8 Órai Ujság, 1925. április (11. évfolyam, 74-97. szám)
1925-04-01 / 74. szám
A passzivitás kudarca. Ha triumfálni akarnánk az ellenzéki passzivitás végleges kudarcán, ezt két okon is tehetnők. Egyrészt azért, mert végérvényes igazolást nyert az az állításunk, melynek már a passzivitási terv felmerültekor hangot adtunk, hogy tudniillik az ilyen tüntetés semmiféle gyakorlati eredménnyel nem járhat, mint ahogy eredménytelen volt az a passzivitás is, melyre a háború előtt láttunk példát. Az akkori többség egyszerűen napirendre tért az ellenzék távolmaradása fölött és igen fontos, ma is élő törvényeket alkotott, mialatt az ellenzék a parlament előtt mozioperatőrök felvevőgépe előtt pózolt. A passzivitás gondolatával szemben hivatkoztunk erre a precedensre, de figyelmeztető szavunk süket fülekre talált. A radikális ellenzék nyilván azt hitte, hogy a parlamenten kívül rendezett s elsősorban a külföld felé sandító botrányai meghiúsíthatják a törvényalkotás munkáját. E helyett azonban, mint tudjuk, sokkal intenzívebb parlamenti munka következett s a passzív ellenzék vacsorázó asztaltársasággá degradálódott, melynek két fogás közt elhangzott tósztjaira senkisem figyelt. A bevált jóslat elégtételén kivid külön ok lehetne a triumfálásra az, hogy az ellenzéki biok nem a tapasztalatok tanulságai alapján, belátásból és tiszteletet követelő kijózanodásból hagyott fel a passzivitással, hanem azért, mert nem tehetett másként. Mert a vezérek egyenetlensége, féltékenysége, felrobbantotta a biok egységét. És ez lényeges különbség, mert hiszen egész máskép fest az ellenzék bevonulása a parlamentbe, ha egy tévedés bevallásának férfias gesztusával, mintha komikus kényszerből történik. De nincsen szándékunkban kihasználni a triumfálás olcsó lehetőségét. Szívesen felejtjük el ezt a balsikerű kalandot és őszintén örvendünk, hogy ismét benépesülnek az ellenzéki padsorok. Azok a fontos és nagyjelentőségű törvényjavaslatok, melyek alkotmányos életünk újból való szabályozására hivatottak, nem emelkedhetnek törvényerőre bírálat nélkül. Amikor az ellenzék távolmaradással tüntetett, mi akkor is azt hirdettük, hogy a nemzet érdeke megköveteli a törvényjavaslatok ellenzéki kritikáját s ma, amikor az ellenzék elfoglalta helyét a parlament tanácskozó termében, változatlanul valljuk ezt a felfogást. Az ellenzéki mandátum parancs és utasítás az intenzív és állandó kritikára s a képviselőnek elemi kötelessége, hogy alkalmazkodjék megbízatásához. Ennek a kritikának nincs semmiféle értéke, nem lehet semmilyen eredménye, ha botrányokban és személyeskedésekben nyilvánul, de pótolhatatlan kolektivuma a törvényalkotásnak, ha tárgyilagosság, és őszinteség fűti. lit/o !«.*'• v v rc /. v\ V ' n. », ÁTVcTlt^ v | Ura 4t(v)dHl korona. BJJáSSSILJSSLÍSÍVELi—MTMTM —iaiai^«r^a^iXl2_£wtoly4M2^12^2^2££ ELŐFIZETÉSI ÁRAK: SZERKESZTŐSE^: VIIL, RÖKK SZILÁRD UTCA 4. SZÁM Egy hónapra 40.000 korona, negyedévre 120.000 korona Telefon: József 105-00, J. 105-01, J. 105 -02. Egy szám ara kedd kivételével 2000 K, kedden 3000 K pr i,isen. WAnÁvvi rum __________ Külföldre az előfizetés kétszeresét számítjuk. referos szerkesztő. ur. nflUflin C.