8 Órai Ujság, 1926. május (12. évfolyam, 98-120. szám)

1926-05-01 / 98. szám

1926 MÁJUS 1 Dabasi-Halász Móric: Bizonyítékok nél­kül ! Pakots József: A honvédelmi miniszter­­felelős, mert közvetlen munkatársai követ­tek el visszaéléseket. Kuna P. András: A miniszter előre nem szagolhatja ! (Derültség.) Pakots József foglalkozik Viczián István tegnapi felszólalásával, amelyikben a sza­badkőműveseket támadta. A szabadkőmű­vesség alaptörvényei előírják a hazafiságot és a törvénytiszteletet. Ezután gazdasági és pénzügyi kérdéseket tesz szóvá, a frankügyről, a titkos társasá­gokról beszél. A költségvetést nem fogad­ja el. A következő szónok Reiseh­l Richárd, aki felhívja a nemzetgyűlés figyelmét a borter­melés válságára. Helyesnek tartaná, ha a szőlőtermelés helyett más termelési ágakra térnének át. Sürgeti a házhelyek szétosztá­sát, amely még nem mindenütt fejeződött be. Reisehl Richárd: A hitelkérdésről szólva, a kisbirtokosok megsegítését sürgeti, majd kifogásolja, hogy az örökösödési illetéket túl magasan állapította meg a kormány. A maga részéről a karitatív valorizálás keresz­tülvitelét kéri és sürgeti a balesetbiztosító és betegsegélyzőpénztárak ügyének mielőbbi rendezését. A Balaton kultuszának előmoz­dítása szempontjából rendkívüli nagy fon­tossága van annak, hogy a kormány a für­dőtörvényt minél előtt a nemzetgyűlés elé hozza. Rendezni kell a balatoni gőzhajózás kérdését is és felhívja a kereskedelmi mi­niszter figyelmét, hogy a balatoni gőzhajó­zást az államvasutakkal csináltassa meg. A vámhitelcsalásokról beszél ezután és azt kérdi a pénzügyminisztertől, hogy az összes érdekeltek, akik a panamában benne voltak, le vannak-e már tartóztatva? — Az 1920. évi I. törvénycikk — mon­dotta tovább — megállapítja, hogy Magyar­­ország királyság. Sok esetben azonban hi­vataloknál és hivatalos írásoknál hiányzik a címből a „királyi** szó. Arra kéri a belügy­minisztert, hogy ezt a hiányt pótoltassa. De kéri az igazságügyminisztert is, hogy intéz­kedjék, hogy amennyiben királyság va­gyunk, a bíróságok ne a magyar állam, ha­nem a király nevében hozzanak ítéletet. A költségvetést általánosságban a részletes tár­gyalás alapjául elfogadja. Létai Ernő ezután a trianoni szerződés ká­ros gazdasági következményeiről beszél. A külföldi közvéleményt nem érdeklik a ma­gyar ügyek, csak akkor, ha valamilyen ellen­séges közleményt helyeznek el ellenünk az Utódállamok kormányai. Ezután új választó­jog szükségét hangoztatja. Létai Ernő nem fogadja el a költségvetést. A következő felszólaló Somogyi Béla, aki most mondta el szűzbeszédét. Esztergályos János: Vigyázzunk, nehogy az első beszédnél valami hiba legyen! Az elnök figyelmezteti Esztergályos Já­nost, hogy a parlamenti tradíció szerint sen­kinek sem szokták megzavarni az első be­szédét. Somogyi Béla: Egy cél felé kell törekedni, ez pedig nem más, mint az ország régi hatá­rainak visszaállítása. Az országot először gazdaggá kell tenni. Ezután rátér a fonto­sabb gazdasági és pénzügyi kérdések tárgya­lására. A költségvetést elfogadja. A következő felszólaló Szabó József. Lapunk zártakor az ülés még tart. Oink­tm­mai rende­s ví­z- és nemibetegek részére aZ8n8ruOSl ezüst salvarsan-oltás Rendelés egész nap. Rákócz­i út 32.1.1. Rókussa­l szembe Tóth Imre — Félszázados jubileumára. — A színészetről való beszélgetéseink során Beöthy Zsolt, — akinek ugyancsak jó szeme volt a színjátszók előnyeinek és hibáinak fölismerésére — többször emlegette, hogy azok között a magyar színészek között, aki­ket ő ismert, Tóth József volt a legnagyobb. " Csoda-e, hogy ennek a kiváló művésznek fia, — ki még úgyszólván gyermekül, 13 éves korában állott apja koporsója mellett — egy dicsőség övezte név birtokában s az elhunyt apa fényes pályája emlékeinek ha­tása alatt, szintén