8 Órai Ujság, 1923. január (9. évfolyam, 1-24. szám)

1923-01-03 / 1. szám

r • ■ - ■ \ — - - *”*• 1823' ja°“ár 3- em bántó a liberalizmusról és a szélsőségekről. Heinrich Ferenc az antiszemitizmus, az internacionalizmus és a radikalizmus ellen, mo­ndját tudósítónktól. A Nemzeti Polgár Párt az újév al­kalmából szeretetteljes ünneplésben vég­zze®itette a Párt vezetőit. Az üdvözlésre rendkívül nagy számban jelentek meg a párt tagjai. Gaál Vilmos dr. üdvö­zölte a párt nevében Heinrich Ferenc elnököt, aki megköszönve az üdvözlést, az aktuális politikai kérdéseket érin­tette válaszában. A külpolitikai téren — mondotta — legfontosabbnak tar­tom, hogy minden irányban kitűnően megszervezett külügyi képviseletünk le­gyen, elsősorban a győző állam aktán és minden áldozattal arra törekedjünk, hogy a külföld sajtójában hangot kap­junk, hogy felvilágosíthassuk azt a való, szomorú helyzetünkről és növel­jük a mellénk állók számát. Egy erős kezű külügyminiszterrel az élen állandóan a jóvátétel ellen­­ kell küzdenü­nk és utalok itt Lukács László legutóbbi cikkére, amely bőven elmond mindent, amit ez irányban a­­kormánynak tenni kötelessége.­­ Ha a bel­politikai helyzetünket nézem, elsősorban a parlamenti életre kell felhívni a figyelmet. Ahány párt, annyiféle küzdő tárbor van ott és a leg­komolyabb tárgyilagosságot mego­l kivánó kérdéseknél a személyi gya­núsításokkal a bár nem igazolható vádaknak az ország színe elé hozásá­val fűtik a szenvedélyeket és a szélső­ségek egymás elleni harca rendesen személyküzdelemmé fajul. Az elkesere­dés, a gyűlölség tobzódik és így ter­mészetesen a konstruktív építőmunka lehetőségét már csírájában elfojtják. Én elítélem az antiszemitizmust, az internacionalizmust, a radika­lizmust és demagógiát egyaránt. •­A megértő, engesztelékeny, becsü­letes, hazafias és a szó­ szoros értelem­ben vett keresztény erkölcsű irányzat­­érvényesüléséért küzdők, amelyben a nemzeti érzés depiinál. Ha a parla­ment munkáját nézem, csodálatos, hogy egyben nincs különbség a pártok között és ez az antimerkantéiz­­mna. _ Mint gazdakémzet képviselője főerhoreszkálok minden osztályérdeket, elítélek minden felekezeti vagy osz­­tályérdeknek előtérbe nyomulását és így elképzelhető, hogy mint a parla­ment egyetlen kereskedőtagja, hogy érzem magam, mikor a megvető meg­nyilatkozásokat meg kell hallgatnom, amikor egyes bűnösök hibáját az égési osztályra vonatkoztatják, az egész kereskedő és iparos osz­tálynak gazságokat és lelkiisme- rettességet imputálnak, csak a gazdagodás utáni vágyat látják bennük és még hazafiságot sem igen tételeznek fel részükről.­­k — Ép úgy, minden rosszat kirbál­­­nak a bankokra, a kereskedőkre és a gyárakra. | — Rászabadítják a kereskedőkre a bizottságokat, bíróságokat, razziákat, tartanak, törvényt hoznak ellenük a tisztesség védelmére, mindez csak az osztály iránti legrosszabb feltevés alan­tján születhetett meg. Ilyen viszonyok között ne szóljon senki komolyan gazdasági regene­rációról, aktív kereskedelmi és fizető mérlegről és a többi jókról, amelyekről felületes hozzáértéssel úton-útfélen puffantanak el frázisokat. Ezzel szembe® pedig elvárják a keres­kedőktől, hogy az adóterhekből ki­vegye a legnagyobb részt és a büntető szankciók éle éppen ez ellen a leg­könnyebben elérhető osztály ellen irán’ nyul. Adja Isten, hogy a készülő rend­törvény ne legye­n olyan, amely ennek az osztálynak a mozgási szabadságát még jobban megbénítja.­­ Ami az adózást illeti, nem tudom helyes do­olg-e a kegyetlen igénybe­vétele az adóalanyoknak, legyenek azok bármely foglalkozású osztályhoz tartozók. Helyes-e újabb és újabb adók kitalálása és aplikátása? Hisz fizetjük az adókat, amíg csak lehet, de elvégre ennek ellenében takaré­kosságot is kellene látnunk az állam­­háztartás egész vonalán. Eddig csak az adóbevételek foko­zását látjuk, most a kiadások apasztását is szeretnék látni.