8 Órai Ujság, 1924. június (10. évfolyam, 106-128. szám)

1924-06-01 / 106. szám

2 Iforgalom az attbiztási kötvények valorizálása Miben­ — Saját tudósitónktól. — Közel egy éve annak, hogy a 8 Órai Újság felszólalt a részvényesek és kistőkéseknek védő egyesületbe szervezkedése mellett, de a felszólalásnak nem lett gyakorlati ered­ménye. Holott, ha egy évvel ezelőtt léte­sült volna az az egyesület, amely a részvé­nyesek és értékpapírtulajdonosok érdekei­nek védelmét tűzi ki programjául, sok kis tőkés menekült volna meg a tőzsdézés sze­rencsétlen következményeitől. Most újra aktuálissá lett a szervezkedés az igazság­­ügyminisztérumban folyó valorizációs an­kétek folytán. Minálunk eddig csak a kése­delmes adósok teljesítettek kötelezettséget, valorizáltak, — no meg az adókat és kincs­tári illetékeket, — de a kölcsönkötvények, záloglevelek és életbiztosítási kötvények de­valválásával nem törődött senki. A záloglevélkibocsátó intézetek imponáló nyugalommal sorsolják ki zálogleveleiket és a 10.000, az 1000 és 500 aranykoronáért eladott záloglevelet — melyek értéke a mai zürichi jegyzés szerint 200 milliónak, 20 milliónak és 10 milliónak felel meg — tíz­­ezer, egyezer és ötszáz papírkoronáért vall­ják be. Ugyanezt cselekszik az életbiztosító társaságok, amelyek a 10.000 koronás élet­biztosítási kötvényeket, amelyek a biztosí­tási díj részleteit javarészben béke­koro­nákban fizették be, tízezer mai koronáért akarják beváltani. Kormányintézkedés ezideig nem történt erre vonatkozólag, holott Ausztria és Né­metország már példát szolgáltatott. Ausztriában elhatározták az elaggott, a hadikölcsönjegyző és­ egyéb járadéktulaj­­donosoknak állami kártalanítását. Német­országban pedig kimondották a zálogleve­lek és életbiztosító­i kötvények 15—20%-os valorizálását. Ausztriában és Németországban, a rész­vényesek és kisfülkések védő szövetségei szorgalmazták a kormányoknál a valori­zálást és ezek mintáján indítják meg a magyarországi valorizációs mozgalmat. Tegnap széleskörű értekezlet volt ebben az ügyben, mely kimondotta, hogy sürgő­sen megalakítja a „Részvényesek, Értékpa­pír és Biztosítási Kötvénytulajdonosok Egyesületét" (Rébe), amely a kormányhoz és a nemzetgyűléshez intézendő memoran­dumokkal iparkodik napirendre tüzelni — a tönkrement ki­stőké­sek­ érdekében a záloglevelek és életbiztosítási kötvények valorizálásának kérdését. Az alapítók értekezlete dr. Halász Lajos miniszteri tanácsos ügyvédet bízta meg az előkészítés irányításával. Hűvösvölgyi Parkszanatórium­­„ Hidegkuti-út 78. Telefon: 50- 37. Bel- ée idegbetegek és üdülők részére hízókul*a Szobák teljes ellátással (napi ötszörös elsőrangú étkezéssel) jun. 20-ig már 10 arany kor.-ért. Tíznapos pünkösdi üdülés átalányárban! A nyári idényre előjegyzéseket 1*2 arany­értó!, még elfogadunk. Heti rigmus* — Énere a fővárosról. — Azt meg kell adni: csüggedetlen Halad a maga utján Bethlen, S csak rossz-máj nem ismeri el, Hogy utitársa: a siker. ...... . •****■' Minek hiánya annyit ártott: Szervezte az, egységes pártot, M*Mr — bár ha van tán sok hiánya Nem egy próbát már jól kiálla. És egy bő vágyat hogy betöltsön: Fáradt, futott é­s meg lett a kölcsön. És hogy pótoljon „nagy harang'‘-ot: Csinált egy­ kis „Nemzeti Bank“-ot. v . Feleljen most már bárki, kérdem: Mindez vájjon nem fényes érdem? Biz az lett volna akkor is, ha Nem állt jón gátul annyi Scylla. i -i&SSitElk -..