8 Órai Ujság, 1927. január (13. évfolyam, 1-24. szám)

1927-01-23 / 18. szám

1927 JANUÁR 23 BÍBÓ LAJOS, a , Báthory Zsigmond" szerzője. „Báthory Zsigmond" — Bibó Lajos új darabja a Nemzeti Színházban — Éppen száz éve, hogy Fáty András, a kedves v­ígjáté­kíró, megírta egyetlen­­ko­moly színművét, a Két Báthory c. törté­net­ szomorújátékát, Erdély viharos tör­ténetéből, a jezsuita nevelést kapott Bá­thory Zsigmond fejedelemnek és nagyra­vágyó rokonának, Báthory Boldizsárnak viszályát festvén. Jó félszázaddal utóbb Bartók Lajosnak, a lírikusnak, egyik drá­mája, Kendi Margit, szintén ezzel a tárgy­­gyal foglalkozott. Próbálkozott közben a Báthoryak­kal még több más drámaíró is — míg most Bibó Lajosnak, az ismert nevű elbeszélőnek, a két évvel ezelőtt adott Juss c. népszínmű szerzőjének kép­zeletét ragadta meg a Báthoryak l­agikus története, s ebből a korból készült drá­májának ma este lesz a bemutatója a Nemzeti Színházban. Báthory Zsigm­­onddal is olyanformán vannak a magyar színpadi írók, mint Mar­­tinuzzival. Mindkettőnek rejtelmes egyéni­sége állandóan izgatja fantáziájukat, de vérbeli drámaíró még eddig nem tudta iga­zán meglátni és jól megfogni sem a „kály­­hafűtő“-ből lett bíboros érdekes alakját, sem­m­ cselcsap, ingatag jellemű, beteg testű­­lelkű erdélyi fejedelmét. Bibó Lajos vállal­kozása sem mondható sikerültnek, sem iro­dalmi, sem színpadi szempontból. Hogy hogyan tükröződik az ő lelkében Báthory Zsigmond sokszínű képe: nem tudjuk, mert nem érteti meg hősét a nézővel, s nem fe­jezi ki világosan a maga költői szándékát. Igaz, hogy Báthory Zsigmond alakja a his­tóriában is felettébb zavaros, úgyszólván érthetetlen s teljességgel különös magatar­tásai és összevissza cselekedeteit a történé­szek is legfeljebb csak lelki súlyos bajaival tudják magyarázni, D­e a költőnek éppen az a feladata, hogy keresse meg, vagy leg­alább is képzelje és hitesse el velünk a lé­lektani rugókat, amelyek a történeti alako­kat mozgatják. A történetíró még elmond­hatja valakiről, hogy ezt vagy azt a tettét lélektanilag nem lehet indokolni és megma­gyarázni — de a drámaírónak elengedhe­tetlen kötelessége a motiválás. Bibó darab­jában még hozzá­ nemcsak Zsigmond alak­ja marad egészen zavaros, hanem a Kendi Zsuzsannáé is érthetetlen, s a Zsigmond párthíveivel sem vagyunk tökéletesen tisz­tában. Általában az egész darabon valami szürke köd borong, ami megakadályozza, hogy az egyébként költői színű és szép ma­gyaros nyelven írt mű fölmelegítsen és el­ragadjon bennünket. Így persze a színészeket sem tudja fel­adatuk lelkesíteni, mert szerepeik éppen­séggel nem mondhatók érdekeseknek. CONRAD VEIDT H­E­J MEGNÉZI, SOKK EZ NEM FELEJTI! Ó Miutság VASÁRNAP 11 •OLDAT? Egyetlenegy jelenet van az egész darabban, ami megkapja a szívet, mikor az agyon­sanyargatott, gyermekétől megfosztott, sze­gény öreg székely kifakad a fejedelem előtt. Pár percig tart az egész epizód, az alak nem is új, jóformán egészen Tiborcz­­utánzat, de Bodnár Jenő olyan őszinte ér­zéssel, valami olyan lejekbe markoló han­gon mondja el tirádáját, hogy csak a legna­gyobb dicsérettel szólhatunk róla. Ez a legtöbbször kis szerepre szorított művész — kit mi állandóan érdeklődve figyelünk —­ még bizonyára nagy dolgokra van hi­vatva. Kiss Ferenc (Zsigmond), Mihály­fi Béla (Boldizsár), Nagy Adorján (bibornok), Gát (Kendi), Palágyi (Carillo), Bartos (Geszti), Fehér (Bocskay), Garantszeghy (Balogh), Fáy Szeréna (Kendiné), Tőkés Anna (Zsuzsá­ra), Környey Paula (Krisz­­tierna), Iványi Irén (dajka­­— a szokott buzgalommal iparkodnak, de nem hisszük, hogy a különben rokonszenves szerzőnek ezzel a darabbal nagy és tartós sikert tud­nának biztosítani. Márkus Emília igen szép jelenség, amint a prológust, a keresztre feszített magyar­ság fájdalmas szózatát szavalja. Az előzetes híradások arról is beszéltek, hogy ez a történeti darab a maga alakjai­val és eseményeivel napjaink magyar problémáit is érinti. Mi ezt az irányzatos­ságot sem igen tudjuk a műből kihámozni — de hát ettől még lehetne a darab egé­szen jó. sz.