8 Órai Ujság, 1926. március (12. évfolyam, 49-66. szám)

1926-03-13 / 59. szám

SZOMBAT10.OLDALI DritmisÁG Hogyan adóznak a társulatok a felértékelt mérlegekkel kapcsolatban Már az 1923. évre a felértékelt megnyitómérleg és az 1925. évi zárómérleg Irányadó az adózásban A társulati adó vallomást csak­ a megnyitómérleg cégbírósági jóváhagyása után kell beadni (Saját tudósítónktól.) A pénzügyminiszter m­a körrendeletet bocsátott ki, amely a fel­értékelt mérlegekkel kapcsolatos társulati adókivetést szabályozza. A rendelet ki­mondja, hogy az 1926. évi megnyitómérleg és az 1925. évi zárómérleg alapján adóznak azok a részvénytársaságok és szövetkezetek, amelyeknek üzleti éve január 1-én kezdő­dik, vagy amelyek üzletévüket 1925. év jan. 30-a előtt zárták. Eszerint az 1925. év ered­ménye adózási szempontból, már akként bírálandó el, hogy az 1924. évi zárómérleg­hez képest a megnyitómérlegben szereplő vagyonfelértékelést meghaladó többlet már adó alá esik. Vagyis csak az 1924. évi zárómérleggel szem­ben az 1920. évi megnyitómérlegben mu­tatkozó felértékelés élvezi az adómen­tességet, míg az 1925. évi üzleteredmény megadózta­tásánál a megnyitómérleg szerepel alapul és kiindulópontul. Ezzel a rendelkezéssel most már végleg eldőlt az a kérdés, hogy az 1925. évi zárómérleget csakis a fel­­értékeit megnyitómérleg alapján, tehát ennek elkészülése után lehet megcsi­nálni, minek következtében a vállalatok mindaddig nem tarthatják meg rendes közgyűlésüket és nem fizethetnek osztalékot, amíg a fel­értékelt megnyitómérleg el nem készült. A pénzügyminiszteri rendelet szerint a társulati adóbevallás beadásának mindaddig nem lehet helye, amíg a megnyitómérleg tárgyában hozott közgyűlési határozat a cégjegyzékbe be nem jegyeztetik. Ehhez képest a pénzügyminiszter akként rendelke­zik, hogy azok a vállalatok, amelyek az 1926. évre már a megnyitómérleg és az ezt követő első év zárómérlege alapján adóz­nak, az 1928. évi társult­ adóbevallásaikat a cégbíróság bejegyzési végzésének kézbe­sítésétől számított fő nonon belül nyújt­­hatják be. Amely vállalatok pedig a megnyitómérleg megállapítására kitűzött április 30-i határ­idő tekintetében halasztást kapnak, azok tartoznak ezt a halasztást engedélyező vég­zés kézhezvételét követő 8 napi határidőn belül a társulati adó kivetésére illetékes adó­hivatalnak (adófelügyelőségnek) bejelenteni. A körrendelet szerint nem az 1925. év január 1-i megnyitómérleg és az ezt követő zárómérleg alapján, hanem az eddigi szabá­­lyok szerint adóznak azok a vállalatok, ame­lyek üzleti évü­ket június 30-án, vagy ezután zárják, valamint azok a vállalatok, amelyek első üzletévüket 1925 évi január 1-je előtti időpontban kezdték és 1925 december­él­ve­ zárták. Végül a rendes szabályok szerint adóznak azok a szövetkezetek, melyek a pénzügyminisztertől engedélyt kaptak arra, hogy megnyitó mérlegüket nem az 1925 január 1-i, hanem valamely későbbi idő­pont vagyonátlagáról készíthessék. CSŐRBE FÉRJHEZ MEGY ELBESZÉLÉS Irta VÁRY REZSŐ (3) Ilyenkor megesett néha, hogy a titok­ban gyönyörködő tanár úr önfeledten abba­hagyta fejtegetéseit és föleszmélve, alig tudta megtalálni a magyarázat elejtett fonalát.. . De igen csalódott, ha azt hitte, hogy észre­vétlenül űzi pajzán játékait. Egyik ilyen til­tott pillanatban, amikor lopva gyönyörkö­dött tanítványa bájaiban, hát ki­nézett rá a tükörből, egyenesen a szeme közé mosolyog­va, kacérul, — mint maga Csörke! Szekér csak ámult — s aztán csak azért is tovább nézte. Csörke állotta tanárja