­­ A megcsonkított kis állam ma is a régi nagy apparátussal dolgozik, pedig igényeinket leszegényedett voltunkra kell szabni. Pénzügyi téren a rendcsi­nálás első feltétele a mérlegkészítés, azaz egy zárszámadás és egy költség,­ előirányzat. E nélkül egy komoly lé­pés sem tehető előre. A valuta fluk­tuációja nem akadályozhatja ebben a kormányt, ezen könnyű segíteni egy fix, kurzus bázissal, mely után automa­tikusan nőnek, vagy apadnak a beál­lított tételek. — Ismerem, a kormány nehéz hely­zetét, ismerem jószándlékait, nem aka­rom nehezíteni helyzetét, hanem segí­teni szeretnék rajta. Azt hiszem, ha ezen aggályaimat mérlegelni fogja, nem fog a köznek kárára válni. Beszéde végén megköszönte a bi­zalom megnyilvánulását és köszönetet mondott az üdvözlésért. A tetszéssel fogadott beszéd után Dési Géza dr. üdvözölte a párt nevé­ben Lukács Lászlót. Szólott Lukács László politikájáról, amely a magyar virágzás legragyogósab időszakának elő­­mozdítója volt. Az 5 pénzügyi geniali­­tása váltotta valóra azt, hogy arannyá lett a magyar papír, készpénzzé a ma­gyar hitel és bizalommá a magyar írás. Mérsékletével és előrelátásával meg­tudta tartani azt, amit megszereztünk. A szabadelvűség volt a politikai kré­dója, nem a jelszavak szabadelvűsége, hanem az a szabadelvűség, amely egy­ben konzerváló erő. Konzerválja a nem­zeti erkölcsi gondolatot, kiegyenlíti az állam jogos igényeit a polgárok mél­tányos érdekeivel, nem részesít senkit jogosulatlan kedvezésben, de méltatlan hátrányban sem. Kérte beszéde végén Lukács Lászlót, hogy ebben az irányá­ban mutassa tovább is a párt útját, a­mely Magyarországot hatalmassá, naggyá tette. Lukács László szólalt fel a nagy tet­széssel fogadott beszéd után, megkö­szönte az üdvözlést, majd arról szólott, hogy­ ha a párt az elmú öt esztendőben nem érte el a s­ikert, amelyet joggal várhatott és remélhetett, annak okát abban látja, hogy azok, akikhez for­dult a párt és akiknek érdekében zász­lót bontott, nem értették meg törek­véseit és nem méltatták kellőképen figyelemre azt az irányzatot, melyet diadalra vinni igyekezett. — Mi is liberálisak vagyunk és libe­rális irányba akarjuk az ország lakos­ságát és­­ a polgárságot vinni, azt a polgárságot, amely­ minden egészséges államban a nemzet gerincét kell, hogy képezze. Itt az történt azonban, hogy polgártársaink úgy gondolván, hogy ha már liberális akarok lenni, akkor ahhoz csatlakozom, aki minél többet ígér, nem gondolván­­meg, hogy ez az ígéret vagy csak ígéret marad, vagy pedig ha megvalósíttatik, az országnak csak ká­rára szolgálhat. Nem vették észre, hogy ily módon beleestek a radikalizmus kelep­céjébe.­­— A hiba megtörtént és látjuk, hogy ennek következtében a nemzetgyűlés szekere meglehetősen baloldalra tola­tott fel. — Mindazonáltal nem szabad le­mondanunk a reményről, hogy sike­rülni fog kitartó munkával a jövőben igazi, minden szélsőségtől ment és az egészséges középúton haladó­­liberális irányzatnak érvényt szerezni. Aki az európai helyzetet ismer, látja, hogy minden országban óriási averzió mutatkozik minden szélsőséges irányzattal szemben és bizonyos reakció keletkezett a szélsőségek túlságos növekedése ellen.­­ A szélsőséges akcák reakciót vál­tanak ki és nekünk is megvan a re­ménységünk arra, hogy adandó alka­lommal polgártársaink­ helyesebben fogják megítélni a helyzetet és távol tartják magukat a szélsőségektől. Sajnos, nálunk a baloldali szélső­ségek ugyanilyen szélsőséget vál­tanak ki a jobboldalon is, amelyeket nem helyeselhetünk, el is ítélünk, de részben megérthetik mind­azok előtt, akik keresztülmentek a forradalmaknak nevezett felfordulások minden borzalmain és szenvedésein. Természetes, hogy ezek megismétlődé­sétől mindenki óvakodik és megtörté­nik, hogy az eszközök megválogatásá­­nál e törekvésükben túl mennek a megengedett határokon, ami ismét végtelen károkat okoz nekünk külföldi relációkban.­­ Szükséges tehát, hogy megváltoz­zék az, amit modern kifejezéssel men­talitásnak neveznek a legújabb idők óta és amit magyarul gondolkozás­­módnak lehet, mondani. Meg­ kell vál­tozni ennek, hogy ne csak azt keressék az em­berek, ami másoknak minél töb­bet árt, hanem azt keressék, ami az összességnek minél többet használ.