8 Órai Ujság, 1923. december (9. évfolyam, 272-294. szám)

1923-12-01 / 272. szám

4 rófa~­ politikusoknak nevezett bennün­ket ... Rothenstein Mór: Ilyen igazságokat mondott? (Derültség.) Gömbös Gyula: Megállapítom, hogy a kultuszminiszternek még egy híres ügye van a Ház előtt. Ha tehát olyan helyen támad bennünket, ahol nem tudunk válaszolni, ez ellenkezik a ko­molysággal, mert ha én ott lettem volna Csurgón és megmondottam vol­na az ott lévőknek, h­ogy a kultuszmi­niszter úr hogyan járt el a Kovács­­ügyben, a népgyűlésnek más­ lefolyása lett volna. Csak a nemzet érdeke kö­vetelhet erős, de nem erőszakos intéz­kedéseket.­­ Itt senki sem tudja, hogy mi a kormány programja. Boltb­os Andor: Hát akkor azt se tudják, mit támadnak? Gömbös Gyula: A kormány ben­nünket mint bábukat mozgat ide-oda, ahogy céljának m­egfelel. Elnök: Figyelmezteti, hogy a tárgy­hoz beszéljen.. Gömbös Gyula: Kéri a Ház engedé­lyét, hogy a tárgytól eltérhessen. Bethlen István gróf miniszterel­nök: Beszélhet egész bátran. A Ház az engedélyt megadja. Gömbös Gyula: Hozzájárul K­lári kiadatásához, feleljen azért amit tett. De felesleges fogvatartani, mert egy nem létező személlyel akart szerződést kötni. Elszökni nem fog. Ha meg­szökne, felajánlom magamat, csukja­nak be engem. Óriási hosszantartó derültség a­­ Ház minden oldalán. Ha érdekli a kormányt a Trenga Dei, akkor ne legyen az egyoldalú szerződés, amely csak az ellenzéket kötelezi. Az egész ügyben politikát lát, már­pedig nagy érdek, hogy a men­telmi jogot ne politikailag kezeljék. Nem fogadja el Hans Albert javasla­tát, hanem igenis követeli, amit az elő­adó javasolt, hogy ilyen esetekben azonnal hívják össze a nemzetgyűlést. Nagy Emil igazságü­gyminiszter kéri a Házat, hogy az Olan­rügyet még a mai napon fejezt­ék be, hogy az ügyészségnek módja le­gyen arra, hogy a vádiratot el­készítse. Minthogy a mentelmi jog felfüg­gesztése még nincsen meg, az ügyész­ségnek tétlenül kell várnia ebben a fontos kérdésben a parlamenti vita befejezését. Politikai szemszögből sem lehet érdeke senkinek, hogy a men­telmi ügy soká elhúzódjék. Anomáliá­nak tartja, hogy az igazságszolgáltatás érdekeit nem tekintik és soká hozzák­­halasszák ennek a mentelmi ügynek vitáját. Nem kíván hozzászólni a kérdéshez, mert annak további kifejtését a bíró­ságra bízza. A maga igazolása céljából megjegyzi, hogy több helyről, de a sajtó részéről is kifogások hangzottak el azért, mert az ügyet nem statáriális, hanem a rendes bíróság elé utasították. Kijelenti, hogy őt sem ebben a kér­désben, sem más kérdésben soha poli­tikai szempont nem vezette. Lehettek valaha tévedései, de amíg ő ezen a helyen van, más mint objektív igaz­ságszeretet nem vezérli. Hogy ha va­laha valamilyen kérdésben hibázott, azt nyíltan és férfiasan beismeri. Szo­morú lenne, ha az igazság legfőbb őre nem tudna objektív lenni. Az egész Usain-kérdést behatóan áttanulmányozták és őszintén kije­lenti, hogy a hatóságok is minden részletre kiterjedtek és a vizsgálatok következtében az volt a szakértők vé­leménye, hogy az ügy a rendes bün­tetőbírósághoz tartozik. Nem érti, hogy őt, az úgynevezett, minősítés kérdésében is támadják.