8 Órai Ujság, 1923. június (9. évfolyam, 122-145. szám)

1923-06-02 / 122. szám

4 ’Kanizsaiéknak okvetlen összefüggést kellett találni az öreg ember hirtelen eltűnése és az öreg asszony imádko­zásai között. A viszony Tóth József és az asszony köözött időközben rosszra fordult, mert a­z­ asszony, miután Tóth József a há­zat fiktív szerződés alánján szerezte felén, állandóan pénzt kért Tóth Jó­zseftől Tóth József ugyanolyan mó­don akkrt az asszony kéréseitől meg­szabadulni, mint ahogy a házat meg­szerezte. Minden alkalommal azzal fenye­gette meg az asszonyt, hogy a rend­­­­őrség kezére juttatja. Vallomásának első részében azt val­lotta Tóth, hogy az asszony, aki egyéb­ként hisztériás volt, nem tudta elvi­­selni azt a gondolatot, hogy fiáról előbb-utóbb kiderül, hogy rablógyilkos anyja van és a fi meggyilkolásával akart a sorsnak elébe vágni. Vallomá­sának­­ezt a részét azután később úgy módosította, hogy szóváltás támadt kö­zötte és az asszony között, amelynek során az asszony revolvert fogott őrá. Dulakodni kezdtek, kicsavarta az asz­­szony kezéből a revolvert és ezzel a revolverrel ölte meg Kövesnét. A gyil­kosság­­el­követé­se után pár perccel jött haza Kövesné fia, aki őrá támadt. A dulakodásnak Tóth ismét egy revolver­­verlövéssel vetett véget. A fiú holttes­tét, amint ez ismeretes, ládába gyömö­szölve ást el a kis házikó egyik szobá­jában. Az asszonyt pedig, minthogy Kövesné igen testes asszony volt, kötelekkel hurkolta át és úgy vonszolta ki a villafeljárat előtt levő virágos kertbe 8—10 lépés­nyire a feljárattól temette el Tóth az asszony holttestét , holtteste fölé­ egy keresztalaku virágcsopor­­tozatot ültetett. Az öregasszony Lac­m­anné a kettős gyilkosság elkövetése idején állítólag nem volt otthon és amikor hazajött, Tóth József azt mondta, hogy az asz­­szony attól való félelmében, hogy a hatóság előbb-utóbb rájön az öreg J­achthann meggyilkolására, fiával együtt hirtelen Romániába szökött és azt szeni, hogy ők is menjenek hama­rosan utánuk Később azután úgy gondolkozik, hogy az öregasszony, ha a fiútól és Kövesnétől semmi esetjel nem érkezik, rá fog jönni arra, hogy ő tette el őket lá­b alól és ezért arra az elhatározásra jutott, hogy az öreg­asszonnyal is végezni fog. Egy dél­­utánt, amikor Kanozsayék állítólag nem voltak otthon, rátámadt a szobában foglalatos­kodó öregasszonyra, a díványra te­­perte, fojtogatni kezdte, majd hur­kot kötve a nyakára és megfoj­totta.­­ A gyilkosság elkövetése után azon töprénkedett, hogy hova is temesse el a legújabb áldozatát. A kis házikó már magában rejtette a fiúnak és az öregembernek holttestét, a kertben pe­dig, ahol a fiatalasszony feküdt, nem volt már alkalmas hely, hogy feltű­nés nélkül ezt a holttestet is eláshassa. Ekkor jutott eszébe, hogy a holt­test elhelyezésében segítségére tehet a Kispesten lakó család, amelynek egyik tagjával a gyűjtőfogházban ismerke­dett meg. Ezt a családot Szegi­éknek hívják. Szegiéknek egy lányuk és há­rom felnőtt fiuk van, akik közül a leg­fiatalabb 18 éves. A gyüjtőfogházba T­óth József lopás miatt került. Ami­kor a gyüjtőfogházból kijött öt évig lakott Szegiéknél, közben igen jó viszonyba került a lánnyal. Tudta, hogy Szegiéknek a kertjében szintén van egy kis házikó, egy úgynevezett sufni (kamra), amelybe a családfő asztalos szerszá­mait tartogatja. Ezt a helyet tartotta a legalkalmasabbnak arra, hogy az sízv. Lachmaimé holttestét elássa. Ki­utazott tehát Kispestre és azt mondotta Szegiéknek, hogy ő valamilyen munkát