8 Órai Ujság, 1925. január (11. évfolyam, 1-25. szám)
1925-01-14 / 10. szám
- Szert., 1925 januuár 1f. " A főkapitányság nagy apparátussal hozzálát az utcai közlekedés szabályozásához. Renden övcsikéskedést megtesznek a közönség testi épségének megvédésére. Kisértetek a bécsi rendszabályok életbeléptetésével. — Sai.it tudósítónktól. — A Nemzeti Színház előtt, a Rákóczi- és a Nagykörút keresztezésénél ma délelőtt meglepte az ezrével hömpölygő közönséget az a nagy rendőri apparátus, amely az utcakeresztezés négy sarkán elhelyezkedett. A boldog békeidőkre, külföldi fejedemek látogatására emlékeztetett a nagy rendőri készültség, amely azonban ma nem valami tiszteletadáshoz vonult ki, hanempusztán azért, hogy példás rendet teremtsen az utcai forgalom lebonyolításában. A feltűnő rendőri apparátus megállásra késztetett száz meg száz kiváncsit és mindenki csak a legteljesebb megértéssel kísérte, a járókelők és a járművek vezetői pedig készséggel megfogadták a rendőri közegek intézkedéseit.Az útvonalak keresztezésének közép.mintfilm n egy rendőrtisztviselő, Szentléleki saslódfelügyelő állott, aki két karjának a Rákóczi-út vagy Nagykörút felé való kizárásával lest adott a járműveknek az egyik, vagy másik irányban való szabad tovább haladásra. F. munkájában is segédkezett neki egy rendőraltiszt, míg kétfelöl a Rákóczi-úton és a körúton másik két rendőr állott, akik a rendőrtiszt feladása után megállásra vagy megindításra dirigálták a kocsikat. Megfigyelésünk szerint ez a főkapitányság rendeletével ma életbeléptetett közlekedési rendészeti intézkedés kitűnően bevált. Szeszler Hugó főkapitány-helyettestől kapott értesülésünk szerint az intézkedésnek az a célja, hogy a kocsiforgalomnak minden fennakadás nélkül való lebonyolítását és főképpen a közönség testi épségének megvédését biztosítsa. A gyakorlat fogja megmutatni vágjon tényleg szükség van-e ezen az élénk forgalmú helyen és egyebütt is, elsősorban a Rákócziút és a Múzeum-köntt keresztezésénél, ugyanolyan rendőri apparátussal, aminő a Nemzeti Színház előtt az utcai rendészete gyakorló személyzet. Az intézkedés a Kid- föld nagy városaiban dívó rendszerek közül leginkább a bécsibe hasonlít. A Rákóczi-út és a Nagykörút keresztezésénél szolgálatot teljesítő rendőrcsoportba fiatalabb rendőrtisztviselőket és rendőraltiszteket osztanak be, hogy oktatást kapjanak a forgalom lebonyolításának szabályozásában. Még nincs véglegesen eldöntve, hogy váljon egész napon át vagy pedig csak abban az időben teljesít e ez a nagy apparátus a Nemzeti Színház előtt szolgálatot, amikor az utcai forgalom a legélénkebb, vagyis délelőtt II-től délután 2 óráig és este fél 6-tól fél 8 óráig. E kérdést a gyakorlati tapasztalatok után fogja a főkapitányság végleg eldönteni. Itt említjük meg, hogy a közlekedési rendőrség ma rendeli el, hogy a Kristóftéren és a Szervita-téren csak lépésben szabad haladni minden járműnek és szigorúan tilos e két szűk téren mindenféle előzés is, szőve a régi megyei élet, a táblabiró világ, a megyeházi háborúskodások kedves romantikájával. Báró Eötvös József híres regényében korholta, megbélyegezte a régi rendi vármegye fattyú-hajtásait. Vas Gereben a maga kedélyes csevegéseiben adoma és móka, elismerés és magasztalás közé vegyített sok sunyt és némi torzítást is, de olyan művészettel, egyúttal olyan szeretettel senki sem festette a régi megyei életet, mint Jókai. — És mi — igy folytatta beszédét, — akik a változott kor és az uj doktrínák közepett is szeretettel csüngünk a régi vármegye emlékein, s fenntartani akarjuk nemes harivomüminit. Mi az ő