8 Órai Ujság, 1926. október (12. évfolyam, 222-248. szám)

1926-10-27 / 244. szám

j „ . |AAA } » Bud apest, 1926 október 27 ARA­DIL''LP^r h­f KORONA évfolyam 244 sz. JF 'J Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VI., Aradi­ utca 14. Telefon: 3­ 34, 154 26, 154-27, 154-28 ■mnm—ii—nrniim'nmi—-—MlM‘TM~——^hti—w^—T^^mr^-irnTW ELŐFIZETÉSI ÁRAK: FÉLÉVRE 120.000 K — KÜLFÖLDRE 240.000 K NEGYEDÉVRE 00.000 K — KÜLFÖLDRE 120.000 K EGY HÓRA 24.000 K— KÜLFÖLDRE 48.000 K AUSZTRIÁBAN. EGY HÓNAPRA 30.000 MAGYAR K’ FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. NADÁNYI EMIL Egyes szám­ára: HELYBEN, VIDÉKEN ÉS PÁLYAUDVAROKON 1000 KORONA, AUSZTRIÁBAN 20 GROSCHEN, JUGOSZLÁVIÁBAN 2 DINÁR, FRANCIA ÉS OLASZ­­ORSZÁGBAN 50* 0 Jogfolytonosság és realitás Kétségkívül igen tetszetős elmélet az, amit Apponyi Albert gróf adott tegnap a jogfolytonosságról az ő zengzetes és magávalragadó modorában. Éppen úgy, mint a többi teória, mely Apponyi Albert gróf szónoki tehetségének bűvös erejétől kapott sugárzó színeket. De mindeme teóriák, noha egy nagysza­bású és kiváló politikustól erednek, akinek hivatása és művészete éppen az élet reális jelenségeinek magyarázása és alkalmazása, magával a gyakorlati élettel vajmi kevés közösséget tartanak és alkalmazásuk elé kivétel nélkül le­küzdhetetlen akadályokat tornyosított a valóság. Apponyi Albert gróf felle­gekben járó nemes és nagyszerű emel­kedettsége akaratlanul is nem veszi észre az apró göröngyöket, a hétköz­napi élet nehézségeit, a tornyok m­e.­rész csúcsait kutatja és megbotlik egy kavicsban. Az ő jogfolytonossági elmélete is, mintha inkább egy mimratórium bű­vös levegőjébe illenék, melyet áthalol­­hatatlan falak választanak el a kül­világtól. A reálpolitika azonban, mely szántolni kénytelen az élet szükségle­teivel, mely nem zárkózhat el a kül­világtól, sőt kötelességszerűen alkal­mazkodik annak követelményeihez, nem bízhatja rá magát a még oly tet­szetős elméletekre sem, ha azokról a való élet ismeretében előre tudja, hogy megvalósíthatatlanok. Forradalom ez'' Szó sincs róla! Igen, forradalmi alapon álltak azok, akik, a miniszterelnök sza­vai szerint, döntő és súlyos időkben nem riadtak vissza attól, hogy párt­­politikai harcok kedvéért feláldozzák az ország nyugalmát. De nem lehet forradalmiságnak nevezni, még a jog­folytonosság szempontjából sem, azt a politikai irányzatot, melyet­­ az élet valóságai hatnak át s amely nem tet­szetős elméletek hirdetésében merül ki, hanem ,szívós és szakadatlan munká­val akarja előbbre vinni a nemzetet a boldogulás útján. A demokrácia igenis eleven szükség­lete a nemzet haladásának, de nem abban az értelemben, ahogy ezt az eszmét minálunk el akarták torzítani. Maga a konok rosszhiszeműség sem tagadhatja, hogy az igazi demokrácia útján halad állandó és biztos léptekkel a­ nemzet,a­mikor azt a politikát követi, melyet Bethlen István gróf hirdet. Ez a politika nem a szavak, hanem a tet­tek erejével konszolidálta az áldemo­krácia nevében feldúlt és tönkretett or­szágot, és amit idáig végzett, az min­dennél meggyőzőbb dokumentum szán­dékának becsületességeiről és céljai­nak üdvös mivoltáról. Ha a békés munkát, e békés munka lehetőségének megteremtését forradalomnak lehet ne­vezni, úgy ez a szó új színt, új jelen­tőséget kapna és bízvást vállalhatja a legjobb szándék is. De forradalminak nevezni