8 Órai Ujság, 1924. április (10. évfolyam, 76-83. szám)

1924-04-01 / 76. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hónapra 30.000 korona, negyedévre 90.000 korona Egyes szám ára hétköznap 2500 K, vasárnap 2000 K Külföldre az előfizetés kétszeresét számítjuk Ára Ausztriában: hétköznap 2000 osztr. korona, vasárnap 2500 osztr. korona Felelős szerkesztő: Dr. NADÁNYI EMIL­­ SZERKESZTŐSÉG: VIII., RÖKK SZILÁRD­ UTCA 4. SZÁM Telefon: József 105—00, J. 105—01, J. 105—02. KIADÓHIVATAL: VIII.KER., JÓZSEF­ KÖRÚT 5. SZÁM Telefon: József 43, J. 53, J. 63, József 23—84. E­gl Sfech­il. írta Géza. Gróf Andrássy Gyula szava termé­szetesen nem maradhatot ki az ország nagy válságából. A szó meg is illeti, nemcsak születése és apja nagy neve jogán, hanem egyéni tehetségénél, ki­emelkedő politikai műveltségénél és ama szerepnél fogva is, amelyet egy nagy korszakfordulónál az ország éle­tében ját­szott. Mit mond tehát a ke­mény szanálási javaslatokhoz és mit ahhoz az előtérbe tolt nyomorult tak­tikai kérdéshez, hogy az ellenzéknek szabad-e e obstrukcióval megtámadni e javaslatokat. A válasz valóban meglepő. Ő ugyan gyengélkedése miatt nem mehetett el a pártok szombati vegyes konferenciá­jára, azonban lájbzsurnáljában sietett kijelenteni, hogy az ellenzék obstruk­­ciója tévedés volna. A közvéleményt, szerinte, ez nagyon fölizgatná, pedig enélkü­l is elég hisztériás állapotban van. „Amellett — úgymond — lehet, hogy az obstrukció magára a köl­csönre is káros befolyást gyakorolna." Andrássy véleménye tehát ezúttal tárgyilag véve, tökéletesen fedi a való­ságot, ami igazán meglepő. Nehogy azonban a meglepetéstől valakinek va­lami baja legyen, hírlapi nyilatkoza­tába olyan egyéni indoklást szőtt bele, amiben nemcsak egész politikai múlt­jának végzetessége tükröződik vissza, hanem államférfim egyéniségének ama belső elem­tmondása is, amelyről tisz­telői és jóakarói körében is az az álta­lános vélemény, hogy nélküle boldog emlékezetű atyja nagyságáig bitt volna fölemelkedni, általa azonban hazájának sokkal többet ártott, mint amennyi elégtételét találta benne ő maga. And­rássy szerint ugyanis az ellenzék obstrukciója nem önmagában véve volna hiba és tévedés , hiszen az egy­kori koalíciós obstrukciók katasztro­fális következményei ma már ismere­tesek —­ sem pedig azért volna tévedés, mivel a mindenféle módon agyongyöt­­rött ország egy ilyen véres parlamenti operációba okvetlenül belepusztulna, hanem csak azért, mivel ilyen rövid idő alatt egy elkésett ellenzéki koalíció már nem tudna a kölcsönnel egyenlő értékű pénzügyi programmot létre­hozni.. A kölcsönt pedig pusztán csak negatív módon megakadályozni az el­lenzéknek, — amint ő mondja — „nincs érdekében". A tárgyilag helyes véleménynek te­hát egyénileg fölötte helytelen indoka van. Ki ne ismerné föl benne ugyanazt a gróf Andrássy Gyulát, aki a világ­háború katasztrófájának félelmes kö­zeledését tudva is, csak azért ellenezte 1918 elején a hazaáruló összeesküvésen rajtaért gróf Károlyi Mihály elfogását, mivel az „mártírt csinálhatna" ebből a pártvezérből, amint azt a nemzetgyű­lésen Andrássy 1921 május 31-én vi­lágosan maga is megmondta. És ki ne ismerné föl benne ugyanazt az örök tagadásba elmerült luciferi államférfiut, akinek módszeréről emlékezve Bethlen 1922 március 11-én az egységes kor­mánypárt miskolci nagygyűlésén a maga tapasztalata gyanánt is említette föl Tisza Istvánnak még életében tett azt a kijelentését, hogy ahányzsor kar­ját a produktív cselekvésre fölemelte, azt mindannyiszor megfogta gróf And­rássy Gyula. Ebben is, másban is, min­denben ugyanaz a belső összeütközése a cselekvésnek és indokainak. És mindenütt ugyanaz az ellentmondás az