8 Órai Ujság, 1924. január (10. évfolyam, 1-26. szám)
1924-01-30 / 25. szám
a kommunizmus után bekövetkezett bűncselekmények egy részének amnesztia adatott, amelyet sem a mai, sem más kormány nem vonhat vissza. Batitz Gyula: Valamennyien raboltak. Rukovszky Iván: Kérdem Peidl képviselő urat, vájjon csak ártatlan politikai bűnösök-e azok, vagy pedig gyilkosok? Hébert: Azokat felakasztották! Gaál Gaszton: Ki kellett menniük Oroszországba! (Nagy zaj a Ház minden oldalán.) Rakovszky Iván: A bűncselekmény már csak okozat volt. Batitz Gyula: Zsebórákat is csak hazafias felbuzdulásból loptak el? Felkiáltások a jobboldalon: Návayt miért gyiljolák meg! Nagy zaj. Griener Miklós: Akció reakciót szül! Rakovszky Iván: Ha az akkori hangulatot vesszük tekintetbe, megvallom, hogy gyakran a jogos önvédelem és megtorlás szellemétől vezetve a megengedett határon túlipentek, sőt gyakran ártatlanokat is sajtoltak, ezek megtorlások voltak, amelyek amunizmus következményéből élők, zavarodottságnak a következmei voltak. 'fássá,/ Károly: Tartós megzavarolsás! Várnai Dániel: Nagyon szomorú szer, de van miniszter úr, Rakovszky Iván (a szocialisták felé): Önök, amikor Szamuellyt emlegetik, Orgovánnyal jönnek elő, amikor Návay, vagy Hollán haláláról van szó, akkor Somogyi és Bacsó nevével jönnek. Erre meg kell jegyeznem, ha nem lett volna Szamuelly, nem lett volna Orgovány sem, ha nem gyilkolták volna meg Návayt és Hollánt, nem gyilkolták volna meg Somogyit és Bacsót sem. Rothenstein Mór: Nem lett volna Számuelly, ha nem lett volna háború. (Felkiáltások a szocialistáknál: /Íz egyik gyilkos éppen olyan, mint a másik! Nagy zaj.) Rakovszky Iván: Azt állították, hogy a kommunizmus létrejöttét a polgári elem gyávasága, hitványsága okozta, mert a polgárságnak másképpen kellett volna viselkedni. Hajós Kálmán: Károlyi Mihály volt az oka! Rassay: December 16-án hol voltak? Meskó Zoltán: Megvárták, míg a gesztenyét kikaparják! Felkiáltások a jobboldalon: Fényes László, Károlyi Mihály, Hock János, mind izgattak! Az elnök folytonosan rázza a csengőt, azonban a rendet csak nagy nehezen tudja helyreállítani. (Nagy zaj a baloldalon.) Rakovszky Iván belügyminiszter: Ezeket a sajnálatos cselekményeket a polgári társadalom tehetetlensége okozta, azé a polgári társadalomé, amely a polgári forradalom első napján meggyilkolta a polgárság első vezérét, Tisza Istvánt. (Nagy zaj a baloldalon.) Okozták azok a polgári elemek, akik a polgári forradalom után a polgárságot lefegyverezték, akik a polgári sajtóba belé fojtották a szót és akik a polgári társadalom mindennemű megnyilvánulását vagy szervezkedését megakadályozták. Okozták azok, akiket az „oktróbisták“ összefoglaló szóval szoktak megjelölni. Azok az oktróbisták, akiket a baloldal most kezd védelmezni és akik most könyökkel igyekeznek helyet szorítani maguuknak a magyar politikában! Közbekiáltások: Helyezzék őket vád alá! Rakovszky Iván belügyminiszter: Tisztelt Nemzetgyűlési Ezekben akartam foglalkozni azokkal a felhozott eseményekkel, amelyeket itt bizonyos oldalról túlzásba menő beállítással állandóan napirenden tartanak és azokkal a dolgokkal, amelyekkel itt újból és újból fel akarják kelteni az izgalma- ímt, újabb és újabb gyú-anyagot akarnak beledobni a közéletbe. (Helyeslés a jobboldalon, zaj a