8 Órai Ujság, 1923. április (9. évfolyam, 74-97. szám)

1923-04-01 / 74. szám

Vasárnap, 1923. április 1. C&iBJS® fi magysr fenifaia legfiMtosabb pss®iíiéi®i®ii®éli, flnisiSt m B®@8s®s€?iiiü p-sliftsls®., ss iir©giaI©Bn, a tad^mán^ és a mflvé-S3S«t l^gg#§§@£«BÜ!Í§ fcévdéSSlPOl. Sohasem volt a nemzeti kultúra olyan hatalmas erőtényezője a magyarságinak, mint és.ipen mű, amikor megfosztottak bennünket minda’ól, ami magyar értéket, magyar munkát reprezentált, csak kultúránk maradt meg csorbítatlanul és fejlődik tovább. Nagy feladatok várakoznak nemzeti kultúránkra , amelyet ely sokszor megcsodált Nyugati és oly sokszor megirigyelt Kelet: tökéletesen egybe kell forrasztania a csonkanemzetet, hogy megerősítse, megszilárdítsa és biztos alapra helyezze a kibontakozás jövő útját. A kulturális problémák ma nem csehi irodalmi, művészeti és tudomáslebalsberg Kunó gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter, aki a nagyhéten lakásán foglalkozik a gazdasági szakoktatási törvényjavaslattal, fogadta munkatársunkat és a kifejlődött beszélgetés során közoktatásügyünk helyzetéről, a jövő nagy kulturális feladatairól, valamint saját kultúrprogrammjáról a következőket mondotta: — A magyar kultúrpolitikának nemzeti katasztrófánk után két nagy feladatot kell megoldania. — Hihetetlenül megnehezedett a létért való küzdelem. Ebből a küzdőlentiből csak akkor tudunk győztesen kikerülni, ha a magyar közoktatás felszereli a nemzet minden rétegét azokkal a gazdasági, mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi szakismeretekkel, amelyek a sikeres termelésinek nélkülözhetetlen előfeltételei. Az egész iskolarendszerünket a megváltozott helyzethez képest át kell szervezni. A második nagy feladat, amely megoldásra vár, hogy azt a gazdag és sok tekintetben eredeti magyar művelődést, amelyet a XIX. század folyamán három magyar nemzedék kifejlesztett, átmentsük egy jobb jövőbe. — Lássuk ezt a két feladatot egyenként. — Belátásos emberek a kilencvenes évektől kezdve ismételten és ismételten óva intették a magyar szülőket, ne adják gyermekeiket a jogi pályára, ne akarjanak belőlük minden áron hivatalnokokat nevelni, pedig akkor még megvolt Nagy-Magyarország 63 vármegyéjével ,és 25 városával, a jelenleginél sokkal több szervezett állásával. Minden intelem hiábavaló volt, az állami alkalmazásokba való özönlés mindig tovább tartott, ahol legfeljebb az egyéni lét fenntartásáról lehetett szó, a vagyonszerzésnek azonban legcsekélyebb reménye sem forgott fenn. És ezt a folyamatot kétségtelenül elősegítette az utóbbi fél század oktatásügyi politikája. Gimnáziumot gimnázium után" szemezlek és ma ott állunk, hogy négy egyetemen és öt jogakadémián, nem kevesebb mint kilenc magyar jogi főiskola, működik legge Magyarországon — Saját tudósítónktól. Únyos életünket vannak hivatva intenzívebben foglalkoztatni, hanem ezeknek a kérdéseknek dominálniuk kell a közéletben is. A magyar Feltámadásban csak akkor juthat méltó szerep a kultúrának, ha a kultúra szeretetében egyesül a nemzet. Megszólaltattuk a magyar tudományos, irodalmi és művészeti világ kiválóságait, hogy mondják el, mit tartanak ma kulturális életünk legfontosabb problémáinak, feladatainak és nyilatkozzanak a magyar kultúra jelen helyzetéről és jövő kilátásairól. A nyi■latkozatokat is adjuk, és ebben az agrárállamban egyetlenegy mezőgazdasági középfokú tanintézet sincs. Sok ezerrel több jogi képzettséggel bíró közalkalmazottja van Csonka- Magyarországnak, mint kellene és ma is még évente kereken ezerrel több jogászt képzünk, mint amennyinek elhelyezésére csak a legcsekélyebb reménységünk is lenne. Kérve kérem tehát a magyar szülőket és a magyar ifjúságot, keresse a termelő