­k. Régi tükör Ott áll ma is, alvpl régen le állt. Régi tükör ú­j helyre nem talált: Aranyrámája kissé megkopott, 'l­isztes öreg ő, nem cifra kokott. A társalgó csöndes zugába, bej! — Maradi számára egy kicsinyke hely: Ott áll szerényen, némán, hallgatag S körötte minden­ ma is halgatag. De mind új arc, amelyet mama lát . . És nem hallja a Blaháné dalát, de sokszor látta szemtől-szembe őt: Ott állt a Tót lány a tükör előtt. Hová tűnt el a régi jó világ: Timim Rózsi és a Koldusdiák, A kis Suhanc, s a Nagymama, szegény, Es Napival a három sváblegény! . . . Az új hangok közt de sok a hamis . . Ott állt egykor Hegyi Aranka is: Várva, lesve a partner végszavát Meg megnézte a tükörbe magát. A szép Lili elment, örökre el. S a nagy kérdésre Saffi nem felel. ..Ki l esketett­? . . . Ne mondd . . . /Ne mondd! . . . Te mondd!. . Ma más világ van ... s itt is sok a gond! Régi tükör élt a régi helyen, Ma is suhog körötted a selyem: Ma is sok a fény és a­ ragyogás. Az életünk mégis mennyire más! Az életünk ... no meg: a színpadunk: Talmi minden, amit veszü­nk-adunk; Eltévesztettük régen az utat És a tükrünk is hamisat mutat! . . . Faragó Jenő. Minden külön értesítés helyett A hét színházi szenzációja: a „Fehér t­estét” a Bel­városi Színházban . A pompás vígjátékot pom­pásan játsszák s az együttesből nagyszerűen válik ki a három főszereplő: Kertész Dezső, Makay Margit és Csortos Gyula Láttunk egy jó magyar filmet „Az ördög márkája“ nagy sikere Egy magyar filmet mutattak be a héten a mozik. A nagy amerikai filmekkel természete­sen nem­ egyenrangú külsőségeiben és mére­teiben ez a film és ilyen vonatkozásban nem konkurálhat más külföldi filmekkel sem. De van ennek a fimnek bizonyos erkölcsi értéke és ezért kedves nekünk különösen. „Az ördög mátkája“ centss filmről van szó. Magyar író munkája, magyar színészek játsz­­szák, magyar vállalkozó csinálta. Szerény eszközökkel készült, nem lehetett sok ezer dollárt bele­fektetni. És a fűm mégis kitűnő. Szépek a felvételei és nagyszerűek a színé­szek, akik játsszák. Mátrai Erzsi arca és figu­rája kitűnően alkalmas a filmre. Mimikája, gesztusai, szemjátéka­i kifejezők s mű­vészi tartalmat adnak a néma játéknak. Min­dent megértünk: a d­ráma egyes jelenetei, bo­nyodalmát, fordulatait. Somogyi Erzsi és Fenyő Emil is klasszikus nívet adnak az új magyar fimnek, amely életrevalóságukat, te­hetségüket, tudásukat hirdeti ezen a téren is. Pedig mennyi nehézséggel kell megküzdenie egy magyar fim rendezőjének. Forgács Antal Az ördög márkája egyik jelenetéhez egy vízi­malmot keresett, de hetekig nem talált Buda­pest környékén. Végre megtudta, hogy Rákos­­szentmihályon, a Vigyázó grófok birtokán van egy vízimalom, kiment a szülészekkel, hogy a felvétett megcsinálja, de a molnár elker­gette őket. — Hiszen nem megyünk be, csak kívülről fotografáljuk le — mondta a rendező. — Mindegy az nekem, — volt a válasz. — A gróf úrtól tessék engedélyt szerezni! Autó, vágtatás ... be Budapestre, a gróf­hoz. — Mozi*? — kérdi a gróf indignálódva. — Mozifelvételre nem engedem át! .. . Különben tessék az ügyvédemhez fordulni! Az ügyvéd úr nem volt ilyen rideg, csak éppen többet kért az engedélyért, mint ameny­­nyibe egy műtermi nap került volna, így támogatja a magyar