8 Órai Ujság, 1924. március (10. évfolyam, 51-75. szám)

1924-03-01 / 51. szám

2 Kittig in gra­­bstartttr i stadion Isclu­sel. Testnevelési ügyi vita a Házban. A nemzetgyűlés mai ülése. — Saját tudósítónktól. — A nemzetgyűlés ma ülését tizenegy óra előtt nyitotta meg Pesthy Pál elnök. A napi­rend tárgyalása előtt bejelentette az elnök, hogy Nagy Vince megválasztatása miatt Barna László és társai panasszal éltek. A petíciót áttették az igazolási állandó bizottsághoz. A kisebbségi javaslaot harmadszori olva­sásban vita nélkül elfogadták, majd­­ folytatták a testnevelési alapról szóló törvényjavasl általános vitáját. Kéthly Anna az első szónok. Nem hinné, hogy volna cél, melynek keresztülvitelére szívesebben adnának a szocialisták anyagi eszközöket, mint éppen a testnevelés. He­lyesli a törvényjavaslat céljait, de hangoz­tatja, hogy a munkásságnak elsősorban szo­ciális és egészségügyi védelemre van szük­sége. Kényszersportolás nem járhat ered­­ménnyel. Az anya- és csecsemővédelmet kell kiépíteni. Gondoskodni kell a megélhetés­ről és szociális védelemről s azután a mun­kásság olyan anyagot adhat a sportnak, mely eredményes talaj lehet a művelésre. Nem tartja helyesnek, ha a munkásság szá­mára kötelezővé tennék a sportolást. A le­hetőségt­ kell megadni mindenkinek a sportolásra A javaslatot nem fogadja el. Ezután Petrovácz Gyula következett: Kéthly Anna nyilván megfeledkezett ma­gyar női voltáról, amikor azonosítja magát a szociáldemokrata ideológiával és vallás­ellenes kijelentéseket tesz. Örömmel üdvözli a javaslatot, amelyet a kultuszminiszter oly ragyogó idealizmussal indokolt meg tegnap. A javaslatot elfogadja. A következő felszólaló Rothenstein Mór: — Visszautasítja Petrovácz ama meg­jegyzését, melyet beszéde elején Kéthly Annára tett. Kifogásolja, hogy a javaslat vallási tekintetben különbséget tesz és kife­jezi azt az aggodalmát, hogy a testnevelési tanács nem fogja a munkásság érdekeit is képviselni. Erkölcstelennek tartja, hogy a tanács anyagi alapját a bookmakerek adó­zása fogja szolgálni. Azt­ jelenti ez, hogy ezzel a fogadó irodák olyan polcra emel­kedtek, amelyen senki többé nem támad­hatja a lóverseny körüli erkölcstelenséget. Szilárdan hisz a kultuszminiszter jóhisze­műségében, de még­sem fogadja el­­a javas­latot. Gömbös Gyula szólal fel ezután. Olyan kérdést érint a most tárgyalt javaslat, amely kérdésnél lehetnek párt­szempontok és eltérések a neanzeboditás tagjai között. Sajnálja, hogy a törvényt egyszer már levették és két év múlva lát­ták csak ismét szükségét a testnevelési ta­nácsnak. Nem az a lényeg, hogy a fővá­rosban túracsapatokat neveljünk, hanem az, hogy a testnevelést a vidékre is elplán­tálj­uk Itt nem arisztokraták neveléséről van szó, hanem tömegek sportjáról, tehát közel áll a javaslat a szociáldemokraták­hoz és amelyet nyugodt lélekkel megsza­vazhatnak. Feleslegesnek tartja a külföldi furáikat és olimpiádokat akkor, amikor a vidéken még semmi sem történt a sport te­rén. Azt szeretné, ha például a vidéken is legalább 25 MAC-ot létesítenének a buda­pesti anyaegyesület céltudatos vezetésével. Higiénikus berendezkedés nélkül nem lehet helyesen keresztül vinni a sport fejleszté­sét. Igazat ad Stob­ensteinnak abban, hogy fürdőket kell létesíteni. A vidéki sportegye­sületeket fejleszteni kell. Pakots József: A