8 Órai Ujság, 1925. június (11. évfolyam, 123-143. szám)
1925-06-03 / 123. szám
Szerda, 1925 június 8. wt-tWsUgQi ne történjenek. Én itt, erről a helyről szólítom föl a közönséget, hogy járjon kezére a rendőrségnek és az ügyészségnek, hogy a hatóságok mind ennek, mind pedig minden hasonló bűnügy kinyomozásánál minél jobban teljesíthessék kötelességüket. Fel vagyok hatalmazva annak kijelentésére is, hogy a fővezér úr a maga részéről mindent elkövet, hogy ebben a dologban az egész katonaság segítségére legyen a közhatóságoknak, úgy, hogy a nyomozás minél gyorsabban és minél eredményesebben menjen. Nagyon kérem tehát, méltóztassanak minden irányban megnyugtatólag hatni a közvéleményre. Nagyon tartok attól, hogy ezek az események nagyon könnyen megzavarhatják a társadalmi békét. Mind a munkásságot, mind pedig a polgári osztályt megkérem, hogy ezeket a dolgokat úgy eliminiáljuk, hogy abból újabb félreértések, újabb összeütközések ne történjenek. A szerencsétlenséget meg nem történtté tenni nem tudjuk. Gondoskodunk azonban arról, hogy semmiféle hasonló dolog többé ne történhessék, és hogy a bűnösök olyan büntetésben részesüljenek, hogy a bünrehajtó embereknek minden kedvük elmenjen attól, hogy hasonlókra törekedjenek. Ez nekünk ebben a pillanatban eltökélt szándékunk és szent kötelességünk, amelyet teljesíteni is fogunk. (Élénk helyeslés és taps.) Kérem a t. nemzetgyűlést, méltóztassék ezt tudomásul venni és kérem ebben a harcban, ebben a küzdelemben az egész nemzetgyűlés erkölcsi támogatását. (Zajos helyeslés. ) A dolgok természeténél fogva valószínűnek látszik, hogy ez annak az akkori kormánynyilatkozat megítééle nem történhetett volna meg, ha az nem egyezett volna meg a magasabb körök állásfoglalásával. Jellemző azonban, hogy Beniczky Ödönt, aki akkor belügyminiszter volt a nyomozásnak most általa hirdetett sikertelensége nem késztette arra, hogy kiváljon a kabinetből, hanem tagja maradt annak mindadig, amíg a Huszár-kabinet meg nem bukott és így természetesen neki is távoznia kellett a belügyminiszteri székből. Szírt ette Gusztáv dr. főügyész nyilatkozata. Az ügyészség sürgős megkeresésére értesülésünk szerint a rendőrség átküldötte a Beniczky-ügyre vonatkozó iratokat. Egy óra után értek véget a tanácskozások a Beniczky-ügyben a királyi ügyészségen s utánuk Sztrache Gusztáv dr. királyi főügyész az újságírók előtt a következő nyilatkozatot ♦ette: — Az „Az Újság" pünkösdi számának lefoglalása ellen előterjesztést adtak be, ennek folytán a rendőrségi iratokat az előterjesztés elbírálása végett a vádtanácshoz teszi át a királyi ügyészség. Egyébként azügyészség a rendelkezésére álló adatok alapján indítványozta Beniczky Ödön előzetes letartóztatásának elrendelését kormányzósértés, hivatali titok megsértése és tiltott közlés miatt. Hogy ha a vizsgálóbíró helyt ad az ügyészség indítványának, akkor ezt az előzetes letartóztatást attól kezdve foganatosítják, amikor a jogerősen kiszabott fogházbüntetést kitöltötte. Értesülésünk szerint a letartóztatásra vonatkozó ügyészségi indítvány tárgyában elsőfokon Medves-Medico István vizsgálóbíró dönt, mert Töreky Géza kúriai bíró őt bízta meg ez ügyben a vizsgálóbírói teendők ellátásával. Baróthy Pál dr. sajtófőügyész Benitzky ügyében ma délelőtt szintén tárgyalt az ügyészség vezetőjével és ennek során beszámolt a többi között arról is, hogy tegnap délelőtt 10.600 „Az Újság" példányt koboztak el a főváros területén. A vizsgálóbíró kormányzósértés és tiltott közlés vétsége miatt elrendelte Az Újság lefoglalását. A Magyar Táv Iroda jelenti: A budapesti királyi büntetőtörvényszék vizsgálóbírója a Budapesten megjelenő Az Újság című politikai napilap múlt hó 31. napjáról keltezett 122. számának lefoglalását elrendelte, minthogy abban „Beniczky Ödön vallomása a Somogyi-gyilkosságról" felirat alatt megjelent cikk az 1913. évi XXXIV.. t.