8 Órai Ujság, 1923. szeptember (9. évfolyam, 196-220. szám)

1923-09-16 / 208. szám

18 Színház­ ­ A vasgyáros. V Vendégszereplés a Nemzeti Színház- ix,Ti bán. — Táray Ferencnek, a jón­évű­ vidéki Színésznek, a kolozsvári színház első­rendű tagjának — ki rövid ideig a Ma­gyar Színháznak is tagja volt — ven­­d­égszerepeltetését már a nyár elején tervezte a Nemzeti Színház, de akkor tolált szomszédaink jóvoltából lekésett a művész,­­ így felléptei az őszre ma­radtak.­­ Első Vendégjátéka tegnap volt, egy nem is olyan nagyon régi, de mégis teljesen megfakult darabban, a hazug romanticizmussal dolgozó Ohnet-nek érzelgős Fosgyáros­ában, mit minden igaz ok nélkül újított fel tavaly a Nem­­zeti Színház, boldogult Ivánfi Jenő csa­ládjának támogatására szánva a repriz jövedelmét. A vendég Táray igen rokonszenves­­ egyéniség. Nagyon szép színpadi alak,­­ magas, karcsú. Arca is — bár vonásai kissé markánsak­­— eléggé megnyerő. Hangja nem erős, de nagyon kellemes és — ami igen nagy érdem, s művészi öntudatra , fegyelmezettségre vall — jól tud vele bánni, jól osztja be, nem kiabálja el magát, s így a nagyobb drámai kitörésekre is marad hangja erejéből és érzéséből, de dicsérendő öntudattal akkor is tartózkodik a szín­­falszaggatástól. Még nagyobb előnye, hogy beszédtechnikája —­ már így első Hallásra is — szinte kitűnőnek mondható. Nagyon jól tagolja a be­szédet, igen, értelmesen ad elő, szavai — a színház rossz akusztikája elle­nére is — még a csendes társalgásban is jól érthetők. K­ikre,játéka is általában tanult, gya­,­a torlott színészre vall. Néha különösen jó volt tegnap, például a negyedik fel­vonásban, mikor a párbaj előtti izgal­mak közt kitűnően fejezte ki néma arcjátékával lelke háborgását, küzdel­meit. De van némi modorossága, ami­ről azonban leszek hátik: szemeit gyak­ran­ felrántja, szükségtelenül.", ii járása, mozgása, taglejtése nagyjá­ban véve kifogástalan, csak egy-egy élénkeb­b mozzanatban mutatkozik mozdulatában némi mesterkéltség, a­mit színészi­mpóznak, közelebbről: vidé­kiességnek mondhatunk. De ezek az apróságok alig rontják • a kellemes összhatást, amit' reánk Táray játéka, tesz. é s Felfogása, is,, mellyel & , regén­yhes Derbiayt' élénk állította, gondolkodó, intelligens művészre vall. A művészi ábrázolás eszközeinek megválasztásá­ban és használatában ízlése nagyon finom. Nem tolakszik alakításával elő­térbe, s mégis odajut,­ anélkül, hogy az összjáték arányait megbontaná. Nem akarja Deeblayt tehetetlenül roman­tikus hőssé tenni, ám megnyerő férfivá teszi, aki nem lágyul el, de szíve me­legét éreztetni tudja. Érdeme Táray­­nak az is, hogy a vasgyárost,a munka emberét, nem formátlanitja készakarva esetlenné, félszeggé — pedig ezt az örvényt színházaink vasgyárosai ré­gebben nem mindig tudták elkerülni, —­ de azért mégis megnyerő ellentétét adja­ a piperkőc, léha Bligny herceg­nek. ■!. '.és író...' ! A­ közönség nem, előlegezte A ven­dégnek a tapsokat Belépését némán fogadta. De a­ művész hamarosan el- alatta a közönyt, S a felvonások végcsattanói után nagy melegséggel íthinta: Tállayi: a függöny, elő — egyszer­­,nálaszo­r végződni alig akaró tapssal. ('Azt hisszük,­­a­ vendégszerepeltetés szer­­ződtetési célból történt. Még elvárjuk is Tiray mai szereplését Bizánc-ból, m frre annyit már most is mondhatunk, al­ogy Tisrayban jól használható tagot vynne a színház.