­­ Hogy az ügy fegyházi, vagy álam­­fogházi büntetést von maga után, az teljesen az ügyészség dolga. Megtámadták abban a kérdésben is, hogy miért adta ki ebben az ügyben az ismert kommünikét. Ennek az in­dokolása az, hogy a sajtóban igen sok téves híradás jelent meg és ezért megtiltotta, hogy a hivatal adjon fel­világosítást az újságíróknak. Úgy érezte, hogy kötelessége felvilágosítást adni, azt hiszi, hogy az ügyet a bün­tető perrendtartás szempontjából he­lyesen fogta fel. Ismételten kéri a nemzetgyűlést, hogy a felmerült kérdéseket rövide­sen, lehetőleg még a mai napon in­tézek el. Ezután Györki Imre szólal fel. A mentelmi joggal foglalkozik a sza­badságjogok szempontjából. Úgy tudja, hogy az egységes pártnak egy képvi­selője figyelmeztette Ilaint arra, hogy valami akció készül, de tudja azt is, hogy I­laint szerették volna statáriális bíróság elé állítani, de amikor nem mutatkozott elég indok, összehívták a jogi konzíliumot és ráterelték az ügyet a rendes bírói útra. Kifogásolja, hogy addig, amíg har­minc esztendő óta itt produktív mun­kát végző munkásembereket kiutasí­tottak, egy flobula Titusz nevű ame­rikai polgár évek óta puccsokat szer­vezhet itt. Kifogásolja továbbá, hogy bajor horogkeresztesek tömegben jö­hetnek be a határon, amíg tisztességes, rendes embereknek útlevelük egyheti meghosszabbításáért heteken át kell szaladgálniuk. Felsorolja az utóbbi időben elköve­tett bombamerényleteket és azt mond­ja, hogy azokat nem nyomozták ie és csak most léptek akcióba, amikor egy idegen követség ellen követtek el me­rényletet. De talán még most se tették volna ezt, ha nem lett volna kilátás arra, hogy a merénylők l­eváltják azt a fenyegetésüket, hogy a többi követ­ség ellen is merényletet fognak elkö­vetni. Nagy Emil igazságügyminiszter, a­mikor elfoglalta a miniszteri széket, erélyes kijelentéseket tett a törvényes uralom tekintetében. Egészen új han­got ütött meg és mi páratlan örömmel vártuk intézkedéseit, azonban Nagy Emil igazságügyminiszter sem tett semmit. Nagy Emil igazságügyminiszter (köz­beszól): Csak várjon! Györki Imre szerint a puccskísérlet annyira elő volt készítve, hogy sem­miféle külső támogatásra szükség nem is volt. Dőhmel vallomásából ki­tűnik, hogy arról is beszéltek a Sze­mere Körben, hogy a magyar puccsok „atyamesterét", Friedrich Istvánt is be kellene vonni. Akkor azonban arra a megállapodásra jutottak, hogy erre nincs szükség, mert az „atyamester" nélkül is megtudják csinálni, amit akarnak.­­­*1 srupert Rezső: Nem volt szükség, mert Friedrich nem volt véres pucs­­csista. Friedrich István: Csodálkozom, hogy nem fogtak le most. Propper: Ez az óhajtása még telje­sülhet. Györki: Nem szavazok abban a kér­désben, hogy megsértették a mentelmi jogot, vagy sem, a kiadatás mellett foglalok állást. Szakács Andor a következő szó­nok: A kormány — szerinte — szabály­szerűen járt el, amikor a tervezett puccsot megakadályozta és annak ér­dekében Ulain Ferencet letartóztatta. A további eljárásról azonban kizárólag a nemzetgyűlés tartozik gondoskodni. Idézi erre vonatkozóan a törvény sza­kaszát. A vádtanács túllépte hatáskö­rét, amikor nemzetgyűlési képviselő letartóztatása felett határozatot hozott, anélkül, míg a nemzetgyűlés a törvény rendelkezései értelmében nyilatkozha­tott volna ebben a kérdésben. Rubinek István: Ez tévedés. Szakács Andor: Meggyőződésem, hogy a kormány nem sértette meg Ulain mentelmi jogát. Hiszen