8 Órai Ujság, 1926. június (12. évfolyam, 121-143. szám)

1926-06-05 / 125. szám

1926 JÚNIUS 6 ÓMi újsáG VASÁRNAP 3. OLDAll Több angol képviselő még az idén ellátogat Magyarországra A londoni kereskedelmi értekezlettel kapcsolatban a magyar delegáció kitűnő mun­kát végzett a magyar viszonyok ismertetésével . Két angol képviselő a kor­mány díszlakomáján Tisza István emlékére és a magyar nemzetre ürítette poharát Magyarország egyik sarkpontja a középeurópai kérdésnek — Az angol tőke nagyobb elhelyezést keres Magyarországon — Angliában senki sem beszélt a frankü­gyről Kaas Albert báró a magyar kiküldöttek sikeres londoni útjáról (Sajt­t tudósítónktól.) A Nemzetközi Ke­reskedelmi Parlamentáris Értekezlet a na­pokban befejezte Londonban tanácskozásait és a Kálloty Tibor volt pénzügyminiszter ve­zetése alatt állott magyar delegáció vissza­érkezett Budapestre. Tegnap közöltük Kállay Tibor nyilatkozatát, amelyben röviden vá­zolta a konferencián szerepelt fontosabb közgazdasági problémákat és a magyar ki­küldöttek hozzászólásait az egyes kérdések­hez. Ma beszélgetést folytattunk a londoni konferencián résztvett magyar delegáció egy másik tagjával, Kaas Albert báró nemzet­­gyűlési képviselővel, aki a hivatalos érte­kezlet nagyjelentőségű tanácskozásait kö­vető és azokkal kapcsolatos eseményekről a magyar közönség nagy érdeklődésére szá­­mottartó kijelentéseket tett munkatársunk előtt. — A különböző nemzetközi értekezletek jelentősége, mondotta többek között Kaas Albert báró a 8 Órai Újság tudósítójának, nemcsak abban nyilvánul meg, ami az ülés­teremben és a napirendre tűzött tárgyak el­intézése során történik, hanem az egyes nem­zetek képviselőinek kölcsönös érintkezésében és a baráti kapcsolatok elmélyítésében is. Magyarországot, sajnos, még ma sem isme­rik eléggé a külföldön, és még gyakran küzdeni kell azok ellen a célzatos beállítások ellen, amelyeket Ma­gyarországgal szemben rosszindulatú részről szerencsére ma már kevés siker­rel elhelyeznek.­­ A hivatalos diplomácia, bármilyen jól igyekezzék is szerepét betölteni, nem merít­heti ki ezt a munkát és ezért minden magyar emberre, akár hivatalos minőségben, akár magánegyénként időzik is a külföldön, az az erkölcsi feladat hárul nemzetével szem­ben, hogy Magyarország helyzetével, törek­véseivel és eszményeivel megismertesse a n­üinsi közvéleményt. — Ebből a szempontból mostani londoni Utunk a legszebb eredménnyel járt, miért nemcsak a konferencián fejtettünk ki ered­ményes munkát, a tanácskozásokon való részvétel során, javaslatok előterjesztése és a határozatokhoz való hozzájárulás révén, hanem igyekeztünk számos politikai és köz­­gazdasági előkelőséggel való érintkez­­­ünk során az érdeklődést országunk iránt felkel­teni és fokozni. Meggyőződtünk róla, hogy az angol közvélemény már kezdi megismerni és objektíven elbírálni a középeurópai hely­zetet, hiszen Középeurópa nyugalmának és konszolidáltságának már a brit birodalom po­litikai és főleg gazdasági szempontjaiból is jelentősége van.­­ Angliában ma már tudják, hogy Ma­gyarország jóléte és virágzása a közép­európai kérdés egyik legfontosabb, alapvető tényezője.­­ A magyar delegációt mindenütt rend­kívül szívélyesen fogadták és Devenporth­ vicomte a magyar küldöttség tiszteletére kü­lön félhivatalos jellegű ebédet adott, amelyen részt vett a magyar követ is.