8 Órai Ujság, 1924. november (10. évfolyam, 232-257. szám)

1924-11-13 / 241. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAK Egy hónapra 40,GQD korona, negyedévre 123.000 korona Egy szám ára kedd kivé­t­ével 200Q11, kedden S080K Külföldre az előfizetés kéts­eresét szá­rintjük Ara Ausztriában hétköznap 2000 osztr. korona vasárnap 2500 osztr korona Egyes szám ára 2000 ,rm ’szím­te Budapest. -1924 november 13. _Wjtör^^X^^ Felelős szerkesztő Dr NADANYI EMIL SZER­KESZT OS Eü- VIII. RÖKK SZILÁRD­ UTCA 4. SZÁM Telefon József 105—00. J 105—01. J. 105—07 KIADÓHIVATAL Vill. KÉR. JÓZSEF-KÖRUT 5 SZÁM Telefon József 43. J. 53. J. 63, József 23—84. Kis­inrei Si Lu­zs szégyene. Azt a brüszk és felháborító határo­zatot, mellyel Kiskunfélegyháza kép­­viselőtestü­lete hatályon kívül helyezte a törvényhatóság régebbi kegyeletes elhatározását, hogy minden október 31-én ünnepélyesen áldoz a mártír­halált halt Tisza István emlékezetének, a legkevésbé­ sem enyhíti a város nemzetgyűlési képviselőjének, Horváth Zoltánnak mai magyarázkodása. Mert ennek a kiskunfélegyházi határozatnak nem az a legnagyobb bűne, hogy mé­lyen sérti az egész nemzet kegyeletét, hanem, hogy egy olyan politikai akna­munkának dokumentuma, mely éppen azokban az érzelmekben, eszmények­ben és célokban támadja a nemzet egyetemét, amelyekben a legbonthatat­­lanabb egység fűzi Tisza- fatvan ■ kéhez és élő szelleméhez. Ez a határo­zat azokat az eszméket profanizálja, amelyekért Tisza István életét áldozta és azt a harcot akarja felújítani,a­mely Tisza István életén vett gyászos diada­lával pusztulásba vitte az országot. Ezekkel az eszmékkel, ennek a poli­tikának nemes idealizmusával nem le­het vitába szállni, oly rendíthetetlenül áll nemcsak a kegyelet, hanem a józan felismerés talapzatán. Ezen a ponton nem is merészkedik nyíltan szembe­szállni vele sem a kiskunfélegyh­ázai határozat, sem Horváth Zoltán mai felszólalása. De azért mind a kettőből félreérthetetlenül kicsendül a sunyi szándék, hogy igazolni próbálják az októberi forradalom minden gyaláza­tosságát, hogy felmentést szerezzenek azoknak a romboló törekvéseknek, melyek politikában, irodalomban, a társadalmi élet fórumain egyre nyíltab­ban kísérleteznek Károlyi Mihály örö­kének átmentésével. Ez az igazi ma­gyarázata a kiskunfélegyházi határo­zatnak és Horváth Zoltán mai beszé­dének is. Ha csak kegyeletsértésről volna szó, azzal a megvetéssel térnénk napirendre felette, mely a szentségtö­­rőnek dukál, mert hiszen Tisza István nagy emlékéhez nem érhetnek fel a rosszindulatú éretlenségnek ilyen nyil­­vánulásai. De mivel nagyon jól tudjuk, hogy a hangsúly nem ezen van, hanem olyan törekvésen, mely féltve őrzött eszményeket, a nemzet létét biztosító lelki és anyagi javakat akar megsem­misíteni, kötelességünk, hogy szembe­szálljunk ezzel a vakmerő próbálko­zással és rávilágítsunk igazi értelmére. És nem azért tesszük ezt, mintha a legkisebb okunk is volna azt hinni, hogy ezek a próbálkozások sikerrel járhatnak. Hiszen Tisza szellemét a kegyeletnél is jobban védi a nemzet belátása, hogy szent érdeke e szellemet követni. De tiltakozunk, hogy elejét vegyük a demagógia fertőzésének. Meg vagyunk győződve róla, hogy Kiskun­félegyháza képviselőtestülete is pirulva fog határozatára gondolni, mellyel sokkal nagyobbat vétett saját városa, mint Tisza emléke ellen. y , % ,z^ ata_________ Oíuensev aerElo larlslf i Hnács ?oiiti páriij fndscéj té! négy-négy Hibryn sebaj lapott a huszonöt összecsapás alatt. — Végű! is tárad sá­i miau ánapitozási meg a trágkim k­ölést. Fiiiiti párja] után öocsáodiot kért Kovács úr.