­­ Látjuk, hogy minden irányú túlzás­­egyformán egészségtelen és a két túlzó irányzatnak egymással szemben való harca az alkotó munkának legnagyobb akadálya.­­ Kívánom, hogy a Gondviselés adja meg a lehetőséget annak az irányzat­nak az előmozdítására, amely a pol­gárságot a mérsékelt felfogás útjára fogja terelni és a meddő harcok he­lyett az alkotás munkája következhet. A zajos éljenzéssel és tapssal foga­dott beszédek után a párt tagjai sze­­rencsekivaslataikat fejezték ki Hein­rich Ferencnek és Lukács Lászlónak. Is gyársul, levesledik és iparosok tu­tokoznak a hitelni jön könyvezetés ellen. Pénteken délben értekezletet tartanak az összes kereskedelmi és ipari érdekeltségek* Saját tudósitónktól.­­* A kereseti adóról szóló törvény mellé csatolt végrehajtási utasítás tud­valevően kötelezővé teszi, hogy a gyá­rosok, kereskedők, iparosok, vállal­kozók külön könyveket vezessenek­­az üzleti forgalom pontos és részle­tes kimutatására. Könyvet kell vezetni — a végrehajtási utasítás értelmében — az összes bevételekről, kiadásokról, leltárról és a forgalom minden fázi­sáról. •A kereskedők és iparosok körében nagy elégü­letlenséggel fogadták ezt a rendelkezést. Különösen a kiskereske­dők és kisiparosok tartják magukra nézve sérelmesnek a kötelező könyv­vezetést. Hangsúlyozzák, hogy e ren­­delkezés életbeléptetése káros befo­lyással lehet, az üzletmenetelükre. A kereskedelmi érdekeltségek tegnap elhatározták, hogy értekezletet tartanak, amelyen til­­takozni fognak a kötelező könyv­­vezetés ellen és bírálat tárgyává teszik a kereseti adóról szóló tör­vényt. Az értekezlet szenteken délben 12 órakor lesz a Ke­reskedelmi és Iparkamara nagy­termében és ezen résztvesz vala­­­­mennyi kereskedelmi, ipari, gyár,­ipari érdekeltség. így­ megjelennek az OMKL­, a Ba­­ross­ Szövetség, a GyOSz, a Fővárosi Kereskedők Egyesülete, az Országos Iparegyesület, a Magyar Kereskedelmi Csarnok, a Kereskedelmi és Iparka­mara a Budapeti Kereskedelmi Tes­tület, a Keresztény Iparosok Szövet­sége, az Országos Kereskedelmi és Ipa­ros Szövetség képviselői. Az értekez­leten Belatini Braun Artúr­ds­, a Ke­reskedelmi és Iparkamara elnöke el­nököl, aki megnyitóbeszédében rá fog mutatni a törvény mindazon intézkedéseire, amelyeket sérelmes, pék talál a kereskedemi és ipari életünkre. Ezután Bodroghy József dr. előadó beterjeszti a határozati javas­latot, amely a kötelező könyvvezetés­­ káros­-,hatását - t fejti ki és amelyben az értekezlet kéri a pénzügymi­nisztert, hogy az új végrehajtási utasítás életbeléptetését halassza el. A határozati javaslat beterjesztése utáni az érdekképviseletek kiküldöttjei ingnak iho*rásaólajá *­­.iavasUüio®.. ~ A határozati javaslatot minden való­­színűség szerint memorandum formá­jában egy nagyobb küldöttség fogja a pénzügyminiszter elé terjeszteni, hogy így még hathatósabban dokumentálják tiltakozásukat.­­ A pénteki értekezlet elé nagy érdek­­lődéssel tekintenek a fővárosi és vi­déki kereskedők és iparosok. Az ügyvédek is sérelmesnek tartják a kereseti adótörvény végrehajtási utasítását. .A kereskedelmi élet tiltakozó moz­­­­dalmával egyidejűleg mozgalmat indí­tottak a kereseti adótörvény végrehaj­tási utasítása ellen az ügyvédek is. A '■különböző sérelmekkel már foglalkoz­tak az ügyvédség hivatalos testületei is. Legutóbb az Új ügyvédi Pártnak I V. kerületi értekezlete tiltakozott a végrehajtási utasítás rendelkezései el­len. Dr. Szűcs Miklós elnöki megnyi­tója után Brauner Mór dr. előadó hosszabb beszédben kifejtette, hogy az ügyvédi hivatás alapelvébe, az ügy­védi titoktartásba ütköznek a sérel­mes rendelkezések. Gál Jenő dr. pedig arra mutatott rá, hogy milyen károkat okozhat némely esetben az ügyvédi titoktartás fntém­ényén­ek esetleges meglazítása. A titoktartási kötelezett­ség­ — szerinte — nem az ügyvéd pri­vilégiuma, hanem a jogkereső közön­ség legszükségesebb védelme. Több felszólalás után az értekezlet elhatá­rozta, hogy a különböző ügyvédi tes­tületek bevonásával küldöttséggel já­rulnak a pénzügyminiszterhez, hogy a sérelmes végrehajtási utasítást sürgő­sen változtassa meg.

Next