pályákat. — Súlyos helyzetünk vaskényszere szorít rá bennünket, hogy a gazdasági szakoktatást egyéb iskolatípusok megszorításával nagyarányúan kifejteszszük. Ebből az átszervezésből a középiskolai és polgári iskolai tanítószemélyzetre hátrány nem fog származni, mert a gazdasági irányú, középfokú intézeteknél is a közismereti tárgyak oktatása reájuk fog várni. — Az idők jele volt — folytatta a kultuszminiszter programmjának érdekfeszítő ismertetését — hogy a bolsevizmus összeomlása után kulturális téren első nagy tettünk a közgazdasági fakultás megalapítása volt. Amit a főiskolai téren ezzel az alapítással kezdtünk, ugyanezt kell folytatnunk most a középfokú és a népoktatásban. Középfokú kereskedelmi iskoláink vannak, ipariak, sajnos, már sokkal kisebb számban, mezőgazdaságiak egyáltalában nincsenek. Azzal a gondolattal foglalkozom tehát, hogy különösen mezőgazdasági népességgel bíró helyekért a meglevő középfokú Intézeteket mezőgazdasági irányú iskolákká szervezem át, nagyobb városokban pedig egyik-másik eddigi középiskolát ipariskolává óhajtom átalakítani. — Egész népoktatásunkba is sokkal inkább előtérbe kell lépni a mezőgazdasági szakoktatási mozzanatnak, mint ahogy eddig történt. Egy, a gyakorlati szempontok kikapcsolásával felépített és túlrigoraócn ideális szempontoktól vezetett népoktatás távolról sem éri el a kitűzött túlmagos táncé!, hanem csupán gyakorlattataen embereket nevel. — Primum vivere, dem philosophare — előbb élni kell és csak azután lehet filozofálni, ezen a vezérgondolaton épül fel az a gazdasági szakoktatási törvényjavaslat, amelyen hónapok óta dolgozunk s amely felöleli a népoktatást, a középfokú és felsőoktatást, mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi oktatást egyaránt. Mikor azonban extenzivitásában megszorítjuk a humanisztikus oktatást, annál intenzívebbé kell tenni azt azon a téren, ahol megmarad. Én például egyénileg a görög nyelv kötelező tanítása nélkül gimnáziumot el sem tudok képzelni. — És abban a pillanatban, amikor nem kényszerítünk be mindenkit a gimnáziumba, amikor minősítési törvényünk nem követeli meg többé a legtöbb álláshoz a gimnáziumot és az azon felépülő főiskolát, akkor, — de csakis akkora az elit számára (minden nemzetben kell pár ezer finom fejnek lenni), igazi gimnáziumokat kell szervezni. Ha a gyermek a szülői házban folytonosan azt hallja, hogy mire való az a latin és a fiú Horatiussal és Tacitussal azzal a gondolattal foglalkozik, hogy idejét egy hiábavaló dologra pazarolja, akkor a tanítás sikeres nem lehet. Majd, ha a megmaradó gimnáziumokat osztályonként 26—30 gyermek fogja csak látogatni és ott a humanisztikus tárgyakat komolyan és behatóan művelni, akkor lesznek igazi gimnáziumaink. — A magyar művelődés megmentése ennek a generációnak egyik legnemesebb feladata. Sokan kifogásolták, miért tartunk fenn négy egyetemet és rámutatnak a költségek magas voltára. A költségeknek azonban túlnyomó nagy 7 százalékát a klinikák fenntartása emészti fel, ezek pedig egyben kórházak is. Hogy ha egyetemeinket megszüntetnénk, a költségek számottevően nem apadnának, csak a klinikai budget menne át, mint kórházi költségvetés a közoktatásügyi tárcából a népjóléti tábcába. De egyébként is — egyetemek nélkül számottevő tudományosságra még csak gondolni sem lehet. Elég baj, hogy közel félszázadig mindössze csak két egyetemünk volt, amikor a tanszékek csekély száma miatt tudományos pályáról beszélni sem lehetett. Hiszen ha egy-egy tanár hosszabb ideig működött egy-egy katedrán, az illető tanszakban egy egész nemzedék nem is juthatott tanszékhez. . . Tudományos Akadémiának nyújtott állami szubvencióval, a Gyűjtemény egyetem szervezésével, a mag közgyűjteményeink