8 Órai Ujság, 1923. május (9. évfolyam, 98-121. szám)

1923-05-09 / 104. szám

J?* . IL gr­ . SzeMá,",1923. május *. Előkészületben a villimostarifa újabb emelése. A közlekedési adó és a külsőiéi kölcsönök miatt nagy­mérvű lesz a drágulás. — Júnuá 1-én életbe lép az új vitel­érg. — Az Egyesített Vasutak milliárdos deficitje. —• Sajót tudósítómiu­m­ — A Székesfővárosi Közlekedési R.-T. néhány héttel ezelőtt kénytelen volt a villamosviteldi­akát 89 koronára fel­emelni, mert mint azt előterjesztésük­ben kifejtették, a szén-, anyagá­rak, továbbá a munkabérek olyan horribi­lis­­ mértékben drágultak meg, hogy az a vasútvállalatnak többmilliárdos de­­ficitet jelent. A terjedelmes beadvány annak idején részletes számításokkal és kalkulációkkal mutatta ki a 100 koro­nás viteldíj szükségességét, azonban a főváros közlekedési bizottsága, Wolff Károly indítványára, csak 80 koro­náig terjedő emelést engedélyezett, mert úgy vélték, hogy a kért 100 szá­zalékos drágítás joggal vonhatja maga után a nagyközönség elkeseredését. A közlekedési bizottság ülésén a vasútvállalat képviseletében résztvel­ Rengi Dezső vezérigazgató a 100 koro­nás viteldíj elutasítása után bizonyos rezignáltsággal állapította meg, hogy a 80 koronás viteldíj felborít­ja a nagy gonddal összeállított előirányzati ösz­­szegeket és így kénytelen hangsú­lyozni, hogy rövid időn belül újabb viteldíjemelésért fog fordulni a fővá­ros fórumaihoz. Több mint négy hét múlott el a leg­utóbbi emelés óta és jelzett újabb emelés időpontja immár elkövetkezett. A szénárak azóta is újból megdrágul­tak és ennek a legfontosabb anyagnak a drágulását a villamostársaság ismét a közönségre fogja áthárítani. Fokozza a helyzet súlyosságát az a körülmény is, hogy a főváros tanácsa most vette tárgyalás alá a közlekedési adóról szóló szabályrendelet módosítását oly­­formán, hogy a jövőben minden villa­mosjegy után 10% közlekedési adót kell fizetni. Ez az adó természetesen az utazóközönséget terheli és a sza­bályrendelet-tervezet világosan megha­tározza, hogy a v­illamostársaságoknak ezt az­­adót bele kell számítani a villa­mosjegyek áraiba, ami lényegesen hoz­zájárul ahhoz, hogy a villamosvizeli díjak drágulása még fokozottabb mér­tékűvé védjék. Ugyancsak nehézségeket okoz a fő­város kiküldötteinek Bázelban kötött ama megállapodása is, mely szerint a külföldi hitelezők követelése folytán a törlesztések biztosítékául lekötötték a villamos vasutak jövedelmeinek 10% -át. Tudvalevő, hogy a főváros villamos­társasága fölösleggel nem rendelkezik, mert hiszen az üzem fentartása csakis a jegyárakból befolyt jövedelemből történik, már­pedig ha ehhez egy ilyen jelentős tehertétel járul, úgy kétségte­lenné válik, hogy a közeljövőben esz­­közlendő viteldíjemelés lényegesen fe­lülmúlja az eddig alkalmazott emelések adóról szóló szabályrendeletnek a köz­­méreteit. Értesülésünk szerint a közlekedési gyűlésen való fő­tárgyalása után nyom­ban benyújtják a viteldíjemelésre vo­natkozó előterjesztést. Amint beavatott helyről értesülünk, az új viteldíjakat legkésőbb június 1-én életbe fogják léptetni. Itt említjük meg, hogy a közúti és városi vasutak egyesítéséből körülbelül 1 milliárd korona deficit maradt fede­zetlenül, amellyel az Egyesített Vas­utak különböző anyagszállítóknak tar­tozik. A hitelezők most felkérték a ke­reskedelmi minisztert, hogy adjon en­gedményt a csődválasztmány megala­kítására. A csődeljárástól az érdekeltek azt remélik, hogy követeléseiket meg fogják kapni. Az erre vonatkozó tár­gyalásokba most beleszólt a Székesfő­városi Közlekedési R.