babérkoszorújába befonhatunk e.ny külön levelet: a megyék elismerésének, kegyeletének, csodálatának örökzöld levelét. Köszönetet mond Pest vármegye nemes közönségének azért, hogy ünnepet ült irodalmunk egy hallhatatalanának en ékére, abban a terembaen, ahol visszhangot talált és fog találni mindig ennek a drága, ennek a szerencsétlen, ennek a hathatnlm magyar hazának minden keserve és minden dicsősége. Majd Pekár Gyula szólalt fel a Pécsi Társaság nevében. Jókai írásaival egy csüggedt nemzetbe öntött v erőt. Jókait löltészeténére örök ifjúsága megóvja az elfeledtetéstől. A régi vármegye életének hűséges megörökitője volt a nagy mesemondó. — Pestvármegye díszközgyűlése Jókai születésének századik évfordulóján. —*Saját tudósítónkul. — Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye ma délelőtt 10 órakor tartotta a Jókai-centenárium alkalmából di.közgyűlését, amelyet teljeren Jókai emlékezetének és ünneplésénél szentelt. A vármegyeház nagy közgyűlési termét s a karzatokat zsúfolásig megtöltötte a nagy és előkelő közönség, melynek soraiban ott voltak: gróf !/;/Ennyi Albert, éizcitovszkii Béla, a nemzetgyűlés elnöke Kerzeviczy Albert, Rákosi Jenő, Vargha Gyula, Pekár Gyula. .Segyes*!/ László, Reinsz János dr. Prészig Elemér dr., Pest vámegye főispánja diszmagyarban, diczruhás megyei hajdúk kis,'felében vonult a honorácorokkal a közgyűlési terembe. Ott voltak a már emlitettekin kivül Klebstsbent Kunó gróf kuttuxzin'ins.'.ter. báró Prónay György miniszk-rehiék '■ö-gi fiurre:ir kár, n m. ■ kir. kormány képviseletében, gróf Telekit József, Balogh Jenő, Darányi Ignác, Szász Károly, továbbá F. Szabó Géza, gróf Telekit Tibor, Prakker Kimén, Mokcsai Zoltán, Endre Zsigmond, Palai Tibor. /Ahasi lelesz Móric, Pálóczi Horváth István nemzetgyűlési képviselök Képi János és a törvényhatósági bizottság számos tagja. Elsőnek Pest vármegye főispánja, dr. Preszly Elemér üdvözölte a vendégeket, elsősorban a nemzetgyűlés elnökét, a királyi kormány képviselőit s a tudományos és irodalmi egyesületek nevében megjelenteket, de különös szeretettel Berzeviczy Albertét. • Apponyi Albert grófot és Rákosi Jenőt, ezt a három érintetlenül megmaradt nagyságunkat. Berzeviczyt, a szépnek rajongó szeretőjét, Apponyit, nagyjainkegyevalóbbját és Rákosi Jenőt, az örökifjút, aki ideálokat állított a nemzet elé, egy egész generációt nevel é s a nemzetet reslkesiteni és magával ragadni tudta. Ezután rátért elnöki megnyitó beszédére. A főispán megnyitó beszéde. — Nagy emberek emlékének megiimaplése, szertenük idézés; üdvös és okos ,minden idök- Iwn. Fokozottabban az aurai ívjhéz viszonyokközepette, amikor annnyira rászorulunk az emlékezésre, vigasztalásra. El kell feletelnünk egy rövid időm a jelen szomorúságát, szálljannk vissza a fényes magyar múltba, hogy ott lelkünket mrg iirosszuk. A hinalos, magyar törichtelensank véres fájdalmas lapjai mellett vannak dicső lapjai is. A török hódoltság, a szabadságharcok erőfeszítései a finn daléti nemzet kezd felébredni százados álmából. A talaj előkészítését lánglelkű emberek elvégezték már, melynek mintegy szimbólumaként Kölcsey megírja 1823-ban Hymnuszát s igy köszönt be a nagy év: 1825. Arámi. Petőfi már élnek. Kossuth. Deák tanulják a jogot, fegyverkeznek, hogy az egyik lelk Kisen a harc nehéz napjaiban, a másik pedig kivezesse nemzetét az abszolutizmus sötétségéből a jogfolytonosság okjára. Itt van már Vörösmarty is és összehívják az örkényumhím hosszas évei után az országgyűlést, megalakítja Széchenyi az Akadémiát, s hogy van magyar nemzet, magyar irodalom és művészet, azt mind ennek az 