8 Órai Ujság, 1921. november (7. évfolyam, 244-269. szám)

1921-11-01 / 244. szám

Kedd, 1921. november 1. F.mn«r»~~ Mmrmápfiót. — Saját tudósítónktól. — Erszt Sándor, Malter Istváné és Huszár Károly Erik­a délelőtt megjelentek a kormányzónál és tájékoztatta őt a keresztények felfogásáról a kül­politikai kérdésekben. A kihallgatás két ónpfitrosszat tartott. Közvetlenül utánuk Bethlsz István m­iniszterelnököt és Bánffy Miklós gróf külügyminisztert fogadta a­­kormányzó. Hincsipánggi MagyarflWBág, — mucs lisa.j5lvap.­Ifsáász HUb­ai a mai Tisza-Emlékinnepsn. — Em­ák­­iátsls-leleplezés a mini57?greíMt£j£&, j»ix jjw win ni'Stf1' r ■—■ saját tudósítónktól. —■ Ma három J­e, hogy áldatlanul kezek meggyilkoltat Tikra István­ srófot. A szomorú évfordulón syr miniszterelnök­­ség isztviclöi kara.emléktár­lát­­helye­­zett el a Humgrimum­ épületében és gyászünnepet tartott az Országos Tisza Emlékbizottság. Az ü­nnnepségek lefo­lyásáról a következő tudósításaink szá­molnak be: Emléktábla leleplezés a minisz­ter­elnökségen. Szép ünnepség keretében AMozolt a minis­ter elnökség tisztviselji' Kara gróf Tisza István emlékénél^* A miniszter­­eln­ökségi palota b­ptí^tházáb­an helyez­­­ik el azt az endé^táblát, amely hir­detni fogja az akWkomnak a legnagyobb­­magyar mádszterelnök. gróf Tisza V Tizgirilov órakor kezdtek gyülekezni a’T mnis­zterelnökségi palota márvány­termében a nota­bilitások. Megjelentek az ünnepségen: Bethlen István gróf miniszterelnök, Ráday Gedeon gróf, Hegyeshalmy Lajos, J­áss József, nagyatádi Szabó Is­tván mi­niszterek, Csáki­­ Imre gróf, Baelsheim- Gyulai Lipót gróf, Szterényi József báró, Balogh Jenő, Popovics Sándor, Tele­sík . •János, Berzevicsy Albert, Korányi Fri­gyes báró, Lukács György, Károlyi György gróf, Kleinrich Ferenc, Tóth János, Wo­­dianer báró meghatalmazott követ és mi­niszter, Horthy István tábornok és mások. • Résztvett az ünnepségen Tisza Ist­­ván gróf volt ezredének küldöttsége is Asbóth István ezredes, Fömsötör Jó­zsef százados. Féltizen­lltettőkor egymásután érkez­tek a Magyar Tudományos Akadémia, a Tisza István bizottság küldöttségei, és a különböző társadalmi egyesüle­tek képviselői, kiknek soraiban ott voltak: báró Wlassics Gyula, gróf Kle­­belsberg Kunó, báró Ullmann Adolf, gróf Teleki Pál, báró Perényi Zsig­­m­ond, Darányi Ignác. Pesti megye kép­viseletében megjelent Preszly Elemér főispán, a nemzetgyűlés képviseleté­ben Kenéz Béla átélnek, a főváros képviseletében pedig Sipőcz Jenő pol­gármester. Ott voltak továbbá: Szász Károly, Beöthy Zsolt, Concha Győző, Szily Tamás, Gross Emil, Fehér­­pataki László, Kovács Sebestyén Endre, Kálmán Gusztáv, Tóth Zoltán, Varga Gyula, Kleblovszky Lajos, Joanovich ál­lamtitkár, Siegescu József, Angyal­­Jó­zsef, Hajós Kálmán, Orosz György, Ma­gyari Lajos, Ágai Béla, Légrádi Ottó, Ka­­rafiáth Jenő, Ott János, báró Skerlec Iván, IV’etítt Fü­löp, Túri Béla, Tasnády- Szücs András, Iklódy-Szabó János, gróf Szécheny Emil, Sárkány Jenő tábornok, Csanády Frigyes, Csécsi-N­agy Imre, Ba­lassa Béla tábornokok, gróf Cziráky Béla, Herczeg Ferenc, Mészáros János érseki helytartó, Simonyi-Sem­adam­ Sándor, Ná­­dassy Imre, Nemess Antal püspök, Zse­­linszky Szilárd, Bottlik Iván, Márfy