8 Órai Ujság, 1923. január (9. évfolyam, 1-24. szám)

1923-01-17 / 12. szám

Szerda, 1923 január 17. OkdmsMd Mi les­z Kossuth Lajos Tivadar milánói hagyatékával. — Gimsit Bertalan halála.­­ — Sajó­­tudási tanktól. — Mussolini betiltotta az olasz Pető­fi- ünnepségeket. Egy olasz lap szenzációs cikke a Petőfi-centenáriumról. — Mussolini a kisántant tetszését akarta elnyerni az olasz Petőf-ünnepek betiltásával. — Saját tudósítónktól. — Politikai­ közgazdaság, és írod-lmi köreinkben fájdalmas gyászt'' kelt a Pozsonyból érkező hír, mer szerint Gülií.,z■■ Lei tálán, az .1 líu.*CLtiG$ m­agnezit Részvény­társaság elnöke, ott, tegnap 63 éves korában meghalt. Nagy sike­rekben és fordulatos élményekben gaz­­dag életpálya találta meg korai végét a kiváló férfi hala­ival, akinek egyé­nisége és ereje a régi Magyarországban gyökeredzvén, együtt pusztult el a ha­zával. Kora ifjúságában — Helly Ignác aján­atára — titkára lett Kossuth La­josnak, aki mindhaláláig bizalommal és szeretettel volt a nagytehetségi­ szentesi fiú iránt. Olaszországba visz­­szatérvén, publicisztikai és közgazda­sági működést fejtett ki Mint a Reu­­ter-iroda parlamenti tudósítója, több esztendeig élt Londonban, ma­jd Ma­gyarországba tért vissza, ahol ,k­amzet­­közi relációit fö használván, áldásos közgazdasági működést fejtett ki, öt kulturnyelven irt és beszélt tökélete­sen. Európa és Amerika minden ál­­­­mában voltak meghitt barátai és nagy üzletfelei, tizenegyszer szelte át az Atlanti Óceánt, hogy amerikai tőkét hozzon Magyarországba. Egyénisége, ez a disztingvált vegyüléke a nemzet­közi kulturembernek­ és a tőzsgyökeres magyar táblabirónak, mindenütt hó­dít­ott úgy a magánéletben, mint a nemzeti közgazdaságot érdeklő ügyek­­ben. _ Följegyzései és elbeszélései a Kos­­suth-család intim életéről fontos ada­lékai lesznek a történetirónak. Mind­végig meleg barátság fűzte a két Kos­­suth-fiúhoz és utolsó tervei is Kossuth Lajos Tivadar milánói hagyatékának szóltak. — Mi lesz Kossuth Lajos Tivadar­ral?! — töprengett aggodalmasan, ami­kor Olaszország belépett a háborúba. Addig nem nyugodott, míg Svájcon keresztül hírt nem kapott távoli barát­jától. Kossuth Lajos Tivadar csak en­­­nyit üzent: „Nagyon szomorú vagyok." Akkor terjedt el Budapesten a hazug hír, hogy az olasz király Kossuth La­jos Tivadart a monsai királyi kastély major­domusává nevezte ki. Gunszt akkor Svájcba utazott, hogy semleges terü­­eten találkozhassak a Kossuth-fiúval. felajánlani magyar ba­­rátok segítségét Kossuth Tivadar nem jelent meg és egy üzenetben esdekelve kérte Gunsztot, ne küldjenek neki sem­­mit se, mert irtóztató helyzetében csak újabb félreértéseknek tennék ki ők A béke megkötése után Gunszt — már megtört szívvel — Milánóba utazott, hogy megtudja, minő körülmények kö­zött halt meg az utolsó Kossuth és hogy mi történt hagyatékával. Útja eredmé­nyéről sírva, ahogyan csak igazi férfi tud sírni, mondta el a következőket e sorok írójának: — Kossuth Lajos Tivadar — egy rövid utazás kivételével — az egész háborús időt Milánóban töltötte. Dacára annak, hogy olasz á­lm­­polgár volt, sőt megkapta a nagy olasz állampolgárságot, ami azt je­lenti, hogy az olasz páriament sza­vazattal vette őt fel az olasz közöt­­ségbe, — ki volt téve a jyjuutitó t. tmsákatatwk. Éveken kertiül előbb a vasútnál, majd közgazdasági I válla.t. -t.Lol'ban vezető állást töl­tött be ez a-tn -pig becsü'de.