1825-tel kezdődő kornak és nagy férfiaknak köszönhetjük, telve hittel, lelkesedései, hazaszeretettel, nemmerültek el egymás közötti egyenetlenségbe, hanem dolgoztak, s minden átmenet nélkül egyszerre, egy csapásra meg akartak teremteni mindent. Kis ez az irodalom magyar föld talajából, a magyar népből nőtt ki, igazolva azt, hogy ami örök, az egyszerű. — És 1825-i ben adta a mindenható a magyar nemzetnek Jókait, kinek külföldi hatásánál sokkal fontosabb 50 évig tartó nemzet- nevelő hatása. Az abszolutizmus éveiben ö kellett közhangulatot. Felsorolja Jókai regé- , nyelt, nyelvek mind integráns részei a magyar közművelődésnek. A falusi magyar udvarházakban téli estéken az ő regényeiben gyönyörködik a csatáit, diákéveinek legkedvesebb emléke az ő regényeinek olvasása sokszor virradatig. Hogy alakjai túl ideálisak? Azokat példányképül tekintette az egész nemzedék s elég, ha törekedett azokat megközelíteni. Az ezeréves integráns Magyarországnak nem lehet jobb agitátora, mint Jókai művei, örökre és vazaki ifj.valtumul ide fűzte Erdélyt, Lőcsét a magyar hazához. Csodás fantáziája megjövendölte az azóta bekövetkezetteket, az akkor lehetetlen, de még az. ő fantáziája nem tudta elépzelni, hogy Csallóköz és Komárom valaha nem lesz magyar. — Ez év februárjában Komáromban Jókai születése napján megkondulnak a harangok és összejönnek a komoly és jó magyarok, a honfoglaló magyarságnak utódai. És mikor emlékeznek Jókairól s a széttépett magyar hazáról és bánatos sóhajukat a trianoni határon keresztül elhozza hozzánk a metsző ,téli szél, akkor mi ideát szljunk magunkba, tegyünk fogadalmat, hogy nem merülünk télien fájdalomba, közönybe, nem lesz úrrá fölöttünk a belviszály és pártoskodás ördöge, hanem összeforrva a hazaszeretet szent érzésében, dolgozunk becsülettel régi magyar hazánkért! A zajos éljenzéssel és nagy tetszéssel fogadott tartalmas, szép beszéd után Vargha Gyula beszélt. A díszközgyűlés a határozati javaslatot egyhangú lelkesedéssel tette magáévá, majd az ünnepség Preszly Elemér főispán zárószavai után a Himnusz eléneklésével véget ért. Vargha Gyula beszéde. Dr. Vargha Gyula törvényhatósági bizottsági tag tartotta meg ezután emlékbeszédét Jókai Mórról. — A magyar föld és megvár falunk nagyra hivatottságának hangos bizonysága az. — mondotta, — hogy 1817-töl 1825-ig, tehát rövid nyolc év leforgása alatt született Araiy, Tompa, Petőfi, Madách Imre és Jókai Mór. Nincs erre példa a világirodalomban, a lángelméknek ily nagy gazdagságát ily rövid idő alatt a legnagyobb s legműveltebb nemzetek sem tudják felmutatni. A fényes sort a legnagyobb mesemondó, irodalmunk aranyembere, Jókai Mór zárja le. Aranyember valóban, mert amit az ő bűbájos képzelete megérintett, azt aranyos zománccal, a színek tarka szivárványával vonta etve. Képzelete szinte páráskus, nemcsak fényben, ragyogásban, hanem kismeribetellesi végben is. írói pályája több mint hat évtizedre terjedt, s a közel 80 éves aggastyán képzelete épp olyégrecsapó lánggal lobogott, mint azé az ábrándos íriné, ki a komáromi öreg kúriából kiröppenve szárnyra kelt. Nemzedékek nőttek föl Jókai olvasásán s bár azalatt a nyolc évtized alatt minden gyökeresen megváltozott, az ízlés és világi ellopás forradalmi átalakuláson mentek át. Jókai mára sem avult el kötészetének örök hiúsága megóvta őt az etfelérhezéstől. Ismerteti ezután Jókai szellemének a költészet minden terén való megnyílva misé vál, majd politikai pályafutását behatóan rajzolja, bujdosásának idejével s ezalatt itt allegórikus műveivel foglalkozik. Népszerűsége csökkentését Tisza Kálmánhoz való csatlakozásával