8 Órai Ujság, 1925. április (11. évfolyam, 74-97. szám)
1925-04-10 / 82. szám
2 Péntek, 1925 április 10. Qfojt i Asszonyokat élnekni rendkívül érdekes könyv. régi fái szélre asszonyai. irta: Ifj Gon:'.a Béla Kivonat a tartalomból ■ A rfokorativ asevon- Az. okrpátis dama. A nő 1'"' iptomban. A nő a görögöknél és a rómaiaknál. Gyakor* válások Huszonhárom térj. A osy ■vürü erede’o A renaissance nő. Izabella d’Este és Kiszabotta Gonzaga irodalmi szálaira!. IV. Fülöp udvara. A spanyol nő. A barcelonai virágönnepelve!. A Tózsakirályné. Spanyol etikett. Longueville hercegné a münsteri békekongresszuson Rambouilet márkiné kék szalonja. A préchuseök, Ninon de Lenclos. A rokokó szoló dámái. Tudós nők A gáláns dámák a forradalomban. Színházon társasjátékok a börtönben. Mme Récamier szalonja és Napolon Mmo de Stael. A bécsi kongresszus Sz0p magyar dámái. Metternich Paula hercegné. Ara 35 000 korona. ( Kapható a BUDAPESTI HÍRLAP könyvkor©*- s kedésében,. Vill. ker., Józsua körút 5. szám. ) i abban a rettenetes nyomoruságban amely általában jellemzi a fogházakat, annyira összebarátkoznak, hogy feltétlenül beváltják adott ígéretüket és ha kikerülnek, minden körülmények között segélyezik egymást Én úgy éreztem, hogy tisztán csak baráti kötelességemnek teszek eleget, ha a megszorult helyzetben lévő Pödört nem hányom elvesd. A főkapitányságon Okolicsányin kívül szakadatlanul folyik mindazoknak a tanuknak a kihallgatása is, akik Okolicsányi Lászlót ismerték és vele öszszeköttetésben állattak. Így dr. Ecsedy rendőrfogalmazóhoz beidézték már a Krusnyák és Pádua festőművészeket, akik Okolicsányit ismerték. Okolicsányi László ugyanis még tegnap délután, mikor afelől vallották, hogy hol tartózkodott és mivel foglalkozott a gyilkosság elkövetésének valószínű időpontjában, azt állította hogy (december 22-én nem is járhatott Leher Amália lakásában, mert a hivatalában töltött időn kívül úgyszólván egész hanon át a vagyonmértő vásár aukcióján tartózkodott, ahol együtt volt a két festővel. Krusnyák és Pádua azonban nem tudták igazolni Okolicsányi alibijét, mert vallomásuk szerint igaz ugyan, hogy tényleg voltak Okolicsányival együtt a vagyonmentő vásár árverésein, a napra és még inkább az órára azonban már egyáltalán nem tudnak visszaemlékezni. Okolicsányit ma újból részletesen kihallgatták a Leher Amália és Pödör Gyula közötti viszonyra vonatkozólag is. Tegnapi vallomásában ugyanis kijelentette, hogy Pödör Gyula, akit a nyugati pályaudvar előtt mutatott be Leher Amáliának, csak magától a leánytól tudhatta, hogy mikor találja őt egyedül. Pödör azonban Okolicsányi szerint egyáltalán nem tett neki említést arról, hogy mikor fog Leher Amáliához menni. Mivel a rendőrségnek még ma is az az álláspontja, hogy Okolicsányi feltétlenül már előzőleg tudomással bírt a készülő gyilkosságról, főleg olyan kérdéseket adtak fel Okolicsányinak, amelyek a kritikus időpontban való együttlétükre vonatkoztak. Okolicsányi azonban állhatatosan tagadja, hogy előzőleg bárminemű tudomása lett volna arról, hogy Pödör meg akarja gyilkolni Leher Amáliát. Okolicsányi vallomásában részletesen megemlékezett arról is, mennyire kellett vigyáznia, hogy előkelő társaságának sejtelme se legyen az előéletéről. Balassagyarmati fogházbüntetéséről itt semmit sem tudtak, így benn tudott maradni a legjobb társaságokban, ahol gondolni sem mertek volna arra, hogy az Elektromos Művek előkelő állásban levő főtisztviselőjének minő múltja van, Okolicsányi úgy veszi észre, hogy a dolgok ilyen beállításával a legvalószínűbbé tudja tenni, miért segített Pödörnek a sötét bűntény eltitkolásával, ezért folytatja ebben az irányban a fejtegetéseit. — Kérem, rendőrfogalmazó úr. — mondja — ha az emberek, például a vadásztársaságom megtudta volna azt, hogy már fogházban ültem, egyszerre lehetetlenné lettem volna téve, szóba sem állott volna velem senki, állásomat is elvesztettem volna, nekem feleségem, gyermekeim vannak, az ő sorsuk