8 Órai Ujság, 1922. március (8. évfolyam, 49-74. szám)

1922-03-12 / 59. szám

Vasárnap, 1922 március 12. gályokat táplálnak, azt mondom, hogy vágódjanak meg, mert Magyarország önállóságát, függet­lenségét tőlünk soha senki többé el nem veheti. (Hosszantartó éljenzés és fám.) Ez a harc, a kuruc és labanc harc eldőlt egyszers mindenkorra, közöttünk nin­csenek labancok és nem lehetnek többé. Magyarország független állam és a fejlődés iránya csak az lehet, hogy függetlenségünket, önállóság­un­ka megőrizve naggyá és erőssé tegyük az országot. (Élénk éljenzés és taps.) Mi is a királyság álláspontján ál­lunk , (Élénk helyeslés.), azonban nemzeti királyság álláspontján (Élénk éljen­zés és taps); mi is a jogfolytonosságot óhajt­juk azonban n­em a hibáknak, nem a nemzetie­lens­égnek, nem azoknak az intézményeknek a jogfolytonosságát, aminek siralmas következményeit négyszáz éven keresztül kellett keser­vesen tapasztalnunk. (ügy van!) Mi is a jogfolytonosságot­ akarjuk, de azoknak a nemzeti intézmények­nek a jogfolytonosságát, amelyek 1526-ban Mohácsnál pusztultak el. Mi is a jogfolytonosságot akarjuk, ,de ezt a jogfolytonosságot nem felülről, hanem alulról akarjuk újból helyre­állítani, mert mi nem azt mondjuk, hogy legyen király, mert akkor lesz újból ország, hanem mi azt mondjuk, hogy legyen először ország, (Élénk helyeslés.) mert ha lesz ország, akkor majd lesz olyan királya ennek a nem­zetnek, mint amilyet követel. (Hosz­­szantartó élénk éljenzés és taps.) És mi nem azt mondjuk, hogy a királyt puccsal kell ide behozni az országba, mert ő majd mindent megcsinál, ha­nem azt mondjuk: ember segíts ön­magadon, mert akkor az Isten is megsegít. (Hosszantartó éljenzés és taps.) — Csináljunk mi meg mindent, ami szükséges ennek az országnak a szem­­pontjából, mert akkor elkövetkezik az az idő, amikor a nemzeti királyság elveinek megfe­lelően megoldhatjuk a királykér­dést. Mi tehát, tisztelt uraim, egy becsüle­tes, egészséges, nemzeti demokráciát akarunk. (Élénk helyeslés.) Nem olyan demokráciát, amely azt kiáltja, hogy le a magántulajdonnal, amely azt ki­áltja, le a vallással és le a nemzeti tradíciókkal, amely mindent fel akarna dönteni, amely mindent szo­cializálni akarna, csak azért, hogy az a becsületes, magyar munka, a­mivel valami megteremtődött, közprédává legyen,­­ hanem olyan nemzeti demokráciát aka­runk, amely egyenlőséget teremt, de egyenlőséget a köznek szolgá­latában, egyenlőséget a köznek önzetlen szolgálatában, a meg­alázkodásban és a kölcsönös meg­becsülésben. (Élénk helyeslés.) Ezt akarja az az egységes párt, amelyet nagyatádi Szabó István (Éljenzés) tisztelt bará­tommal, a volt függetlenségiekkel, a volt középpártiakkal megalakítottunk, ebben kérem az önök támogatását. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps. A miniszterelnököt számosan üd­­vözlik.) a szabadforgalomra, mert hiszen a termelők úgyis sok áldozatot hoztak az ország ellátatlanjaiért, de szívesen tették meg ezt, hiszen magyar embe­reknek adták búzájukat. A gazdatár­sadalom nem akarja kizsákmányolni a fogyasztókat, viszont a búza szabad­­forgalmára át kellett térni. A közgyűlés: miát tíz órakor díszes közönség töl­tötte meg Borsod vármegye tanács­termét, válalk­ozva a főispáni díszün­­nepélyre. Pontban tíz órakor megje­lentek a vármegyei előkelőségek. Zsóry György alispán elfoglalta az el­nöki széket, kíséretében vonultak be zugó éljenzés közben a kormány tag­jai, élükön a miniszterelnökkel, igaz­­ságügyminiszterrel és több államtit­kárral. Zsóry György alispán megnyi­totta az ülést és üdvözölte a minisz­­terelnököt. (Éljenzés.) Bejelen­tette, hogy a kormányzó úr őfőméltó­­sága (hosszantartó féljenzés) Borsod és Gömör-Kishont vármegyék főispánjává Borbély-Maczky Emilt méltóztatott kinevezni (hosszantartó éljenzés.) Zugó éljenzés között lép ki a kül­döttség tagjainak élén a főispán, akit Zsóry alispán üdvözöl. A főispán ez­után letette az esküt. Ezután a főispán lépett az elnöki székre s beszédében többek között ezt mondotta: — Engem nem a hatalomvágy von­zott, hanem a munka, az akarat és a hazám­ iránti lángoló