8 Órai Ujság, 1925. április (11. évfolyam, 74-97. szám)

1925-04-01 / 74. szám

4 A vidéki színészetről. Azt írta egyik laptársunk, hogy a kul­tuszminisztériumban valószínűleg megszün-­­ telik a vidéki színészeti felügyelő intéz-­­ ményét. Nem tudjuk, foglalkozik-e csakugyan a miniszter ezzel a tervvel — de ha eltörlik ezt az intézményt a szegény magyar föld színéről: ez megint kulturális lerogyolódá­­sá­ak szomorú fokozódását jelenti. Kell-e még manapság is bizonygatni a Színpadnak, mint közművelődési tényező­nek, óriási jelentőségét? S kell-e hang­súlyoznunk, hogy színészetünkben — és­pedig annak nemcsak történetében, hanem jelenében is — milyen fontos szerepe van a vidéki színházaknak és vándor­társula­toknak? Aki csak valamennyire is szívén hordja a magyar kultúra sorsát — amit manapság, hangzatos beszédekben és írá­sokban annyiszor kapcsolunk szervesen össze nemzetünk sorsával, jövendőjével — az nem vonhatja kétségbe a színház fon­tosságát általában, és el kell, hogy ismerje a vidéki színészetnek, mint az egész ma­gyar színészet egyik szervének nevezetes hivatását. Mert ha igaz is, hogy a színészet igazi fejlődése, virágzása a fővárosi szín­házak életével és működésével kapcsola­tos, éppen úgy bizonyos, hogy a fővárost magasabb rendű színészetnek legjobb elő­készítő iskolája a vidéki színészet, amely e mellett természetesen a közönség kultu­rális szükségleteinek kielégítése tekinteté­ben kell, hogy végezze a maga legjelentő­sebb feladatát. S ha a vidéki színészet szerepének neve­zetessége mellett figyelembe vesszük azo­kat a nagy nehézségeket is, amikkel egy­­egy vidéki igazgatónak és társulatnak, kü­lönösen mai nap, küzdenie kell, akkor azt hisszük, meg kell állapítani, hogy az ál­lamra nézve egyáltalában nem csekély­­lendő kötelesség: a vidéki színészet iránti beható érdeklődés, és ennek a kulturális tényezőnek anyagi s erkölcsi támogatása. Ha pedig a kultuszminisztérium komolyan és alaposan akar megfelelni ennek a köte­lességnek, akkor, úgy tartjuk, igazán nem nélkülözheti a vidéki színészeti felügyelőt, aki — lehetőleg önálló hatáskörben — nemcsak a sok apró-cseprő ügy terhét veszi le a minisztérium nyakáról, hanem rendszeres utazásai során a helyszínen szerzett tapasztalatai üdvösen segíthetik őt az egész vidéki színészet ügyének irányítá­sára vonatkozó nagy munkában. Egyik legelső és legfontosabb,­ feladata­­ kell, hogy tegyen ennek a felügyelőnek: a vidéki színigazgatók jó megválasztása. E tekintetben sok baj volt mindig, s van időstan is, amik fokozatosan megszűnné­nek, ha csakis olyan egyének kapnának igazgatói engedélyt, akik igazán minden tekintetben: anyagi, szellemi, erkölcsi szempontból tökéletesen megfelelnek, meg­bízhatók. Gyönyörű hivatása, munkaköre van egy vidéki színház­igazgatónak, ha mindenféle talentum­okkal bővelkedve, ne­mes becsvággyal, eszményi lelkesedéssel és mégis gyakorlatias józan felfogással szol­gálja a reá bízott nevezetes közügyét. De természetesen bármily rendezett anyagi helyzetben van is egy vidéki szín­igazgató, a mai gazdasági és pénzügyi vi­szonyok között úgyszólván lehetetlen a boldogulása, jelentékeny anyagi támogatás nélkül. Az is bizonyos, hogy szerencsétlen országunk ma nincs olyan helyzetben, hogy ezt a segítséget az állami költségvetés terhére biztosítani tudja az egész vidéki színészet számára. Beöthy Lászlónak, aki színházi kérdéseikben elsőrangú szakember, már volt egy javaslata — mi is megemlé­keztünk róla —, hogy a mozi­engedélyek­nek a városokra ruházása, és e­t így elő­álló városi jövedelmek