8 Órai Ujság, 1926. március (12. évfolyam, 49-66. szám)
1926-03-13 / 59. szám
SZOMBAT10.OLDALI DritmisÁG Hogyan adóznak a társulatok a felértékelt mérlegekkel kapcsolatban Már az 1923. évre a felértékelt megnyitómérleg és az 1925. évi zárómérleg Irányadó az adózásban A társulati adó vallomást csak a megnyitómérleg cégbírósági jóváhagyása után kell beadni (Saját tudósítónktól.) A pénzügyminiszter ma körrendeletet bocsátott ki, amely a felértékelt mérlegekkel kapcsolatos társulati adókivetést szabályozza. A rendelet kimondja, hogy az 1926. évi megnyitómérleg és az 1925. évi zárómérleg alapján adóznak azok a részvénytársaságok és szövetkezetek, amelyeknek üzleti éve január 1-én kezdődik, vagy amelyek üzletévüket 1925. év jan. 30-a előtt zárták. Eszerint az 1925. év eredménye adózási szempontból, már akként bírálandó el, hogy az 1924. évi zárómérleghez képest a megnyitómérlegben szereplő vagyonfelértékelést meghaladó többlet már adó alá esik. Vagyis csak az 1924. évi zárómérleggel szemben az 1920. évi megnyitómérlegben mutatkozó felértékelés élvezi az adómentességet, míg az 1925. évi üzleteredmény megadóztatásánál a megnyitómérleg szerepel alapul és kiindulópontul. Ezzel a rendelkezéssel most már végleg eldőlt az a kérdés, hogy az 1925. évi zárómérleget csakis a felértékeit megnyitómérleg alapján, tehát ennek elkészülése után lehet megcsinálni, minek következtében a vállalatok mindaddig nem tarthatják meg rendes közgyűlésüket és nem fizethetnek osztalékot, amíg a felértékelt megnyitómérleg el nem készült. A pénzügyminiszteri rendelet szerint a társulati adóbevallás beadásának mindaddig nem lehet helye, amíg a megnyitómérleg tárgyában hozott közgyűlési határozat a cégjegyzékbe be nem jegyeztetik. Ehhez képest a pénzügyminiszter akként rendelkezik, hogy azok a vállalatok, amelyek az 1926. évre már a megnyitómérleg és az ezt követő első év zárómérlege alapján adóznak, az 1928. évi társult adóbevallásaikat a cégbíróság bejegyzési végzésének kézbesítésétől számított fő nonon belül nyújthatják be. Amely vállalatok pedig a megnyitómérleg megállapítására kitűzött április 30-i határidő tekintetében halasztást kapnak, azok tartoznak ezt a halasztást engedélyező végzés kézhezvételét követő 8 napi határidőn belül a társulati adó kivetésére illetékes adóhivatalnak (adófelügyelőségnek) bejelenteni. A körrendelet szerint nem az 1925. év január 1-i megnyitómérleg és az ezt követő zárómérleg alapján, hanem az eddigi szabályok szerint adóznak azok a vállalatok, amelyek üzleti évüket június 30-án, vagy ezután zárják, valamint azok a vállalatok, amelyek első üzletévüket 1925 évi január 1-je előtti időpontban kezdték és 1925 decemberélve zárták. Végül a rendes szabályok szerint adóznak azok a szövetkezetek, melyek a pénzügyminisztertől engedélyt kaptak arra, hogy megnyitó mérlegüket nem az 1925 január 1-i, hanem valamely későbbi időpont vagyonátlagáról készíthessék. CSŐRBE FÉRJHEZ MEGY ELBESZÉLÉS Irta VÁRY REZSŐ (3) Ilyenkor megesett néha, hogy a titokban gyönyörködő tanár úr önfeledten abbahagyta fejtegetéseit és föleszmélve, alig tudta megtalálni a magyarázat elejtett fonalát.. . De igen csalódott, ha azt hitte, hogy észrevétlenül űzi pajzán játékait. Egyik ilyen tiltott pillanatban, amikor lopva gyönyörködött tanítványa bájaiban, hát kinézett rá a tükörből, egyenesen a szeme közé mosolyogva, kacérul, — mint maga Csörke! Szekér csak ámult — s aztán csak azért is tovább nézte. Csörke állotta tanárja