8 Órai Ujság, 1924. november (10. évfolyam, 232-257. szám)

1924-11-01 / 232. szám

^1"\ §' / i \ / // ^0^ Egyes szám ára 2000 K­­v lSss­o,0, ^ Bud­apest^924ji©v£^^ ^ O Palujsmj előfizetési Arak. egy hónapra 40.0©® karosa, mely»á«vre 120.000 korona Egy e^áas ára kedd kivételéve! MSOK, kedden 3000K k­ül­földre az előfizetés kétszeresét ssrm­itjü­/c Ara Ausztriában: hétköznap 2030 osztr. korona, vasárnap 2500 osztr. korona Felelős szerkesztő Dr. NADÁNYI EMIL SZERKESZTŐSÉG Vih­.: RÖKK SZILÁRD­ UTCA 4. SZÁM Telefon: József 105—00. J. 105—01. J. 105—02. KIADÓHIVATAL VIH. KER. JÓZSEF-KÖRÚT 5. SZÁM Telefon József 43. J. 53. J. 63. József 23—84. lékezés #s emlékeztetis. Brita HStSsss&sbSBí HáéKtssáss. Nemcsak Tisza Istvánt siratjuk ma halálában, hanem az októberi forradal­mat is születésében. A magyar történe­lemnek ezt a két gyászos dátumát nem csupán az események végzetes toló­dása kapcsolja egybe, hanem egy belső erkölcsi szükségszerűség, amely szerint egy Tisza István számára nem volt más visszavonulás, mint a halál ott, ahol a léha hencegés, a gyáva hőskö­­dés, a becstelen feszengés, az alávaló öncélúság szennyes hullámai bontottak el mindent, ami azelőtt magyar volt. Az októberi forradalom után széles ez országban nem maradt semmi, ami magyar, csak a múltnak, amelyet a csőcselék gúnyos kiáltásai közt teme­tett. Hol vethette volna meg lábát Tisza István ebben az országban, ahol egy zug sem maradt többé a becsület szá­mára? El tudnók-e képzelni őt valahol bujkálva­ m meglapulva, avagy összeszorí­­tott ököllel szitkozódva, avagy a kloá­­k­ák patkányaival szócsatába szállva, avagy a külföldön hazája fekélyeire mutogatva? Nem, ő nem lehetett másutt e napon, mint átlőtt­­kebellel, hidegen a katarikra borulva, amely alatt ezer év történelme feküdöd­­ő, aki ennek az ezeréves történelemnek volt produktuma, talán legnemesebb profink towna. Ez a nép örökké az ő dicsőségének és a mi gyalázatunknak az emléknapja leend. Azok, akik im a Tisza István-kör történelmi termében összejönnek, Her­­czeg Ferenc előkelő gondolkodásában fürösztik meg emlékezetüket Tisza di­csőségében. Mi pedig, akik e helyről a magyar közélet elfajulásait ostoroz­zuk, a mi gyalázatunkra emlékeztes­sünk, hogy abból merítsünk okulást. Magyar testvérem! Nyisd fel a sze­medet, vedd segítségül a szívedet, ame­lyet ma összeszorít a fájdalom legjob­bad elvesztése felett, tedd félre a politi­záló eszedet, amelyet a gyűlölet feszít és vedd elő az ünneplő eszedet, amely még tele v­an jó szándékkal — és láss! Ne őt nézzed, mert ő már nincsen. A közélet azon mélységeiben, ahová magadat lerántottad, már nem szü­letnek a Tisza Istvánok. Ne a csú­csod nézd, ahonnan lebuktál, de ön­magadat nézd, aki még mélyebbre készülsz bukni. Lásd még, hogy tu­lajdon ott vagy, ahonnan hat évnek előtte elindultál . Közéletedben, mint a vásáros ringlispielen tovanyargal­nak a különböző szintire festett idom­­talan lovak és szörnyek; fityegnek rajtuk különböző politikai lovagok: jönnek, mennek, hogy egy fordulónál újra visszajöjjenek, esetleg átnyergelve. Forgunk a komédiás oszlop körül, amelyből esetleg kitöredezett idők foly­tán egy-két vigyorgó maszk: teszem a Károlyié, a­­Tászié, a Kun Béláé, de ez az oszlop még szilárdan áll a hipokri­­ázis, az öncéhiség, a hazugság, a gyáva becstelenség talaján, a viháncsoló cső­cselék örömére. Lásd még testvérem: ez vásári komédia, de nem közélet. Ahová nézel, laza erkölcsi felfogás, gyáva hetvenkedés, nagyhangú kuru­­zsolás. Sehol tekintély, mindenütt az érdekek harca. Álapostolok