8 Órai Ujság, 1925. május (11. évfolyam, 98-122. szám)
1925-05-01 / 98. szám
Péntek, 1925 május 16 WLs«3. Radnai Miklós az Operaház igazgatója. Az xj igazgató külföldi tanulmányútra indul. — Szakemberekből álló bizottság javaslata alapján a kultuszminisztérium köti meg az új szerződéseket. — A zenekarnál nincs szó nagyobb redukcióról. — Munkakedv, lelkesülés és fegyelemérzés kell az Opera felvirágoztatásához. Petri Pál kutítust államtítk át az Opera válságának megoldásáról. Az Operaház vajúdó kérdésében napok óta folyó döntő jellegű tanácskozások után megtörtént a végső elhatározás és a kultuszminiszter Radnai Miklós zeneművészeti főiskolai tanárt, az ismert nevű zeneszerzőt és kritikust az Operaház igazgatójává nevezi ki. Az Opera szanálásának s az igazgató kérdés megoldásának részleteiről kérdést intéztünk Petri Pál kultuszállamtitkárhoz, aki — mint a művészeti ügyek legfőbb intézője — a következőket mondotta a 8 Órai Újság munkatársának: __ Az Öneraház úgynevezett válsága, melyről annyit olvastunk a lapokban, — ha már elfogadjuk ezt a nem hal vés kifejezést. — háromirányu volt. Személyi, anyagi és művészi jellegű. — A személyi válságot az intendáns állás megszüntetése és az a körülmény idézte elő, hogy a színház jelenlegi igazgatója Máder Rezső kifejezést adott azon óhajának, hogy a szezon végével mtnalomba szeretne vonulni. Az úgynevezett személyi válság megoldása tulajdonképpen nem volt nehéz. Magyarország annyira gazdag nagy tudású képzelt zenészekben, hogy akkor, mikor a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr úgy döntött, hogy az Önerőhöz élére zenész szakembert fog állítani, a lehetőségek egész sorozata múlt meg és talán csak inkább az alkalmasak közül a jelen viszonyok között vezetésre leginkább hivatottnak kiszemelése volt nehéz. Most már a választás megtörtént és a miniszter úr Radnai Miklós professzor személye mellett döntött. Az új igazgató egyénisége, nagy zenei tudása, finom művészi érzéke, melyet mint komponista is már soksor bebizonyított, garancia arra, hogy az Opera művészi szempontból kiválót fog produkálni. Azok az adminisztratív képességek pedig, melyekről Radnai mint zeneakadémiai tanár is tanúbizonyságot tett, remélni engedik, hogy meg lesz benne a kellő erély és a szükséges adminisztratív ügyesség szép terveinek végrehajtására. .A kiszemelt új igazgató a közeljövőben tanulmányútra indul és a külföldi operaházakat, főleg pedig azoknak színháztechnikai berendezéseit és ezzel kapcsolatos szakkérdéseket fog tanulmányozni. A színház vezetését így csak a folyó évi augusztus hó közepén fogja átvenni. Ezért az új igazgató tárgyi programottja alapján a jövő évre szerződtetendő tagokat nem ő, hanem egy szakemberek bevonásával összeállított bizottság javaslata alapján a minisztérium fogja kiválasztani és az új szerződéseket megköttetni. E szerződésekben igyekezni fogunk, amennyire csak nehéz anyagi helyzetünk megengedi, a legméltányosabb és az eddigieknél is talán kedvezőbb helyzetet biztosítani a tagoknak De viszont az új szerződések a művészi munkateljesítmény és fegyelem szempontjából határozott kikötéseket fognak tartalmazni. Ez szükséges azért is, hogy az Operaház jövő évi működése a bizonyos mértékben redukálandó taglétszám dacára is feltétlenül biztosíttassék. Áttérve ezután a pénzügyi válság kérdésére, bár itt sokkal nagyobb nehézségek tornyosultak elénk, most már nyugodtan mondhatjuk, hogy ezt a válságot is leküzdöttük. A pénzügyi válság tulajdonképen abban állott, hogy egy szép napon a kultuszminiszter urat arról értesítették, hogy az Operaház vezetősége a szezon végéig csak úgy képes a színházat fenntartani, ha részben a már múltban előállott adósságok fedezésére, részben a bevételek csekély volta miatt a színházi évszak végéig várható deficit