egy részének a szí­nészet számára leendő folyósítása lehetne az a mód, amellyel a vidéki színházak ne­héz helyzetén segíteni lehetne. A mozi bekapcsolása ebben a kérdésbe: kitűnő gondolat. Szinte azt mondhatnók: erkölcsi kötelessége a moziknak, hogy mentőkezet nyújtsanak a színházaknak, mik jelentékeny részben éppen a sokkal olcsóbb moziknak köszönhetik anyagi megrendülésüket. Azt azonban talán feles­leges lenne elvül tűzni ki, hogy minden mozi városi kezelésbe juttatandó. Ha nem v­agy mozi­jára is valaki, mégis, nemcsak hogy el kell ismernie a tisztességesen ve­zetett mozi jogosultságát, sőt kulturális je­lentőségét is,­­ hanem a sok tekintetben előnyös magánvállalkozás kezéről sem akarhatja a mozit az egész vonalon elütni. Erre a most szóbanforgó kérdés szempont­jából éppenséggel nincs is szükség. Sőt mi­után a fürgébb magánvállalkozás sokkal jövedelmezőbbé teheti a mozit, mint a ne­­héz­kesebb, bürokratikus városi, községi kezelés — a nagyobb bevételekből még többet lehetne, megfelelő kormányrenddé—­tik, esetleg törvény alapján a vidéki szí­nészt részére juttatni. Hogy a moziknak a színház javára való megadóztatására biztató példát hozzunk fel: utalunk a románokra — akik sok el­rettentő példa mellett, úgy látszik, mégis csinálnak utánzásra méltót is — ha mást nem: azt, hogy Kolozsváron a maguk szín­házát a mozik által fizetett adókból szub­vencionálják, ugyancsak jelentős mérvben! Ha aztán minden vidéki színházunk meg­felelő kezekbe kerül és ha megadjuk neki a boldoguláshoz szükséges anyagi eszközö­ket, akkor valóban magasra emelheti a minisztérium a maga követeléseit a vidéki színházakkal szemben, s azok igazán föl­emelkedhetnek a művészet előkelő szín­vonalára. A jól vezetett és jól megalapozott vidéki színházban aztán nem történhetnék meg olyan hihetetlennek látszó eset, hogy egy budapesti siker után táviratilag meg­rendelt, kiszerepezett darab utánvéttel megérkezvén a vidéki direktorhoz egy szép déldőttör­, abból a társulat nyomban ol­vasó próbát tart, délután még egy próbát, s előre már „megy“ a darab. Itt igazán hozzátehetjük Heiné­vel: „Aber fraget nur nicht, wie?!...“ S hogy magyar kettőt is idézzünk e megbotránkoztató esetre vonat­kozólag, hát bizonyítjuk, hogy: „Nem mese ez, gyermek!.. A jó vidéki színház — ismételjük — elsőrangú szellemi táplálékot nyújt a kö­zönségnek, é­s elsőrangú új nemzedéket nevel a fővárosi színészetnek. Mert akár­milyen jó színésziskolák vannak is — és kell is, hogy ilyen intézetek legyenek — az onnét kikerülő ifjúság sokkal jobban teszi, ha nem mindjárt budapesti szerződtetésre ácsingózik — hanem megy előbb vidéki gyakorlatra, hogy azután a legtehetsége­sebbek kész színészként kerülhessenek majdan vissza a fővárosba. Régen dicséretes kapcsolat állott fenn az ország két Nemzeti Színháza: a budapesti és a kolozsvári között. A dunamenti Nem­zeti Színház a maga számára kiszemelt fiatal erőket leküldte egy évre, kettőre, a szamosmenti Nemzeti Színházba, amely hogy kitűnő iskolája volt a művészeknek, azt Budapest sok színháza igazolhatja, on­nét kikerült kiváló tagjaival. Kolozsvárt el­vesztettük, s ha van is ott magyar színház — az, ilyen kapcsolatba egyelőre nem léphet a mi Nemzeti Színházunkkal. De van Csonka-Magyarországnak talán nem is egy vidéki színháza, amely ebből a szem­pontból most is számításba jöhetne. Mis­kolcot — melynek szintén jeles színháza van — nem vesszük kombinációba, mert hiszen ez a kitűnően vezetett intézet már kapcsolatban van a fővárossal, a Budai Színkör és — talán mondhatjuk — a Vá­rosi