8 Órai Ujság, 1923. január (9. évfolyam, 1-24. szám)

1923-01-03 / 1. szám

2 Cfata MS ■ • - - - .... Vadász Lipót Tisza Istvánról. Tisza és Ferenc Ferdinánd. — Bocskay Karolja és Bethlen Gábor buzogánya. — „Most hallgassanak reám, most, még Mohács előtt és ne Mohács után". — A geszti sírboltból lángoszlop világit ki. — Vadász Lipót nyilatkozata. — Saját tudósítónktól. » -— Tisza István legközelebbi lelki rokona Zrínyi Miklós a költő volt, a szigetvári hős ivadéka, a XVII-ik század európai látókörű államférfia, a kitűnő hadvezető és iró, a Cassandraszavú Őrálló, az izig-vérig színtiszta hazafi, korának legerősebb magyarja, fekit a bécsi hatalmak — saját kárukra — gyanakodva elgáncsoltak és akit itthon ármány, cselszövés, irigység halálra keserített. Tragikus hős volt mindkettő, — végveszedelem idején küldte őket az Isten a nemzet vezetésére, oltalmára; egyikre sem hallgattak, egyiket sem követték! — Hogy mi volt Tisza István politikájának vezető iránya? A Széchenyi, Deák és Andrássy iránya. Három fronttal állott volt szembe a nemzet: a nemzetiségekkel, az osztrák örökös tartományok főleg gazdasági túlerejével és — sok nagy kérdésben — magával a dinasztiával is. — Az egészséges állami élet alkiyi feltételeit nélkülöző és a százados harcokban elgyöngült nemzetnek választania kellett. Már Széchenyi is, de főleg Deák és Andrássy és az akkori nemzedék legtöbb kiválósága a dinasztiával való megegyezést ítélte helyesnek, erre szorították őket a nemzeti harcoknak és az emigrációnak eredményei és tanúságai is. Tisza Kálmán, tV ’ ‘; Szilágyi Dezső, Bánffy, Széllőül.í táróul ezt'a politikát csinálták, iinfcff. rabla oszlopa ma-il- ki a nemzet omasztikus Szempont- MHMfc-.ységesnek tartotta, esem neb'vrd n vz.ipulitika ■BHbh sulival, mint Tisza Istvánra. 1903-ban először kormányra s’t^B Rudolf végzetes halálának k*. ■Btzményei már igen súlyosan telj^eseztek. Ferenc Ferdinánd egyénitemperamentuma, céljai, a ma- ||H nemzet iránti visszás érmései bal|Bftu felhőként borultak ránk és bepalotája, a Belvedere mint egy Kg fekete rémvár sötétedett a ma- Hz égbolt alján. — Tisza István tudta,hogy terhes az idők méhe, hogy a monarchia Struktúrájában való elhelyezkedésünk, Elemzett létünk öncélusága veszélybe sodródik és hogy ezért a magyar államot, — percet sem mulasztva. — Minden irányban erősíteni és törvélyes ellentállási erejét organizálni Kelk Egy fókuszba kell gyűjteni min- P'en élőtényezőt és e célra olyan parlamentet kell teremtenünk, mely az Ekölcsileg, és szellemileg legjobbak vc^■lése mellett a. nemzeti erőt méltó^Kgal és oly imponáló súllyal repre-Ettálja, hogy ■P Khl trónváltozás esetén a nemzeti B.jogokat magával a trónörökössel szemben kell érvényesíteni, Khs- I tabamak is nagyon meg kelljen I fontatnia: nem-e kockázatos az E ekként szervezett és fegyelmezett ■ öntudatos nemzetet eskülállásra ingerelni. ■ — A Belvedere ismerte Tisza István Ilelkének az irányát! Elképedtek, mikor az akkori hatalmas osztrák mi. Aniszterelnököt, Körbert a magyar ■ügyekbe való beleszólása miatt mint P,,előkelő idegent" nyílt képviselőházi ülésen szokatlanul erősen kurtán-furcsán egy kézlegyintéssel elintézte. A módfelett nyugtalankodtak, mikor Rákóczi hamvainak hazahozatalát Ferenc Józsefnél oly sikerrel iniciálta és nagy haraggal tapasztalták, hogy a magyarság fajsulyát magában a monarchia elebelén