8 Órai Ujság, 1923. augusztus (9. évfolyam, 171-195. szám)

1923-08-01 / 171. szám

4 QtenesMi Sierda, 1823 augusztus 1. A miniszterelnök elitéli az indemnitási vita elnyujtását Éles hásszabélyvita a térszö­lés körül. — Délután sza­vaznak az indemnításhoz benyújtott Határozati Javasla­tok fölött. Je­rtemzefigyűlés mai ülése. —­ Saját tudósítónktól. —­ • Féltizenegy órakor nyitotta meg a nemzetgyűlés mai ülését Szcitovszky Béla elnök. A napirend előtt Strausz István személyes kérdésben kért szót. Reflektál Orffy Imre előadó azon állításaira, mintha ő kifogásolta volna, az előadói beszédet. Az előadó olyan nagy hangon beszélt, mintha ezzel a nagy­ hanggal el akarta volna fojtani az igazságot. Beszél az indenni­tásról. Elnök:­­Figyelmezteti, hogy marad­jon a személyes kérdés keretében. Strausz István: Igazolja, hogy az elmondottak­­ által védekezik az ellene intézett támadásokkal szemben. Elnök: Újból, figyelmezteti, hogy vi­tának helye • nincs. Strausz István­­folytatja fejtegetéseit és azt állítja, hogy Orffl előadó meg­bélyegezte a tisztviselők egy. kategó­riája*. /:Önők^f­igyelmeztek­, hogy ha to­vább folytatja, megvonja tőle a szót. Strausz István azonban még most sem zavartatta magát, hanem tovább folytatja vitáját Orffyvel. Visszauta­sítja azt a leckét, amit neki az előadó adott. Elnök: Eljelenti, hogy az általános vita befejeződött és így a zárszó jogon az első szónok Baross János: -A földbirtokreform novelláról beszél, de fenntartja magá­nak azt a jogot, hogy majd a novella tárgyalása alkalmával adja elő, amit erre vonatkozólag elmondani óhajt. Határozati javaslatát a novella szü­net előtt való letárgyalását illetően idnn­tartja. Coffy Imre előadó személyes kér­désben­ kijelenti, hogy nem vádolta meg a köztisztviselőket és ha ezt valaki meg­állapítja, akkor levonja a konzekven­ciákat. Gaál­­Jászlón ki akar térni bizonyos dolgokra. Elnök: Csak abban a keretben szól­hat, amire a­ határozati javaslat vonat­kozik. Gaál Gaszton: Én tudomásul veszem, ■ leülök és a házszabályokhoz kérek szót. (Leül.) Elnök: Ki következik? Gaál Gaszton a házszabályokhoz kér szót. — A házszabályok — mondja — sehol elő, nem írják azt, hogy ne be­szélhessenek a vita egész anyagáról. Lehet ilyen elnöki felfogás, amely tör­ténelmileg fedezetet nem nyer. Elnök: Kénytelen vagyok megállapí­tani, hogy eddig is csak a határozati javaslat keretében lehetett szólni, mert sürgősség alatt nem lehet a tárgytól eltérni. Gaál Gaszton: A házszabályokhoz szólva, megállapítja, hogy eddig ilyen korlátozás nem fordult elő. Kern akar vitába szállni az elnök úrral, de kény­telen kijelenteni, hogy az ellenzéknek ezt a jogát, hogy vita lezárása előtt más kérdésről is beszéljen, nem lehet elvenni ez az elnök úrnak ezt a felfo­gását nem osztotta a múltban sem és nem osztja a jövőben sem. Szilágyi Lajos: Azt szeretné tudni, hogy Gaál Gaszton, vagy más képviselő márt nem­ szólalhatna föl szélesebb mederben. Az indemnitási beszédek óta nemcsak hosszú idő múlt el, de azóta események is történtek az országban. Az indemnitási javaslat egész története rámutat a kritika jogosságára. — Rengeteg sérelem érte az ellenzé­ket a vita során, amihez