8 Órai Ujság, 1924. október (10. évfolyam, 205-231. szám)

1924-10-01 / 205. szám

2 Heves Qi közel Shanghai borul. Csang-Cso-Lin vérdíjat tűzött a kínai köztár­­sasági elnök fejére. London, szept. 30. Mukdeni távirat szerint Csang-Cso-Lin tábornok főhadiszállása közli, hogy Vu-Pej- Fu tábornok szeptember 28-án éjjel két tá­madást intézett a vele szemben álló sereg ellen, de mind a kétszer súlyos vereséget szenvedett. Közel 500 katonája a csatatéren maradt, mintegy 1000 megsebesült és igen sok katona, valamint nagy mennyiségű lő­szer az ellenfél kezébe került. London, szept. 30. A Daily Mail jelenti Shanghu­hah Shan­ji ha­i védői azzal, hogy egy veszedelmes ívet lerövidítettek, a közvetlen áttörés veszélyét elhárították. Négyszáz sebesült Shanghaiba érkezett. Ifjabb sebesülteket várnak. Közlik, hogy Csang-Cso-Lin ötvenezer font sterling jutalmat tűzött ki annak, hogy Csao-Kin kínai köztársasági elnököt, vagy Vu­-Bej-Fut elfogja és tizenötezer fontot tű­zött ki a két vezető férfi fejére. London, szept. 30. Mukdenből jelentik a Daily Mail-nek. Csang-Cso-Lin tábornagy hivatalos jelen­tése szerint" szeptember 25-én éjszaka Vu- Pej-Fu tábornok csapatai .Jeheltól észak­keletre, Pekingtül 150 mértföldnyire, meg­támadták csapatait. Csang­ Cso-Lin a táma­dókat visszaverte. Másnap este az ellenség, miután erősítést kapott, újabb harcot kez­dett. A csata egész éjjel tartott és az ellen­ség ismét komoly vereséget szenvedett. A mukdeni második hadsereg most déli irány­ban nyomul előre. Az ellenség ebben a csa­tában 500 halottat, 1000 sebesültet és igen sok foglyot vesztett. Nagymennyiségű lő­szer is Csang-Cso-Lin kezébe került. London, szept. 30. A Times jelenti Shanghaiból, hogy a kiang-csui csapatok támadása az egész na­pon át tartott. A S­in-Ho ellen, Shanghaitól húsz mértföldnyire északnyugatra, egészen a vasútvonalig intézett támadást nehéz tü­zérségi tűz kísérte. A támadást több egy­másra következő gyalogsági támadással hajtották végre.. Csang-Cso-Lin csapatai megtartották állásaikat. London, szept. 30. Mint a Daily Mallnak­ S­hang K­adból jelen­tik, a Kiang-Csu és Alse-Kiang tartományok katonai kormányzói közti polgárháború Shanghai ellen irányított általános táma­dássá fejlődött. Heves tüzérségi előkészítés után vasárnap körülbelül 20 mértföldnyire a város falain kívül megkezdték a bábom legerősebb támadását. A szentben álló felek közül egyik sem tett jelentékenyebb előnyre szert. Korunk hőse Ősszel a Balaton partján. Csípős szél fúj a víz felől. A vak­on, avarba’ járok. Hol a kék ég, hol a jó kedv. Hol a nyár, virágok, lányok? Hol van minden, ami szép volt? S hol van az én nyári kedvem'' Amióta erre jártam. De bús őszi legény lettem! Miért kell ennek igy lenni? Miért jön ősz, tél a nyárra­? Hervadás miért a szívre. Zúzmara, dér a virágra? S télre várva, mért kínlódni. Mikor már mindennek vége? Nyarak után méri bemenni Életoltó m­iiden télbe? Mért kell borús őszi napon Vizek partján álldogálni És a múltat siratgatva Zord téli jövönkre várni? — Hát miért vársz? — zúgja vissza feleletül, a Balaton kivonató hullámfodra. Mintha egy fehér árny lenne. Sírba szállott szép emlékek ~ Hívogató fehér lelke ... Vértessy Gyula. A tartós béke. írta Zsoldos Benő. ' Kerülő után, 'Argentínából nagyon érde­kes és megszívlel­ésre méltó tartalmú kül­deményt hozott részemre nemrégiben a posta La Pia lá­boti. Egy tetszetős kis füzet: rövirat, elől az angol szöveg, utána pedig ugyanaz — kínai nyelven. — avagy mi­után a kínaiak hátulról kezdik az olva­sást: előbb jön a­­kínai szöveg, aztán ennek az accul for^a, ^ &..