8 Órai Ujság, 1924. április (10. évfolyam, 76-83. szám)
1924-04-01 / 76. szám
ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hónapra 30.000 korona, negyedévre 90.000 korona Egyes szám ára hétköznap 2500 K, vasárnap 2000 K Külföldre az előfizetés kétszeresét számítjuk Ára Ausztriában: hétköznap 2000 osztr. korona, vasárnap 2500 osztr. korona Felelős szerkesztő: Dr. NADÁNYI EMIL SZERKESZTŐSÉG: VIII., RÖKK SZILÁRD UTCA 4. SZÁM Telefon: József 105—00, J. 105—01, J. 105—02. KIADÓHIVATAL: VIII.KER., JÓZSEF KÖRÚT 5. SZÁM Telefon: József 43, J. 53, J. 63, József 23—84. Egl Sfechil. írta Géza. Gróf Andrássy Gyula szava természetesen nem maradhatot ki az ország nagy válságából. A szó meg is illeti, nemcsak születése és apja nagy neve jogán, hanem egyéni tehetségénél, kiemelkedő politikai műveltségénél és ama szerepnél fogva is, amelyet egy nagy korszakfordulónál az ország életében játszott. Mit mond tehát a kemény szanálási javaslatokhoz és mit ahhoz az előtérbe tolt nyomorult taktikai kérdéshez, hogy az ellenzéknek szabad-e e obstrukcióval megtámadni e javaslatokat. A válasz valóban meglepő. Ő ugyan gyengélkedése miatt nem mehetett el a pártok szombati vegyes konferenciájára, azonban lájbzsurnáljában sietett kijelenteni, hogy az ellenzék obstrukciója tévedés volna. A közvéleményt, szerinte, ez nagyon fölizgatná, pedig enélkül is elég hisztériás állapotban van. „Amellett — úgymond — lehet, hogy az obstrukció magára a kölcsönre is káros befolyást gyakorolna." Andrássy véleménye tehát ezúttal tárgyilag véve, tökéletesen fedi a valóságot, ami igazán meglepő. Nehogy azonban a meglepetéstől valakinek valami baja legyen, hírlapi nyilatkozatába olyan egyéni indoklást szőtt bele, amiben nemcsak egész politikai múltjának végzetessége tükröződik vissza, hanem államférfim egyéniségének ama belső elemtmondása is, amelyről tisztelői és jóakarói körében is az az általános vélemény, hogy nélküle boldog emlékezetű atyja nagyságáig bitt volna fölemelkedni, általa azonban hazájának sokkal többet ártott, mint amennyi elégtételét találta benne ő maga. Andrássy szerint ugyanis az ellenzék obstrukciója nem önmagában véve volna hiba és tévedés , hiszen az egykori koalíciós obstrukciók katasztrofális következményei ma már ismeretesek — sem pedig azért volna tévedés, mivel a mindenféle módon agyongyötrött ország egy ilyen véres parlamenti operációba okvetlenül belepusztulna, hanem csak azért, mivel ilyen rövid idő alatt egy elkésett ellenzéki koalíció már nem tudna a kölcsönnel egyenlő értékű pénzügyi programmot létrehozni.. A kölcsönt pedig pusztán csak negatív módon megakadályozni az ellenzéknek, — amint ő mondja — „nincs érdekében". A tárgyilag helyes véleménynek tehát egyénileg fölötte helytelen indoka van. Ki ne ismerné föl benne ugyanazt a gróf Andrássy Gyulát, aki a világháború katasztrófájának félelmes közeledését tudva is, csak azért ellenezte 1918 elején a hazaáruló összeesküvésen rajtaért gróf Károlyi Mihály elfogását, mivel az „mártírt csinálhatna" ebből a pártvezérből, amint azt a nemzetgyűlésen Andrássy 1921 május 31-én világosan maga is megmondta. És ki ne ismerné föl benne ugyanazt az örök tagadásba elmerült luciferi államférfiut, akinek módszeréről emlékezve Bethlen 1922 március 11-én az egységes kormánypárt miskolci nagygyűlésén a maga tapasztalata gyanánt is említette föl Tisza Istvánnak még életében tett azt a kijelentését, hogy ahányzsor karját a produktív cselekvésre fölemelte, azt mindannyiszor megfogta gróf Andrássy Gyula. Ebben is, másban is, mindenben ugyanaz a belső összeütközése a cselekvésnek és indokainak. És mindenütt ugyanaz az