és hitetlen nép! Felelősséget levetett tanácsadók és keserűségtől megáporodott rétegek! A cselekvésben lehetetlenség, a kriti­kában rosszakarat, az engedelmesség­ben ellenségeskedés. Minden csak úgy, mint hat év előtt! Ez nem politika ma­gyar testvérem, ez kriminalitás, ez nem országépítés, ez vandál rombolás. Itt nincs többé államférfiúhoz méltó küzdelem. Ez nem kormány­zás, de faldroknak való önsanyargatás. Bizony van abban valami visszásság, ha mi itt Tisza emlékünnepeket tar­tunk. Hódolunk emlékének, s páto­­szolva ki-ki visszatérve a maga élet­köreibe, legott felborítja ott nagy pél­dájának tanítását. Az ünnepek száma egyre szaporodik, de Tisza István lelke egyre távolodik ettől az elfajzott nem­­zedéktől, amelyik addig hősködik, míg gyáván elveszíti, ami még reámaradt: az ősök becsületét. Ha emlékezünk, emlékeztessünk is! Előkészületek a Baldwin-kormány megalakítására. Macdona­ csalódott a választási eredményben, de vigasztalja a­­munkáspárti szavazatok gyarapodása. Baldwist köszönete a választóközönségnek, a konzervatív párt uralomra segítéséért. A munkáskormány elhatározta lemondását. — Saját tudósítónktól. — Néhány választókerület kivételével, jó­formán Anglia mi­nb­en részéből beérkezett már a választási eredmény, amelynek je­lentősége össze túlnő a britt birodalom öt világrészt átfogó határain is. Amint azt már tegnap megírtuk, a konzervatív­ párt minden várakozást felülmúló győzelme elsősorban tartós, nemes érteelmben vett konzervatív kormányzat inaugurálását je­lenti Angliában, amely azonban külpoliti­kai tekintetiben lényegesebb változást nem hoz így kell értékelni Baldwinék győzel­mét már annál az oknál fogva is, mert hiszen Macdonald a munkáskormány élén — az orosz kérdés kivételével — nem tért el az elődei és főképpen lord Curzon kü­l­­ügyinisztersége alatt követett politikától. Hiszen a munkáskormány közvetlen előd­je, a konzervatív kormány volt­ja, amely az úgynevezett poáncaréizmust a Ruhr­­fernlét katonai megszállását és egyéb kí­méletlen eszközök alkalmazását a legéle­sebben elítélte és maga is Németországgá való megértés megteremtését ajánlotta az európai békés külpolitika tengelyéül. A győzelem előharcosa, Baldwin, már tegnap a vá­la­s­z­t­ók­ö­z­ö­n­ségh­e­z intézett táviratban megköszönte a konzervatív párt győzelemre segítését, de előkelő, higgadt államférfim gondolkodásának megfelelően, igen nobilis hangon tartotta üzenetét és még csak politikai vonatkozású célzást sem tett táviratában. Macdonald a munkáskor­mányt ért vereség után mondott beszédé­ben csupán abban talált vigasztalót, hogy a munkáspártra adott szavazatok száma jelentékenyen emelkedett és hogy a kon­­zervatívok elé a kormány átvételekor rend­kívüli nehézségek tornyosulnak, amelyeket korántsem lesz könnyű legyőzni. A választások eredményéről szóló tudó­sításunk a következő: London, okt. 31. Baldwin az angol választókhoz intézett távirati üzenetében lelke legmélyéből kö­szönetet mond azoknak, akik pártja győ­zelméhez hozzájárultak. A választás ered­ménye, jobban, mint bármikor, igazolta azt a bizalmat, hogy mindenkor számíthat az angol nép politikai ítélőképességére és egészséges, emberi értelmére, amikor ko­moly eseményekkel szemben való állás­foglalásról­ van szó. London, okt. 31. Ma déli 12 óráig még mindig 15 kerü­letből nem érkezett be a választás eredmé­nye s ezek az eredmények még naapokig nem­ állapíthatók meg. Az eddigi 600 kerü­­­letből beérkezett jelentések alapján a mandátumok megoszlása a következő: kon­zervatív párt 405, munkáspárt 