8 Órai Ujság, 1923. június (9. évfolyam, 122-145. szám)
1923-06-02 / 122. szám
7 ,■ 11 mii szeli tárgyalásokról, amelynek céljadöntést hozni az erdélyi magyar optánsok ügyében . Havas közlése szerint Adatei japán delegátusnak a bizottság elnökének sikerült megegyezést létesítenie a kérdés rendezésérevonatkozóan. Érdeklődtünk a megjegyezés részletei iránt illetékes helyen, ahol azonban azt a felvilágosítást kapjuk, hogy az állítólagos döntésről értesítés nem érkezett, sőt illetékes helyen valószínűtlennek tartják, hogy :!korkrét megegyezés jött volna létre.".A A közelmúltban ugyanis az ellentétek ebben a kérdésben rendkívül kiéleződtek, a döntésről szóló Havas tudósulást tehát teljes fönntartással kell fogadnunk. A kormány tagjai ma délután 5 óraikor rendes heti minisztertanácsot tartjanak, amelyen a folyó ügyekkel fognak foglalkozni. » A tüdós telefonok ügye a törvényssék elült. Holnap kezdődik a főtárgyalás. [n. — Saját tudósitónktól. ], Abnak idején részletesen megemlékeztünk a titkos telefonok ügyéről, [melyben a rendőrség nagyszabású [nyomozást végeztetvén, megállapította, In’ogy több budapesti tőzsdés és banki bizományos összeköttetésbe lépett ,néihány posta- és távirda-tisztviselővel,és irodahelyiségek, valamint a tőzsdekközött titkos telefonösszeköttetést létesítettek. A A nyomozás lefolytatása után, a királyi ügyészség vádat is emelt Lányát ,Rezső és Lányai Jenő posta és táviiroda, műszaki ellenőrök ellen megvesztegetés büntette, továbbá Guttmann vitéza bankár, Révész Gyula cégvezető, Venus Béla tőzsdeügynök, Davidsohn Jlorac, GlaszTibor és Mérő Bernát is bankbizományosok ellen bűnsegédis bünrészesség miatt. A vádirat szerint dr.Gutmann Géza 1920 decemberében faágához kérette Lányai Rezsőt és felszólította őt, hogy nádor utcai irodája éles tőzsdei fülkéje között létesítsen telefonösszeköttetést. Lányai a megbeszélés során erre hajlandó is volt és Spatmann Gézával, valamint Révész Gyula cégvezetővel megállapodott, hogy 50.000 korona jutalom ellenében megcsinálja ezt a titkos összes fizettetést. A munka it megkezdése előtt telefonigazgatóságtól engedélyt kértek, de dacára annak, hogy az engedélyt nem adták meg, a telefont felismerelték és üzembe helyezték. Lányai Rezső Vass Béla tőzisdevöjtökkel isösszeköttetésbe lépett,és 1921 .december elején 85 000, korona jutalom ellenében Vass irodája és a HazaiBank, valamint a Hitelbank között telefonösszeköttetést létesített. A királyi ügyészség a nyomozás és vjs. vizsgálat adatai alapján Lányai Jé- Saót viszont azzal vádolja, hogy 1921 tavaszán Davidsohn Horac fdhivására (irodája és a tőzsde között 82.000 korsfonáért vállalta a titkos telefonösszeü tköttetés létesítését és később megállamodott abban is, hogy két másik tőzss,dés irodáját összeköti a tőzsdével és hépzen munkák végrehajtásáért összesen 1OO-vOOO koronát kapott. Megismerkedettidőközben Lányai Jenő Glasz Tiborral is, akinek irodáját a Hermes Bankkal, a 4 Hazai Bankkal és az Ország-kávéház- IgjU kötötte össze 80.000 korona jutalom ki, "Merő Bernát két irodája között pendig ugyancsak 30.000 korona jutalom istenében létesített összeköttetést. Janfiuk idején valamennyi gyanúsítottat letartóztatta a rendőrség és átszámította a királyi ügyészség fogházába, ahonnan különböző óvadékok ellenében a vádtanács később szabadlábra tséielgette őket. ”, te" [A budapesti büntetőtörvényszék Nereleczky Géza dr. Ítélőtáblás bíró elnökkizete alatt holnap kezdi meg a főtárgálást ez érdekes ügyben. Sieffta Sanatorisimn p .£&ikoteraiiás, diétás, diagnostikai szyógyinterfcél, Hontgon- és vegyi-laboratórium.. Vizgyógy"intéTtet bejárók részére is, Saját tehenészet a telepenRáth György u. 5. .