nekitüzesedő szemét, míg végre egyszerre elkacagták ma­gukat. — Most lelepleztük egymást! — szólalt meg Szekér. — Hát azt hiszi, hogy én csak most kap­tam rajta? — ingerkedett Csörke. —­ Dehogy hiszem, sőt most már azt is ki­találtam, hogy miért van ez a tükör itt, az asztalon. — Miért? — pattant föl Csörke elvörö­södve. . — Hogy onnan láthassam, mikor grima­szokat vág reám — tért ki Szekér az egyenes válasz elől. Csörke mélyen elpirult, mint a tettenért bűnös. — Hát azt is észrevette? — Igen és én attól fogva figyelem magát a tükörből. Csörke ráhagyta, mert most már elégedet­ten megbizonyosodott arról, hogy mind a ket­­ten egyformán bűntársak. Minek beismerni a valódi okot, hisz akkor nem okoz már oly édes örömet?! A jég meg volt tehát törve és mind bizal­masabbak lettek egymáshoz. A következő órán közelebb ültek egymáshoz, úgyhogy érintkeztek karjaik. Először összerezzentek, eztán úgy találták, hogy ez nagyon kellemes. Többször előfordult példák kidolgozása köz­ben, hogy Szekér oly közel hajolt a füzetben jegyezget­ő tanítvány fölé, hogy haja csiklan­dozta arcát és érezte a leány rózsás arcbőrén át sugárzó meleget, a hajából szálló illatot. A leány arcát ilyenkor égő pír öntötte el, a tanár úr pedig reszketett és viaskodott tilta­kozó lelkiismeretével. A latin igeragozás tanulása közben egy­­ példa vezette őket rá annak a titoknak a föl­fedezésére, ami ott rejtőzött szívükben. Ép­pen az első igeragozást gyakorolták és Szekér igazán nem tehetett róla, hogy a kézikönyv­ben a szerző az ,,amo“ igét választotta példá­nak. Bizonyosan nem gondolt arra, hogy az ő könyvéből férfikollégái lányokat is fognak tanítani. — Ragozza kérem az ,,amo“ igét — szólt a tanár kérdezés közben. Csörke folyékonyan darálta: — Am­o, amas, amat .. — Mondja a magyar jelentését is. — Csörke gépiesen felelt: — Szeretek . . . De alig hogy kimondta ezt a szót, hirte­len rájött a nevetés s aztán pirulva lesütötte szemét. — Jól van. Tovább — biztatta Szekér, aki észrevette a leány zavarának okát, de nem akarta mutatni. Csörke kissé vonakodva folytatta és vélet­lenül kérdő hangon csúszott ki száján a szó: — Szeretsz? ... — és megállokt. — Igen . .. folytassa — sürgette Szekér. De Csörke megkötötte magát. — Hiszen láthatja tanár úr, hogy tudom. De biztos, hogy mindjárt el fogom téveszteni. — No jó. Látom ebből is, hogy tisztában van az értelmével. De amint ránézett Csörkére és látta annak pirulva és csintalanul mosolygó arcát, sietett másról beszélni, mert még ő is belezavarodott volna. Ezeknek az előzményeknek természetesen folyományuk az lett, hogy szívük és nyelvük is feloldódott egymás előtt. Tanulás előtt és után sok minden édes semmiségről beszélget­tek. Csörke oly kedvesen és sokat tudott cse­vegni, hogy észrevétlenül elmúlt az óra. — Fogjunk már a tanuláshoz, mindjárt vége lesz az órának — eszmélt föl gyakran Szekér. Ilyenkor meg kellett nyújtani az órát, amin mindketten örültek. Szekér ekkor szemrehányásokat tett ma­gának a mulasztásokért, de komoly föltevése ellenére is mindinkább elhanyagolta a taní- t tást. Maga sem tudta, hogyan történhetett, de szégyenkezve érezte, hogy szerelmes lett tanítványába. Olykor azon kapta magát, hogy önfeledten simogatja vagy megfogja Csörke kezét, aki alig ellenkezett , és olya­nokat mond neki, ami már valóságos, udvar­las volt, ahelyett, hogy magyarázta volna a latin nyelv szabályait. A szerelem fejlődésének vaskövetkezetes­sége folytán elkerülhetetlen volt az a döntő felllobbanás is, hogy a tanár úr megfeledkezve