közvet­len veszély esete forgott fenn, azonban helytelenül járt el, hogy rögtön a nemzetgyűlést nem hívta össze és nem kérte ki a kormány a nemzetgyűlés véleményét ebben az ügyben. A nem­zetgyűlés véleményét ebben az ügyben. A nemzetgyűlés elnöksége is felelős e tekintetben, mert neki kelltt volna a nemzetgyűlést összehívni. Idézi erre nézve a házszabályok megfelelő sza­kaszát. Szakács Andor azt indítványozza, h­ogy függesszék fel­­ lain mentelmi jogát, de a további fogvatartást azon­nal szüntessék meg. Indítványát írás­ban is beterjeszti. Azután Rakovszky István szólalt fel. Elfogadja Szakács Andor indítvá­nyát. Hajlandó Ulain mentelmi jogát felfüggeszteni, de konstatálja, hogy a képviselő mentelmi jogát megsértet­ték azzal, hogy lefogták és fogva tart­ják. Egyes részleteket idéz a belügy­miniszter tegnapi beszédéből és meg­állapítja, h­ogy a miniszter felfogása a megfigyeltetés dolgában teljesen té­ves. Az egyetlen, félig még épségben maradt alkotmánybiztosítékot, a men­telmi jogot meg kell őrizni. Magyarázza a bíróság eljárását a mentelmi ügyekben annak a bizonyí­tására, hogy Ulain fogvatartása jogta­lanul történt. A régi országgyűlés, amelyet pedig osztályparlamentnek neveztek, mindig a közszabadságokat nézte, ez sohasem a pártszempontokat. Az a meggyőződése, hogy sem a reak­ciós kormányzat idején, sem az úgyne­vezett osztályparlamentben annyi sé­relem a képviselők mentelmi jogán mint ma­ nem történt. Beniczky, aki annak idején maga ment el a rendőr­­ségre azzal, hogy úgy értesült, hogy Berlin, nov. 30. Stresemann, Kardoff, Albert dr. és Faarc, után egy hét alatt­ Németország ötödik kancellárjelöltje, Marx Vilmos, a centrumpárt elnöke fogja az új kor­mányt megalakítani. Mára már kész kormánylistát várnak tőle, amelynek egyik jelentősége, hogy Stresemann is, mint külügyminiszter, szintén részt vesz a kabinetben­ A szociáldemokraták nem vesznek részt Marx kabinetjében, de nem­­ is gördítenek akadályt az új kormány megalakulása elé. Berlin, nov. 30. A Marx-kormány létrejövetelét bizo­­­nyosra veszik. Megállapítható, hogy a­­ szociáldemokraták ezzel a kormány­alakítási akcióval szemben bizonyos jóakaratú semlegességgel viseltetnek, a német nemzeti párt pedig valószínű­leg egyik tagjával képviselve is lesz az új kormányban, melynek ilyenformán léte biztosítottnak látszik. Berlin, nov. 30. A lapok szerint Marx birodalmi­­gyűlési képviselő tegnap a késő éjjeli órákig a kormány megalakításán fá­radozott. Marx abból a gondolatból indult ki, hogy olyan kormányt ala­kítson, amely a fődolgokban a közép­pártokra támaszkodik, anélkül, hogy tulajdonképpen koalíciós kormány, volna és amely nincs összeköttetés nélkül a jobb- és baloldali irányban. Marx képviselő, hogy hidat építsen a német nemzetiekhez. Schiele német nemzeti képviselőhöz fordult, hogy őt a közélelmezési minisztérium átvéte­lére bírja. Schiele a párt országos szö­vetségének határozatától tette függővé döntését. Berlin, nov. 30. Herst képviselő, a német nemzeti néppárt elnöke, a birodalmi elnökhöz levelet intézett, amelyben kijelenti, hogy a parlamentáris szokások szerint az ellenzéki pártok egyikét kellett volna megbízni a kormányalakítással, a birodalmi elnök azonban ettől el­tért. ",A német nép túlnyomó többségé­ben a mostani kormányrendszertől való