-tó.. - fiz ellenük kibékütlah. — Saját tudósítónktól. — Nagykanizsa, nov. 12. Tegnap délután 5 órakor Kovács­ György dr. és Pulid segédei a Központi­ szálló első emelet 11 számú szobájában értekezletre ültek össze, amely harmadfél órán át tar­tott. A tárgyalások menete bővelkedett iz­galmas jelenetekben. Pulid megbízottai, akik­ előzően sohasem kifogásolták a velük egyetértően megállapított párbaj-feltétele­ket, a tegnap esti értekezleten lényegesen változtatni akartak rajtuk. Így többek kö­zött követelték a szűrés megengedését, a nyak-, hónalj- és csuklóbandázs elhagyá­sát, továbbá azt, hogy “ p­árbaj ne a lak­tanyában, hanem a szabadban, valami tisz­táson folyjon le. Kovács segédei élénken tiltakoztak a párbaj-feltételek megváltozta­tása ellen és már reménytelennek látszott a helyzet, amikor Rády József őrnagy fel­pattant helyéről és kijelentette, hogy ha az Olasz segédek ragaszkodnak a bandázs­­nélküli kardpárbajhoz, akkor viszont Ko­vács segédei azt követelik, hogy a kard­­párbajt előzze meg pisztoly párbaj, vont­csövű pisztolyokkal, húsz lépés távolság­ról. Ez a követelés annyira meglepte az ola­szokat, hogy azonnal engedtek agresszív magatartásukból, de a szúráshoz még ra­gaszkodtak, mert ezt Oreste Pulid kitű­nően érti. Hosszas tárgyalás után az ola­szoknak sikerült elérniük, hogy a hónalj­­bamdázst a segédek elejtették és a csukló­­bandász helyébe selyem zsebkendő kerül. E szerint a párbaj végleges feltételeiként a következőikben állapodtak meg: Kardpárbaj, végig köszörült nehéz olasz kardokkal nyakbandázs megen­gedve, csu­klóbandázs helyett selyem­­zsebkendő, szúrás kizárva. Küzdelem végkimerülésig, amelyet mindkét fél or­vosainak­­ egyhangúlag kell megállapí­tania. A tárgyalások eredményes befejezésében nagy része van Gerde Oszkár dr.-nak, aki tökéletes francia nyelvtudással és finom diplomáciai készségével ki tudta küszö­bölni az ellentéteket. A konefrencia után Renzo Campagna báró, Puluic egyik segédje kijelentette­­a 8­ Órai­­U­jság­ munkatársának, hogy a magyarok lovagi­ magatartása rendikivel meglepte őt és a valósággal passzió a magyar segédekkel tárgyalni. A végleges szövegezésű jegyzőkönyvet azután késő este Kovács György dr. az egyik bank író. "Mén két példányban maga kopogta le, mert egész Nagyakanizsán nem akadt franciául gépelni tudó gépíró. Kovács György dr. tegnap este féltizen­egykor feküdt le. Kilenc teljes órán át jó­ízűen aludt Amikor reggel meglátogattam, nagyon frissnek és jókedvűnek érezte ma­gát. Masszás után szobájában fogadta Rády Józsefet, Gerde Oszkárt, Fodor Károlyt és a 8 Órai Újság kiküldött munkatársát. Pár perc­ múlva Keglevich Pál gróf autóján valamennyien kimentünk a Károly-lak­­tanyába. A K­áro­l­y - kas­z­árnya vívóterme­ ekkor már nagyszerűen elő volt készítve a párbaj megtartására Az ajtóval szemben a régi Magyarország teljes, koronás címere, dra­périával körülvéve, a falakon hat pompás freskó, amelyet a honfoglalás korából való részleteket ábrázolnak. A terem két sarkában öltözőt rögtönöz­tek, a harmadik sarokban pedig kötöző­helyet rendeztek be. A terem egyik oldalán levő asztalon három pár kard és öt vivő­­maszk volt előkészítve, a segédek és a Tiersehmann vezetősegéd részére. A terem padozatán már ki volt jelölve a két ellen­fél helye és a négy segédnek a helye. Az ellenfelek egymástól való távolsága két méter volt. Minden készen várta, a kü­zdő­­feleket. Fodor Károly vivómester­, akinek a kard­jaival ve­rekesznek a küzdő felek, a párbaj elölt a feltételeknek megfelelően készítette elő a kardokat. A kardok belső éle két­­harm­adrészben volt élesre köszörülve. Kilenc óra 35 perckor érkezett meg Ko­vács dr. Herschma­nn Ottó dr. és Gerde Oszkár dr. társaságában. Jókedvűen lépett be a viróterembe, teljes vivódresszben, fe­hér vivónadrág s fekete vivócipő volt rajta. — Adjon Isten jónapot! — köszöntötte a bentlevőket és ezzel rögtön öltözőblokk­jába vonult, ahol már ott találta lapunk munk­atársát, aki masszírozó szerekről és üdítőről gondoskodott. Kovács dr. munka­társunknak a következőket mondotta: — Nem akarok mást, mint megkarcolni ellenfelemet. Nem török ellenfelem életére, megelégszem azzal, ha egy kis karcolást ejtek rajta, mert nekem a