§Ste*5^-■Ráül György u. 5. Tisza emlékü Pápám és Miskolcon A dunántúli református egyfidzseriket tedzgyikésén lerepítették Tisza István arcképét. — Kozma Andor Tisza István predesztinációidról. — Mimásy László beszéde Tiszáról a miskolci megyeházán. Saját tudósítónktól. _■ . • Pápa, május 31. A dunántúli református egyházkerület közgyűlésének keretében lélekemelő ünnepély folyt le Tisza István emlékezetének jegyében. Az egyház-i kerület ugyanis megfestette boldogult nagynevű főgondnokának arcképét, a neves művészre, Balló Edére bízván a munkát,aki a Benczúr Gyula által a képviselőház számára készített Tiszaképnek művészi lemásolásával oldotta meg a feladatot. Az egyházkerületi közgyűlést szerdán délelőtt 9 órakor nyitotta meg Németh István püspök és Balogh Jenő főgondnok. A közgyűlésen az egyházi és politikai közéletnek számos tagja jelent meg. A kormányzót Magyar Károly veszprémi vármegyei főispán, a kultuszminisztert pedig Tóth István miniszteri tanácsos képviselte. Az egyházkerület vezető emberei közül ott voltak: Kozma Andor, Szász Károly, Kenessey Miklós, Chernel Antal, Kenessey Gyula, Segesdy Ferenc, Huszár Aladár, Miskolczy Imre, Konkoly- Tege Béla, Darányi Kálmán, Kiss Albert, Lipcsey Lajos, Szabó György, Sárközi Jenő, Faragó János stb. világiak, továbbá Antal Géza, Medgyasszay Vince, Csizmadia Lajos, Czeglédy Sándor, Szűcs József, Fülöp József, Mosonyi Sándor, Szűcs Dezső, Szűcs Zoltán, Nagy István Kiss József, Nagy Lajos, Miklós Géza, Varga Kálmán, Pongráci József, Jakab Áron, Kutassy Ferenc stb. egyházi képviselők. Veszprém vármegye ,küldöttségében Bibó Károly alispán, Jókay-Ihász Miklós, Vécsey Tamás, Pápa város képvi, keletében Tentzlinger József polgármes'' tér jelentek meg, a testvér evangélikus egyházat Gyurátz Ferenc , nyug. püspök, a katolikus egyházat pedig Töreky Árpád apátplébános képviselte. Az ünnepi beszédet Németh István mélyen átérzett megnyitója után Kozma Andor egyházkerületi tanácsbiró tartotta. I- Valahányszor szemembe ötlenek -s kezdetre itt többé nem élő, csak élethűen festett vonásai ama dicsőnek, akiért szomorú az én lelkem halálig, mindig szeretném odakiáltani az egész országnak Hamlet szavait, melyeket anyjához intéz, a meggyilkolt király arcképére mutatva: i,Tekints e képre!... Nézd, milyen fenség ül e homlokon ... Oly összetétel és idom valóban, Hogy minden isten úgy látszik, pecsétet Nyomott reája, biztosítani, Egy férfit a világnak." •—■ Ha valaha illettek ezek a szavak, nemcsak a Shakespeare képzelte királyi alakra, hanem valóban élt igazi férfiúra is, úgy az a férfi —• Tisza István volt, —! Ám ha lázadó keservemben átkozodnám, hogy ennek a lélekben és testben fenséges férfinak drága életét is orgyilkosok oltották ki — s ha égbe kiáltanék, Isten büntetését kérve nemcsak a gyilkosokra, hanem azokra is, akik évtizedeken át szították a gonoszok és buták dühét a leghívebb magyar ellen, elnémítana Tisza Istvánnak emlékemben éledő utolsó szavai „ennek így kellett lennie". — S ha elkeseredésemben még közös anyánknak, a hazának is felpanaszolnám, hogy nem védte őt eléggé a hűség és szeretet pajzsával — magának Tisza Istvánnak szelleme vágna tiltóan szavamba, mint Hamletébe a meggyilkolt királyé: „ne törjön anyádra lelked!11 ■— El kell ezért fojtanom Tisza Istvvánért érlelt keservemet, el minden vádat és minden panaszt. Föl kell emelkednem az ő vallásos életbölcseletének csodás magasságába s le kell merülnöm az ő hazaszeretetének csodás mélységébe, hogy Vértanuságában csak az ő megdicsőülését lássam s önfeláldozása érdemében a haza érdemességét a jobb jövőre. — Amint az ő életbölcseletének magasságába törekszem, ám nem érhetem is fel az ő teljes egyéni nagyságát, legalább megtalálom annak legjelentékenyebb éltető, tápláló, nevelő és edző elemét. Ismerős v elemaz ebben a tiszteletreméltó körben., A magam tökéletlenségének sem idegen. Ez az elem a mar kálvinista keresztyén hitünknek az a tanú, amelyben minden egyéb szeretett keresztyén testvérünktől különböznek.