­­ Jellemző volt egész angliai tartózkodá­sunk idejére az a tény, hogy a frankügyet egyetlenegy angol sem em­lítette előttünk, aminek nyilván az a magyarázata, hogy az angol jogi felfogás ildomtalannak tartja, hogy bírói ítélettel elintézett ügyet politikai vagy más célból egyáltalán pertraktáljon. Tudtommal egyik társamnak nem angol, de nem is velünk ellenséges , érzületet tápláló nemzet egyik delegátusa az ítélet megjelenése után szóbahozta­ a frankügyet, de hozzátette, hogy ilyen szigorú ítéletre nem volt elké­szülve. — Rendkívül értékes tanulságokat merí­tettünk abból, hogy miként küzdötte le az angol kormány és társadalom az általános sztrájk okozta nehézségeket. A londoni dok­kokban, amelyeknek forgalma 1.200.000 vágon, a polgári társadalom öntudatos mun­kája biztosította a legszükségesebb teendők zavartalan menetét. Lordok, bankigazgatók és általában a polgári társadalom széles ré­tegei katonai rend szerint szervezve vállalták a különböző fizikai munkákat, az erősebbek, mint kikötőmunkások, a gyengébb fizi­kumnak mint pótrendőrök és a föld­alatti villamos kalauzai és minden gépjármű igénybe volt véve, hogy az embereket ingyen munkahelyükre szállít­sák. Az árak — kivéve az első két napon a vaj árát — egyáltalán nem emelkedtek, ami a legjobban bizonyítja, hogy semmi ideges­ség nem lett úrrá Anglián, még a nagy sztrájk és az ennek következtében természet­szerűen csökkent élelmiszer-felhozatal sem szolgálhatott alkalmul az árak minimális felhajtására sem. Az egyik lakomán a keres­kedelmi élet egyik kitűnősége, aki a hivata­los felköszöntőt mondta, kitért a sztrájkra is és elmondta, hogy Anglia nehéz megpró­báltatás elé volt állítva, mert az általános sztrájkkal megtámadták Anglia kereskedel­mét és ezzel lét érdekében veszélyeztették. De az egész kampány egy „praktikus célo­kat szolgálni akaró tréfává“ vált — practical foké — amely tréfát azonban belátható időn belül nem fognak megismételni. — Az angol kormány a konferencia tisz­teletére a parlament épületében, a király személyének fentartott helyiségekben, a Royal Galleryban ebédet adott, amelyen a walesi herceg is megjelent. Az ebéd alatt két angol képviselő között ültem. Amikor a kül­földi vendégekre és nemzetekre elhangzott a felköszöntő, az egyik szomszédom poharát emelve, halk hangon hozzám fordult azzal, hogy Európa egyik leglovagiasabb nemzete tiszteletére, másik szomszédom pedig azzal, hogy az Önök nagy és kiváló államfér­fiának, Tisza Istvánnak emlékére emeli poharát. Aki az angol embert ismeri, az tudja, hogy ez a két kijelentés nem volt frázis asztaltár­­saim részéről és ha félhangon mondták is, jellemző a kijelentésük, mert az angol köz­hangulatot tükröztetik vissza . Több képviselővel beszéltem, akik ki­jelentették, hogy a középeurópai helyzet tanulmányozása végett ellátogatnak Magyarországra és még az idén a Balaton mellé jönnek nyaralni.­­ Az angol kereskedelem szempontjából is igen fontosnak tartják, hogy közelebbről megismerkedjenek azokkal az országokkal, amelyekkel szorosabb kereskedelmi kapcso­latot lehet létesíteni. Az egyik nagy keres­kedelmi cég és bank vezetője nagyon ta­lálóan mondta: „Nekünk sok tőkénk van, amelyek elhelyeződést keresnek, Önöknek pedig tőkére van szükségük, mert Önöknek sok elhelyezési lehetőségük van." Június 16-ra hívják össze a Házat A demokrata párt vezetése körül áll a harc — Sze­mélyi ambíciók az intézőbizottság megválasztásánál (Saját tudósítónktól.) A nemzetgyűlésen ma harmadszori olvasásban elfogadták az appropriációs javaslatot és letárgyalták a főváros kölcsönéről szóló egyezményt. A nemzetgyűlés bizonytalan időre elnapolta üléseit, azonban az elnapolás csak addig tart, amíg a genfi tanácskozásokon a Magyar­­országot érintő kérdések elintézést nyernek. Június közepén érkezik vissza Bethlen István gróf miniszterelnök és Bod János pénzügyminiszter, s valószínűleg június 16-ára összehívják a nemzetgyű­lést, hogy a napirendre tűzött nyugdíj­­valorizációs javaslatot letárgyalják. A kormány nagy