8 Órai Ujság, 1924. június (10. évfolyam, 106-128. szám)
1924-06-01 / 106. szám
, V /A Vasárnapi szám ára 2000 K 1/ cCtt/ Budapest, 1924^^ JJJéma ELŐFIZETÉSI ÁRAK Egy hónapra 40.000 korona, negyedévre 120.000 korona Egy szám ára kedd kivételével 2000 K, kedden 3000K Külföldre az előfizetés hétszeresét számítjuk Ara Ausztriában, hétköznap 2000 osztr. korona, vasárnap 2500 osztr. korona SZERKESZTŐSÉG: VIIL, RÖKK SZILÁRD UTCA 4. SZÁM Telefon: József 105—00, J. 105—01, J. 105—02. Felelős szerkesztő: Dr. NADÁNYI EMIL KIADÓHIVATAL, VIH. KER., JÓZSEF KÖRÚT 5. SZÁM Telefon: József 43, J. 53, J. 63, József 23-84. Sajtószabadság. írta Mikszáth Kálmán. Egyik régi és tisztelt alakja a magyar hírlapirodalomnak e lap hasábjain Különvélemény címen szólt hozzá a sajtónovellához. Szavának súlyát az is fokozza, hogy mellesleg egyike az ország legelső sajtójogászainak. Már ezért sem tanácsos vele polémiába kezdeni. Nem is ahhoz jelentek be különvélemény, amit megirt, mert azt legnagyobb részben magam is aláírom, hanem ahhoz, amit meg nem irt, mert úgy érzem ez adja meg azt a házast- melyen egy egészséges sajtóreform felépülhet. Aki azt hirdeti, hogy az a sajtójogrend és sajtórendészet, amelynek életében tehetetlenül kellett nézni azt, hogy a lapok egy része sikeresen végrehajtsa a frontok szétzsillesztését; előkészítse Tisza István megöletését; egy maroknyi kalandor had kész prédájává gyúrja a magyar közvéleményt, aki azt hirdeti, hogy ez a sajtórend egy fabatkát sem ért, csak nyitott ajtókatdönget a higgadtan gondolkodó magyar közvéleményben. Aki kimondja azt a szót, hogy egyszer s mindenkorra véget kell vetni azoknak a sajtóviszonyoknak, amelyek egyes orgánumok tűrhetetlen garázdálkodását jelentik a köz- és magánélet legbecsesebb javaiban, az ellenkezésre csak a hipokrízis vértelen- de annál hangosabb szólamaiban találhat. De amilyen mértékben igaz mindez, épp oly kevéssé szolgálhat mentségül, hogy hevenyészett vagy felületes rendszabályok alkotásával a sajtóra oly bilincseket verjünk, amelyek a sajtó becsületes részének fájnak, ellenben galád részének nem szegik kedvét a további garázdálkodásra. Nem az a cél, hogy a sajtót agyonüssük, nehogy ártani tudjon, de hogy a sajtót vissza tudjuk adni önmagának, hogy önerejéből vethesse ki magából azt, ami benne egészségtelen és káros. Sohasem tartoztam azok közé, akik a jelszavaknak, szólamoknak kelleténél nagyobb jelentőséget tulajdonítanak, de azok közé sem, akik azt tartják, hogy puszta törvényekkel nagy szerves intézményeket lehet életrehívni. A közszabadságot, sem a maga teljében, sem egyes megnyilvánulásaiban proklamálni nem lehet. Soha, sehol azt egy nemzet sem kapta ajándékba. Ahol meg van, nemzeteknél, népeknél, az hosszú, fáradságos és céltudatos munka és generációk fegyelmezésének eredménye. Ez áll a választójogra, az egyesületi szabadságra, a sajtószabadságra. A szabadság legnagyobb biztosítéka a fegyelem; legtökéletesebb megnyilvánulása a rend. A fegyelmet lehet a népbe hatalmi intézkedésekkel belenevelni, a rendet lehet törvényes szankciókkal alátámasztani. De a szabadságot nem lehet hatalmi szóval elrendelni. Az ilyen szabadság önmagát fojtja meg, mint ahogy önillagát fojtotta meg Magyarországon minden szabadság, szólásszabadság, egyesületi szabadság, sajtószabadság, mert nagy hűhóval csak proklamálták azokat, de elmulasztották előfeltételeikről gondoskodni. Ezért nincs sok igaz magva annak a szólamnak, hogy a sajtónovella gúzsba köti a sajtószabadságot. Én Magyarországon nem ismerem az igazi sajtószabadságot. Ahol minden tudatlan kalamáristulajdonos milliók nevében leckézteti Európa államférfiait- ahol minden bárgyú rágalom a nyomtatott betű varázsával büntetlenül mérgezi a közlelket, ahol minden alantas inszinuáció vagy gyilkos beállítás