a régi értelemben azt a reál­­politikát, mely konszolidációt, békét és rendet i­dolt az országnak, ez olyan túlzás, mely önmagában hordj ink­á­ja táti Egy cselédleány baltával agyonütötte gazdáj­át, azután levetette magát a har­madik emeletről Két éven keresztül viszonya volt gazdáj­ával és most felmondották az állását . Herz Márton meghalt, Szakotczay Róza haldoklik (Saját tudósítónktól.)" Borzalmas sze­relmi dráma játszástól­ le ma délelőtt ti-­i­zenegy órakor a Práier­ utca 59. számú­­ házban, amelynek egyik áldozata meghalt,­­ a másik pedig a halállal vívódik. A Scakulczai­ Róza 23 esztendős rom­­bencsleány baltával agyonütötte gaz­dáját, Herz Márton, háztartási cik­kek elár­usításával foglalkozó keres­ke­­i élőt, akivel négy év óta volt szerelmi viszonya és miután kétségbeesett tet­tét elkövette, bezárva a lakás ajtaját, felrohant a ház harmadik emeletére és a korláton keresztül vetette magát és leugrott az udvar kerám­itkö­vezetére. A véres drámának előzményei messzire­­ nyúlnak vissza. Herz Márton, aki felesé­­­­gével tizenkét év óta van házasságban, a Práter­ utcai házban egyre-másra viszonyt kezdett a nála szolgáló lányokkal. Fele­sége, aki tudomást szerzett férje viszonyai­ról, kénytelen-kelletlen eltűrte a megalázó életet. Mintegy két évvel ezelőtt lépett Herz Már­ton szolgálatába a 23 éves szép, sudárter­metű székely leány. Szakotczay Róza és rö­videsen ő is gazdájának kísértéseibe került. Ri­ idesen sz­errtője is lett Herz­ Mártonnak. Ettől az­ időtől kezdve két éven keresztül tartott a viszony szolgáló és gazdája kö­zött, ami természetesen szintén nem marad­hatott titokban, annál is inkább, mert a leány mindenfelé eldicsekedett azzal, hogy a gazdája ruhaneművel és minden jóval ellátja. Pár,hét óra lier: Mártonná, akit ez a méltatlan és megalázó élet keserített, min­denáron véget akart vetni férje és cselédje viszonyának és hosszas töprengés után ma reggel döntő elhatározásra jutott. Felmondott Szakolczay Rózának és a leghatározottabb szavakkal tudomá­sára adta, hogy el kell hagynia állását. A leány látszólag nyugodtan tudomásul vette a felmondást és mikor Iterz Márton­ná a csarnokba indult, hogy napi bevásár­lásait elvégezze, megkérte, hogy hívja fel telefonon ugyancsak Budapesten szolgáló nővérét, mert fontos ügyben beszélni akar vele. Az asszony megígérte ennek elintézé­sét, el is távozott a lakásból. Szakolczay Róza most már egyedül maradt gazdájá­val, aki miután pár nap óta betegeskedett, ágyban feküdt. A ház lakói betódultak a lakásba és mi­kor látták, hogy mi történt ottan, újra a mentőkért telefonáltak, akik tíz percen be­lül másodszor vonultak ki a Práter­ utcai ök­­­sz­íny házhoz. A mentőorvos, mikor megvizsgálta llerz Mártont, első pillanatra megállapította, hogy állapota teljesen reménytelen és csupán percek vagy órák kérdése, hogy az eszméletlen, aggon­záló férfi halála be­következzék Mindazonáltal llerz Mártont is elvitték autójukkal a tragikus szerelmi dráma színhelyéről és a R­ókus-kór­házba szállították, ahol azonban mihelyt a műtőasztalra került, anélkül, hogy eszméletét egy pillanatra is visszanyerte volna, meghalt. A Práter­ utcai házban pedig a szerelmi dráma áldozatának felesége és a ház lakói megdöbbenten­ állnak a tragédia előtt. A meggyilkolt férfi ágya mellett a lakók egy cédulát találtak, amelyen Szakolczay Róza a