nekitüzesedő szemét, míg végre egyszerre elkacagták magukat. — Most lelepleztük egymást! — szólalt meg Szekér. — Hát azt hiszi, hogy én csak most kaptam rajta? — ingerkedett Csörke. — Dehogy hiszem, sőt most már azt is kitaláltam, hogy miért van ez a tükör itt, az asztalon. — Miért? — pattant föl Csörke elvörösödve. . — Hogy onnan láthassam, mikor grimaszokat vág reám — tért ki Szekér az egyenes válasz elől. Csörke mélyen elpirult, mint a tettenért bűnös. — Hát azt is észrevette? — Igen és én attól fogva figyelem magát a tükörből. Csörke ráhagyta, mert most már elégedetten megbizonyosodott arról, hogy mind a ketten egyformán bűntársak. Minek beismerni a valódi okot, hisz akkor nem okoz már oly édes örömet?! A jég meg volt tehát törve és mind bizalmasabbak lettek egymáshoz. A következő órán közelebb ültek egymáshoz, úgyhogy érintkeztek karjaik. Először összerezzentek, eztán úgy találták, hogy ez nagyon kellemes. Többször előfordult példák kidolgozása közben, hogy Szekér oly közel hajolt a füzetben jegyezgető tanítvány fölé, hogy haja csiklandozta arcát és érezte a leány rózsás arcbőrén át sugárzó meleget, a hajából szálló illatot. A leány arcát ilyenkor égő pír öntötte el, a tanár úr pedig reszketett és viaskodott tiltakozó lelkiismeretével. A latin igeragozás tanulása közben egy példa vezette őket rá annak a titoknak a fölfedezésére, ami ott rejtőzött szívükben. Éppen az első igeragozást gyakorolták és Szekér igazán nem tehetett róla, hogy a kézikönyvben a szerző az ,,amo“ igét választotta példának. Bizonyosan nem gondolt arra, hogy az ő könyvéből férfikollégái lányokat is fognak tanítani. — Ragozza kérem az ,,amo“ igét — szólt a tanár kérdezés közben. Csörke folyékonyan darálta: — Amo, amas, amat .. — Mondja a magyar jelentését is. — Csörke gépiesen felelt: — Szeretek . . . De alig hogy kimondta ezt a szót, hirtelen rájött a nevetés s aztán pirulva lesütötte szemét. — Jól van. Tovább — biztatta Szekér, aki észrevette a leány zavarának okát, de nem akarta mutatni. Csörke kissé vonakodva folytatta és véletlenül kérdő hangon csúszott ki száján a szó: — Szeretsz? ... — és megállokt. — Igen . .. folytassa — sürgette Szekér. De Csörke megkötötte magát. — Hiszen láthatja tanár úr, hogy tudom. De biztos, hogy mindjárt el fogom téveszteni. — No jó. Látom ebből is, hogy tisztában van az értelmével. De amint ránézett Csörkére és látta annak pirulva és csintalanul mosolygó arcát, sietett másról beszélni, mert még ő is belezavarodott volna. Ezeknek az előzményeknek természetesen folyományuk az lett, hogy szívük és nyelvük is feloldódott egymás előtt. Tanulás előtt és után sok minden édes semmiségről beszélgettek. Csörke oly kedvesen és sokat tudott csevegni, hogy észrevétlenül elmúlt az óra. — Fogjunk már a tanuláshoz, mindjárt vége lesz az órának — eszmélt föl gyakran Szekér. Ilyenkor meg kellett nyújtani az órát, amin mindketten örültek. Szekér ekkor szemrehányásokat tett magának a mulasztásokért, de komoly föltevése ellenére is mindinkább elhanyagolta a taní- t tást. Maga sem tudta, hogyan történhetett, de szégyenkezve érezte, hogy szerelmes lett tanítványába. Olykor azon kapta magát, hogy önfeledten simogatja vagy megfogja Csörke kezét, aki alig ellenkezett , és olyanokat mond neki, ami már valóságos, udvarlas volt, ahelyett, hogy magyarázta volna a latin nyelv szabályait. A szerelem fejlődésének vaskövetkezetessége folytán elkerülhetetlen volt az a döntő felllobbanás is, hogy a tanár úr megfeledkezve