8 Órai Ujság, 1927. május (13. évfolyam, 98-122. szám)
1927-05-17 / 111. szám
Ó BaiussAG1927 MÁJUS 17 KEDD 9. OLDAL1 SZÍNHÁZ A Nemzeti Színházi tagság— szegénységi fogadalommal jár Hevesi Sándor a szerződtetésekről, a Nemzeti Színház hagyományairól és munkáiról A parlamentben, a kultusztárca költségvetésével kapcsolatban egy képviselő a Nemzeti Színházat aposztrofálta, mondván, hogy az ország első színházának társulatát ki kell egészíteni a magánszínházak egyes tagjaival, akik közül többeket meg is nevezett. A Nemzeti Színház társulata olyan ma, hogy kevés hasonlót találhatni bárhol a világon. Ez a fulat az egész világ klasszikus és modern iodalmi értékű darabjait játssza és hivatását kifogástalanul végzi. Ami a parlamenti felszólalást illeti, arra megfelelt Havasi Sándor dr., a Nemzeti Színház igazgatója, abban a beszédben, amelyet Vízváry Mariska jubileumi ünnepségén az ünnepelt művésznőhöz intézett. — Az ön útja, — mondotta többek között, — az igazi Nemzeti Színházi tagság útja és a hagyomány útja, amelyről ma a Nemzeti Színházat még laikus parlamenti beszédeken keresztül is le akarják téríteni azzal a jelszóval, hogy a Nemzeti Színház mindenünnen szerződtesse össze a közönség kedvenceit. Amikor Sarah Lernhardt, Coquelin és Guttry, a legnagyobb francia művésszek szerződésszegés árán elhagyták a Comédie Francaiset s nem tértek oda vissza, akármilyen nagy művészek voltak is, sem a francia parlament, sem a francia sajtó sohasem kívánta egy szóval sem, hogy ezeket a Coméaie szerződtesse, vagy visszaszerződtesse, mert minden francia tudja, hogy a Comédie Francaisera nemcsak a tehetség tesz hivatottá, hanem a lemondás is, hogy ott néha nagyon lehet ragyogni, de a fő a szolgálat, mert ez a színház a jövőbe halad és a múltba néz, ereje, célja, értelme és hivatása nem az, ami a többi színházaké. A Nemzeti Színházi tagság rendes útja az együttesben és az együttessel való közös fejlődés, a Nemzeti Színház hagyományainak ápolása és tisztelete, amely kötelez minden színészt és minden igazgatót. -Amit a Nemzeti Színház igazgatója itt mond, népszerűen így hangzik: a Nemzeti Színházi tagság voltaképpen szegénységi fogadalommal jár, nyert hiszen ennek a gárdának kis és nagy tagjai egyaránt, elesnek azoktól a millióktól, amelyeket a magánszínházaknak különben kitűnő művészei kapnak gázsik és fellépti díjak gyanánt. Igaz, hogy a Nemzeti Színház gárdáját néha ki kell egészíteni, de aki de gravitál, annak ezt a szegénységi fogadalmat le kell tenni szívében és a másikat is, mert hiszen a Nemzeti Színházban nem lehet primadonnáskodni, ott az együttes minden, ott rengeteg szerepet kell tanulni s egy-egy nagy stúdium eredménye: két-három előadás egy szezonban, ahogyan éppen a repertoár megbírja. A klasszikus darabok nagy szerepei és rengeteg próbái elütnek azoktól a mégis csakkönnyebb feladaoktól, amelyeket a magánszínház — amelyen suite játszhatja egy-egy sikerét — tagjainak vállára és művészi lelkiismeretére vak. És itt le kell szögezni azt is, hogy Heresi Sándor dr., a Nemzeti Színház igazgatója, tejes mértékben bírja felettes hatóságának, a kultuszminisztériumnak bizalmát. A minisztériumban súlyt helyeznek arra, hogy ő pozíciójában okvetlenül megmaradjon és amint a múltban, úgy a jövőben sem adnak utasítást arra, hogy az igazgató kit szerződtessen a Nemzeti Színházhoz. .Hevesi Sándor maga dönt a szerződtetések fölött és ha fentebb citált elveinek megfelelőkig dönt majd ezután is: a Nemzeti Színháznak mindig kitűnő együttese lesz,mindig megfelelhet majd hivatásának és ápolhatja az igazi nagy, művészi tradíciókat. — Vendég a Nemzeti Színházban. Szombaton Herczeg Ferenc ma is pompásan ható, kitűnő bohózatában, a Három testőrben vendégként lépett föl — és pedig úgy halljuk: szerződtetési célból — Mátány Antal, a Belvárosi Színház tagja, Flóris színész szerepében. Matányt