belügyminiszter sem hagyja jóvá a munkás-sportegyesületek alapszabályait. Gömbös Gyula : Én sokkal szívesebben látnám a munkásokat sportegyesületekben, mint szakszervezeti gyűléseken. (Zaj a szocialistáknál.) Vanczál­ János: A szakszervezet gazda­sági kérdésekkel foglalkozik. Hogy jön ez a sporthoz? Gömbös Gyula: Helyesli a miniszter állásfoglalását a Stadion kérdésében s mi­után biztosítékot lát a javaslatban a sport hathatós fejlesztésére, a javaslatot elfo­gadja. Várnai Dániel a következő szónok. Sajnálja, hogy nem fogadhatja el a ja­vaslatot, de a végrehajtási utasítás intézke­déseivel nem ért egyet Nem tartja helyes­nek, hogy a totalizatőrnél a három száza­lék forgalmi adót elengedték, s ezáltal keve­sebb összeg jutott a testnevelés céljára. Ki­fogásolja, hogy nemzeti ajándékot kérnek a lovaregyletek, amikor az új versenypá­lyához ötszázmilliós aranykorona költség­gel építendő műutat kérnek. Ez enyhén mondva, szemtelenség a lovaregylet részé­ről. Elnök a szónokot rendreutasítja. Várnai Dániel: A bukmékerek fokozot­tabb megadóztatását sürgeti. Ezzel azután mód lenne arra, hogy a testnevelés kiépí­tésének előkészítése megtörténhessék. Kö­telezővé tenni a testnevelést anélkül, hogy az intenzív sportolás előfeltételei meglen­nének — nem okszerű.­­ Adatszerűen vázolja a munkásság egész­ségügyi viszonyait és határozati javaslat­ban kéri az eredeti rendelet végrehajtási utasítás elejtését A javaslatot csak abban az esetben fogadja el, ha javaslatát elfo­gadják. Karaffiáth Jenő :­­­­ Kijelenti, hogy a javaslatnak semmiféle politikai célja nincs, az egyedül a magyar közönség leromlott egészségi állapotát akarja helyreállítani. A sportban politikai differenciák nincsenek és a munkásság is tökéletesen kiveheti részét a tanács munká­jában. Abban az érzésben, hogy a mun­kások tízezrei állanak mögötte a sport álta­lánosításának dolgában, a javaslatot elfo­gadja. A következő felszólaló Dlnich Ödön. Arra kéri a szociáldemokratákat, kap­csolják ki a politikát ebből a javaslatból, mert az semmilyen rendelkezésében nem szolgálja a politikát. Különbséget kell tenni a testedzés és a sport között. A javaslat nem sportoltatni akar, hanem a sportra előkészíteni, testet edzeni. Amíg csak test­edzésről van szó, addig nincs vetélkedés. Az olimpiád tekintetében osztja Gömbös Gyula felfogását és rámutat arra, hogy a külföldre csak azokat küldjék, akik való­ban reprezentálni tudják a magyar színe­ket. A testnevelés nemzetivé tétele azt je­lenti, hogy az összes sportágakból kiválo­gatják és ápolják a magyar viszonyokat és temperamentumnak megfelelő sportokat. A jvaslatot elfogadja. A hozzászólások után £a­nta Spiss Lampéeth 5é~5*. A szép Venezia egyik szül­­ei homályos, halszagú utcájában árulgatta képeit, szob­rait é­s egyéb valódi művészettel hamisított régiségeit az öreg signore Tizianissimo. Még ez a neve sem volt valódi. Úgy ragadt rá, hogy valaki képeinek eredete után ér­deklődött, a mindig mosolygó öregtől ren­desen ezt a választ kapta: — Tiziano, signos, Tizianissimo! Csak egyetlen kép volt a boltjában, amelyről őszintén bevallotta, hogy az nem Tizián. De azért erre volt a legbüszkébb és somfa­i áron meg nem vált volna tőle. E kép címe: „A rózsás rőz­s ott függött a kis bolt főhelyén, mintegy cégérül. Dusán viruló testű, gyönyörű velencei nőt ábrá­zolt