magyarázza. Nem válik ezzel hűtlenné nemzeti eszményeihez, de a euvemanentális párthoz csatolta őt az a rajongó rokonszenv, amely Rudolf trónörököshöz fűzte. — Jókainak és költőtársainak halhatatlan érdemük, hogy az elnyomatás korszakban nem engedték elfásulni, sem részekre, pártokra bomlani a nemzetet. — Most még nehezebb időket élünk. Most hazánk széttépett teste itt vonaglik s a nemzet intelligenciája félig megfojtva, már-már végsőt lehet. Most volna utazón szükség a nemzeti lélek osztatlan egységére. Ébredjen fel végre a magyar társadalom s dobja k magából a fertőd kóranyagnkat. Ne tűrje, hogy önző, Irigy, szájas törtetők folytonosan izgassanak, s itt meg uj akadályokat gördítsenek a békés nemzeti munka elé. Ne engedje, hogy hamis próféták a pokol romboló erőitől sugalt hazug tanokkal éket verjenek az egyes társadalmi osztályok közé s százezrek, sőt Után milliók szivéből irtsák ki mesterségesen a hazaszeretet. Ne ápolgassa az irodalom korcs hajtásait, melyek megrontva nyelvünket, megmérgezve a főerkölcsüket s kiölve a vallásos Ilitét, a régi, nemes, tiszta magyar irodalom helyét akarják elfogalni. Ébredjen fel a magyar társadalom, míg nem késő, őrizze féltékenyen kultúránkat, mert enélkül nincs feltámadás. Az ősz költőt hatalmas emlékbeszédének befejezése után a közönség tombolva ünnepelte s beszédét is gyakorta szakította fzélbe a helyeslő taps. Ezután Berzeviczy Albert emelkedett szólásra. Berzeviczy Albert beszéde. — Pest vármegye közönsége — úgymond — a törvényhatóság között méltán elől szokott járni minden hazafias megemlékezésben és felbuzdulásban; Így elsőként ünnepli most a Jókaicentenáriumot is és erre az ünneplésre meghívta az Akadémiát és a Kisfaludy- Társaságot, amelyek nevében szólalok fel, a magyar irodalom legrégibb őrhelyeinek üdvözletét hozva a megye lelkes közönségének és egyesülve vele az évforduló ihletés hangulatában. — Pest megyének elviltázhatatlan jogcíme van a nemzeti irodalom ünneplésében előljárni. Hiszen ez a megye öléli körül minden //Idából az ország szivét, fővárosát, mely Széchenyi óta középpontjává lett a magyar közéletnek és a magyar irodalomnak. — Ez a megyeház egy magyar sziget volt egykor a még jobbára német Pest- Buda háztengerében. Pest megyéből indult ki a magyar játékszín megalkotására irányult diadalmas mozgalom, melynek azután legnagyobb része volt Pest megmagyarosodásában. Kiskörösön született Petőfi. Fóthon hangzott el először a legszebb magyar bordal és Nagykörös volt az ötveneshatvanas években az a hely, ahonnan egy egész tündöklő csillagrendszer vonult fel irodalmunk egére. — Mi most Jókait ünnepeljük, a legnagyobb magyar mesemondót, a legtüneményesebb költői fantáziát, a magyar Géniusznak világraszóló dicsőségét. De ebben az ősi székházban illik különösen megemlékeznünk arról is, hogy Jókai a megyei életnek kiváltságos költője volt. Legszebb regényei át- meg átvannak Pekár Gyula beszéde. — Van-e csillagosabb, tündöklőbb henaszfisra, annál a szellemi égboltnál, amely a mi ezer év óta annyi vér i siratott, a nyugati kultúra védelmében annyi életet pazarolt nemzetünk magyar glóbusza fölé borul. — v.m-e Kilónak írott szava, mely ékesen,szólásban tükrözné e csonka haza csonkithatatlan, szellemi gazdagságát, mint ama csillagokként fénylő lángelmék sokadalma, kit, a szellemi élet prizmájának minden színében ragyoghatták történetünk egén azt a jót és igazat, szépet és leg-szebbet, amivel a mi tehetségdús, nemes fajunk a világ szellemi kincseinek öszszeségét gyarapította az emberi cselekvés és gondolkodás, a tudósi tudás s a művészi, költői