következőket írta: — Két éven keresztül a szeretője vol­tam és most szakítani akar velem, mikor gyerekem lesz ... Beszélgetés Herz Mariannával A 8 Órai Újság munkatársa beszélgetett Herz Malleiméval, aki minden izében resz­ketve sokszor összefüggéstelen szavakat mormol, mondotta a következőket: — Sohasem gondoltam arra, hogy sze­gény férjfiem­tel ilyesmi is megtörténhet. Kint voltam a piacon bevásárolni, s mikor hazatértem, már az udvaron, valaki figyel­­m­eztetett, hogy a cselédem levetette magát a harmadik emeletről. Senki sem mondotta meg, hogy férjemmel mi történt. Amikor benyitottam az ajtót, azt hittem szörnyet halok .A szerencsétlen asszony hangos zoko­gásra fakad, görcsös sírás percekig rázza, hogy szóhoz sem tud jutni. Azután két­ségbeesve kiált fel: — Nem lehet igaz, hogy férjemnek vi­szonya volt ezzel a lánnyal. Meg kell őrül­nöm ebben a szörnyűségben. Férjem a leg­becsületesebb, a legderekabb ember volt, aki csak a családjának élt. Legutóbb mon­dotta, hogy öreg napjainkra biztosítani akar benn­nket és kis házat akar vásárolni a kültelken. — Ez a lány — folytatta tovább K­erzné, — mindig furcsán viselkedett. Gondoltam is arra, hogy egyszer még valami szörnyű szerencsétlenség ér miatta bennünket. Elő­érzetem nem csalt. Csak a jó Isten tudja, hogy­ mi lesz velünk . . . M­áspil­os merénylet Ami ezután történt a lakásban, azt csak a körülmények összejátszásából és a meg­ejtett helyszíni szemléből lehet találgatva rekonstruálni. Szakolczay Róza, akit vég­telenül elkeserített, hogy állását felmon­dották és szerelmét, amelynek már következ­ményei is mutatkoztak, kijátszva, ki­használva látta, mikor az üresen maradó lakásban senki sem akadályozhatta meg, baltát fogott és az ágyában háttal az ajtó felé fekvő, semmit sem sejtve, nyugodtan olvasó Herz Márton fejére a baltával teljes erejével többször lesújtott. Az irtózatos ecrejű­ ütések teljesen össze­zúzták Ilerz Márton fejét és agyveleje ki­­loccsant az ágy lepedőjére. Szakolczay Róza ezután bezárta a lakás ajtaját és fel­rohant a ház harmadik emeletére. A ház lakói sem a lakásban történtekből, sem a leány izgatott rohanásából nem vet­tek észre semmit, és csak arra lettek figyelmesek, hogy hirtelen egy borzalmas sikoltás­ és egy hatalmas tompa zuhanást hallot­tak és mikor ijedten kiszaladtak a ház udvarára, a sárga kerámiakockákon összezúzottan, eszméletlenül találták Szakolczay Rózát. * Azonnal kihívták az öngyilkosság szín­helyére a mentőket, akik, miután a lakás ajtaját zárva találták, és sem ők, sem a ház lakói nem is sej­tették azt a borzalmas eseményt, ami pár perccel előbb abban lejátszódott, csupán a haldokló leányt tették be autó­jukba és szállították a kórházba. Felfedezték a gyilkosságot Pár perccel azután, hogy a mentők a szerencsétlen leányt reménytelen állapot­ban elvitték, érkezett haza a piacról Herz Mártonná. Mikor a ház előtt és az udvaron tolongó­ nagy tömeget látta, rossz sejtelmei támadtak és azt hitte, hogy talán beteg férjével történt valam­i. A ház lakói elmon­dották neki, hogy cselédleánya lett ön­gyilkos, mire ő azonnal lakásába sietett, hogy egyedül lévő uráról gondoskodjon. A lezárt lakást kinyitva a hálószobába lé­pett és akkor az eléje táruló borzalmas képtől meg­rémülve, csaknem eszméletét vesztve, rohant ki az udvarra és kétségbeesett sikoltozással kiáltott se­gítségért.

Next