8 Órai Ujság, 1925. április (11. évfolyam, 74-97. szám)
1925-04-01 / 74. szám
4 A vidéki színészetről. Azt írta egyik laptársunk, hogy a kultuszminisztériumban valószínűleg megszün- telik a vidéki színészeti felügyelő intéz- ményét. Nem tudjuk, foglalkozik-e csakugyan a miniszter ezzel a tervvel — de ha eltörlik ezt az intézményt a szegény magyar föld színéről: ez megint kulturális lerogyolódásáak szomorú fokozódását jelenti. Kell-e még manapság is bizonygatni a Színpadnak, mint közművelődési tényezőnek, óriási jelentőségét? S kell-e hangsúlyoznunk, hogy színészetünkben — éspedig annak nemcsak történetében, hanem jelenében is — milyen fontos szerepe van a vidéki színházaknak és vándortársulatoknak? Aki csak valamennyire is szívén hordja a magyar kultúra sorsát — amit manapság, hangzatos beszédekben és írásokban annyiszor kapcsolunk szervesen össze nemzetünk sorsával, jövendőjével — az nem vonhatja kétségbe a színház fontosságát általában, és el kell, hogy ismerje a vidéki színészetnek, mint az egész magyar színészet egyik szervének nevezetes hivatását. Mert ha igaz is, hogy a színészet igazi fejlődése, virágzása a fővárosi színházak életével és működésével kapcsolatos, éppen úgy bizonyos, hogy a fővárost magasabb rendű színészetnek legjobb előkészítő iskolája a vidéki színészet, amely e mellett természetesen a közönség kulturális szükségleteinek kielégítése tekintetében kell, hogy végezze a maga legjelentősebb feladatát. S ha a vidéki színészet szerepének nevezetessége mellett figyelembe vesszük azokat a nagy nehézségeket is, amikkel egyegy vidéki igazgatónak és társulatnak, különösen mai nap, küzdenie kell, akkor azt hisszük, meg kell állapítani, hogy az államra nézve egyáltalában nem csekélylendő kötelesség: a vidéki színészet iránti beható érdeklődés, és ennek a kulturális tényezőnek anyagi s erkölcsi támogatása. Ha pedig a kultuszminisztérium komolyan és alaposan akar megfelelni ennek a kötelességnek, akkor, úgy tartjuk, igazán nem nélkülözheti a vidéki színészeti felügyelőt, aki — lehetőleg önálló hatáskörben — nemcsak a sok apró-cseprő ügy terhét veszi le a minisztérium nyakáról, hanem rendszeres utazásai során a helyszínen szerzett tapasztalatai üdvösen segíthetik őt az egész vidéki színészet ügyének irányítására vonatkozó nagy munkában. Egyik legelső és legfontosabb, feladata kell, hogy tegyen ennek a felügyelőnek: a vidéki színigazgatók jó megválasztása. E tekintetben sok baj volt mindig, s van időstan is, amik fokozatosan megszűnnének, ha csakis olyan egyének kapnának igazgatói engedélyt, akik igazán minden tekintetben: anyagi, szellemi, erkölcsi szempontból tökéletesen megfelelnek, megbízhatók. Gyönyörű hivatása, munkaköre van egy vidéki színházigazgatónak, ha mindenféle talentumokkal bővelkedve, nemes becsvággyal, eszményi lelkesedéssel és mégis gyakorlatias józan felfogással szolgálja a reá bízott nevezetes közügyét. De természetesen bármily rendezett anyagi helyzetben van is egy vidéki színigazgató, a mai gazdasági és pénzügyi viszonyok között úgyszólván lehetetlen a boldogulása, jelentékeny anyagi támogatás nélkül. Az is bizonyos, hogy szerencsétlen országunk ma nincs olyan helyzetben, hogy ezt a segítséget az állami költségvetés terhére biztosítani tudja az egész vidéki színészet számára. Beöthy Lászlónak, aki színházi kérdéseikben elsőrangú szakember, már volt egy javaslata — mi is megemlékeztünk róla —, hogy a moziengedélyeknek a városokra ruházása, és et így előálló városi jövedelmek