8 Órai Ujság, 1925. április (11. évfolyam, 74-97. szám)

1925-04-10 / 82. szám

2 Péntek, 1925 április 10. Qfojt i Asszonyokat élnekni rendkívül érdekes könyv.­­ régi fái szélre asszonyai. irta: Ifj Gon:'.a Béla Kivonat a tartalomból ■ A rfokorativ asevon- Az. okrpátis dama. A nő 1'"' iptomban. A nő a g­örögöknél és a rómaiaknál. Gyakor* válások Huszonhárom térj. A osy ■vürü erede’o A renaissance nő. Izabella d’Este és Kiszabotta Gonzaga irodalmi szálaira!. IV. Fülöp udvara. A spanyol nő. A barcelonai virágönnepel­ve!. A Tózsakirályné. Spanyol etikett. Longueville hercegné a münsteri békekongresszuson Ram­­boui­let márkiné kék szalonja. A préch­useök, Ninon de­ Lenclos. A rokokó szoló dámái. Tudós nők A gáláns dámák a forradalomban. Színház­on társasjátékok a börtönben. Mme Récamier szalonja és Napo­lon Mmo de Stael. A bécsi kongresszus Sz0p magyar dámái. Metternich Paula hercegné. Ara 35 000 korona. (­ Kapható a BUDAPESTI HÍRLAP könyvkor©*- s kedésében,. Vill. ker., Józsu­­­a körút 5. szám. ) i abban a rettenetes nyomoruságban amely általában jellemzi a fogházakat, annyira összebarátkoznak, hogy feltétlenül bevált­ják adott ígéretüket és ha kikerülnek, min­den körülmények között segélyezik egy­­mást Én úgy éreztem, hogy tisztán csak baráti kötelességemnek teszek eleget, ha a megszorult helyzetben lévő Pödört nem hányom elves­d. A főkapitányságon Okolicsányin kívül szakadatlanul folyik mindazoknak a tanuknak a kihallgatása is, akik Oko­­licsán­yi Lászlót ismerték és vele ösz­­szeköttetésben állattak. Így dr. Ecsedy rendőrfogalmazóhoz be­idézték már a Krusnyák és Pádua festő­művészeket, akik Okolicsányit ismerték. Okolicsányi László ugyanis még tegnap­­ délután, mikor afelől vallották, hogy hol tartózkodott és mivel foglalkozott a gyil­kosság elkövetésének valószínű időpontjá­­ban, azt állította hogy (de­cember 22-én nem is járhatott Leh­­­er Amália lakásában, mert a hivata­lában töltött időn kívül úgyszólván egész hanon­ át a vagyonmértő vásár aukcióján tartózkodott, ahol együtt volt a két festővel. Krusnyák és Pádua azonban nem tud­ták igazolni Okolicsányi alibijét, mert val­lomásuk szerint igaz ugyan, hogy tényleg voltak Okolicsányival együtt a vagyon­­mentő vásár árverésein, a napra és még in­kább az órára azonban már egyáltalán nem tudnak visszaemlékezni. Okolicsányit ma újból részletesen kihall­gatták a Leh­er Amália és Pödör Gyula kö­zötti viszonyra vonatkozólag is. Tegnapi vallomásában ugyanis kijelentette, hogy Pödör Gyula, akit a nyugati pályaudvar előtt mutatott be Leh­er Amáliának, csak magától a leánytól tudhatta, hogy mikor találja őt egyedül. Pödör azonban Okoli­­csányi szerint egyáltalán nem tett neki említést arról, hogy mikor fog Leh­er Amá­liához men­ni. Mi­vel a rendőrségnek még ma is az az álláspontja, hogy Okolicsányi feltétlenül már előzőleg tudomással bírt a készülő gyilkosságról, főleg olyan kérdése­ket adtak fel Okolicsányinak, amelyek a kritikus időpontban való együttlétükre vo­natkoztak. Okolicsányi azonban állhatatosan tagadja, hogy előzőleg bárminemű tudomása lett volna arról, hogy Pödör meg akarja gyilkolni Leh­er Amáliát. Okolicsányi vallomásában részletesen megemlékezett arról is, mennyire kellett