-. és ri­degen köz­ e­séget teljesítő férfi. Elképzelhető, hogy ■ sok ellenséget szerzett, akik a háborús tébolyban megbízhatatlansággal, sőt kémke­déssel is vádolták. Kossuth La­os Tivadar mindenkitől visszavonult, klubjába se járt, igazgatótagságait törölték, alig ment sétálni, nyo­morgóit eladta értéktárgyait, de mindvégig megmaradt a Hotel Mi­lánban levő szobácskájában. Szív betegsége egyre jobban gyötörte és amikor egyszer Milánó utcáin ma­­gyar hadifoglyokat látott, rohamot kapott és ájultan hozták haza. Mi­kor betegsége végzetesre fordult, már alig volt mit eladnia. Amikor meghalt, nem akadt jóbarát, aki el­temette volna. Kossuth Lajos­­­ivet­­dart tömegsírban temették el. — Nagynehezen megtaláltam a tömegsírt, ahol pihen, de­­nem nyug­szom mindaddig, amig , haza nem. . hozatjuk hűlt tetemeit, hogy apja mellett találja meg helyét Kossuth Lajos Tivadar hagyatéka, egy iro­mányokkal teli bőrönd és atyjának arcképe zálog gyanánt maradt egy­ milánói ügyvéd kezében, aki az utolsó költséget kölcsönözte. Ezt is vissza kell szerezni, mert Kossuth Lajos Tivadar írásai között fontos történelmi okmányok is vannak. És itt elmondta Gunszt, hogy Kossuth Ferenc, mint minisz­ter, minden egyes királyi audiencia után dialógus formá­jában megírta a királlyal való beszélgetést öccse számára. Kossuth Ferenc, amikor először jelent meg a Burgban, nem volt valami nagy véleménnyel Fe­renc József uralkodói képessé­géről. Fölöttébb érdekes, hogy a huszonnyolc levélben, amely az audienciák sorozatát mindig friss benyomások alatt megörö­kíti, mint nő meg Kossuth Fe­renc véleményében az agg ki­rály alakja. Kitűnik, hog bizo­nyos alapvető kérdésekben a ki­rály meg tudta győzni Kossuth Lajos fiát Gunszt, aki úgyszólván másfél esz­tendeig haldokolt, elfére foglalkozott a tervvel, hogy ezt a hagyatékot — Mi­lánóba utazván —■ személyesen vissza­szerezze. Tanácskozott is egyszer Ap­portus Alberttel, akinél tel­jes megér­tésre talált. Majd szem Szterényi József bárónak, a /Kossuthi-család egykori ra­jongó hívének, látogassa meg őt ebben az ügyben betegágyánál. Szterényi nem jött el és a csalódástól fájdalma­san érintett Gunszt Bertalan keserűen jegyezte meg: — Bezzeg fürgébb volt ez a Szte­rényi, amikor élő Kossuthról volt szó! A pozsonyi temető csöndes halottjá­­na­k abbamaradt tervét bizonyára meg fogja valósítani a magyar kormány. Gunszt Bertalant holnap temetlik és ravatala körül mély gyászban állnak gyermekei: fia, Gunszt Kossuth Lajos, a Magnezit Társaság igazgatója és leányai: Ilona, Ernst József bankár felesége. Annie, dr. Karczag László egyetemi magántanár felesége és Klára. Ha a viszonyok javulnak, honi földbe fogóik szállítani a hon neri­t. Garbói.’ István. um „..................... ........................m r .­•* . Petőfi Sándor születésének századik évfordulóját nemcsak a magyar társa­dalom, hanem az egész műveit világ minden nemzete egyaránt megünne­pelte. A Petőfi-centenárium nemcsak a magyaroknak, hanem a finneknek, a svédeknek, a németeknek, az osztrá­koknak, a franciáknak is alkalmat szolgált arra, hogy a szabadság költő­jének emlékezetét megünnepeljék. Az a hatás azonban, amelyet Petőfinek és általa a magyar géniusznak a cen­tenárium alkalmából való megünnep­lése gyakorolt a külföldi nemzetekre,­­ úgy látszik, megdöbbentette a ma­gyarság politikai ellenfeleit. A kis­ántant államai magyarellenes gyűlöle­tüket és propagandájukat a Petőfi­­ünneplés terére is átplántálták. Olasz­ország most készült a Petőfi-ünneplők sorába lépni, azonban Mussolini, olasz kormányelnök meggátolta az olasz Petőfi-ünnep­­ségek megtartását, mert a kis­ántant államai nyomást gyako­roltak. Mussolini kénytelen volt engedni a bukaresti, prágai és belgrádi politikai közhangulatnak és ezzel lehetetlnné tette annak a Petőfi Sándornak az ün­neplését, aki több alkotásban áldozott az olasz szabadság oltárán. Mussolini tiltakozása természetesen nem maradt hatás nélkül az olasz köz­véleményben, Olaszország egyik leg­elterjedtebb lapja a La voce republi­­cana a Petőfi-ünnepségek kapcsán ha­talmas cikket közöl „Il centenario di Alessandro Petőfi, il Mameli unghe­­rese" — Petőfi Sándor,, a magyar Mameli centenáriuma — címen. Az olasz lap cikke mindenekelőtt Mameli­­hez, az olasz szabadság