Színház útján is. De ott van például a gyönyörűen elhelyezett szegedi színház. Az egyetemi várossá lett Szegednek közön­sége is, színházi kritikája is biztosítéka immár a színház megfelelő színvonalának. Nem léphetne-e a Nemzeti Színház össze­köttetésbe a szegedi színházzal ,olyan mó­don, hogy e kapcsolatnak igazi hasznát láthatná mindkét műintézet? A szegedi ne­velne színészeket a Nemzeti Színháznak — ez támogatná műsorát is a szegedinek. Sok mindent lehetne még beszélni a vidéki színészetről. Jobb lenne azonban, ha inkább tennének valamit érte illetékes tényezők. Érdemes lenne, sőt szükséges is , mert a száz sebből vérző vidéki színé­szet érdeke: fontos nemzeti közügy. Szász Károly. Az indiai maharadzsa és a táncosnő szerelmi drámája. Az elhagyott maharadzsa bosszúja. — A bombayi merénylet. — Saját tudósítónktól. — London, márc. 31. Még néhány évvel ezelőtt történt. Bom­bay utcáin -színes pinkástok jelentek meg, amelyek a közönség tudtára adták, hogy a Varieté-színházban fellép Muntaz Begun kisasszony, a „világhírű" táncosnő. A nagy reklámozásnak megvolt az az eredménye, hogy a közönség izgatott érdeklődéssel várja a híres táncosnő megjelenését és fellépésének első estélyén a Varieté néző­tere zsúfolásig megtelt. A nézők soraiban nemcsak a brit hivatalnoki kar tagjai vol­tak nagy számmal képviselve, de megje­lentek a bennszülött előkelőségek is. Az egyik páholyban Indora maharadzsája fog­lalt helyet. A nemes profilú, olajbarna arcú férfi a páholy támlájára könyökölve figyelte az előadást. A különböző de már megszokott stílusú artistamutatványok után végre a táncosnő várva várt jelenése követ­kezett. A színpad tropikus tájat ábrázolt, amelyre színes, misztikus félhomály bo­rult. A zenekar halkan valami keleti ér­zéki muzsikát játszott. A nézőtéren a várakozás izgalmas csendje honolt, amikor belebbent a színpadra a csodálatosan szép, nyúlánk termetű tán­cosnő és lejteni kezdte a fátyoltáncot. A jelenet mindenkit lenyűgözött, mert ez a produkció több volt a megszokott artista teljesítményeknél. Amikor lehullt a füg­göny, a közönség soraim a csodálat mo­raja futott végig, majd feldübörgött a taps és a közönség lelkesülten ünnepelte a mű­­vérnőt. A közönség tombolásában csak a proszcénium-páholy előkelő vendége nem vett részt, de sejtelmesen fénylő szemével megigézetten a színpad felé­ fordult. Ettől kezdve az indorai maharadzsa min­­dennapos vendége volt a Varietének. Az előadás kezdetére soha nem volt kiváncsi, automobilja csak néhány perccel Muntaz Begun táncosnő jelenése előtt állt meg az épült előtt. A maharadzsa minden este vé­gig nézte a táncosnő produkcióját, amely­nek végeztével autóba ült és eltávozott. Egy este azután beküldte adjutánsát a tán­cosnő öltözőjébe és az adjutáns útján arra kérte, engedje meg, hogy tiszteletét tehesse előtte. A művésznő ezt az udvarias és hó­­dolatteljes közeledést nem utasíthatta vissza. Kevéssel utóbb a művésznő engedélyével megjelent maga maharadzsa és ekkor már személyesen adhatta a művésznő tudtára, hogy egyénisége s produkciója milyen mély benyomást gyakorolt reá. A táncosnőnek sem volt ellenszenves a szerényen jelent­kező keleti fejedelem és igy történt, hogy később már Bombay egyik, nyugati igények­nek megfelelően berendezett restaurantjá­ban többször együtt töltötték az estét, így teltek-máltak a napok, míg végre elérke­zett az a nap is, amikor a művésznőnek a Varietével kötött szerződése lejárt és tá­voznia kellett volna. Ekkor már a maha­radzsa és a táncosnő között a szimpátia meleg barátsággá fejlődött, így