vigyáznia, hogy előkelő társaságának sej­telme se legyen az előéletéről. Balassagyar­mati fogházbüntetéséről itt semmit sem tudtak, így benn tudott maradni a legjobb társaságokban, ahol gondolni sem mertek volna arra, hogy az Elektromos Művek előkelő állásban levő főtisztviselőjének minő múltja van, Okolicsányi úgy veszi észre, hogy a dolgok ilyen beállításával a legvalószínűbbé tudja tenni, miért segített Pödörnek a sötét bűntény eltitkolásával, ezért folytatja ebben az irányban a fejte­getéseit. — Kérem, rendőrfogalmazó úr. — mondja — ha az emberek, például a va­dásztársaságom megtudta volna azt, hogy már fogházban ültem, egyszerre lehetet­lenné lettem volna téve, szóba sem állott volna velem senki, állásomat is elvesztet­tem volna, nekem feleségem, gyermekeim vannak, az ő sorsuk és becsületük paran­csolta, hogy semmi körülmények között ne juttassam a hatóságok tudomására, hogy az a Pödör Gyula követte el a gyil­kosságot, akivel összeköttetésben voltam. Ezzel minden tekintetben lehetetlenné tet­tem volna magamat, mert abban a pilla­natban, amint bejelentem, hogy Pödör gyil­kolta meg Leh­er Amáliát, kitudódott volna, hogy Pödörrel együtt voltam a ba­lassagyarmati fogházban, így önmagamnak és családomnak lettem volna a hóhéra. Ebben a jól kigondolt beállításban Okolicsányi annyira biztonságban kezdi magát érezni, hogy szinte büszkén és öntelten egyenesedik ki és szinte gúnyos arccal kezd nézegetni a rendőrfogalmazóra. — Nézze, Okolicsányi. — szállítja le ezt a nagy önérzetet nyugodt biztossággal Ecsedy rendőrfogalmazó, — ezt maga iól kigondolhatta, de semmivel sem tudja megindokolni, hogy miért fogadott el ék­szert Pödör Gyulától, amikor már jól tudta hogy ezekhez az ékszerekhez vér­­má­d. Okolicsányi láthatóan megdöbben s a súlyos kérdésre egészen valószínűtlen okokkal szeretne, kimagyarázkodni. — Nekem el kellett fogadnom Pödör­­től az ékszert, mert mikor elárulta ne­kem ez a csirkefogó barátom, m­i­­csoda rettenetes bűntényt követett el, abban a pillanatban az agyam való­sággal felmondta a szolgálatot, gépie­sen vágtam zsebre az átnyújtott ék­szereket, mondhatom, pár percig szó­hoz sem jutottam. Csodálom, — teszi hozzá egy bátrabb cinizmussal — hogy ezt nekem annyit kell magya­ráznom. Ezeket a szavait is újabb konfidens mo­sollyal kiséri, de Ecsedy rendőrfogalmazó újabb­ kérdése hamarosan elveszi a kedvét a mosolygástól. — Ha­llaga az ékszert olyan nagy meg­döbbenéssel vette át Pödör Gyulától, mi­kor tudta, hogy" gyilkosságból származik, miért nem gondolt mindjárt arra, hogy Pödör Gyula rögtön hagyja el Budapestet és m­it keresett már másnap Pödör kispesti lakásán? Okolicsányi pár pillanat alatt kész erre is a válasszal. — Kérem, később átgondoltam az eseményeket és eshetőségeket, rájöt­tem, hogy Pödörnek nincs akkora in­telligenciája, hogy esetleg valahogy el ne szólja magát s akkor mindketten rendőrkézre kerülünk. Kénytelen vol­tam­ tehát kioktatni, hogyan viselked­jék. — Szóval, maga kioktatta Pödör Gyulát? — Ki! — válaszol szemtelenül Okoli­­csányi. Ezután a rendőrfogalmazó a Pödör mos­tohatestvérével való dolgokról kérdezgette ki Okolicsányit, aki már tegnap elmon­dotta, hogy a leány Edebacher Terézia Terézia vállalkozott