már előnyösen ismerjük, s főlő erőssége: az igen tiszta és természetes beszéd ezúttal is jól érvényesült. Szeretnék azonban, ha még egy pár szerepben láthatjtók, mert akkor jobban hozzá tudnánk szólni szerződtetése kérdéséhez. Külső megjelenésének nagy hátránya, alakjának törpesége, ami miatt szerepköre — attól tartunk — nagyon korlátolt lehet, csakis komikai feladatokra szorítkozhatik. A komikum iránt azonban — úgy látszik — erős érzéke van Matánynak, mert míg Flóris szerepének első, színtelenebb részében nem igen tudott sokat produkálni, addig a harmadik felvonásban, mikor Flóris vén muszka herceg maszkjában alakoskodik, olyan nagy hatással játszott, hogy nemcsak a nyílt szilien kapott tapsot. Márkus Emil a színiiskola megnyitására kért engedélyt Reorganizálták a Színművészeti Akadémiát A költségvetés hatszázezer aranykoronát irányoz elő e célra a „Művészet milliót a** akciójában Farkas Elemér képviselőházi beszédének hatása (Saját, tudósítónktól.) Annak az érdekes és komoly szellemű parlamenti felszólalásnak, amellyel Farkas Elemér képviselő több fontos művészeti kérdés hátterét világította meg, egyik fölöttébb aktuális kérdése volt az Országos Színművészeti Akadémia ügye. Farkas Elemér, aki parlamenti beszédében több művészeti kérdés körül mutatta ki igen értékes tanulmányának szakismeretét, hivatott szószólója volt a magyar színésznevelés fontos kérdésének is és ezzel kapcsolatban megszívlelendő érvekkel irányította rá a figyelmet a kissé mostoha körülmények között működő színművészeti akadémiára is. Ismeretes felszólalásában többek között a következőket mondotta: — A nemzeti tradíciók és a klasszikus múlt hagyományinak őrzésére szolgál az Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémia. De mit látunk itt? A dologi kiadások fedezésére alig elégséges, még a tavalyinál is kisebb öszszeget a költségvetésben, a tanári kar hiányát, a tanári javadalmazás elégtelenségét és az előmeneteli viszonyok sivárságát. Ez az intézet, amely nyelvünk nemességének és tradícióinak megőrzésére szolgál, kénytelen értékes tanári karát egy Gál Gyulát, Ilettyey Arankát, Fáy Szerénát óradíjas tanárokként alkalmazni, hosszú esztendőkön keresztül azért, mert állásuk a költségvetésbe be nem illeszthető. Pedig, ha valaha volt szükség arra, hogy gondozzák és őrizzék nyelvünk tisztaságát, úgy az a mai időben szükséges, amikor annyi veszély fenyegeti ezt a nekünk annyira becses szent klenódiumunkat. Farkas Elemér parlamenti felszólalásának ez a kérdése meleg visszhangra talált Klenodsberg Kunó gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter szándékában is. A miniszter, mint értesülünk, maga is szükségesnek tartja a Színművészeti Akadémia reorganizációját, ami egészen új alapokon meg is fog történni. E szerint a színművészeti akadémia rendeltetésének kiépítése teljes reorganizálás útján akként fog megtörténni, hogy a színművészeti akadémia a jövőben főiskolai jelleggel végezze nagyfontosságú feladatát. A magyar színésznevelés kultuszának nevezetes eseménye lesz ez a program, amelynek megoldása e szerint küszöbön áll. Itt jegyezzük meg, hogy annak a kultúrmozgalomnak, amelyet Farkas Elemér a Művészet milliója akciójával indított, hogy a magyar művészet támogatását egy jelentékeny anyagi erő segítse, szintén szép eredményre van, mert már hatszázezer aranykoronát vettek fel külön e célra az idei költségvetésbe és kétségtelen, hogy az akció címében kért millió is nemsokára meglesz. A Színművészeti Akadémia nagyjelentőségű reformtervével kapcsolatban egy másik érdekes eseménye is van a színészoktatás kérdésének. Márkus Emília, a Nemzeti Színház kiváló művésznője ugyanis, mint halljuk, épp a legutóbbi időben beadványt intézett a kultuszminiszterhez azzal a kéréssel, hogy adjanak neki egy színésziskola megnyitására engedélyt. Ez a gondolat természetesen