vágyakozott, szomjú lé­lekkel epekedett a színpadi babér után? An­nál inkább érhető volt ez a vágyakozás, mert hiszen édesanyját is kettős kapocs — szí­nésznőé és a drámaírónőé — fűzte a szín­házhoz. Így lett Tóth József és Imre fiából alig 16 esztendős korában a „színi tanoda** növendéke — csakhamar az intézet ösztön­díjas, szorgalmas tagja. Mikor 1875-ben nyilvános gyakorlati vizs­gálatot tartott az iskola s többek között a Velencei kalmárból adtak elő részleteket — és Shylock zsidó alakjában nagy feltűnést keltett a később elsőrangú művésszé vált Gabányi Árpád — a címszerepet, Antóniót, az ifjú, 18 esztendős Tóth Imre adta, kit bi­zonyára tiszta beszédére, nyugodt tempera­mentumára tekintettel választottak ki erre a feladatra. Ugyane tulajdonok tették őt alkal­massá arra, hogy e vizsgálati előadások so­rán a Gringoireban Le Daim Olivért adja, aki borbélyból nemes ember lesz, hogy nem­telen hóhérrá váljék. Egy évvel utóbb, 1876-ban —­s ennek év­­ében most telt be félizá­zada már a Nem­zeti Színházban játszott Tóth Imre, mint szerződött tag. Ez intézet kötelékében aztán fényes pályát futott meg, de nem mint szí­nész. A nagy magyar aktor fiának véréből hiányzott az a forróság, természetéből az a lendület, amely nélkül embert sikeresen áb­rázolni a kulisszák és lámpák világában még akkor sem lehet, ha az ábrázolt alak maga a hideg temperamentumok világából való is, így Tóth Imre éveken keresztül meg­maradt a jelentéktelen szerepek kis körében — amit azonban (s elvégre egy előkelő szín­házban ez is érdem) becsülettel töltött be, buzgalommal látott el. A közönség így persze nem igen vehette észre Tóth Imrét — ám a színházi emberek, a színfalak mögött hamar észrevették, hogy a nagy Tóth József még sem hagyta szellemi örökség nélkül a fiát. Bebizonyosodott, hogy apjának és anyjának tulajdonságaiból nem csupán a színház utáni rajongást, hanem a színpad dolgaihoz való értést is örökölt a fiatal Tóth Imre. A mindig pontos, mindig szabatos, mindig kimért — s éppen ezért soha haladni nem tudó színészből kitűnő ügyelő lett, a rendezőknek megbízható se­géde, az összjáték sikerének egyáltalában nem kicsinylendő tényezője. Tóth Imre — a színészek fidélis világának becézett és dédelgetett Didije — ügyelőből rendezővé avanzsált, pályája húszéves for­dulóját már mint főrendező ünnepelte. Mű­vészi életének ez a szakasza az ő virágkora. Aki a maga színpadi alakításait nem tudta volt igazán elevenné tenni, az rendezői sze­repében nagyszerűen tudott életet önteni másokba, mások játékába, az egész előadás­ba. Ez nem is ritka eset a színház világában. Sok gyenge előadóból vált már ott kitűnő rendező — így történt például Paulay Edé­nél is, — mint ahogy megfordítva is láttuk már, hogy t. i. kiváló színész nem vált be a rendezői munkakörben. Egészen más valami az: játszani — és játszatni. Ilyenforma a kü­lönbség, mint teszem azt az újságok életében, ahol ismerhettünk kitűnő szerkesztőt, aki írónak egyáltalán nem volt jelentékeny s hány elsőrangú munkatársa van egy lap­nak, akik mint szerkesztők, hamarosan tönkre tennék azt. Tóth Imre rendezői, különösen főrendezői működése korszakos jelentőségűvé vált a Nemzeti Színház történetében. Nemcsak a mintaszerű ensemblek bizonyít­­ják az ő hozzáértését,­­ hanem a színészeknek mű­vészekké nevelésében is oroszlánrésze volt a nagyszerű színpadi érzékű élesszemű, erőskezű főrendezőnek. Ezért a munkássá­gáért nemcsak a színház, hanem az egész magyar kultúra részéről nagy elismerés kell, hogy illesse őt. Rendezői fényes tulajdonait igazgató ko­rában is érvényesíteni tudta, s irígylésre­­méltó lelki nyugalommal tűrte az ez állás­sal rendszerint egybekötött támadások per­gőtüzét, mit színészek és színésznők, kritiku­sok és drámaírók — nyilvánosak és titkosak — sógorságilag és