szemérmetlenül kérkedik a névtelenség immunitásában, ott a sajtó nélkülözi az etnikai alapot. Etnikai alap nélkül pedig nincs szabadság, csak szabad garázdálkodás. Ezért a sajtószabadságért, ami itten kifejlődött, egy könnyet is alig érdemes ejteni. De azért a sajtószabadságért, ami nincs meg, de amelyet meg kellene teremteni, semmiféle áldozat sem volna túl magas. Megérné, hogy a sajtó munkásai megbarátkozzanak a fegyelemmel, az etnikai önkorlátozással, az ildomosság követelményeivel. Megérné, hogy a kormány több gondot fordítana a sajtószabadság előfeltételeinek megteremtésére, semmint a sajtókellemetlenkedések megfenyítésére. I. igazságügyi voltság látszattail ellopna a Klévi sajtószakánál, s megkezdték a sztrájkjogról szóló szakasz tárgyalását. — Saját tudósítónktól. — A nemzetgyűlés igazságügyi bizottsága ma délelőtt folytatta Plátry György elnöklete alatt és Mikoválusi Jenő előadásában a büntetőnovella javaslatnak részletes vitáját. A vita legnagyobb részét, a nyolcadik, úgynevezett sajtószakasz megtárgyalása töltötte ki, amelyhez elsőnek Klipért Rezső szólott. Kupert Rezső kifogásolta, hogy a sajtó útján, vagy nyilvánosan nagyobb szabású, bár nem együttlévő személyek előtt történt bűncselekményre való felhívás, vagy izgatás, mint felhajtás lesz büntetve. A javaslat szerint két évig terjedhető fogházzal büntetik az illetőt már akkor is, ha az izgatás eredménytelen marad. Kifogásolja a szakaszt, amely alkalmas arra, hogy politikai szempontból egyeseket üldözni, akkor, ha valaki az izgatás kitüntettét önkényesen jelenti fel az illetőt. Farkas Tibor jelezte, hogy sok szempontból fog a plénum előtt a sajtószakaszhoz hozzászólni, de belátja a szakasz feltétlen szükségességét. Benedek János nagyon sajnálatosnak tartja, hogy a sajtószakaszokat a büntetőnovellába beillesztették, mert a 48-as törvényalkotás úgyis megállpította már azt a jogrendszert, amely a sajtójog eddigi kerejeit irányította. Ha a kormány ezt a szakaszt úgy hajtaná végre, mint ahogy politikai tekintet nélkül végrehajtandó volna, nem emelne kifogást. Azonban azt látja, hogy az utóbbi esztendőkben a sajtó útján elkövetett izgatásokat nem torolták meg és bizonyos sajátságos irányzatok szabadon űzhették játékukat, amivel szemben a kormánynak nem volt módja eljárni. Nagy hibának tartja, hogy az esküdtszék intézményét elejtették az igazságszolgáltatásból. Pakots József, aki nem tagja a bizottságnak, de ma szintén megjelent a bizottság ülésén, külön engedélyt kért az indítványtételre. A vita során azt indítványozta, hogy a nyolcadik szakaszt teljesen töröljék a javaslatból. Indítványát azzal okolta meg, hogy , az izgatást, amely a Btk. 171. szakaszában tökéletesen precizírozva ,van és bizonyos kategóriába foglaltatik a minősítések szerint, itt olyan önkényesen állítja be a javaslat, hogy a bírói mérlegelésnél ez a mindenkori politikai és kormányzati felfogás szerint igazodhatik. Ez a szakasz veszedelmes üldözésekre adhat alkalmat Egyébként azt kéri,hogy a sajtószakaszt vegyék ki a novellából és új sajtótörvénytervezettel jöjjön a kormány, olyan tervezettel, amelyet a jogászi körök és a sajtó érdekeltségei előzetesen, alaposan megtárgyaltak. Az elnök figyelmeztette Pakots Józsefet, hogy ilyen indítványt az általános vita során egy ízben már elutasított a bizottság és nem engedte meg az indokoláson túlmenő kritika megtételét. Horváth Zoltán módosítást ajánl a szakaszhoz és pedig azt kéri, hogy az „izgat" és „izgatás“ szavakat hagyják ki. Erre ráézve indítványt is terjeszt be. Elmondja, hogy a közigazgatási hatóságok hiányos értelmezése könnyen izgatásnak minősíthet politikaigyűlésen olyan nyilatkozatokat is, amelyek tulajdonképpen nem terjednek túl a jogos kritika határain. Ilyen eset történt nemrégen Kiskunfélegyházán ahol Szeder