8 Órai Ujság, 1926. március (12. évfolyam, 49-66. szám)

1926-03-02 / 49. szám

1920 MÁRCIUS 2 DfcAmisió KEDD 3.OLDAL A frankbizottság működése alapján politikai felelősséget nem lehet megállapítani Orffy Imre kritikája a kisebbségi véleményről . Két szociáldemokrata szónok is próbálkozott a kormány elleni vádak megindokolásával - Nagyobb viharok nélkül tárgyalja a nemzetgyűlés a frankügyet (Saját tudósítónktól.) A nemzetgyűlés mai ülését fél 12 óra után nyitotta meg Scitov­­szky Béla elnök. Farkas István az első felszólaló a frank­­vitában. Bűne a kormánynak — úgymond — és a kormányzati rendszernek, hogy tit­­kolództak a bűnügyben. El akarták tussolni ezt a bűncselekményt is, mint a többit, amelyek kapcsolatosak a titkos társaságok működésével. Forradalmi állapotról is be­szélnek. A diktatúra, a forradalom már 1919-ben megbukott. A diktatúra összeom­lása után azonban jött a véres megtorlás. Malasits Géza: Egyért tízet! Pikler Emil (a joboldal felé): Önöktől ma is itt lehetne Kún Béla! Felkiáltások a jobboldalon: A nagy hő­sök! (Zaj.) Farkas István: A frankhamisítás a ma­gyar kormány tudtával és hozzájárulásával Farkas István Windischgractt, majd Rába Dezső vallomásait ismerteti, amelyek­ből azt akarja kimutatni, hogy a hivatalos körök is tudomással bírtak a frankhamisí­tásról. Ezután élesen támadja Rakovszky belügyminisztert, mert nem lépett föl elég erélyesen Nádosyval szemben, aki .. . Klárik Ferenc: Nagy kutya volt! Kabók Lajos: Élet-halál ura! Farkas István . .. főbűnöse a frankhami­­sítási gaztettnek. Nádosy azon dolgozott, hogy az egész ügyet átkenje Windisch­­graetzre. Ebben a tekintetben az ügy sok­ban hasonlít az Eskü­tt-ügyre. Az újabb, erőteljes nyomozást csak a franciák fellépésére folytatták le. Pesthy Pál igazságü­gyminiszter: Ez nem áll! Propper Sándor: Már hányadszor kezd­ték el az újabb nyomozást? Pesthy Pál: Mindaddig, amíg tisztaság nem derül az ügyre, a nyomozást nem fe­jezzük be. Farkas István: A miniszterelnök szerint a frank- és szobolhamisítás között nincs ösz­­szefüggés. A sorok között pedig maga is bevallja, hogy volt összefüggés. Pesthy Pál: Nem áll! Az urak elferdítik a miniszterelnök szavait! Farkas István: Az akkori budapesti főka­pitány, Nádosy tudott róla. Elképzelhetet­len, hogy Zadravecz nem tudta, mire eskette meg az embereket. Meskó Zoltán: Naiv ember! Farkas István: Az, hogy fiatal korára püspök lehetett, nem azt mutatja. A nyomo­zás hibája, hogy nem szerezték meg az eskü szövegét. Pesthy Pált :A tanuvallomások ezt tisztáz­ták ! Farkas István: Az állam­i intézményeket másképp, mint a felsőbb hatóságok tudtával nem lehetett volna igénybe venni. (Hosszan­tartó zaj és ellentmondások a jobboldalon.) A nagyszámú csőd és kényszeregyesség okát is a frankhamisításban látja (nagy derültség jobbról) s megállapítja, hogy a többség nem képes az országot kormányozni. Orffy Imre a következő szónok, aki elő­ször is leszögezi, hogy most a frankhamisítás gazdasági hatásáról nem lehet beszélni s az ilyen felszólalásokkal nem használnak még saját álláspontjuknak sem. De nem áll meg az ellenforradalomra vonatkozó megállapí­tása sem Farkasnak. A politikai felelősség kérdésében minden oldalon vannak téves felfogások. Ha ezt a kérdést vizsgálni akarjuk, az erkölcsi fele­lősség kérdését kell először tisztázni. A kor­mány jogi felelőssége kodifikálva van, de a politikai felelősség nincs. Nem véletlen, hogy egyetlen állam sem kodifikálta a politikai felelősséget, mert egy zsűri