történt, hogy a művésznő elfogadta a maharadzsa meghívását és fejedelmi udvarába költö­zött. A meleg barátságból szerelem lett s Munt az Begun már nem is gondolt arra, hogy valaha is elhagyja az andorai maha­radzsa udvarát. A következő évben a maharadzsa a tán­cosnővel és kíséretével nagyobb európai körutazásra indult és ellátogatott Angliába is. Muntaz Begun Angliában egy gyermek­nek adott életet és azt hitte, hogy ez az ese­mény kettejük barátságát örökre megpe­csételte. Azonban az esemény csak a tán­cosnőre volt örvendetes, maga a maharad­zsa azonban dinasztikus okokból szerelmé­nek ezt a bizonyítékat el akarta tüntetni. Az asszonytól elvette gyermekét és többé az asszony nem is látta viszont. Ebbe azon­ban nem tudott belenyugodni. Az anya kétségbeesésével kérte, követelje vissza gyermekét, végre aztán egy szép napon a maharadzsa ridegen tudtára adta, hogy gyermekét megfojtották. Ez a hír egy csa­pásra megsemmisítette azt a szerelmet, amelyet a táncosnő a maharadzsa iránt érzett. Megfenyegette a maharadzsát, hogy ezt a bűntényt bejelenti az angol hatósá­goknak és elégtételt fog követelni. Ettől a pillanattól kezdve megindult a harc életre-­­ halálra a maharadzsa és barátnője között.­­ A maharadzsa szigorúan őriztette, mert­­ félt attól, hogy elhagyja. Az őrizet sokáig­­ eredményes is volt és az angliai kirándu­­­­lásról együtt tértek vissza az indorai ud­­­­varba. Azonban azt az asszonyt, aki el­­ akar menekülni, semmiféle hatalom nem tudja visszatartani. Muntaz Begunnak is sikerült egy napon megszöknie az indorai udvarból és Bombayba menekült. Hosz­­szabb időn át szigorúan visszavonult sáfi- i bán élt, de később megismerkedett egy Bawla nevű kereskedővel, aki pártfogá­sába vette. A maharadzsa hiába küldöz­gette hozzá a felszólítást, hogy térjen visz­­sza udvarába, a volt táncosnő minden esetben elutasítólag válaszolt. Február 15-én Bombay egyik utcáján egy nagy szürke autó haladt. Az autóban Bawla, a dúsgazdag kereskedő mellett Muntaz Begun ült. Az egyik útkeresztezés­­nél egy nagyobb csoport állt az úttesten, úgy, hogy az autó kénytelen volt lassí­tani. Amikor már közvetlen közelébe ért az autó, a csoport az autó utasaira vetet­ték magukat. Revolverlövések és tőrök villogtak. A tumultuózus jelenet mindössze né­hány pillanatig tartott, de ez alatt az idő miatt az asszonyt egy tőr a homlokán megsebesítette, a kereskedőt pedig revol­­verlövés megölte. A merénylő csoport tag­jai eltűntek, mintha a föld nyelte volna el őkeit. A Bombay brit rendőrség széleskörű nyomozást indított, amely csakhamar megállapította, hogy a merénylet az in­dorai maharadzsa bosszúmű­ve volt. Ezt az ügyet most tárgyalja a bomba­yi bíróság és a merényletért kilenc embert von felelősségre. A vádlottak közt van Shafé Ahmed, a lovasrendőrség parancs­noka, egy rendőrfeligyelő és az indorai hadsereg altábornagya. A pert óriási ér­deklődés mellett tárgyalják. A tárgyaló­termet zsúfolásig megtölti a közönség. Szerbia, 1925 április 1. amelynek soraiban úgy az előkelő ben­­szülöttek, mint az angolok nagy számban jelennek meg. Valószínű, hogy ez a tár­gyalás, amely nem csak Indiában, de az egész brit birodalomban óriási feltűnést ketett, hosszabb ideig el fog húzódni. Mia este lezárják Győrben a választási urnákat­ Csak holnap délelőtt köztik a szavazások eredményét. — Győrben ma is csendben folyt a szavazás­— Saját tudósítónktól — Győr, márc. 31. A nemzetgyűlési választások második­ napja is csendben, minden különösebb fennakadás nélkül folyt le. A reggeli és délelőtti órákban