ország sürgető nagy érdeke és a maga belső forró indulatai közt, amelyek a magáén kivil a felelősséggel cselekvő politikai vezér cselekvéseit is bénítot­ták és inkább indokaik által lettek a demagóg fölforgatások fölbujtóivá, mint­ kifejezett tartalmuk által. Íme, mint mindig, most sem úgy szól Andrássy horoszkópja, hogy a háború­­vesztés, a két forradalom, a román hadjárat, a trianoni béke, az azóta le­telt négy meddő esztendő szörnyű kö­vetkezései és Hegedűs Lóránt hamar megbukott kísérletei után egészen bi­zonyos, hogy az ántant támogatása nélkül semmiféle belső „pénzügyi terv" meg nem ment többé bennünket, tehát obstrukciót ezért nem szabad csinálni és nem másért, hanem úgy szól, hogy jaj de jó volna most is épp, úgy koalí­ciós obstrukcióval öklelni föl gróf Bethlen Istvánt, mint ahogyan egykor gróf Tisza Istvánt felökleltük! Andrássy még mindig a régi, aki fölött Magyarország végzetének sötét holló­ évei nyomtalanul röpültek el, így tehát beígért szanálási beszéde elé sem lehet valami nagyobb érdeklődéssel te­kinteni. Azt fogja adni most is, ami „fényében van." Nyilatkozatának csak egyetlen kijelentése bír valóban vi­gasztaló értelemmel. Az, hogy nincs többé pártja és egészen egyedül áll. A bankok a mai napon befizették a valutakulcsim­ejűseget. A gyáripar is megkezdte a kölcsönelőíag folyósítását. — PH igaz aralka Zsafos kereskedelmi miniszter és a nagybankok vezetőinek afférjából. A TÉKE ma délett újabb ülést tartott. — Saját tudósítónktól. — A 8 Mai Újság vasárnapi számában el­sőnek emlékezett meg részletesen arról a konferenciáról, amely Korányi Frigyes báró pénzügyminiszternél folyt le a n­ag­v bankok vezető képviselőivel. A konferen­cián, mint ismeretes, a részvé­ny-vagyon­­vál­tság ügyéről volt szó és ezzel kapcso­latban a bankvezérek előterjesztették a TÉBE memorandumát, amely állást foglal a részvény-vagyonváltsággal szemben. Az értekezleten­ később megjelent Walkó Lajos kereskedelmi miniszter és a bankve­zérek előtti kijelentette, hogy egyes tanok olyan híreket közölnek, amely szerint a nagy bankok vezetői junkuimba kívánják hozni a valuta­kölcsön ügyét a részvény­­vagy­onváltsággal. Ő a maga részéről — mondotta a ke­reskedelmi miniszter — ez ellen a terv el­len tiltakozik. Figyelmeztette a bankok képviselőit, hogy ettől állj­anak el és fel­kérte őket, hogy a kölcsönt az eredeti terv szerint hétfőn bocsássák, az állam rendel­kezésére. A kereskedelemi miniszter az­után még rövid ideig benn időzött a terem­ben, majd később eltávozott, mert a mi­nisztériumban volt dolga. Mindössze ennyi igaz abból az állítólagos afférból, amelyről a lapokban hírek láttak napvilágot. Affér, vagy komolyabb nézet­­eltérés nem volt a bankvezérek és a keres­kedelmi miniszter között, és így­­természe­tesen az sem igaz, hogy Ullmann Adolf báró Bethlen István gróf miniszterelnöktől ma elégtételt kért a kereskedelmi miniszter állítólagos sértegetéseiért. Tény az, hogy a miniszter állást foglalt a valuta kölcsönelőleg befizetése miatt és az értekezleten erélyesen tiltakozott az ellen, hogy a részvény vagyon váltság ügyét a valuta kölcsönelőleg befizeté­sétől függővé tegyék. A TÉBI2 vasárnap délelőtt Ulmanni Adolf báró elnöklésével ülést tartott, ame­lyen megjelentek az összes nagybankok ve­zetői és amelyen beszámoltak a pénzügy­­miniszternél folytatott tanácskozásról. Ull­mann Adolf báró hosszabb beszédet mon­dott a TÉBE vasárnapi ülésén, amelyen részletesen foglalkooztt a, pénzügyminisz­ternél tartott konferenciával. A jelen volt nagybankok vezetői szólaltak fel azután és a rész­vény vagyonváltság ügyével, valamint a valu­takölcsön kérdésével foglalkoztak beszédeikben. A 8 Órai Újság munkatársa