(niL — Ára Ausztriában: KIADÓHIVATAL: VIH. KER., JÓZSEF KÖRÚT 5. SZÁM hétköznap 2000 osztr. korona, vasárnap 2500 osztr. korona. Telefon: József 43, J. 53, J. 63, József 23—84. Bethlen István: Szükség van ara, hogy a polgári társadalom vezető szerepét meg . miniszterelnök és Rakovszky Iván belügyminiszter a választójogi határozati javaslatról. — A választójogi javaslat az összes osztályokat politikai hatalomban részesíti. — Az intelligenciát meg kell védeni az agitátorok lázitásával szemben, a választójogi bizottság ülése. »— Saját tudósítónktól. — * A választójogi bizottság ma részleteiben tárgyalta a választójogi javaslatot. Elnök Kállai Tibor, előadó: Pukli Endre. A kormány részéről jelen vannak: Gróf Bethlen István miniszterelnök és Rakovszky Iván belügyminszter. A nemzetgyűlésnek az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvényjavaslat tárgyalására kiküldött külön bizottsága ma délelőtt megkezdte a törvényjavaslat részletes tárgyalását. A címhez Sziládyi Lajos szólt fel elsőnek. Hangsúlyozza, hogy nem foglalkozik a választójog fejlődésének történetével egészen a Friedrich-féle választójogi rendelet megjelenéséig. Azt óhajtotta volna, hogy a kormány elsősorban a háborús helyzet és a két forradalom tanulságait vonja le a választójogi törvényjavaslatban. Elismeri, hogy a miniszterelnök leplezetlen őszinteséggel nyilatkozott álláspontjáról és a miniszterelnök megállapításai közül legfontosabbnak tartja azt, hogy ennél a törvényjavaslatnál a politikai hatalomról van szó, ő és a szövetkezett ellenzék többi tagjai is e törvényjavaslatnál nem a politikai hatalom kérdését tekintik, hanem elsősorban emberi és állampolgári jognak tekintik a választójogot, ennélfogva áthidalhatatlan az ellentét a kormány és a szövetkezett ellenzék álláspontja között. A másik fontos része a'**, miniszterelnök úr felszólalásának azoknak a veszedelmeknek az emlékezése, amelyeket ő az általános választójog behozatala esetén lát. A miniszter úr szerint az általános választójog a munkásság uralmát jelentheti a polgárság felett, mert a munkásság szerinte többségben van. A miniszterelnök úr megállapítása szerint az intlligencia nem foglalkozott eléggé a néppel és ebben lát ő nagy hibát. Mi ezt mindig emlegettük, mindig hirdettük, mindig rámutattunk a parlamentben is, máshol is, népgyűléseken is, agitációs körutaink alkalmával is figyelmeztettük az intelligenciát, hogy ereszkedjék le a néphez és foglalkozzék vele. A miniszterelnök úr mindig szélsőségektől fél és a forradalom veszélyeire mutat rá. A mi megítélésünk szerint nem ez a választójogi törvényjavaslat lesz a legjobb óvszer ezek ellen, hanem a nemes értelemben vett fszta demokrácia, tehát olyan átalakult, melyet Kossuth Lajos demokratikus átalakulásnak nevezett irataiban mindenkor. Preventív törvényhozási munka, gazdasági, szociális és a közszabadsági preventív ,törvényhozási intézkedések lesznek a célszerű óvszerek. A miniszterelnök úr beszédéből megértettük, hogy semmi kilátásunk sincs arra, hogy akár itt a választójogi bizottsági tárgyaláson, akár pedig annak idején a plenáris tárgyalásnál valami nagyobb jelentőségű indítványunkkal cél érnénk. Beszédéből megértettük, hogy áláspontjához mereven ragaszkodik.Ennek dacára részt veszünk a választójogi bizottság tárgyalásán és pontról-pontra végigvesszük az egész választójogi törvényjavaslatot, sőt, amint köztudomású, annak idején majd a demokrácia jegyében szövetkezett pártoknak azt az inítványt fogom tenni, hogy a plenáris tárgyaláson is részt vegyünk, bár indítványaink elfogadását nem reméljük. Számítunk azonban arra, hogy úgy mint most történt felszólamlásainkkal kiprovokáljuk a tiszta helyzet előtárását. A miniszterelnök úr mostani beszéde is már egy eredmény a számunkra, mert a miniszterelnök úr mostani megnyilatkozása tiszta képet teremtett mindazok előtt is, akik ez idő szerint részint a miniszterelnök úr személyével, részint pedig politikájával tisztában nem voltak. A felszólalás határozottan nagyjelentőségű volt, meg lesznek a következményei. A miniszterelnök úr beszéde igazolt bennünket teljesen és tökéletesen. (Derültség) és