ellentmondás az ország sürgető nagy érdeke és a maga belső forró indulatai közt, amelyek a magáén kivil a felelősséggel cselekvő politikai vezér cselekvéseit is bénították és inkább indokaik által lettek a demagóg fölforgatások fölbujtóivá, mint kifejezett tartalmuk által. Íme, mint mindig, most sem úgy szól Andrássy horoszkópja, hogy a háborúvesztés, a két forradalom, a román hadjárat, a trianoni béke, az azóta letelt négy meddő esztendő szörnyű következései és Hegedűs Lóránt hamar megbukott kísérletei után egészen bizonyos, hogy az ántant támogatása nélkül semmiféle belső „pénzügyi terv" meg nem ment többé bennünket, tehát obstrukciót ezért nem szabad csinálni és nem másért, hanem úgy szól, hogy jaj de jó volna most is épp, úgy koalíciós obstrukcióval öklelni föl gróf Bethlen Istvánt, mint ahogyan egykor gróf Tisza Istvánt felökleltük! Andrássy még mindig a régi, aki fölött Magyarország végzetének sötét holló évei nyomtalanul röpültek el, így tehát beígért szanálási beszéde elé sem lehet valami nagyobb érdeklődéssel tekinteni. Azt fogja adni most is, ami „fényében van." Nyilatkozatának csak egyetlen kijelentése bír valóban vigasztaló értelemmel. Az, hogy nincs többé pártja és egészen egyedül áll. A bankok a mai napon befizették a valutakulcsimejűseget. A gyáripar is megkezdte a kölcsönelőíag folyósítását. — PH igaz aralka Zsafos kereskedelmi miniszter és a nagybankok vezetőinek afférjából. A TÉKE ma délett újabb ülést tartott. — Saját tudósítónktól. — A 8 Mai Újság vasárnapi számában elsőnek emlékezett meg részletesen arról a konferenciáról, amely Korányi Frigyes báró pénzügyminiszternél folyt le a nagv bankok vezető képviselőivel. A konferencián, mint ismeretes, a részvény-vagyonváltság ügyéről volt szó és ezzel kapcsolatban a bankvezérek előterjesztették a TÉBE memorandumát, amely állást foglal a részvény-vagyonváltsággal szemben. Az értekezleten később megjelent Walkó Lajos kereskedelmi miniszter és a bankvezérek előtti kijelentette, hogy egyes tanok olyan híreket közölnek, amely szerint a nagy bankok vezetői junkuimba kívánják hozni a valutakölcsön ügyét a részvényvagyonváltsággal. Ő a maga részéről — mondotta a kereskedelmi miniszter — ez ellen a terv ellen tiltakozik. Figyelmeztette a bankok képviselőit, hogy ettől álljanak el és felkérte őket, hogy a kölcsönt az eredeti terv szerint hétfőn bocsássák, az állam rendelkezésére. A kereskedelemi miniszter azután még rövid ideig benn időzött a teremben, majd később eltávozott, mert a minisztériumban volt dolga. Mindössze ennyi igaz abból az állítólagos afférból, amelyről a lapokban hírek láttak napvilágot. Affér, vagy komolyabb nézeteltérés nem volt a bankvezérek és a kereskedelmi miniszter között, és ígytermészetesen az sem igaz, hogy Ullmann Adolf báró Bethlen István gróf miniszterelnöktől ma elégtételt kért a kereskedelmi miniszter állítólagos sértegetéseiért. Tény az, hogy a miniszter állást foglalt a valuta kölcsönelőleg befizetése miatt és az értekezleten erélyesen tiltakozott az ellen, hogy a részvény vagyon váltság ügyét a valuta kölcsönelőleg befizetésétől függővé tegyék. A TÉBI2 vasárnap délelőtt Ulmanni Adolf báró elnöklésével ülést tartott, amelyen megjelentek az összes nagybankok vezetői és amelyen beszámoltak a pénzügyminiszternél folytatott tanácskozásról. Ullmann Adolf báró hosszabb beszédet mondott a TÉBE vasárnapi ülésén, amelyen részletesen foglalkooztt a, pénzügyminiszternél tartott konferenciával. A jelen volt nagybankok vezetői szólaltak fel azután és a részvény vagyonváltság ügyével, valamint a valutakölcsön kérdésével foglalkoztak beszédeikben. A 8 Órai