8 Órai Ujság, 1925. április (11. évfolyam, 74-97. szám)

1925-04-01 / 74. szám

A passzivitás kudarca. Ha triumfálni akarnánk az ellenzéki passzivitás végleges kudarcán, ezt két okon is tehetnők. Egyrészt azért, mert végérvényes igazolást nyert az az állí­tásunk, melynek már a passzivitási terv felmerültekor hangot adtunk, hogy tudniillik az ilyen tüntetés sem­miféle gyakorlati eredménnyel nem járhat, mint ahogy eredménytelen volt az a passzivitás is, melyre a háború előtt láttunk példát. Az akkori többség egyszerűen napirendre tért az ellenzék távolmaradása fölött és igen fontos, ma is élő törvényeket alkotott, mialatt az ellenzék a parlament előtt mozi­operatőrök felvevőgépe előtt pózolt. A passzivitás gondolatával szemben hi­vatkoztunk erre a precedensre, de figyelmeztető szavunk süket fülekre talált. A radikális ellenzék nyilván azt hitte, hogy a parlamenten kívül rende­zett s elsősorban a külföld felé san­dító botrányai meghiúsíthatják a tör­vényalkotás munkáját. E helyett azon­ban, mint tudjuk, sokkal intenzívebb parlamenti munka következett s a passzív ellenzék vacsorázó asztaltársa­sággá degradálódott, melynek két fo­gás közt elhangzott tósztjaira senki­­sem figyelt. A bevált jóslat elégtételén kivid kü­lön ok lehetne a triumfálásra az, hogy az ellenzéki biok nem a tapasztalatok tanulságai alapján, belátásból és tisz­teletet követelő kijózanodásból hagyott fel a passzivitással, hanem azért, mert nem tehetett másként. Mert a vezérek egyenetlensége, féltékenysége, felrob­bantotta a biok egységét. És ez lénye­ges különbség, mert hiszen egész más­kép fest az ellenzék bevonulása a par­lamentbe, ha egy tévedés bevallásának férfias gesztusával, mintha komikus kényszerből történik. De nincsen szán­dékunkban kihasználni a triumfálás olcsó lehetőségét. Szívesen felejtjük el ezt a balsikerű­ kalandot és őszintén örvendünk, hogy ismét benépesülnek az ellenzéki padsorok. Azok a fontos és nagyjelentőségű törvényjavaslatok, melyek alkotmányos életünk újból való szabályozására hi­vatottak, nem emelkedhetnek törvény­erőre bírálat nélkül. Amikor az ellen­zék távolmaradással tüntetett, mi ak­kor is azt hirdettük, hogy a nemzet ér­deke megköveteli a törvényjavaslatok ellenzéki kritikáját s ma, amikor az ellenzék elfoglalta helyét a parlament tanácskozó termében, változatlanul valljuk ezt a felfogást. Az ellenzéki mandátum parancs és utasítás az in­tenzív és állandó kritikára s a képvise­lőnek elemi kötelessége, hogy alkal­mazkodjék megbízatásához. Ennek a kritikának nincs semmiféle értéke, nem lehet semmilyen eredménye, ha botrányokban és személyeskedésekben nyilvánul, de pótolhatatlan kolekti­­vuma a törvényalkotásnak, ha tárgyi­lagosság, és őszinteség fűti. lit/o !«.*'• v v rc /. v\ V ' n.­­ », ÁTVcTlt^ v | Ura 4t(v)dHl korona. BJJáSSSILJSSLÍSÍVELi—MTMTM —iaiai^«r^a^iXl2_£wtoly4M2^12^2^2££ ELŐFIZETÉSI ÁRAK: SZERKESZTŐSE^: VIIL, RÖKK SZILÁRD­ UTCA 4. SZÁ­M Egy hónapra 40.000 korona, negyedévre 120.000 korona Telefon: József 105-00, J. 105-01, J. 105 -02. Egy szám ara kedd kivételével 2000 K, kedden 3000 K pr i,ise­­­n. WAnÁvvi rum __________ Külföldre az előfizetés kétszeresét számítjuk. referos szerkesztő. ur. nflUflin C.