azt hisszük, hogyha a miniszterelnök úr mint most, a választójog részleteinél is ilyen leplezetlen őszinteséggel tárja elénk és az ország elé bensőjét és szándékait, akkor meglesz ennek a választójogi vitának az az eredménye, hogy a nemzet fel lesz világosítva és habár meddő a mi jelenlétünk és ellenzéki munkánk a javaslatokat illetőleg, nem lesz meddő abban a tekintetben hogy a nemzet tisztán lát, a nemzet felvilágosittatik a jelenlegi és a jövő helyzetet illetőleg. Elnök: miniszterelnök úr kiván szólani. Gróf Bethlen István miniszterelnök, T, választójogi bizottság Én is barátja vagyok a tiszta helyzeteknek és nagyon örülök, hogy alkalmam van a helyeztet újból tisztázni azokkal a fejtegetésekkel szemben, amelyeket Szilágyi Lajos t. képviselő úr tartott. ő azt mondja, hogy én azt mondtam volna, vagy olyan valamit mondtam volna, vagy a tartalma az én beszédemnek arra enged következtetni, hogy a mi törekvésünk, — akár mint kormánynak, akár mint pártnak, — a politiai hatalom magatartása Erről szó sem volt. Én arra mutattam rá, hogy igenis bizonyos társadalmi osztályok törekszenek arra, hogy a hatalomhoz jussanak és rámutattam, hogy a szociáldemoratapárt olyan párt, amely osztályuralmat hirdet, osztályuralomra törekszik, és ezzel a törekvéssel szemben is hangsúlyoztam és hangsúlyozom, hogy szükség van arra, hogy Magyarországon az összes osztályok a politikai hatalomban részesüljenek és a polgári társadalomnak a vezető szerepét megőrizzük. Itt tehát nem politikai pártokról és nem kormányokról volt szó és ha a tisztelt képviselő úr ezt mel akarja magyarázni, ez ellen a leghatározottabban tiltakozom, mert ilyen értelme a szavaimnak nem volt, nem is lehetett. Tehát, én hozzá vagyok szokva ahhoz, hogy a t. képviselő úr gyakran félreért, a szavaimat és azokból messzemenő következtetéseket von is, amely következtetések a premissziókból egyáltalán le nem vonhatók. Igenis, tiszta helyzettel állunk szembe és ezt nem hagyom elhomályosítani, hogy a szociáldemokratapárt Magyarországon és mindenütt is osztályharcot hirdet és osztályuralomra törekszik. (ügy van! ügy van!) Ezt leszögezem a t. képviselő úrral és a szociáldemokrata párttal szemben is és ezt semmiféle félremagyarázással v£gy félrevezetéssel elhomályosítani nem engedem. Mindazok a következtetések, amelyeket a t. képviselő úr a saját premisszájából levont, de amelyek nem állanak meg ebből a beszédből kifolyólag, amelyeket én tartottam, ennek folytán elesnek. (ügy van!) Ezután az elnök föltette a törvényjavaslat címét szavazásra, amit elfogadtak. Következett az I. fejezet, választójogosultság 1. §. Ehhez elsőnek Szilágyi Lajos szólott hozzá. Kijelentette újból, hogy nem érdekelték őt azok a fejtegetések, amelyek a háború előtti választójogi törvényjavaslatokra, vagy törvényekre vonatkoztak, így nem érdekelte Vázsonyi Vilmos 1917-es törvényjavaslata sem, hiszen azóta sok minden történt; őt kizárólag a háború óta és a forradalmak után választójogi törvényjavaslatok érdeklik, így a Friedrichseiß választójogi rendelet, valamint gróf Bethlen miniszterelnök által 1922-ben előterjesztett választójogi törvényjavaslat és a miniszterelnök úr, 1922. évi választójogi rendelet, amelynek alapján aztán a választások foganatosíttattak. Ezekkel szemben hasonlítja össze a mostani 1925-iki javaslatot. Azt hiszi, hogy a miniszterelnök úr mostani álláspontja az akkori álláspontjaival egyezik. Pótlólag megemlíti, hogy tagadják ellenzéki részről azt, hogy az állampolgárság, tartama bizonyítja a szoros érzelmi és érdekkapcsolatot az állammal. "Azt is tagadják, hogy a két évi helybenlakás a megállapodottságnak és állandóságnak rég.