8 Órai Ujság, 1925. január (11. évfolyam, 1-25. szám)

1925-01-01 / 1. szám

Budapest, 1925 január 1. ELŐFIZETÉSI ÁRAK Egy hónapra 40.000 korona, negyedévre 120.000 korona Egy szám ásra kedd kivételével 2000 K, kedden 3000K Külföldre az előfizetés kétszeresét számítjuk Ara Ausztriában: hétköznap 2000 osztr. korona, vasárnap 2000 osztr. korona Ellesném ára 2000 IC mEtotóiaocsi^MsaayssaM ■ ................ _ /j j/ y ( ylu d. / ( ig^es siáifs ár® 2000 IC \ T . níiiWWil t mmmmmmmtmmamimmmtiGKii&ixxASKJtsi. l.ii.ii.h.———» \ . Budapest, 1925 január 1. M§i ^ wMrtttk, XI^ évfolyam, 1. si.^ évfolyarr­r 1. sx. SZERKESZTŐSÉG: Vili., RÖKK. SZILÁRD­ UTCA 4. SZÁM Telefon: József 105—00. J. 105—01. J. 105—92. Felelős szerkesztő Dr. NADÁNYI EMIL KIADÓHIVATAL: VIIL KÉR. JÓZSEF-KÖRÚT 5. SZÁM Telefon József 43. J. 53. J. 63. József 23—84. * Hamar Kijév. Irta Plik­száth Kálmán. A leai­tungi emberkék valamikor a Jókai fantáziájában éltek, mire a centenáriumá­hoz értünk, benépesült velük az a az ország, ahol még nem rég, Jókaival együtt, az óriások jártak. A leadtungi tartomány egy földindulás következtében beomlott, ezzel elzárutt el világtól. A szerencsétlen tartomány lakosai mesterségesen elkorcsosították magukat,­­ az összezsu­gorító naphta-forrásban addig­­ mártogatták egymást, m­íg oly aprókká let­­­­tek, hogy kényelmesen megélhettek abban a szűk völgyben, amelyet a földcsuszamlás számukra hazául meghagyott. A mi l­aotungi emberkéinknél csak a v­olt más. A politikai gyűlölködés írásába (kettő is volt: az egyik miben, a­ másik a sajtóban) ad­lebuktatgatták egymást, míg oly aprókká etek, hogy nem tudták nagy országukat megtartani. Összezsugorodtak nézőpontjaik, elcsenevészesedett az agyuk: az utolsó nagy emberüket szörnyetegnek tartották, megöl­ték. A Végzet ezután mérte reájuk a föld- Szakadást: a kis emberekhez­ hozzákicsinyí­­tette az országot, a korcsemb­erekhez hozzá­­korcsosította az életet, önkéntelenül az eszünkbe jut mindez, a­mikor az óév utolsó órájában visszatekin­­ttünk a múltra, nem azért, hogy rekrimi­­n­álju­­k, de hogy megállapítsuk a mozgás irányát, hogy nyugtalan lelkünk egy pil­lantást nyerjen a fátyol mögé, amely az új évet takarja. Ettől az új évtől nincs sok várni valónk! Villon, a hírhedt francia ha­ramia megfordított patkókat veretett a lo­vára, hogy amikor előre ra­gy, a nyomok hátrafelé mutassanak. A magyar politiku­sok már régóta villonmódra,m patkóztatják a lovaikat. Csakhogy im megfordítva, hátramenttel*, de a közl­­ménybe olyan nyomokat rugnat, mi ha előre h­alad­­nának. Ezt látjuk­­­i mi fingunkban is: a napirtafot­ók Lővy Britt bugyogtak az el­múlt évben, mint valaha, már nem csak , perlamentben, sajtóban,­ de a törvénykezés csarnokaiban is: a kisemberek serényebben mártogatták meg egymást benne, mint va­laha; a marakodások, botrány rendezésük elvódások hangosabbak voltak, mint va­laha: az elszántság, a düh, a tajtékzás na­gyobb, mint valaha. Lázasabb munka folyt, mint valaha. A kisemberek sarat bányász­tak, hogy egymás fejéhez sugdossák, ecőrt öntöttek, hogy egymás szivébe ínárlogat­­hassák: véres verejtékkel köveket henger­­gettek, csudás összetartással százan-ezren össze­fogódzvn­ a hegyekre, hogy onnan ka­ján kiált­ássá zúdítsák alá a völgyekbe a békesség utolsó tanyáira. El­nevezték e kö­veket j­o­grendnek. Esküdt-ügynek, bomba pertuk, király kérdésnek és a jó