ma délben érdeklődött mértékadó helyen a va­luta­­kölcsönelőleg ügyének állásáról és azt az információt kapta, hogy a valutakölcsönelőleget a bankok a mai nap folyamán befizették. A köl­­csönelőleg befizetését m­egkö­lték már a gyárvállalatok is. Hir szerint a nagyobb gyárak már a mai napon eleget tettek fizetési kötelezettségeik­nek, amelyet a valutakölcsönelőlegből ma­gukra vállaltak és a kisebb üzemek is még ennek a hétnek elején lefizetik a kölcsön­­előleget. A kölcsönelőleg folyósítása körül sem­miféle fennakadás nem történt és az az­­ előlegkffér, amelyről hírt adtak egyes lapok, egyáltalán nem befolyá­solja és nem is befolyásolhatja a köl­­csönelőleg folyósítását. A Takarékpénztárak és Bankok Egyesü­lete egyébként ma a kora délutáni órákban újabb­ gyűlést tartott. Délután egynegyed kettőkor kezdődött meg az ülés, amelyen I­lmann Adolf báró elnökölt és amelyen a következők vettek részt: Madarassy Beck Marcell báró, Éber An­ tal., Krausz Simon, Ernyei Károly, Fehér Miksa, Kovács Géza, Székely Ferenc, Hor­váth Lipót, Nyulászi János, Kornfeld Pál­­báró, Szászy György, Imrédi Béla, Kresz­ Károly. A gyűlésen kizárólag a részvény vagyon­vált­áásg ügyével foglalkoztak. Ullmann Adolf báró rövid elnöki megnyi­tóbeszéde után széleskörű vita indult meg a részvény vagyonváltság ügyében. Vala­mennyi felszólaló az ötszázalékos részvény­­vagyonváltság ellen foglalt állást és hangoz­tatták, hogy semmiképen sincs helyén az az álláspont, mely szerint a részvénytársa­ságokat eddig kevésbbé vette igénybe az ál­lam, mint a földbirtokososztályt és hogy a földadóból jelentősen nagyobb összegek folytak be, mint a részvénytársaságok adó­jából. Az ülésen konkrét határozatot nem hoztak és abban állapodtak meg, hogy a tanácskozást holnap folytatják és a hol­napi nap folyamán fognak határozni a ban­kok arról, hogy hogyan ■ és milyen eszkö­­­ zökkel foglaljanak állást az ötszázalékos részvény vagyonváltság ügyében. I steril uisjütleetis vertte és revein felett­istül szavaz­tál­ meg a Mi­ségtrt. Az ellenzék teljes kimerülésig folytatott obstrukció után törvénytelennek jelentette ki a kormány eljárását és elhagyta a szkupsinát. Jö­­­­g Belgárd, márc 31. Pasics negyvennyolc óráig tartó ülés után az ellenzék részvétele nélkül egy óra alatt megszavaztatta Jugoszlávia költség­vetését.­­Az elnök izgalmas jelenetek után fölállással és ülve maradással szavaztatott és így fogadtatta el hozzászólás nélkül a költségvetést. Szombaton reggel óta tartott a vita, melynek során megpróbálták az ellenzéket megbékíteni, amely tudvalévően azért obstruálta meg a kormányt, mert a Ra­­dics-párti képviselők mandátumát nem akarták verifikálni. Pasics megüzente az ellenzéknek, hogyha nem akadályozzák meg a költségvetés megszavazását, ő sem fogja ellenezni a további mandátumok iga­zolását. Mivel azonban erre nem akart biztosítékot nyújtani, az ellenzék folytatta az ellenállást. 1 - *-M A további vita során éles szóváltás tá­madt Grisicsenics ellenzéki képviselővel, akire Vracsics rárohant és arculütötte. Erre óriási kavarodás támadt, a képviselők egy­másra rohantak és revolvereket rántottak elő. A verekedőket nagy nehezen tudták­ szétválasztani. Közben a király magához kérette Pasi­­csot és az ellenzék vezérét, de megegyezést ő sem tudott teremteni. Vasárnap reggel az ellenzéki képviselők­ deklarációt olvastak föl és valamennyien elhagyták a termet. Ezután ejtették meg egy, óra alatt a költségvetés megszavazását. Az olasz költségvetés három milliárd deficitet mutat. Róma­, márc. 31. Az olasz pénzügyminiszter közlése szerint a költségvetési hiány, amely az 1922—23. évben mintegy öt milliárd volt, három mil­­liárdra csökkent.­­ '­v

Next