a Színészeti Akadémia tervbevett programja előtt született és bizonyára szintén tárgytalanná válik a sziniakadémia újjászervezésével. A kultuszminiszternek egyébként is az a helyes álláspontja van a színészeti pedagógia kérdése körül, hogy a magánszínészoktatás iskoláinak szaporítása helyett koncentrálni kell a színésznevelést a hivatásának jobban megfelelő Színészeti Akadémián. Ha olyan kiváló művésznő, mint Márkus Emília, a tudását továbbítani akarja az új színésznemzedék számára és tanítani akar, természetesen meg kell adni neki a módot és ehhez most kapóra jön a Színiakadémia reorganizálásának terve, mert annak főiskolai reformja bizonyára módot fog nyújtani arra, hogy az akadémián Márkus Emília is taníthasson. Reménye van tehát rá, hogy a Nemzeti Színház régi, nagystílusú művésznője azt a programmját, hogy tanítson, a színművészeti akadémia új szervezetében meg fogja tudni oldani. hanem a darab végeztével is meg kellett jelennie a zajos hívásokra a függöny előtt. Egyáltalában Matánynak egész lénye rokonszenves, s ezért érdeklődéssel várnoli további fellépéseit. Horváth Jenő kiütnő Pollacsekjét ezúttal is nagyon élveztük. Sok szeretetreméltóság van az Uray bátkyjában is, de hellyel-közzel, magatartásában, gesztusaiban, talán nagyon is bohózati volt, ami e jól megrajzolt alak igazságának rovására ment. Somogyi Erzsi Lizája pedig — nézetünk szerint — nem egészen egyezhetik a szerző szándékával és elüt e szerep régibb gazdáinakfelfogásától is, ami a finoman fölényes humorban s az előtörő meleg vonzalom éreztetésében nyert kedves kifejezést. Hanem remekeltek az epizódisták: Bartos (Latorka), Pethes (Kosnitzky), Bodnár (Nagy), Sugár (Csernay), Szőke Sándor (Bálint), Tapolczai (Rigó). Forgács Hortovayja az I. felvonásban kissé színtelen krakéler volt, II. felvonásbeli meghunyászkodása jobban sikerült. (sz. k.) Saljapin Ünnepi külsőségek: végeláthatatlan autósor a színházhoz vezető utcákon, ragyogó estélyi ruhák, frakkok, szmokingok tömege a zsúfolt nézőtéren, feszült várakozás a közönségben, amely izgalommá fokozódik, amikor az előadás kezdete húsz perccel késik. (Ugyanennek a publikumnak jelentette be a direktor ugyancsak húszperces késéssel pár hónap előtt Piccaver fölléptének elmaradását.) Nyolc óra felé végre moradj, igazgatói bejelentés nélkül kezdődik a nyitány: Saljapin nem mondott le. A nyitányt, Faust monológját senki sem hallgatja: mindenki az óriási kandallót, figyeli, ahonnan Mefisztónak ki kell lépnie. Ezer látcső szegeződik oda, mikor Saljapin alakja végre megjelenik és meghajolva — neki még ez a kandalló sem elég magas — kilép a színpadra. A reflektor vörös fénye elkésik, Faust asztalán bosszantóan rakoncátlankodik a lámpa, de senki sem törődik vele, mindenki a világhíres vendéget, nem: azt a tökéletes alvilági figurát figyeli, akit Saljapin maszkja elénk állít. Ruhája a sablonos Mefisztó-kosztrím, pompás izmain pattanásig feszül a vörös trikó, hosszú, hegyes, szarvnak is beillő fűléivel, markánsra viaszkolt orrával, félelmetesen előremeredő kecskeszakállával is félelmetesen okos, hideg, sátáni mosolyával, mintha Zichy Mihály rajzaiból epett volna ki. Ajkán felzeng az első h: Saljapin énekel. Lélekzetvisszafojtva hallgatja, nézi mindenki: olyan csodát várnak, hogy nem veszik rögtön észre a legnagyobb csodát, az éneknek és a játéknak, a hangnak és a megjelenésnek azt az egyszerű tökéletességét, ami csak az énekesszínpad egykét kiváltságos nagysága tudja produkálni. Az első felvonás után inkább csak udvariasságból zúg föl a taps, de elemi erővel, dobhártyarepesztően robban ki a rondó után, amelyet Budapesten még senki sem énekelt ilyen könnyedén, és mégis ennyi ördögi szuggesztivitással. Saljapin maga is meglepődik a hatáson, örvendő mosollyal hajol meg egyszer-kétszer, aztán int a karmesternek és ismétel. Most már belemelegszik