• Praedestinatio! . . . Szent borzalommal mondom ki ezt a nagy szót Holott mi a szó, a fogalomnak óriási voltához képest. Nem vagyok rá méltó, hogy ezt a fogaimat fejtegessem; különösen itt nem, ahol mindenki méltóbb volna rá, mint magam. Csak a hatását kisértem meg vázolni, az én megilletődött laikus érzésem szerint. _ — Ez az a tan, melytől, mikor mint tapasztaltam, tudatlan gyermekek először halljuk, szinte visszadöbbenünk. És ez az a tan, mely nélkül mint ismeretekben, tapasztalatokban meggyarapodott férfiak, nem tudnánk szilárdul megállni a sors ki-méletlen forgatagában. — Ez az a tan, mely nem óv bennünkket eleve attól, hogy lépten-nyomon bele ne ütközzünk érzékeny lelkünkkel az elénk tornyosuló szörnyű emberi igazságtalanságok kegyetlenül éles és kemény kiszögeléseibe. De ez az a tan, mely — mikor a beleütközések nyomán lelkünk fáj, sajog ésvérzik — lelkünkbe kiált, hogy ennek igy kell lennie; hogy e miatt kétségbeesni annyi, mint bűnbe esni, — hogy az Istenben bizó keresztyén meddő jajveszékelés helyett bátran küzd az igazságtalanságok ellen s megy tovább rendeltetésének egyenes utján, még ha belehal is. Azután, utalva Tisza főgondnoki tevékenységre és méltatva a gyönyörű képet — következőleg végezte beszédét a szónok: — Nagytiszteletű Uriam és világi urak! Én jól tudom, hogy a mi vallásunk senkit sem kanonizál szentté, mert hitünk szerint halandó nem vághat elébe az örök Biró Ítéletének. De azért nekünk is vannak szent életű és szent halálu dicsőink. És, ám az Örök Biró itélőszéke előtt ugyanazok az emberi, keresztyéni és hazafias erények döntők, amelyek tiszteletére és csodálatára bennünket az írás tanít, akkor bizony mondom, mától fogva egy szentnek képe is függ itt, a mi puritán tanácstermünk falán. — Áldott legyen Tisza István emléke mindörökké! A szabadon, nagy lendülettel előadott beszéd mélységes hatást tett a kollégium virággal feldíszített tornatermét zsúfolásig megtöltött hallgatóságra. Az éljenzés lecsillapultával Megygyasszay Vince mezőföldi esperes szavalta el igazi költői lélekből fakadt gyönyörű ódáját és ezzel a Tisza-ünnep véget ért. Ezután az egész közönség kivonult a kollégium hatalmas udvarára, ahol a főiskola gróf Tisza Istvánról elnevezett új cserkészcsapatának felavató ünnepe zajlott le. Németh István püspök megható szavakkal megáldotta a csapat cserkészliliomos nemzetiszinü zászlaját, Rácz Kálmán tanár lélekemelő imádságot mondott és Horváth Endre tanárnak, a cserkészcsapat parancsnokának hazafias beszéde után az ifjú csapat letette a cserkészfogadalmat. Ezután az egyházkerületi közgyűlés folytatta tanácskozásait és sok, az egyházi életre nézve nagyfontosságú üevet intézett el. Délben a református nőnevelő intézetnek ugyancsak Tisza István arcképével díszített tornatermében bankett volt, amelyen Németh püspök felköszöntötte a kormányzót és képviselőjét. Magyar Károly főispán beszédében Tisza István emlékének áldozott. Balogh Jenő főgondnok a kultuszminiszter képviselőjét üdvözölte, Szász Károly pedig a vendégekre ürítette poharát. Czeglédy Sándor, Peti Lőrinc, Kenessey Gyula, Lipcsey Lajos, Mosonyi Sándor és még többen mondtak hatásos felköszöntőt. A miskolci Tisza-ünnep. Ugyancsak díszközgyűlést tartott Tisza István