hivatása méltóságáról, elég ügyetlenül ugyan, de letagadhatatlanul és érvényesen megcsó­kolta tanítványa — haját. — De tanár úr... — szabadkozott Csörke. Szekér lángba borult arccal fölugrott szé­kéről és elsietett, még köszönni is megfeled­kezett. Roppant röstelte magát elhamarko­dott cselekedete miatt. Csörke is megzavarod­va ült helyén, de benső megelégedéssel nézett megfutamodó tanárja után. Szekér elhatározta, hogy nem megy többé Ádámékhoz órát adni, levélben fog lemon­dani. Csörkét pedig kerülni fogja. De mikor elérkezett az óra ideje, nem bírt ellentállni a belső ösztönnek, mely Csörkéhez vonta. Nem bírt otthon maradni és hiába indult el az el­lenkező irányba, a pontos időben mégis csak ott volt tanítványánál. Csörke elfogultan fo­gadta. Szekér most már igazán nem lehetett róla, hogy mikor kezet fogott vele, akaratla­nul sokáig és melegen szorongatta azt. — Nem haragszik? — kérdezte oly félszeg zavarral, mint egy diák. — Nem — válaszolt Csőrivé szemlesütve. A bájos kis leány ott állott előtte, tegnap óta v­agy leánnyá átalakulva. Csörke egész testében remegett, arca égett, keble izgatottan emelkedett. Egész viselkedése elárulta, hogy hasonlóképpen érez, m­int az ő tudós, komoly tanárja. Amint megértette ezt Szekér, fölujjon­­gott benne a szenvedély és hasztalan fékezte magát, hiába villant meg benne a gondolat, hogy nem szabad visszaélnie helyzetével, hiába látta maga előtt az anya figyelmeztető arckifejezését, mindent feledve, átölelte a leányt és magához vonta hévvel a kedves fejet. — Édes — csak annyit súgott forrón. — Menjen, ne bántson... — védekezett Csörke és szégyelősen hátat fordított. A tanár úr, kinek a vakmerő ölelés köz­ben leesett a csiptetője, rövidlátón,­­ res­­gélt a szőnyegen, éppen elég hosszú ideig ahhoz, hogy kisüsse, mit kell neki most mondania. — Nem, Csörke, még nem megyek, míg nem tisztáztam ezt a mi kis balesetünket. Csörke nem tiltakozott, de nem is for­­­dult meg. — Először is arra kérem, hogy ne szól­jon a mamának egy só se. — Persze, majd szólok, még az kellene... — Megvallom, helytelenül cselekedtem... Bocsásson meg. A leány megváratta néhány pillanatig. — Megbocsátok — zsongott végre lágyan Csörke nagylelkű válasza, akinek roppant tetszett ez a helyzet. — ígérem, nem fog többé előfordulni a mai eset. Levélben lemondok a mamájának, aki nem fog semmit sem sejteni az igazi okról. Majd gondoskodom utódomról is ... Ezekre a szavakra Csörke hirtelen meg­fordult és, csalódottan nézett Szekérre, aki töredelmesen lehorga­szitva fejét, ott állott még mindig egy helyben. — Azért nem kell mindjárt kimaradni... Hát ki fog akkor előkészíteni a vizsgá­latra? — De meg kell tennem, bármennyire fáj is nekem. Ez így nem mehet tovább. Ér­zem, hogy nem bírok többé uralkodni ma­gamon. Hova vezetne ez? Csörke kicsinylően nézegette. Most, hogy a legérdekesebb kezd lenni a tanulás, ez a megszeppent Szekér egyszerre lelkiismereti furdalásokat érez és itt akarja hagyni őt a faképnél... Ilyen hűtlenek és gyávák a férfiak! S aztán mit fognak szólni barátnői, ha abbamarad a tanulás? Mert az bizo­nyos, hogy ezek után ő most csakis Szekér­től tanul, vagy senkitől... Csörke már majdnem pityergett és ke­reste a szavakat. — Hisz nem olyan nagy bűn, amit tett... Nem kell mindjárt úgy megijedni. — De nagy hiba volt tőlem. — Én azért mégsem ítélem el. — Komolyan mondja? — kapott a szón Szekér, mint a megszorult bűnös, ha várat­lan mentséget talál. Csörke küszködött magával. Aztán alig hallhatóan, de mégis érthetően ejtette ki e néhány szóból álló vallomást. (Folytatjuk.) Deviza- és valuta­árfolyamok Valuták (Előfordult kötések zárójelben): An­gol font 346.460—348.460. Belga frank 3236— 3250. Cseh korona 2110—21­58. Dán korona 18.650—18.710. Dinár 1252—1259. Dollár (71.300­­.