eltérést és jobboldalra való­st keresik, annak dacára, hogy maga je­lentkezett, mégis letartóztatták. Bethlen István gróf miniszterelnök: Azért keresték éppen, hogy letartóz­tassák. Rakovszky István: Nem érti a szo­cialisták állásfoglalását ebben a kér­désben. A szocialisták tartózkodnak a szavazástól, mert nem látnak tisztán a tettenérés dolgában. Rothenstein Mór: Bennünket nem lehet beugratni. Neubauer Ferenc (a szocialisták felé kiáltva): Én is a maguk jóvoltá­ból ültem börtönben. Rakovszky István: Ha valaki nem lát tisztán ilyen kérdésekben, akkor mindig a kisebbet, az enyhébbet kell választania. Ulain ügyében őt nem ve­zetik személyes szimpátiák, őt nem ér­dekli Ulain személye és csak az elvek és a törvények sérthetetlenége érdeké­ben­zólalt fel. Hozzájárul Szakács Andor indítványához, amely tökélete­sen kifejezi az ő felfogását is. Az elnök ezután napirendi javasl­tot lesz, mely szerint a Ház holnap, szombaton is ülést tart. A holnapi ülésen Ulain mentelmi ügyet fogják folytatólagosan tárgyalni. A mai ülés egynegyed három órakor ért véget, orientálódást remél. Ha a birodalmi­­ gyűlés nem képes ennek a néphangu­­latnak kifejezést adni, a birodalmi el­nöknek fel kell hatalmaznia az új kor­mányt a birodalmi gyűlés feloszlatá­sára. A német nemzetiek ilyen felté­telek mellett a kormányalakítás célj­á­­ból rendelkezésre állanának. A birodalmi elnök levelében azt vá­laszolta, hogy ha eltekintett attól hogy a két ellenzéki párt egyike bízza meg a kormány megalakításáá­val, úgy ez azért történt, mert meg­győződött róla, hogy a két párt egyike részére sem állott fenn a lehetősége­ annak, hogy a kormányt alkotmányos alapon alakítsa meg. Ezenkívül azt a benyomást szerezte hogy a német nemzetiek nem helyeznek döntő súly­t a vezetésre a kormányalakításnál. Kardorff képviselővel megegyezett, hogy a német nemzetieknek két fontos tárcát ajánl fel. Minthogy az a kísér­lete, hogy valamennyi pártból alakult pártok fölötti kormányt nevezhessél ki, meghiúsult, mindent megtette arra, hogy a polgári pártoknak a megegye­zésre irányuló tárgyalásait siettesse. A birodalmi elnök levele végül utal arra, hogy az elnök e tárgyalások meghiú­sulása után Marx képviselőt bízta meg középpárti kormány megalakításával. Berlin, nov. 30.­­Marx képviselőnek a kormányalakí­tás­ ügyében folytatott tárgyalásai an­­­­nyira előrehaladtak, hogy valószínűleg ma délelőtt befejeződnek.­­ Megalakul az új német Marx centrumpárti kancellárjelölt kabinetje. — Stiesemann is a kabinetben marad. — Az új kancellár megkapja a házfeloszlatás jogát. — Marx is felhatalmazási törvénnyel lép a bi­rodalmi gyűlés elé. — 71 szocialisták nem gör­dítenek akadályokat a designált kancellár elé. — Berlini tudósítónk telefon jelentése. —■ Szombat, 1923 december T. A német fizetőképesség megállapítása. Paris, nov. 30. A jóvátételi bizottság m­a délutáni három órai hivatalos ülését, amelyen a Matin szerint kizárólag a német fize­tőképesség megállapítására kikülden­dő szakértői bizottság kérdését beszé­lik meg, ma délelőtt megelőzi Barthou és Bradbury tanácskozása. Ha ennek során a kompromisszum lehetségesnek látszik, akkor francia részről igye­kezni fognak a két javaslatot össze­egyeztetni. Úgy látszik, hogy a meg­felelő formulát francia részről már előkészítették. .­­.

Next