8 Órai Ujság, 1925. július (11. évfolyam, 144-170. szám)

1925-07-01 / 144. szám

’ Szerda, 1925 július 1. Nyugodt tárgyalás a Házban. Gyors mederben halad a választójog részletes tárgyalása ■iw«* • mtm m­tm • mi Simán fogadják el az egyes szakaszokat. — A nemzetgyűlés mai ülése. — Saját tudósítónktól. — Tizenegy órakor nyitotta meg a nemzet­gyűlés mai ülését Huszár Károly elnök. Nyomban rátértek a napirendre és harmadszori olvasásban elfogadta a nemzetgyűlés az indemnitást. Fráter Pál előadó beterjeszti gazdasági bizottság jelentését a nemzetgyűlés 1925— 26. évi költségvetéséről. Előadói beszédében részletesen ismerteti a költségvetést , és megállapítja, hogy a nemzetgyűlés jövő évi költségei 8 milliárd többletet jelentenek, ez a többlet azonban részben abból ered, hogy gondoskodni kell a megalakulandó felsőház költségeiről is, hogy annak meg­alakulásakor a kellő anyagi eszközök ren­delkezése céljának. Megállapítja, hogy a nemzetgyűlés tiszt­viselői létszámát 81 fővel apasztották. Kéri a jelentés tudomásul vételét. Hegymegi Kiss Pál szólal fel a javaslathoz és elsősorban kifogásolja, hogy már most — anélkül, hogy törvény lenne róla — belevették a felsőház költsé­geit is, holott az eddigiek szerint a felső­­ház megalakulásáról az 1925—26. évben szó sem lehet. Fordítsák inkább az erre kontemplált összeget a gyorsírók helyzeté­nek javítására. Határozati javaslatot ter­jeszt be, mely szerint a gyorsírók külön munkájának díjazására terjesszen be a gazdasági bizottság pótjavaslatot. Fráter Pál előadó, nem akar reflektálni a felsőház megalakulásának kérdésére, de a gyorsírók díjszabásának kérdésére vonat­kozólag a gazdasági bizottság többször fog­lalkozott ezzel a kérdéssel, de eddig nem voltak abban a helyzetben, hogy pénzügyi szempontból kielégítség a gyorsírók igé­nyeit. Elnök a vitát bezárja­ A többség elfogadja a gazdasági bizott­ság javaslatát és elveti Hegymegi Kiss Pál javaslatát, míg azt a javaslatot, hogy a gyorsírók megfelelő díjazásban részesülje­nek, a többség , az ellenzékkel együtt el­fogadja.­­ Következett a választói javaslat tárgyalása.­­A 15. szakaszt vita nélkül elfogadták. A 16. szakaszhoz­­. Vázsonyi Vilmos szólal fel. A 16. szakasz a központi választmány tagjairól szól. Ő azt kívánja, hogy a köz­ponti választmánynak bíró tagja is legyen, aki a jogi kérdéseknél az előadói tisztet látná el. Erre vonatkozóan módosító indít­ványt nyújt be.­­ Rakovszk­y Iván belügyminiszter: Elismeri az indítvány fontosságát, de há­rom okból nem fogadhatja el. A központi választmány munkája nagyobb részt ad­minisztratív munka, de az az egy bíró kü­lönbem is leszavazható s így nem érnék el azt a célt, amit kitűztek. Végül az iga­zság­­ügyminiszter és a bíróság is tiltakozott az ellen, hogy a brői testület fölösleges mun­kával terheljék. A szakaszt eredeti szövegben fogadták el. A 17—18. szakaszt vita nélkül elfo­gadták. A 19. szakasznál Szeder Ferenc azt in­dítványozza, hogy a szövegbe az eskü mel­lett a „fogadalom" is vezessék be. Peyer Károly szerint is helyes ez, mert sokan vannak, akik előtt a fogadalom na­gyobb sulival bír, mint az eskü. Rakovszky Iván belügyminiszter­ az eredeti szöveg elfogadását kéri, mert a magyar állam mai berendezkedésében