(niL — Ára Ausztriában: KIADÓHIVATAL: VIH. KER., JÓZSEF KÖRÚT 5. SZÁM hétköznap 2000 osztr. korona, vasárnap 2500 osztr. korona. Telefon: József 43, J. 53, J. 63, József 23—84. Bethlen István: Szükség van ara, hogy a polgári társadalom vezető szerepét m­eg . miniszterelnök és Rakovszky Iván belügyminiszter a választójogi határozati javaslatról. — A választójogi javaslat az összes osztályokat politikai hatalomban részesíti. — Az intelligenciát meg kell védeni az agitátorok lázitásával szemben, a választójogi bizottság ülése. »— Saját tudósítónktól. — * A választójogi bizottság ma részleteiben tárgyalta a választójogi javaslatot. Elnök Kállai­ Tibor, előadó: Pukli Endre. A kormány részéről jelen vannak: Gróf Bethlen István miniszterelnök és Ra­­kovszky Iván belügyminszter. A nemzetgyűlésnek az országgyűlési képviselők választásáról szó­ló törvényja­vaslat tárgyalására kiküldött külön bizott­sága ma délelőtt megkezdte a törvényja­vaslat részletes tárgyalását. A címhez Sziládyi Lajos szólt fel első­nek. Hangsúlyozza, hogy nem foglalkozik a választójog fejlődésének történetével e­gészen a Friedrich-féle választójogi ren­delet megjelenéséig. Azt óhajtotta volna, hogy a kormány elsősorban a háborús helyzet és a két forradalom tanulságait vonja le a választójogi törvényjavaslat­ban. Elismeri, hogy a miniszterelnök leplezet­len őszinteséggel nyilatkozott álláspontjá­ról és a miniszterelnök megállapításai kö­zül legfontosabbnak tartja azt, hogy ennél a törvényjavaslatnál a politikai hatalomról van szó, ő és a szövetkezett ellenzék többi tagjai is e törvényjavaslatnál nem a poli­tikai hatalom kérdését tekintik, hanem első­sorban emberi és állampolgári jognak te­kintik a választójogot, ennélfogva áthidal­hatatlan az ellentét a kormány és a szövet­kezett ellenzék álláspontja között. A másik fontos része a'**, miniszterelnök úr felszólalásának azoknak a veszedelmek­nek az em­lékezése, amelyeket ő az általá­nos választójog beh­ozatala esetén lát. A miniszter úr szerint az általános vá­lasztójog a munkásság uralmát jelentheti a polgárság felett, mert a munkásság­­ szerinte többségben van. A miniszterelnök úr megállapítása sze­rint az int­­lligencia nem foglalkozott eléggé a néppel és ebben lát ő nagy hibát. Mi ezt mindig emlegettük, mindig hirdet­tük, mindig rámutattunk a parlamentben is, máshol is, népgyűléseken is, agitációs körutaink alkalmával is figyelmeztettük az intelligenciát, hogy ereszkedjék le a néphez és foglalkozzék vele. A miniszterelnök úr mindig szélsőségek­től fél és a forradalom veszélyeire mutat rá. A mi megítélésünk szerint nem ez a vá­lasztójogi törvényjavaslat lesz a legjobb óvszer ezek ellen, hanem a nemes értelem­ben vett fszta demokrácia, tehát olyan át­alakult, melyet Kossuth Lajos demokra­tikus átalakulásnak nevezett irataiban min­denkor. Preventív törvényhozási munka, gazdasági, szociális és a közszabadsági pre­­ventív ,törvényhozási intézkedések lesznek a célszerű óvszerek. A miniszterelnök úr beszédéből megér­tettük, hogy semmi kilátásunk sincs arra, hogy akár itt a választójogi bizottsági tár­gyaláson, akár pedig annak idején a plená­­­ris tárgyalásnál valami nagyobb jelentőségű indítványunkkal cél érnénk. Beszédéből megértettük, hogy áláspontjához mereven ragaszkodik.­­Ennek dacára részt veszünk a választójogi bizottság tárgyalásán és pont­­ról-pontra végigvesszük az egész választó­jogi törvényjavaslatot, sőt, amint köztudo­mású, annak idején majd a demokrácia je­gyében szövetkezett pártoknak azt az in­ít­­ványt fogom tenni, hogy a plenáris tárgya­láson is részt vegyünk, bár indítványaink elfogadását nem reméljük. Számítunk azonban arra, hogy úgy mint most történt felszólamlásainkkal ki­provokáljuk a tiszta helyzet előtárását. A miniszterelnök úr mostani beszéde is már egy eredmény a számunkra, mert a mi­niszterelnök úr mostani megnyilatkozása tiszta képet teremtett mindazok előtt is, akik ez idő szerint részint a miniszterelnök úr személyével, részint pedig politikájával tisztában nem voltak. A felszólal­ás hatá­rozottan nagyjelentőségű volt, meg lesznek a következményei. A miniszterelnök úr be­széde igazolt bennünket teljesen és töké­letesen. (Derültség) és azt