és becsületük parancsolta, hogy semmi körülmények között ne juttassam a hatóságok tudomására, hogy az a Pödör Gyula követte el a gyilkosságot, akivel összeköttetésben voltam. Ezzel minden tekintetben lehetetlenné tettem volna magamat, mert abban a pillanatban, amint bejelentem, hogy Pödör gyilkolta meg Leher Amáliát, kitudódott volna, hogy Pödörrel együtt voltam a balassagyarmati fogházban, így önmagamnak és családomnak lettem volna a hóhéra. Ebben a jól kigondolt beállításban Okolicsányi annyira biztonságban kezdi magát érezni, hogy szinte büszkén és öntelten egyenesedik ki és szinte gúnyos arccal kezd nézegetni a rendőrfogalmazóra. — Nézze, Okolicsányi. — szállítja le ezt a nagy önérzetet nyugodt biztossággal Ecsedy rendőrfogalmazó, — ezt maga iól kigondolhatta, de semmivel sem tudja megindokolni, hogy miért fogadott el ékszert Pödör Gyulától, amikor már jól tudta hogy ezekhez az ékszerekhez vérmád. Okolicsányi láthatóan megdöbben s a súlyos kérdésre egészen valószínűtlen okokkal szeretne, kimagyarázkodni. — Nekem el kellett fogadnom Pödörtől az ékszert, mert mikor elárulta nekem ez a csirkefogó barátom, micsoda rettenetes bűntényt követett el, abban a pillanatban az agyam valósággal felmondta a szolgálatot, gépiesen vágtam zsebre az átnyújtott ékszereket, mondhatom, pár percig szóhoz sem jutottam. Csodálom, — teszi hozzá egy bátrabb cinizmussal — hogy ezt nekem annyit kell magyaráznom. Ezeket a szavait is újabb konfidens mosollyal kiséri, de Ecsedy rendőrfogalmazó újabb kérdése hamarosan elveszi a kedvét a mosolygástól. — Hallaga az ékszert olyan nagy megdöbbenéssel vette át Pödör Gyulától, mikor tudta, hogy" gyilkosságból származik, miért nem gondolt mindjárt arra, hogy Pödör Gyula rögtön hagyja el Budapestet és mit keresett már másnap Pödör kispesti lakásán? Okolicsányi pár pillanat alatt kész erre is a válasszal. — Kérem, később átgondoltam az eseményeket és eshetőségeket, rájöttem, hogy Pödörnek nincs akkora intelligenciája, hogy esetleg valahogy el ne szólja magát s akkor mindketten rendőrkézre kerülünk. Kénytelen voltam tehát kioktatni, hogyan viselkedjék. — Szóval, maga kioktatta Pödör Gyulát? — Ki! — válaszol szemtelenül Okolicsányi. Ezután a rendőrfogalmazó a Pödör mostohatestvérével való dolgokról kérdezgette ki Okolicsányit, aki már tegnap elmondotta, hogy a leány Edebacher Terézia Terézia vállalkozott kettejük között a levelezés közvetítésére. Okolicsányi leveleit pontosan el is juttatta Pödörnek s ő volt az, aki Kispesten az utcán járkált s akétszer-háromszor ott járt Okolicsányit bevitte Pödör Gyula lakásába. Okolicsányit 12 óra után a kihallgató rendőrtisztviselő intézkedésére visszakisérték cellájába. Komolyabb és lényegesebb fordulatot ma nem várnak, mert a szenzációs bűnügy végleges felderítéséhez feltétlenül szükségesek azok az adatok, amelyeket Vogl rendőrkapitány hoz haza cseh területen végzett nyomozásaiból. Leirer Lőrinc tudott Leirer Amália és Okolicsányi László ismeretségéről. A főkapitányságon még mindig erősen tartja magát az a vélemény, hogy Okolicsányi feltétlenül előre tudott Pödör Gyula rablógyilkos szándékáról, sőt vaószínűleg segédkezett neki a bűntény elkövetésében. Az egyik feltevés szerint már benn tartózkodott a lakásban, amikor Pödör becsengetett, még valószínűbb az a feltevés, hogy a ház körül várta, amíg a gyilkos, bizonyára pár pillanat alatt végzett áldozatával. Külön érdekessége még az Okolicsányiügynek, hogy Okolicsányi akkoriban, mikor a főkapitányságra kerlüt mindjárt erősen hangoztatta irredenta és ébredő vonatkozásait. A sok mindenféle idevonatkozó vallomása azonban nem tudott olyan adatokat szolgáltatni, amelyek megmagyarázták volna, ez általa hangoztatott rejté lyes, hazafias vonatkozásokat. Különben is már ma megjelentek a cáfolatok arról, hogy Okolibásnyinak az ÉME vezetőségében bármiféle szerepe lett volna, bár tagja volt a IX. kerületi nemzetvédelmi osztálynak és erről szóló igazolványát