Al­bin,­­Jeszenszky Imre, S­ándor Tivadar és még sokan a közélet kitűnőségei közül. A vörös szalonban fogadta az ér­kező vendégeket gróf Bethlen István­ná. Tizenkét óra felé érkezett meg József főherceg, Albrecht főherceg és József Ferenc főherceg Ál­gya ezredes kíséretében, akiket a miniszterelnök­ségen gróf Bethlen Istvánná üdvözölt mint háziasszony, ugyancsak a vörös szalonban tartózkodott Izabella főher­cegnő, Radvánszky Dóra bárónő, Hor­­váth-Szé­chén­y Mariette grófnő, Klmen- Héderváry grófnő, Bornemissza Adél bárónő, a tábornokok nagy része­­ és mások. A főhercegek cerckért tartottak, majd mikor Bethlen István gróf miniszter­­elnök, aki Hohler angol, Grand­ Smith amerikai és Castaglione olasz köve­tekkel folytatott tanácskozása után a vörös szalonban megjelent, a főherce­gek, Izabella főhercegnő és Ráday bel-,­agym­iniszter a lépcsőház emeleti be­járójához vonultak, ahol Bárczyt Ist­ván miniszteri tanácsos tartotta meg az emlékmű leleplezésével kapcsolat­ban beszédét. Bárczy István emlékbeszMe% muánáfu’ *^t",?nB^fokozoU^biz mértékben vesz rajtunk erőt a mély meg­­indultság és a frazafiai fájdalom, mert az e letű­ntével­ek mártírhalálával egyszer­smind lett|^ állami egységünk^idetű­nt Szent Ljpán birodalma és .JgHHn a régi magyar dicsőség. Fjúajplomukban némi vigas* csak az u«0p. Tiogy ma már nem­csak vblt»4ni(fj*(l^^követői és barátai, akik közvetlen­ közelről megismerték szédületes nagy egyéniségének és nagy magyar szí­vének minden magával ragadó varázsát, de a megcsonkított és meggyötört ország­nak egész közvéleménye, politikai, ellen­felei is, magyarokhoz illően becsületes nyíltsággal tesznek tanúbizonyságot, hogy életének minden tettével, nagy magyar szirének minden gondolatával önzetlenül csak javát akarta nemlétének. Tisza Ist­ván ma már nem egy párté, hanem­­­aj, egész magyar nemzeté. A csak hazájáért élő és érte vértanúhalált halt nagy állam­férfinak, a nagy embernek és a tisztviselői iránt mindig megértő jó főnöknek tar­tozó mély bálát és tiszteletet fejezi ki ez az emléktábla. — Ennek az emléktáblának elhelyezésé­vel nemcsak megörökíteni, de kiengesztelni is akartuk Tisza István emlékét. Le akar­tuk mosni e tisztes házról a gyalázatot, ami az ország legszennyesebb rétegeivel szövetkezett h­azaárulók úgynevezett forra­dalmai alatt érte.­­ A háborút megelőzően már egy évtize­den át széthúzás dúlt e hazában, mert nem hallgattunk e nagy hazafi szavára, aki egész élete és működése során a hazáért való aggódás, a kérés és intelem hangján állandóan összetartásra hívott föl minket. A szónok, miután még köszönhet mondót­ Teleki Pál grófnak és Bethlen István grófnak, akik megadták az en­gedélyt az emléktábla elhelyezésére, valamint Kisfaludi-Strobl Zsigmond­­nak, aki a magyar művész lelkesedésé­vel készítette el az emléktáblát, meg­adta a jelt, hogy lehulljon a lepel. Azután igy folytatta: — Tisza^István, életének nyűtlen percé­vel, minden tettével, malaten gondolatá­val e­gp a haza jágtánakarta szolgálni. És iltégis mar^ésmalt kellett halnia! A dem(j£ógia<«lŕ í!Kétlen izgatói, politikai ka­­landmalTfa rágalom fegyvereivel mindent elkövettek, hogy úgy állítsák be őt, mint aki óhajtotta a világháborút és annak végnélküli