gróf arcképének leleplezése alkalmából Borsod vármegye is. A miskolci székház nagytermét zsúfolásig megtöltötte a megjelent közönség, amelynek sorában ott volt Almásy László, a nemzetgyűlés alelnöke, Horváth Elek miniszteri tanácsos, a debreceni Tisza-egyetem képviseletében Kun József, egyetemi tanár, Szepesházi Imre volt munkapárti képviselő és az Országos Tisza István-emlékbizottság kiküldöttei. A díszközgyűlést kedden délelőtt 11 órakor nyitotta meg Borbély Maczky Emil főispán. A lelkes éljenzéssel fogadott megnyitóbeseszéd után Görgey László vármegyei főjegyző tett jelentést a megyei Tiszabizottság működéséről, majd fölolvasták Tisza István gróf özvegyének köszönő és avármegyét üdvözlő levelét. Az emlékbeszédet Tarnay Gyula Tört főispán tartotta, aki Tisza István vezér hivatásáról beszélve, hangsúlyozta, hogy Tisza azért volt a nemzetnek történelmi hivatási vezére, mert „fokozta a nemzeti energiát, növelte a kitartást, a háborús épek megpróbáltatásai között", Tisza István arcképét a Vármegye nevében Zsóry György alispán vette át, majd Almásy László, a nemzetgyűlés alelnöke mondott hatalmas beszédet a Tisza István-emlékbizottság hevében. Almásy László beszéde, Almásy László mindenekelőtt megemlékezett Tisza Istvánnak az 1867-es kiegyezés védelmezése érdekében kifejtett államférfim működéséről, amely kiegyezés nem állott ellentétben a48-as törvényekkel, hiszen a 48-as törvények is szólottak közös ügyekről, felállították a magyar hadügyminisztérumot és külügyminisztériumot, de nem gondoskodtak arról, hogy a pragmatika szankció szerint közjogi kötelékben lévő ügyeket az osztrák örökös tartományokkal egyetemben miként tárgyaljuk. Ezt a hiányt pótolta Deák zseniális nagy műve, amelyet Tisza István a 48-as politika kiépítésének minősített és amelyhez épp úgy kellett a múltban ragaszkodni, mint a 48-as törvények alkotásaihoz. Sajnos, hogy Tisza Istvánt nem értette meg a közvélemény egy része és innen származott az ő nehéz helyzete és küzdelme az országgal és viszont az osztrák érdekekkel szemben. Megemlítette még Almásy László Tisza Istvánnak a háborút megelőző július 7-én Ferenc József királynak tett felterjesztését, amelyben a nagy államférfiú végzetesnek jelenti ki Bér,told gróf azon kifejezett álláspontját, hogy tt sarajevói rémtettet a Szerbiával való leszámolásra adványa felhasználta és már ez alkalommal kijelentette Tisza István, hogy ezért nem vállalja a felelősséget. Alig néhány nap smulva tartott közös minisztertanácsonTisza István újra ezt az állásponto foglalta el az összes jelenlévő szereplőkkel szemben. Összehasonlítást tett ezután Almásy László Bismarck is Tisza István állásfoglalása között a hábroú megindításának eldöntését illetően. Bismarck, amint ezt Tisza István Szadovától Szedánig című essügében kifejti, teljesen izolálta Ausztriát, Magyarországot és ugyanúgy Franciaországot, mielőttvelük szemben a háborút megindította. Tehát minden háborút megelőző első lényeges teendő a diplomáciai felderítés, a diplomáciai előkészítés és csak azután jöhet a katonaság szerepe. A középeurópai hatalmak részéről vezető szerepet játszó Német Birodalom szempontjából a háborúnak az volt a legnagyobb hiánya, hogy amíg a franciák elleni 70-es háborúban a németeknek nemcsak Moltkéjuk, de Bismarckjuk is volt, most volt ugyan Németországnak Moltkéhoz hasonló nagy katonai hadvezére, de nem volt Bismarkjuk. Ezután Kun József egyetemi tanár a debreceni Tisza-egyetem képviseletében mondott lendületes beszédet. A közgyűlés után bankett volt, amelyen Borbély Maczky Emil főispán a kormányzóra, Almásy László borsodmegye főispánjára ürítette poharát. _ -