álmodás minden terén? Ragyog, gazdagon, dúsan ragyog a magyar glóbus e magyar égboltja... Kishitűek mielőtt ócsárlóink pártjára állntok, oda nézzetek föl és áruul rátok! A honteremtő Árpád e magyar ég sarkcsillaga, körülötti napokként keringenek a magyar szent királyok, kik planéta-uszályukban mint Hadak utját görgetik maguk után a magyar virtus hősi bolygóit, üstökösök szántják és keresztezik a pályákat. Bocskay, Rákóczi, Kossuth-komfélát, mint megannyi fix csillagok tündökölnek a magyar bölcsed-ség nagy mesterei, köztük a tudáshalhatatlanjai, de ott látjátok művészeink csillagait is. Ott ragyog Petőfi. Arany. Madách. Vörösmarty, s mellettük a poézis mélázó holdjaként Tompa világit... — Mintha csodát látnánk ezen az innenlő mai napon ott fent a halhatatlanok csillagvilágában: a tündöklő Petőfi csillag mintha ma ikercsillaggá válnék, mintha Castorhoz Pollux szállna fel. Petőfihez, testvérként Jókai csillaga ilézkedne oda, hogy a régi szeretet ikerfényétől mindkettejük égi valója csak annál ragyogóbb legyen. « Kettejük centenáriuma is végre mégis csak egyesíti a barátokat a halhatatlanságban. — Castor és Pollux. Petőfi és Jókai . . . Kettős centenárium avatni kettejüket a magyar sörökifjuság örökké világitó, fölemelő, vigasztaló, örökké it életet adó ikerciáagává Azt mondják, az, a zseni sine aua non-ja, hogy pontosan, percre, idejében jöjjön. — Jás van az elkésetteknek, mint a túl korán jötteknek. A nagy elhivatottság ily percre szóló pontosságával születnek ők ketten is: Petőfi és Jókai. Jönök, az egyik a lobogó, hevesvérű Kiskunságból, a másik a mesemondó, csevegő Dunántúlról. Petőfire Mlelölt. Jókaira itt után van szükség. — Petőfi a harcok csalogányainak, a trombitáknak szava mellett vérrózsikal lén le férfikebléről. Jókai pedig a szivéből nőtt ezeregyéjszakás mesefa ezerszínű virágait onlrt nemzetére, hogy e csodás virágokkal borítsa el a vérinlomokat, s csodadoktorként a nagybeteg nemzetbe reményt, jókedvet, egészséget oltson. Petőfi a harcrakeltő, végletes, szilaj forradalmi ifjúság. Jókai a szelidebb, vigasztaló, gyógyító fiatalság. Petőfi egy sebzetlen, ép nemzet élén rohan a nagyszerű hálálba. Jókai a halálroham után a sebzett, holtbeteg nemzetet vezeti vissza az életbe. Voltak én egyek ők ketten, mert a nemzetnek megpróbátatásaiban szüksége volt rá. -- *-s ma. cestionárisinak dicsöségében ismét szüksége van rájuk. Szüksége van a Jókai ért-c. reményt, egészséget, hitel, adó szavat, de szüksége lesz a Petőfi trombitájára is... — Skorevvag: két egy lélek. — amit Petőfi tesz a kötött beszédre, a prózaira Jókai ugyanezt teszi, a földhöz, a néphez urul le, teli kézzel merít a nemzeti örök tartalékból. Jókai itt van, a kettős centemárumban Petőfi után ő is mia született, eljött, hogy men-Uni,és fölemeljen. És én jelenését hódolva üdvszl.ma ma itt ama Petőfi-Társság nevében, melyet most alapitó elnök ő alkotott meg, hogy lelkitestvérének benne örök emléket állítson az ifiú nemzeti magyar irodalom számára. —• Magyar Castor. magyar Pollux. — a két egy ikercsilag fenn ragyog a magyar glóbus magyar egén. — fényük a zsenik örök szeretetével ölelkezik, « mi szinte hallani véljük a szférák fénymuzsikájában Petőfinek Jókaihoz, Intézeited..szavait. ....... Te lelkem megmaradt fele. Hozzám Te maidon eljövendesz. És koszorúmra könnyel ejtesz ...“ Jókai eljött. Találkoztak újra. S mi innen, a földi rögről áhítattal nézzük az ikercsillag világító fényét. Rákosi Jenő beszéde. Pekár Gyula lelkes taposkkal fogadott beszéde után Rákosi Jenő emelkedett szólásra. — A Jókai centenárius bizottság nevében ■— 5