csak kevés szavazó járt az urnák elé s a szavazás iránt csak a délutáni óráikban élénkült meg az érdek­lődés. A pártok jelöltjei és kortesei még legnagyobbrészt itt tartózkodnak Győrött és minden figyelmük arra irányul, hogy a szavazókat a szavazási helyiségekbe terel­jék, hogy összes szavazóikat biztosítsák. A délutáni órákban a szavazás lénye­gesen megélénkült és az egyes körökben a szavazóhelyiségek lassanként meg is tel­tek. Este nyolc óráig, amikor az urnákat le kell zárni, a szavazás előreláthatóan si­mán lesz lebonyolítható, ami leginkább annak a körülménynek köszönhető, hogy a kerületet igen sok apró körzetre osztották fel, ami lehetővé teszi azt, hogy min­denki lehetőleg lakóhelyéhez közel ad­hassa le szavazatát, amivel egyúttal elke­rülhető a nagyobb csoportosulások és na­gyobb tömegek összeverődése. A fővárosban a késő délutáni órákig illetékes helyre nem jött jelentés a­­ráért szavazásokról s a szavazások egyes fázi­sairól az érdekelt pártkörökben se­m tud­nak felvilágosítást adni. Ez természetes is­mert a győri kerületben titkos szavazások folynak, ami lehetetlenné teszi, hogy a szavazás folyamata közben az egys körze­tekben lefolyt szavazásokról tiszta képet lehessen nyerni. A győri választásokkal kapcsolatban kérdést intéztünk a belügyminisztériumhoz, ahol a következő felvilágosítást nyertük: — A győri választások várható eredmé­nyéről ebben a pillanatban még hozzá­vetőleges meghatározásokat sem lehet tenni, mert az egész kerületben titkos vá­lasztás folyik. Az urnákat ma este nyolc órakor zárják le és a választási biztos, valamint az elnök csak akkor kezdik a sza­vazatokat összeszámolni. Nem lehet már­­csak azért sem tiszta képet nyerni a vá­lasztás mostani állásáról, mert mintegy harminc körletben szavaznak, ami érthe­tően megnehezíti egy általános kép meg­formálását. Éppen ezért olyan hézagosak és ritkák a hivatalos jelentések, amelye­ket a közigazgatási hatóságok küldenek. A mai napon a belügyminisztériumból egyetlen jelentés sem érkezett.­­ A választás eredményéről csak holnap délben lehet majd biztosat tudni, de amennyiben a választási biztos még ma éjjel dolgozza fel a szavazatokat, nem valószínűtlen, hogy már reggel ismerni fogjuk a győri választások eredményét. Győr, márc. 31. Ma déli 12 órakor jelenti győri tudósí­tónk. A szavazás egész délelőtt igen lany­hán folyik, összesen leadtak hétfő reggel óta 2550 szavazatot, ebből a mai napra­­ 485 szavazat esik. Eddig a szavazópolgá­roknak körülbelül 50 százaléka szavazott le. A házról-házra járó agitáció nagyon erősen folyik mind a három párt részéről. A Magyar Lovaregylet 1925 ápri­li 2,5, 7,12,13,15.17 és 19-én XipouHamsiyerM LÓVERSENYT RENDEZI A verseny kezdete délután 3 óra 30 perc. Idénybérlet 8 napra 330 OOO K. We.pi fejtvefdt X- hely 60.000 K H. hely 20.000 K Pehely­bérlet 6 napra, 6 személyre 4 000.000 K. 2 napi páholy hétköznap 500.000 K ünnep- és vasár* nap 600000 K. A krdlépfogatlani helyre Boek­­makerek körébí. Bérlet 8 napra 810.000 K. Napi jocy 1­0.000 K Vendéglő és Totalisateur minden helyen. Külön vonatok­ra vi­lamosot a Nyugoti pályaudvarnól. GyógyhozinítM Híd­eltávo­ltés vil­annyal nyomtalattal. s*oplo« ezemök­* és egyéb szépséghibák e­triofitasa és itosa. Dalvaniválas, faradizalán és kvartztenv kov.e.ep. Fenyő inba­ácio és vibráció* másságok. Kozmetikai szerek ára“i»asa «s­­o taiszet* hü déff' Budanest, IV .Ba ott­­tér 13. Kel• ti sAljai4var i­dnlén­ •! lilául sufskfi Mindenkit érdekel a legközelebb megjelenő MM ELTE szenzációs legújabb szám ■ Ara 8000 korona

Next