-c. 2. §-a alá eső a második pont második bekezdése szerint minősülő, az 1920. évi I. te. 14. §-ára tekintettel kormányzósértés vétsége és az 1912. évi XXXIII. te. 264. §ába ütköző és a 263. §. szerint büntetendő tiltott közlés vétsége jelenségeit tünteti fel. (Az 1912. évi XXXIII. te. a honvédségi katonai bűnvádi perrendtartásról szóló törvény.) Váry Albert dr. koronaügyészhelyettes nyilatkozata. " Váry Albert dr. koronaügyészhelyettes a következő nyilatkozat közlését kéri: — Beniczky Ödön volt magyar királyi belügyminiszter „Az Újság" napilapban közzétett vallomásával kapcsolatban szükségesnek tartom kijelenteni, hogy annakidején, mint a budapesti királyi ügyészség vezetője, hivatalos kötelességemet teljesítettem, amikor neki, mint magyar királyi belügyminiszternek Somogyi Béla útlevélügyében hivatalos felhívására jelentettem, hogy Somogyi Béla ellen a budapesti királyi ügyészség több izgatás büntette címén bűnvádi eljárást folytat. Beniczky Ödön nekem az útlevélkérés hátteréről említést nem tett. Egyébként ez a dolog még 1919 novemberben történt, Somogyi Béla meggyilkolása pedig három hónap múlva, 1920 február 17-én következett be. Megjegyzem, hogy az útlevél-ügyek nem tartoznak a királyi ügyészség hatáskörébe és azok kiadása felett kizárólag a budapesti főkapitányság, illetve a magyar királyi belügyminiszter dönt. /*/n Ripka Ferenc kormánybiztos csütörtök délutánra újabb pártközi konferenciát hívott össze. Ezen a tanácskozáson a bizottságok összetételét és a közgyűlés összehívásának terminusát állapítják meg. — Az új közgyűlés az eddigi tervek szerint június 10-én tartja első ülését. — Csütörtökön jelenik meg a hivatalos lapban a kinevezett bizottsági tagok névsora. A városi politikában a személyi kérdések egyelőre nyugvópontra jutottak, minthogy Bethlen István gróf távollétében az ere vonatkozó elhatározások függőben maradtak. Az új közgyűlés pártjait egyelőre az a kérdés foglalkoztatja, hogy a rövidesen megalakuló fontos bizottságokmilyen számarányt biztsíthatnak maguknak. Az a három bizottság, amelyek a megalakulásuk után igen fontos funkciókat végeznek és amelyeknek összetétele most a pártokat foglalkoztatja, a közigazgatási bizottság, a központi választmány és az igazló választmány. Értesülésünk szerint a közgyűlési pártok erre vonatkozóan már folytattak közvetlen tanácskozásokat és a megállapodások szerint minden párt számarányának megfelelően fog helyet kapni a bizottságokban. A bizottságok taglétszámához viszonyítva az arányos többséget az ellenzéki blokk kapja, azonban lényeges különbség az ellenzéki blokk és a keresztény községi párt taglétszáma közt nem lesz. Termésetesen helyet kapnak a bizott— Saját tudósítónktól. — Ságokban megfelelő arányban a polgári középpártok is. Ezeknek a kérdéseknek a tisztázása és a végleges megállapodás létesítése végett Ripka Ferenc kormánybiztos csütörtökön délutánra újabb pártközi konfeenciát hívott össze, amelyen már a pontos számadatokat is meg fogják állapítani, egyben pedig megbeszélik a közgyűlés összehívásának terminusát. Erre vonatkozóan a pártoknak az akívánságuk, hogy a közgyűlés minél előbb üljön össze, s haladéktalanul küldje ki az igazoló választmányt. A közgyűlési pártok azért helyeznek nagy súlyt az igazoló választmány mielőbbi kiküldésére, mert ennek lesz feladata megvizsgálni a mandátumok érvényességét és csak ennek megtörténte után kezdheti meg érdemleges munkáját a közgyűlés. Az eddigi tervek szerint az új közgyűlés június 10-ére hívják össze, azonban még az összehívás előtt nagyon fontos előkészítő munkálatokat végez a főváros elnöki osztálya, úgy, hogy nem lehetetlen az sem, hogy az új közgyűlést csak június 15-én tudják összehívni. .A fővárosi bizottsági tagok száma ezen a héten húsz taggal fog növekedni, minthogy a kinevezett bizottsági tagok névsora valószínűleg csütörtökön jelenik meg a hivatalos lapban. Tudvalévőleg a fővárosi törvény húsz irodalmi, technikai és tudományos testületnek biztosított képviseletet a törvényhatósági bizottságban, amelyek közül tizenkét testület mindegyike három- három tagot delegált és a kormányzó ezek közül fog egyet kinevezni. Nyolc testület nem élt