8 Órai Ujság, 1923. szeptember (9. évfolyam, 196-220. szám)
1923-09-01 / 196. szám
2 * 1 IHKriSZIRI Ül ilil Örökségét leljipti. Kispetsburg Kuno gróf beszéde a létszámapasztási vitában. Rakovszky Iván belügyminiszter a létszámapasztás szüstségességeiről. fl nemzetgyűlés mai ülése. — Saját tudósítónktól. — ’ Rakovszky Iván belügyminiszter válaszol! a felszólalásokra. Tizenegy óra előtt tíz perccel nyitotta meg Szcitovszky Béla elnök a nemzetgyűlés mai ülését. Az elnöki előterjesztések után bejelenti az elnök, hogy napirend előtt Kiss Menyhért kért és kapott, engedélyt felszólalásra, a letartóztatott Ébredők ügyében. A Ház ülésének erről a részéről lapunk más helyén számolunk be. A felszólalások után kijelenti az elnök, hogy napirend előtti felszólalás, vita tárgyát nem képezheti, tehát áttérnek a napirendre. Az első szónok: Barthos Andor: Polemizál Várnai Dániel beszédével. A bürokratizmus kinövéseit teszi kifogás tárgyává és különösen a hivatalos iratok magyartalanságából beszél. Részletesen ismerteti a hivatalok, nehézkes ügykezelését. A hivatalnokok nagyképű viselkedéséről beszélés erre vonatkozólag eseteket hoz fel. A Máv. igazgatás decentralizálását kéri, mert a mostani mammuth igazgatóság nem végezhet eredményes munkát. Ugyanezt ajánlja a postánál is. Elnök: Kéri, maradjon a tárgynál. Barthos Andor: Kéri a nemzetgyűlés Engedélyét. (Helyeslés.) Beszél az úrmesteri tanfolyamról és kifogásolja azt, hogy a képviselő tisztviselők nem léptethetők elő. A javaslatot elfogadja, ezután Klebelsberg Ernes gróf közoktatásügyi miniszter szólal fel . Nem várja be a vita végét, hanem már most elmondja a tárcáját érdeklő 4. fejezetre vonatkozó észrevételeit. A kultusztárca már elbocsájtotta mindazokat az alkalmazottakat, akikre szükség nem volt és így további csökkentés a kultúra életszerveit támadná meg. Súlyos dilemma elé került ennél a kérdésnél, mert egyrészt segítségére kellett sietni a pénzügyminiszternek, viszont rosszul alkalmazott takarékosság kulturfölényeinket veszélyeztetné és így inkább a központi igazgatás csökkentéséről lehet szó és nem magyar iskolák apasztásáról. A kultusztárcának 18681 alkalmazottja volt, az 1921. évi létszámapasztás előtt, utána 15664 alkalmazott maradt. Most kieszközölte, hogy óvónők, néptanítók és polgári iskolai tanárok kikapcsoltatták az apasztásból, a pénzügyminiszter jóakarata és megértő támogatása folytán. A húsz százalékot tehát 7220 alkalmazott után számíthatjuk, úgy hogy csupán 1440 alkalmazott lesz elbocsátandó és ezt keresztül tudom vinni úgy, hogy abból a kultúrára semmi kár nem fog háramlani. A mutatkozó bajok nem abból folynak, hogy nem állítottak elég iskolát, hanem abból, hogy a latifundiumok saját akaratukból nem karolják fel az iskolaügyet. Ő még államtitkár korában legfőbb feladatának tekintette az olyannyira üdvös tanyai iskolarendszert s nem hinné, hogy ezen a lerakott alapon bármely kultuszminiszter ne folytatná szívesen a továbbépítást. (Helyeslés.) Azokra a kifogásokra, hogy az ő kultuszrendelkezéseiben a bosszuállás nyerne kifejezést, felszólítja az illető képviselőket (a szociáldemokraták felé), nevezzék meg azt a legkisebb rendelkezést is, amelyet azon minisztersége alatt hoztak s amely