belül mindinkább nagyobb műérvben sikerül érvényesítenie. Itthon nagy és kisférfiak teli torokkal hazarulózták Tiszát, azt a Kovács Gyulát, aki Tisza szivének, fejének küldte a golyókat, nemzeti hősként ünnepelték, virágokat szórtak eléje, a Belvederében pedig Tiszát fojtott dühvel a „letzfer Kurutz", az utolsó kuruc jelzővel tisztelték meg! Őt tartották a legkomolyabb „ellenfélnek". Valamikor majd el lehet mondani azt is, milyen alagutakon és közlekedési csöveken találtak egymásra a Belvedere, urai és, Tisza , itt, honi ellenségei! — Tisza István lojális magyar volt, a szó legférfiasabb értelmében; Ferenc Józsefet, mint nemzetünk barátját és öntudatos érdektársát tisztelte, szerette; — ilyen érzésekkel óhajtott volna Ferenc Ferdinánddal is együtt dolgozni a nemzetért, — és megfeszítette volna minden erejét, hogy harmónia lehessen nemzet és király közt, kész lett volna minden önfeláldozásra és egy egész élet minden politikai és erkölcsi tőkéjét, mindenét súlyba dobta volna, nehogy király és nemzet ismét harcba szálljon egymással. Tele volt gonddal, aggodalommal, de önmagával tisztában volt, szive fenekén nagy elhatározások heroikus érzései sűrűsödtek és ha a végzet úgy hozta volna, hogy a történet sodra visszafordul, Bocskay kardja, Bethlen Gábor buzogánya az összes magyarok közt bizony csak az ő kezében állott volna a legkeményebben és a legbiztosabban. — Tisza István gyötrődött, de gyínusitáss*), ármánnyal szörpben hápligázolt. — hallgatott, mert hiszen politikájának és magának a nemzetnek ez volt az életérdeke, de hallgatott azért is, mert jelszava volt: „Szeresd hazádat, és — ne mondd!!" »— Aminthogy, hallgatott, mikor nemcsak ellenségeink, de itt benn is élet-halálra menő erőfeszítéseink közben. Itt szembe vele magyar emberei, háborús uszitónak kiáltották ki őt. Egy szavával igazolhatta volna magát. Neki a nemzet érdekében hallgatnia kellett: kötelező volt a hallgatás munkatársaira is.. De volt ellenfelei közt nem egy, aki tudta az igazságot, és azok megtalálhatták volna a módját annak, hogy a nemzet kára nélkül, sőt éppen annak hasznára, megszólaljanak. Hallgattak. Amikor már rég sírba tették volt Tisza Istvánt, akkor nyilt meg — Bécsben— hivatalos akták nyomán — az igazság ajka. A geszti sírboltból kinyúlt a Tisza István keze és csillagírással irta .oda a sötét égboltra „ne bántsd a magyart!!" olyan magasra irta,hogiy oda ellenségeink keze fel nem kapaszkodhat!! És igazságunkat lehetetten nem látni!! Ez az igazságunk, az mi legnagyobb erkölcsi erőnk most is, amikor végkép ki akarnak bennünket fosztani. — Tisza István emlékén borongva, sokszor olvasom Széchenyi és Zrínyi Miklós írásait. Most a karácsonyi ünnep csendjében forgatván Zrínyi egyik könyvét, a török és német ragadozások közt vergődő ármány és önzés és cselszövés praktikáinak törtelmeiben forgó nemzet sorsán kétségbeesett Zrínyi, a Bécs által gyanúval terhelt, itthon cserbe hagyott és szívében mélyen elkeseredett nagy magyar következő szavait, szinte lélekborzongató szavait olvasom: „Szegény magyar nemzet, annyira jutott-e ügyed, hogy senkinek ne keseredjék meg szive romlásodon? Hogy senki — utolsó halállal való küzködéseden — egy biztató erót ne mondjon? Egyedül legyek-e én Arát te vigyázód, ki megjelentsem. veszedelmedet? Nehéz ugyan az ehigSÉfl békám, & fea ta btmn * feMáSK. hoz való szereteted reám tette, íme kiáltok, iulie üvöltök, halál még engem élő magyar,id.