8 Órai Ujság, 1927. május (13. évfolyam, 98-122. szám)

1927-05-17 / 111. szám

Ó BaiussAG1927 MÁJUS 17 KEDD 9. OLDAL1 SZÍNHÁZ A Nemzeti Színházi tag­ság— szegénységi foga­dalommal jár Hevesi Sándor a szerződteté­sekről, a Nemzeti Színház ha­gyományairól és munká­iról A parlamentben, a kultusztárca költségveté­sével kapcsolatban egy képviselő a Nemzeti Színházat aposztrofálta, mondván, hogy az ország első színházának társulatát ki kell egé­szíteni a magánszínházak egyes tagjaival, akik közül többeket meg is nevezett. A Nemzeti Színház társulata olyan ma, hogy kevés ha­sonlót találhatni bárhol a világon. Ez a fulat az egész világ klasszikus és modern io­dalmi értékű darabjait játssza és hivatását kifogástalanul végzi. Ami a parlamenti fel­szólalást illeti, arra megfelelt Havasi Sándor dr., a Nemzeti Színház igazgatója, abban a­ beszédben, amelyet Vízváry Mariska jubi­leumi ünnepségén az ünnepelt művésznőhöz intézett. — Az ön útja, — mondotta többek között, — az igazi Nemzeti Színházi tagság útja és a ha­gyomány útja, amelyről ma a Nemzeti Színházat még laikus parlamenti beszédeken keresztül is­­ le akarják téríteni azzal a jelszóval, hogy a­­ Nemzeti Színház mindenünnen szerződtesse össze a közönség kedvenceit. Amikor Sarah Lernhardt,­­ Coquelin és Guttry, a legnagyobb francia művés­­­szek szerződésszegés árán elhagyták a Comédie Francaiset s nem tértek oda vissza, akármilyen nagy művészek voltak is, sem a francia parla­ment, sem a francia sajtó sohasem kívánta egy szóval sem, hogy ezeket a Coméaie szerződtesse, vagy visszaszerződtesse, mert minden francia tudja, hogy a Comédie Francaisera nemcsak a tehetség tesz hivatottá, hanem a lemondás is, hogy ott néha nagyon lehet ragyogni, de a fő a szolgálat, mert ez a színház a jövőbe halad és a múltba néz, ereje, célja, értelme és hivatása nem az, ami a többi színházaké. A Nemzeti Szín­házi tagság rendes útja az együttesben és az együttessel való k­özös fejlődés, a Nemzeti Szín­ház hagyományainak ápolása és tisztelete, amely kötelez minden színészt és minden igazgatót. -Amit a Nemzeti Színház igazgatója itt mond, népszerűen így hangzik: a Nemzeti Színházi tagság voltaképpen szegénységi foga­dalommal jár, nyert hiszen ennek a gárdának kis és nagy tagjai egyaránt, elesnek azoktól a millióktól, amelyeket a magánszínházaknak különben kitűnő művészei kapnak gázsik és fellépti díjak gyanánt. Igaz, hogy a Nemzeti Színház gárdáját néha ki kell egészíteni, de aki de gravitál, annak ezt a szegénységi foga­dalmat le kell tenni szívében és a másikat is, mert hiszen a Nemzeti Színházban nem lehet primadonnáskodni, ott az együttes minden, ott rengeteg szerepet kell tanulni s egy-egy nagy stúdium eredménye: két-három előadás egy szezonban, ahogyan éppen a repertoár meg­­bírja. A klasszikus darabok nagy szerepei és rengeteg próbái elütnek azoktól a mégis csak­­könnyebb feladaoktól, amelyeket a magánszín­ház — amely­en suite játszhatja egy-egy sike­rét — tagjainak vállára és művészi lelkiisme­retére vak. És itt le kell szögezni azt is, hogy Heresi Sándor dr., a Nemzeti Színház igazgatója, te­­jes mértékben bírja felettes hatóságának, a kultuszminisztériumnak