Újság munkatársa ma délben érdeklődött mértékadó helyen a valutakölcsönelőleg ügyének állásáról és azt az információt kapta, hogy a valutakölcsönelőleget a bankok a mai nap folyamán befizették. A kölcsönelőleg befizetését megkölték már a gyárvállalatok is. Hir szerint a nagyobb gyárak már a mai napon eleget tettek fizetési kötelezettségeiknek, amelyet a valutakölcsönelőlegből magukra vállaltak és a kisebb üzemek is még ennek a hétnek elején lefizetik a kölcsönelőleget. A kölcsönelőleg folyósítása körül semmiféle fennakadás nem történt és az az előlegkffér, amelyről hírt adtak egyes lapok, egyáltalán nem befolyásolja és nem is befolyásolhatja a kölcsönelőleg folyósítását. A Takarékpénztárak és Bankok Egyesülete egyébként ma a kora délutáni órákban újabb gyűlést tartott. Délután egynegyed kettőkor kezdődött meg az ülés, amelyen Ilmann Adolf báró elnökölt és amelyen a következők vettek részt: Madarassy Beck Marcell báró, Éber An tal., Krausz Simon, Ernyei Károly, Fehér Miksa, Kovács Géza, Székely Ferenc, Horváth Lipót, Nyulászi János, Kornfeld Pálbáró, Szászy György, Imrédi Béla, Kresz Károly. A gyűlésen kizárólag a részvény vagyonváltáásg ügyével foglalkoztak. Ullmann Adolf báró rövid elnöki megnyitóbeszéde után széleskörű vita indult meg a részvény vagyonváltság ügyében. Valamennyi felszólaló az ötszázalékos részvényvagyonváltság ellen foglalt állást és hangoztatták, hogy semmiképen sincs helyén az az álláspont, mely szerint a részvénytársaságokat eddig kevésbbé vette igénybe az állam, mint a földbirtokososztályt és hogy a földadóból jelentősen nagyobb összegek folytak be, mint a részvénytársaságok adójából. Az ülésen konkrét határozatot nem hoztak és abban állapodtak meg, hogy a tanácskozást holnap folytatják és a holnapi nap folyamán fognak határozni a bankok arról, hogy hogyan ■ és milyen eszkö zökkel foglaljanak állást az ötszázalékos részvény vagyonváltság ügyében. I steril uisjütleetis vertte és revein felettistül szavaztál meg a Miségtrt. Az ellenzék teljes kimerülésig folytatott obstrukció után törvénytelennek jelentette ki a kormány eljárását és elhagyta a szkupsinát. Jög Belgárd, márc 31. Pasics negyvennyolc óráig tartó ülés után az ellenzék részvétele nélkül egy óra alatt megszavaztatta Jugoszlávia költségvetését.Az elnök izgalmas jelenetek után fölállással és ülve maradással szavaztatott és így fogadtatta el hozzászólás nélkül a költségvetést. Szombaton reggel óta tartott a vita, melynek során megpróbálták az ellenzéket megbékíteni, amely tudvalévően azért obstruálta meg a kormányt, mert a Radics-párti képviselők mandátumát nem akarták verifikálni. Pasics megüzente az ellenzéknek, hogyha nem akadályozzák meg a költségvetés megszavazását, ő sem fogja ellenezni a további mandátumok igazolását. Mivel azonban erre nem akart biztosítékot nyújtani, az ellenzék folytatta az ellenállást. 1 - *-M A további vita során éles szóváltás támadt Grisicsenics ellenzéki képviselővel, akire Vracsics rárohant és arculütötte. Erre óriási kavarodás támadt, a képviselők egymásra rohantak és revolvereket rántottak elő. A verekedőket nagy nehezen tudták szétválasztani. Közben a király magához kérette Pasicsot és az ellenzék vezérét, de megegyezést ő sem tudott teremteni. Vasárnap reggel az ellenzéki képviselők deklarációt olvastak föl és valamennyien elhagyták a termet. Ezután ejtették meg egy, óra alatt a költségvetés megszavazását. Az olasz költségvetés három milliárd deficitet mutat. Róma, márc. 31. Az olasz pénzügyminiszter közlése szerint a költségvetési hiány, amely az 1922—23. évben mintegy öt milliárd volt, három milliárdra csökkent. 'v