«n a veszedelem, ikon ,«n emésztő tűz! S ime tudomást teszek, előtted nagy Isten, mindent akit tudok kikiáltok, hogy elítélem elazuvasomért nemzetem vérét ne kérd elöld" — 1918. február 15-én Tisza István a választójogi bizottság tárgyalása alkalmával nagy beszéddel állította a nemzet elé a fenyegető közveszedelet."Szembe vele azok ültek, akik közül többen új választásokról, wilsoni elvekről, — a háborúközepén oda,hurcolt pacifista és választójogi babonákról,légáramlatokról és alig titkolt antantbarátságról szónokoltak. Már akkor háromnegyed éve telt el annak, hogy őt a legnagyobbat és legerősebbet félretolták a kormányrúdtól és helyére a kicsit, az erőtlent ültették volt és alig háromnegyed év választotta el attól a nagyszerű forradalmi vívmánytól, hogy meggyilkolják. Tragikus és komor fenséggel tört ki szívéből a beszéd és kísértetszenten megrázó volt, amikor beszéde végén valósággal kisikoltott a szava: „fogjunk kezet a nemzet megmentésére, hallgassanak rám, most hallgassanak rám, most még Mohács előtt és ne Mohács után." Nem hallgattak rá, aminthogy nem hallgattak Zrínyire sem, a megpróbáltatás szörnyű napjaiban a nemzet nem követte vezérét és november 3-ikán a Tisza István koporsóját kísérő pár barát a lázongó nép által dözve, csak halálos veszedelmek közt juthatott el a geszti sírbolthoz. ... Milyen közel esik Geszt a trianoni oláh határhoz! Rettenetesen közelt A tőszomszédban, Arany János Szalontáján, a Bocskay-hajduk csonka tornya alatt oláh katona tartja a vártát, a gránitról az oláh trombiták rikoltása száll Geszt felé. A geszti parkban az ősi fák levelük-lombjuk vesztett ágai, mint az Istent kereső, nyomorgó ember sorvadt karjai merednek az ég felé. Mint fia magának a roncsolt nemzetnek nyugtát nem találó lelke kísértetként járna ott azon a határon. , — A geszti sírboltból pedig lángoszlop világít ki az íjbe. A hamu a tűz maradéka; a geszti kriptából a hamuból tör ki a láng, Tisza István golyótépte szivének a hamvából! A vakszivivek nem látják ezt az égig lobogó lángoszlopot. De akik ismerték Tiszát életében, vagy legalább halála után ismerték meg, akik tudják, hogy századokat átölelő,"egész nemzeti "tragédiáikat átfogó nagy lelkének tengerszem mélysége milyen kincseket rejtett, hogy heroikus nagy szivében milyen kibeszélhetetlen nemes jóság és ,emberszeretet honolt, és az látja, mindig látja mély urunk éjjeléből feltekintve örökké látja a határról égbe fellángoló oszlopot. Látja Erdély, látja Arad, ■látja, mélysírunk éjjeléből felekintve.. és — ha ugyan megvetettségünk nyomorában felénk néz, — látja az egész világ, látja a Tisza István 4 sílttábó k, gyűlt egy örök igazság örök oítác; ‘lángját. ’ . ■ —...Rettenetes egyedülvalóságunkban minket , csak régi bűneinktől a megtisztult, új bűneinktöl felszabaduló magyar lelkünk nemes ereje menti.v hét megt '„T.’