eltüntetésére körülbelül 700.000 aranykorona póthitelt kap. A mostani viszonyok között, mikor a szanálási intézkedések következtében az egyes költségvetési hitelek megváltoztatása jóformán lehetetlen, ennek a fedezetnek előteremtése a miniszter úrnak csak nagy nehézségek leküzdése után sikerült, de most már ebben a tekintetben sincs aggodalomra ok. Ilyen pénzügyi bajoknak elkerülése céljából szükséges volt a jövő évre vonatkozólag egy nehéz pénzügyi viszonyainkhoz alkalmazkodó részletes programot kidolgozása, mely azután hivatva van arra, hogy az államot a jövőben a jelenlegihez ható Saját tudósítónktól hasonló kellemetlen meglepetésekkel szemben biztosítsa. Most már hogy ez a terv is elkészült, az aggodalmaskodók megnyugtatására ki kell jelentenem, természetesen ebben a tervben semmi olyan követelmény nem foglaltatik, mely az Operaház művészi színvonalának sülyedését veszélyeztetné. Tagadhatatlanul a jelen körülmények között nagyobb beruházásokra túlságos , nagy dologi kiadásokat előidéző njításokra, fényes új díszletek és kosztümök nagy arányokban való beszerzésére nem gondolhatunk. De a tagok lelkes működése és a művészi teljesítmény kiválósága, reméljük, pótolni fogja a régi kereteknek talán kopottas voltát. Nincs szó a zenekarnak oly mérvű redukciójáról, mint amilyenről a lapok írtak. Az operházi zenekar az egész magyar zenei kultúrának egyik alapköve. Ez az Operának gerince is, amelynek újjászer- Ivezése, — ha egyszer jelenlegi szervezetét megbontanák, — a legnagyobb nehézségegbe ütköznék. Ezért a jövő évben is is megmarad egy 5 9—00 tagú zenekar, amely tekintve tagjai kiválóságát, módot nyújt rá, hogy ezzel a zenekarral a legnehezebb művészi feladatok megoldásához is nyugodtan hozzáfogjunk. A kar is 80— 86 tagú lesz. Itt sem lehetett kisebb, keretekről szó, mert Magyarországon nem olyan a helyzet, mint Pl. Németországban vagy Olaszországban, hol a zenekar vagy az énekkar egyes tagjainak távozása eretén a hiányzókat könnyen lehet más városból, más operából vagy egyszerűen a zenét művelő máshol elhelyezkedett művészi erők közül pótolni. Nálunk a zenekarnak, de az énekkarnak pótlása is, ha erre szükség lennesokkal körülményesebb munkát jelentene, bár a Zeneakadémia működése biztosíték arra, hogy a természetes kiválás folytán szükségessé váló pótlást magyar erőkkelogyjuk eszközölhetni. A nehéz anyagi viszonyok sajnos arra kényszerítenek, hogy az Operaház művészi vezetésénél a magánénekeseknél és magánénekesnőknél, továbbá a balettnél és a műszaki személyzetnél nagyobb mérvben csökkentsük a személyzetet. De nem csak anyagi szempontok indítanak erre, hanem a külföldi operaházak viszonyainak ismerete is, ahol ez a személyzet mindenütt kisebb számú, mint nálunk. ,a karmesterek számát 1A-ről — a korrepetitorokat beleértve — (i—S-ra fogjuk redukálni, a magánénekesek és magánénekesnők számát pedig 30—12-re fgjuk csökkenteni. Ezek a csökkenések természetesen arra kényszerítenek, hogy a megmaradó személyzettől az eddiginél sokkal nagyobb munkateljesítményt kívánjunk De én meg vagyok győződve arról, hogy ezek a nagy igények, melyeket velük szemben művészi munka tekintetében támasztanunk kell, nem csüggeszteni, hanem lelkesíteni fogják őket s ezen kiváló tehetségekkel megáldott együttesnek a munkája a jövőben talán még szebb és jobb is lesz. Az Operaháznak egy nagy oszlopa dőlt most ki. Környey halála azonban nemcsak könnyeket fakaszt szemünkből, hanem a visszamaradt gárdát arra is buzdítja, hogy igyekezzék nyomdokaiba lépni. Az új igazgató legfontosabb feladata. — Ezek után rátérek a legkényesebb kérdésre, melyet rossz kifejezéssel művészi válságnak mondottam. Nem művészi válságról vanszó, hanem, hogy nyílt őszinteséggel szóljak, arról van szó, hogy az Operaház egyes tagjaiban újabban nem