szeretne a sufniba elvégezni és e cél­ból bocsássák rendelkezésére a helyi­séget. Szegiék beleegyeztek s ő másnap fuvarost fogadott és a kocsival két lá-34. alá. Szegiékhez Tóth József ugyanis az öregasszony holttestét szin­tén egy cinkládába tömte. Két faládát sajátkezűig készített, amelyek közül az egyikbe elhe­lyezte a holttestet rejtő cinkládát és a másikat üresen betette a ko­csiba, nehogy egy ládának az el­szállítása feltűnést okozzon, mert ő a kérdezősködőknek azt a föl­­világosítást adta, hogy Kispestre költözködik. Kispestre érve, a fuvaros segítségével a kamrába szállították a két ládát és a lánynak azt mondotta, hogy ne lás­son, ne halljon semmit, annál kevésbé szóljon valakinek a dologról. A lány­nak ezt a hallgatását 50.000 koronával vásárolta meg. A láda elhelyezésére két méter mély gödröt ásott s abba te­mette a hullát. Az üres ládákat azután összedarabolta és odaajándékozta Sze­giéknek, hogy tüzeljék el. Eddig szól az elvetemedett gyilkos­nak vallomása, amelyeknek igazságá­ról a rendőrség nagyobbrészt meggyő­ződött. Természetes, hogy ezek után még igen sok kérdés maradt tisztázat­lanul. Ezek a kérdések a Szegf­ család, a Kanozsay házaspár kihallgatása, va­lamint a ládákat szállító fuvaros elő­állítása után fognak még tisztázódni. Ma délelőtt a rendőrség kihallgatta a Lachmann-féle villa szomszéd lakó­ját, Bodánszky Józsefet, aki igen fon­tos vallomást tett. Ennek a tanúnak a vallomása nagyrészben megkönnyíti a rendőrség munkáját és minden való­színűség szerint tisztázni fogja az öreg Lachmann meggyilkolásának időpont­ját. Bodánszky József ugyanis azt mondotta, hogy ő még novemberben­­is látta az öreg Lachmannt és Tóth József eddigi vallomásaiban az öreg­ember halálának idejét az elmúlt év május 10. napjára vezeti vissza. " OigureLsMa Szombat, 1923 junius 2- Tóth József a kispesti tetemrehívásnál. . A gyilkos Tóth Józsefet a mai na­pon Kispestre szállították, hogy jelen legyen akkor, amikor a megtalált cink­­ládát a rendőrség előtte emeli ki a gö­dörből. Így tehát ma hiába sereglettek össze Rákosszentmihály kiváncsi embe­rei, hogy jelen legyenek,­­ha mindjárt a kerítésen kívül is, a gyilkos kihall­gatásánál. A házba a hatóság és a sajtó emberein kívül senki sem léphet be. A kertben egy öreg kertész, való­színűen a borzalmas villa új tulajdo­nosának munkása, már betemette Kö­vesné sírgödrét és új parcellákat készít a kertben. A kis házikó nyitott abla­kain át benézve, látjuk az öreg Lach­mann holttestét, illetve annak csak egy részét. A rendőrség ugyanis a boncolás idejéig nem emeltette ki a földből a majdnem teljesen elpusztult holttestet és az időközben a holttestre ráomlott föld ismét betemette a hullát. A másik szobában két gödör sötét­­ült. Az egyik szabálytalan gödör, ez a rendőrség kereső munkájának próba­ásása, a másik pedig már a gyilkos vallomása alapján történt munka ered­ménye, amely híven tükrözi vissza a cementláda négyszögű alakját. Az ajtó­hoz támasztva áll egy nagy fekete, aranyos szegélyű koporsó, amely az üreg Lachmann holttestére vár. Csend és némaság van a­­ tömeggyilkosság színhelyén, csupán a még mindig ter­jengő hullaszaggal összegyűlt legyek zümmögnek éhesen a gödrök sötétsé­gében. ,,Halottak nyargalnak a mi had­seregünk élén. Halottak, akik velünk élnek, halottak, akik értünk harcol­nak, halottak, akik soha meg­halnak." Ezt a költőien szárnyaló megállapítást Hevesi Sándor, a Nemzeti Színház igazgatója mondta ma reggel Tóth Jó­zsef sírjánál a Kerepesi temetőben a firigy