folytatását. Ugyanezt állították rólunk ellenségeink, a minket környező kis államok. És csak ezekre hallgattak a Nyugat nagy államai, midőn összeültek, hogy egy gyilkos béke kegyetlen rendel­kezéseit diktálják nekünk. A magyar nemzet a kétségbeesés és megpróbáltatá­sok e szomorú napjaiban legjobbjait küldte Páriába, hogy igazságunkat m­eg­­mort­i nem hallgattak meg minket. És ekkor védelmünkre megjelent Tisza Ist­ván szelleme és még halála után is többet tudott, használni hazájával­, mint ellenfe­lei közül sokan egész életük folyamán. Tisza­ István szelleme a történelem itélő­­széke előtt örök időkre védője lesz a ma­gyar nemzetnek. — Egy ezredéves harc, viszály, megpró­báltatás után e nemzet csak úgy fog tudni fönnmaradni,"h­a minden fia becsületes munkával, szellemi és testi képességeinek teljes megfeszítésével és főleg összetartás­sal igyekszik szolgálni a hazát. És azért mindazokat, akik a fórummon szerepelni akarnak és útjuk erre hozván őket, em­lékeztesse ez az emléktábla arra, hogy ünnepelhet valakit életében időnként a nép változó kegye és tapsvihara, egy nem­zet elismerése, hálája csak azt kíséri sír­ján túl is, aki oly önzetlenséggé­ szol­gálta szeretett hazánkat, mint Tisza István. — Tisza István halálának harmadik évfordulóján ez emléktábla mellől hívjuk tetemre az ország közvéleményét, minden hazafias polgárát, hogy e­­megpróbáltatá­sokkal teli kor minden elválasztó gondo­latát félretéve, tartson össze, hogy meg ne ismétlődhessék velünk az a szerencsét­­le­nség, ne szakadjon reánk a gyilkos sors­csapásoknak és megaláztatásoknak az a lavinája, amely Tisza István mártírhalála napján megindult, és most, ha az utolsó órákban össze nem tartunk, egy nagy te­metővel fenyeget. — Ne csak haláluk után ismerjük el nagyjaink nagyságát. Kövessük őt egy­ségesen, mert csak így fogjuk visszasze­rezni az egyesített magyar clmert, ame­lyet Tisza István, míg élt, összetartott. Csak igy fogjuk elérni azt, amire ma minden magyar gondol, és amiért ma mindenütt, ahol magyarok élnek, imád­koznak: Magyarország föltámadását. — Áldott legyen Tisza István emléke! A’ nagy halást keltett beszéd után Kisfaludy Stróbl Zsigmondot, a szob­rászművész az emléktábla mintázóját bemutatták a fenségeknek. A Tisza-emlékffolsottság emlékeimspe. ___________— .a, ——— .­­ hmi^ in. —• i ■ iá**1' Uflffimuz Országos Tisza Em­­lékb'zottS 'g rendezett ünnepet a Nem­­zeti Társaskör helyiségében. .U^mnek­, ünnepet Beöthy Zsolt njjgjatta meg; a nagyszámú közönségtffolában' olt vol­tak többek közt a következők: —fa Gróf Bethlen Istvánn^«*#*Jí£*!W?y Al­­bertné. Szász Károly­né, Beöthy /­olt. né, Bernáth Béláné, báró Szalay Gáborné, Balogh Jenőné, Németh Irén, Vargha Gyuláné, báró Lévay Lajosné, Vadász Lipótné, báró Chillány Imréiné, báró J.1­­mann Adélfné, gróf Zsy­k Miklósné, Je­szenszky Kandárné, Elek Pálne, Kaffka Ilászlóné, Iie­tyey Aranka, Kozma­­tu­dorné, Sándor Tivadarné, özv. Paizs Gyuláné, Gross Emilné, Szilágyi Lajosné, Iitványi Gézáné, Isalászy Lászlóné, Keblovszky Lajosné, Beöthy Zsolt, Lukács László, gróf Károlyi Imre, Bernáth­ Géza, Berzevicz­y Albert, báró Ghillány Imre, Kozm­a Andor, gróf Károlyi György, báró Perényi Zsigmond, Szász Károly, Balogh Feleczky János, gróf Ráday Gedeon, Beniczky Ádám.