*•­vétségé“ bocsátotta ki ezt a kiáltványt, amely szövetség a messze kínai birodalom Kia­ngsu tartományának Wen Ch­ong Ko nevű városában alakult „e boldog év első holdjának tizenegyedik napján", hogy a világháború által elgyötört emberiség kö­zött a szelíd béke és emberszeretet igéit ter­jessze. A röpirat egy kínai tudós férfiú, Tu Zao Cilimig munkája, kinek az állandó béke fenntartására vonatkozó javaslatait a múlt télen már a Moral Welfare Society magáévá tette, s akit most az Emberiesség Szövetsége kért fel arra, hogy — mint a bevezető sorokban írják: — „világosítsa fel a világ szenvedő népét azáltal, hogy je­lölje ki neki a helyes utat a tartós béke felé". — Talán nem lesz érdektelen, ha az alábbi sorokban megismertetem e lap olva­sóival az érdekes röpiratnak — mely egyéb­ként Sanghai-ban került ki a sajtó alól a ,,The Commercial Press Limited" fordítá­sával és nyomásával, — leglényegesebb ér­veit és gondolatment­­ét. Hogy elérjük az igazi békét, először is meg­ kell értenünk az Emberiesség alap­­elveit. E megértés nélkül naponkénti csele­kedeteink csakis a háborúságok előidézésé­hez fognak hozzájárulni. Az emberek gyak­ran békét hirdetnek, mialatt külső tetteik öntudatlanul lerontják a békének összes reményét. Nemcsak hogy az ilyen emberek nem gondolnak arra, h­ogy tetteik és sza­vaik ellentétben állanak, hanem általában a közönség sem törődik az ilyen ellent­mondó helyzettel,egysze­rűen azért, mert az Emberiesség elvéről fogalma sincs. A mai kor teljesen különbözik azoktól a rég elmúlt időktől, mikor az érintkezési lehetőségek még fejletlenek volta­k, s ami­kor puszta elszigeteltségből, a béke egy törzs vagy faj körén belől egy időszakra volt biztosítható. De a feltételek már meg­változtak és széles látókörű politika kell a b­éke biztosításához, miután a béke most olyan probléma, melynek megoldásától fújftji minden osszály biztonsága és az em­beri­ nem való élete. Bárki oldja is meg ezt a problémát, az e kor megváltója lesz. A civilizáció értékét a világra nézve azok a jótétemények szabják meg, amelyek­ben ez a nemzeteket részesíti. A mai korban a természettudomány legelmésebb találmá­nyai az Emberiesség lerombolásának esz­közeivé válnak. Ita ez az állapot tovább így tart: a civilizáció halálos veszedelembe kerül. A karhatalomnak az egyes országok által végrehajtott kiterjesztése veszélyeztetni fogja a nemzetközi biztonságot és rossz példát állít fel a népek előtt. Azok, akik kijátszáshoz és joghipráshoz folyamodnak, tényleg lerontják a világ békéjét és elvetik a bosszúállás magvait. Az „emberiesség" -tó mindenki előtt is­meretes, de kevés ember érti meg annak rejtett alapelveit. Ez az Emberiességnek általánosan ismert és mégis titokzatos ter­mészetéből származik. Az emberek alig tudják, hogy az Emberiesség az ő benső személyiségüknek a része és hogy az ennek alapelveit sértő cselekedetek világ­háború­sághoz vezetnek. Nem kell azt gondolnunk, hogy az Emberiesség csak egy puszta foga­lom, természetfeletti