hivatása méltóságáról, elég ügyetlenül ugyan, de letagadhatatlanul és érvényesen megcsókolta tanítványa — haját. — De tanár úr... — szabadkozott Csörke. Szekér lángba borult arccal fölugrott székéről és elsietett, még köszönni is megfeledkezett. Roppant röstelte magát elhamarkodott cselekedete miatt. Csörke is megzavarodva ült helyén, de benső megelégedéssel nézett megfutamodó tanárja után. Szekér elhatározta, hogy nem megy többé Ádámékhoz órát adni, levélben fog lemondani. Csörkét pedig kerülni fogja. De mikor elérkezett az óra ideje, nem bírt ellentállni a belső ösztönnek, mely Csörkéhez vonta. Nem bírt otthon maradni és hiába indult el az ellenkező irányba, a pontos időben mégis csak ott volt tanítványánál. Csörke elfogultan fogadta. Szekér most már igazán nem lehetett róla, hogy mikor kezet fogott vele, akaratlanul sokáig és melegen szorongatta azt. — Nem haragszik? — kérdezte oly félszeg zavarral, mint egy diák. — Nem — válaszolt Csőrivé szemlesütve. A bájos kis leány ott állott előtte, tegnap óta vagy leánnyá átalakulva. Csörke egész testében remegett, arca égett, keble izgatottan emelkedett. Egész viselkedése elárulta, hogy hasonlóképpen érez, mint az ő tudós, komoly tanárja. Amint megértette ezt Szekér, fölujjongott benne a szenvedély és hasztalan fékezte magát, hiába villant meg benne a gondolat, hogy nem szabad visszaélnie helyzetével, hiába látta maga előtt az anya figyelmeztető arckifejezését, mindent feledve, átölelte a leányt és magához vonta hévvel a kedves fejet. — Édes — csak annyit súgott forrón. — Menjen, ne bántson... — védekezett Csörke és szégyelősen hátat fordított. A tanár úr, kinek a vakmerő ölelés közben leesett a csiptetője, rövidlátón, resgélt a szőnyegen, éppen elég hosszú ideig ahhoz, hogy kisüsse, mit kell neki most mondania. — Nem, Csörke, még nem megyek, míg nem tisztáztam ezt a mi kis balesetünket. Csörke nem tiltakozott, de nem is fordult meg. — Először is arra kérem, hogy ne szóljon a mamának egy só se. — Persze, majd szólok, még az kellene... — Megvallom, helytelenül cselekedtem... Bocsásson meg. A leány megváratta néhány pillanatig. — Megbocsátok — zsongott végre lágyan Csörke nagylelkű válasza, akinek roppant tetszett ez a helyzet. — ígérem, nem fog többé előfordulni a mai eset. Levélben lemondok a mamájának, aki nem fog semmit sem sejteni az igazi okról. Majd gondoskodom utódomról is ... Ezekre a szavakra Csörke hirtelen megfordult és, csalódottan nézett Szekérre, aki töredelmesen lehorgaszitva fejét, ott állott még mindig egy helyben. — Azért nem kell mindjárt kimaradni... Hát ki fog akkor előkészíteni a vizsgálatra? — De meg kell tennem, bármennyire fáj is nekem. Ez így nem mehet tovább. Érzem, hogy nem bírok többé uralkodni magamon. Hova vezetne ez? Csörke kicsinylően nézegette. Most, hogy a legérdekesebb kezd lenni a tanulás, ez a megszeppent Szekér egyszerre lelkiismereti furdalásokat érez és itt akarja hagyni őt a faképnél... Ilyen hűtlenek és gyávák a férfiak! S aztán mit fognak szólni barátnői, ha abbamarad a tanulás? Mert az bizonyos, hogy ezek után ő most csakis Szekértől tanul, vagy senkitől... Csörke már majdnem pityergett és kereste a szavakat. — Hisz nem olyan nagy bűn, amit tett... Nem kell mindjárt úgy megijedni. — De nagy hiba volt tőlem. — Én azért mégsem ítélem el. — Komolyan mondja? — kapott a szón Szekér, mint a megszorult bűnös, ha váratlan mentséget talál. Csörke küszködött magával. Aztán alig hallhatóan, de mégis érthetően ejtette ki e néhány szóból álló vallomást. (Folytatjuk.) Deviza- és valutaárfolyamok Valuták (Előfordult kötések zárójelben): Angol font 346.460—348.460. Belga frank 3236— 3250. Cseh korona 2110—2158. Dán korona 18.650—18.710. Dinár 1252—1259. Dollár (71.300.