ke­­re­sztény álam s így senkinek nem­ jelent­het lelkiismereti összeütközést, ha esküt tesz, ami különben is csak közjogi eskü. A Ház a szakaszt eredeti szövegében fo­gadja el. A 20­-23. szakaszokat vita nélkül el­fogadják. , A 24. szakasznál ?K­ánky Endre előadó terjeszti be a választói névjegyzék össze­írásának keresztülvitelére vonatkozó mó­dosító indítványát, amely szerint az össze­írások öt évenként fognak ismétlődni s a legelső már 1926-ban megtörténjék. Az összeírást megelőzően általános katasztert készítenek a választókról s a kimutatást kifüggesztik minden házban. Tehát ezt mindenki ellenőrizheti s panasszal élhet a központi választmányhoz. A szakaszt az előadó módosító indítvá­nyával fogadták el. A 25—26. szaakszt vita nélkül elfogad­ták. A 27. szaaksznál Vázsonyi Vilmos szólalt fel. Szükségesnek tartja kitüntetni azt is, hogy a városokban házszámok szerinti ki­mutatást csináljanak, mert így meggátol­hatják a listák meghamisítását. A 2. beeezdésnél szükségesnek tartaná, hogy a válaztó nőknél a férjezett nevük mellett születési nevük is felvétessék. Az azonos nevű választók megkülönböztetésé­nél a szülők nevét s esetleg használt mel­léknevét is vegyék fel. Rakovszky Iván belügyminiszter: A házszámok szerinti kimutatásra vonat­kozó indítványt itt nem­ fogadja el, mert később erre vonatkozóan tesz indítványt. A nőkre vonatkozó indítványt elfogadja, de kéri, hogy Magyarország szempontjából a ,,születési név" helyett „leány neve" ve­zessék be. A harmadik indítvány az eredeti szöveggel nagy részben megegyezik s így azt szükségtelennek tartja. A szakaszt eredeti szövegében fogadja el a Ház, a 2. bekezdésnél Vázsonyi Vilmos módosító indítványával. A 28. szakasznál Puky Endr­e előadó a névjegyzékek összeírására vonatkozó in­tézkedések részleteit terjeszti elő indítvány­képpen. Vázsonyi Vilmos: Nem tartja helyesnek, ha az általános vá­lasztói listát csak minden öt esztendőben állítják össze. Rövidebb időt kíván és sze­retné, ha évenként állítanák össze a listá­kat, pedig csak a kiegészítéseket intéz­zék évenként. Rakovszky Iván belügyminiszter: Iga­zat ad Vázsonyinak, hogy a legtökélete­sebb rendszer az volna, ha évenként szám­lálólapok útján állapítanák meg a név­jegyzékeket. Azonban ez igen sok költség­gel járna, s most hogy az alaplistát is évenként számlálólapok alapján állítják össze, az évenkénti kiigazítások sokkal jobb helyzetet teremtenek mint a múltban. A Ház az előadó módosításával fogadta el a szakaszt. A 29. szakasznál Puky Endre dsináló módosítást terjeszt be a számlálólapok ki­állításáról. A jövőben a számlálólapokat hatósági közegek fogják ellenőrizni házról­­házra járva és minden házban kifüggesztik az ottlakó választók névjegyzékét. Petrovácz G­yula helyesli a szakasz in­tencióit, azonban aggályosnak tartja, hogy a számlálólapokat mások is kitölthetik. Posta útján kívánja bejelenteni a felszó­­lamlásokat. Peyer Károly elegendőnek " tartaná, ha álvételi elismervény ellenében a házgond­noknál lehetne a felszólamlásokat áldani. Elnök a vitát bezárja. Rakovszky Iván belügyminszter: Megál­lapítja, hogy Peyer Károly tévedésben van s kéri, hogy a szakszt az előadó javaslata szerint fogadják el. Elnök szavazásra teszi fel a szakaszt. A