8 Órai Ujság, 1926. június (12. évfolyam, 121-143. szám)

1926-06-01 / 121. szám

Ara 1000 korona I ' i nCmrnPf^il^^k'' /■ ^igwBa. ^2?ff FELELŐS SZERKESZTŐ Dr. NADÁNYI EMIL EGYES SZÁM­ÁRA: HELYBEN, VIDÉKEN ÉS PÁLYAUDVAROKON 1000 KORONA, AUSZTRIÁBAN 20 GROSCHEN JUGOSZLÁVIÁBAN 2 DINÁR, FRANCIA- ÉS OLASZ­ORSZÁGBAN 50 C Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest VI, Aradi ucea 14.Telefon: 3-34,154-26,154-27,154-28 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: FÉLÉVRE 120.000 K — KÜLFÖLDRE 240.000 K NEGYEDÉVRE 60.000 K — KÜLFÖLDRE 120.000 K EGY HÓRA 24.000 K - KÜLFÖLDRE 48.000 K AUSZTRIÁBAN EGY HÓNAPRA 30.000 MAGYAR K Történelmi hamisítás Hegedűs Lóránt volt pénzügyminiszter, akit a jelenlegi politikai pártok egyike sem könyvelhet el magáénak s aki a pártonkívüliség jogcímén egyforma őszin­teséggel szokott odamondogatni a jobb­oldalnak és a baloldalnak, legutóbb meg­jelent cikkében személyes tapasztalatai alapján elmondja a budaörsi napok tör­ténetét. A budaörsi eseményeket a poli­tikai demagógia állandóan úgy emlegeti, mint Bethlen István gróf főbenjáró bű­nét, s úgy állítja be, mintha a miniszter­­elnök annak idején a saját kedvteléséből akadályozta volna meg a tragikus sorsú király visszatérését. Ennek a tudatos tör­ténelemhamisításnak módszereire jel­lemzően világítanak rá Hegedűs Lóránt ad­atai, melyek eddig ismeretlen részlete­ket közölnek a restaurációs kísérlet nap­jaiból, részleteket, amelyek becses for­rásai lesznek majdan a lehiggadt idők tárgyilagos történetírásának. Itt egy történetírás kezd kialakulni — m­ondja Hegedűs Lóránt—, mely lassan­ként meghamisítja a történetet. Az igaz­ság ebben a kérdésben az, hogy ha gróf Bethlen István IV. Károly király bejöve­telekor saját testével fedezte volna őt s az egész magyar hadsereget melléje ál­lítja, akkor is elvitték volna a királyt a halálba és oly vérfürdő támadt volna, melyet a történelemből többé nem lehe­­­tett volna kitörölni. E megállapítás után elmondja Hegedűs Lóránt, hogy a kül­földi hatalmak már a király első bejöve­tele előtt kifejezést adtak annak az el­határozásuknak, hogy ha IV. Károly visszatér, bármily áron eltávolítják. A magyar Dunán megjelent a Glowworm angol naszád — ezen vitték el később IV. Károlyt — és egyedüli rendeltetése az volt, hogy a király visszatérése körüli eseményeket figyelje. Az első visszatérés alkalmával hamarosan megérttették a királlyal, hogy nem** maradhat s így a Glowworm akciójára nem került sor. A második kísérlet — mint emlékeze­tes — már nem volt ilyen sima lefolyású. Hegedűs Lóránt, aki időközben a külügy­minisztert helyettesítette, tudomást szer­zett róla, hogy Jugoszlávia Szabadkától Kelebiáig felállította tankjait, Csehország kész volt repülőgépeivel Csepelt és Bud­a­­pestet felrobbantani, ha IV. Károly még egyszer visszajön. Megismétlődik a ro­mán megszállás és minden ingó dolog eltűnt volna Magyarországról, miután a kisántánt számított erre. Ezeket az infor­mációkat, melyeknek hitelességét két­ségbevonni senkinek sem lehet oka, He­gedűs Lóránt úgy tárja fel, hogy — a sa­ját szavai szerint — közel jár a hivatalos titoktartás határához. Hogy mégis el­mondja, azzal csak az igazságot akarta szolgálni s a magyar közvélemény két­ségkívül hálával fogadja e történelmi esemény hiteles