—71.350) 71.150—71.450. Francia frank 2607- 2627. Hollandi forint 28.580—28.720. Lengyel zloty 9100—9300. Lei (305—305.75) 302—303 Léva 495—535. Lira 2865—2885. Német márka 16.968—17.018. Osztrák schilling 10.043—10.074. Norvég korona 1.5485—15.535. Svájci frank 13.730—13.780. Svéd korona 19.105- 19.105. Devizák (Előfordult kötések zárójelben): Am­sterdam 28.570—28.670. Belgrád­­ 1253—1259. Berlin 16.768—17.018. Bukarest (301—301.5) 208—304. Brüsszel 3136—3250. Kopenh­ága (18.700) 18.650—18.710. Oslo 15.458—15.535. London (847.025) 346.640—347.460. Milánó 2858—2872. New York (71.365) 71.270—71.470. P­árizs 2592—2608. Prága (2­­14.025—2114.75) 2111—2118. Szófia 495—585. Stockholm 19.105 — 19.165. Varsó 9100—9300. Wien (10.060) 16.044—10.074. Zürich (13.745­­ 13.747) 13.727 —13.761. Miért oly szigorú a mu­nkásbiztosítási járulékok f­eltajtása? A pénztár naponta öt-kétszáz millió segélyt fizet ki. (Saját tudósítónktól.) A munkásbiztosító pénztárt­­az utóbbi időben a támadások egész sorozata éri, amelyek a járulékok behajtásá­nak szigorúságáról panaszkodnak és kifogá­solják, hogy a pénztár három nap alatt köve­teli a járulékok és a hátralékok haladéktalan befizetését. A fizetések elmulasztását pedig ki­hágásként­ kezelik és általában olyan könyörte­lenséget tanúsítanak a behajtás körül, ami nem egyeztethető össze a m­ai súlyos gazdasági vi­szonyokkal és a munkáltató üzemek válságos helyzetével. De különösen nagy volt a felzúdu­lás a háztartási alkalmazottak után fizetendő járulékok behajtásának kezelési módja miatt. A pénztár vezetősége, ahová felvilágosításért fordultunk, azt a felvilágosítást adta, hogy ezek a koncentrikus támadások méltatlanul érik a pénztárt, amelynek ma — mondották —, ami­kor sem az állam, sem a társadalom szociális és közegészségügyi problémák gyökeres meg­oldására nem képes, fokozott jelentősége van. A pénztár ugyan aktív, hiszen mintegy nyolcvan milliárd kiinnlevősége van azokból a követelé­sekből, amelyeket a járulékok és a hátralékok kitesznek, azonban a rája hárult és az utóbbi években szaporodott nagy terhek­nek, segélye­zési kötelezettségeknek csak úgy tud eleget ten­ni, ha ezt az óriás összeget kitevő hátralékok be­hajtásáról gondoskodik. Naponta tizenötezer ember kap ma segélyt a pénztártól, ami napi 5—700 millió korona kiadást jelent és ha a pénztár nem kapja meg a maga jövedelmeit, előbb-utóbb össze kell roppannia. Érthető tehát, ha — bármeny­nyire tudatában van a munkaadók, az ipar mai nehéz helyzetének — fokozott erővel és eréllyel igyekszik a törvényen alapuló kötele­­zettségeik teljesítésére szorítani a munkaadó­­kat. A kihágás, eljárással való fenyegetőzés — mondották — egész más színt nyer, ha felhívjuk a figyelmet arra, hogy a törvény minősíti és nem mi, kihágásnak a járulékok befizetésének elmulasztását. Hogy a háztartási alkalmazottak után óriási a be nem fizetett hátralék, ennek az alkalma­zottakat tartó közönség hanyagsága az oka. Fél évvel ezelőtt összekapcsoltuk ezek nyil­vántartását a rendőrségi bejelentési kötele­zettséggel. A bejelentések még csak megtör­ténnek, de a legtöbb munkaadó sohasen­­ gon­dol arra, hogy elbocsátott háztartási alkalma­zottját kijelentse. Így történik azután, hogy naponta öt-hatszáz reklamáció