volt meg az a munkakedv, az a lelkesedés, sokakban nem volt meg az a fegyelemérzés, mely a sikeres mű- ködésre okvetlenül szükséges és nem folyt ott annyira intenzív munka, mint amilyent például a Nemzeti Színházban látunk, amely folyton újabb és újabb feladatokkal nemcsak a kö-zönségnek, hanem a művészi lélekkel bíró tagoknak szívét is meg tudja ragadni és újabb és folytonos munkára serkenti őket. Ennek a sokszor hiányzó lelkesedésnek, fegyelemnek és intenzív munkának helyreállítása lesz az új igazgatónak egyik legnehezebb, de legfontosabb feladata. Ezt készítjük elő már most is, amikor egy külön bizottsággal dolgoztatjuk ki az új szerződéseknek valamennyi tagra érvényes általános természetű feltételeit. Ezt igyekezünk néhány más adminisztratív természetű reformmal is előmozdítani. De az ilyen szabályzatok, rendeletek magukban nem sokat érnek, ha nincs meg a művészet iránti lelkesedés és a komoly munkaszedv. Erre kérem tehát Operaházunk jövő tagjait a magyar zenekultúra meg- mentése érdekében. — Ha feladatunk megoldásával mindenütt olyan jóakarattal találkozunk, mint amilyennel ezek érdekében mi fáradoztunk, akkor a viszonyoknak most már alapos ismerete alapján nyugodtan mondhatom, hogy az Operaháznak jövője biztosítva van. Kérnem kell azonban ezzel kapcsolatban újságíró barátaimat és főiért zenekritikusainkat. — akik Kiebelsbern miniszter úrnak valamennyien megígérték, hogy az Operaház szanálásánál támogatni, kritikáikért az új művészi év eredményeinek bevárásáig felfüggeszteni szigetek lesznek. — Kérnem kell őket mondom, hogny az a jóakaratokat tartsák meg továbbra i,. mert a nagyközönség és a közvélemény hivatott irányítóinak szeretett és dédelgetése nélkül a magyar zenekultúrának ezen talán legszebb virága nem virulhat. — Végül a nyilvánosság elött is hálásköszönetet akarok mondani azoknak a szakembereknek, akik tudásukkal, értékes tanácsaikkal, buzgó közreműködésükkel terveink kidolgozásánál segítségünkre voltak. Elsősorban Székelyhidy Ferencet, aki az Operaház megmentése érdekében nappalt és éjjelt eggyé téve, ernyedetlenül fáradozott. Az ő lelkes közreműködéseinek köszönhetünk talán legtöbbet. De köszönetet kell mondanom az Operaház karmestereinek és különösen Eiffel Berirátnak, aki igazi germán alapossággal, de a magyaros lelkesedéssel dolgozott a nagy cél érdekében. Hálásak vagyunk zenekrisifeusainknak is, akiknek érdemeit még egyszer ki kell emelnem és köszönet illeti mindazokat, akik a miniszter urat és engem szíves tanácsaikkal támogattak. Ha ajövő évben operánk virágzásnak indul, abban minden egyes jóakaratú tanácsadónak nagy része van. Radnai Miklós egyébként ma délelőtt megjelent Petri álamtitkár előtt, akivel a legközelebbi teendőkről hosszasan tanácskozott 3 fioyos Miksa gróf beszámolt római beszédéről. Elferdítették az interparlamentáris konferencián tett nyilatkozatát. — Viharos jeleneteit a Házban. A nemzetgyűlés mai ülése. — Saját tudósítónktól. — Tizenkét óra után nyitotta meg a nemzetgyűlés mai ülését Jecitovszky Béla elnök. Az elnöki bejelenítések során megemlékezik a szófiai bombamerényletről. Bejelenti, hogy a bolgár szobranya elnöke közölte a szomorú hírt, s javasolja, hogy a nemzetgyűlés táviratilag részvétét fejezze ki. A Ház ehhez hozzájárult. Ezután meleg hangon emlékezik meg gróf Apponyi Sándor haláláról és ugyancsak javasolja, hogy a nemzetgyűlés fejezze ki részvétét és gróf Apponyi Sándor emlékét jegyzőkönyvileg örökítse meg. A nemzetgyűlés egyhangúlag hozzájárult az elnöki előterjesztéshez. Bemutatja ezután a beérkezett különböző kormányról és iratokat egyes miniszteri tárcák betöltéséről. Bejelenti, hogy Walkó Lajos kereskedelmi miniszter a nemzetgyűlés legközelebbi ülésén fog válaszolni Csík József intepellációjára. Az elnöki bejelentések után