megvilágítását. Ma még túlságosan közel vagyunk a budaörsi na­pokhoz, semhogy a politikai indulat, párt­állás elfogultsága nélkül ítélhessünk róla. De akik az aktuális politikai harcok fegy­veréül használják fel a budaörsi esemé­nyek meghamisítását, méltán restelked­hetnek Hegedűs Lóránt adatainak le­leplező igazságain. „Kodelka ostroma elől a halálba akartunk menekülni" - mondja Léderer, Kodelka gyilkosa A mai táblai főtárgyaláson a Léderer-házaspár visszavonta összes eddigi vallomásait . Önvédelemre és öntudatlan álla­potára is hivatkozik Léderer, aki áldozata feldarabolására sem akar emlékezni . Az egyik szavazóbíró nyomban rábizonyí­totta, hogy valótlant vall A halálraítélt Léderer súlyos sértése a királyi fő­ügyész ellen (Saját tu-Misizonktól.-j-Léderer Gusz­távné bűnügye ma másodszor került az ítélőtábla elé. A gyilkos asszonyt tudvalevőleg a buda­pesti kir. törvényszék előre megfontolt szán­dékból elkövetett szándékos emberölés bűn­tettében mint felbujtót mondotta ki bűnös­nek és kötél általi halálra ítélte. Az ítélő­tábla életfogytiglani fegyházra változtatta át az ítéetet, a Kúria azonban megsemmisítette a táblai ítéletet és új eljárásra utasította a Táblát. A Kd//aj/-tanács mára tűzte ki az újabb főtárgyalást, amely iránt mos­t is óriási érdeklődés nyilvá­nult meg. VzlO-kor vezették elő Léderemet, akin kék posztókabát, fekete, olcsó mű­­selyem-harisnya és fekete félcipő volt és provokálóan­, szinte gőgösen viselkedett. A fotóagyatá­s megnyitása után jelenti az elnök, hogy elővezették Léderer Gusztávot is, hogy ha szükség lenne kihallgatására a bíró­ság rendelkezésére álljon. Léderer a folyosó egyik zárt részén várja, hogy rákerüljön a sor. Katonaruha van rajta, de a diszrinkció hiányzik a gallérjáról. Mellette két fegyveres katona. Csöndesen, nyugodtan ül őrei között. Bent a teremben Pogonyi Nándor dr. táb­labíró az ügy előadóbírája ismerteti a bűn­ügy iratait. Az egyhangú referálása közben lassan múlik az idő s a teremben csak 12 órakor­­támad hirtelen élénkség, mikor az elnök Lederernéhez fordul: — Álljon fel! Lédererné feláll. Léderené kihallgatása Elnök: Fenntartja-e azt a vallomását, amit a Prónay tisztekről mondott. Lédererné: Minden eddigi vallomásomat visszavonom és teljesen új, beismerő vallo­mást kívánok tenni, minden részletre vo­natkozóan. Elnök: Milyen viszony volt ön és Ko­delka között? Lédererné: Mindent elmondok sorjában. Elnök: December 19—23-ika között ta­lálkozott Kodelkával? Lédererné: Nem. Elnök: Adott önnek pénzt Kodelka? Lédererné: Igen, adott többször. Az elnök további kérdésére elmondja ez­után, hogy 1922-ben és 1923-ban együtt ját­szott Kodelkával a tőzsdén, majd végül is arra kérte Kodelkát, hogy adja el a papír­jait, mert bútort akar vásárolni. Az elnök most már a bútorvásárlás rész­leteiről hallgatja ki Léderernét, aki el­mondja, hogy ő nem tett megrendelést Kronstein asztalosnál és így nem tartozott neki, sőt Kronstein volt adósa neki. El­mondja továbbá Lédererné, hogy Kodelkától két ízben kapott pénzt ka­rácsony előtt. Egyszer negyven milliót az értékpapír ügy­gyel kapcsolatban, egyszer pedig hetven milliót, amikor is Kodelka azzal adta át ezt a pénzt neki, hogy náluk biztonságban van, míg ha ő magánál tartja, folytonosan köl­csönökért ostromolják. Ezután