nemzetközi olimpiai bizottság már amúgyis fényes elég­tételt szolgáltatott. Tíz órakor érkeztek meg az olaszok. Az olasz segédek azonnal odaléptek Kovács segédeihez és felhívták figyelmüket arra, hogy a legépelt jegyzőkönyvből egy lénye­ges pont hiányzik, még­pedig az, ami a szúrást kizárja. Ezután Kovácsot és Pulitit segédeik az orvosok közreműködésével be­­bandázsírozták. Mikor ez megtörtént, ezüstkoronával sor­soltak a helyekre. Az orvosok részéről változás történt, mert Takács Zoltán dr. főorvos, Puliti orvosa lemondott és helyébe Országit Lajos dr. kórházi főorvos lépett. Ezután Gerde Oszkár dr. vezetősegéd a porondra szólította az ellenfeleket, akik évig lemeztelenítve, megfelelő ban­dázzsal ellátva, lépnek helyeikre. A vezetősegéd röviden ismertette­ a­­párbaj feltételeit, kiemelve azoknak leglényege­sebb pontjait.­­ Ezután megkezdődött a párbaj. A párbaj nem úgy folyt le, mint általá­ban a­ párbajok lefolyni szoktak, hogy az ellenfelek agyontámadják egymást, hanem ez a mérkőzés a legszabályszerűbb vívóasszó volt. Mindkét ellenfél művésze a kardvívásnak, rendkívül óvatossággal dolgoztak. Külön­­­böző cselekkel és trükkökkel próbálták­­ egymást tőrbecsalni, ami azonban egyik félnek sem sikerült és az első tíz perc eltelt anélkül, hogy, néhány laposvágáson kívül, bármelyiküknek is komolyabb sérülése lett volna. Tízpercnyi küzdelem után a párbaj fel­tételeinek megfelelően háromperces szünet következett, amikor Kovácsot és Pu­itit újra megmasszíroztá­k és erre tovább folytatták a k­üzdelmet. A párbaj összesen 51 percen keresztül tartott s közben a háromperces szü­netekkel. Ez idő alatt huszonötször csaptak össze az ellenfelek. Az első sebesülést Kovács dr. kapta a jobb állán, ahol körülbelül öt centiméternyi hosszú könnyű sebet ejtett rajta Puliti kardja. Mindvégig rendkívül makacs volt a küz­delem, amely végül is azzal végződött, hogy mindkét fél négy négy sebet kapott. A sebesülések részben a mellen, részben az alsókaron történtek és később Fuliti is ka­pott az állára egy sebet, ugyanolyat, mint amilyet ő ejtett Kovácson, azzal a különb­séggel, hogy Pulitinak a balajka sebesült meg. Az 51 percnyi kemény, de férfiasam szép viaskodás után mindkét fél szemmel látha­­tólag kifáradt és az orvosok megvizsgálva az ellenfelek harcképességét, megállapították mindkét részről a köl­csönös végki­m­erü­lést. Mikor a párbajnak vége volt, az orvosok megszámolták a küzdő felek pulzusát, a­mely mindketőj­üknél egyformán 168-at vert. Ekkor Keglevich Pál gróf indítvá­nyára a párbajozó felek újból a küzdő­térre léptek és ekkor Pulitts odalépett Kovácshoz és bocsánatot kért tőle, mire Kovács is odanyujtotta jobbját és a felek ünne­pélyesen kibékültek egymással. A vívóterem­ ekkor már tele volt katona­tisztekkel és érdeklődőkkel és a megjelen­tek meleg ovációkban részesítették a két ellenfelet, amikor ezek a vívótermet elhagy­ták. Valóságos diadalmenet volt azután út­jük a városba, ahol éppen vásár volt és ezer meg ezer ember szorongott a Fő­ utcán, amely lelkesen éljenezte Pulitit és Kovács Györgyöt, de megéljenezték­ a segédeket is. A közönségnek ez a nagyszerű magatartása rendkívül jó hatást keltett az olaszokban, akik lelkesülten dicsérték a magyarok ro­konszenves tüntetését. Garhard Lajos. ­ A megvert Vu-Pej-Fu új sereget szervez. London, nov. 12. Shanghaiból érkezett távirat szerint Feng tábornok Tien­ Csinben tartózkodik. Feng, Tuan-Li-Yui, Csang-Cso-Lin és Csang" Hszüe"Liang között hosszabb megbeszélés folyt. Valószínű, hogy Tuan-Li-Yuit fogják Kína új elnökéül megválasztani. Hír szerint Vu-Pej-Fu az ország déli ré­­szében új hadsereget von össze és táma­dásra készül Feng, valamint az északi szö­vetségesek ellen. Peking, nov. 12. (Havas.) Vu-Pej-Fu tegnap hajóra szállt Csi Fuban és déli irányban elutazott. Csang-Cso-Lin csapatokat küldött Tien Csínból ,dél felé, hogy elvágja Vu-Pej J­u útját. < V .V. 1.

Next