még hozzá­járul az, hogy csak a vita végén nyíltá­tott be a pénzügyminiszter két újabb paragrafust. Kéri, hogy tekintettel ezekre a rendkívül jelenségekre, az elnökség tegye lehetővé, hogy maradjon a házszabályok régi, liberális kezelésénél. Farkas Tibor rövid felszólalása után Szcitovszky elnök kijelenti, hogy nincs módjában Szilágyi Lajos indítványa fölött dönteni. Gaál Gaszton: Nem ismerek egyetlen olyan rendelkezést, amely megszorí­taná a zárszó jogával élni akaró kép­viselők felszólalási jogát. Felolvassa a házszabályok erre vonatkozó pontjait. Ilyen körülmények között valakinek eszébe juthat, hogy ötletszerűen az in­demnitási vitába belekapcsolja esetleg a román uniót is. Nem ismeri el az elnökség abbeli jogát, hogy a nemzetgyűlést a döntés­től, illetőleg a bizalom megnyilvánulá­sától elüsse.­­ Ösiór József elismeri, hogy az elnök szuverén módon vezeti a Házat, de a parlament gyakorlati szempontjából helyénvalónak tartja a nemzetgyűlés megkérdezését. Szcitovszky Béla: Nem terhel el a gyakorlattól. Iopoly szerint a vita be­fejeztével kizárólag a határozati javas­­■­datokat beterjesztett képviselők szólal­hatnak­ fel, itt tehát kétségtelenül az elnök intenciója mértékadó. Ha helyet adna az elhangzott óha­joknak, ezzel az elnöki székből mutatná meg, hogy hogyan kell a Ház szabályait megsérteni. Finál­­Jászlón: Az elnök ragaszkod­­tab­ a kijelentéseihez, de hiszen ez nem zárja ki azt, hogy az elnök esetleg fé­lidéit. De ha a tévedés nyilvánvaló, akkor csak egy fórum van, amely •dönthet, s ez a nemzetgyűlés. Ha tehát a kérdést nem teszi fel a Háznak, úgy •az elnök nem járt el sem a házszabály szelleme, sem annak betűje, szerint. Elnök: A házszabályok őre az elnök és a nemzetgyűlés. A parlamenti ki­sebbség érdeke, hogy az elnök pártat­lansága döntsön a házszabály kérdé­sekben. Szakács Andor: Nem fogadja el az elnök Mzszaálymagyarázatát. Az ilyen felfogás­ elüti az ellenzéket attól a jogától, hogy súlyos adókérdésekre megtehesse kifogásait. .Propper Sándor: Új problémák me­rültek fel a korona zuhanásával és éppen ezért az ellenzéket nem lehet el­ütni attól a jogtól, hogy ezzel foglal­kozzék. Szabó Sándor: Az a kérdés, hogy milyen terjedelemben kívánják a fel­szólalók mondanivalóikat a vita után elmondani. Azt gondolja, hogy az el­nök nem kívánja korlátozni a felszó­lalási jogot, mégis számolni kell az­zal az aggodalommal, h­ogy itt esetleg egy új indemnitási vita fejlődjék. Lilay Ernő: Mint régi képviselő fél­tékenyen tekint közjogi hagyomá­nyaink megőrzésére. Az ellenzékkel minden, ami ellenkezik a régi gyakor­lattal, mindig szemben fogja magát találni. Örffy Imre: Nem lehet helyesnek tartani, hogy itt mindenkinek feleseled joga legyen. Slomonnay Tivadar: Rendre! Klárik: Képviselők nem !.! . .