- 'U' fj mi sem lohasztja Bethlen n fersz­ét —-. Most uj nagy fába vág a fejszét- ‘-UiS A magyarságnak erdejében A főváros e nagy fa éppen.­­ Mily bölcs, amit Bethlen kimondott: —­ Az egységes polgári frontot ■ Teremtse meg a közös lista. Mert másképp: jő, a cucilista! Polgári rend — ez kell nekünk, Ha nem lesz meg, hát elveszünk. Mindig rossz elv a radikál — jDe nálunk,­­és most: _készhit­ál. Mert ugy lehet csak talpra állnunk, Ha közös „plattform“-ot találunk. Amelyen egi­ szent eszményt szolgál Minden erkölcsös magyar polgár. Hazánknak baja oly temérdek, Hallgasson hát az osztály-érdek - Valit vállhoz, és fogjon kezet Minden osztály s felekezet. * ' .A­ Fővárosban ez fő dolog. Mert ország szive itt dobog. S ha szívben van a kóranyag. Minden erők megbomlanak. » 'kg Bethlen — látszik — jó diagnoszta, Sok baj okát napfényre hozta. S hiogy elkerüljük a halált. . •? Sok orvosságot is talált. §r. '•* Ez az uj terv is jó recept —• *»§:, Ha városházán is teremt \ Mérsékelt, bölcs, tisztes többségéi: Kevesbedik a seb, mely éget. . • \fp$, ■‘ipf­f'a-.svtff ■■ iM:': 'A­ gyülölség —■ a m­elynek lángja A szikrákat még egyre hányja — Szűnjék meg jobb és bal felől, Nem várva, hogy ki megy elöl. •­Ha enged Wolff is, Fábián is — A jó megoldás megvan már is. Hisz mindkettő derék magyar — Mért csattogjon hát bősz agyar?: t› *• ο■)£?* Törik-szakad, bárhogy, de itt Csináljanak „treuga Dei‘‘-t. Tán veszt mindkét fél igaza — De nyer bizonnyal: a haza. y­'\ , 17. 1.! -■** dypic. D Vasárnap, 1924 június 6. ) A Gyermektu­tás Egyesület az lnt­ernasionál Éva tanítja a m­unkátgysrnii Siesst. PH az igazság Kéthly Anna interpellációjában ? — A pisíszentőrinci Kirándulás.­­ A tanfelü­gyelőságek az Egyesület romaoiú munkájáról. — Saját tudósitónktól. — A Ház szerdai ülésén Kéthly Anna nem­zetgyűlési képviselő egy igen hangzatos interpellációt intézett a belügyminiszterhez a ,,Magyarországi Munkások Gyermekbarát Egyesületének a hatóságok által való üldö­zése tárgyában.“ Élénként színezett pana­szában előadta, hogy egyesületük erzsébet­­falvai napközi otthonának felfüggesztésével 108 gyermek maradt gondozás nélkül, hogy a pestszentlörinczi csoport meg sem­ alakulhatott és sok egyéb sérelmet sorolt fel. Kéthly Anna interpellációjával, panaszai­val kapcsolatban, a 8 Órai Újság munka­társa utánajárt a Munkások Gyermekbarát Egyesülete ügyeinek s illetékes szakembe­rek információi alapján megállapította, hogy a nevezett csoportok betiltását az állam eminens érdeke parancsolta. Mert a gyermek nemcsak a szülő kincse, hanem a nemzeté is és magától értetődő állam­érdek, hogy az új nemzedék, a zsenge ifjú­ság nevelése, irányítása ne nemzetközi alapon, hanem hazafias és vallásos alapon történjék. Hogy pedig a Munkások Gyermekbarát Egyesületének működése mennyire nem hazafias és nem vallásos, azt jellegzetesen mutatja éppen a Kéthly Anna által is em­lített pestszentlőrinci csoport. Pestszentlő­­rincen