a XVIII. század derekának jellegzetes viseletében. A nő földön elterülve fekszik a képen, a Doge-palota remekművű árkád­jai alatt. Két fehér halomba duzzadó keb­léből — a selyemruha felszakítva — véko­nyan szivárog a piros vér ... Egyik felől finomművű kis tőr hever mellett a földön, a másik oldalán hervadozó piros rózsa ... Az egyik márványoszlophoz sápadt, fájdal­mas arcú ifjú támaszkodik .. A háttérben egy fekete gondola siklik tova a Canal Grande felé, rajta zordon nézésű sisakos­kardos ember... Ennek a különös képnek történetét szí­vesen és szapora szóval elmesélte vevőinek signore Tizianissimo (becsületes nevén egyébként Pietro Santini), én is tőle hal­lottam. *­­ — Hát úgy volt az uram, —­ mesélte az öreg egy régi szép júliusi napestén, —■ hhogy egyszer, jó másfélszáz éve már, va­lami holdvilágképű, parókásfejű német ér­kezett ide Bécsiből. Az a hír járta róla, hogy az osztrák császárné kolmestere, vagy valami nagyrangu udvari thentrumi em­ber. Sok pénze volt, az bizonyos. Nappal a piazzán, a templomokban, este a szerená­­táikon egyre az aszonynépet vizsgálta. Kü­lönösen a fiatal signorékat és signoriná­­kat Abban az időben Catina Santini volt Venezia legszebb leánya. Nem azért mon­dom, uram, mert a mi famíliánkból való. De nézze meg ezt a képet (itt a rózsás nőre mutatott), még igy holtan is ... hát még életben! Tizenhatéves volt s a Compania di Bucintoróban énekelt. Egy szegény ördög, valami Lombardi nevű piktor udvarolt neki életre-halálra. Catina sem idegenke­dett tőle, mert szemre való forróvérű le­gény és geniális művész volt. Második Tiziánt jósoltak belőle. Hát egy este a szerenáján meglátta és meghallotta a parókás német Catinát — micsoda hangja volt annak a leánynak uram . . . úgy csengett, mint a legfinomabb mulat­ós üvegharang! Egy marék aranyat dobott neki — mert Catina szokás szerint maga járt bárkáról-bárkára a honoráriumér, — és valamit súgott a fülébe. És másnap este — la donna e mobilét Catina Santini nem jelent meg a szerenáján. Sehol sem jelen­t meg többé Veneziában ... És a pa­rókás fejűt sem látta többé senki. Senki sem tudta, hova tűnt a szép Santini-leány és mi lett belőle? Azt azonban mindenki látta, mi lett a szegény Lombardiból. Nem Tizian lett, hanem részeges naplopó, kö­­zön­séges kocsmatöltelék. Ez lett belőle, uram! Múlt az idő s egy szép napon titok­zatos fekete bárka suhant végig a Canal Granden és a Doge-palota előtt kötött ki. A bárkából zord nézésű, fényes sisakú ka­­toraféle ember egy gyönyörű fiatal hölgyet segített a partra. Nem a leggyöngédebben. A hölgy szinte felszisszent a kemény mar­kolástól és a partról villámló szemmel kiál­tott vissza a sisakosra: — Engem elhurcolhattatok, hanem a rózsám, az ott maradt! Majd eljön az utá­nam, aki a rózsát adta és visszavisz! — Hopp, sapperlot! — bökött a fejé­hez erre e sisakos. — Azt csaknem elfe­ledtem. Tarsolyába nyúlt és egy hervadozó ró­zsát húzott elő. — Itt a rózsája, signorina! — kiáltotta gúnyosan és a virágot messze kihajította a Doge-palota árkádjai alá. A hölgy élesen felsikoltott és mint va­tám­i eszevesztett rohant a virág után. — Csakugyan az ... hát visszaküldte . . . rebegte megsemmisülten, ahogy fel­emelte a rózsát. Éppen akkor támolygott arra Lombardi, a „részeges piktor“ (már csak igy nevezte az egész város), valamelyik csapszékből