komailag kapcsolt részeik­kel egyetemben indítottak ellene, vélt iga­zaik védelmében. Néhai jó Vadnay Károly mondotta volt egykor Szigligetiről, hogy ő volt, — mint a Nemzeti Színház igazgatója — az ország legrágalmazottabb embere. Ezt a sorsot ebben a felettébb nehéz, de eszmé­­nyiesen gyönyörű pozícióban Tóth Imre sem kerülte el, — de becsületes meggyőző­désének és nyugodt önérzetének páncéljában hősiesen ár­tta a harcot — s ha hiányzott is belőle néhány tulajdonság ahhoz, hogy olyan egészen elsőrendű igazgató legyen be­lőle, mint amilyen páratlan nagyságúvá emelkedett volt a főrendezői munkakörben, a színház történetének eljövendő írója bi­zonyára juttat neki néhány babérlevelet azokért az érdemekért is, amiket a színház felelős igazgatásában szerzett. A Nemzeti Színház igazgatásától meg­válva, Tóth Imre pályája új fordulóhoz ért: a Színművészeti Akadémia vezetése bízatott reá. Itt is olyan feladat jutott neki, amit nem szabad kicsinyelni. Az újabb dekadens és nemzetközi áramlatok között igen fontos kérdés, hogy ki és hogyan vezeti a legfelsőbb színészképzésnek könnyen zátonyra szalad­ható, hamarosan örvény forgatagába kerül­hető hajóját. Tóth Imre művészi érzéke, erős magyarsága, nagyszerű fegyelmező ereje pompásan bevált ebben a munkában is. Tu­dott mélyen szántani, tudott jó magot vá­lasztani, tudott pontosan, gondosan vetni — a többi az Isten dolga, hogy jó legyen az aratás. Az áldás nem maradt el. És mikor most, pályája félszázados fordulóján örömmel és szeretettel köszöntjük Tóth Imrét s kívá­nunk neki erőt, egészséget a további munkál­kodáshoz, át vagyunk hatva attól a meggyő­ződéstől, hogy nem csak neki kívánunk ez­zel jót, hanem az egész magyar színpadi mű­vészetnek, amelynek szolgálatában ő — akár közkatona volt, akár vezér — mindig a leg­nagyobb lelkiismerettel, s minden erejének latbavetésével teljesítette kötelességét. Bár­csak úgy elmondhatná ezt magáról a köz­élet minden szereplője, mint ő. Szász Károly- ÓRÁIUJSÁG SZOMBAT 3. OLD­AL Szerdától kezdve a Ház már ismét nyolcórás ülésekben fogja tárgyalni a költségvetést A kormány tagjai ma miniszterközi értekezletet tartottak — Dabasi Halász Móric indítványt tett a nyolcórás ülésekre — A szocialisták hajlandók az osztrák-magyar kereskedelmi szerződés gyors letár­gyalásához hozzájárulni (Saját tudósítónktól.) A költségvetés ál­talános vitájának befejezése után Bod Já­nos pénzügyminiszter hosszabb beszédben fog reflektálni a költségvetés során elhang­zott észrevételekre. Biztosra vehető, hogy a költségvetés általános vitája az esti órákban véget ér és éppen ezért a kormány tagjai ma délután ké órakor Bethlen István gróf elnöklete alatt mi­niszterközi értekezletet tartottak, hogy sorra vegyék mindazokat a határozati javaslatokat, amelyeket a vita során az egyes felszólalók benyújtottak. A miniszterközi ér­tekezlet előtt Scitovszky Béla házelnök és Almásy László az egységes párt ügyvezető el­nöke hosszas tanácskozást folytatott Bethlen István miniszterelnökkel, a költségvetés to­vábbi tárgyalásának rendjéről . A tanácskozás után Scitovszky Béla ház­elnök a következőket mondotta a L­orai Újság munkatársának: — Beszéltünk a miniszterelnök úrral a költségvetés további vitájának menetéről. Amennyiben a költségvetés általános vitája ma befejeződik, sem szombaton, sem hétfőn nem tart ülést a Ház. Kedden 12 órás ülésen fogjuk tárgyalni tovább a költségvetés rész­letes vitáját és ha javaslatot terjesztenének be aziránt, hogy ismét a nyolcórás üléseket állítsuk vissza, erről a keddi ülés végén ha­tároz a Ház. Értesülésünk szerint Dabasi-Halász Mó­ric a mai ülés végén az általános vita bezá­rása után fog indítványt beterjeszteni a 8 órás ülésekre való visszatérés tekintetében és szerdától kezdődőleg a Ház ismét 8 órás üléseken folytatja a