egy részének a színészet számára leendő folyósítása lehetne az a mód, amellyel a vidéki színházak nehéz helyzetén segíteni lehetne. A mozi bekapcsolása ebben a kérdésbe: kitűnő gondolat. Szinte azt mondhatnók: erkölcsi kötelessége a moziknak, hogy mentőkezet nyújtsanak a színházaknak, mik jelentékeny részben éppen a sokkal olcsóbb moziknak köszönhetik anyagi megrendülésüket. Azt azonban talán felesleges lenne elvül tűzni ki, hogy minden mozi városi kezelésbe juttatandó. Ha nem vagy mozijára is valaki, mégis, nemcsak hogy el kell ismernie a tisztességesen vezetett mozi jogosultságát, sőt kulturális jelentőségét is, hanem a sok tekintetben előnyös magánvállalkozás kezéről sem akarhatja a mozit az egész vonalon elütni. Erre a most szóbanforgó kérdés szempontjából éppenséggel nincs is szükség. Sőt miután a fürgébb magánvállalkozás sokkal jövedelmezőbbé teheti a mozit, mint a nehézkesebb, bürokratikus városi, községi kezelés — a nagyobb bevételekből még többet lehetne, megfelelő kormányrenddé—tik, esetleg törvény alapján a vidéki színészt részére juttatni. Hogy a moziknak a színház javára való megadóztatására biztató példát hozzunk fel: utalunk a románokra — akik sok elrettentő példa mellett, úgy látszik, mégis csinálnak utánzásra méltót is — ha mást nem: azt, hogy Kolozsváron a maguk színházát a mozik által fizetett adókból szubvencionálják, ugyancsak jelentős mérvben! Ha aztán minden vidéki színházunk megfelelő kezekbe kerül és ha megadjuk neki a boldoguláshoz szükséges anyagi eszközöket, akkor valóban magasra emelheti a minisztérium a maga követeléseit a vidéki színházakkal szemben, s azok igazán fölemelkedhetnek a művészet előkelő színvonalára. A jól vezetett és jól megalapozott vidéki színházban aztán nem történhetnék meg olyan hihetetlennek látszó eset, hogy egy budapesti siker után táviratilag megrendelt, kiszerepezett darab utánvéttel megérkezvén a vidéki direktorhoz egy szép déldőttör, abból a társulat nyomban olvasó próbát tart, délután még egy próbát, s előre már „megy“ a darab. Itt igazán hozzátehetjük Heinével: „Aber fraget nur nicht, wie?!...“ S hogy magyar kettőt is idézzünk e megbotránkoztató esetre vonatkozólag, hát bizonyítjuk, hogy: „Nem mese ez, gyermek!.. A jó vidéki színház — ismételjük — elsőrangú szellemi táplálékot nyújt a közönségnek, és elsőrangú új nemzedéket nevel a fővárosi színészetnek. Mert akármilyen jó színésziskolák vannak is — és kell is, hogy ilyen intézetek legyenek — az onnét kikerülő ifjúság sokkal jobban teszi, ha nem mindjárt budapesti szerződtetésre ácsingózik — hanem megy előbb vidéki gyakorlatra, hogy azután a legtehetségesebbek kész színészként kerülhessenek majdan vissza a fővárosba. Régen dicséretes kapcsolat állott fenn az ország két Nemzeti Színháza: a budapesti és a kolozsvári között. A dunamenti Nemzeti Színház a maga számára kiszemelt fiatal erőket leküldte egy évre, kettőre, a szamosmenti Nemzeti Színházba, amely hogy kitűnő iskolája volt a művészeknek, azt Budapest sok színháza igazolhatja, onnét kikerült kiváló tagjaival. Kolozsvárt elvesztettük, s ha van is ott magyar színház — az, ilyen kapcsolatba egyelőre nem léphet a mi Nemzeti Színházunkkal. De van Csonka-Magyarországnak talán nem is egy vidéki színháza, amely ebből a szempontból most is számításba jöhetne. Miskolcot — melynek szintén jeles színháza van — nem vesszük kombinációba, mert hiszen ez a kitűnően vezetett intézet már kapcsolatban van a fővárossal, a Budai Színkör és — talán mondhatjuk — a