Ferencet beszéde közben, amelyben kritizálta a szanálási törvényt, a rendőrtisztviselő azzal akasztotta meg, hogy az izgaásnak ilyen nemét ne folytassa. El lehet tehát képzelni, hogy egy olyan rendőrisztviselő, akinek még kevesebb a judiciuma, miindenben fog még izgatást látni. Östör József föltétlenül szükségesnek tartja, hogy a sajtószakaszt a maga teljes egészében elfogdják. Konkrét esetet említ arról, hogy a szakasz hiánya folytán bizonyos bűncselekményeket nem lehetett helyesen megfogni és megtorolni. Hajós Kálmán szintén a szakasz meghagyása mellett nyilatkozott. A maga részéről szívesebben kihagyta volna a sajtószakaszt és külön törvény formájában hozta volna a parlament elé. De minthogy erről most már szó sem lehet, a szakasz elfogadását ajánlja. Rasay Károly szólalt föl ezután a sajtószakaszhoz. Az izgatásra vonatkozó,lag csak akkor járulhatna hozzá a javaslatban tervezett módosításhoz, ha az igazságügyi kormányzat be tudná bizonyítani, hogy az eddigi büntetőtörvények nem tudják kellőleg megvédeni az állami és társadalmi rendet. Ezt azonban aligha tudná állítani az igazságügyminiszter. Nemcsak maga a büntetőtörvénykönyv védi egész rendszerével a törvényeket, a társadalmi rendet, a társadalmi osztályokat és a hitfelekezeteket, de hozzájárul a védelemhez még az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló törvény is, amely azzal a rendelkezéssel, hogy bünteti azt is, aki valamely bűncselekményre vezeti mozgalmat kedvezményez, vagy szervez, egyúttal bünteti magának a gondolatnak a megszületését is. Amikor azt látjuk tehát, hogy nincs szükség arra, hogy az izgatásnak mesteri tökéletességgel felépített rendszerét a büntető törvénykönyvben ilyen durva, incidentális rendelkezéssel keresztül törjük, továbbá látjuk, hogy a tervezett szakasz a legmesszebbmenő visszaéléseknek nyit utat, feltétlenül azt kell kérni a minisztertől, hogy az egész szakaszt vegyék ki a novellából. • . . Nem lehet bevenni a törvénykönyvbe, hogy ezeket a bűncselekményeket „sajtó útján vagy egyébként nyilvánosan" lehet elkövetni. Utal arra, hogy a judicatura kezd már odáig fejlődni, hogy a vasúti kupékban beugratott személyek beszédét nyilvánosság előtt elhangzott izgató kijelentések által elkövetett bűncselekménynek minősítik. Ami pedig azt illet, hogy nem együtt, egyszerre jelenlevő személyek előtt is lehet elkövetni izgatást, ez teljesen ellenkezik a törvénykezés szellemével. Például felhozza, hogy sokan vannak, akik a detronizációs törvényt és ennek jogosult voltát kétségbe vonják. Ha már most elegendő, hogy nem gyülekezet, hanem több együtt nem levő személy előtt tett ilyen kijelentésekből is megállapíthatják az izgatás tényálladékát, be fog következni az a helyzet, hogy igen magas állású urak is meg fognak ismerkedni az új törvény új szankcióival. A bizottság a felszólalások után a büntetőnovella sajtószakaszát változatlanul fogadta el. Ezután áttért az Igazságügyi bizottság a sztrájkjogról szóló szakasz tárgyalására. Farkas Tibor indítványozta, hogy a szóval való bántalmazásról szóló szöveget vegyék ki a javaslatból, a bizottság azonban az eredeti szöveget fogadta el. A szakaszhoz hozzászóltak Farkas István és Szakács József is. Ez utóbbi a szakasz rendelkezéseinek szigorítását kérte. Kassai Károly felszólalásában indítványozta, hogy a szövegbe illesszék bele ajogtalan szót is. A miniszter honorálta a módosításra vonatkozó kérelmét, úgy hogy a szaasznak ez a mondata következőképen fog hangzani: „Csak az büntethető, aki a szakaszban körülírt cselekedetet jogtalanul követte el. A bizottság ezután elfogadta Hajós Kálmánnak egy indítványát is, amely a munkaadó megbízottjának felvételére vonatkozik. .4. igazságügyi bizottság ülése délután két órakor ért véget s azt keddn délután öt órakor folytatják. -i