érkezik, ame­lyek oka túlnyomórészt e hanyagságban ke­resendő. Miután a pénztár, sem államsegélyt, sem állami kölcsönt nem kap, és pusztán saját jö­vedelméből kénytelen­ magát fentartani, ért­hető, ha éppen a pénztár segítségére szoruló munkásság, valamint a járulékait pontosan fizető tisztességes munkaadó érdekltség érde­kében erélyt tanúsítunk a behajtásoknál, hi­szen a hátralékok csak olyan időben keletkez­hettek, amikor a munkaadó dolgoztatott, mun­kája tehát volt, a munkás béréből le is vonta a ráeső járulékrészt, de elmulasztotta azokat befizetni. Ha a pénztár nagy hivatásának be­töltését tovább is fenn akarjuk, mint ahogy 1926 MÁRCIUS 13— —nmmai—mww n­i­mi...■■■■ fenn kell tartani, nincs más mód erre, mint az, hogy jövedelmeinek befolyását minden törvé­nyes eszközzel biztosítsuk. Ötezer koronával drágult a búza Javuló irányzat a terménytőzsdén (Saját tudósítónktól.) A tengerentúli piacok­ról javuló irányzatot, így Chikagóból 3 centig terjedő áremelkedést jelentettek és a mai liver­pooli nyitás is másfél pennyvel magasabb búza­árat jelzett a tegnapinál, aminek hatása alatt a pesti terménytőzsdén is barátságosabb hangulat és jobb irányzat érvényesült. Mintha a piac fel­vevőképessége is javult volna, a malmok nem­­csak a prímább búza, hanem a középminőségű áru iránt is érdeklődtek. A prompt búza ára az árjegyzőbizottság megállapítása szerint ötezer koronával drágult, d­e még nagyobb mértékben javult a határidős búza ára, amelynek árjavu­lása körülbelül 10 ezer koronára tehető. A mai forgalomban elkelt, mintegy 30 vágón búza, na­gyobbrészt későbbi határidőre. A prompt búzáért pesti paritásban 372,5—378,75 ezer kornát fizettek minőség szerint. Az áprilisi búzáért 376, a májusi búzáért 380 ezer koronát fizettek 77 kg-os súlyalapon. Egy tétel 77 kg-os búzáért Felsőnyéken 365 ezer koronát adtak. A rozs for­galma lendületesebb és az irányzata is mérsé­kelten javult, az ára azonban változatlan ma­radt. Elkelt mintegy 15 vágón rozs Budapesten 212,5— 220 ezer korona között. Dohos rozsért Budapesten 80 ezer koronát fizettek, míg egész­séges áruért Nagyatádon 200, Felsőnyéken 205 ezer koronát adtak. A takarmányfélék piacán csak a tengeri for­galma javult kisebb mértékben és a piacra ke­rült prompt tételek aránylag könnyen voltak el­helyezhetők. Külföldi relációba csöndes a ten­geri forgalom és csupán Csehország felé van némi exporttevékenység 82—83 cseh koronás szobi bázison. A prompt tengeri Budapestéi* 175—177.5, Martonvásáron 165 ezer korona volt. Árpából és zakból egyáltalán nem jelentettek be üzletkötést. A magpiac teljesen üzletréiért és a lisztpiacon változatlan árak mellett ugyancsak teljes pan­gás van. A mai terménytőzsde hivatalos árfolyamai a­ következők: búza, tiszavidéki 76 kg-os­ 377.5—1 .380, 77 kg-os 382.5—385, 78 kg-os 385—387.5, 79 kg-os 387.5—390, felső tiszavidéki és pest-, vidéki 76 kg-os 375—377.5, 77 kg-os 380—392.5, 78 kg-os 382.5—385, 79 kg-os 385—387.5, fehér­megyei és dunántúli 76 kg-os 372.5—375, 77 kg-os 377.5—380, 78 kg-os 380—382.5, 79 kg-os 382.5— 385, rozs 215—222.5, takarmányárpa 230—240, sörárpa 300—330, köles 180—190, zab 247.5—257.5, tengeri 175—177.5, korpa 163 —167.5, lucerna 2300—2500, lóhere 1900—2200, arankamentes lóhere 2300—2500 ezer korona, ÁLLATVÁSÁR Budapest, március 12. , Ferencvárosi sertésvásár. Nyiltvásári marad­vány 1345, érkezett 765, eladatott 220. Árak : fiatal könnyű 17­—18.5, nehéz 18.5—19.750. Zártvásári maradvány nincs, érkezett 96, elada­­­tott 220 a fenti árakon.

Next