kettejük között a le­velezés közvetítésére. Okolicsányi leveleit pontosan el is juttatta Pödörnek s ő volt az, aki Kispesten az utcán járkált s a­­két­­szer-háromszor ott járt Okolicsányit be­vitte Pödör Gyula lakásába. Okolicsányit 12 óra után a kihallgató rendőrtisztviselő intézkedésére visszakisér­­ték cellájába. Komolyabb és lényegesebb fordulatot ma nem várnak, mert a szenzációs bűnügy végleges felderítéséhez feltétle­nül szükségesek azok az adatok, ame­lyeket Vogl rendőrkapitány hoz haza cseh területen végzett nyomozásaiból. Leirer Lőrinc tudott Leirer Amália és Okolicsányi László ismeretségéről. A főkapitányságon még mindig erősen tartja magát az a vélemény, hogy Okolicsányi feltétlenül előre tudott Pödör Gyula rablógyilkos szándékáról, sőt vaószínű­leg segédkezett neki a bűntény elkövetésében. Az egyik feltevés szerint már benn tar­tózkodott a lakásban, amikor Pödör be­csengetett, még valószínűbb az a feltevés, hogy a ház körül várta, amíg a gyilkos, bizonyára pár pillanat alatt végzett áldo­zatával. Külön érdekessége még az Okolicsányi­­ügynek, hogy Okolicsányi akkoriban, mi­kor a főkapitányságra kerlüt mindjárt erősen hangoztatta irredenta és ébredő­­ vonatkozásait. A sok mindenféle idevonat­­­­kozó vallomása azonban nem tudott olyan adatokat szolgáltatni, amelyek megmagya­rázták volna, ez általa hangoztatott rejté­ lyes, hazafias­ vonatkozásokat. Különben is már ma megjelentek a cáfolatok arról, hogy Okolib­ásnyinak az ÉME vezetőségé­ben bármiféle szerepe lett volna, bár tagja volt a IX. kerületi nemzetvédelmi osztály­nak és erről szóló igazolványát állandóan magánál hordozta. Okolicsányi László, aki tegnap már fá­radtan, verejtékezve, testileg-lelkileg telje­sen megtörve állt az őt kihallgató rendőr­fogalmazó előtt mára teljesen megválto­zott. Fölényesen, kategorikusan jelenti ki dr. Ecsedy rendőrfogalmazó kérdésére, hogy ő csak tudott arról, hogy Pödör Gyula Leh­er Amáliát meggyilkolta és a rablásból származó ékszerek közül egy brilliánsokkal kirakott platinaórát és aranyláncot átvett tőle. De sem a bűnse­géd, sem a felbujtó szerepét nem hajlandó vállalni, sőt ma délben a következő kije­lentést tette a rendőrtisztviselő előtt: — Kérem, fogalmazó úr, ne gondolja­nak engem olyan vicsingernek, aki a sa­ját nyakába fogja a kötelet akasztani. Ezt a szellemes kiszólását megfelelő mosollyal és gesztussal kiséri, jelezve a huroknak a nyakra illesztését. — Különben is ki kell jelentenem, hogy csak annyiban érzem magam bűnösnek, hogy kénytelen voltam a Pödör által él­ő főkapitányságon Vogl József rendőr­­kapitány megérkezése után azonnal foly­tatni fogják Okolicsányi kihallgatását. A legutolsó órák kihallgatásainak eredmé­nyéből az a nézet alakult ki, hogy Okoli­­csányi Lászlóra egyelőre nem lehet rábi­zonyítani, hogy részt vett volna Lei­er A I­mália meggyilkolásában. A főkapitányságon ma délben megjelent Sándor László dr. és Leirer Lőrinc meg­bízásából részletesen informálta Szrubián Dezső dr. rendőrtanácsost Leirer Amáliá­nak Okolicsányi Lászlóval való ismeretsé­géről. Sándor László elmondta, hogy Lei­rer Lőrinc az időpontra nem emlékszik ha­tározottan, de a télen valamelyik este Amália leánya azt kérdezte tőle, hogy is­meri-e