­T. is, amennyi­ben a felszámoló bizottsággal karöltve arra törekszenek, hogy a hitelezők igé­nyeit rövid időn belül kielégítsék. — Vázsonyi és Wolff. Rövid ideig­ tartott a politikai csönd, melyre vala­mennyi párt és csoport kötelezte ma­gát, mielőtt a miniszterelnök elindult külföldi útjára, hogy a világ hatalma­saitól igazságot és segtséget kérjen. A­ politikai Treuga Dei szükségességéről e kritikus napokban, mialatt a minisz­terelnök odakint mindnyájunk javáért párt, osztály és társadalmi különbség nélkül vívja az élet-halálharcot, meg­­győződöttnek kellett lenni valamennyi pártnak és pártvezérnek, különben nyilván nem ígérték volna meg, hogy a miniszterelnök távollétében tartóz­kodnak minden politikai természetű akciótól. Vázsonyi Vilmos, aki erősza­kot téve szokott bőbeszédűségén, hosz­­szú ideig hallgatott, éppen ezt az időt olyan rövidlátónak, hogy a drágaságot álljon hon mentő ideáival és a kor­mányt tegye felelőssé a drágaságért. Egyáltalában nem tartjuk Vázsonyit olyan rövidlátóba, hogy a drágaságot a kormány ténykedéseivel tartsa össze­függőnek és ha most mégis jónak látja, hogy ilyen okozati kapcsolatot állapít­son meg, ez csak arra vall, hogy Vá­zsonyi ma is a régi fegyverekkel küzd. Övé az első hang, mely megtöri a Treuga Dei csendjét, ő az, első most is, mint m­ár annyiszor, aki példát mu­tat a kíméletlen illojalitásra. A másik hang, mely egyidejűleg har­sant bel a politikai élet csendjébe, a Wolff Ká­­rolyé, aki az Egyesült Keresztény Nem­zeti Liga országos közgyűlésén fújta meg a harci riadót. Worlff Károly két­ségtelenül szintén azok közé tartozott, akik tartózkodást és nyugalmat fogad­tak a miniszterelnök távolléte idejére. A nyugalom azonban, úgy látszik, se­hogyan sem illik Wolff Károly harcos természet­éh­ez, különösen nem akkor, amidőn mód és alkalom adódik a har­cias megnyilatkozásra. Mindenesetre rendkívül visszásan hat, hogy ma, a­midőn a belső nyugalom valósággal életkérdése az országnak, amikor en­nek a nyugalomnak kell erőt és önbi­zalmat adnia a miniszterelnöknek kül­földi tárgyalásaihoz, egy olyan politi­kus, aki a kereszténység eszméjét tűzte zászlajára, azt hirdesse, hogy a nyu­galom halált jelent és a harc az élet. Nem kívánunk perbe szállni Wolff Ká­roly eszméivel. Ezúttal csak annak megállapítására szorítkozunk, hogy a­mit és ahogyan Wolff Károly hangoz­tatott ezen a gyűlésen, semmiképen sem egyeztethető össze a kereszténység hatalmas gondolatával. A gyűlölködés­,­nek azok a szavai, melyek itt elhang­zottak, nem fakadhattak a keresztény­ség tanításából, mely ha harcot hirdet, akkor elsősorban az ököljog ellen hir­deti azt. Már­pedig mindaz, amit Wolff Károly mondott ezen a gyűlésen, nem egyéb, mint az ököl­jognak piedesztálni állítása s nincs az az ügyvédi ügyesség, mely ezt keresztény tanítássá tudná­ kendőzni. Különösen rossz szolgálatot tesz az ilyen beállítás most, amidőn­ minden ilyen szónak ezerszeres vissz-1 hangja támad a külföldön, amikor­ minden ilyen szó hatalmas propagatívi eszközt ad gyűlölködő ellenségeink ke- ' zé-be. A miniszterelnök pozícióját távol- •' létében itthon megingatni lehet jó el­lenzéki taktika, de minő jelzővel illés-: síik azt a szándékot, mely ezt a pozi- 4 ciót a legkritikusabb órákban a kü­l-­l földön akarja megingatni, ahol vala-­­ mennyiünk sorsa forog kockán! — Minden magyar könyv kapható,­ a Budapesti Hírlap könyvkereskedésé- J