—71.350) 71.150—71.450. Francia frank 2607- 2627. Hollandi forint 28.580—28.720. Lengyel zloty 9100—9300. Lei (305—305.75) 302—303 Léva 495—535. Lira 2865—2885. Német márka 16.968—17.018. Osztrák schilling 10.043—10.074. Norvég korona 1.5485—15.535. Svájci frank 13.730—13.780. Svéd korona 19.105- 19.105. Devizák (Előfordult kötések zárójelben): Amsterdam 28.570—28.670. Belgrád 1253—1259. Berlin 16.768—17.018. Bukarest (301—301.5) 208—304. Brüsszel 3136—3250. Kopenhága (18.700) 18.650—18.710. Oslo 15.458—15.535. London (847.025) 346.640—347.460. Milánó 2858—2872. New York (71.365) 71.270—71.470. Párizs 2592—2608. Prága (214.025—2114.75) 2111—2118. Szófia 495—585. Stockholm 19.105 — 19.165. Varsó 9100—9300. Wien (10.060) 16.044—10.074. Zürich (13.745 13.747) 13.727 —13.761. Miért oly szigorú a munkásbiztosítási járulékok feltajtása? A pénztár naponta öt-kétszáz millió segélyt fizet ki. (Saját tudósítónktól.) A munkásbiztosító pénztártaz utóbbi időben a támadások egész sorozata éri, amelyek a járulékok behajtásának szigorúságáról panaszkodnak és kifogásolják, hogy a pénztár három nap alatt követeli a járulékok és a hátralékok haladéktalan befizetését. A fizetések elmulasztását pedig kihágásként kezelik és általában olyan könyörtelenséget tanúsítanak a behajtás körül, ami nem egyeztethető össze a mai súlyos gazdasági viszonyokkal és a munkáltató üzemek válságos helyzetével. De különösen nagy volt a felzúdulás a háztartási alkalmazottak után fizetendő járulékok behajtásának kezelési módja miatt. A pénztár vezetősége, ahová felvilágosításért fordultunk, azt a felvilágosítást adta, hogy ezek a koncentrikus támadások méltatlanul érik a pénztárt, amelynek ma — mondották —, amikor sem az állam, sem a társadalom szociális és közegészségügyi problémák gyökeres megoldására nem képes, fokozott jelentősége van. A pénztár ugyan aktív, hiszen mintegy nyolcvan milliárd kiinnlevősége van azokból a követelésekből, amelyeket a járulékok és a hátralékok kitesznek, azonban a rája hárult és az utóbbi években szaporodott nagy terheknek, segélyezési kötelezettségeknek csak úgy tud eleget tenni, ha ezt az óriás összeget kitevő hátralékok behajtásáról gondoskodik. Naponta tizenötezer ember kap ma segélyt a pénztártól, ami napi 5—700 millió korona kiadást jelent és ha a pénztár nem kapja meg a maga jövedelmeit, előbb-utóbb össze kell roppannia. Érthető tehát, ha — bármenynyire tudatában van a munkaadók, az ipar mai nehéz helyzetének — fokozott erővel és eréllyel igyekszik a törvényen alapuló kötelezettségeik teljesítésére szorítani a munkaadókat. A kihágás, eljárással való fenyegetőzés — mondották — egész más színt nyer, ha felhívjuk a figyelmet arra, hogy a törvény minősíti és nem mi, kihágásnak a járulékok befizetésének elmulasztását. Hogy a háztartási alkalmazottak után óriási a be nem fizetett hátralék, ennek az alkalmazottakat tartó közönség hanyagsága az oka. Fél évvel ezelőtt összekapcsoltuk ezek nyilvántartását a rendőrségi bejelentési kötelezettséggel. A bejelentések még csak megtörténnek, de a legtöbb munkaadó sohasen gondol arra, hogy elbocsátott háztartási alkalmazottját kijelentse. Így történik azután, hogy naponta öt-hatszáz reklamáció