jött s egy borízű ledér nótát dudorászott. A hölgy megpillantotta őt... tör villant a ke­zében és holtan rogyott a hideg márvány­­lapra ... Lombardi átfúrta magát az összeverődött tömegen, hirtelen kijózanodott, a ledér­nóta ajakára fagyott . . . mintha gyökeret vertek volna a lábai, egyszerre megállt és nézte... nézte a gyönyörű­ holttestet, amint piros meleg vére csendesen patak­zott a hideg fehér márványkőre .. . Majd az egyik oszlophoz tántorodva görcsösen zo­kogni kezdett: — Catinám ... édes, szép Catinám ... hát így jöttél vissza ... Mi lett belőle?... mi lett belőlem!... Most már mindenki felismerte a halott­ban a szép Santini Catinát, a Bucintoro egykori kis primadonnáját .. Jöttek a hatóság emberei és elvitték a szép halottat­ A San­ Marco camponyején megkondultak bánatosan a harangok és a Bucintoron akkor este elnémult a dal... lombardit ezentúl nem lehetett a csap­székekben látni, a piazzán se, sehol. Be­zárkózott a műtermébe és dolgozott. Egy képet festett. Mikor a kép készen volt, el­küldte az Akadémia kiállítására, ő maga pedig kiment a temetőbe és Catina sírján szivén szúrta magát... A kép megnyerte az Akadémia nagydíját és Lombardi vég­rendelete értelmében a Santini-család bir­tokába jutott. Apáról­ fiára, nemzedékről­­nemzedékre szállt. Nagy­ pénzeket ígértek már érte, de nem adtak. Most itt van én nálam R­ecco signore! ... Én sem adom el­ Nincs az a kincs, amiért megválnék tőle, — végezte elbeszélését az öreg és mint jó üzletember mindjárt hozzá tette, egy másik pókhálós képre mutatva: — Hanem itt van egy pompás Tiziano, uram, ezt ajánlhatom. Tizianissimo! * Signor Tizianissimo elbeszélését hitték is az emberek, nem is. Én magam is csak olyanformán voltam vele, amíg nemrégi­ben a XVIII. századbeli bécsi udvari élet egyik krónikásának a diáriumában a kö­vetkező feljegyzést nem találtam: „Tegnap este a szép Santini kisasszony énekelt a Gluck és Metastasio új operájában. Olyan szépen énekelt, ahogyan még soha. Annyi tapsot és virágot kapott, amennyit még soha Sajnos, a signorina — akit újabban némely zabolátlan pletyka nyelvek a trón­örökös főherceg az őfenségével hoztak méltatlanul hírbe — arra a meggondolat­lan vakmerőségre vetemedett, hogy egy rózsaszálat felkapva a színpadról, egyene­sen a főherceg úr páholyába hajított... Őfensége, mint olyan fiatal és lovagias cavallr, kegyesen mosolygott a kisasz­­szonyra, de a felséges császárné és ki­rálynő, aki szintén jelen volt az előadáson, oly na­gy haragra lobbant, hogy a kisasz­­szonyt a rózsájával együtt, rendőri kíséret­tel ma visszautaztatta szülővárosába, Ve­­neziába.. •“ „A rózsás nő“ történt!-- úgy látszik, még­­m egészen hamisított. o .6 fouu­sflíj Szombat, 1924 március 1. ," Kiebelsberg Künn sut ku fősínt niszisz szólalt fel. — Ez a vita megmutatta — mondott... — hogy igenis vannak kérdések, amelyek­ben nincsenek nézeteltérések az egyes pár­tok között még akkor sem, ha a hozzászó­lások nagy része ellenzéki alapon történik. A hozzáintézett kérdésekre röviden kíván válaszolni. A végrehajtási utasítást teljesen átalakították, ahogyan Györki képviselő kívánta. Gömbös Gyula felszólalására azt válaszolta, hogy mindent meg­tesz abból a célból, hogy a tanácshoz szükséges anyagi alapot előteremtse. A stadion kérdését ille­tően a legnehezebb a megfelelő térség