művész centenáriumának első kegyeletes ünnepén. E két mondat: az igazsághoz méltó költői köntös és ün­nepi gyászruhája az emlékező és mél­tató szavaknak, melyek egy nagy ha­lott sírjánál hangzanak fel a temető nyári csendjében. Viszont csak kis em­berek korában lehet átérezni teljesen ennek az­ igazságnak minden szépsé­gét és keserűségét, mikor nagy időkre, nagy emberekre jogos és igazán a szív forró mélységeiből feltörő kegyelettel és szeretettel emlékezik az utód. Tóth József emlékét is a magyarság­nak, közelebbi pályatársainak és utó­dainak igaz és mélységes őszinteség­gel ünneplő hódolata köszöntötte ma. Ez az ünneplő emlékezés annak a mű­vésznek szólt, aki ’■— tömören kifejezve, — a modern magyar színjátszásnak, a színészi munkabírásnak és nagy kultúrája mellett a speciálisan színészi műveltségnek első mestere volt és ma­rad ebben az országban. Emlékében nemcsak felejthetetlen sikereit tiszteli meg és eleveníti fel a mai ünneplés, hanem ezeket az erényeit is, melyek példát és utat mutatók nagyságukkal és el nem múló értékükkel. Siker és taps elmúlik és elhangzik, de ezek az erények a művész születésének száza­dik évfordulóján is az élet eleven lángjaival világítanak. A Nemzeti Színház művészei ma délelőtt 10 órakor a Kerepesi-úli te­metőben Tóth József sírját koszorúz­­ták meg. A temetői ünnepségen meg­jelentek a Nemzeti Színház összes tag­jai Hevesi Sándor dr. igazgató veze­­tésével. Megjelentek a sírnál Tóth Jó­zsef családtagjai közül Tóth Imre ud­vari tanácsos, a Színművészeti Akadé­mia igazgatója feleségével, özv. Tóth Kázmérné és Tóth László dr., a Nem­zeti Újság szerkesztője. Ott volt to­vábbá Kéky Lajos egyetemi tanár és mások.­ Elsőnek Hevesi Sándor dr. lépett a sir elé és mondott nagyhatású emlék­­beszédet, melyet igy fejezett be: — A Nemzeti Színház történetében Tóth József az a magyar színész­, akinek élete pályája, művészete csak a legna­gyobb és­ legkomolyabb regényíró életével és törekvéseivel magyarázható. Egész mű­vészetében egyetlen­egyet keres, elmélye­déssel, küzdelemmel, pedáns és kitartó munkával. S­oh, nem a sikert, nem a népszerűséget, nem az érvényesülést, ha­nem az embert, mint lelki és művészi rej­télyt. Hogy a legnagyobb Shakespeare- és Moliére-színészek közé emelkedett s hogy sok tekintetben megelőzte korát, ennek magyarázata éppen az, hogy soha előtte magyar színész nem hatolt ilyen mélyre és nem tört ilyen magasra. Tóth Józsefben a magyar színészet eljutott leg­jobb erejének tiszta tudatára s a Nem­zeti Színház ővele feljutott a legmagasabb csúcsra, ahová színháza feljuthat. Válha­­tik-e porrá és hamuvá ez a színészi lé­lek és szellem, ez az acélos és törhetetlen magyar erő, ez a sugárzó magyar ész, amely Shakespeareban, és Moliéréban úgy jegyzi el magát a világirodalom szellemé­vel, hogy megbabonáz angolokat és fran­ciákat is, akik egy hangot sem értenek a nyelvből, amelyen az a nagy színész in­terpretálja őket? — Halottak nyargalnak a­­ mi hadsere­günk élén. Halottak, akik velünk élnek, halottak, akik értünk harcolnak, halot­tak, akik soha meg nem halnak. Nem játszhatjuk Shakespearét, Katonát, Mo­lierét, hogy előttünk ne álljon, bennün­ket ne inspiráljon, ne biztasson és ne sarkaljon Tóth József, aki már het­ven Nemzeti Színházat el akarjuk vinni a magyarságnak és európaiságnak, az ere­detiségnek és műveltségnek, az önálló-­­ságnak és tudásnak nagy keresztező pont­ján — azon a ponton­, ahol az egész magyarságnak állnia kell, hogy európai helyéről ki ne mozdíthassák és