bizalmát. A miniszté­riumban súlyt helyeznek arra, hogy ő pozíció­jában okvetlenül megmaradjon és amint a múltban, úgy a jövőben sem adnak utasítást arra, hogy az igazgató kit szer­ződtessen a Nemzeti Színházhoz. .Hevesi Sándor maga dönt a­ szerződtetések fö­lött és ha fentebb citált elveinek megfe­lelőkig dönt majd ezután is: a Nemzeti Szín­háznak mindig kitűnő együttese lesz,­­mindig megfelelhet majd hivatásának és ápolhatja az igazi nagy, művészi tradíciókat. — Vendég a Nemzeti Színházban. Szom­baton Herczeg Ferenc ma is pompásan ható, kitűnő bohózatában, a Három testőr­ben ven­dégként lépett föl — és pedig úgy halljuk: szerződtetési célból — Mát­ány Antal, a Bel­városi Színház tagja, Flóris színész szerepé­ben. Matányt már előnyösen ismerjük, s fő­­lő erőssége: az igen tiszta és természetes be­széd ezúttal is jól érvényesült. Szeretnék azonban, ha még egy pár szerepben láthat­­jtók, mert akkor jobban hozzá tudnánk szólni szerződtetése kérdéséhez. Külső megjelenésé­nek nagy hátránya, alakjának törpesége, ami miatt szerepköre — attól tartunk — na­gyon korlátolt lehet, csakis komikai felada­tokra szorítkozhatik. A komikum iránt azon­ban — úgy látszik — erős érzéke van Ma­­tánynak, mert míg Flóris szerepének első, színtelenebb részében nem igen tudott sokat produkálni, addig a harmadik felvonásban, mikor Flóris vén muszka herceg maszkjában alakoskodik, olyan nagy hatással játszott, h­ogy nemcsak a nyílt szilien kapott tapsot. Márkus Emi­l a színiiskola megnyitására kért engedélyt Reorganizálták a Színművészeti Akadémiát A költségvetés hatszázezer aranykoronát irányoz elő e célra a „Művészet milliót a** akciójában Farkas Elemér képviselőházi beszédének hatása (Saját, tudósítónktól.) Annak az érdekes és komoly szellemű parlamenti felszólalásnak, amellyel Farkas Elemér képviselő több fon­tos művészeti kérdés hátterét világította meg, egyik fölöttébb aktuális kérdése volt az Or­szágos Színművészeti Akadémia ügye. Far­kas Elemér, aki parlamenti beszédében több művészeti kérdés körül mutatta ki igen érté­kes tanulmányának szakismeretét, hivatott szószólója volt a magyar színésznevelés fon­tos kérdésének is és ezzel kapcsolatban meg­szívlelendő­ érvekkel irányította rá a figyelmet a kissé mostoha körülmények között működő színművészeti akadémiára is. Ismeretes felszólalásában többek között a következőket mondotta: — A nemzeti tradíciók és a klasszikus múlt hagyományinak őrzésére szolgál az Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémia. De mit látunk itt? A dologi kiadások fedezésére alig elégséges, még a tavalyinál is kisebb ösz­­szeget a költségvetésben, a tanári kar hiányát, a tanári javadalmazás elégtelenségét és az elő­meneteli viszonyok sivárságát. Ez az intézet, amely nyelvünk nemességének és tradícióinak megőrzésére szolgál, kénytelen értékes tanári karát egy Gál Gyulát, Ilettyey Arankát, Fáy Szerénát óradíjas tanárokként alkalmazni, hosszú esztendőkön keresztül azért, mert állá­suk a költségvetésbe be nem illeszthető. Pedig, ha valaha volt szükség arra, hogy gondozzák és őrizzék nyelvünk tisztaságát, úgy az a mai időben szükséges, amikor annyi veszély fenye­geti