hiányának utánpótláí,,áva-, a Kisfaludy-társaság támogatásával, a Magyar Jogászegylet kebelében a Deák Ferenc Bizottság megszervezésével és támogatásával, a Történelmi Társulat bécsi kutatásainak és más hasonló intézkedésekkel új lendületet iparkodunk adni a magyar tudományos temetésnek* — Persze, minden alkotó munkának egyik nélkülözhetetlen előfeltétele az anyagi erő. Állami pénzügyeink mai helyzetében, valutánk mai elértéktelenedése miatt nagyobb alkotásokra alig gondolhatunk. Még az átszervezésekhez is csak félve nyúlhatunk, minden rendszabály rengeteg összegekbe kerül. Pécsett, ahol városi mivolta ellenére ezer felé jár a beiskolázatlan állami elemi iskolai tankötelesek száma, egy középméretű elemi iskolát építettünk, amelynek költsége meghaladta a 100 milliót. És mennyi iskolát kellene építenünk az alföldi tanyákon, ahol katasztrofális az iskolahiány. Még mint a miniszterelnökség nemzetiségi osztályának főnöke egy korlátolt példányszámban kinyomatott memorandumomban rámutattam Wekerle Sándor akkori miniszterelnök előtt, milyen elhibázott népiskolai politika volt állami iskoláinkat nemzetiségi vidékekre vinni. „Gondoljunk a magyar vidékekre — írtam 15 évvel ezelőtt — mert amit ott alkotunk, azegy nemzeti katasztrófa esetén is megmarad fiaink számára.“ Szavamnak akkor nem volt foganatja. Például Trencsén megyében még irtványokon is, messze a falvaktól, kis kastélyszerű állami iskolák épültek, hasonló akció volt tervbe véve Máramarosban, az Alföld tősgyökeres tanyai népe pedig emberöltőkön át iskola nélkül nő fel. — Néhány hónap múlva lesz tíz éve, ahogy a közoktatásügyi minisztériumban államtitkár lettem és egyik első lényem 1914 elején az volt, hogy felállítottuk a tanyai iskolák hálózatának egy teljes programmját, melynek végrehajtását az év júniusában a háború kitörése akadályozta meg. Most megint előveszem a porlepi aktákat. Vájjon meg fogja-e engedni az állam pénzügyi helyzete, hogy számottevőt tudjunk alkotni titkos tanácsos, az Országos Közművelődési Tanács elnöke: — Amikor az Országos Közművelődési Tanács megtisztelő bizalmából az elnöki szék betöltésének nehéz feladata reám hárult, tisztában voltam azokkal a nehézségekkel, amelyeket az adott viszonyok között a társadalmiegyesületeknek be kell tölteniük. * A társadalom munkája az iskolán kívüli népoktatásban nem nélkülözhető. Magyarországon az analfabéták oktatásáról tervszerű tudatossággal 1903-ig az Országos Közművelődési Tanács megalakulásáig szó sem volt. Ugyanígy nem volt szó rendszeres népies ismeretterjesztő előadások tartásáról sem. Az a száztízezer analfabéta, akiket az Országos Közművelődési Tanács tanfolyamai vezettek be országszerte az ismeretek elemeibe, az azegymilliónál több felnőtt, akik évente népszerű előadásokon hasznos .Ismeretekhez jutottak, bizonyíthatják, hogy a társadalom szervei munkásságukat jól végezték. Csakhogy az idők változtak, uj helyzetek teremtődtek. A társadalmi egyesületek elszegényedtek, a telkekben nagy eltolódások áttoltak elő s a társadalom nyugalma különböző jelszavak, irányok és igyekezetek következtében fenekestül felkavarodott. Az eredményes munkához két tényező szükséges: megértő, megszervezett társendok.- is. pénz. tvplvjisberjz Kiadó gróf Őexcellenciájával lefolytatott tárgyalásaink szerencsésen határolták e- azt a területet, amelyen az iskolán kívüli népoktatást illetőleg a társadalmi intézményeknek mozogniok kell, másfelől pedig biztosították a szabad mozgás elen- Kleffelsberg Kunó gróf kultuszminiszter elmondja Közoktatásunk szomorú helyzetét. — Megjelöli az uj irányokat. — Bejelenti, hogy a gazdasági szakoktatásról készül a törvényjavaslat. A miniszter nagyszabású kultúrprogrammja. 3