­­ Íga együttesből élénk dicsérettel pinelhetjük ki Gál Gyula diszkrét ko­mikummal megrajzolt Moulinet-ját, f Csillag­­Teréz meleghangú, aranyos marquisnéját, llettyey Aranka pompá­­^^^^^^ ^henais-át, Petke­ Atilla nának. Claire szerepében jobban sike­rültek a titkolni akart szenvedés csön­des mozzanatai, mint a hevesebb drá­mai kitörések. A fiatal marquis szerepe azonban Pethes Sándornak sehogyan sem való. Öt éretlen suhancot mutatott be — pe­dig Octave már ügyvéd, s Claire-nak nem kis öccse (mint ahogy látszott)­, hanem bátyja. Ez ifjú színészről már többször hangoztattuk, hogy komikai ereje figyelemreméltó, Keszeg Andor kitűnő shakespearei szerepében éppen­séggel melegen megdicsértük. De az igazgatóság nem használ sem neki, sem a színháznak, ha úgyszólván minden este játszatja ezt az ifjú kezdőt, olyan szerepekben is, amelyből — mint a tegnapi marqui­s-éból — kellemetlenül kirí. A­ színháznak már tavaly is volt nem egy tagja, aki Octave-ot megfele­lően játszhatta volna, — az idén meg már: itt van Érett­ Tivadar, aki úgyszól­ván az afféle szerepekre termett. Bát­ran elvehették volna ezt a szerepet Pethes Sándortól, s adhatták volna Uraynak­, aki — ha ellenszolgáltatás elengedhetetlen — a Biliczky kadét nem rá szabott atillájával kárpótol­hatta volna Pethes Sándort, kinek fia­talos éretlensége abban a mundérban talán nem rosszul érvényesült volna. De hát úgy látszik, a szereposztás nagyon nehéz dolog, mert mindunta­lan hibák történnek benne. »­­—sz *—ly*) — Táray Ferenc és a Nemzeti Szín­ház. A Nemzeti Színházban nagy si­kerrel vendégszerepel most Táray Ferenc, a kolozsvári­ Nemzeti Színház tagja. A közönség, a kritika és az igazgatóság tetszését egyformán meg­nyerte a művész, akit le is szerződ­tetnének az ország első színházához, ha az igazgató kezét meg nem kötné az a bizonyos rendelkezés, hogy egye­lőre senkit sem szerződtetnek a Nem­zeti Színházhoz. Most aztán az törté­nik, hogy Táray Ferencet mégis Buda­pesten tartják: a Renaissance Színház­hoz szerződik egy évre, egy év­ múl­tán talárt lesz mód és alkalom rája, hogy a Nemzeti •,Színház szerződtet­hesse. — Bale. 8 órakor. Egy elkésett ,,közön­ség" érkezik a szellős aréna pénztárához és dísíelvől jegyet váll az operett előadási­••bor 4- tem km,,­­ megy á­­­tolt­ák­ akk­o­r. hallja, hogy nem a vendég primadonna játsza a főszerepet, hanem egy kevésbé ismert művésznő. Erre visszamegy a pénztárhoz és kéri a jegy visszaváltását. — A jegyet nem váltjuk vissza, ké­rem, — mondotta a pénztárosnő,— csak műsorváltozás esetén. A „közönség” azonban nem nyugodott bele s váltig erűsítgette, hogy ő a vendég­­fellépéshez váltott jegyet. A hangos vitat­kozásra odajött az igazgató is, aki szin­tén fölvilágosította az illető urat, hogy a jegyet csak akkor szokták visszaváltani, ha műsorváltozás, van. Ezzel az igazgató bement a nézőtérre, hogy maga is meg­nézze az új szereplőt. De nem telt bele pár perc, amikor az igazgató már ismét megjelent és odament a­ pénztárhoz, ahol az illető­ „közönség” még mindig vitat­kozott. A direktor a művészi lelkiismeret csodálatos megnyilatkozásával azt mondta a pénztárosnőnek: — Ennek az urnak igaza van, vissza­adhatja a jegy árát. — Aknay Vilma, budapesti szer­ződése. Az Unió tudvalevőleg szerződ­­tetési tárgyalásokat kezdett Aknay Vilma