Isten tudja még minek. És nevezték a maguk nyugha­tatlan munkáját e közélet purifikálásának, az elvek harcának, a világszelem háladá­nának, vagy akárminek csak nem Belze- i báb szolgálatának. Pedig aligha volt egyéb ennek az egész­­ légió kisembernek erre az egész esztendőre­­ való nyüzsgése, fészkelődése, energiafecsér-­j­lése, zsivója, verejtékezése, tajtékzása. Min­­­­den kis agy, minden elkorcsosult kéz, min­den tajtékot hányó szá­j, egy egész esztén- ! Az elmúlt esztendő politikai életé­ben a legkimagaslóbb és hatásában is if­ . . • • ~ - , v ■*' , *'C ^ 1 tartás egyensúlyáról 1 ■ el y r C1 li! ,i s a 1 célzó terv ratifikálása. Ennek a terv­nek viszont egyik legfontosabb estapéja az aranyköltségvetés elkészítése és fel­állítása, amely immár a nemzetgyűlés asztalán fekszik. Ha v­isszagondolok e pillanatban arra, hogy milyen nehéz, hosszadalmas munka árán jutottunk el idáig , hogy a közvélemény egyrészt­ a dolog természetében rejlő oknál fogva mennyire kevéssé tudta felfogni és értékelni ennek a koncepciónak a jelentőségét, u­gy most, amikor már a munka legnehezebb részén til va­gyunk, szüségét érzem annak, hogy visszapillantsak az elmúlt­­ és fél­­esztendő ezirányú küzdelmeire. Milyen volt 1921-ben a bel- és kül­politikai helyzet, amikor a kormány­zást átvettem? A belpolitikai helyzetet legjobban egy szóval, a ..bizonytalansággal­ jel­lemezhetem. Az állandóan változó kormány, a nemzetgyűlés zavaros vi­szonyai minden komoly és konzek­vens cél­kitűzését jóformán lehetet­lenné tette. A nemzetgyűlés mandá­­tum­a lejáró félben volt, gazdasági hely- s­zetirak állandóan romlott, a termelés­­ és valutánk értéke nap-nap után job­­­­ban hanyatlott. A háború és az azt kö­vető forradalmak által felzaklatott ke­délyek még távolról sem nyugodtak­­ meg. Ebben az izgatott közhangulatban a menekültek ezrei, a vagonlakók nyomorúságait kihasználó pártpo­litikai, továbbá az úgynevezett fe­lelőtlen elemek garázdálkodásai újabb és újabb mérgező anyagot vittek be, amely alkalmas volt­­ , arra, hogy a társadalmi osztályok közötti ellentéteket még jobban kiélesítsék. I­tt politikai életben pedig napról-napra­­ újabb ellentéteket szítsanak, amely­­ zűrzavarhoz természetszerű­leg nem kis mértékben járult hozzá: a királykérdé időszerűtlen és elnszakolt f­elvetése­i.­­A külpolitikai helyzet szkitén szo­morú képet múl, Iati. A trianoni szer­­­­ződés következtében elvesztettük terü­l­­etünk legnagyobb részét s az ügyné­dei lázas törekvését, minden munkáját, mesterkedését nyugodt lelkiismerettel fog­lalhatnánk össze abba az egy mondatba. ..hogy ez idén is minden megtörtént, hogy­­ azt az egy-két szál emberünket, aki még kiemelkedik a törpék közül, belefojtsák a gyűlölet gyilkos napótájába“. És ezt a rettenetes örökségét az elmúlt vezető utódállamok^P lilelileg meg­nagyobbodott szotfir-,akik lázas siai-Mikel Sscs­e­­vot-'.y I. le­gnagyobb bizal­m­atlans­ággal sisértettek Magyarország iránt. A külföldtől­ a kissántáni vas­­gyürű­je révén ligyiztilváp teljesen el voltun zárva. Az emigránsok részé­ről jól látott propaganda nyomán úgy voltunk odaállítva közvéle­ménye elé, mint tűzfészke, .n­a­­lv békeszerződés' lal l■ ■ ■ ■ a 11 11 helyzetet és Európa bőgít felbontás­sal fenyegeti. Ezt a propagandát táp­lálták egyrészt a mi belső viszonyaink­ról nagyítva és eltorzítottan közreadott külföldi tudósítások, másrészt