baloldalon.) — Ezek után áttérek a kommün után következett korszakra. A kormányt azzal vádolják, hogy azokat az attrocitásokat és sajnálatos eseményeket, amelyek megtörténtek, nem torolta meg a kellő erővel. Meg kell állapítani, hogy azok az események és atrocitások nemcsak szemben találták magukat a központi kormányzattal és a magyar nemzeti közvéleménnyel, hanem természetesen a kormány minden erejével arra törekedett, hogy azokat megakadályozza. Amikor azonban rejtekhelyeken, korcsmákban, kávéházakban összegyülekezett fantasztikus emberek, fantasztikus terveket szőnek és arra törekszenek, hogy elkerüljék az igazságszolgáltatást és miurán és hitványan elhárítják bűncselekményeik következményeit, ilyen esetekkel szemben természetesen a nyomozás a legnagyobb nehézségnél kellett hogy küzdjön és nagyon sok esetben nem vezetett eredményre. Gúnyos és fölényes hangon emlegetik a kormány egyes intézkedéseit, így például az Ulalmügyben folytatott eljárását. Hogyan képzeljük el, hogy a kormány felelősséget vállalhat az ország nyugalmáért és az ország rendjéért, ha azt kívánják tőle, hogy az ilyen terveztetések vagy pedig vélt karhatalmi megszervezkedés érdekében történt tanácskozások, megbeszélések fölött egyszerűen napirendre térjen? Amikor emberek összeülhetnek klubokban, kávéházakban, korcsmákban azzal, hogy ők magukhoz ragadják a hatalmat, akkor a kormánynak, amely felelős az ország rendjéért, mégis kötelessége velük szemben legalább a nyomozást és a megfelelő büntető eljárást folyamatba tenni. Amíg a képzelet szabad csapongását nem fogják megszüntetni, addig nem a kormány a felelős, hanem azok, akik védelmükbe veszik a rendbontókat. A nemzetvédelmi szervekről beszél ezután és leírja azt a helyzetet, amelyben az ország volt a forradalmak és a megszállás után, tehát akkor, amikor a nemzetvédelmi szervezetek megalakultak. Csak dicséret illeti azokat a kormányokat, amelyek honorálták a nemzet megvédésére történt jelentkezése-ket. De ez a munka immár felesle- , gessé vált, éppen azért nem is időszerű ma arról beszélni, hogy ezek az intézmények már létezésük által hibát követtek volna el. Ha hiba történt, úgy azt már csak akkor követték el, amikor ezek az alakulatok feleslegessé váltak és a letett eskü hatályát kiterjesztették és amikor a hatóságok az ellenőrzést már nem gyakorolták felettük, de ennek ellenére még mindig sokan ezen alakulatok tagjaiként szerepeltek. Annak idején ezeknek az alakulatoknak nagyobb mennyiségű fegyvert és lőszert osztottak ki. Azonban a kormány már hónapokkal ezelőtt intézkedett, hogy úgy a fegyvereket, mint a lőszereket hiánytalanul szolgáltassák be. Csakhogy akkor, amikor a fegyvereket kiosztották, ez a kiosztás nem a legpontosabb hivatali rigorozitással történt. Rotenstein Mór: Mindenki, aki gyilkolni akart, kapott fegyvert. Rakovszky Iván: Ez a kiosztás a legteljesebb jóhiszeműséggel történt és megállapítja, hogy ezek az intézmények nagyban hozzájárultak annakidején a konszolidáció megteremtéséhez. — Tudni kell mindenkinek, hogy elérkezett az az idő, amikor pa* rmeaoul már csak azoknak 1*het, akiket ez megillet Ha akik nem illeszkednek bele ebbe * rendbe, azokat feltétlenül elért a büntetés. — Az mondják az ellenzéken, hogy a kormányzat ilyen esetekben megakadályozta a gonosztevők megbüntetését. A