állandóan magánál hordozta. Okolicsányi László, aki tegnap már fáradtan, verejtékezve, testileg-lelkileg teljesen megtörve állt az őt kihallgató rendőrfogalmazó előtt mára teljesen megváltozott. Fölényesen, kategorikusan jelenti ki dr. Ecsedy rendőrfogalmazó kérdésére, hogy ő csak tudott arról, hogy Pödör Gyula Leher Amáliát meggyilkolta és a rablásból származó ékszerek közül egy brilliánsokkal kirakott platinaórát és aranyláncot átvett tőle. De sem a bűnsegéd, sem a felbujtó szerepét nem hajlandó vállalni, sőt ma délben a következő kijelentést tette a rendőrtisztviselő előtt: — Kérem, fogalmazó úr, ne gondoljanak engem olyan vicsingernek, aki a saját nyakába fogja a kötelet akasztani. Ezt a szellemes kiszólását megfelelő mosollyal és gesztussal kiséri, jelezve a huroknak a nyakra illesztését. — Különben is ki kell jelentenem, hogy csak annyiban érzem magam bűnösnek, hogy kénytelen voltam a Pödör által élő főkapitányságon Vogl József rendőrkapitány megérkezése után azonnal folytatni fogják Okolicsányi kihallgatását. A legutolsó órák kihallgatásainak eredményéből az a nézet alakult ki, hogy Okolicsányi Lászlóra egyelőre nem lehet rábizonyítani, hogy részt vett volna Leier A Imália meggyilkolásában. A főkapitányságon ma délben megjelent Sándor László dr. és Leirer Lőrinc megbízásából részletesen informálta Szrubián Dezső dr. rendőrtanácsost Leirer Amáliának Okolicsányi Lászlóval való ismeretségéről. Sándor László elmondta, hogy Leirer Lőrinc az időpontra nem emlékszik határozottan, de a télen valamelyik este Amália leánya azt kérdezte tőle, hogy ismeri-e az Okoticsányi-családot? Leier Lőrincről, aki már békeidőben meglehetősen ismert alakja volt a budapesti társaságoknak, tragikus sorsú leánya feltételezte, hogy ismeri az Okoticsányi-családot. Ezértkérdezte meg tőle: várjon nem ismeri-e Okolicsányi Lászlót, aki az Elektromos Műveknél mint főtisztviselő van alkalmazva? Leher Lőrinc akkoriban megmondta leányának, hogy az Okolicsányi-család több ágát ismeri, de erről a László nevűről semit sem tud.. Leánya másnap újra szóba hozta ezt az ismeretséget, de többet aztán nem beszélt újkeletű bárt ágáról. Kerstens lehetetlennek tartja, hogy egy ember végezhetett volna tragikus végű barátnéjával. Alighogy Sándor László eltávozott a főkapitányságról, váratlanul megjelent a Zrínyi utcai épületben Leirer Amália volt hollandi barátja, Kerstens Tivadar. Kerstenst senki sem kréte föl arra, hogy megjelenjék a főkapitányságon, de a holland kereskedő, amint utóbb elmondta, kötelességének tartotta, hogy a medőrséget ismételten informálja olyan részletekről, amelyk hozzásegíthtik Leirer Amália titokzatos bűnügyének felderítéséhez. Kerstens elmondta Barabás dr. rendőrkapitánynak, hogy Leirer Amália ékszerei közül kétségkívül az egyik legértékesebb darab az a brilliánsokkal kirakott platinaóra volt, amelyet, amint a lapokból értesült, Pödör Gyula Okolicsányinak ajándékozott. Bejelentései során Kerstens elmondta még, hogy Leier Amáliát erős, izmos nőnek ismerte és nem tudja róla feltételezni, hogy egy ember végezni tudjon vele. követett gyilkosságról tudomást szerezni, azonkívül lelki kényszer alatt a meggyilkolt leány ékszereiből elfogadtam, még pedig olyanformán, hogy az előszobában képes lett volna száját befogni és azután felkapva, vele kétszobán át rohanni Kerstens vallomását jegyzőkönyve foglalták és a holland kereskedő nyondian el is távozott azután a főkapitányság épületéből. Eredménytelen volt Okolicsányi szembesítése Edelsbacher Terézzel. Ecsedy dr. rendőrfogalmazó a déli órákban újból maga elé vezettette Okoolizsányi Lászlót és szembesítette Edelsbacher Terézzel, Pödör Gyula mostohatestvérével. A szembesítés célja főképpen egy kritikus dátum megállapítása miatt volt szükséges, de semmi eredménnyel nem járt. Okolicsányi László ks vallomásaiban azt állította, hog•" február 20-án járt künn Kispesten Pödör Gyulánál, mii. Edoboacher Teréz ezzel szemben határozottan azt