Puky Endre mint a választójogi bzottság előadója tette meg jelentését a választójogi jattsaslat bizottsági tárgyalásairól. Utána Illés József, a felsőházi javaslatról szóló jelentést terjesztett a nemzetgyűlés elé, az igazságügyi, közjogi bizottságban történt tárgyalások alapján. Az elnök ezután bejelenti, hogy napirend előtti felszólalásra adott engedélyt Hoyos Miksa grófnak. fioyos Miksa szólásra jeeentkezik. Alig, hogy helyéről feláll, éketlen lármával és kiáltozással fogadják a fajvédők. Lénával István: Itt nem fog beszélni, üljön le. fioyos Miksa gróf: Nem magától fogok engedélyt kérni. Zsirkay János: Mondjon le. Kiss Menyhért a padot üti. Nem hallgatjuk meg második Károlyi Mihályt. Hoyos Miksa gróf mosolyogva nézi a fajvédők műfelháborodását és várja, míg az elnök csengője rendet teremt. Kiss Menyhért: Menjen vissza Spanyolországba. Hoyos Miksa gróf: Ha nem tetszik, kimehet az ülésteremből. Lendvai István: Mélyen lesülyedt a nemzetgyűlés, hogy itt Hoyos felszólalhat. Hoyos Miksa gróf (Lendvai felé): Engem sem maga, sem a többiek nem fognak terrorizálni. Az elnöki figyelmeztetések ellenére tovább folytatják a kiáltozásokat a fajvédők, mire Lendvait rendreutasítja az elnök. Amikor a jóelőre megrendezettnek látszott tüntetés alábbhagyott, Hoyos Miksa gróf megkezdte beszédét. — Tegnap reggel olaszországi utániról — mondotta — Magyarország területére visszaérkeztem és értesültem arról, hogy a magyar sajtó egy része hadjáratot indított ellenem azon rövid kijelentéseim miatt, amelyet a nemzetközi parlamentáris kereskedelmi konferencián Baross János felszólalására válaszoltam. Lendvai István: Élen Baross János. Hoyos Miksa gróf: -Most megszereztem ezeket a lappéldányokat és megdöbbenéssel állapítottam meg, hogy a közlemények teljesen téves információn alapulnak és azok teljesen légből kapott alapföltételekből indultek ki. Nem kíván foglalkozni külön azokkal a lapokkal, amelyek téves információk alapján alapították meg ezt a dolgot és nem kíván külön foglalkozni azokkal sem, amelyek rosszindulattal állították be zaj kijelentését. Kizáróan a száraz, tényállást kívánja most a nemzetgyűléssel közölni. A fajvédők újra zajongásban törnek ki, azonban az elnök hamarosan csendet teremt. Hoyos Miksa gróf: A tizenegyedik interparlamentáris kereskedelmi konferenciának tárgysorozatán többek között a drágaság kérdése is előfordult. Erre a kérdésre vonatkozóan Landry jelenlegi francia képviselő volt miniszter, igen szép elaborátumot dolgozott ki és ezt a határozati javaslattal együtt az egyes nemzetek csoportjai, köztük mi is még magyarországi tartózkodásunk idején letárgyaltuk. A budapesti tárgyalások során Baross János kifejezte azt a szándékát, hogy a drágaság kérdéséhez hozzászól és kapcsolatba hozza azt a trianoni békeszerződéssel. Forster Elek: Nagyon helyesen. (Zaj a baloldalon.) Hoyos Miksa gróf: Igen, nagyon helyesen. Én is ezt vallom és vallottam, hogy mint a drágaság egyik főokozóját lehet a trianoni szerződőd felhozni. Mindnyájan helyeseltük ezt a szándékát és én magam voltam, aki a bizottsági ülésen felszólaltam és arra kértem, hogy amikor ezt a kérdést tárgyalja, találja, meg a formát és módot, ahogy a plánomban célszerűségből elő kell ezt a kérdést adni. Ebben megállapodtunk és azután utaztunk el Rómába, Baross János a római bizottsági üléseken nem jelent meg, csupán a plenáris ülésen, holott a római bizottsági üléseit letárgyaltuk ezt a kérdést, amelyhez mindenki hozzászólhatott. A magam részéről részt vettem ezen a bizottsági ülésen és hozzájárultam azokhoz a módosításokhoz, amelyeket Landry határozati javaslatával szemben lettek. Ez került azután a plénum elé. Még a plenáris tárgyalás előtt egy szállóban laktam Baross Jánossal, felhívtam őt arra, úgy tárgyalja ezt a kérdést, hogy: