8 Órai Ujság, 1926. augusztus (12. évfolyam, 173-196. szám)

1926-08-03 / 173. szám

KEDD 2.OLDAL ÓRAI ÚJSÁG 1926 AUGUSZTUS 3 . Ma még nem időszerű az új keríttési beosztások dolga A vármegyék csak ősszel kezdik meg javaslataik előkészítését (Saját tudósítónktól.) A legutóbb alakult ellenzéki blokk tagjai erősen készülnek a nemzetgyűlési őszi ülésszakára. Főleg azt szeretnék, ha a nemzetgyűlés legelőször is, a kerületek beosztására vonatkozó javaslat le-­ tárgyalását kezdené meg, megelőzve ezzel­­ még a felsőházi törvényjavaslat tárgyalását is. Az ellenzék szerint ugyanis a választójogi törvény életbeléptetése előtt kell a kerületek beosztásáról szóló javaslatot letárgyalni, mert ha a felsőházi javaslatot tárgyalnák előbb és ezzel együtt életbe lép az új válasz­tójogi törvény is, akkor a kormány rendele­tileg is elintézheti a kerületek beosztását. Ezt pedig, az ellenzéki­­ politikusok véleménye szerint, nem lehet megengedni, mert így a kormány az ellenzék kárára állapíthatná meg az új kerületeket. Kormánypárti oldalon ezzel szemben megállapítják, hogy az egész kérdés nem aktuális ma még, mert a vármegyék nem készültek el a javas­latokkal. A belügyminiszter ugyanis tudva­lévően a vármegyéket bízta meg azzal, hogy a kerületek beosztására vonatkozóan javas­latot terjesszenek elő. A belügyminiszter csak a kerületek számát állapította meg és a vármegyék ennek alapján készítik el ja­vaslataikat. Ezt a munkát azonban csak az őszi rendes közgyűlések kereté­ben végezhetik el és csak akkor kerül­het sor­ a javaslat nemzetgyűlési tár­gyalására. A gyáriparosok őszre várják a magyar­orosz kereskedelmi probléma megoldását vagy elejtését Kormánytámogatással vélik megoldhatónak a hitelezés kérdését (Saját tudósítónktól.) A magyar-orosz kérdés különösen gazdasági körök állandó problémája. Főkép a magyar gyáripar fog­lalkozik ezzel a kérdéssel, miután ennek megoldása sok munkáskezet juttatna munká­hoz a várható orosz megrendelések kapcsán. Jelentősen megkönnyíti a helyzetet az a nagy belső átalakulás, melyen most Orosz­ország keresztülmegy s amelynek segítsé­gével mindinkább szakít a szélsőséges belle­­rgista elemekkel. A magyar gyáriparosok körében úgy tud­ják, hogy az Oroszorszá­ggal való megálla­podás kérdése pillanatnyilag nem aktuális, de remélik, hogy néhány hónapon belül ak­tuális lesz. Ezzel kapcsolatban azt is remélik, hogyha a megindítandó­­ tárgyalások ered­ményre vezetnek, vagy már a tárgyalások kapcsán olyan szállításokat lehet a magyar ipar számára biztosítani, melyek hosszabb ideig nagyszámú munkáskéz foglalkoztatását tennék ismét lehetővé. Természetesnek találják, hogy a diplomá­ciai viszony helyreállítása előfeltétele az erre vonatkozó további tárgyalásoknak, melyek során nemcsak a szállításokkal való megbí­zás kérdése, de különösen a hitelkérdés is tisztázandó lesz. Ez olyan kérdés, melynek megoldását elsősorban itthon kell keresnünk, mert hiszen egészen kétségtelen, hogy Orosz­ország csak ugyanolyan feltételekkel fog ipartermékek szállítására vonatkozóan a ma­gyar gyárakkal megállapodást létesíteni, mely feltételek mellett más államokból is be­szerezheti ezeket az iparcikkeket. Az orosz szovjet pedig igen hosszú lejáratú hiteleket igényel és éppen ezek a körülmények indí­tották arra a német kormányt, hogy leg­utóbb már igen jelentős, körülbelül 300 mil­lió aranymárkára rugó szállítás tekintetében létesített megállapodást az orosz kormány­nyal és a szállítandó árukért a maga részé­ről garanciát vállalt. Ezáltal e szállítások finanszírozását is lehetővé tette. Mint a Gyáriparosok Országos Szövetségé­nél hallottuk, hitelek engedélyezése esetén, ami az adott körülmények között nem ke­rülhető el, nálunk is előtérbe nyomul a fi­nanszírozás kérdése, melyet a gyárosok csak a kormány megfelelő támogatásával látnak megoldhatónak. Az természetesen kizárt do­log a magyar ipar tőkeszegénysége mellett, hogy a maga erejéből évekig hitelezhesse az orosz kormánynak a szállított áruk vétel­árát, hiszen már a termeléshez szükséges tő­kék előteremtése is gondot okoz az érdekelt vállalatoknak. Valószínű, hogy a kérdés csak az őszi hó­napokban lesz aktuális, akkor dől el, hogy az egész kérdéskomplexum megoldható-e. Ami a közvéleményt illeti, a gyáriparosok úgy vélik, hogy az mindenesetre más szem­mel fogja nézni az Oroszországgal meg­induló tárgyalásokat abban az esetben, ha e tárgyalások kapcsán a magyar ipar részére jelentős szállítások lesznek biztosíthatók. Szerdán hirdetnek ítéletet Rákosiék perében Külföldi kommunisták és radikálisok tiltakozó táv­irata a perbefejezés ellen (Saját tudósítónktól.) A bü­ntetőtörvény­­széken Szemák Rezső dr. tanácselnök taná­csa ma folytatta Rákosi Mátyás és társai bűnügyének tárgyalását. Az utolsó szó jogán szólaltak fel még a vádlottak közül egynéhányan. Elsőnek Weinberger Zoltán szólalt­ fel és hosszú beszédben hangoztatta, hogy nem az ítélet nagysága és formája ellen védeke­zik, mert hiszen tudja, mit várhat a törvé­nyektől, de kijelenti, hogy csak egy eszmé­ért küzdött és fog küzdeni és éppen ezért bűnösnek sem érzi magát. — Ha egész életemben börtönben ülnék — mondotta, — még akkor sem lehetne be­lőlem a kommunista eszméket kiölni. A szovjetoroszországi állapotokkal foglal­kozik ezután hosszadalmasam kijelentvén, hogy ott egyáltalában nincsenek olyan álla­potok, mint ahogy azt az újságok írják. — Trianon — mondja Weinberger — csak a kommunistákkal együtt oldható meg, de nem a burzsoák, hanem a dolgozó munká­sok javára.­ Az ügyész vádbesédével polemizál ezután és kijelenti, hogy a királyi ügyész olyan ki­jelentéseket használt, amelyek a proletáriá­­tus elleni izgatást foglalnak magukban. Az elnök ezért a kifejezésért Weinbergert rendreutasítja. Beszéde végén merész jóslásokba kezd és kijelenti, hogy a proletárok vissza fognak jönni, mire az elnök újra félbeszakítja és le­ülteti Weinbergert. Ezután Vági István vádlott szólalt fel az utolsó szó jogán. — Művész legyen az a királyi ügyész — mondotta nagyhangon —, aki a mi mozgal­munkból olyan vádat emel, amelyet nem le­het megdönteni. A vádirattal és az ügyész vádbeszédével polemizál s közben kiabál, sőt már ordít is, mire az elnök félbeszakítja: — Ne népszónok-stílusbat­l védekez­zék s ne kiabáljon, mert itt nincs nép­­gyűlés! Foglalkozik ezután a munkásosztály helyze­tével és kijelenti, hogy sehol a világon nincs olyan állati sorban a munkásosztály, mint éppen nálunk. A elnök ezért a kijelentéséért újra rendre­utasítja és figyelmezteti, hogy ne tartson formális programbeszédet. Vági ezután az ügyésznek azzal a kijelen­tésével foglalkozik, hogy amikor megkér­dezték, hogy a II. vagy a III. internacionálé­­hoz tartozik-e pártja, sápadtan makogott. — Én — mondja Vági — rögtön határo­zottan és nyíltan megmondtam, hogy ebben I vnzen Hok Écsfü­rdő terraszán B délután és este I J Steiner Sími fi Csíríte Színi ó Hkys'Jane és Fores Band Táne ja ’WífSi Kitűnő konyha —Polgári árak a kérdésben nem dönthetünk, mert nem kérdeztük meg a pártot. Ez különben is csak az államügyész úr koponyájában . .. — Rendre utasítom! — szakítja félbe az elnök. Vági most azt hangoztatja, hogy egyálta­lán nem kommunista. Börtönből börtönbe vonszolnak bennünket, mióta a párt meg­alakult, de amint a bíró urak láthatják, nekem ez nem ártott meg — mondja Vági fenhéjázva. —■ Rendre utasítom! — kopog az elnök ceruzájával. — Figyelmeztetem, ha így foly­tatja, megvonom a szót! Vági: Ha akasztófára, vagy akármilyen börtönre ítélnek is . . — Megvonom a szót, — szól közbe az elnök energikusan.