a bosszúállásnak mlég csak az árnyékát is tartalmazná. Beismeri, hogy a kultuszminisztérium adminisztrációja" túl terjedelmes, az óriási aktaszám csaknem lehetetlenné teszi a pedagógiai kérdésekkel való foglalkozást. A minisztérium decentralizálásával óhajt segíteni a bajon. Kéri a nemzetgyűlést, hogy a decentralizálás rendszabálya alatt ne akarjanak politikai célokat látni. A kultuszminiszteri állás szent és súlyos kötelességeket ró arra, aki azt betölti. Az a hitelessége a mai kultuszminiszternek, hogy azt, amit három nemzedék ránk hagyott, ezekben a súlyos időkben megmentsük. — Nem eszményi reformokkal jön, mert ilyeneket ma hozni egészen lehetetlen. Az ő eszménye a francia akadémia egyetemrendszere, amely az országot négy kulturmegyére osztja. Az erről szóló tervet még békében dolgozta ki. De mit szólna a pénzügyminiszter, ha ezt a reformot eléje tenné? Horváth Zoltán: De mi köze ennek a főispánokhoz? Klebelsberg Kunó gróf. A főispánokat Szent István nevezte ki és nem Mars. Ami a főispánok által történő kinevezéseket illeti, kijelenti, hogy őneki, aki az egyetemi tanárokat nevezi ki, ismernie kell azokat. A főispán ismeri legjobban a környékén működő tanítóságot, úgy hogy a kinevezés céltudatossága így sokkal jobban érhető el. Kijelenti, hogy a vidéki tanítókat pályázat útján a tanfelügyelők veteményesége után nevezik ki. A végrehajtási rendeletben elsőbbségi jogokat fog biztosítani és részletesen körül fogja írni, melyek azok a szempontok, nedveket a főispánoknak követniük kell'." Hn a legteljesebb garanciát fogja nyújtani, hogy visszaélés a főispáni kinevezéseknél ne történhessenek. Minisztersége alatt a gyűjtemények't is gyarapították s legelőször a magas kultúra javításán fáradozott. Kisgazda képviselőtársai sohasem tettek szemrehányásokat neki, amiért először a magasabb, egyetemi kultúrát karolta fel, s csak egyes képviselők vélik szemére taktikai célzattal, hogy a népoktatást elhanyagolja. « — Az ő indítványa alatt így is 180 népoktatási új osztályt létesítettek. Aagy Ernő: A miniszter úr magyarul se tud. (Derültség.) Klebelsberg: Szinte kórtünetszerű, hogy akkor, amikor az ember tanárok, tanítók és más érdekeltek érdekében itt szót emel, megzavarják beszédét állandó zajongással. Fájdalmas dolog, hogy amikor ezeknek sorsáról a nemzetgyűlésen akar beszélni, kénytelen lesz a parlament falain kívül, talán a piac terén beszámolni. Az elnök Nagy Jenő állandó közbeszólásaiért rendreutasítja. Klebelsberg Kunó gróf: A középiskolai reformokat kénytelen az őszi szezonra halasztani. Amikor a kultusztárcát elvállalta, úgy gondolta, hogy 25 évi kulturmunka, a dolgok ismeretében nyugodtan vállahatja ezt a feladatot. A feladat csak akkor meredt szemébe vészes komolysággal, amikor látta annak a műnek a repedéseit, melyet egy Bessenyei és Kazinczy alapított. Kéri a nemzetgyűlést, hogy a részletes vitánál hallgassa meg helyette Walkó Lajos dr. kereskedelmi minisztert és Petri Pál államtitkárt, mert egy rajta elvégzendő műtét miatt, a Háztól egy időre távol kell maradnia. A járásitásnak elfogadását kéri. Csík József: A javaslat egyes rendelkezéseit politikai szempontból veszedelmesnek tartja. " Öster József: Sajnálatos operációnak tartja a