ugyanis az törént, hogy a tanító egy ízben azt az utasítást adta a gyerekeknek, hogy vasárnap reggel 9 órakor jöjjenek az iskolába, honnan együtt mennek majd a tem­plomba. A Gyermekbarát pestszentlő­rinci csoportvezetője, egy asztalosse­géd, ezzel szemben azt parancsolta meg, hogy vasárnap reggel 9 órakor ne az iskolában gyülekezzenek, mert templom­ozás helyett kirándulni men­nek. így is történt s a gyermekek az Internacionale éneklésével kerülték el a templomot. Kézen­fekvő, hogy a derék magyar gyermekeknek ilyen módon ifjúmunkássá való mérgezését az illetékes pedagógiai és közigazgatási hatóságok tétlenül nem néz­ték s megakadályozták a csoport további működését. Ez a betiltás természetesen nagyon fájt a szocialistáknak, mert hiszen az egyesület­nél nem a gyermek, hanem a szakszerve­zet a végcél. Bizonyítja ezt az a tény, hogy például a budafoki, rákospalotai, ■wekerle­­tclepi, stb. csoportok működését biz­tosíthatták volna, ha elfogadják veze­tőkül az ajánlkozó esküt tett állami tanítókat. Ám ők a pedagógiailag szakképzet ta­nítókat ,,megbízhatatlanoknak'' tartották s inkább beszüntették a csoport működését, semhogy megengedték, hogy a munkásgye­rekekből józan és hazafias, békés polgáro­kat neveljenek a tanítók. Nekik nem mun­kás hazafi, hanem szociáldemokrata szer­vezett munkás kell. Az erzsébetfalvai megszüntetett napközi otthon ügye sincs egészen úgy, amint azt Kéthly Anna elsírta. Az otthont fel kellett függeszteni, mert nevelő munkáját a szo­morúan jól ismert „ifjúmunkás" szellemben végezte. Nemzeti érdek volt, hogy vesze­delmes romboló munkája elé gátat vessen a hatóság. De a 108 gyermek nem maradt gon­dozás nélkül-Élelmezésüket a népjóléti miniszter er­­zsébetfalvai népgondozó konyhája látta el, felügyeletüket pedig biztosították az óvó­­dák és a n­épgondozók, akik vigyáztak rá­juk, csak­ éppen az Internacionáléra nem tanították őket. Általában , mindenünnen, ahol ezek az egyesületek megkezdték működésüket, a tanfelügyelőségek rövidesen előterjesztést tettek a kultuszminiszterhez a Gyermek­­barát Egyesület csoportjainak felfüggesz­tésére. .1. indokolás egyöntetűen az, hogy a Gyermekbarát Egyesület, amikor szak­­szervezeti alapon tömöríti és neveli az ,,if­júmunkásokat“, a társadalmi béke, rend és nyugalom megbontását célozza, mert iránya hazafiatlan és vallástalan. A közérdek szempontjából tehát egyál­talában nem indokolt ez egyesület műkö­dése és elterjedése. Ellenzői azonban nem ellenséges érzelmű, hanem jó­hiszemű ma­gyarok, akik a betiltást kérő felterjeszté­seiket azzal végzik, hogy — egy ilyen­­fel­­terjesztésből idézünk most, a Munkások Gyermekbarát­­ Egyesülete folytathatja működését, ha elfogadja hatósági és pedagógiai szakemberek vezetését és ellenőrzését. Csakhogy nem fogadják el, inkább in­terpellálnak, mert a cél nem a gyermek­nevelés, hanem a szakszervezet megerősí­tése az" Ifjúsággal."Tanügyi körökben egyébként erősen bíznak abban, hogy a kormány a Magyarországi Gyermekbarát Egyesületének alapszabályait csak olyan formában hagyja jóvá, hogy a szakembe­reknek módja legyen a komoly ellenőr­zésre.