kormány nevében megállapítja, hogy sem a kormánynak, sem a kormány bármelyik tagjának lelkiismeretét nem érheti ez a vád, mert senkinek a világon eszébe nem jutott, hogy bármely esetben megakadályozza a nyomozás munkáját és ha azt mondják, hogy a francia követség ellen elkövetett bűncselekmény után felsőbb vagy külföldi nyomásra folytattak erélyesebb nyomozást, ez csak dajkamese, mert ennek a merényletnnek a kinyomozása csak azért sikerül, mert besúgás történt, amelynek alapján a nyomozóhatóságnak módjában volt az összes merényleteknek a szálait felgöngyölíteni és a merényletek tetteseit sikeresen kinyomozni. — Ha ez a besúgás előbb történt volna, akkor az ország javára sokkal előbb is jutottunk volna ehhez az eredményhez. — Aki azt hiszi, hogy most még mindig harcra van szükség, az vegye tudomásul, hogy mindenféle harc megszűnt. Kötelességének tartja védelmébe venni a csendőrséget amelyet legerősebben támadtak. Rámutat arra, hogy minden időben ez az intézmény volt legelső közbiztonsági szerve az országnak. Peyer Károly: Azok verték össze Salgótarjánban a bányászokat. Reischl Richárd: Hevesen tiltakozik Peyer Károly megállapítása ellen, mire Peyer hangosan kiáltoz Reischl felé. Az elnök Peyer Károly rendreutasítja. Rakovszky Iván belügyminiszter az internáló táborokról beszél ezután. Azzal vádolják őt, hogy az internálás intézményével túlságosan rokonszenvez. A helyzet megvilágítására statistikát olvas föl, mely szerint 1922 júliusában az internáló táborban 202 politikai fogoly és 61 hazatérő, tehát összesen 273 fogoly volt. Az utolsó jelentés szerint politikai fogoly volt 45, hazatérő csupán 12, vagyis összesen 57. Azt hiszi tehát, hogy ezek a számok a legtisztábban mutatják a tábor fokról-fokra való likvidálását. Reméli, hogy ebben a tekintetben is gyors lépéssel haladunk a konszolidáció felé. Arra a kérdésre, hogy miért tartják fenn mégis ezt az intézményt azt választotta azért, mert ott olyan egyének is vannak, akiket dologházba kellene szállítani és ezeket elszállításukig ott kell tartani. Amikor még mindig nem lehetünk biztosak abban, hogy nem következik-e be valami nagyobb belső zavar, azt hiszi, hogy ezt az intézményt feloszlatni ma még korai volna. Támadják őt azért is, hogy a szervezkedési szabadságot mindjobban megnyirbálja. Az ellenkező demonstrálására a következő számadatokat olvassa fel. A szakszervezetek tagjainak száma 1919-ben 268 ezer volt. 1920- ban csak 217 ezer, 1921-ben 254 ezer, 1922-ben 293 ezer, 1923-ban már 323 ezer. A szakszervezeti tagok száma tehát óriási növekedést mutat, amiből egyáltaban nem lehet arra következtetni, hogy a kormány a szervezkedést megakadályozza. Tiltakozik az ellen, hogy a kormányzat kénye-kedve szerint kiutasítja az egyes bevándoroltakat. Sándor Pál legutóbb a kiutasításokról beszélt. Ez nem a kiutasítás, hanem a bevándorlás szabályozásának kérdése, amely kérdés már az 1903. V. t.