az elnök Lédererné elé tárja előző vallomásait, ame­lyeket mind megcáfol az asszony, aki ez­után a gyilkosság lefolyását így mondja, el: — Hetedikén délelőtt Kodelka megint ho­zott pénzt. Férjem délben hazajött és arra kért, hogy délután menjek ki vele Csepelre. Én azonban rosszul éreztem magamat és nem akartam kimenni, de férjem folyton un­szolt." Időközben jött Paula barátnőm,­­ akit férjem elküldött azzal, hogy Csepelen vagyok. Este hat órakor jött fel Kodelka. Fél kilenckor férjem, aki délután elment hazulról, haza­tért. Kodelka vacsorát kért s én adtam is neki. A vacsora után én a konyhában vol­Ezután az elnök bevezetteti a főtárgya­lási terembe Léderer Gusztávot. Izgatott várakozás közben ,belép, a terembe Léderer­tam, s amikor bejöttem, már véres fej­jel láttam Kodelkát. Az elnök ebből a hézagos és valószínűtlen előadásból újabb kérdésekkel igyekszik meg­állapítani a gyilkosság lefolyását, de Léde­rerné a kérdésekre kijelenti, hogy sem revol­vert nem látott az uránál, sem nem beszélt vele a történtek előtt. Az elnök további kér­désére elmondta, hogy miután a férje Kodel­kát lelőtte, őt szidalmazni kezdte, majd re­volveréből feléje is lőtt, azonban golyó nem talált, és katonás léptekkel az elnöki emelvény elé megy. Öd én Léderer Gusztáv, törvényes férje Léderer tanúvallomást tesz ennek, az asszonynak? .......... — Igen — felel feszes vigyáz állásban Léderer. — Ön — mondja neki az elnök — feb­ruár havában azt a kijelentést tette, hogy ha megidézik újabb tárgyalásra, vallomást fog tenni, bár önnek joga van a vallomás­tételt megtagadni felesége ügyében. Kíván vallani-e vagy sem? — Kívánok vallani — mondja fennhan­gon Léderer. Az elnök ezután megkezdi Léderer ér­demi kihallgatását. Először felesége és Kodelka közös tőzsdeügyleteiről, majd a bútorvásárlásról kérdezi, minderről azon­ban Léderer nem akar semmit tudni. Csak annyit mond, hogy az ominózus karácsony előtti napokban feleségének zongorát akart venni és Kodelka felajánlotta, hogy ő ad zongorát, ha Lédererék bútort adnak érte cserébe. Ezután Léderer a következőket mondja : Mindaz, amit eddig vallottam, nem fe­lel meg a valóságnak. Én ugyanis annyira el voltam keseredve a történtek után, úgy önmagam, mint felesé­gem ellen, hogy meg akartam halni. Én el voltam határozva a halálra, el voltam hatá­rozva arra, hogy ilyen aljas világba nem élek. Én egész múltévá összes vallomásaimat teljes egészében elkeseredésemben vallottam és ezeket nem tartom fenn. Összes eddigi vallomásaimat visszavonom. Ezután az elnök tovább faggatja Léderert a bútorvásárlásról. Léderer vallomása gyak­ran teljesen különbözik a felesége vallomá­sától, mire az elnök feleségének tolmácsol­­tatja férje vallomását. Lédererné mindig megmarad eredeti vallomása mellett, férje azonban láthatóan azért, hogy feleségét mentse, korrigálja a dátumokat, hogy va­lamiképpen mégis hitelt adjon felesége elő­adásának. Magát a gyilkosság lefolyását a következőképpen mondja el Léderer Guszt­­áv : Újabb mese a gyilkosságról — Reggel elmentem szolgálatba, gondola­taimba voltam merülve, nem találtam más kiutat, mint azt, hogy Kodelka ostromaival szemben legjobb lesz, ha a halálba menekülök feleségem­mel. — Délután, mikor hazamentem, feleségem­ panaszkodott, hogy Kodelka ott volt és ostrom

Next