azok az események, melyek, mint például a ha­tárincidensek, vagy az ellenőrzőbizott­­ságok fegyverkutatása,­ a restaurációs kísérletek stb., a külföldi sajtóban mint politikai konfliktusok tálalta csak fel. Itt volt ezenfelül egész légiója a békeszerződésből kifolyólag a rende­zést váró, de leljebben rendezetlen kér­déseknek, amelyek közül csak egyet említek példaképpen, Nyugat-Magyar­­ország és SopronJgMb??.,. Mi ndm®en ‘­ér­élete b­á-ó e,\\ ^^^Vinklr^ kardja függött. Jftr Ebben a helyzetben ialótlen gondol­kodó és a lehetőségeke­t p­őztalosan mér­legelő politikus előtt tisztán állott az a feladat, amely megoldandó volt. Ez a feladat három végcél felé mutatott: a külpolitikai presztízs helyre­­állítása, a gazdasági és pénzügyi rekonstrukció, végül a belső rend helyreállításával egy időben a po­litikai élet kellő megszervezése. Ezen célok megközelítése, illetve el­érése végett mindenkelőtt bent az or­szágban kellett a megfelelő intézkedé­seket megtenni. Vissza kellett állítani­­ a központi hatalom tekintélyét, meg­­ kellett fékezni a társadalmi rend fel­bontásával fenyegető elemeket, meg­­­kellett teremteni a stabil központi kor­­mán­yzat­ lehetőségének politikai elő­­fel­tételeit, s ezzel karöltve arra kellet­t t­örekedni, hogy a parlaspeiyiben is egy olyan többség a­la­k­u­ljok, r­á­­­maszkodva egy hosszabb 'id­ős lyérfelő ' és nagytibb­vonalú akció meginditható esztendőnek aligha át nem veszi £■■ ma be­köszöntő új esztendő. Pedig bizony mon­dom, amíg ezt az átkos örökséget nem likvidálják, addig nem lesz a magyarnak új esztendeje. Hiába igazítják előre hol­na­ptól kezdve az időmutatói egy esztendő­vel, a Végzet mutatója sötéten és rendület­lenül mered 1918 felé, és befejezhető legyen. Addig az idő­­­pontig, amíg mindezek az előfeltételek W­­i.'-m \'öv..é.ifé..tVii '■} Mt.y időpont" körülbelül a jelenlegi nemzetgyűlés összehívására lehető, lehetetlenség volt bármely nagyobb akció megkezdése Közvetlen célul tehát, mint már em­­l­lítettem, az ország külpolitikai preszki­zsének helyreállítását és a gazdasági rekonstrukció keresztü­lvitelét kellett ki­fűzni. Mit jelent a külpolitMa­iveszti­s? Jelent­ h­írnevünk jH 9 ® W­' m I B ■ koP.i-- ins .....'BBB 1 '): ■ 11 (h' : 11 ele a..'...i| I ír ^H®B :l' ' ‘ 1 'I bo//:I ^BBBI hallgatás , nélkül dőlcen­i mm és nem lehet. A gazdasági r konstrukció alj 98® sősorban a reparáció kérdési á11 ®B1 nek :i sem égető veszedelemn­c' ®B| egv-aies követke­ménye gazdaság­­ynk fokozatos össztuvippaná­sa, :o®l| már-már oly mérveket ölt­öt I, hogy m­olyan veszélyeztetse az állam reee^BI És ha a gazdasági helyzet a lejtön^B ] fokozatosan lejebb és lejebb csu­­­szik, úgy mulhatathmul bekövet- B­­­kezett volna az állam rendjének 4 teljes felborulása. — az anarchia. 1 . ilyen körülmények között határoztam­­ el magamat kellő előkészítés, utalt 1922 május havában első külföldi utamra, amelynek rendjén felvettem az érintke­zést Párisb­an, Londonban, Rómában a nagy­hatalmak kormányaival. Nem­ akarok részletesen kitérni most azokra a jav.:alatokra, amelyeket az .:gyes kormányok elé terjesztettem, *«u« arra, hogy milyen ellenvetésekre talál­­tanv.és ihilyén ;illaXlá(yokat kellett lé­­nvüzeteln'r­). Ar­ra .nézve sem­ tartam szüka­ségesnek' a részletekbe menő kitérést. l',mninw^-Tr7rfrCTWX,TTT^^ n.».h­tMTWTlH mm az 1924. szanálási évre. irta gráf Bettlén István.

Next