nem állapíthatja meg azt az atmoszférát, amelyet tekintetbe kell venni az eset elbírálásánál. Itt volt elhibázva a történt. (Ellentmondások a jobboldalon.) A hazafiságot soha úgy nem kompromittálták, mint ebben a korszakban. d­e meggyalázták a kereszténységet is. Mindez a kormán­y­­zati rendszer bűne. A bíróságnál előforduló injuriák is csak ezért fordulhatnak elő. A titkos társaságok emberei mindenütt ott vannak. A kormány nem az ország, hanem a klikkek politikáját támogatja. Láng János: A maguk sajtója repedt sajtó! Propper Sándor: A maga lapját, a Szó­zatot nem kell betiltani, azt a közönség részvétlensége tiltja be! Farkas István felolvassa Teleki Pál val­lomását. Rothenstein Mór: Már Teleki is benn van az Egységes Pártban! frankbizottság létesítése. Ezt csak a kény­szerhelyzet tette elfogadhatóvá, de azóta a belpolitikai orientálódás s a feszültség is megváltozott. A frankbizottság tárgyalása csak arra volt jó, hogy a közvéleményt nyugtala­nítsák, mert mindenkinek hallgatnia kellett. Amikor a bizottságban bizonyos kihallgatásoktól el­tekintettek, azért volt, mert érezték, hogy már pontot kell tenni az ügyre, amelyet az első pillanattól kezdve a plénum előtt kellett volna tárgyalni. Meg kell állapítania, hogy, a frankbizottság létesítése nagyon szeren­csétlen gondolat volt, s mert elérkeztek már a tizenkettedik órához, hogy a nyilvánosság elé jöjjenek ezzel az üggyel, politikai biza­lomról lévén szó, nem lehet tényállást vizs­gáló zsűrinek dolgozni, mert ez inkompati­bilis már a politikai felelősség lényegével is. Rassay Károly: A bizalomhoz is kell tény­állás. Orffy Imre: A frankbizottság arra volt jó, hogy mód adatott egy kisebbségnek, hogy közelebb jusson az adatokhoz, s elkészítse véleményét. A legnagyobb eredménynek pedig éppen azt tartja, hogy a kisebbség ezt a véleményt készítette el. Foglalkozik ezután Windischgraetznek a vallomásával, amelyben egyik-másik kér­désnél kitért a válaszadás elöl. Ezt ő beisme­résnek nem veheti. Ez Windischgraetztől csak valami taktikai fogás lehet, de erre építeni nem lehet. A kisebbségi vélemény legnagyobb hibá­jának azt tartja, hogy egyszerre készült a többségi véleménnyel. Parallel dolgoztak, s így nem is láthatták a többség megállapí­tásait. Ezt azonban nem tehet hibául fel-Teleki Pál a kormány politikai felelős­sége szempontjából nem jöhet számí­tásba. Telekinek nagy érdemei vannak, nehéz és hálátlan munkát végzett, amikor kormány­elnök volt. Vele szemben a jóindulatú sem­legesség álláspontjára kell helyezkedni mind­addig, amíg nincsenek olyan bizonyítékok, amelyek alapján az ő esetleges felelősségét meg­ lehet állapítani. Ezt a véleményt min­denkinek akceptálni kell. Nádosy az első hónapokban úgy viselke­dett, hogy vele szemben semmi gyanúra sem volt ok. így válik érthetővé az a beszélgetés, ami Bethlen miniszterelnök, Nádosy és Te­leki között folyt le Telekinek az volt a szán­déka, hogy Windischgraetzet lebeszélje a végzetes cselekmény elkövetéséről. Azok a kétértelmű vallomások, amelyek Teleki sze­repéről szólnak, nem tartalmaznak semmi pozitívumot. Éppen ezért Telekit úgy a politikai, mint a jogi fele­lősség alól fel kell menteni. (Helyeslés a jobboldalon.) Rába vallomására nem lehet építeni, mert Rába sűrűn említette úgy az ügyészségi, mint a rendőrségi kihallgatásain, hogy rossz az emlékezőtehetsége. Ezért hibás a kisebbségi jelentés, amelyik legnagyobbrészt Rába val­­lalására támaszkodik. Batitz Gyula: Ezt a hollót nem lehet fe­hérre mosni