ben, Budapest, VII. József-körút 5. * I­ JÜL! ­I­­­ S­-­Kánikula májusban. Régen megálla­pított tény, hogy semmi sem tart rövi­­debb ideig, mint a tavasz Budapesten. Az rri­ tavaszi időjárás tudniillik, mely szelí­den, napról-napra melegedő sugarakkal simogatja végig a rügyeket és nappal itt­­ott melegebben, néha hűvösebben, este m­ig télutói vagy tavaszelői didergéssel figyelmeztet arra, hogy valami fog tör­ténni nemsokára, ami szebb és melegebb lesz, mint ez a határozatlan átmenet. Az április itt kicsalogatja a zöld leveleket, de rögtön le is csap ráju­k valami zord, egé­szen februári hidegséggel. A május aztán jóvá lesz mindent, a nők kibújnak bun­dákból, prémekből és fölveszik a már márciusban óvatosan megrendelt könnyű tavaszi kosztümt. Mimién rendben van, a tavasz teljes és tökéletes, azonban pár nap múlva megint baj támad. Ismét bi­zonyossá lesz, — mint minden évben, — hogy Pesten a leg­haszontalanabb dolog az úgynevezett ,,átmenet­i ruha. Itt nincs átmenet, a télből egyenesen a nyárba lé­pünk és azt a pár langyos napot, amit a nyár előreküld, csak megszokásból és divatból nevezzük tavasznak, így történt minden ezidén is. Mindössze három-négy napja, hogy az utcákon könnyű ruhák lengnek át, de már tegnap este aktuális lett a fehér nyári ruha a hölgyeknél és a könnyű szalmakalap az urak verejtékező homlokán. Benne vagyunk a nyárban, sőt azt lehet mondani a kánikulában. A jéghegyeket visszahívták az északi sark felé és titokzatos vidékekről érkező hő­hullámok áradnak szét az égbolton. De mi lesz júniusban, mi lesz a hivatalos nyárban, ha már most ilyen egyéni ak­ciók érvényesülnek. Természetes, hogy akkor dideregni fognak a szerencsétlen nyaralók és ciklon és jégverés fogja vé­­gigpaskolni a Balaton partját. Egyelőre azonban örüljünk a májusi kánikulának, mert mégis csak jó azután a sok esőzés után, amit már a múlt év augusztusától kezdve annyira megszoktunk, egy kis me­legség. Most kellene nyaralni menni, mert elcsúsztak az évszakok és május és jú­nius lett az igazi nyár. Szalmaszálon szív­ték a limonádét a dunaparti kávéházak forraszán és az éjjel, vágtató kocsiból, vi­dám és valószínűleg kissé becsípett hölgy kiáltott rám egy kövér úr mellől: — Most szöktünk a szerályból! Igazuk volt. Ebben a kánikulában tény­leg nem maradhattak a­­ szerályban. — A lakásépítési ankét előkészítése a népjóléti minisztériumban. Ma dél­előtt a népjóléti minisztériumban Vass József népjóléti miniszter elnöklésével szűkebb körű értekezlet volt, amelyen az érdekeltségek kiküldöttjeinek bevo­násával a lakásépítési törvény végre­hajtásának módozatairól tanácskoztak. Az értekezleten résztvettek a miniszté­rium részéről Petrichenich-Horváth Emil báró államtitkár, Fenyő Miksa a Gyosz, Balkániai Kálmán az OMKE, Eresz Károly és Imrédy Kálmán a léke képviseletében, továbbá a Ke­reskedelmi és Iparkamara kiküldötte stb. Az értekezlet tulajdonképeni célja csupán előkészítése egy nagyszabású ankétnek, amelyet a népjóléti minisz­ter a szakkörök és érdekeltségek széles rétegeinek részvételével kíván megtar­tani. A tervezett ankét még ebben a hó­napban, esetleg júniusban tartatnék meg. Ez az ankét volna hivatva konkrét javaslatok tárgyalás alá véte­lére és a lakásépítési akció gyakorlati megvalósítására. A mai előkészítő ér­tekezlet ennek az ankétnek csupán elő­készítésére szolgált. — A választói névjegyzékek. A köz­ponti választmány Folkusházy Lajos alpolgármester elnöklete alatt foly­tatta az ideiglenes választói névjegy­zékek revízióját. Az újonnan beérke­zett választói névjegyzékek nem nagy­­ változásokat hoztak a­ revízió alkalmá­val. A most beter­jesztett jegyzékekkel együtt sem teljes még a névjegyzékek száma, még mindig vannak szavazó­­körzetek, ahonnan nem érkeztek be a kiigazított névjegyzékek, ennélfogva az elnöklő alpolgármester most már sürgős kérelmet intézett a választmány tagjaihoz, hogy a még hátralévő név­jegyzékeket ter­jesszék be. — Házasság. Bársony Imre eljegyezte Reiman Magdát, Heiman Gyula és neje szül.