ölnek, hanem tanácskoznak! Esztergályos: Üljön fel Óriási zaj támad- az egész ellen­zék viharosan válaszol Orffy ki­jelentéseire: az elnök rendre uta­sítja egymásután többször Es­zter­­gályost, Reistigert és csak hosz­­szantartó csengetés és figyelmez­tetés után tudja a rendet helyre­állítani. Ksilly Imre: Az a cél vezeti az elnök­séget, hogy ne nyújtson alkalmat egy végtelen vitára. Friedrich István: A pénzügyminisz­ter program­ja csak pénteken hang­zott el és így ragaszkodunk ahhoz, hogy hozzászólhassunk. Elnök: Ragaszkodnom kell az elnök­ség politikájához, a házszabályok megtartására. Gadi Gaszton: A zárszó jogán való eltérés az elnök szerint házszabályelle­nes. Mutassa meg az elnök úr azt a házszabályszakaszt, amely ezt tartal­mazza, mert amíg meg nem tudja ezt a szabályt mutatni, addig az én kíván­ságom jogosabb, mint az elnök úré. (Helyeslés.) Szcitovszky: Ő a Ház szabályaira és a gyakorlatra hivatkozott. Abban, amit Gaál Gaszton azelőtt felolvasott, semmi sincs a határozati javaslatokról. Esztergályos János: A régi parla­menti gyakorlatot idézi a nemzetgyűlés emlékezetébe. Is­ller István: Aláírja mindenben Emil Gaszton érveit, de még hozzá­teszi, hogy ezt az érvelést megindo­kolja az a tény, hogy a pénzügyminisz­ter csak a vita végére szólalt fel. Bethlen István miniszterelnök: Mi köze ennek a házszabályhoz? Staller: Az a köze, hogy az ország kétségbeesetten vette tudomásul a mi­niszter unalmas beszédét, s most jogos kritikát akarnak itt a Házban gyako­rolni. A régi gyakorlatot ma is fenn kell tartani. Bethlen István gróf miniszterelnök: Az előttem szóló képviselő a parlamen­táris szellemre hivatkozik, amikor azt mondja, hogy a kormánynak az in­demnitási vita elején kellett volna fel­szólalnia. Ez sohasem volt parlamenti gyakorlat, ezt a parlamentarizmus szelleme sohasem követelte meg. Felkiáltások: Akkor volt költségvetés! Bethlen István gróf miniszterelnök: Ha pedig a parlamentarizmus szelle­méről beszélünk, akkor a benyújtott száz határozati javaslathoz való hozzá­szólással — amikor ezek közül­­15—20 ugyanezt akarja — hónapokig­ lehetne hozni a vitát. A parlamentarizmus szelleme tekintetében nem fogadok el senkitől kitanítást, annál kevésbé, mert amit az ellenzék részéről most kí­vánnak, a leghatározottabban ellenke­zik a parlamentarizmus szellemével. (Helyeslés.) Haller István személyes kérdésben felszólalva, kijelenti, hogy a minisz­terelnök úr kijelentései nem ő rá vo­natkoznak, hiszen ő nem is szólalt fel a vita során. Nálunk évek óta nincs költségvetés! Ha volna, akkor helyesel­hetné­m a miniszterelnök megállapításait, de az indemnitás esetében nem. A parlamentáris szellem igenis követeli a régi gyakorlatot. 1 ­iért nincs ideje a prlamentnek a munkára ? Bethlen István gróf miniszterelnök: Csupán azt kívánja megjegyezni, hogy a kormány azért nem juthat abba a helyzetbe, hogy akár költ­ségvetést, akár egyes törvényt hozzon, mert az ellenzék az indem­­nitásoknál minden időt lefoglal. Rupert Rezső magáévá teszi az el­lenzék felfogását, mely szerint a hatá­rozati javaslatoknál joga van a be­nyújtónak az általános kérdésekhez hozzászólni. Kéri az elnököt, hogy rektifikálja a házszabály magyarázását. Szcitovszky Béla elnök kijelenti, hogy amennyiben azt érezné, hogy lé­setlen, volna annyi bátorsága, hogy azt lektifikálná. Mivel ez nem forog fenn, így tehát szó sem lehet kiigazításról. Szakáts Andor: Tudomása szerint három képviselő akart felszólalni. Ila nem provokál­ta voln­a az elnökség ezt a ház."