* A Gyermekbarát Egyesületek műkö­dése ügyében kérdést intézett a 8 órai Új­ság munkatársa az Egyesülethez is. Lőcsey Lajos, a Gyermekbarát Egyesület budapesti 7. csoportjának vezetője a maga csoportjának működéséről a következőket mondotta : — A vezetésem alatt működő Gyer­mekbarát Egyesületi csoport munka­­köréből teljességgel ki van zárva a politika. A mi munkánk célja a jóté­konyság és az, hogy minden egyes gyerekből jó tanulót csináljunk. — Működésünk semmiben sem keresz­­tezi az iskolamunkát. Kirándulásainkat mindig összeegyeztetjük az iskolai renddel és figyelemmel vagyunk arra, hogy vasár­naponként el ne vonjuk a gyerekeket vallásos kötelességük teljesítésétől. A Gyer­mekbarát Egyesület nem ismer felekezeti kérdést, de nem zavarja vallási kötelessé­geik teljesítésében sem a gyermekeket. — Az én csoportom körül van véve pél­dául állami és felekezeti iskolákkal. Eddig még az iskolaigazgatóságoktól egyetlen pa­nasz sem hangzott el működésünk ellen. Ismétlem, a célunk az, hogy jó tanulókat neveljünk a gyerekekből és e mellett min­­den erőnkből igyekszünk az arra igazán rászorult szegény gyermekeken segíteni. Segítünk élelmiszerrel, orvosi gyógykeze­léssel és azzal, hogy gondozónőinkkel nem csak a gyermek, hanem a család helyzetét is figyelemmel kísérjük. A Gyermekbarát Egyesület céljait egyébként legjobban mu­tatja az a tény, hogy az ó­budai árvíz al­kalmával mi vittük két autón az első se­gítséget az árvízkárosult gyermekeknek. — Kirándulásainkon nem az Internacionálét éneklik, ha­nem mindazokat a dalokat, amelyeket az iskolában tanulnak : Himnusz, hiszekegy, cserkészdalok stb. Megnyugvással fogadjuk e felvilágosítá­sokat s mindössze annyit fűzünk még hozzá, hogy a fentebb felsorolt nemzet­­ellenes konkrét esetek nem szolgálják az általánosítás célját s pusztán a főváros kör­­nyékéről kelt tanügyi panaszokat és felter­­jesztéseket ismertették. Körgyi Manó. Irta: Angyal Dávid. Június 1-éni emléktáblával jelölik meg Kaposvárott azt a házat, melyben Kónyi Manó i szü­letel. Az ünnep programmjából azt kell következtetnünk, hogy ott e kegye­­letes alkalommal leginkább Kónyi gyors­írói érdemeit fogják méltatni. Ahhoz, amit illetékes férfiak e tárgyról elmondanak, nincs mit hozzá tennünk. Csak azt akarjuk elmondani, hogy Kó­­nyit gyorsírói munkássága átvezette az újabbkori történetírás mezejére, ahol je­lentékeny sikerrel dolgozott. Igen találóan jegyezte meg Visi Imre, hogy „Kónyi nem csupán szakbeli kiválósága miatt volt ki­tűnő gyorsíró, hanem elsőrendű politikai és publicistikai érzéke miatt is.“ Életének nagy boldogsága volt, hogy hivatali pályá­ján közel férkőzhetett Deák Ferenchez és gróf Andrássy Gyulához. „Amit újabb történetünk e herosaitól — írja Dóczi Lajos Kónyiról, — felvett ma­gába, szellemük és lelkük benyomását, el­veiket s életük, tapasztalatait, az hússá és vérré változott benne. Ez bevitette őt át teljesen, ez lett életének vezércsillaga, a mérték, amellyel korának , jelenségeit mérte." Gróf Andrássy Gyuláról több visszaemlé­kezésben is­­állított össze élénk szinti mo­zaikképet. Andrássyra vonatkozó iratai közt a legbecsesebb a Beust és Andrássy 1870. és 1871-ben című tanulmány, mely megjelent Gyulai Pál „Olcsó könyvtáráé­ban. E tanulmányban Andrássytől hallott közlések és más források alapján meg­győzően mutatja ki, minő ellentétek vá­lasztották el Beustot Andrássytól a külügyi politikában s hogy mennyire nincs igaza Beustnak, midőn „Emlékiratai“-ban azzal­­vádolta­ Andrássyt,­­ hogy, Hohe­rwarttal tartott. E tanulmányt az a kitüntetés érte, hogy Sybel, a nagy német történetíró is hivatkozik reá a „Begrüindung des Deutschen Reichs durch Wilhelm I.