hatalma van, melynek a m­ai kor legerősebb országai is félnek ellenszegülni. Egyik­ sem meri magát nyíltan az Emberiesség ellenségének elis­merni. A legutóbbi európai háborúban azok, akik semmibe se vették az Emberies­ség szabályait, valamennyien tagadják fe­lelősségüket a háború kitöréséért. Miért kellene a vilá­g leghatalmasabb országainak oly nagy figyelmet tanúsítani az „Embe­riesség" üres fogalmával szemben? Ez is mutatja, hogy az Emberiességnek olyan ha­talma van,, amely legyőzhetetlen. Hogy a jelenkor béketörekvési nem ve­zetnek eredményre, annak az az oka, hogy a zászlóvivők legnagyobbrészt önző cé­lokra alapítják terveiket. Az Emberiesség őszinte és nem i­r elő feltételeket. Ha az emberek ezt megértik, felül fogtják emel.­. . Olyan tekintélye , van künn és bernit egyaránt, hogy elég, ha csak az asztalra ül és az erélyes kézmozdulatra elvégül az­t a csoport, amelyik ma erőszakosan ismét sze­rephez akar jutni. A politika útja nehéz és tövises, de amikor ki­jelölte magának ezt a­z utat, járja is végig és érezze maga mögött az ország józan közvéleményének mindennél erősebb támasztékát. , Az újjászületést, a gazdasági talpraállást, a mérsékelt és középutas politikától várjuk, s Bethlen, aki annyi keresztény, türelemmel adta oda önmaga az ország szolgálatában­ most érvényesítse energiáját is és akadá­­­lyozza meg az elkövetkező veszedelmeket­­kedni önzésükön. De amíg az bekövetkezik, az emberek cselekedeteit azok az önző fel­tételek fogják irányítani, melyek mindig megtorlásnak vannak kitéve; minden tudo­mányos ismeretük arra fog szolgálni, hogy­ növelje a rosszindulat felhalmozódó adós­ságát, mely egyre súlyosabb lesz, amint az idő halad és amelyet minden időben kese­rűbb bosszúval kell lefizetni. Az emberel­ elveszítik eredeti emberi természetüket és lezü­llenek az erősen anyagias életbe. Valóban, az ilyen emberek okai a jelen­legi zűrzavaroknak a világon. Különös el­járási módokat akarnak alkalmazni azért, hogy rögtönös előnyökhöz jussanak, a leg­csekélyebb tekintet nélkül a józan észre, vagy a következményekre. A világot nagyjában az Emberiesség álláspontjáról bírálva, valóban vannak né­­h­ányan, akik szeplőtlen lelkiismerettel és igaz emberi természettel mehetnek át az életen. „Bárcsak volna meg bennem — így sóhajt fel fejtegetései során Tu Po Chiang a néger-felszabadító Lincoln kitartása, hogy kiterjeszthetném az Emberiesség elvét és felszabadíthatnám a materializmus em­beri ra­bszolgáit." . Az ember értelem dol­gában felette áll a világegyetem mindezt más teremtményeinek és ellenőriznie kell­­ene az anyagias szándékokat és céljai szol­gálatára kellene azokat alkalmaznia. De az által, hogy elveszti saját emberi természe­­tét, éppen eme célok rabszolgájává lesz. EZ magyarázza meg ezekben az anyagias idők­ben az emberi lényeknek azt a hajlandósá­gát, hogy visszaforduljanak a barbarizmus­hoz. A világegyetemet egy isteni Akarat hozta létre, mely két elemet egyesít magában: a Teremtést és a Tök­életess­ége­t. Egyiket sen­ lenne szabad szem elől téveszteni. A tudo­mány új mezőket teremthet, hol az anya­gok sajátos tulajdonságait hasznunkra for­díthatjuk,­­ ámde egyedül az Emberiesség fogja képessé tenni az embereket arra, hogy a munkájukat befejezze. Ha meg nct® Energiát vár a közvélemény