaszolta díszpolgárává. 1919 áprilisában nyugdíjazták, a komünalatt tehát csak egészen rövid ideig teljesített szolgálatot. A proletárdiktatúra megbukása után feljelentettét, Sípost, aki ellen meg is indult a tiszti becsületügyi eljárás. Az eljárás teljesen rehabilitálta és valamennyi tiszti fórumon felmentették. Sípos ezredes erre rágalmazás címén feljelentést tett azok ellen, akiknek" fellépése provokálta ellene a tiszti becsületügyi eljárást, így Sréter István ellen is adott be feljelentést a az ügyészség vállalta a vád képviseletét. Sréter politikai tendenciát lát abban, hogy ellene az eljárás megindult és a királvkérdésben elfoglalt álláspontjával hozza ezt összefüggésbe. Ő a maga részéről hajlandó ugyan minden konzekvenciát levonni, az interpelláció kapcsán azonban érvényesíteni akarja a maga felfogását és az ügyre vonatkozó szempontjait is.