a jelölés jogával, de a fővárosi törvény pótszakasza jogot ad az államfőnek, hogy a főváros föllendítése körül kiváló érdemeket szerzett férfiakat fővárosi törvényhatósági bizottságba tagokat nevezzen ki. Az adott esetben a kormányzó nyolc bizottsági tagot fog kinevezni. i imwniiiiwii—» h MiMiinTwwm—m— Hindenburg és Stinnes. Hogyan élt a császár és hogyan él Hindenburg! A Stinnesék házi tragédiája. — A két Stinnes-fiú* Az anya az erősebb. — Saját tudósítónktól. — Berlin, jun. 1. Amióta Hindenburg bevonult az elnöki palotába, nagy a kíváncsiság a közönség köreiben, hogyan él Hindenburg. Kezdik összehasonlítani, hogyan élt 11. Vilmos, amikor még a világ egyik leghatalmasabb uralkodója volt. Arról az időről oly sokat tudnak, hisz az udvari pletyka megtalálta az útját mindenfelé, a mai időkről már nehéz valamit kitalálni. A császári palota szeinte ott feküdt a világ közepén, az elnöki palota föl sem tűnik a hosszú Wilhelmstrassén. Itt megadom a választ mindkét kérdésre, úgy, ahogyan beavatott helyről hallottam. A birodalmi elnök természetesen nem császár, nem környezi válogatott pompa, nem veszik körül hadsegédek, nem figyel minden szempillantására a lakájok egész serege, háztartása alig különbözik a jobbmódú polgárok egyszerű, fényűzést nem ismerő és mégis sokszor irigyelt, minden megrázkódtatástól ment életétől. II. Vilmos maga szokta megszabni a programunfót, mert minden kísérlet nap-nap után előre megállapított időbeosztáshoz ragaszkodni, csütörtököt vallott. A császár tudomásul vette az elébe terjesztett programmal, de nem tartotta be. A pontos fölkelést, ha csak orvosi rendeletről nem volt szó, nem ismerte, amint általában a pontosság nem volt erénye. Későn jött, ha vendégei voltak és pontatlan volt, ha maga vendég volt. Ha valahol járt és tetszett neki, amit látott, kéretlenül is hosszabb ideig maradt és nem zavarta, ha azalatt valahol türelmetlenül, sokszor szinte kétségbeesve várták. Ferenc József II. Vilmos bécsi látogatásaikor nem egyszer fejcsóválva vette tudomásul, hogy királyok is megzavarhatják a napirendet, ő addig másként gondolkozott. Azután II. Vilmos szeszélyes is volt. Ha valami érdekelte, vagy fontosabb esemény történt, lemondatta a kihallgatásokat, maga elé idézte minisztereit, vagy lóra ült és a kancellári palotába lovagolt, kora reggel vagy késő este, bejelentetlenül, és a kancellárnak, ha nem akarta uralkodója kedvét elrontani, helyén kellett lennie. Volt idő, amikor reggel 8 órakor már Bismarcknál volt és rettenetes türelmetlenséggel várta, amíg a vaskancellár felöltözik. Talán sok minden másként történt volna, ha Bismarck a koránkelők közé tartozik. A birodalmi elnöknél minden más. Hindenborn már esténként megállapitja következő napi programmját és azt be is tartja. Reggel rövid sétát tesz a palota gyönyörű kertjében és a reggeli után 9 óra tájban íróasztalához ül. Ott vanna a posta. Hej, ez a posta Hindenburg megválasztása óta hogy megszaporodott. Akinek ügyes-bajos dolga, akinek valami gondja van, amin csak egy nagy ember segíthetne, Hindenburghoz fordul. A posta kosárszámra szállítja az elnöki palotába a kérő, könyörgő leveleket. A fél délelőttöt lefoglalja éppen a posta. A levelek nagy része az illetékes minisztériumokba vándorol. A kegyelmi kérvényeket az államügyészek kapják. Minden más levélre az elnök válaszol. Röviden, katonásan, de mindig barátságosan. A posta elintézése után következnek hosszú sorban az előadók, miniszterek, főbb hivatalnokok, katonák és civilek. Rendszerint megjelenik, ha rövid időre is, a kancellár. A déli órákban a fogadások zárják be a programm egyik felét, külföldi követek, küldöttségek és más személyiségek teszik tiszteletüket, akiknek jöttéről az elnöknek tudomása van. Rövid déli szünet után megismétlődik a délelőtti programm, még a posta is megmarad, mert végül az elnök aláírja hivatalának napi munkáját és a tömérdek okmányt, amit az egyes minisztériumok küldenek hozzája. Restancia nem marad, a napi munka elintézése előtt Hindenburg nem kel föl