magyar­ságából ki ne forgathassák, I -T1)­. Hevesi beszéde u­tán Mihály­fi Károly a Nemzeti Színház tagjai, Kéky Lajos dr. az Akadémia, Molnár Dezső dr. a Színész-szövetség, Balassa Imre­ az új­ságíró testületek és Négyessy Imre pol­gármester Tóth József szülővárosa, Szentes nevében mondott emlékbeszé­­det. A beszédek után elhelyezték Tóth József sírján a Tóth-család, a Nemzeti Színház és Szentes város koszorúit. Ma este hét órakor a Nemzeti Szín­házban díszelőadás követi a délelőtti ünnepséget. Az előadás előtt a színház zenekara a Szózatot játsza el Lavottti Rezső karnagy vezényletével. Azután Hevesi Sándor igazgató ünnepi beszéd kíséretében megkoszorúzza Tóth Jó­zsefnek a színpadon felállított szobrát. Majd pedig előadják Moliére Tartuffe­­jét — Tóth József legjobb szerepét —­ Pethes Imrével a főszerepben és Tóth­ József unokájának, Tóth László dr.­­nak nagysikerű egyfelvonásosát, a Májusfát.­­ I leüli illisz­­­il­­­iái liliasmli fi­­zi arját. Gentenáris ünnepség a temetéb­en és a Nemzeti Sim­ílázban. — Hevesi Sándor ünnepi beszéde. —■ Saját tudósítónktól. —■ 7000 E pária valódi bivalybör­ ij iwnwmminiMjnijJi.wuyj- talpú elsőrendű 9 töki női tenniszcipő Fal­ér gyermekcipő külföldi 25-26. ‘-T-30. Sl-íg ttámiit. t 1 gyártmány ."i00­*, &W10, k­orona. twiiud­'C linVcraniiál Ia ii0-S4- 31”.!S- sOvK.1 N­UI bídíludl nűseg II00, i5oo, ÍIBOU, ;soo,| Toron­a. Női vászoncipők fi­hér, szürke és fekete színekben. Dupla* ■ talpú seandálok létező legjobb min­ nőségben. Férfi vászoncipő francia­ amerikai fazonban. Gummltalpu | vászon uccai cipő gyönyörű kivitele­i­ben. Rámán varrott terniszcipők, házicipők, fi harisnyaneműek mérsékelt árban,­­ Cphafor . PPfl Budapest, I kerület, fi Düllener - bég, Deferentel-tér 4-6.0 Telefon : 5—71, o. Isi immu­m­ aukciói VI, Nagymenő u. 8. Ijjjjú Telefon: 120-14. A „Helikon Kiállításai” anyagából: Dr. Charles Bell londoni gyűjtő hagyatéka: Stílus-bútorok (komplett ebédlő, háló, bondok­ és szalon), porcel­­lánok (teljes meisseni és angol készletek, fajanszok, csillárok, fü­g­gönyö­s, gobelin-fotelek, bron­zok, festmények, régi angol met­szetek és egyéb műtárgyak. Kiállítás : 1923 május.31, június 1, 2,3, d. e. 9-től este 6-ig. Auk­ció: 1923 júniust és 5-én délután pontosan 1 órától* Előrehaladt idény miatt visszavonásig re CIPŐ lift S adunk, VERY WELL Cipőház. Rákóczi-ut 1 föotiSSK­éMC arany.ezüst.platins Ow SloBCeosafigés hamisság beváltás*. LilliwQpft Nagymező ucca 11. Andrássy*ut sarok* m­aYano Ostrom ucca 29. sz. Széna-tér melletti l adja, forduljon Révész Jenő szőnyegáru-I házához, IV. Régiposta u. 11. Tel.-hivó 118-71* A JS Magyar Lovaregylet 1923 junius hó 3, 5, 7, 9, 10, 12, 14, 16 és 17-én ALAGOST rendez! A verseny kezdete SUVC1 aunyt délután 3 óra 30 perc. Éves bérlet (45 napra) 25.000 kor. Idénybérítet 9 napra 5200 kor. }Napi jegyek: I. hely ünnepl­és vasárnap 800 kor., I. hely hétköznap 700 kor. II. hely ünnep- és vasárnap 250 kor., IX- hely hétköznap 200 kor. III. hely 50 korona. A külön* fogadási helyre (Bookmakerek körébe) bérlet: 9 napra 20,000 kor. Napijegy ünnep- és vasárnap :1*­00 kor . hétköznap 2500 korona. Vendéglő ék Totalisateur minden helyen. Különvonatok a nyugoti pályaudvarról. ÚJBÓL MEGJELENT Társalgás és ingam­ás Kőnyire Irta: l’ORGÓ JENŐ Ára 322.— kor. Kapható a BUDAPESTI HÍRLAP könyv­­kereskedésében, VIII., J­ózsef-körutc 5. szám Mészhemoferégla nagyobb mennyiségben, jutányosan azonnal átadó. Somogyi Béla építési anyagkereskedő­• :•­­ V ■■ .......ter.­ MT11.

Next