­pusztapéteri Auspitz Margit leányát.­­ A rendőrség betiltotta az Aero Express utasrep­üléseit. A soroksári repülőgépes katasztrófa ügyében a rend­őrség tovább folytatja a vizsgálatot. A tegnapi napon a gép romjait, motorját beszállították a Műegyetemre, ahol szakértői bizottság fogja a gépet meg­vizsgálni. A délutáni órákban kihallgat­ták a Park-szanatóriumban Bárczay István pilótát, aki megerősítette a sze­rencsétlenség okának eddigi feltevéseit, vallomásában elmondotta, hogy a gép levegőörvénybe került, egyensúlyát vesztve zuhanni kezdett. A rendőrség az Aero Express utasrepüléseit további in­tézkedésig betiltotta, mert a társaság­nak még öt ilyen típusú gépe van, ame­lyekkel további intézkedésig utasokat szállítani nem szabad. A sebesültek ál­lapota javult, ugy hogy felépülésükhöz az orvosok most már reményt fűznek. — A biztosítási tisztviselők sztrájkja. Jelentettük, hogy a Phönix biztositó­­vállalat tisztviselői és­­segédtisztviselői sztrájkba léptek. A tisztviselők a má­jus elsején átadott memorandumuk­ 15—20.000 koronás fizetésüknek száz százalékos fölemelését és egy havi fizetésüknek gyorssegélyként való ki­utalását kérték. Az intézet igazgatósá­gának elutasító válasza következtében a tisztviselők tegnap sztrájkba léptek és elhatározták, hogy inkább mind­nyájan kilépnek az intézet köteléké­ből, semhogy kiuzsorázni hagyják ma­gukat. Értesülésünk szerint a Phönix biztosítóintézet tisztviselőinek sztrájkja nem terjed tovább és elhatározták, hogy május 20-án a régi képviselőház­ban nagygyűlést tartanak. Ezen az ülésen tiltakozni fognak az ellen a közömbös magatartás ellen, amelyet a biztosítási intézetek vezetői a tisztvi­selők bérmozgalmával szembeni tanú­sítanak. — Kiss Ferenc és a Nemzeti Színház. Még egyszer vissza kell térnünk arra a témára, amelyről annyi szó esik mostanában színházi és művészi kör­­ökben. Annyi mindenféle verzió me­rült föl Kiss Ferencnek, a Nemzeti Színház művészének az ország első színpadáról való esetleges távozásával kapcsolatban, hogy most már le kell szögezni a következő tényeket: Tény az, hogy az Unió megtisztelő ajánlatot tett a művésznek, aminthogy tény az is, hogy Kiss Ferenc meggondolási időt kért. Amikor pedig ez a határidő le­járt — ez is megállapítható tény. — Kiss Ferenc arra az álláspontra he­­lyezkedett, ami nekünk is álláspon­tunk s amit tegnap e helyen kifejtet­tünk, tudniillik, hogy a színészi presz­tízst választja a nagy színészi gázsi he­lyett. Így is van helyén: Kiss Ferenc­nek a Nemzeti Színházban a helye, bármilyen gázsit és bármilyen művészi feladatot juttatna is neki bármelyik magánszínház, a Beomlott fal. A VIII. kerületi soros mérnök tegnap arról értesítette a főkapi­tányságot, hogy a Kőfaragó­ utca 3. sz. ház, folyosóján a fal mintegy két mé­ternyi területen beomlot. Sérülést a be­­omlásnál senki sem szenvedett és a mérnök véleménye szerint hatósági in­tézkedésre szükség nincsen, mert to­vábbi­­ beonlé­snak tartani nem kell.

Next