­­Nádassy Imre, Fráter Jenő, Fömötör József, báró Lévay Lajos, Ulhvann Adolf báró, Kaffka László, Les­­tyánszky Sándor, báró Fejérváry Imre, gróf Teleki László, Ilovánszky Lajos, Sze­mere György, l­atinovics Endre, Szémisy László, báró Harkányi János, Hajós Kál­mán, Herczeg Ferenc, Horváth Eri­k, Sleinrich Ferenc, Sándor Tivadar,­­Mik­száth Kálmán, báró Papp Géza, báró Voj­­nich Sándor, Vargha Gyula, Keblovszky Lajos, K­ostyál Miklós, Rakovszky Iván, Jakabffy Imre, Lőrinczy György­. Uj­­falussy Gábor, Soós Zoltán, Gyegre László, Kálmán Gusztáv, dr. Menyhárt Gáspár, Reiner János, Vörös László, Fellner Fri­gyes, Neményi Imre stb. Beöthy 2sail bes3G4film . Beöthy Zsolt a következő szép be­széddel nyilotta m­eg az ünnepet: — Gyö­l Gj­övetségek között, uj vésszel fenyaji#fo vihar-felhőik alatt, sorsdüntö napoklmn gyűjtött T--n~iflTjjk^iaiHifi'iiinir­ke. Az em­beri­­ségi­ek, a nemzeteknek igaz nagyjai­­val, szent 11 agy omn n y a kik mi ugy va­gyunk, mint a régiek a sors­könyvek­kel, a bibliával, Vergyllel, ahol talá­lomra felütötték őket,­­gyengeségük­ben erőt, gyászukban vigaszt, de min­denek felett kétségeikben útmutatást kerestek és találtak bennük. Anélkül, hogy tudnék, éppen igy forgatjuk mi a magyarság nagy vértanúja hagyomá­nyának arany-lapjait egészen az utolsó gy­ászk­eretes lapig. Jia a ké: Tiszának, az atyáinak és^fcyiadr.!&'ra­pdt szembe. •!!!:a inassal, amannak kissé fá­radt, török­ tekintetéből ki-iu:árzik a lélek'nyugalma:'ami rám bízatott, azt elvégeztem; emennek nemes, erős és kemény vonásain ott­­fészkel a tragi­kus kora:nem végezhettem el a man­­kifinia'. De ha földi képétől ma itt köz­tünk lebegő­­árnyékához fordulunk, ha belát, amint belát szívünkbe, sor­sunkba és talán jövőnkb­e, érezni­­ fogja, hogy nemzetmentő munkája­­ nem végződött el életével, hagyomá­­­­nya folytatja ezt a titáni munkát, em­­l­­éke vezet s ha megértjük és követjük, Isten segítségével meg fog menteni bennünket. Pályája­ , hagyománya színté sors-könyve nerrrze­tünknek. Mint­­ ezek a régi sors-könyvek, ő is meg­­­­adja az útmutatást. Megadig, ma it­­­ emlékéből szinte szemünkbe villan a­­ tanítás. Mire van ma, a megprób­a­­­­tás, megaláztatás, kétség napján leg­y­nagyobb szükségünk? A magyar lélek­­­­nek olt hat a tron tüzére, melyet a ma­gyar múlt szít bennünk —­ és a magyar lélek fékező bölcsességére, erejére, melyet a jelen követel tőlünk. É­let­­*WRek kapcsolata összhangja Tisza István lelki világának legjellemzőbb­­ mozzanata, s mi­­ ké­telkedi­­k benne,­­ hogy­­jövőnknek múlhatatlan föltétele.­­ Megpróbál­t­atásunk mai súlyos napjai- 3 Közismert elsőrendű kereskedelmi erő, aki kitűnő összeköttetésekkel és­ kiterjedt vidéki vevőkörrel, továbbá telefonos üzlet én irodahelyiséget és 150-200.000 koronával ren­­delkezik, fimm­eirozót vagy­ aktív résztvevő tár­sát keres 100000 koronával a vegyiter­mék­es olajszakmában. Pénz áruban,­ezen,civiil esetleg értékpapírral is biztosítva. Alattiatokat „Havi 50.000“ jeligére, Leopold Cornél kiristíjík! Teréz-korut3 ups b r g _ eredeti gyári áron szállít 0| IBBIWilS!^lS!La^!f raM Telefon: lei-06. szám. Piet: Fejnélküli lovas a Kamanában, Előadások V20, 3/47, 9 órakor.

Next