súlyt helyez arra, hogy a magántisztviselők nyugdíj­valorizációjáról szóló törvényjavaslat még a nyári szünet előtt törvényerőre emelkedjék, mert elsősor­ban szociális szempontok érvényesítése fű­ződik ahhoz, hogy a nyugdíjak kérdésében rendezett viszonyok legyenek. Amennyiben a nyugdíjvalorizációs javas­lat letárgyalása befejeződik, utána esetleg a Károlyi-vagyon felhasználásáról szóló ösztöndíjalapítványi javaslatot is letár­gyalnák. A parlamenti szünetet a baloldali pártok arra fogják felhasználni, hogy a Vázsonyi halálával beállott zavart valamiképpen elsi­mítsák. Ez idő szerint teljes a káosz a demokraták között, mert az elárvult vezéri székre túlsok a pályázó. Vázsonyi legutóbbi munkatársai mellő­­zöttnek érzik magukat azáltal, hogy a de­mokraták között mindinkább felmerül az az óhaj, hogy a demokratapárton kívül álló politikus megnyerésére kell törekedni, ha nem akarják, hogy teljesen széthulljon a párt. Az alvezérek pedig anélkül, hogy a vá­lasztók akaratára súlyt helyeznének, arra törekednek, hogy a beállott új helyzetben minél erősebb pozíciót vívjanak ki maguk­nak. Meglátszik a mostani helyzetben, hogy Vázsonyi nemcsak összetartó erő volt életében, hanem egyben el is idegenítette magától mindazokat, akik nem vetették magukat alá fentartás nélkül akaratá­nak. Ez a körülmény a jövő vezetés szempont­jából érezteti most hatását. Az újabb meg­oldás szerint hattagú intézőbizottságot akar­nak választani, azonban olyan sokan akar­nak részt venni az intézőbizottságban, hogy annak megválasztásánál előreláthatóan újabb komplikációk állanak elő. Lehetsége, hogy más megoldásra jutva csatlakozást keresnek ama politikusokkal, akik annak idején kü­lönböző, leginkább személyi okokból, Vá­­zsonyitól külön úton haladtak. Halálos motorkerékpár­­szerencsétlenség történt Budapest határában Király Miklós joghallgató Thorma rendőrfogalmazó oldalkocsis gépén beleakadt egy parasztszekérbe Király szörnyethalt, a rendőrfogalmazó kisebb sérü­léseket szenvedett . (Saját tudósítónktól.) Borzalmas motor­kerékpárszerencsétlenség játszódott le teg­nap a késő délutáni órákban a gödöllői or­szágúton, amely egy ifjú életet követelt ál­dozatul. Király Miklós egyetemi hallgató, Király Andornak, a Kistarcsai Gépgyár igaz­gatójának huszonkét esztendős fia tegnap délután Kistarcsán, a szülői házban tartóz­kodott. Látogatóban volt nála unokabátyja, dr. Thorma Tibor rendőrfogalmazó, aki a budapesti IX. kerületi kapitányságon telje­sít szolgálatot. Délután öt óra felé elhatároz­ták, hogy Thorma dr. motorkerékpárján be­jönnek a városba, ahol Király Miklósnak, aki jogi tanulmányait a budapesti egyetemen folytatta, az egyik jogi szemináriumban volt valami elintézni valója. Király, aki maga is több esztendeje motoros vezető, ült a nye­regbe, míg a gép tulajdonosa, Thorma dr., a mellékkocsiban foglalt helyet. Már meglehetősen közel járt a motorke­rékpár a főváros határához, amikor Mátyás­föld felső végénél három Pest felé igyekvő kocsi tűnt fel az országúton. Király Miklós ekkor szabályszerűen csökkentette a menet­­sebességet és az amúgy is hepe-hupás úton lassan haladva, állandóan tülkölve, egymás után leelőzte a lépésben haladó kocsikat. Az előzés után ismét az országút baloldalára kanyarodott és mintegy harminc kilométeres tempóban folytatta az utat, amikor egy vele szembejövő egylovas parasztszekeret pillan­tott meg. A szekér is, a motorkerékpár is a szabályos oldalon haladt, de amikor egymás­nak közvetlen közelébe érkeztek, a motorkerékpár jobboldali felszerelt melléküléséén­ek sárhányója valamikép­pen beleakadt a szekér egyik kiálló rúd­­jába. Ez a felületes érintkezés elegendő volt ahhoz, hogy a motorbicikli