az Okoticsányi-családot? Lei­er Lő­­rincről, aki már békeidőben meglehetősen ismert alakja volt a budapesti társaságok­nak, tragikus sorsú leánya feltételezte, hogy ismeri az Okoticsányi-családot. Ezért­­kérdezte meg tőle: várjon nem ismeri-e Okolicsányi Lászlót, aki az Elektromos Műveknél mint főtisztviselő van alkal­mazva? Leh­er Lőrinc akkoriban megmondta leányának, hogy az Okolicsányi-család több ágát ismeri, de erről a László nevű­ről semit sem tud.. Leánya másnap újra szóba hozta ezt az ismeretséget, de többet aztán nem beszélt újkeletű bárt­ ágáról. Kerstens lehetetlennek tartja, hogy egy ember végezhetett volna tragikus végű barátnéjával. Alighogy Sándor László eltávozott a fő­­kapitányságról, váratlanul megjelent a Zrínyi­ utcai épületben Leirer Amália volt hollandi barátja, Kerstens Tivadar. Kers­­tenst senki sem­ kréte föl arra, hogy meg­jelenjék a főkapitányságon, de a holland kereskedő, amint utóbb elmondta, köteles­ségének tartotta, hogy a m­edőrséget ismé­telten informálja olyan részletekről, ame­­lyk hozzásegíthtik Leirer Amália titokza­tos bűnügyéne­k felderítéséhez. Kerstens elmondta Barabás dr. rendőr­­kapitánynak, hogy Leirer Amália ékszerei közül kétségkívül az egyik legértékesebb darab az a brilliánsokkal kirakott platina­óra volt, amelyet, amint a lapokból érte­sült, Pödör Gyula Okolicsányinak ajándé­kozott. Bejelentései során Kerstens el­mondta még, hogy Lei­er Amáliát erős, izmos nőnek ismerte és nem tudja róla feltételezni, hogy egy ember végezni tudjon vele. követett gyilkosságról tudomást szerezni, azonkívül lelki kényszer alatt a meggyil­kolt leány ékszereiből elfogadtam, még pedig olyanformán, hogy az előszo­bában képes lett volna száját befogni és azután felkapva, vele kétszobán át rohanni Kerstens vallomását jegyzőkönyve fog­lalták és a holland kereskedő nyondian el is távozott azután a főkapitányság épüle­téből. Eredménytelen volt Okolicsányi szem­besítése Edelsbacher Terézzel. Ecsedy dr. rendőrfogalmazó a déli órák­ban újból maga elé vezettette Okoolizsányi­ Lászlót és szembesítette Edelsbacher Te­rézzel, Pödör Gyula mostohatestvérével. A szembesítés célja főképpen egy kritikus dátum megállapítása miatt volt szükséges, de semmi eredménnyel nem járt. Okoli­­csányi László k­s vallomásaiban azt állította, hog•­­"­ február 20-án járt künn Kispesten Pödör Gyulánál, mii. Ed­oboa­­cher Teréz ezzel szemben határozottan azt­ állította, hogy Okolicsányit február 2­1-án látta Kispesten. Minthogy még nincs két­­ségtelenül megállapítva az sem, hogy Pö­dör Gyula a gyilkosság elkövetése után pontosan mikor utazott el Budapestről, a rendőrség most már nem tulajdonít na­gyobb fontosságot annak, hogy Okoli­­csányi mikor járt kinn utoljára Kispesten. Volt rendőrkapitány és Angyal László detektívfőfelügyelő ma este visszaér­keznek Budapestre, és erről már táviratban értesítették a fő­kapitányságot. A rendőrség most már nagy érdeklődéssel várja Vogl kapitány kassai nyomozásának eredményét és erő­sen bízik abban hogy Vogl dr. elyan ada­tokat fog a főkapitányság rendelkezésére bocsátani, ignplwse esetleg közelebb viszik a fátyol föllebbentéséhez ebben a szövevé­nyes bűnügyben. Ma kevésbbé optimisztikus a rendőr­ség megítélése a nyomozás várható eredményeiről, mint tegnap volt.