Bethlentől a rendcsinálásba Meg kell akadályozni a jobb és baloldali felforgatást, politikai és társadalmi békét a szélsőségek lehetet­­lenné akarják tenni. — A miniszterelnök ne hagyja elgáncsolni a rekonstrukció munkáját. — Egy előkelő politikus nyilatkozata a helyzetről. A csongrádi bűnper tárgyalása az egy-két hónapos viszonylagos szél­csend után újabb viharok előidézője lett a belpolitikában. Rakovszky Iván belügyminiszter nyilatkozata, amely a nyomozóhatóságok munkájáról, ne­hézségeiről és az igazságszolgáltatás szerveinek a nyomozóhatóságokkal szemben megnyilvánult magatartásá­­ról szól, a politikai és társadalmi életben egyaránt nagy feltűnést kel­tett. A helyzet ma olyan kritikus, hogy minden higgadt és tisztánlátó vélemény nagy súllyal esik a latba, éppen ezért megkérdeztünk egy igen előkelő politikust, aki ma távol áll ugyan az eseményektől, de szava min­denkor meghallgatásra talált a közvé­leményben és aki a következőket mondotta a 8 Órai Újság munkatár­sának: — Megdöbbenés fogja el az embert, ha objektivitástól vezetve ma körültekint a magyar politikában. Nézzük csak mi a helyzet: Bethlen István gróf óriási erőfe­szítéssel fáradhatatlanul járja a külföldet és elkövet mindent, hogy megfelelő össze­köttetésekre tegyen szert számunkra, a politikai és gazdasági érvényesülésünk­nek lehetőséget teremtsen. Már most a­he­lyett, hogy minden hazafiasan érző oldalról hozzájárulnának munkásságához, a legkülönbözőbb utakon, de feltétle­nül egy céllal akarják egyes csoportok az országot a konszolidációtól vissza­tartani és ismét abba az állapotába sülyeszteni, ahol Bethlen kormányzása elején állott. Mintha egy láthatatlan karmester egyetlen nagy orchesterbe fogná össze a politikai muzsikusokat, jobbról és balról harmoni­zálnak­­ a legkülönbözőbb elem­ek a felfor­­gatás nagy koncertjében.­­ A napokban felhangzott Budapest ut­cáin a Marseillaise és az Internacionale dallama, nyomban utána véres tüntetésben csapott fel a tömegindulat. Azt hittem, hogy a gazdasági problémák ma sokkal eleve­nebb­ erővel követelik a józanul kitűzött c­él­ok tisztességes eszközökkel való elérését, semhogy a munkásságot lelketlen izgatás­sal utcai botrányokozásba lehessen bele­­vinni. És mégis sikerül a Proppereknek és társaiknak néhány száz embert odáig vinni, hogy az elmúlt forradalmi esztendők hangu­latát, mintegy rossz álomképet, újra felidézzék. Lehetetlen, hogy a józani munkásság ezzel közösséget vállal­jon, mert hiszen a mun­kásság arra törekszik, hogy gazdasági kon­­szolidáltságunk révén megélhetését bizto­sítsa és a munkásság tisztességes vezetőinek is ezt az igyekezetet kell vallania. Bizo­nyára tisztában is van a munkásság veze­tősége azzal, hogy csak normális viszonyok adhatják meg a munkásság helyzetének a­ javulását, s lám, ezeknek a vezetőknek nem csekély hányada mégis a politika felé haj­szolja a tömegeket és gazdasági jelszavak­kal a szélsőségekbe viszi, mintha csak ugyanott akarnák folytatni, ahol 1919-ben abbahagyták. — Az Intern­a­zionale éneklésével majd­nem egy időben a másik szélsőség behatol a szolnoki törvényszék tárgyalótermébe és onnan indítja meg a maga propagandáját. Iszek az emberek, akik magukat fajvédők­nek nevezik, már jó ideje saját kisded játékaik elősegítésére próbálják hangolni