állította, hogy Okolicsányit február 21-án látta Kispesten. Minthogy még nincs kétségtelenül megállapítva az sem, hogy Pödör Gyula a gyilkosság elkövetése után pontosan mikor utazott el Budapestről, a rendőrség most már nem tulajdonít nagyobb fontosságot annak, hogy Okolicsányi mikor járt kinn utoljára Kispesten. Volt rendőrkapitány és Angyal László detektívfőfelügyelő ma este visszaérkeznek Budapestre, és erről már táviratban értesítették a főkapitányságot. A rendőrség most már nagy érdeklődéssel várja Vogl kapitány kassai nyomozásának eredményét és erősen bízik abban hogy Vogl dr. elyan adatokat fog a főkapitányság rendelkezésére bocsátani, ignplwse esetleg közelebb viszik a fátyol föllebbentéséhez ebben a szövevényes bűnügyben. Ma kevésbbé optimisztikus a rendőrség megítélése a nyomozás várható eredményeiről, mint tegnap volt. Az Okolicsányi—Pödör bűnszövetkezet harmadik főkolomposaként sok szó esik a lapokban lovag Hudacsekről is, akinek viselt dolgait már nemegyszer tették ki kínos meghurcoltatásnak a köztiszteletben álló budapesti Iludacsek-család nevét, amellyel pedig semmi rokonságban sincs. A notórius gonosztevő különben már e név használatával is visszaélést követett el, mert valódi neve — mint megállapították — nem is Hudacsek, hanem Chudaczek. I iiiiiwi lúíimi !épiíf ni fiarcoi jeleni Hifii! íi iitiíiis! Ilii. fi szochüstök Riár a noígy Moruszlét jeteik. — Saját tudósítónktól. — Berlin, ápr. 9. Azokból a kommentárokból, amelyekkel a berlini lapok Hindenburg jelölését kísérlik, következtetni lehet az április 26-iki német birodalmi elnökválasztás nehéz küzdelmeire. A National Post hangsúlyozza, hogy azáltal, hogy a birodalmi blokkhoz tartozó pártok arra határozták magukat, hogy Hindenburg személyét helyezzék a politikai harc homlokterébe, egyhangúan azt a szándékukat nyilvánították, hogy ezúttal a végsőkig akarják folytatni a küzdelmet. A Zeit a német néppártnak a birodalmi blokkban való magatartásáról írva, kijelenti, hogy a birodalmi blokk zárt egysége kérdéses volt és természetesen teljesen ki volt zárva Jarres külön jelölésének a proklamálása. A német néppárt képviselői a lehető legutolsó pillanatig ragaszkodtak Jarres külön jelöléséhez és fentartották feltételeiket a tábornagy jelölése ellen. Éppen a tábornagy iránt érzett mély tisztelet volt döntő amaz aggodalmak tekintetében, amelyek aziránt nyilvánultak meg, hogy valóban pártok felett álló személyét belesodorják a választási küzdelembe. A jelszó most mégis: Hindenburg! — miután a dön-tés már ilyen értelemben megtörtént. A Germania ezt írja: Hindenburg elnöksége könnyen olyan harcok kitörésére lehet a jeladás, amelynek következményei Németország gazdasági életét a legérzékenyebben kell hogy sújtsák. Épen gazdasági körökből emeltek szót emiatt Hindenburg jelölése ellen. A Berliner Tageblatt Hindenburgot a szélsőjobboldal jelöltjeként említi. A lap azt állítja, hogy Hindenburgot azért jelölték, mivel a német nemzetieknek más módon egyáltalában nem volt kilátásuk a győzelemre. A Vorwarts azt írja, hogy Hindenburg jelölése a reakciónak legutolsó kétségbeesett kísérlete, amely arra irányul, hogy a hatalom birtokába jusson. Ha ez sikerül, úgy az államcsíny félig már megtörtént és kezdetét veszi a polgárháború. Ha a kísérlet nem sikerül, úgy a köztársaságiak elvonulnak az elesett vár romjai felett. Ludendorff is Hindenburg megválasztását ajánlja híveinek. München, ápr. 8. :A német falvédő pártok szerdán este Münchenben Ludendorff hatvanadik születésnaja tiszteldére fáklyásmenetet tartottak. Ludendorff tábornok beszédet mondott, amelynek során megemlítette azt a körülményt hogy Hindenburg tábornagy elfogadta az elnökjelöltséget és annak a várakozásnak adott kifejezést, hogy hívei Hindenburg megválasztása mellett fognak állást foglalni. || —, mi ........\mn*maam.T. Minden kulturember hivatasos lapja a A SOKAI V.ISAft elofizetést a negyedévi 80.000 korona helyett 40.000 koronáért kapják.