szeretet, amely­nek szolgálatába kell állítani minden­kinek erejét, tudását és munkabírását. Mint volt katona, nem a sok szó, de a tett embere vagyok. Programmomul vezéremnek és miniszterelnökömnek programmját teljes egészében maga­­ménak vallom. Magaménak vallom az egység megteremtését, a belső viszály, a pártoskodás és a széthúzás teljes kiküszöbölését, a törvény és a tekin­tély uralmának tiszteletben tartását. De magaménak vallom a régi elavult kon­­zervatizmus helyébe az idők által dik­tált szociális reformok gyors és sürgős keresztülvitelét is. Szükségesnek tar­tom a gazdasági, felekezeti és társa­dalmi béke megteremtését. — Én a királykérdés megoldásánál fontosabbnak és előbbrevalónak tar­tom a kenyér és ruhakérdést. Meddő­nek tartottam mindig az alkotmány­­jogi párviadalt, melyet az egyes pár­tok egymás között folytattak sok más fontos dolog elintézését akadályozták meg. (Zajos éljenzés.) Vissza kell nyúlnunk az ősforráshoz, a független magyar királyság gondolatához, de ügyelnünk kell arra, hogy Szent Ist­ván koronája méltó főn tündököljön. A békét a kényszer súlya alatt alá kellett irni, de megesküszünk, hogy hazánk feldarabolásába bele nem nyugszunk soha. (Éljenzés.) Majd a törvényhatósági bizottság nevében Bottlik József üdvözölte az új főispánt. Utána Borsod vármegye kisgazda társadalmának nevében Gyuricskó Mihály kisgazda köszöntötte Borbély- Maczkyt. Nagyatádi Szabó István beszéde. Bottlik József elnök felkérésére ez­után nagyatádi Szabó István állott fel a gyűlés lelkes éljenzése közepette szó­lásra. __ Azok után — mondotta — ami­ket a miniszterelnök úr elmondott, én röviden óhajtoik szólani és három té­mát kívánok érinteni. Sorba veszem az én kisgazdatársaimat, a kisiparos­ságot, a munkásságot és az intelligen­ciát és csak néhány intő és buzdító szót akarok hozzájuk intézni. _____ — Az én kisgazdatársaim tudják jól a kisgazdapárt történetét, amely ma az ország fundamentumává lett. Becsületesen szerveztük meg ezt a pártot, a magyar föld népére alapítot­tuk, mert a magyar föld népében van meg az az erő, amely erős alapul szol­gálhat. Azt akartuk, hogy az ország minden társadalmi rétege képviselve legyen a parlamentben, de ennek meg­­valósítását hosszú, kitartó munkával és nem forradalmi úton akartuk el­érni. És ez az idő a mi programmunk­­nak teljesen igazat is adott. Azt mu­tatják az új parlamenti alakulások, hogy azok a politikusok, akik nem is akarták egy ideig a kisgazda­­nevet, most egyre-másra alkotnak alpárto­­kat, amelyeknek címében már benne van a kisgazda jelző, és most a vá­lasztásokba ugyanazokkal a jelszavak­kal mennek bele és ugyanazt a pro­­grammot vallják, amely a mi eredeti programmunkban benne van.­­ Mi, amikor leraktuk a kisgaz­dapárt alapját, soha nem akartunk osztálypártot csinálni és amikor a nemzetgyűlésbe bejutottunk, ott sem törekedtünk egyeduralomra. Most könnyű azoknak, akik mindenféle „kisgazda“ pártot alakítanak, a már kiépített utakon járni és a mi Pro­­grammunk pontjaival a választópol­gárokat megtéveszteni. Én bízom a kisgazda-társadalomban, hogy tudja, kik dolgoztak az ő érdekében. Én politikai pályámon sokszor voltam már nehéz helyzetben, de mindig meg­találtam az útját annak, hogy aki én­­velem és énutánam jött, annak bán­­tódása ne történjék; most is azt mon­dom, hogy amint hazafias kötelessé­gem, parancsolja, mindig lelkem su­gallata szerint csinálok politikát és engem utomból sem a népszerűség hajhászása, sem a népszerűség elvesz­tése nem fog eltéríteni. — Itt vannak a kisiparosok. So­mogyban együtt van már a kisiparos­ság a kisgazdákkal. A kisiparosságnak érdekei teljesen azonosak a kisgazda­­társadalom érdekeivel és a kisgazda a magántulajdonnak mindig éppen olyan halálig tartó védelmezője volt, mint a kisiparos. Éppen ezért, mert érdekeik egyek, a kisiparosságnak is össze kell fognia velünk hazánk meg­mentésére.