152, liberális párt 39, pártonkivü­li 4. A pártonkívü­liek esetleges csatlakozása valamelyik nagyobb párthoz még némiképen módosíthatja az eredményt s főképen annyiban, hogy töb­ben mint alkotmánypártiak jelöltették magukat s ezek vesztet konzervatívekn­ek, részint liberális­oknak tekinthetők. London, okt. 31. Az egyes angol városok szavazásáról a következő részleteket jelentik: Liverpoolban a konzervatívok megtartották mind a két mandátumukat. A megválasztottak között van Mr. Cohen, aki a háborúban mindkét lábát elvesztette. Birminghamban a konzervatívok a tizen­két mandtáuum­ közül tizenegyet kaptak. Austin Chamberlain volt kancellár is itt győzött túlnyomó többséggel a kommunis­ták ellen. Fivére, Neville Chamberlain, aki annak idején szintén konzervatív miniszter vo­lt, hetvenhét szavazattal győzött Mosley munkáspárti jelölttel szemben, aki lord Curzon veje. Sheffieldben ismét négy konzervatív kép­viselőt választottak. London külső kerületeiben majdnem mindenütt a konzervat­ívok győztek és pe­dig lényegesen nagyobb többséggel, mint a múltkoriban. London, okt. 31. Asquith Paeseleyben a reája kedvezőtlen választási eredmény kihirdetése után beszé­det mondott, amelyben a többi között a következőket jelentette ki: — Nem tagadom, hogy a mai válasz­tási eredmény csalódással tölt el. A döntést azonban becsületes harcos ember érzületével kell fogadnunk. A fődolog az, hogy továbbra is igaz brit emberek legyünk. Londoni politikai körökben sajnálkozás­sal alapítjá­k meg Asquith bukását és ro­­konszenvvel fogadják azt a kijelentését, hogy nem vonul vissza a politikai élettől. London, okt. 31. A választási eredmények pontos össze­állítása most vált ismeretessé. A konzer­vátt í­vek 7.598.000, a munkáspárt 5.502.000, a liberálisok 3.105.000, a kommunisták 66.0OO szavazatot kaptak. Macdonald a választások eredményéről- London, okt. 31. Macdonald és Asquith tegnap éjjel Lon­donba érkeztek. Híveik mindkettőjüket lel­kesen üdvözölték. Macdonald a választások eredményéről a következő kijelentést tette: — A munkáspárt annyi szavazatot sze­dett össze, amennyiről egy év előtt álmodni sem mertünk volna. Mindenkinek, aki csak legtávolabbról is érdekelve van a munkáspárti mozga­lomban, büszke öröm­mel kell fogadnia a szerdai választások eredményét. London, okt. 31. A lapok jelentése szerint Macdonnial tegnap visszatért a Downink Streetre. A Daily Chronicle szerint tegnap miniszter­társaival, különösen pedig Clynessel és Slindersonnal megbeszélést folytatott, ma pedig, hír szerint, minisztertanács­esz, ame­lyen a kormány legköz­ebbi teendői felől tanácskoznak. A Daily Chronicle úgy tudja, hogy Macdonald a mielőbbi lemondás mel­lett fog állást foglalni.­­ Ebben az esetben kihallgatást kér a király­tól és benyújtja lemondását. A király való­színűleg Baldwint kéreti magához, mint a legnagyobb párt vezérét. Az angol konzervatívok győ­zelme megnövelte az amerikai elnökválasztáson Coolidge esélyeit. Hága, o­kt. 31. Newyorkból jelentik: Az angol választá­sok kimenetele itt kapcsolatban az elnök­­választással, igen nagy érdeklődést kelt. Az általános fölfogás az, hogy az angol válasz­tás kimenetele erősen befolyásolja az ame­rikai elnökválasztás esélyeit is. Kétségte­len, hogy a republikánusok, akik rendsze­rint az angol konzerentinokl-M­b-­fiák magukat össze, bizonyos tekintetben ked­vezőbb helyzetbe jutottak az angol analógia nyomán. Az amerikai választás különben ezúttal nem kelt olyan nagy érdeklődést, mint más­kor. Az agitáció szinte észre sem vehető.

Next