J­örffy Imre: Rakovszky Iván belügymi­niszterre utazik legjobban a kisebbségi je­lentés. Meg kell azonban állapítanunk, hogy nem Rakovszky Ivánnak a frankügyben való szereplése fáj az ellenzéknek, hanem az egész belpolitikai irány. (Élénk taps és éljenzés a jobboldalon.) Itt nagy érdekekről volt szó, nem pedig egyéni érdekekről. A vizsgálat első stádiumában, amint az Rába vallomásából is kitetszik, be akartak rán­tani olyan személyeket, akiknek sohasem volt részük ebben­ a bűncselekményben és semmi közük sem volt ahhoz. A belügymi­niszter feladata az volt, hogy a bűnügy po­litikai hátterét kivizsgálja. (Felkiáltások szélső baloldalon: Lakására vitette autón a vádlottakat!) Orffy Imre: A belügyminiszterre tehát, amikor egyéni buzgalommal folytatta a nyo­mozást . .. Felkiáltások a baloldalon: Dicséretet ér­demel érte. Felkiáltások a jobboldalon: Igenis, dicsé­­retet érdemel. (Nagy zaj.)­örffy Imre ... nagy felelősség hárult. Ami Nádosy felelősségét illeti, itt kell tekin­tetbe venni a belügyminiszter felelősségét. Mindenekelőtt meg kell állapítanunk, hogy Nádosyt a belügyminiszter tulajdonképpen örökségképpen kapta az előző rezsimtől. Meg kell állapítani, hogy Rakovszky Iván belügyminiszternek nem volt jogköre ah­hoz, hogy Nádosynak más beosztást adjon. Az elnök ezután az ülést öt percre felfüg­gesztette . SZÜNET UTÁN Orffy Inne folytatja beszédét és a belpoli­tikai felelősségről szól. Szerinte Rakovszky Iván belügyminiszternek semmi különös személyi oka nem volt arra, hogy Nádosyt mindenáron mentse. Hogy a köztük lévő vi­szony nem vett valami különösen jó, az nyílt titok volt. Az sem titok már, hogy a belügy­miniszter a takarékossági bizottság ama ja­vaslatához, hogy az országos főkapitányi állást beszüntessék, még jóval a frankhami­sítási ügy előtt készséges hozzájárult. Összefoglalva a belügyminiszter szerepét megállapítja, hogy az eljárása feletti ítélet megalkotásánál csak az eljárás eredménye lehet mérv­adó, ez pedig mint említette, Nádosy vallomása és a nyomozás erős léptekkel való előhala­­dása lett. Bőven foglalkozik a belügyminisz­ternek Nádosyért való felelősségével. Rámutat arra a különösen nehéz hely­zetre, amelyben a belügyminiszter Nádosy­val szemben volt, mert Nádosy hatásköre külön törvény rendelkezésén alapult, és így a belügyminiszter kezei Nádosyval szemben teljesen meg voltak kötve addig, amíg kon­krét fegyelmi eljárás nem indult meg ellene. Prónay György báró államtitkár mellett felhozza, hogy Prónaynak november 27-e előtt halvány fogalma sem volt a frankhami­sításról. Nádosyt azelőtt is gyakran kereste meg közvetlenül a miniszterelnökség; ezút­tal is teljesen kielégítőnek tartotta Bethlen István utasításának átadását annál is inkább, mert ebben Perényi báró is teljesen meg­nyugodott. Klárik Ferenc: Mindenki megnyugodott, csak a franciák nem. (Állandó zaj.) Orffy Imre: Ez, valamint a legkritikusabb időben beállott családi gyásza menti azt is, hogy december 17-én, amikor először volt alkalma a miniszterelnöknek referálni, a frankügyről nem emlékezett meg. Megemlíti, hogy Pallavicini György őrgróf leveléből kiérezhető az a gyanú, mintha Bethlen uta­sítása Prónay útján Nádosy részére más lett volna, mint amit a nevezettek vallottak. Ez a gyanú nem csak sértés, hanem köny­­nyen cáfolható is. Nemcsak Bethlen és Prónay, de Nádosy maga is megerősítette a bizottság által alapul vett tényállás helyes­ségét. Kéri Pallavicinit, h­ogy ha van valami közölnivalója, ami a nemzetgyűlés