­­ Ami az intelligenciát illeti, a mi­niszterelnök úr nyilatkozott erről. Én is utalok arra, hogy a kisgazdapártnak soha esze ágában sem volt az intelli­genciát kizárni, sőt igyekezett pártjá­nak megnyerni­­ az intelligenciának minél több elemét. A volt földművelésügyi miniszter ezután egy közbeszólásra reflektálva hosszasabban tájékoztatta a gyűlés közönségét a rekvirálás megszünteté­séről és a búza szabad forgalmára való áttérésről. Hangoztatta, hogy a szabad forgalomnak az ára az őrlési és forgalmi adó volt, amelyet szívesen megfizetett a gazdaközönség, hogy többé ne legyen kitéve a rekvirálások­­kal járó zaklatásoknak. Rámutatott arra, hogy most a fogyasztók részéről illetik őt azzal a váddal, mintha a sza­badforgalomnak helyreállításával ő idézte volna elő a drágaságot. Ismételten hangsúlyozta, hogy Ma­gyarországon az amúgy is soká tartott rekvirálások után vissza kellett térni­ e. 3 I 'Épi­Él Ü!­SSEIWÖJ leli és flipül nek­i míí. n­incs szó gilíimátumr­H' — Kagysfáni Szabó István nyilatkozik az oroszisíról. — Saját tu­dósitónktól. — A kisgazda párt vidéki szervezetei­nek egy része tegnap délután az egysé­ges párt megalakulásáról tárgyalt és ezt egyes lapok úgy tüntették fel, mintha az értekezlet az egységes párt vezetősége ellen való bizalmatlanság­nak adott volna kifejezést, így elsősor­ban nagyatádi Szabó István ellen. „Az értekezletnek ez a beállítása nem felel meg a valóságnak, sem az egységes párt,­­sem Bethlen István miniszter­elnök ellen nem voltak semmiféle ki­­fakadások. A naczantádi Szabó István mellett pedig impozáns tüntetést ren­deztek a megjelent vidéki kisgazdák és mindegyik felszólaló a békés meg­oldás mellett foglalt állást- Herczeg Sándor volt képviselő vezette az érte­kezletet, ő is világosította fel Gömbös Gyulát, hogy sem az egység ellen, sem pedig a kormány ellen nem készül semmi. Gömbös eltávozott és nem is tartotta szükségétének ezek után hogy az értekezletről behatóbban informá­lódjék.­­ Az amit Herczeg Sándor és Göm­bös Gyula közti izgatott szóváltásról írtak egyes lapok, az egyszerű kita­lálás. Az értekezlet sérelmesnek tartja a főispáni felmentések és a képviselői jelölések tekintetében beállott helyze­tet és a párt programmjának meg­óvása érdekében a koalíciós kormány­zás helyett pártkormány megalakítását kívánják. Kívánságaikat az értekezle­ten résztvevők memorandumba fog­lalva juttatták el Bethlen István gróf miniszterelnökhöz. A memorandum fölött megindult, vita közben érkezett meg nagyatádi Szabó István, akit régi hívei viharos lelkesedéssel üdvözöltek, majd megkértek, ismertesse a helyze­tet. Nagyatádi Szabó István csak rövi­den szólott. Kifejtette álláspontját a választói jog titkosságáról. — Valóban ez a kérdés volt — mon­dotta.— az utolsó idők legnehezebb problémája. Én és pártom a titkosság mellett foglaltunk állást és miután az ellenzék obstrukciója lehetetlenné tette, hogy a­­ javaslatból törv­ény legyen, olyan kényszerhelyzetbe kerültünk, hogy dönteni kellett afelett, hogy emiatt a kérdés miatt ellenzékbe men­jünk-e vagy sem. Nem boríthatjuk föl a helyzetet, nem mentünk ellenzékbe s ezért vállaljuk a felelősséget. — A munkapártiak bevonulása en­gem nem aggaszt Eddig sem forgatta ki az egyesülési jellegből a pártot és nekem meggyőződésem, hogy ezt még akkor sem sikerülne el­érniök, ha akar­nák. Nagy hatást tett Nagyatádi be­széde a jelenvoltakra és a beszéd után hosszasan éljenezték úgy Nagyatádit, mint, a beszéde végén megjelent Ma­­yer János minisztert és bizalmat sza­vaztak Bethlen István gróf miniszter­elnöknek. A vidéki kiküldöttek legtöbbje még az esti vonattal elutazott, miután a memorandumot Bethlen Istvánnak át­adták, aki magával vitte miskolci út­jára. Bolgár Ferenc jelöltsége. Sopronból jelentik, hogy Ruszton az egységes párt programmjával hivata­losan ifjabb Bolgár Ferenc volt fő­ispánt jelölték. Ugyanennek a kerület­nek volt hosszú időn át országgyűlési képviselője a jelölt édesatyja. Bolgár Ferenc volt államtitkár. p* *&­!» r a ékszert, aranyat, ezüst d­y g* 1 5 V MÍM tüt. méfX mindig a log-ÜÍ Í ÍÍsSdílöI? SSBESWrirr.f Kocsi keméti-nten 11. szám­ — Telefon József 104—38 11HLLIÁNSOKAT gyöngyökefc, aranya*, ezüstöt legjobban ül­őinek vsifl­eti. Hamisfogattat 112 K-ig vesz í'lwí^ örsxágot* Ékszerház,­­ Rá­­fcsóczi-út 17. (Uxama-szánháni közelében)

Next