Városi Színház útján is. De ott van például a gyönyörűen elhelyezett szegedi színház. Az egyetemi várossá lett Szegednek közönsége is, színházi kritikája is biztosítéka immár a színház megfelelő színvonalának. Nem léphetne-e a Nemzeti Színház összeköttetésbe a szegedi színházzal ,olyan módon, hogy e kapcsolatnak igazi hasznát láthatná mindkét műintézet? A szegedi nevelne színészeket a Nemzeti Színháznak — ez támogatná műsorát is a szegedinek. Sok mindent lehetne még beszélni a vidéki színészetről. Jobb lenne azonban, ha inkább tennének valamit érte illetékes tényezők. Érdemes lenne, sőt szükséges is , mert a száz sebből vérző vidéki színészet érdeke: fontos nemzeti közügy. Szász Károly. Az indiai maharadzsa és a táncosnő szerelmi drámája. Az elhagyott maharadzsa bosszúja. — A bombayi merénylet. — Saját tudósítónktól. — London, márc. 31. Még néhány évvel ezelőtt történt. Bombay utcáin -színes pinkástok jelentek meg, amelyek a közönség tudtára adták, hogy a Varieté-színházban fellép Muntaz Begun kisasszony, a „világhírű" táncosnő. A nagy reklámozásnak megvolt az az eredménye, hogy a közönség izgatott érdeklődéssel várja a híres táncosnő megjelenését és fellépésének első estélyén a Varieté nézőtere zsúfolásig megtelt. A nézők soraiban nemcsak a brit hivatalnoki kar tagjai voltak nagy számmal képviselve, de megjelentek a bennszülött előkelőségek is. Az egyik páholyban Indora maharadzsája foglalt helyet. A nemes profilú, olajbarna arcú férfi a páholy támlájára könyökölve figyelte az előadást. A különböző de már megszokott stílusú artistamutatványok után végre a táncosnő várva várt jelenése következett. A színpad tropikus tájat ábrázolt, amelyre színes, misztikus félhomály borult. A zenekar halkan valami keleti érzéki muzsikát játszott. A nézőtéren a várakozás izgalmas csendje honolt, amikor belebbent a színpadra a csodálatosan szép, nyúlánk termetű táncosnő és lejteni kezdte a fátyoltáncot. A jelenet mindenkit lenyűgözött, mert ez a produkció több volt a megszokott artista teljesítményeknél. Amikor lehullt a függöny, a közönség soraim a csodálat moraja futott végig, majd feldübörgött a taps és a közönség lelkesülten ünnepelte a művérnőt. A közönség tombolásában csak a proszcénium-páholy előkelő vendége nem vett részt, de sejtelmesen fénylő szemével megigézetten a színpad felé fordult. Ettől kezdve az indorai maharadzsa mindennapos vendége volt a Varietének. Az előadás kezdetére soha nem volt kiváncsi, automobilja csak néhány perccel Muntaz Begun táncosnő jelenése előtt állt meg az épült előtt. A maharadzsa minden este végig nézte a táncosnő produkcióját, amelynek végeztével autóba ült és eltávozott. Egy este azután beküldte adjutánsát a táncosnő öltözőjébe és az adjutáns útján arra kérte, engedje meg, hogy tiszteletét tehesse előtte. A művésznő ezt az udvarias és hódolatteljes közeledést nem utasíthatta vissza. Kevéssel utóbb a művésznő engedélyével megjelent maga maharadzsa és ekkor már személyesen adhatta a művésznő tudtára, hogy egyénisége s produkciója milyen mély benyomást gyakorolt reá. A táncosnőnek sem volt ellenszenves a szerényen jelentkező keleti fejedelem és igy történt, hogy később már Bombay egyik, nyugati igényeknek megfelelően berendezett restaurantjában többször együtt töltötték az estét, így teltek-máltak a napok, míg végre elérkezett az a nap is, amikor a művésznőnek a Varietével kötött szerződése lejárt és távoznia kellett volna. Ekkor már a maharadzsa és a táncosnő között a szimpátia meleg