az országot és nem riadnak vissza — mint ahogy ezt a Cegléden elhangzott beszédek is mutatják — a népgyűlések emelvényeit kritikátlanul kiaknázni. Gömbös Gyula nemcsak a mérsékelt középút politikája ellen kel ki és­­nemcsak szélsőségeket han­goztat, — amelynek horderejét ő, mint politikai újonc talán megítélni sem tudja, — hanem olyan politikai célokat szolgál, amelyek egyáltalában nem adják meg egy parlamenti kormányzás lehetőségét. — Ha a sajtót nézzük, ezeket az egymással szembenálló, de egyforma erővel megnyilvánuló szélsőségeket, ott is megtaláljuk. A magyar sajtóban ma kábító hangzavar uralkodik. Felelősségérzet nélküli bírálat, rágalima­zás,­ üres­­Mlsza­vak hangzatos pro­pagálása: ez adja meg a szélsőségeket szol­gáló sajtó politikai erőkifejtéseit. Amíg egyik oldalon véres bombamerényleteket kisded játékká akarnak leegyszerűsíteni, a másik oldalon arra vállalkoznak, hogy szószólói legyenek a Hatvany Lajosok, Gábor Andorok, Garami Ernők és Biró Lajosok hazatérésének. És ez így megy az utóbbi hetekben napról napra. —­ A politikai béke már valamennyire helyreálott. Útban volt a társadalmi béke is és most ezt a készülő békét újult erővel akarják felforgatni. Hogy miért, arra észszerű magyarázatot nem találok. Másra nem irányulhat ez az igyekezett, mint csak a belpolitikai hely­­zet irr­itálására, hogy ilyen módon az egyik vagy a másik szélsőség a momentán helyzetet kihasználva a félrevezetett köz­i véleményben megerősödhessék és a poli­­kai érvényesülés í­­gy megtalálja.­­ A legszomorubban jellemző Ra­­kovszky belügyminiszter nyilatkozata, amelyben védelmet kér a közigazgatás emberei számára és garanciákat arra, hogy hivatali esküjük szerint eljáró közegek a szolnoki esemé­nyekhez hasonlóknak a jövőben nem le­­h­etnek többé szenvedő részesei. Egy bel­ügyminiszter szájából keserves dolog ilyent tudomásul venni, mert ez azt jelenti, hogy a szolnoki tárgyalóterembe is beszivárog­hatott a politizálás egészségtelen levegője. Ha ez így megy tovább, a gazdasági re­konstrukció küszöbét, amely előtt­­ most állunk, aligha tudjuk átlépni. Minden ed­digi munka, minden eddigi fáradozás sem­mivé válik és visszasülyedünk a legkét­­ségbeejtőbb bizonytalanságba. — Kimondom nyíltan és határozottan: itt Bethlen István grófnak, a kormány elnökének magának kell az ügyeket kezébe venni. Magának Bethlennek mondom, annak a Bethlennek, aki öntudatos és megingatha­tatlan magatartásával megteremtette a belső béke lehetőségét és megjárta a poli­tikai és gazdasági megerősödéshez vezető út első etappját. Azok az eredmények, ame­lyeket ő felmutathat, most már kötelezett­séget rónak rá. Bethlen megtalálta a mód­­­ját, hogy kimehessen külföldre, felvehesse a tárgyalásokat, azokon mint egyenrangú fél szerepelhessen. Becsületet szerzett ezzel a működésével a magyar nemzetnek s most apró rágcsálók akarják elpusztítani a magunk építette hajót, amelyen a jövő boldogulás révébe akarunk jutni. — Ennek a hajónak a kormányát Berti­­­len tartja kezében, kell, hogy erélyesen megakadályozza utunk m­egakasztását. Még annyi nehéz küzdelem előtt állunk, még oly fontos külpolitikai feladat vár reánk, hogy­ a belső destrukciót eltűrni a siker érdeké­ben nem szabad. Bethlennek módja van rá, hogy cse­lekedjen.­­ SzCTcfS, 15?? &SR®6r *Fi

Next