költségvetés részletes vitáját. Szó volt arról is, hogy a költségvetési vita megszakításával az osztrák-magyar ke­reskedelmi szerződést vegyék elő és tárgyal­ják le. Erre nézve a szocialisták is megvál­toztatták eddigi álláspontjukat és Peyer Ká­roly a 8 Órai Újság munkatársa előtt kije­­lentete, hogy nem mondanak ugyan le a kri­tika jogáról, mégis nem fogják megakadá­lyozni azt, hogy az osztrák-magyar keres­kedelmi szerződést a legrövidebb időn belül, tehát egy nap alatt le ne tárgyalja a nem­zetgyűlés. Fölmentették Jakabházy Lászlónét Az indokolás szerint férje valósággal rákényszerítette tettének elkövetésére . A közönség a fölmentett vád­lott mellett tüntetett (Saját tudósítónktól.) A törvényszék Va­­lentin-tanácsa Jakabházy Lászlóné bűn­perében ma reggel folytatta a főtárgyalást. Előbb Horváth Erzsébet szobaleány vallo­mását olvasták föl, amelyből kitűnt, hogy Jakabházy László és a felesége között teljesen rossz volt a családi viszony. A férfi kikapós természetű, mulatós ember volt, aki Horváth Erzsébet ellen is követett erkölcstelen merényletet. Andriska Viktor­­né vallomását mutatták be ezután. Jakab­házy László a tanúnak szintén házassági ajánlatot tett, de csakhamar kiderült, hogy nős ember, mire a tanú a jegygyűrűt vissza­küldte. E két tanúvallomás felolvasásával a bizonyítási­­ eljárás befejezést is nyert s ezután Kullmann dr. királyi ügyész és Grohmann dr. védő tették meg előter­jesztéseiket a bizonyítás kiegészítésére vo­natkozólag. A bíróság úgy a vád, mint a vé­delem előterjesztéseit elutasította és a per­beszédekre került a sor. Kullmann Sándor dr. királyi ügyész vádbeszédében rámutatott arra, hogy a bizo­nyítási eljárás éles vonalakban rajzolta meg a vádlott nő és a megölt férj karakterét, de a tanúk ezt úgy cselekedték meg, hogy Jakabházy Lászlónéban a jónak, Jakabházy Lászlóban a rossznak ezt az idealizálását el­fogadni nem lehet. Még egy hivatásos drá­maíró sem merné Jakabházék halálosvégű drámáját ilyen formában vinni a nagyközön­ség elé. Részletesen tárta fel a királyi ügyész ezután azokat az okokat, amelyek ezt a családi drámát megteremtették és kifejlesz­tették. Bebizonyítottnak látja, hogy Jakab­házy Lászlóné ölte meg a férjét több revol­verlövéssel és a vádlottnő elítélését kérte. Grohmann Zsigmond dr. ügyvéd ezután érvekben gazdag védőbeszéddel mutatta ki Jakabházyék családi drámáját és arra a konklúzióra jutott, hogy a vádlottnő jogos önvédelemből ölte meg a férjét. A védő fel­mentő ítéletet kért. A Valentin-tanács ezután ítélethozatalra vonult vissza, a szünet alatt lázas izgalom vett erőt a tárgyalótermet zsúfolásig meg­töltő hölgyközönségen. A bíróság rövid ta­nácskozás után ismét visszavonult a tár­gyalóterembe és Valentin elnök kihirdette az ítéletet,amellyel Jakabházy Lászlónét a bíróság az ellene emelt vád alól felmenti. Óriási lelkesedés tört ki a hallgatóság so­raiban, a nők zsebkendőiket lobogtatva, él­jeneztek és az elnök csak percek múltán tudott csendet teremteni. Az ítélet indokolásában kimondja, hogy Jakabházy Lászlónét tettének elkövetésére Jakabházy László durva bánásmódja való­sággal rákényszerítette, vették.* (XT Különleges a m papién ingek m JBe 1 forgatható patent ^kezelővel, ÍR. M 200 ezertől í gál® föt^Károly körút 3. Csodás tavaszi nyakkendő újdonságok egységárakon 60, 75 és 90 ezer korona A tárgyalás befejezése után Jakabházy Lászlónét visszakísérték a királyi ügyész­ség fogházába, ahonnan a késő délutáni órákban hazabocsátják. — Kerékpárgázolás. Az Andrássy út 102. számú ház előtt Gregor Lajos 23 éves gépla­katossegéd kerékpárjával elütötte Kaufmann Salamon 77 éves magánzót, aki súlyos sérülést szenvedett. A kivonult mentők Kaufmannt a Dorog-kórházba vitték, Gregor Lajost pedig előállították a főkapitányságra és ott őrizetbe

Next