barátsággá fejlődött, így történt, hogy a művésznő elfogadta a maharadzsa meghívását és fejedelmi udvarába költözött. A meleg barátságból szerelem lett s Munt az Begun már nem is gondolt arra, hogy valaha is elhagyja az andorai maharadzsa udvarát. A következő évben a maharadzsa a táncosnővel és kíséretével nagyobb európai körutazásra indult és ellátogatott Angliába is. Muntaz Begun Angliában egy gyermeknek adott életet és azt hitte, hogy ez az esemény kettejük barátságát örökre megpecsételte. Azonban az esemény csak a táncosnőre volt örvendetes, maga a maharadzsa azonban dinasztikus okokból szerelmének ezt a bizonyítékat el akarta tüntetni. Az asszonytól elvette gyermekét és többé az asszony nem is látta viszont. Ebbe azonban nem tudott belenyugodni. Az anya kétségbeesésével kérte, követelje vissza gyermekét, végre aztán egy szép napon a maharadzsa ridegen tudtára adta, hogy gyermekét megfojtották. Ez a hír egy csapásra megsemmisítette azt a szerelmet, amelyet a táncosnő a maharadzsa iránt érzett. Megfenyegette a maharadzsát, hogy ezt a bűntényt bejelenti az angol hatóságoknak és elégtételt fog követelni. Ettől a pillanattól kezdve megindult a harc életre- halálra a maharadzsa és barátnője között. A maharadzsa szigorúan őriztette, mert félt attól, hogy elhagyja. Az őrizet sokáig eredményes is volt és az angliai kirándulásról együtt tértek vissza az indorai udvarba. Azonban azt az asszonyt, aki el akar menekülni, semmiféle hatalom nem tudja visszatartani. Muntaz Begunnak is sikerült egy napon megszöknie az indorai udvarból és Bombayba menekült. Hoszszabb időn át szigorúan visszavonult sáfi- i bán élt, de később megismerkedett egy Bawla nevű kereskedővel, aki pártfogásába vette. A maharadzsa hiába küldözgette hozzá a felszólítást, hogy térjen viszsza udvarába, a volt táncosnő minden esetben elutasítólag válaszolt. Február 15-én Bombay egyik utcáján egy nagy szürke autó haladt. Az autóban Bawla, a dúsgazdag kereskedő mellett Muntaz Begun ült. Az egyik útkeresztezésnél egy nagyobb csoport állt az úttesten, úgy, hogy az autó kénytelen volt lassítani. Amikor már közvetlen közelébe ért az autó, a csoport az autó utasaira vetették magukat. Revolverlövések és tőrök villogtak. A tumultuózus jelenet mindössze néhány pillanatig tartott, de ez alatt az idő miatt az asszonyt egy tőr a homlokán megsebesítette, a kereskedőt pedig revolverlövés megölte. A merénylő csoport tagjai eltűntek, mintha a föld nyelte volna el őkeit. A Bombay brit rendőrség széleskörű nyomozást indított, amely csakhamar megállapította, hogy a merénylet az indorai maharadzsa bosszúműve volt. Ezt az ügyet most tárgyalja a bombayi bíróság és a merényletért kilenc embert von felelősségre. A vádlottak közt van Shafé Ahmed, a lovasrendőrség parancsnoka, egy rendőrfeligyelő és az indorai hadsereg altábornagya. A pert óriási érdeklődés mellett tárgyalják. A tárgyalótermet zsúfolásig megtölti a közönség. Szerbia, 1925 április 1. amelynek soraiban úgy az előkelő benszülöttek, mint az angolok nagy számban jelennek meg. Valószínű, hogy ez a tárgyalás, amely nem csak Indiában, de az egész brit birodalomban óriási feltűnést ketett, hosszabb ideig el fog húzódni. Mia este lezárják Győrben a választási urnákat Csak holnap délelőtt köztik a szavazások eredményét. — Győrben ma is csendben folyt a szavazás— Saját tudósítónktól — Győr, márc. 31. A nemzetgyűlési választások második napja is csendben, minden különösebb fennakadás nélkül folyt le. A reggeli és délelőtti