* — De kérem, még nem fejeztem be, —, mondja ekkor Vági. — Üljön le! — szól rá az elnök. Weiszhaus Aladár szólal fel ezután, aki az elnök többszöri figyelmeztetése ellenére is minduntalan agresszív hangon folytatja védekezését, mire az elnök tőle is megvonja a szót, azután szünetet rendelt el. Szünet után még csak Hajdú Henrik­ szó­lalt fel a vádlottak közül, majd pedig az el­nök a főtárgyalást befejezettnek jelentette ki. A kommunista­ perben szerdán délelőtt 0 órakor hirdetik ki az ítéletet. •A főtárgyalás végére beérkezett az a kor­mányhoz adresszált tiltakozó távirat, ame­lyet száz aláírással ellátva, Berlinből küld­tek. A távirat „az emberiesség és az igazság nevében”­ sürgeti a per megszüntetését, ame­lyet egyszerűen politikai üldözésnek minő­sít. A sürgönyt aláírták: Sandbury és Sak­­latvala angol képviselők, Granfury Helén írónő, Henri Barbusse író, Kurt Rosenfeld német kommunista képviselő és még több más politikus és író. Másfél milliárdos kártyanyereség után kártyán ment tönkre az öngyilkos Hajós József Egy nagybirtokos tragédiája a hazárdjáték miatt (Saját tudósítónktól.) Tragikus véget ért dömsödi Hajós József nagybirtokos, nyugal­mazott uránuskapitány, a budapesti társas­­élet egyik tagja. A gyönyörűen indult élet­pályát viharos kártycsaták törték ketté, míg­nem egy revolverlövés pontot tett utána. A 37 esztendős elegáns ember­ édesapja, id. dömösi Hajós József cs. és kir. kamarás a Pesti Hazai Takarékpénztár elnöke volt és 3000 holdas birtokát gyermekeire hagyta. A 3000 holdból Hajós József kapott 1000 hol­dat, de ő gazdálkodott az egész 3000 holdas birtokon. A dúsgazdag fiatalember 3—4 év­vel ezelőtt kezdte meg a kártyacsatáit. Amíg édesapja élt, visszatartotta a kár­tyaasztaltól, de az apja halála után nagy szenvedéllyel ismét a kártyára vetette ma­gát és nagy játékosnak számított azokon a helyeken is, ahol 10 és 20.000 holdas birto­kok tulajdonosai szoktak játszani. Veszte­ségei egyre szaporodtak. Voltak napok, ami­kor 500 milliós differenciával kelt fel a kár­tyaasztaltól, bár ritkán az is megesett, hogy néhány százmillió koronát nyert. Körülbelül két hónappal ezelőtt Montecar­­lóba utazott azzal a tervvel, hogy felrob­bantja a játékbankot. Rengeteg pénzt vitt magával. A szerencse egy ideig melléje, sze­gődött és Montecarlóban hétszázezer fran­cot nyert. Ezzel a pénzel azonban nem eléz­gedett meg. Átment Nizzába és alig egy hét­tel később sürgöny érkezett tőle, melyben azonnal pénzt kért, hogy hazautazhassák. Nemcsak a 700.000 frakot veszítette el, ha­nem elveszítette azt a milliárdot is, amelyet magával vitt. Ettől kezdve nagyon ritkán játszott a Nemzeti Kaszinóban, de csakhamar ismét, mint nagy játékos jelentkezett. Barátai megtudták, hogy uzsorakamatokért kölcsö­nöket szerzett, így a Pálffy-banktól heti 5 százalékra vett fel uzsorakölcsönt. Az így szerzett pénzzel leggyakrabban az Eötvös tér 2. számú házban lévő Nemzeti Klubban játszott. Itt veszett el az a pénz, amelynek ellenében Hajós József 100, 200, 400, sőt 800 milliós váltókat adott, beleegyezve