asztalától. Valami kis idő marad azután nem holmi szórakozásra, hanem a családi körben való csevegésre. Itt a család lelke, az elnök menye, Hindenburg őrnagy felesége. Meghívást az elnök nem fogad el, mindössze egyszer járt a belügyi palotában, ahol Sehiele miniszter egyesítette Berlin politikai világát. De ott az idő oly gyorsan telt el, hogy éjfél lett, amikor Hindenburg búcsút vett. Végre egyszer az elnök is elfeledheti, hogy foglya hivatalának. Most azon törik a fejüket Hindenburg hívei, vájjon nem volna-e helyes, ha neki ajándékoznák II. Vilmos egyik vadászkastélyát? Legalább a hét végén, angol szokás szerint, elhagyhatná Berlint, hogy kipihenje magát. Akik ismerik az új elnököt, nem hisznek az ilyen tervezgetésben. Hindenburg nem ismer pihenést. Most, hogy Hannoverben járt, épp úgy dolgozott, mintha Berlinben lett volna ... Amíg Hindenburg Berlintől távol volt, egy nem mindennapos szenzáció másfelé terelte a közfigyelmet- A Stinnes-család holmi házi forradalom után kettészakadt. A legidősebb fiu kivált a fidmából. A második fiú, aki mindenképpen apja nevét viseli és még ma is Hugó, az ifjabb, az óriási cég vezetője, lelke maradt. A nagy esemény nemcsak pénzügyi okokból érdekes. Kitűnt, hogy az elhunyt Stinnes úgy nevelte fiait, hogy azok nem tudtak egymás mellett működni. Oly önállóak, annyira a maguk feje szerint szeretik vezetni cégeiket, hogy nem volt helyük egymás mellett. Szét kellett válniuk, persze a jellemzői az, hogy az idősebb fiú ment és a fiatalabb maradt. Előre kell bocsátani, hogy oly vagyon, mint a Stinneseké, még nem volt a világon. A másik hatalmas ipari dinasztiánál, Kruppéknál egészen más a helyzet. Kruppék vagyona óriási gyártelepeikben nyugszik, ott könnyebb, egyszerűbb a vagyon kezelése, hisz egyöntetű befektetésről van szó. Stinnes ném ismert egyöntetűséget, nem ismert ipari lehetetlenséget. Stinnes mindenre kapható volt, ami pénzt jelentett. Kezdte a szénnél és befejezte a szállóknál. Vannak bányái, vannak hajói, vannak vasöntői, de vannak újságjai is. Részese a legnagyobb biztosítási vállalatokénak. Aki ezekben az ügyekben járatos alkat lenni, annak ismernie kell az egész világ gazdaságát. Sőt annál is többet. Amikor Stinnes végrendeletet csinált, úgy gondolta, hogy nem annyira a vagyont kell felosztani gyermekei között, mint inkább az egyesek munkakörét kell szabályozni. De ismerte hozzátartozóit is és ez okból úgy intézkedett, hogy a nagykerti fiuk úgyszólván külön udvarokban végezzék dolgukat. Tehát özvegye Mühlheimben maradt. Hugó fia Hamburgban székelt, a legidősebb, Ödön, pedig Berlinben volt a vezetője a Stinnes-irodának, vagyis befolyt egy sereg részvénytársaság belső ügyeibe és irányította a sajtót — apja szellemében. A vagyon azonban a végrendelet szerint az özvegy kezeiben maradt, tudta és akarata nélkül egy fillért sem volt szabad elkölteni, vagy újabb vállalatokba fektetni, vagy pedig a régi vállalatomkar fejleszteni. Rettenetes feladat ez egy gyenge nőre, aki ugyan ismerte a milliók hatalmát, de sohasem élt vele. Itt kezdődött a baj. Stinnes özvegyének vannak pénzügyi taná*csosai, akik még az elhunyt családfőnél tanulták meg, mint kell a pénzzel bánni. Az anya tehát felülbírálta fiainak terveit, nem mindig volt hajlandó azokat meg is valósítani és az ellentét Mühlheim, Hamburg és Berlin között nem egyszer nagy és éles volt. És ha sikerült is békét teremteni, jött egy újabb fordulat, mely halomra döntött minden jó szándékot. Ödön, az idősebb fiú, végre úgy vélte, a legokosabb, ha követi elhunyt atyja példáját. Az is pályáját azzal kezdette, hogy kivált atyja cégéből Persze a Mathias Stinnes-cég akkor apró banküzlet volt. Amikor Stinnes Hugó új vállalatát megállapította, nem volt annyi ezres bankója, mint amennyi aranymillió felett ma a cég rendelkezik. Mégis megkísértette és volt annyi szerencséje, hogy három esztendő múlva már egész Németország ismerte és becsülte. Ha nem megy egyesült erővel, menni kel külön-külön is. - s Úgy mondják, békében váltak meg egymáii