asszonnyal, a bécsi Burgszínház tagjával, hogy őt a Magyar Színház számára megnyerje. Mint értesülünk, a művésznő a Burgszínház igazgatósá­gával olyan megállapodásra jutott, hogy az a budapesti szereplést lehe­tővé teszi. Beöthy László a jövő hét végén Bécsbe utazik, hogy a művész­nővel végleg megállapodjék. — A „Die Gendel” kabaré-társulat Bu­dapesten. Október másodikén kezdi meg éjjeli előadások keretében vendégszerep­lését a „Die Gondel” berlini kabarétár­­sulat a Renaissance­ Színházban. A „Die Gondel” az orosz „Kék madár” kabaré műsorához hasonló, tisztán művészi szá­mokat hoz magával, melyeknek most Bécsben van egészen kivételes sikerük. A jelenetek díszleteit Ernst Stern, a híres berlini díszlettervező festette, maguk e díszletek is különleges hrványosságot­ igér­­t­ek­. A budapesti vendégszereplés során e­lőadja a társulat híres háborús jelenetét is, mely eddig mindenütt a legnagyobb művészi sikert aratta. A jelenet utcán játszódik le, a házak ablakaiból . asszo­ny­ok: hajolnak-e ki ,és­­nézik a­* háborúba** Vadász-szerencse. Irta: Vargha Gyula. Tóth Pál uram ám a mester! Senki más Különb csizmát, szebb cipellőt nem csinál. Mesterséfje szép és hasznos kereset, De ördög a kaptafába, Bárki mit mond, már hiába, A Kaptafánál a puska csak becsesebb, * / , Pinceszerre mikor járni kezdenek, Puska vállán, megy s meghajtja a hegyet, Gazdákkal künn borozgatni jó dolog. Ha lepuffant egy-egy nyálat, Borházakból a tűz kigyúlad, Bográcsokban pompás pörkölt párolog. Töltögetik, ürizgetik a pohárt, Nyúlpörköltre jó borocska meg nem árt. Majszter uram úgy prédikál, mint a pap, Dől belőle a gyöngy beszéd, Dicsérik is ritka eszét... így megy, igy jön, egész ősszel, napra . . . nap. Tóth Pál uram megy vigyázva kifelé, Orra előtt tapsifüles ha kel­ e? De majd eláll szeme-szája ... Meglapul, Özcsapat jön Alcsut felöl, Egy szép őzbak pompás elől. Durran a cső, a nemes vad földre hűlt. „Özpecsenye paraszthasba nem való, Szolgabiró asztalára volna jó. Lőni őzet szép szerencse, nagy dolog". Elgondolja s veti vállra, És ellódul vele Válra. Verítéke mint a zápor, úgy csorog. „Megköttetem tekintetes uramat, Szép szerencse ért engem a mai nap. Én, mint Tóth Pál, a tabajdi ugaron őzet lőttem. Út a pára, Jó lesz úri asztalára. Paraszthasba temetni nem akarom". A főbíró azt se tudja hirtelen, BosszankodjékNevessen a mesteren? „Két hónapra kendet én becsukatom! E vadorzót mindjárt nyomba Vigyétek az áristombal Vadászkedvét elfelejti, fogadom". Tóth Pál uram látja, hogy nagy a hiba. Szomorúan ballag be a dutyiba. Jaj, keserves ülni itt két hónapig. Átkozza a bolond eszét, S bánja bűnét. Hanem azért Pinceszerről s nyúlpörköltről álmodik. Tömlöc előtt, a homályos szűk körön. Harmadnapra felesége, beköszön. ..Már megesett... Mit pityeregsz feleség, Keríts inkább téntát, tollat, S holnapután, ha nem holnap. Kiszabadít engemet a kegyes ég". Megy az asszony. Viszi már a levelet. „Uram Isten, mi lesz rá a felelet!" Alcsút alatt szive végkép elszorul. No de soha ily szerencsét, Kinn sétálgat ép a fenség. Lába előtt szegény asszony Scburol. Olvassa ő fenséges úr s jót nevet, ír azonnal egy jóságos levelet: „Bocsássák a derék vadászt szabadon". Az is ott állt a levélben. Hogy ezentúl erdejében Tóth Pál uram vadászhatok szabadon­ vonuló csapatokat, melyek zene- és ének­szó mellett