egyensúlyát megbil­ lentse, a gép hirtelen jobbra fordult s a szerencsétlen Király Miklós a kor­­mányrúdon keresztül több métert zu­hant előre a levegőben s teljes erővel egy útszéli kőrakáshoz ütődött. A mellékkocsi utasának, dr. Thorma rendőr­fogalmazónak kisebb horzsoláson kívül sem­mi baja nem történt. A végzetes karambol után természetesen úgy unokafivére, mint a katasztrófa szem­tanúi a mozdulatlanul fekvő Király Miklós­hoz rohantak. A szerencsétlen fiatalember összezúzott koponyával hevert a kőrakáson s a füle mögötti roncsolt sebből ujjnyi vastag sugárban patakzott a vér, úgyhogy mire odaérkeztek hozzá, már halott volt. A tragikus esetről a motorkerékpár tulaj­donosa, Thorma Tibor dr. rendőr fogalmazó, akinek arcán mély nyomokat hagytak az átélt borzalmas események, a következőt mondot­ta a 8 Órai Újság munkatársának : — Rövid idővel azután, hogy a három ko­csit megelőztük, pillantottuk meg a szembe­jövő szekeret. Ezután már minden pillana­tok alatt játszódott le. Én a jobboldali side­­carban ültem s láttam, hogy mindjobban kö­zeledünk a szekérhez. Már azt hittem, hogy elkerültük egymást, amikor hirtelen erős rándítást éreztem, a sárhányó beleakadt a szekér lőcsébe, a gép villámgyorsan jobbra farolt és Miklós előre zuhant. Első ösztön­­szerű mozdulatom az volt, hogy a mellék­­kocsiból átnyúlva elvettem a gázt és leállítot­tam a motort. Mire ezután a négy méter­nyire kiröpített Miklóshoz értem, láttam, hogy nincs segítség, azonnal szörnyethalt. A mátyásföldi rendőrkapitányságról Ger­gely rendőrtanácsos vezetésével szállt ki a rendőri bizottság s a rendőrorvos koponya­alapi törést és koponyacsonttörés következ­tében pillanatok alatt beállta halált állapí­tott meg. Az ügyészség engedélyével a má­tyásföldi repülőtér egyik kis teherautóján szállították a szerencsétlenül járt Király Miklóst Svistarcsára. Még útközben találkoztak Király Andor mérnökkel, aki az első telefonhír után azonnal motorkerékpárján száguldott a katasztrófa színhelyére. Haleti öccsével való találkozása a végsőkig megrendí­tette a mérnököt, aki az elszállítás ügyében tette meg a szük­séges intézkedéseket. A tragikus véget ért ifjú édesapja, Király Andor vezérigazgató éppen tegnap utazott el Jugoszláviába és Belgrádban kapta a hírt fia szerencsétlenségéről. Király vezérigazgató ma délután érkezik csak vissza, hogy fia halottas ágyához siessen. Király Miklós motorszerencsétlenségét az eddigi adatok alapján valószínűleg az okozta, hogy Királyt, aki a legkitűnőbb motorveze­tőink közé tartozott, zavarba ejtette a rendes szokástól eltérően jobboldalt felszerelt mel­lékkocsi s így történhetett, hogy az egyéb­­ként biztoskezű és kvalitásos vezető szem­mértéke tévedése áldozata lett. A szerencsét­lenül járt Király Miklóst vasárnap temetik Pécelen. ­ Fogházra ítélték egy ügyvéd sértegetéi­­jét. Strém László hírlapíró a Népszavában három évvel ezelőtt cikket írt, amelyben Labados Géza dr. keresztényszocialista ve­zérfiúról mint kikeresztelkedett zsidóról em­lékezett meg. Rágalmazási és becsületsértés miatt tette meg az ügyvéd a feljelentést a cikkíró ellen. A törvényszék Schadl-tanácsa a tárgyalás lefolytatása után a vádlottat bű­nösnek mondotta ki sajtó útján elkövetett becsületsértés vétségében s egész 2 heti fog­házra és 3 millió korona pénzbüntetésre ítélte. SOS! „AZ EMBER4* Enberisdelii Kiállítás a városligeti Iparcsarnokban Belépődíj: 12.900 korona hétfőn és csütörtökön: 20.030 korona B­érletjegy : a kiállítás és az esti hangversenyek látogatására, a ki­állítás tartamára: 85.000 korona Minden este 8 órakor vetített képes érdekes népszerű előadás a nemi bajokról A kiállításon mindenki tanul és szórakozik

Next