órákban csak kevés szavazó járt az urnák elé s a szavazás iránt csak a délutáni óráikban élénkült meg az érdeklődés. A pártok jelöltjei és kortesei még legnagyobbrészt itt tartózkodnak Győrött és minden figyelmük arra irányul, hogy a szavazókat a szavazási helyiségekbe tereljék, hogy összes szavazóikat biztosítsák. A délutáni órákban a szavazás lényegesen megélénkült és az egyes körökben a szavazóhelyiségek lassanként meg is teltek. Este nyolc óráig, amikor az urnákat le kell zárni, a szavazás előreláthatóan simán lesz lebonyolítható, ami leginkább annak a körülménynek köszönhető, hogy a kerületet igen sok apró körzetre osztották fel, ami lehetővé teszi azt, hogy mindenki lehetőleg lakóhelyéhez közel adhassa le szavazatát, amivel egyúttal elkerülhető a nagyobb csoportosulások és nagyobb tömegek összeverődése. A fővárosban a késő délutáni órákig illetékes helyre nem jött jelentés aráért szavazásokról s a szavazások egyes fázisairól az érdekelt pártkörökben sem tudnak felvilágosítást adni. Ez természetes ismert a győri kerületben titkos szavazások folynak, ami lehetetlenné teszi, hogy a szavazás folyamata közben az egys körzetekben lefolyt szavazásokról tiszta képet lehessen nyerni. A győri választásokkal kapcsolatban kérdést intéztünk a belügyminisztériumhoz, ahol a következő felvilágosítást nyertük: — A győri választások várható eredményéről ebben a pillanatban még hozzávetőleges meghatározásokat sem lehet tenni, mert az egész kerületben titkos választás folyik. Az urnákat ma este nyolc órakor zárják le és a választási biztos, valamint az elnök csak akkor kezdik a szavazatokat összeszámolni. Nem lehet márcsak azért sem tiszta képet nyerni a választás mostani állásáról, mert mintegy harminc körletben szavaznak, ami érthetően megnehezíti egy általános kép megformálását. Éppen ezért olyan hézagosak és ritkák a hivatalos jelentések, amelyeket a közigazgatási hatóságok küldenek. A mai napon a belügyminisztériumból egyetlen jelentés sem érkezett. A választás eredményéről csak holnap délben lehet majd biztosat tudni, de amennyiben a választási biztos még ma éjjel dolgozza fel a szavazatokat, nem valószínűtlen, hogy már reggel ismerni fogjuk a győri választások eredményét. Győr, márc. 31. Ma déli 12 órakor jelenti győri tudósítónk. A szavazás egész délelőtt igen lanyhán folyik, összesen leadtak hétfő reggel óta 2550 szavazatot, ebből a mai napra 485 szavazat esik. Eddig a szavazópolgároknak körülbelül 50 százaléka szavazott le. A házról-házra járó agitáció nagyon erősen folyik mind a három párt részéről. A Magyar Lovaregylet 1925 áprili 2,5, 7,12,13,15.17 és 19-én XipouHamsiyerM LÓVERSENYT RENDEZI A verseny kezdete délután 3 óra 30 perc. Idénybérlet 8 napra 330 OOO K. We.pi fejtvefdt X- hely 60.000 K H. hely 20.000 K Pehelybérlet 6 napra, 6 személyre 4 000.000 K. 2 napi páholy hétköznap 500.000 K ünnep- és vasár* nap 600000 K. A krdlépfogatlani helyre Boekmakerek körébí. Bérlet 8 napra 810.000 K. Napi jocy 10.000 K Vendéglő és Totalisateur minden helyen. Külön vonatokra vilamosot a Nyugoti pályaudvarnól. GyógyhozinítM Hídeltávoltés vilannyal nyomtalattal. s*oplo« ezemök* és egyéb szépséghibák etriofitasa és itosa. Dalvaniválas, faradizalán és kvartztenv kov.e.ep. Fenyő inbaácio és vibráció* másságok. Kozmetikai szerek ára“i»asa «so taiszet* hü déff' Budanest, IV .Ba otttér 13. Kel• ti sAljai4var idnlén •! lilául sufskfi Mindenkit érdekel a legközelebb megjelenő MM ELTE szenzációs legújabb szám ■ Ara 8000 korona