íté­letének megalkotására befolyással lehet, jöjjön ide és mondja el minél előbb. Prónay György báró: Jöjjön ide! Héjj Imre: Kötelessége idejönni/ Őrffy Imre: Végül az igazságügyminiszter szerepét illetően csak annyit jegyez meg, hogy a vádirat részleteiért teljesen lehetetlen őt felelősségre vonni, mert ilyen felelősséget a világ egyetlen igazságügyminisztere sem vállalhat. (Úgy van! úgy van! Felkiáltások a jobboldalon és a középen.) Az igazságügy­miniszter felelős azért, hogy eltussolás ne történjék és minden megtörténjék az igazság Gyanúsítások és ferdítések A miniszterelnök felelőssége Orffy Imre. Áttérek most a miniszterelnök úr felelősségére. Az ellenzék maga sem tud megegyezni a politikai felelősség fokozatos elbírásálásban, mint ahogy ez a Vázsonyi- és Farkas Tibor-féle véleményekből kitűnik. Ez is csak azt mutatja, hogy milyen labilis a politikai felelősségnek erőszakolt kimutatása. Bethlen Nádosyt utasította az ügy fejlemé­nyeinek figyelemmel kisérésére, akkor, ami­kor még Nádosy nem kapcsolódott be a bűn­ügybe. Propper Sándor: Nagypénteken mossa holló az apját. Bethlen István gróf miniszterelnök: Nincs szükség rá még ilyen vádaskodások után sem. (Zaj a baloldalon.) Kállay Tamás: Nem lehet arról senki, hogy emberek megtévelyednek! Orffy Imre: Azt a tényt, hogy a minisz­terelnök Perényi Zsigmond bárót nem fo­gadta, nem lehet érvül felhasználni ellene. Tudvalevő dolog, hogy a miniszterelnök a kérdéses napokban Genfbe készült és pár órával elutazása előtt gondokkal és sok munkával teli készítette elő a tárgyalások anyagát. De feltéve azt, hogy Perényinek sikerült volna a miniszterelnökkel beszél­nie, saját kijelentése szerint megnyugodott volna Perényi abban a miniszterelnöki vá­laszban, hogy az ügy tisztázására már meg­tették az intézkedéseket. A december 17 és 17-i napokat a kisebb­ségi vélemény ódiózus dátumoknak tartja. Azt mondja a kisebbségi jelntés, hogy akkor már Bethlennek gyanakodnia kellett volna Nádosy iránt. Ezzel szemben a bizottság megállapította, hogy a hágai távirat csak decmber 22-én ér­kezett meg. A távirat megérkezése előtt semmi ok sem volt Nádosyra gyanakodni, mert Nádosyról akkor csak azt tudták, hogy a külügymi­nisztérium útján ő járta ki a futárigazo­lá­­nyokat és elképzelhető volt az, hogy Nádo­­syt is jóhiszeműen beugratták. Amikor meg­jött a hágai távirat, de már azt megelőző­leg is, utasította a miniszterelnök egyrészt Nádosy főkapitányt, majd később hivatta a belügyminisztert, akinek útján intézkedett a nyomozás azonnali megindítása végett. E tekintetben egészen tisztázott a belügymi­niszter szerepe is. Rába Dezső nagyon csúnya magatartást tanúsít, amikor a bajban lévő ember pszi­chológiája szerint állandóan vádaskodik. Rábának az a mentalitása, hogy mindenkit belerántson ebbe a piszkos ügybe. Pichter Emil: Miért írt levelet gróf Káro­­l­yi Imre? Berki Gyula: Semmi közünk Károlyihoz! Orffy Imre: Rába Dezsőnek közvetett úton volt tudomása sok dologról. Zaj a szélsőbaloldalon, mire Pesthy Pál igazságügyminiszter a baloldal felé fordulva mond valamit, de a zajban nem lehet szavát megérteni és erre a szélsőbaloldalról még nagyobb lárma tör ki. Pesthy Pál igazságügyminiszter (a szélső­­­baloldal felé): Csak az urak szólhatnak, én­­ pedig fogjam be a szám és hallgassak ? Odol a világ legkoncentráltabb száj vize, se­m néhány csepp elég belőle .Tehát az Odol na-­­gyon gazdaságos, ha ezt a csodálatosan gaz­lt 10az­daságos voltát figyelembe vesszük, belátjuk.!

Next