masíroznak el az ablakok alatt. Az énekszó aztán egyre távolodik és végül a messzeségbe hal. A jelenet oly művészi rendezésű és előadása, hogy eddig mindenütt a legmélyebb hatást gyakorolta a közönségre. A „Die Gendel” előadásai iránt máris nagy az érdeklődés Budapesten. A Magyar író sikere Bécsben. A bécsi Rennaissance Színházban most mutatták be egy új magyar színpadi író, Regényi Kálmán három felvoná­­sos komédiáját, melynek a „Szerelem felsőbb iskolája” a címe. A bécsi lapok kritikája szerint az új darab mulatsá­gos ötleteivel sikert aratott. A­ darab főszerepét Kor­ff játsza. A magyar víg­játék legközelebb Berlinben is színre kerül. — Sudermann új darabja. Berlin mel­letti kastélyában Suderman­n egy művész­­társaság előtt felolvasta új darabját, me­lyet most fejezett be. Az új színműnek, mely, éles társadalmi szatíra „Szobor­leleplezés” a címe. Az új Sudermann da­rabot még az idei szezonban mutatják be Berlinben. * Bajor Gizi, Burián és Környey szere­pelnek a Városi Színház következő heti műsorán. Hétfőn a Tükör megy Bajor Gizivel és a Bejazzók Burián Károllyal.. Kedden a Toscát adják Környey Bélával, szerdán a Traviatát, csütörtökön a Bo­héméletét Burián Károllyal, pénteken Carmen, vasárnap délután Jancsi és Juliska és a Törpe gránátos van műsoron. * Orpheusz a pokolban, a fiamba eli re­mekműve szombat este keríti a Városi Színház közönsége elé pompás kiállítás­­b­an,Ferenczy Frigyes ötletes rendezésé­ben, Ábrányi Emillel a karmesteri szék­ben. Nagyszerű karokkal, fényes jelme­zekkel és díszletekkel hozza ki a Városi Színház a ragyogó zenéjű operettet, mely­nek igazi szenzációja lesz Rózsahegyi Kálmán Jupiteré, Euridike az ünnepelt primadonna: Lábasa Juci, Orpheusz: Gá­bor József lesz. Styx Jankó: Sziklai Jó­zsef kipróbált kezében van, Nagy Izabella a közvélemény szerepében szaporítja si­kereit. Diana: Abonyi Marianne, Cupido: Kőszegi Teréz, Juno: Mihályfi Júlia, Plútó:­­Sároséi lesz. * A Vígszínház jövő heti műsorát :A színház legfrissebb sikere. Az első csenge­tés dominálja. Kedden este A zsiványt ad-' ják. A csütörtöki est Ibsen remekművé-­ nek, a John Gabriel Borkmannak jut. Szombaton új betanulással játszák a múlt szezon nagy operettsikerét, A csere­­­ herét. Most vasárnap délután A zsiványt, jövő vasárnap délután a Négy frakkot is-­ métlik. Az előadások este 1 és fél órakor kezdődnek. * A Berlini Residenz Theater utolsó­­ előadásai. Ma, vasárnap, hétfőn, kedden, és szerdán a Berlini vendégművészek a nálunk is szenzációs , sikert aratott Casa­­novas Soha hallatlanul mulatságos, bár­ egy kissé borsos vígjátékot hozzák­ színre a Budapesti Színházban. * A „Le Coeu MagniSflue” Budapesten.­ A nemrégen feltűnt nagy belga írónak,­ Cromellynckynek nevezetes és mindenütt nagy irodalmi feltűnést keltett vígjátéka (szerzője „Farce"-nak nevezi) a „Le Coca Magnifique” nálunk is szinte kerül leg­közelebb, még­pedig a Renaissance Szín­házban. A merészen zseniális játékot Karinthy Frigyes „Csodaszarvas“ címen fordította magyarra. A főszerepnek, mely nemcsak az újabb, hanem a régebbi iro­dalomnak is egyik legnagyobb szerepe, Törzs Jenő egyénisége ígér fokozott jelen­tőséget. A különös beállítást igénylő dara­bot Bárdos Artúr igazgató rendezi. . . Vasárnap, 1'?23 szeptember 16. ua»wtf»s wi'^aa«aBiBawMgBisFr.ai«sgEBgati­ gaBig» B s gyermekek sghira

Next