.S'l.' Az legyen a virtusunk, hogy állami egységünk nagy céljainak. Tisza István hagyományaként minden partikularizmust kizáró egyetemes nagy ■ nemzeti céljainak komoly munkálására egyesüljünk. Különbeknek, jobbaknak, emberségesebbeknek kell lennünk ellenfeleinknél. Karakterek kerestetnek! Ideálok! —-hogy lékeikben gazdagabbak és így erősebbek lehessünk, mint ők! . - -— Kérjük azt az égi' ajándékot,.hogy . céljaink . tisztaságával,.,a,,nyncién emberi erényeket megkoronázó szivbeli jósággal, lelkünk önfeláldozó, emelkedettségével méltók lehessünk ahhoz, hogy Tisza István emlékét igaz buzgósággal ünnepelhessük. Szerda, 1923.. január 3 Karácsonykor volt a romániai magyar párt alakuló nagygyűlése. A párt elnöke báró Jósika Samu, a főrendiház volt elnökei — Saját tudósítónktól, Kolozsvár, jan. 2.A romániai egységes magyar párt karácsonykor tartotta alakuló nagygyűlését Kolozsvárott, ahova Románia minden részéből összesereglettek a magyarság vezetői." A gyűlés, amely lefolyásában a várakozáson felssikt imprzáns volt, legjobban bizonyítja, hogy Erdély magyarsága törekvéseiben, politikai céljaiban teljesen egyetért. A gyűlésen elhangzott felszólalások is ezt a nagy egyetértést igazolták. Egyedüli , zavaró incidens az volt, ahogy Jakab Ifír. Etemét beszéde közben— aki Kiss Géza dr. szereplését bírálta—- a* nagyi gyűlés minden résztvevője fölugrott helyéről és úgy kiáltotta: „le a renegáttalAz óriási vihar és felzúdulás csak hosszú percek után csöndesedett le. A nagygyűlést Kecskemétbe István, a volt néppárt elnöke nyitotta meg, aki után Grandpierre Emil, avolt nemzeti párt elnöke fejtette ki a magyar párt megszervezésének szükségét. Hajdú István, marosvásárhelyi kiküldött üdvözölte a magyarság új szervezetét, majd a következő határozati javaslatot terjesztette elő: A Romániában élő magyar nemzetiségi állampolgároknak 1922 december 28. .napjára Kolozsvárra öszszehívott képviselete örömmel veszi tudomásul a Magyar Nemzeti Párt és a Magyar Néppárt egyesülését.' ^ ' a romániai magyar nemzetiségű állampolgárok egységes és egyetemes politikai szervezeteként megalakítja a Magyar Pártot, melynek elnökévé közfelkiáltással Jósika Sámuel báró urat hívja meg. , A határozati javaslatot a fiaggyűlési mhm Vonatan tQM» vidéki pártszervezet volt képviselve, egyhangúan elfogadta. • • ■ . Ezután Zágoni István javaslatára a következő határozatot Hozták: ~ ' l. A nagygyűlés feladatává teszi a Magyar Párt központi és vidéki szervezetének, hogy a személyes szabadság sérelmeivel szemben a törvényes eszközök is ténybevételvel a.Leghathatósabb védelmet nyújtani is lekezzenek. 2- Tiltakoszk a nagygyűlés a törvéytelen és jogtalan kiutasítások ellen. Követeli az állampolgárságnak , a békeszerződés alapján olyan, törvénnyerejű tisztásákat. 3. A nagygyűlés a Párt fíradásává teszi annak követelését. hóssv félrentágs"örfi.zhatfttí aittti világos" tömények biztositsák mindehkivel ,szfeihiien .. .az -■* állampolgárok.számára a szabad.ság-. jogokban pyló. egyenlő részesedést.. Senkit nemzetéhez, felekezetéhez " tar-'• tozása miatt, e jogoktól megfosztani ne lehessen. " 4. A nagy'gyűlés a'Magyar Párt édes rangú feladatát köz sorozta az állá-. ’ sokat veszitett vagy nyuigdijazott magyar tisztviselök Ügyének felkarolását s a kommárzattól a tisztviselökkel szemben fennálló államii kötelezettségek teljesítését,.- kiváltja.-'- - • . A romániai magyar párt elnökségét egyhangú fölkiáltással választották meg. Elnök lett báró Jósika Samu.. a főrendiház volt elnöke, alelnökök: Ambrózy Andor, Barabás Bélaudr, Berhadi György, ' trandpierre . Emil dr... , Háttér Gusztáv dr.', Jakabfy' Élesbe... Kecskemétiiy István, 'Szádor'exkit "Miihály, Sándor József, báró " Szentkereszthy Béla, dr. Thury Kálmán és Ugrón István, Pénztárnokká Bocsuhiczy László bankigazgatók, választották bö.