nemzetgyűlés az előadó módosítását fo­gadta el, de Petrovácz Gyula módosító javaslatával. A 7-ik bekezdést azonban ere­deti szövegében szavazták meg. A többi részt er­edeti szövegében fogadták el. A 30. szakasznál Puku Endre előadó módosítást javasol. Vázsomii Vilmos ellentétet lát az előadó módosítása és az erre vonatkozó eddigi magyarázatok közötti­ Elnök a vitát bezárja. Rakovszky Iván belügyminiszter: Nem ragaszkodik az előadó módosításához és h­a az aggodalmakat eloszlatja, akkor az ere­deti szöveg is megmaradhat. A nemzetgyűlés többsége az eredeti szö­veget fogaja el. A 31. szakaszhoz Vázsonyi Vilmos szólal fel és módosítást ajánl, a magyar állampol­gárság igazolása kérdésében. Elnök a vitát bezárja. Rakovszky Iván belügyminiszter hozzá­járul Vázsonyi javaslatához és a nemzet­gyűlés így is határoz. A 32. szakaszhoz Saly Endre szólal fel, aki a hivatalos órák pontos megállapítását kéri a névjegyzékek összeállítására. Erre vonatkozólag módosítást ajánl. Elnök a vitát bezárja. Rakovszky i­­i­­ belügyminiszter fölöslegesnek tartja a tör­vényben biztosított rendszer szerint Saly Endre indítványát. A nemzetgyűlés elfogadja az eredeti­zö­­veget és Sala Endre javaslatát elvetette. A 33. szakasznál Vázsonyi Vilmos szó­lal föl s módosíttatni kívánja azokat az intézkdéseket, amelyeket az elemi iskola elvégzésének föltételezésénél állítottak le. Az eddigi kereteket szűknek tartja s ezért kivánja a módosítást, így például azokat is be akarja vetetni a választók közé, akik­nek nemcsak vitézségi érmük, de Károly csapatkeresetjü­k van. .­­r-tis" Lakó Imre és Petrovácz Gyula felszóla­lás után Várnai Dániel csatlakozik Szabó indítványához. Farkas Tibor indítványozza, hogy sza­kasz ötödik bekezdését küldjék vissza a bi­zottságnak újabb megszövegezés végett, nagyon homályos a fogalmazása és nem lehet pontosan megállapítani, hogy tulaj­donképpen mit is céloz. Fáy Gyula javasolja, hogy a szakasz első mondatát egészítsék ki néhány szóval, úgy hogy a falusi asszonyoknál is, akik iskol­i bizonyítványt ugyan nem szereztek, de egyenlő műveltségűek a négy-hat elemit végzettekkel, megadják a választójogot. Szeder Ferenc a mezőgazdasági munká­sok érdekében tesz javaslatot, amely sze­rint akik a a harctéren szolgálatot teljesí­tettek, azoknál a négy elemi képzettséget vélelmezni kell. Rakovszky Iván belügyminiszter első­sorban megállapítja, hogy a szakaszban nem arról van szó, hogy kiterjesszék, vagy korlátozzák a választójogot, hanem arról, hogy a választói jogosultságot miképpen igazolják. Nincs abban a helyzetben, hogy Farkas Tibor indítványát elfogadja, hozzá­járul azonban Fáy Gyula indítványához. Vázsonyi Vilmos egyik benyújtott indít­ványát és Fáy Gyula módosítását a belügy­miniszter elfogadja. A nemzetgyűlés többsége ilyen értelem­ben határozott. magyar javaslatot lotadtak el a brüsszeli Ezetközi kongresszuson. — Saját tudósítónktól. — Brüsszel, jan. 30. A brüsszeli kereskedelmi kamarai kong­resszus két napon át foglalkozott az úgy­nevezett „területi" védjegyek ügyével, amely Magyarországot is­­közelről érdekli. Az idegen államok részéről hozott ítéletek­nek végrehajtásához magyar részről Auer Pál ,dr. szólt hozzá és azt javasolta, hogy a nemzetközi jogsegély ügyétől