ezt a nekünk annyira becses szent klenó­­diumunkat. Farkas Elemér parlamenti felszólalásának ez a kérdése meleg visszhangra talált Kleno­ds­­berg Kunó gróf vallás- és közoktatásügyi mi­niszter szándékában is. A miniszter, mint értesülünk, maga is szükségesnek tartja a Színművészeti Akadémia reorganizációját, ami egészen új alapokon meg is fog történni. E szerint a színművészeti akadémia rendel­tetésének kiépítése teljes reorganizálás útján akként fog megtörténni, hogy a színművé­szeti akadémia a jövőben főiskolai jelleggel végezze nagyfontosságú feladatát. A magyar színésznevelés kultuszának neve­zetes eseménye lesz ez a program, amelynek megoldása e szerint küszöbön áll. Itt jegyez­zük meg, hogy annak a kultúrmozgalomnak, amelyet Farkas Elemér a Művészet milliója akciójával indított, hogy a magyar művészet támogatását egy jelentékeny anyagi erő se­gítse, szintén szép eredményre van, mert már hatszázezer aranykoronát vettek fel külön e célra az idei költségvetésbe és kétségtelen, hogy az akció címében kért millió is nem­sokára meglesz. A Színművészeti Akadémia nagyjelentőségű reformtervével kapcsolatban egy másik érde­kes eseménye is van a színészoktatás kérdésé­nek. Márkus Emília, a Nemzeti Színház ki­váló művésznője ugyanis, mint hall­juk, épp a legutóbbi időben beadványt intézett a kultuszminiszterhez azzal a kéréssel, hogy adjanak neki egy szí­­nésziskola megnyitására engedélyt. Ez a gondolat természetesen a Színészeti Aka­démia tervbevett programja előtt született és bizonyára szintén tárgytalanná válik a szini­­akadémia újjászervezésével. A kultuszminisz­ternek egyébként is az a helyes álláspontja van a színészeti pedagógia kérdése körül, hogy a magánszínészoktatás iskoláinak szaporítása helyett koncentrálni kell a­ színésznevelést a hivatásának jobban megfelelő Színészeti Aka­démián. Ha olyan kiváló művésznő, mint Márkus Emília, a tudását továbbítani akarja az új szí­nésznemzedék számára és tanítani akar, termé­szetesen m­eg kell adni neki a módot és ehhez most kapóra jön a Színiakadémia reor­ganizálásának terve, mert annak főiskolai reformja bizonyára mó­dot fog nyújtani arra, hogy az akadémián Márkus Emília is taníthasson. Reménye van tehát rá, hogy a Nemzeti Színház régi, nagy­stílusú művésznője azt a programmját, hogy tanítson, a színművészeti akadémia új szerve­zetében meg fogja tudni oldani. hanem a darab végeztével is meg kellett je­lennie a zajos hívásokra a függöny előtt. Egyáltalában Matánynak egész lénye rokon­szenves, s ezért érdeklődéssel várnoli további fellépéseit. Horváth Jenő kiütnő Pollacsek­­jét ezúttal is nagyon élveztük. Sok szeretetre­­méltóság van az Uray bátkyjában is, de hellyel-közzel, magatartásában, gesztusaiban, talán nagyon is bohózati volt, ami e jól meg­rajzolt alak igazságának rovására ment. So­mogyi Erzsi Lizája pedig — nézetünk sze­rint —­ nem egészen egyezhetik a szerző szándékával és elüt e szerep régibb gazdái­nak­­felfogásától is, ami a finoman fölényes humorban s az előtörő meleg vonzalom érez­tetésében nyert kedves kifejezést. Hanem remekeltek az epizódisták: Bartos (Latorka), Pethes (Kosnitzky), Bodnár (Nagy), Sugár (Csernay), Szőke Sándor (Bálint), Tapolczai (Rigó). Forgács Hortovayja az I. felvonás­ban kissé színtelen krakéler volt, II. felvonás­beli meghunyászkodása jobban sikerült. (sz. k.) Saljapin Ünnepi külsőségek: végeláthatatlan autósor a színházhoz vezető utcákon, ragyogó estélyi ruhák, frakkok, szmokingok tömege a zsúfolt nézőtéren, feszült várakozás a közönségben, amely izgalommá fokozódik, amikor az előadás kezdete húsz perccel késik. (Ugyanennek a publikumnak jelentette be a direktor ugyan­csak húszperces késéssel pár hónap előtt Piccaver fölléptének elmaradását.) Nyolc óra felé végre moradj, igazgatói bejelentés nélkül kezdődik a nyitány: Saljapin nem mondott le. A nyitányt, Faust monológját senki sem hall­gatja: mindenki az óriási kandallót, figyeli, ahonnan Mefisztónak ki kell lépnie. Ezer lát­cső szegeződik oda, mikor Saljapin alakja végre megjelenik és meghajolva — neki még ez a kandalló sem elég magas — kilép a szín­padra. A reflektor vörös fénye elkésik, Faust asztalán bosszantóan rakoncátlankodik a lámpa, de senki sem törődik vele, mindenki a világhíres vendéget, nem: azt a tökéletes al­világi figurát figyeli, akit­ Saljapin maszkja elénk állít. Ruhája a sablonos Mefisztó-kosz­­trím, pompás izmain pattanásig feszül a vörös trikó, hosszú, hegyes, szarvnak is beillő fűléi­vel, markánsra viaszkolt orrával, félelmetesen előremeredő kecskeszakálláva­l is félelmetesen okos, hideg, sátáni mosolyával, mintha Zichy Mihály rajzaiból epett volna ki. Ajkán fel­zeng az első h: Saljapin énekel. Lélekzet­­visszafojtva hallgatja, nézi mindenki: olyan csodát várnak, hogy nem veszik rögtön észre a legnagyobb csodát, az éneknek és a játéknak, a hangnak és a megjelenésnek azt az egyszerű tökéletességét, ami csak az énekesszínpad egy­két­ kiváltságos nagysága tud­ja produkálni. Az első felvonás u­tán inkább csak udva­riasságból zúg föl a taps, de elemi erővel, dobhártyarepesztően robban ki a rondó után, amelyet Budapesten még senki sem énekelt ilyen könnyedén, és mégis ennyi ördögi szug­­gesztivitással. Saljapin maga­ is meglepődik a hatáson, örvendő mosollyal hajol meg egyszer-kétszer, aztán int a karmesternek és ismétel. Most már belemelegszik a játékba, minden nüánszot kidolgoz, csupa ötlet, csupa kifejező erő. A kereszttől való meghőkölés­­nál a tehetetlen dühöt épp olyan tökéletesen játssza meg, mint a visszanyert démoni fö­lényt, mikor Faustot bátorítja, vagy a kis Siebelt (Kőszegi Terézt) egyszerűen föl­kapja és úgy viszi el Faust útjából, han­gon derültséget keltve a nézőtéren. A hangjával egy kicsit spórol, de ezt csak PAPAGÁ­J Rav­raa A legelőkelőbb közönség is jól szóra­­kozik a ..Papagájában __________P­áratlan jó, érdekes, új nemzetközi műsorA legvidámabb hangulat egész este a „PapagájábanG­azdag és változatos táncattrakciók. Záróra S órakor *r -----------------------—...—-—-—-—.—. ....