meg­választása. Sajnálja, hogy akkor, amikor az első nagyobb városszabályozási munkákat vé­gezték, erre nem voltak tekintettel Azt a kérdést is intézték hozzá, hogy hogyan képzeli ő a sport demokráciáját. Ez a fo­galom azt jelenti, hogy a sport jótékony hatását ki kell terjeszteni a nép minden rétegére Nem lehet vita tárgya az, hogy a vidéket kikapcsolják ebből a mozgalomból különösen akkor, amikor mögötte egy ag­rár érdekű kormánypárt áll. A javaslatért­­ teljes felelősséget vállal, hiszen úgy rende­leteit, mint törvényeit személyesen szokta készíteni. Nem áll az, hogy a javaslat bü­rokratikus volna és sajnálja, hogy Várnai Dán­el a Lovaregyletről sértő kijelentéseket tett. A képviselő úr nyilván elfelejtette, hogy mennyire fontos nemzeti ügy a lóte­­ny­sztés és csak természetes, hogy erre a célra bizonyos költségekre és­ adminisztra­tív összegekre van szüksége az egyesület­nek. A testedzésnek nagy közegészségügyi jelentősége van, mert jobb a prof­earis, mint a betegség.­­ A legtöbbet hangoztatott kérdés az volt, hogy miért nem foglalnak helyet a szociáldemokraták is a testnevelési tanács­ban. Erre azt a választ adja, hogy ez tel­jesen a szociáldemokratákon múlik. Ha teljesen kikapcsolják az egyoldalú osztály­politikát és az egyesületekbe is az általános nemzeti alapra helyezkednek, semmi aka­dálya nincs annak, hogy részt vehessenek a tanács irányító munkájában. Ez áll az ifjúmunkások testnevelésére is. Tagadja, hogy álrmily vallási tendencia volna a ja­vaslatban. Kegyelettel emlékezik meg Ge­­rendayról, akitől a tanács felállításának gondolata ered és elfogadásra ajánlja a ja­vaslatot. A Ház elveti Várnay Dániel határozati javaslatát és általánosságban elfogadja a testneve­lési tanácsról szóló törvényjavaslatot. Ugyancsak elfogadta a javaslatot hoz­zászólás nélkül részleteiben is. Az elnök ezután napirendi indítványt tett s javasolja, hogy a Ház szerdán tartsa leg­közelebbi ülését. Farkas István szólal fel, azt kérve, hogy a Ház ne szerdán, hanem holnap is tartson ülést, amelynek egyetlen napirendi pontján a drágaság és az annak megakadályozására szolgáló kérdések sze­repeljenek. Farkas István fölszólalása után Bethlen István gróf miniszterelnök emelkedik szólásra. Az elnök napirendi indítványát fogadja el azzal a megjegyzéssel, hogy a drágaság­gal kapcsolatos kérdéseket az ellenzék a pénzügyi javaslatok tárgyalásánál is meg­vitathatja. Arra a föltevésre, hogy a kor­­­­mány a drágasággal nem foglalkozik és le­törése érdekében semmit sem tesz, az a megjegyzése, hogy egyetlen kormánynak sem lehet hivatása, hogy bérminimumokat állapítson meg. Úgy tudja egyébként hogy a legtöbb helyen a magánvállalatoknál is megtörtént a fizetések méltányos emelése. Felkiáltások a baloldalon. Akkor rosszul van értesülve a miniszterelnök úr! Bethlen István gróf miniszterelnök: Úgy tudom hogy a legtöbb üzemben folyamat­ban vannak a tárgyalások. Az index-rend­szert illetőleg pedig változatlanul fenn­tartja már régebben kifejtett álláspontját. Bartos Andor és Pakots József, valamint Perlaky György felszólalásai után a Ház az elnök napirendi indítványát fogadta el nagy többséggel. Az ülés fél 3 órakor ért véget. Ügyvédire, jogi alapvizsgákra, szigorlatokra, aló készítünk • egyzetbenne vidékre in. Pro* •»Doktup SzoufaRh-Szeminarium, Budapeet,IV Vaczi ucca 51.

Next