/.abályvitát a három képviselő már régen elmondhatta volna beszé­dét. (Leül.) Elnök: Zárószó jogán .Szakáts­­In­­dort illeti a szó. .Szakáts Andor: A földbirtokreform- 161 szól. Azért sürgeti a reform végre­hajtását, nehogy az­ országban lábra kapjon az el étredetlenség a fő­ök, ho­gy a nép még mindig nem kaphat egy talparaftnyi földet abból, am­e gyesek már évszázadok óta jogtala­nul bitorolnak. A külügyminiszternek az ő személyével kapcsolatos kijelen­téseire válaszol és helyesbíti azokat a részeket, amelyek indemnitási besze­di...- a kisuhtani­h­oz való közeledés­ről szólottak. Az 1918-as eseményeket sorolja fel és rámutat azokra a pontokra, me­lyeket a nagyhatalmak­ a magyar béke előfeltételei gyanánt szabtak meg. Felolvassa a Budapesti Hírlap egyik régi vezércikkét, amely az 1919-­ ús kormány­alakulás körülményeiről szól. Ebből kitűnik, hogy egész állami kialakulásunk külső utasításra történt. Ha ilyen messzemenő megállapodás történt, akkor nem fogadhatja el a kül­ügyminiszter intelmét, amikor sokkal kisebb, nem annyira belü­gyes­ megálla­podást sürgetett a kisántanttal. Szcitovszky Béla elnök kéri a szóno­kot, hogy közeledjen a tárgyához, ame­lyet a határozati javaslatban lefekte­tett." Szakáts Andor: Nem óhajtja az ideiglenes államfő hatáskörét a köztár­sasági elnök színvonalára süllyeszteni. Azonban ezt a kérdést is, mint sok más alkotmányjogi kérdést, még ezzel a­­nemzetgyűléss­­l kívánja rendeztetni. Ezt célozza határozati javaslata is, amelyben azt kéri a kormánytól, hozza az országot abba a helyzetbe, hogy az általános és titkos választás­­törvénnyé válhasson. Arról beszél, hogy keresnünk kell a kisántanttal való megegyezést. Adja ki a kormány a helyét olyan kormány­nak, amely pénzügyi politikánkat ren­dezni tudja. Káttay Tamás: Új választási! Szakács Andor: Koncentrációs kor­mány jöjjön, amely csinálja meg az általános titkos­­választójogot és az­után "döntsön a nemzet további so­rsa felett.­­ Helyeslés a baloldalon.) Dénes István: A földreformnovellá­­ról beszél és a reform pénzügyi olda­lát ismerteti. Farkas Tibor: Nem akarja a vitát nyújtani, eláll a szólás jogától. Elnök: A tanácskozás befejeztete­ti, az ü­lést öt percre felfüggeszti. Hosszabb szünet után Szcitovszky Béla elnök az ülést 5 perccel két óra előtt újból megnyitotta. Következett a 35 képviselő által benyújtott határozati javaslatok fölötti sza­vazás. De előbb az elnök elrendelte a javas­lat feletti általános szavazást és fel­tette a kérdést, hogy a sláz elfogadja-e a törvényjavaslatot általában a rész­­leles vita alapjául. A Ház a felhatalmazási javaslatot az általános vita alapjául nagy többséggel elfogadta. Ezután ■Szci­ovszky Béla e­r­ök­a­­ülést félbeszakította, a határozati ja­vaslatok fölötti szavazásra, így csak a délutáni ülésen kerül a sor. nél­­ Léusy József és szortársai­­ Rákosi Jenő előszavával írta: Vsdnsy ÜSD*2 tír. | A kiváló írónak irodalmi értékü feljegyzéssel |! és elbeszolésai Petőfi, Arany és Tompa­­ koráról. Lévay József nagyszerű kritikája , a mai irodalo­xtrol Kapható és xnegrendelheto !.­ .'-':UDAWISTI I HÍRLAPkönyvkereskedűsóber-- Bnóapeston, , Vili, -Tozse.-körút 5. - Ara GOO kor. | | Perfekt magyar­ filmet Síp-ilfk­i* azonnal felvétetik Cím a kiadóban

Next