társadalom a ma­gyar filmgyártást... ... De ha a gróf úr megnézi Az ördög már­káját, bizonyára ki fog engesztelődni, mert a film egyik legszebb jelenetén mégis az ő vízi­malma látható... M­enyasszony a Nemzeti Színházban Érdekes eljegyzésről adhatunk hírt. A meny­asszony nem más, mint Radó Mária, a szín­ház kedves fiaital naivája, aki leányos bájá­val, diszkrét humorával, filigrán megjelenésé­vel egyenesen arra született, hogy a klasszi­kus naiva-szerepeket játssza az ország első színházában. Szerződtetésének a történetére még mindenki élénken emlékezik, hiszen alig három évvel ezelőtt történt. Hevesi Sándor­nak valami hivatalos ügyben Nagykanizsára kellett utaznia s ha már ott volt, benézett egy pillanatra az ottani színházba. Ott látta meg Radó Máriát és meglátni őt és szerződ­tetni egy pillanatnak műve volt. Radó Mária a legkedvesebb, leguribb egyéniségű színésznők egyike, aki sokáig komoly gondokkal küszkö­­dött, de életének gondokkal és küzdelmekkel teli esztendei most már véget értek. Vőle­génye tiszavidéki földbirtokos. Hogy ezután is megmarad-e a színpadon, az egyelőre még titok . .. Dalolj bolond! A mozgószinházak is tartanak próbákat Beszélgetés Pásztor Béla igazgatóval A közönség abban a föltevésben van, hogy a mozgószinházak, a mozik nem tartanak próbákat a bemutatásra kerülő darabokból, hanem úgy, ahogyan kapják a filmeket, egy­szerűen lepergelik. Hogy ez nem egészen így van, arról érdekes dolgokat mondott el ne­künk­ásztor Béla, az Ufa-szí­nház kitűnő igazgatója: — Ahogyan a prózai és az énekes színházak mindennap próbálnak, — kezdte Pásztor igaz­gató, — úgy próbálunk mi is, mert a filmet nem tel­ét egyszerűen úgy kihozni, ahogyan kapjuk. Lepergetjük az új filmet vagy egy tucatszor, néha annál is többször, ha olyan nagyszabású fim bemutatóját készítjük el es, amilyen a „Strogoff Mihály“ volt és amilyen az „Őnagysága nem akar gyereket!“ lesz. Az első lepergetések egészen lassan történnek. A filmdarab egy-egy felvonása órák hosszat, el­tart így. Ezeken a próbákon csináljuk meg és illesztjük be a filmbe a felírásokat. Hol jöj­jön a felirat és mi legyen az? — elég fogas kérdés, mert a film sikere jórészt ettől is függ. — A későbbi próbákon mindenekelőtt azt nézzük, nincs-e fölösleges jelenet a filmdarab­ban; nincs-e unalmas részlet, amelyet ki kell hagyni. Nálunk mm a rendezői kékceruza működik ilyenkor, hanem — a rendezői olló. — Megint újabb próbák, a karmester bevo­násával: milyen kísérőzenét adjunk a film­hez. Mert az az idő már elmúlt — hálisten­­nek, — hogy a drámai jeleneteket a gassen­­hauerek és divatos kuplék zenéjére pergettes­­sü­k le, a vígjátéki jelenetek alatt pedig vala­melyik gyászindulót. A karmester tehát végig­nézi a filmet, jegyzeteket készít magának, az­után összeállítja a muzsikát és erre újabb próba jön, amelyen most már a kész muzsika hangjai mellett pergetjük le a filmet. Így ke­rül összhangba a filmcselekmény a­ zenével és így válik lehetővé, hogy például az „Őnagy­sága nem akar gyereket­“ — filmoperettnek hasson, sőt annál is többnek, valóságos ope­rettnek. — Ma szombaton este lesz a Kiss és Kis bemutatója a Városi Színházban. Vincze Zsig­­motus—Bús-Fekete—Kulinyi új operettjének főszereplői: Biller, Honthy, Slalmay, Vargha Imre. — A kereskedelmi miniszter rendelete a rádióberendezések összeírásáról. A "hiva­talos lap ntai szánta közli a kereskedelmi miniszter rendeletét, amelyben — az 1925: IX. tc. 24. §-a alapján — elrendeli a rádió­­berendezések összeírását a főváros terüle­tén. ­­IOSZINHÁZ Hétfőn, szerdán, csütörtökön, kedden, pénteken és vasárnap délután, szombaton és vasárnap este a a ■ t f* ■ ii timiter

Next