“ című­ alapvető munkájában. Irt Kónyi még értékes visszaemlékezé­seket gróf Lónyay Menyhértről, Somssich­ Pálról, báró Sennyei Pálról és Tisza Kál­mánról. Igen hasznos volna a szétszórt közleményeknek összegyűjtése egy kis kö­tetbe. Ez a kis kötet is hirdetné Kónyinak ke­gyeletét azok iránt, akiket hálaérzetből vagy lelki és értelmi kiválóságuk miatt nagyra becsült. Deák Ferencnek állította a legnagyobb emléket. Több, mint másfél évtizeden át dolgozott Deák Ferenc összegyűjtött be­szédeinek szerkesztésén. A hat kötetes ki­adványnak első három kötetét új anyaggal gazdagon bővítve, másodszor is kiadta. "A­ kiadás többet nyújt, mint amennyit címe ígér. Kónyi a kiadott és többnyire kiadat­lan levelek, naplók, oklevelek s cikkek gyűjteményével világítja meg Magyar­­ország legújabb történetét, különösen a kiegyezés korában. Deák Ferenc pályája a középpont, e körül csoportosulnak az ese­mények. Tájékoztató bevezetései példásak tárgyilagosság és alaposság tekintetében. Nem a maga nézetét közli, hanem a tér­nyékét, az iratokat és a hiteles tanukat be­szélteti. Ennek a munkának legszebb és legtalálóbb jellemzését gróf Tisza István Összes Munkái 1923-ban megjelent I. kö­tetének 124. lapján olvashatjuk: „Kónyi Deák beszédeihez fűzött forrásmunkájában — írja Tisza, — egyszerűen, csupaszon, kommentár nélkül, alig egy pár száraz megjegyzéssel összefűzve, közli a szemta­nuk egykori följegyzéseit és mégis, hogy megelevenedik ott minden, milyen drámai erővel látjuk lefolyni az eseményeket, gon­dolkodni, érezni, vitatkozni, cselekedni a­­szereplőket! Milyen plasztikusan dombos Marx folytatja kabinetalakítási tárgyalásait. Berlin, máj. 31. Míg a Berliner Tageblatt és a Vossische Zeitung azon a véleményen vannak, hogy a német nacionalista frakció határozata folytán a polgári blokk gondolata végleg elesett, addig a Lokalanzeiger szerint a né­met néppártban még nem akarják föladni azt a kísérletet, hogy a német nacionalistá­kat bevonják a kormányzásba. A birodalmi elnök még tegnap este dr.­­Marx eddigi birodalmi kancellárt és dr. Scholtz néppárti képviselőt fogadta, akik mint a Kreuzzeitung értesül, a fogadtatás alkalmával a birodalmi elnöknek azt java­solták, hogy Herst német nemzeti képvise­lőt, mint a birodalmi gyűlés legerősebb frakciójának vezérét, bízza meg a kabinet­­alakítással. Ezzel a változattal ellentétben áll többi lapnak az a jelentése, hogy dr. Marx biro­dalmi kancellár ma folytatni fogja a kabi­­netalakításra irányuló fárdozásait, még­pe­dig a polgári középpártokra támaszkodva. Az ily módon megalakult kormánynak ugyancsak parlamenti kisebbsége volna, de külpolitikai pro­gramj­­ában a szociálde­mokraták támogatásával többségre találna.

Next