­­ Az Okolicsányi—Pödör bűnszövetkezet har­madik főkolomposaként sok szó esik a la­pokban lovag Hudacsekről is, akinek viselt dolgait már nemegyszer tették ki kínos meg­hurcoltatásnak a köztiszteletben álló buda­pesti Iludacsek-család nevét, amellyel pedig semmi rokonságban sincs. A notórius go­nosztevő különben már e név használatával is visszaélést követett el, mert valódi neve — mint megállapították — nem is Hudacsek, ha­nem Chudaczek. I iiiiiwi lúíimi !épiíf ni fiarcoi jeleni Hifii! íi iitiíiis! Ilii. fi szoch­üstök­ Riár a noígy Moru­szlét jeteik. — Saját tudósítónktól. — Berlin, ápr. 9. Azokból a kommentárokból, amelyekkel a berlini lapok Hindenburg jelölését kísé­rlik, következtetni lehet az április 26-iki német birodalmi elnökválasztás nehéz küz­delmeire. A National Post hangsúlyozza, hogy az­által, hogy a birodalmi blokkhoz tartozó pártok arra határozták magukat, hogy Hindenburg személyét helyezzék a politi­kai harc homlokterébe, egyhangúan azt a szándékukat nyilvánították, hogy ezúttal a végsőkig akarják folytatni a küzdelmet. A Zeit a német néppártnak a birodalmi blokkban való magatartásáról írva, kije­lenti, hogy a birodalmi blokk zárt egysége kérdéses volt és természetesen teljesen ki volt zárva Jarres külön jelölésének a prok­lamálása. A német néppárt képviselői a lehető legutolsó pillanatig ragaszkodtak Jarres külön jelöléséhez és fentartották fel­tételeiket a tábornagy jelölése ellen. Éppen a tábornagy iránt érzett mély tisztelet volt döntő amaz aggodalmak tekintetében, a­melyek aziránt nyilvánultak meg, hogy valóban pártok felett álló személyét bele­sodorják a választási küzdelembe. A jelszó­­ most mégis: Hindenburg! — miután a dön-­­­tés már ilyen értelemben megtörtént. A Germania ezt írja: Hindenburg elnök­sége könnyen olyan harcok kitörésére lehet a jeladás, amelynek következményei Né­metország gazdasági életét a legérzéke­nyebben kell hogy sújtsák. Épen gazda­sági körökből emeltek szót emiatt Hinden­burg jelölése ellen. A Berliner Tageblatt Hindenburgot a szélső­jobboldal jelöltjeként említi. A lap azt állítja, hogy Hindenburgot azért jelöl­ték, mivel a német nemzetieknek más mó­don egyáltalában nem volt kilátásuk a győ­zelemre. A Vorwarts azt írja, hogy Hindenburg jelölése a reakciónak legutolsó kétségbe­esett kísérlete, amely arra irányul, hogy a hatalom birtokába jusson. Ha ez sikerül, úgy az államcsíny félig már megtörtént és kezdetét veszi a polgárháború. Ha a kí­sérlet nem sikerül, úgy a köztársaságiak elvonulnak az elesett vár romjai felett. Ludendorff is Hindenburg meg­választását ajánlja híveinek. München, ápr. 8. :A német falvédő pártok szerdán este Münchenben Ludendorff hatvanadik szüle­­tésnaja tiszteldére fáklyásmenetet tar­tottak. Ludendorff tábornok beszédet mon­dott, amelynek során megemlítette azt a körülményt hogy Hindenburg tábornagy elfogadta az elnökjelöltséget és annak a várakozásnak adott kifejezést, hogy hívei Hindenburg megválasztása mellett fognak állást foglalni. || —, mi ........­­\m­n*maam.T. Minden kulturember hivata­sos lapja a A S­OKAI V.ISAft elofizetést a negyedévi 80.000 korona he­lyett 40.000 koronáért kapják.

Next