-----­Á­ltalános és óriási siker. Minden este telt ház a „Papagájában_________J­obbnál-jobb kabaré-, varieté- és tánc­számok 10—1 óráig_______________ Polgári éttermi árak! Igazgató: Oláh Gyárfás Mihály. BEBHBMHMwHMBBi akkor vesszük észre, mikor az éjszaka invo­kációjában teljes erejében harsan föl ez a nagyszerű orgánum, diadalmasan szárnyalva túl a rézfúvókat. Még egyszer ereszti ki a hangját: a szerenádban, amelynek kísérteties hahotására hideg fut végig a hallgató hát­gerincén. A legtökéletesebb Mefisztót azon­ban a templomjelenetben játssza, amelyet ő a templom elé helyez, megkorrigálván a lib­rettót, amelynek tényleg tévedése, hogy az ördögöt, aki az — előzmények tanúsága sze­rint — egyformán fél a kereszttől és a szen­teltvíztől, a templom belsejébe viszi. Mere­­­­ven, gesztus nélkül, mindig Margit sarkában­­ maradva maga az élő lelkiismeret, a diadala­­ más gonosz. Mint rendező, egyébként is sokat produ-­­­kált Saljapin, mozgalmassá, élővé tevén­­4 színpadot legalább akkor, amikor ő is a ssin nen van. A Városi Színház előadására na­gyon ráfért ez a kis felfrissítés. Partnerei közül a jó diszpozícióban éneklő Rnieseffről és a talentrumos Boáé Emilről kell megemlé­keznünk, aki annak ellenére, hogy először énekelte — Saljapin társaságában! — a sze­repet, biztos muzikalitással, alapos tudással nívós produkciót nyújtott. Az ékszerária után nyíltszívű tapsot is kapott. Saljapint természetesen végnélküli lelke­sedéssel ünnepelték s a tapsosok kedvét még az sem hűtötte le, hogy a karmester is szükségesnek tartotta, hogy a lámpák előtt megjelenve, részt kérjen a sikerből, amely­ben egészen ártatlan volt. Halász Sándor Félemelet balra Fővárosi Operettszínház. Péntek: május 20. A Fővárosi Operettszínház pénteken, május 2­­-án este mutatja be Armont és Nancy három­­­felvonásos francia bohózatát, amelynek magyar cím­e Félemelet balra. Ez a darab a legvidámabb, legmulatságosabb francia bohózat, telve ragyogó figurákkal és ka­cagtató helyzetekkel. A komikum teteje, a nevetés akadémiája a Félemelet, balra, amely méltóan fogja kiegészí­teni a Fővárosi Operettszínház, Budapest legvi­dámabb színházának idei kacagó siker széntészét. Feje tetejére állított komikum, igazi francia szel­lemesség a bohókás helyzetek vidám forgószele, az ideális jó bohózat ez a darab, amely igazi mintaelőadásban kerül színre. Ivabis Gyula és Sarkadi Aladár kedvenc duója halad az előadás élén, amelynek külön pikan­tériája lesz Fejes Teri, aki jazz-kísérettel énekszámot ad elő. Ehhez a zenés produkcióhoz sorakozik az est másik szenzációja, Fejes Teri és Kabos Gyula táncos duettje, ami már egymagában is a sikert jelenti. Külön attrakció a nagyszerű Vendrey Ferenc, ez a páratlanul jóízű komikus, aki idén először lép a közönség elé. Lázár Mária és Székely Lujza játszik két végtelenül bájos és kedves szerepet, míg a nagyszerű vígjátéki együttest Kőváry Gyula, Berczy Géza, Herczeg Jenő, Fodor Artúr brilliáns és vidám összjátéka jelenti. Az előadást, amely a legnagyobb sikert ígéri, Bércsy Ernő rendezi, a darabot Salgó Ernő for­dította. Az Andrássy­ úti Színház híres műsorának utolsó előadásai­ Biller Irén és Csortos Gyula búcsúfellépései. Pénteken premier! Bár a mostani, nagyhírű műsor még mindig zsúfolt házakat vonz,­­ utolsó előadása vissza­vonhatatlanul csütörtökön lesz, amikor Biller Irén és Csortos Gyula elbúcsúznak az Andrássy­­úti Színház közönségétől. Péntektől szenzációs új műsor! Kacagó esték!. Jegyek már ,válthatók!

Next