*c. szabályozza. Sajnos azonban, ezt a régi bevándorlási törvényt nem tudni milyen okokból, nem respektálták. Ő nem adott fel titkos rendeteket a kiutasításokról, intézkedés csupán az összeírásról van, de ez sem a zsidókra vonatkozik, hanem az összes idegenekre. Remidele, amely a kiutasításról szól, több pontból áll és ezek szerint kiutasítandók: 1. azok, akik a társadalmi rend ellen elkövetett vétség miatt tíz éven belül elítéltettek, 2. akik gazdasági életünkre káros bűncselekmény miatt tíz éven belül elítéltettek, 3. azok akik nem tudják igazolni, hogy a közteherviselésben résztvettek, 4. akiknek rendes foglalkozásuk nincs, 5. akik elvonják a munkaalkalmat a belföldi munkásoktól, 6, akik a külföldiek részére előírt jelentkezési kötelezettségnek nem tettek eleget és hamis néven jelentették be magukat. Ezután a bizalmas rendelet után szükségessé vált két másik bizalmas rendelet is, az egyik, amely kimondja, hogy az idegenek inváziója tömeges jelenségnek látszik és azért a kiutasítás szigorúbban kezelendő és a másik amely a beköltözés időpontját szabályozza. Mindenkit válogatás nélkül el kell távolítani az országból, ha az olyan külföldi, akki itt az ország területén bűncselekményt követett el . Hogyan elelnőrizzük a bevándorlást, ha útlevél és hatósági ellenőrzés nélkül állandó beszivárgás történik! Csodálatos, hogy akadnak mégis, akik védelmükbe veszik azokat, akik ellen igyeljárni kívánunk. Nem vagyok hajlandó engedni ebben a kérdésben, mert ezt sülős, közérdekű kérdésnek tartom és nem vagyok hajlandó kiadni az egyedüli eszközt, amellyel az ellenőrzést gyakorolhatjuk. Batitz Gyula: Vonatkozik ez a müncheni csapatokra is? Rakovszky Iván belügyminiszter: Zsidókérdésnek aarják ezt feltüntetni, holott diplomáciai szempontból inkább lengyel kérdésnek tüntethető föl, mi pedig nem akarunk Lengyelországgal szemben barátságtalan cselekedeteket elkövetni. Nem lehet tisztán zsidókérdésnek föltüntetni, azonban sajnos, ebben az országban tömegmozgalomnak nevezhető beszivárgások elsőorban Galíciából és Keletporoszországból történnek és így a rendezés elsősorban a zsidó és lengyel állampolgárokat érinti. Ezek a mozgalmak az ország életét hátrányosan befolyásolják és éppen ezért kötelességünk teljes szigorral eljárni. Tudom, hogy miért fáj ez a kérdés egyes uraknak. Azért, mert amíg én itt állok ezen a helyen, a bevándorlás kérdésében nem lesz protekció, de nem lesz protekció a kiutasítandóknál sem. Nem tűrjük meg azokat, akik nem idevalók, nem adunk kegyelmet, de viszont nem engedem kiutasítani azokat, akiknek joguk van arra, hogy ott maradjanak. Egy új rendelet-anyagot most dolgozunk fel, amely a bevándorlás tártárgyában összefoglaló rendelkezéseket tartalmaz és igen rövid időn belül kiadjuk. — Az az érzése, hogy a legsúlyosabb események időszakán túl vagyunk. Úgy érzi, hogy virrad gazdasági helyzetünk, megerősödésünk hamar jönni fog és úgy érzi, hogy az az izoláltság, amelyben a nagyvilági nemzetekkel szemben ben állottunk, meg van törve s képessé tesz bennünket arra, hogy a nemzeti problémák terén is szebb jövőt készítsünk elő, ha a belső rend és a lelkek megnyugtatása terén is biztató továbbfejlődést alapozunk meg. Nagy tapssal és zajos tetszéssel fogadta a Ház a belügyminiszter szavait, majd Pesthy Pál elnök a pénteki ülésen történt egy közbeszólásért utólag rendreutasította Pekár Gyulát. Temesváry Imre előadó szólalt fel ezután, reflektálva felszólalásába- a vita alatt elhangzott összes kifogásokra különösen a pénzügyi természetű részletkérdésekre. Az elnök az Ülést 3 órához félbeszakítette. Déten 4 órakor Temesvári Imre előadó folytatja beszédét, T..., Az Ulain-ügy. I Szerda, 1921 január 30.o