abba, hogy a kamatokat előre levonják. Vasárnap, amikor felállt a játékasztaltól, egy 100 mil­liós váltót adott veszteségei fejében. Ez a váltó csütörtökre szólt. Hétfő délután hitel­szerző körútra indult, de nem tudott újabb kölcsönt szerezni. .. Hazautazott Dömsödre, ahol leült íróasz­talához és este 9 órától hajnali egy óráig leveleket írt. Ekkor hirtelen éles dörrenés hangzott el. Az egész ház berohant s az íróasztal előtt vérbeborulv­a hevert Dömsödi Hajós József. Az íróasztalon három levél hevert. Az elsőt édesanyjához, a másodikat testvéreihez, a harmadikat pedig egy régi barátjához címezte. Az édesanyjához intézett levelében arról panaszkodik, hogy nem bírja el a súlyos gondokat, az utolsó kívánsága az, hogy kedvenc lova is kísérje el a teme­tőbe. Szombaton délután négy órakor temették el Dömsödi Hajós Jósefet, családján kívül mindössze négy barátja állott a koporsó körül. 1 ^1^ íjjujtu, l ^ECTUyj Az Újságkiadó Tisztviselők Egyesülete és ennek Halálozási Csoportja mély fájdalommal közli,­­ hogy régi, hű és kedves tagtársa. Mély fájdalommal tudatjuk, hogy a legjobb férj és apa, RADÓ JENŐ hosszú szenvedés után 40 évs korában folyó évi július hó 31-én csendesen elhunyt. Temetése augusztus hó 2-án, délután fél 5 óra­­­kor lesz a rákoskeresztúri szr. temetőben. Örökké siratunk, emlékedet örökké ápoljuk! Radó Jenőné Karsay Janka felesége. Évi leánya, Radó Gyula és neje szülei, Erőss Antalné Radó Irén, Radó Artúr és Radó Lajos testvérei, vala­mint sógorai, sógornői, rokonai és jóbarátai. Részvétlátogatások mellőzését kérjük! Mádé Jenő or­­ussá­gk­iadó-t­iszt­v­iselő július hó 31-én csöndesen elhunyt. Temetése augusztus hó 2-án délután fél 5 óra-­­ kor lesz a rákoskeresztúri szr. temetőben.­­ Elhunyt barátunk emlékét kegyelettel fogjuk­­ megőrizni és utolsó útjára mindnyájan elkísérjük. M ] A Magyar Országos Központi­­ Takarékpénztár hivatalnoki 1 kara mélyen megilletődve je­­lenti, hogy ftSZHRtt&S | Igazgatósági elnökhelyettes | 1926. július hó 31-én elhunyt. | Atyai jósága örökké fog hálás | emlékezetünkben élni! Budapest, 1926. augusztus 2-án. | A Magyar Országos | Központi Takarékpénztár | igazgatósága és felügyelő-­­ bizottsága nagy vesztesége­k feletti gyászában jelenti,­­ hogy forain­ais az intézet igazgatóságának elnökhelyetese 1926. július 31-én elhunyt. | Áldott az ő emlékezete!­­ Budapest, 1926 aug. 2. Bodonné véresre verte a férjét Családi perpatvar az Elemér uccában. (Saját tudósítónktól.) Tegnap délután 5 óra tájban véres családi perpatvar szemta­núi voltak az Elemér ucca 36. számú ház la­kói. Délután 4 óra felé tért haza Bodon Jó­zsef 29 éves szerelő és csakhamar heves szó­váltásba elegyedett a lakásban tartózkodó fe­leségével. A fiatal házaspár között az utóbbi időben gyakran volt nézeteltérés. Most is szemrehányásokat tett az asszony férjének, aki heves indulatba jött és megütötte felesé­gét. Bodonné sem hagyta magát, visszaütötte férjét és verekedés közben úgy összeverte, hogy eszméletlenül esett össze. A helyszínre kiszállt mentők a fején súlyosan sérült szere­lőt ideiglenes kötésekkel látták, el majd pe­dig több zúzott sebével a Dologkórházba szállították. — A soproni tűzoltó egyes­ü­lés jubileuma. Sopronból jelenti tudósítónk. Az itteni ön­kéntes tűzoltóegylet augusztus 19—23. kö­zött nagyszabású jubileumi ünnepségekkel üli meg fennállásának hatvanadik évfordu­lóját. A Magyar Országos Tűzoltó Szövetség ez alkalomból Sopronban tartja 21-ik nagy­gyűlését. Az ünnep védnökségét József fő­herceg vállalta.

Next