költőjéhez ha­sonlítja Petőfi Sándort és egyben meg­ragadja az alkalmat arra, hogy Petőfi ünneplésével kapcsolatban éles bírála­tot mondjon az olasz kormány kül­politikájáról. A cikkből a következő részleteket közöljük: — Január 1-én egész Magyarország — annak az igazságtalan trianoni bé­keszerződés álta­­l is kitolt része is — nagy fénnyel ünnepelte Petőfi Sándort a magyar Mameli születésének száza­dik évfordulóját, aki 1849 ju­ius 31-én a magyar szabadságért hősiesen küzdve, a becsület mezei,­n esett el. — Az°k a mag­erek,. akik ma több: ’• váóbú mester..'se :en alkohol' áll ormányainak rabszo­baságá­b­an élnek, csak egész csendben ünn. -ik meg nagy költőjüket, a kinek neve körül tömörülnek a közel eljövendő megváltásban és felszabadu­lásban bizva. — Érthető, hogy a kisántánt félénk kormányai, amelyek erőszakkal hajtották ha­talmuk alá a magyarok millióit, el­nemzetietleníteni törekszenek őket és ezért megtiltottak minden nyilvános megemlékezést Petőfiről. — De a legnagyobb mértékben csodál­kozunk — mondja az olasz, lap cikke, — hogy Itáliában megtilthat­ják a ma­gyar szabadság költőjének ünneplését, Petőfi Sándorról, a magyar szabadság költőjéről, minden olasznak köteles­sége megem­ékezni. Petőfi Sándorról január 26-án a Sorbonneban a francia társadalom is megemlékezik, sőt Ber­linben, Bécsben, Stockholmban is meg­ülik a Petőfi-centenáriumot. Az olasz közvélemény a legtelje­sebb mértékben csodálkozik azon, hogy éppen Itália kormánya, Mussolini miniszterelnök szemé­lyében mérte ezt az erkölcsi pofont a magyarokra, akik legfdráóbb vezetőik közreműkö­désével ünnepelték meg annak idején az olasz költő Dante születésének év­fordulóját. — Nyilvánvaló ebből — végzi cikkét az olasz lap, — hogy Olaszország és Magyarország kö­zött nincsen semmiféle egyetértés, dacára annak, hogy az olasz fas­­cisták annyira emlegették a ma­gyar fascistákkal való kapcsolatot.­­--Az igazság ezzel szemben az, hogy Mussolini r talá­ta ez idő szerint helyénvalónak a Petőfi Sándorról, való megem­­ékezést, csak azért, hogy ezzel megnyerje Prága, Eolgrád és Bu­karest tetszését. Az idézett olasz lapnak ez a cikke méltán kelthet feltűnést a magyar köz­véleményben, amely az utóbbi időben rendkívül hajlott arra a következte­tésre hogy Mussolini kormányra ju­tása idején valamelyes szorosabb nek­­rrust kelt Magyarország és Olaszor­szág között. .wVAY »« t­ ^ —------- — | | Uj műsor. &&iS%SS£ Kezdete pontban 7V* órakor. J 3 Harmínc évas& famúesztély vonul fel Románia ellen. Háború esetén Bulgária is támadna Török­­ország támogatásával. London, január 16. A Morning Post Belgrádiból arról értesül, hogy a Dnyeszter mentén Ro­mánia elen 30 orosz hadosztályt von­ak össze. Hír szerint tárgy­alások foly­ók el oszt­áx. '.•••Trés ,t .us náci szór . t .kii iái­­né.',' másrészt Szófia, Moszkva é Ke­y között. Háború estjén'/Bülgy-iá im*« •aris. iiindik'.a­ vonalra fel. .Oroszország mr.dánadná fi­­sszin urnát, a bolgár bandák Dobrudzsában kezdenének harcokat, a törökök pedig Tráciá­­ból támogatnák a küzdelmet. Szófia, jan. 16. A Bolgár Távirati Iroda a leghatá­rozottabban megcáfolja azokat a hí­­reszte­­seiket, amelyeket különösen a román sajtó terjeszt és amelyek sze­rint abban az esetben, ha a Közel- Ke­sten bonyodalom támadna, vagy Szovjetoroszország akc­óba kezdene Románia ellen, Bulgária nem őrizné meg semlegességét. A bolgár kormány­nak épp ellenkezőleg, a legszi­árdabb elhatározása, hogy békés politikát foly­tat. A bolgár kormány nem szándéko­zik semmiféle olyan politikai kombi­nációba belépn , amely valaki ellen irányulna, még kevésbbé szándékozik Oroszországhoz csatlakozni, mert a bolsevista oroszok és az agrár bolgá­rok közt semmi közösség nincs. Olcsó hét Imi­ CIPŐM RákaSiUtt­ 1. Elegáns iUv*tos cipők. ~ Olcsó leltári árak. » " Tekintse meg kicsketuinkát!

Next