hisszük, hogyha a miniszterelnök úr mint most, a választó­jog részleteinél is ilyen leplezetlen őszinte­séggel tárja elénk és az ország elé benső­jét és szándékait, akkor meglesz ennek a választójogi vitának az az eredménye, hogy a nemzet fel lesz világosítva és habár meddő a mi jelenlétünk és ellenzéki mun­kánk a javaslatokat illetőleg, nem lesz meddő abban a tekintetben hogy a nemzet­ tisztán lát, a nemzet felvilágosittatik a je­lenlegi és a jövő helyzetet illetőleg. Elnök:­­ miniszterelnök úr kiván szó­lani. Gróf Bethlen István miniszterelnök, T, választójogi bizottság Én is barátja vagyok­ a tiszta helyzeteknek és nagyon örülök, hogy alkalmam van a helyeztet újból tisz­tázni azokkal a fejtegetésekkel szemben, amelyeket Szilágyi Lajos t. képviselő úr tartott. ő azt mondja, hogy én azt mondtam volna, vagy olyan valamit mondtam volna, vagy a tartalma az én beszédemnek arra enged következtetni, hogy a mi törekvésünk, — akár mint kormánynak, akár mint pártnak, — a politiai hatalom magatartása Erről szó sem volt. Én arra mutattam rá, hogy igenis bizonyos társadalmi osz­­­tályok törekszenek arra, hogy a hatalom­hoz jussanak és rámutattam, hogy a szociáldemorata­­párt olyan párt, amely osztályuralmat hirdet,­­ osztályuralomra törekszik,­­ és ezzel a törekvéssel szemben is hangsú­lyoztam és hangsúlyozom, hogy szükség van arra, hogy Magyarországon az összes osztályok a politikai hatalomban részesül­jenek és a polgári társadalomnak a vezető szerepét megőrizzük. Itt tehát nem politikai pártokról és nem kormányokról volt szó és ha a tisztelt kép­viselő úr ezt mel akarja magyarázni, ez ellen a leghatározottabban tiltakozom, mert ilyen értelme a szavaimnak nem volt, nem is lehetett. Tehát, én hozzá vagyok szokva ahhoz, hogy a t. képviselő úr gyak­ran félreért, a szavaimat és azokból messzemenő következtetéseket von is, amely következtetések a premissziókból egyáltalán le nem vonhatók. Igenis, tiszta helyzettel állunk szembe és ezt nem hagyom elhomályosítani, hogy a szociáldemokrata­párt Magyarországon és mindenütt is osztályharcot hirdet és osztályuralomra törekszik. (ügy van! ügy van!) Ezt leszögezem a t. képviselő úrral és a szociáldemokrata párttal szemben is és ezt semmiféle félre­magyarázással v£gy félrevezetéssel elhomá­lyosítani nem engedem. Mindazok a következtetések, amelyeket a t. képviselő úr a saját premisszájából levont, de amelyek nem állanak meg eb­ből a beszédből kifolyólag, amelyeket én tartottam, ennek folytán elesnek. (ügy van!) Ezután az elnök föltette a törvényjavas­lat címét szavazásra, amit elfogadtak. Kö­vetkezett az I. fejezet, választójogosultság 1. §. Ehhez elsőnek Szilágyi Lajos szólott hozzá. Kijelentette újból, hogy nem érde­kelték őt azok a fejtegetések, amely­ek a háború előtti választójogi törvényjavasla­tokra, vagy törvényekre vonatkoztak, így nem érdekelte Vázsonyi Vilmos 1917-es­ törvényjavaslata sem, hiszen azóta sok minden történt; őt kizárólag a háború óta és a forradalmak után választójogi tör­vényjavaslatok érdeklik, így a Friedrich­­seiß választójogi rendelet, valamint gróf Bethlen miniszterelnök által 1922-ben elő­terjesztett választó­jogi törvényjavaslat és a miniszterelnök úr, 1922. évi választójogi rendelet, amelynek alapján aztán a válasz­tások foganatosíttattak­. Ezekkel szemben hasonlítja össze a mostani 1925-iki javas­latot. Azt hiszi, hogy a miniszterelnök­­ úr mostani álláspontja az akkori álláspontjai­val egyezik. Pótlólag megemlíti, hogy tagadják ellen­zéki részről azt, hogy az állampolgárság, tartama bizonyítja a szoros érzelmi és ér­dekkapcsolatot az állammal. "­Azt is ta­gadják, hogy a két évi­­ helybenlakás a megállapodottságnak és állandóságnak rég.

Next