érkezik, amelyek oka túlnyomórészt e hanyagságban keresendő. Miután a pénztár, sem államsegélyt, sem állami kölcsönt nem kap, és pusztán saját jövedelméből kénytelen magát fentartani, érthető, ha éppen a pénztár segítségére szoruló munkásság, valamint a járulékait pontosan fizető tisztességes munkaadó érdekltség érdekében erélyt tanúsítunk a behajtásoknál, hiszen a hátralékok csak olyan időben keletkezhettek, amikor a munkaadó dolgoztatott, munkája tehát volt, a munkás béréből le is vonta a ráeső járulékrészt, de elmulasztotta azokat befizetni. Ha a pénztár nagy hivatásának betöltését tovább is fenn akarjuk, mint ahogy 1926 MÁRCIUS 13— —nmmai—mww nimi...■■■■ fenn kell tartani, nincs más mód erre, mint az, hogy jövedelmeinek befolyását minden törvényes eszközzel biztosítsuk. Ötezer koronával drágult a búza Javuló irányzat a terménytőzsdén (Saját tudósítónktól.) A tengerentúli piacokról javuló irányzatot, így Chikagóból 3 centig terjedő áremelkedést jelentettek és a mai liverpooli nyitás is másfél pennyvel magasabb búzaárat jelzett a tegnapinál, aminek hatása alatt a pesti terménytőzsdén is barátságosabb hangulat és jobb irányzat érvényesült. Mintha a piac felvevőképessége is javult volna, a malmok nemcsak a prímább búza, hanem a középminőségű áru iránt is érdeklődtek. A prompt búza ára az árjegyzőbizottság megállapítása szerint ötezer koronával drágult, de még nagyobb mértékben javult a határidős búza ára, amelynek árjavulása körülbelül 10 ezer koronára tehető. A mai forgalomban elkelt, mintegy 30 vágón búza, nagyobbrészt későbbi határidőre. A prompt búzáért pesti paritásban 372,5—378,75 ezer kornát fizettek minőség szerint. Az áprilisi búzáért 376, a májusi búzáért 380 ezer koronát fizettek 77 kg-os súlyalapon. Egy tétel 77 kg-os búzáért Felsőnyéken 365 ezer koronát adtak. A rozs forgalma lendületesebb és az irányzata is mérsékelten javult, az ára azonban változatlan maradt. Elkelt mintegy 15 vágón rozs Budapesten 212,5— 220 ezer korona között. Dohos rozsért Budapesten 80 ezer koronát fizettek, míg egészséges áruért Nagyatádon 200, Felsőnyéken 205 ezer koronát adtak. A takarmányfélék piacán csak a tengeri forgalma javult kisebb mértékben és a piacra került prompt tételek aránylag könnyen voltak elhelyezhetők. Külföldi relációba csöndes a tengeri forgalom és csupán Csehország felé van némi exporttevékenység 82—83 cseh koronás szobi bázison. A prompt tengeri Budapestéi* 175—177.5, Martonvásáron 165 ezer korona volt. Árpából és zakból egyáltalán nem jelentettek be üzletkötést. A magpiac teljesen üzletréiért és a lisztpiacon változatlan árak mellett ugyancsak teljes pangás van. A mai terménytőzsde hivatalos árfolyamai a következők: búza, tiszavidéki 76 kg-os 377.5—1 .380, 77 kg-os 382.5—385, 78 kg-os 385—387.5, 79 kg-os 387.5—390, felső tiszavidéki és pest-, vidéki 76 kg-os 375—377.5, 77 kg-os 380—392.5, 78 kg-os 382.5—385, 79 kg-os 385—387.5, fehérmegyei és dunántúli 76 kg-os 372.5—375, 77 kg-os 377.5—380, 78 kg-os 380—382.5, 79 kg-os 382.5— 385, rozs 215—222.5, takarmányárpa 230—240, sörárpa 300—330, köles 180—190, zab 247.5—257.5, tengeri 175—177.5, korpa 163 —167.5, lucerna 2300—2500, lóhere 1900—2200, arankamentes lóhere 2300—2500 ezer korona, ÁLLATVÁSÁR Budapest, március 12. , Ferencvárosi sertésvásár. Nyiltvásári maradvány 1345, érkezett 765, eladatott 220. Árak : fiatal könnyű 17—18.5, nehéz 18.5—19.750. Zártvásári maradvány nincs, érkezett 96, eladatott 220 a fenti árakon.