javaslatot, melyet kíméletesen kell végrehajtani. Általánosságban tehát elfogadja a javaslatot, de a részletekre vonatkozóan vannak némi észrevételei. A 13. szakaszhoz indítványa terjeszt elő és kéri a belügyminisztert és a nemzetgyűlést, hogy az árvaszéki elnökökre vonatkozólag beterjesztendő módosítást tegye magáévá Stakovszky Iván sajnálja, hogy az érdeklődésnek minimális foka nyilvánult meg ennél a javaslatnál, noha a nemzet és az ország szempontjából óriási jelentőséggel bír. Akkor, amikor kénytelenk voltunk a megcsonkítás konzekvenciáit a közigazgatás terén is levonni, nem lehet magyar ember, akinek ne fájna, hogy egy ilyen szomorú intézkedést kell hozni. De épp ezért egy jobb jövő reményében kell levonnunk ezeket a következtetéseket, nem szabad ehhez a javaslathoz becsületes hazafiság nélkül hozzányúlni. kénytelenek voltunk a megcsonkítás . Azonban nem elég csak arra kiiatkozni, hogy az ország megcsonkítása tette szükségessé a létszámapasztást, mert ez a javaslat e nélkül is sürgőssé vált volna. Senki sem tagadhatja, hogy ebben az országban olyan hivatalok voltak és vannak, amelyek feleslegesek, amelyeket a háború önzött létre; vannak olyan hivatalok is, amelyek a háború előtt még fontosnak látszó célokat szolgáltak, de ezeknek a fontossága ma már erősen csökkent. A vita alatt olyan kérdéseket kapcsoltak össze, amelyek nem is tartoznak a javaslathoz és amelyek csak arra alkalmasak, hogy mellékvágányra tereljék az egész javaslat szellemét. Nem lehet a létszámapasztást a trianoni békével teljesen közös nevezőre hozni; ez a két kérdés összefügg ugyan, de a javaslat nem jelent mást, mint adminisztratív pénzügyi rendszabályt. A vármegyék egyesítéséről szólva kijelenti, hogy a múltban is számtalan eset volt, hogy egyes megyéket összevontak. Baross János képviselő, úgy tüntette föl a dolgot, mintha a magyar ember nem közvetlenül szeretné a hazáját, hanem a vármegyén keresztül. Ő ezt a felfogást tagadja, mert ilyent soha nem tapasztalt. Hogy mennyire ellentétes feltevések fogtak össze ennél a javaslatnál, mutatja, hogy még azt is felhozták, hogy cseh politikai viszonyokat akarunk ezzel a törvénytervezettel támogatni. Nézete szerint nem helyesek a csonka vármegyék képviselőinek érvei, mert nem lehet a már meglévő megyéket azok előnyére megcsonkítani. A kormánynak az volt az intenciója, hogy az új elnevezésekkel kifejezésre jusson az, hogy a régi vármegye nem szűnt meg, hanem azt csak egyesítették más megyével. Arra a kérdésre, hogy miért nem szüntetjük meg a főispáni állásokat, kijelenti, hogy erre nézve lépés történt már akkor, amikor a főispánságokat összevonták. A 47 főispánsságnak csak 11 főispánja van, itt tehát már előre megtörtént a létszámapasztás. Nagy nehézségek voltak a vidéki adminisztrációval, mert ott kisült, hogy a megyei székhelyeknél olyan nagy az ügymenet, hogy ott a legnagyobb körültekintésekkel kellett eljárnunk, így számolni kellett például azzal is, hogy a vármegyei székhelyek feltétlenül tartsanak tanfelügyelőséget. A megyei székhely kérdése nem oly lényeges probléma, mint ahogyan azt a vita során hangoztatták, mert a megye gazdasági életét nem befolyásolja a székhelynek minő helyén való felállítása. Úgyszintén nem áll az, amit