választas­sák külön, nehogy az utóbbinál álló kése­delem az előbbi pont megvalósítását ve­szélyeztesse. Javaslatát az ipari és kereske­delmi coport elfogadta. A közlekedési cso­port­­elhatározta, hogy a nemzeti bizottsá­gok útján megkeresi a kongresszuson kép­viselt államok kormányait közvetlen vasúti tarifák rendezésének kiépítése tárgyában. Ehhez a ponthoz kapcsolódott a szegedi kamarának Tonelli Sándor dr. által be­mutatott javaslata, hogy a kormányok te­gyenek sürgős lépéseket a háború óta meg­szakadt összes vasúti összeköttetések hely­­reállítására. A kongreszus záróülését Marice Despret­­nak, a Bantuié de Bruxelles elnökének ve­zetése alatt tartotta meg. Ezen az ülésen Fred­­J. Kent, a Nemzetek Szövetsége újjáépítési bizottságának elnöke tartott hosszabb előadást ,,A fegyverszünet utáni idők gazdasági tanulságai" címmel és az egyes bizottságok elnökei előterjesztették jeleülésüket a szakcsoportok működéséről. Végül az elnökség a volt monarchia utód­államai egy-egy képviselőjének módot adott, hogy rövid előadás keretében saját országuk viszonyait megvilágítsák. Magyar­­ország pp­-1­­­ helyzetét Gratz Gusztáv dr., a dele­gáció vezetője ismertette. Elkobozzák Sztambolinszky és Bojadjev 50 millió lé­vára rugó vagyonát. Szófia, jún. 30. A feljebbviteli törvényszék polgári ta­nácsa holnap veszi tárgyalás alá az agrár­­párti uralom megbuktatásával kapcsolatos ügyeket. A vád az elhunyt Sztambolinszky és Bojadjev volt képviselő törvénytelenül megszerzett javainak elkobzását fogja kí­vánni, s annak kimondását, hogy az állam javára kobozzák el mindazt a vagyont, amelyet az említettek 1919 és 1923 között szereztek. Azt a vagyont és pénzösszeget, amely Sztambolinszky birtokában volt, több mint 50 millió levára becsülik. A la­pok a bírósági döntés kérdésével foglal­kozva rámutatnak, hogy Sztamboli­szka és Bojadjev, akik az agrárpárt hatalomra­­jutása idején semmi vagyonnal nem ren­delkeztek, hirtelen sokszoros milliomosokká lettek. •aSP"" Gondolatok junius végén. Lent az Alföld tengersik vidékén, csonka hazánk egyetlen megmaradt gazdaságában, mely nemzetünk szegényes életének és jö­vőjének egyetlen biztosítéka — most folyik az aratás Bárányfelhői kék é t . latt végt.e’rn t*n* gerkini hu ir n zik az arm.yka'­íszos álföld!, mely a júniusi nap sütésében selymesen fénylik, mint Ce­res istennő kibomlott, szőke haja és benne kacérul mosolyog a búzavi­rág kékje és a pipacs piros bóbitája. Az ég és föld között vidáman hangzik a szépséges istennő édes-boldog kacagása: a pacsirta éneke. A látóhatáron ott fehérült a falu tornya, feléje szekérút vezet és rajta most tarkaruhás, pozsgásképű lányok és fehér­­inges, barnaarcú legények jönnek hangos énekszóval — kaszát, sarlót, gereblyét, az aratás szerszámait, hozva magukkal. Az­tán megkezdődik a munka. A legények nekilendítik a kaszát, az aranykalászok szárai ércesen csengenek az acél suhintása alatt és a kalászerdő rendre ledől a tarlóra. A marokszedő lányok ke­resztbe kötik a kalászokat és amott a keményre vert szé­rűn lassan, de egyre magasabban domborul fa felé az osztag. Mellette áll a gazda, ér­des tenyerében szétmorzsol néhány kalászt és vizsgálja, hogy elég nehéz és acélos-e a magja? Elégedetten mosolyog a szema és sóhajtva néz az osztagra azzal az áhi­­tatos kívánsággal, bár minél magasabbra emelkednék a kévék sora az ég felé, ahon­nan jó minden áldás ... A szérű mellett sűrűn nyújtogatja hosszú nyakát a föld mélyibe a gémesküt, hogy hős itallal oltsa a dolgos nép szomját. Munka közben meg-megáll kis pihenőre a fáradt legény- és leányhad és ha olykor tikkadtan sóhajtva az égre tekint, ámulva látja ott a hirtelen megjelent délibábot, mely álmainak hű mását mutatja: a még nagyobb kalásztengert, mezőt, nyájat, er­dőt, szebb falut és magasabb tornyot ... .4 csábító ígéretre újalt kedvvel folytatják a munkát és ajkukon megszólal a világ legszebb nótája, a magyar dal. Mély kísé­retül ritmikusan búg hozzá a cséplőgép . .. Nem kell hozzá nagy képzelő­erő, hogy metaforikusan ugyanezt a képet lássuk most az iskolákban. Ott is aratás folyik most. Amit hét hónapt folyamán a tanulók lelkébe vetettek a taná­rok és amit ez idő alatt a zsenge lelkek munkáltak rajta, annak termését most sze­dik számba és arról ki is adják a szám­adást. Amelyik gazda jól megmivelte föld­jét és ősztől-nyárig szorgosan munkálta, ápolta, ha vált rajta Isten áldása, bízvást számíthat bő­r termésre. A diák is, ha fogé­kony talajra hullottak lelkében a tanárok oktatásai és ha ki-ki a maga fáradságos munkájával is iparkodott növelni a lelkéből kisarjadó ismeret­csírákat, akkor jogosan remélheti-várhatja, hogy az aratási napon elismerő és jutalmazó számadást fog kapni. Amelyik diák így dolgozott, annak szemetükrében ugyanazt a bárányfelhős kik eget búzavirágos és pipacsos kalásztengert és délibábos képet láthatni, mint amelyet előbb fölidéztünk és bizonyos az is, hogy a szorgalmas diák fülében most szintén az öröm pacsirta-éneke cseng. A jó gazda megérdemli a bő aratást, a szorgalmas diák a jó bizonyítványt. De vannak rossz gazdák és rossz diákok is. Ezeknek szomorú aratásuk lesz mostan. Mégse csüggedjenek, még kevésbé essenek kétségbe. Minden évben van új vetés, új munka és új aratás is. Aki rossz munkát végzett az idén, okuljon belőle és jóvá teheti jövőre. Hiszen a diákok még igen fiatalok, a legtöbben még gyermekek. A munka és tanulás java még előttünk van. De egyet jól jegyezzenek meg a fiatal lel­kek. Az életben mindent lehet pótolni, csak egyet nem: a haszontalanul elfecsé­relt időt. Az idő az a mesebeli kékmadár, mely hozza a sikert, a boldogságot, a di­csőséget. De ezt a madarat meg kell fogni. Aki nem tudta vagy elmulasztotta meg­fogni, annak üresen marad a marka. ÉS az elrepült idő, a kékmadár, nem jö vissza többé... Még egyet kötünk ifjúságunk lelkére. Az alföldi rónán arató dolgos magyar nép fölött most a délibáb lebeg, mely szimbo­likus képe az ő vágyainak: — a műveit magyar ifjúságnak is kell, hogy legyen egy délibábja, mely folyton ott lebegjen lelké­nek horizontja fölött: a régi, az egész, a boldog Magyarország. A­mig vissza nem szerezzük elrabolt hazánkat, mindig szegé­nyek leszünk és mindig fájni fog a szi­vünk-Magyar diákok, ne feledjétek, hogy ezt a mindnyájuk délibábját nektek minél előbb Valósággá kell tennetek. Váry Rezső. 3 Dosztojevszkij: Fehér éjszakák 160 oldal, finom papiroson, ára 24.500 kor. Kapható a b­udapesti Ikírlap könyvkereskedésében, VIII., József-körút 5.

Next