Exinl BMini kiújtott: a megyeggyesítés és a gyámügyi szabályzat reformjáról sürgősen gondoskodjék. A javaslatot általánosságban elfogadja. Elnök: Az ülést öt percre felfüggeszti. Szünet után . . . Kiss Menyhért szólal fel és teljesen üres padsorok előtt foglalkozik Bartos Andor beszédével. Egyetért a javaslat intencióival, ste. ** ” A létszámapasztási javaslat általános vitájának nem lévén több szónoka, folytán kialakult Komárom—esztergomi összeköttetésre nézve. Teljes lehetetlenségnek tartja továbbá, hogy a plénumban foglalkozni lehetne azzal a kérdéssel, hogy a főispánok politikai elfogultsággal fogják az egyes tisztviselőket és tanítókat megválasztani. Ha már ezt a kérdést tárgyalni akarják, szeretné, ha ez az ő indítványa szerint történne, amely egy külön parlamenti bizottság kiküldéséből állana. Hozzájárul Östör Józsefnek az árvaszéki eljárásra vonatkozó indítványához, ja. Beszéde végén a belügyminiszter ki-jelenti, hogy ezt a javaslatot rosszul esett benyújtani és fájdalommal kell kérni a nemzetgyűlést, hogy a törvénytervezetet fogadja el.\ r A törvényavaslathoz a zárszó joga ] csupán Szilágyi Lajost illette meg, Szilágyi azonban előbb a házszabá-lyokhoz kért szót. Tisztelettel kéri a Házat, hogy függesszék fel a tanácskozást addigi, amíg a tisztelt kormány rátér a par lamentarizmus útjára és lehetővé, teszi,, a tanácskozás folytatását. Rakovzky svájni belügyminiszter megállapítja, hogy a pénzügyminiszter úr súlyos beteg és ezért, őt szemrehányás nem érheti a házszabályokban! nincsen olyan intézkedés, hogy ne Itt lehessen addig határozni, mig a kormány tagjai nem nyilatkoztak. &*** Hegymegi Kiss Pál ugyancsak j§, házszabályokhoz szól hozzá és támogatja Szilágyi Lajos álláspontját. f Elnök: Szilágyi Lajos tehát nem kíván a zárszó jogával élni, tehát a, .Vitát bezárom. . ■ Szilágyi Lajos közbeszólj 3 De igenpár"; fel akarok szólalni. Szilágyi Lajos ezután szóvá teszi, hogy a kormány részéről meg akarták környékezni, hogy ne mondja el interpellációját, ő ezt a szívességet megtette a kormánynak, tehát most a kormánynak azt az eljárását, hogy egyáltalában nem nyilatkozott az ő határozati javaslatáról, illetlenségnek kell, hogy minősítse. Elnök figyelmezteti a szónokost hogy maradjon a tárgynál. Szilágyi Lajos kérdi, hogy megmarad-e a kormány eddigi álláspontján a fizetési rendezés tekintetében, mert ehhez fogják szabni további magatar-tásukat. Ezután a javaslatot általánosságban elfogadták. A nemzetgyűlés elutasította Várnai Dániel három határozati javaslatát, valamint Szilágyi Lajos és Kiss Meny- kért határozati javaslatait. Ezután áttérnek a részletes tárgyalásra. A címet elfogadták Ezután az elnök napirendi javaslatot tett. A napirendhez Szakács Andor szóalal fel ezután. Schandl Károly államtitkár válaszol a fölszólalásra és kijelenti, hogy a törvényhozás természetszerűleg gond dolt erre a kérdésre. A földreform gondoskodjék róla, hogy a kisbérlőket ne helyezzék ki bérletükből. Ebben a pillanatban nincs feltétlen szükség arra, hogy a kérdést napirendre tűzzük. Szcitovszky Béla elnök szavazásra teszi föl a kérdést és a többség az elnök napirendi indítványát fogadja el.Az ülés fél négy óra előtt ért véget. 1 Szombat, 1923 szeptember 1.