a játékba, minden nüánszot kidolgoz, csupa ötlet, csupa kifejező erő. A kereszttől való meghőkölésnál a tehetetlen dühöt épp olyan tökéletesen játssza meg, mint a visszanyert démoni fölényt, mikor Faustot bátorítja, vagy a kis Siebelt (Kőszegi Terézt) egyszerűen fölkapja és úgy viszi el Faust útjából, hangon derültséget keltve a nézőtéren. A hangjával egy kicsit spórol, de ezt csak PAPAGÁJ Ravraa A legelőkelőbb közönség is jól szórakozik a ..Papagájában __________Páratlan jó, érdekes, új nemzetközi műsorA legvidámabb hangulat egész este a „PapagájábanGazdag és változatos táncattrakciók. Záróra S órakor *r -----------------------—...—-—-—-—.—. ....-----Általános és óriási siker. Minden este telt ház a „Papagájában_________Jobbnál-jobb kabaré-, varieté- és táncszámok 10—1 óráig_______________ Polgári éttermi árak! Igazgató: Oláh Gyárfás Mihály. BEBHBMHMwHMBBi akkor vesszük észre, mikor az éjszaka invokációjában teljes erejében harsan föl ez a nagyszerű orgánum, diadalmasan szárnyalva túl a rézfúvókat. Még egyszer ereszti ki a hangját: a szerenádban, amelynek kísérteties hahotására hideg fut végig a hallgató hátgerincén. A legtökéletesebb Mefisztót azonban a templomjelenetben játssza, amelyet ő a templom elé helyez, megkorrigálván a librettót, amelynek tényleg tévedése, hogy az ördögöt, aki az — előzmények tanúsága szerint — egyformán fél a kereszttől és a szenteltvíztől, a templom belsejébe viszi. Mereven, gesztus nélkül, mindig Margit sarkában maradva maga az élő lelkiismeret, a diadala más gonosz. Mint rendező, egyébként is sokat produ-kált Saljapin, mozgalmassá, élővé tevén4 színpadot legalább akkor, amikor ő is a ssin nen van. A Városi Színház előadására nagyon ráfért ez a kis felfrissítés. Partnerei közül a jó diszpozícióban éneklő Rnieseffről és a talentrumos Boáé Emilről kell megemlékeznünk, aki annak ellenére, hogy először énekelte — Saljapin társaságában! — a szerepet, biztos muzikalitással, alapos tudással nívós produkciót nyújtott. Az ékszerária után nyíltszívű tapsot is kapott. Saljapint természetesen végnélküli lelkesedéssel ünnepelték s a tapsosok kedvét még az sem hűtötte le, hogy a karmester is szükségesnek tartotta, hogy a lámpák előtt megjelenve, részt kérjen a sikerből, amelyben egészen ártatlan volt. Halász Sándor Félemelet balra Fővárosi Operettszínház. Péntek: május 20. A Fővárosi Operettszínház pénteken, május 2-án este mutatja be Armont és Nancy háromfelvonásos francia bohózatát, amelynek magyar címe Félemelet balra. Ez a darab a legvidámabb, legmulatságosabb francia bohózat, telve ragyogó figurákkal és kacagtató helyzetekkel. A komikum teteje, a nevetés akadémiája a Félemelet, balra, amely méltóan fogja kiegészíteni a Fővárosi Operettszínház, Budapest legvidámabb színházának idei kacagó siker széntészét. Feje tetejére állított komikum, igazi francia szellemesség a bohókás helyzetek vidám forgószele, az ideális jó bohózat ez a darab, amely igazi mintaelőadásban kerül színre. Ivabis Gyula és Sarkadi Aladár kedvenc duója halad az előadás élén, amelynek külön pikantériája lesz Fejes Teri, aki jazz-kísérettel énekszámot ad elő. Ehhez a zenés produkcióhoz sorakozik az est másik szenzációja, Fejes Teri és Kabos Gyula táncos duettje, ami már egymagában is a sikert jelenti. Külön attrakció a nagyszerű Vendrey Ferenc, ez a páratlanul jóízű komikus, aki idén először lép a közönség elé. Lázár Mária és Székely Lujza játszik két végtelenül bájos és kedves szerepet, míg a nagyszerű vígjátéki együttest Kőváry Gyula, Berczy Géza, Herczeg Jenő, Fodor Artúr brilliáns és vidám összjátéka jelenti. Az előadást, amely a legnagyobb sikert ígéri, Bércsy Ernő rendezi, a darabot Salgó Ernő fordította. Az Andrássy úti Színház híres műsorának utolsó előadásai Biller Irén és Csortos Gyula búcsúfellépései. Pénteken premier! Bár a mostani, nagyhírű műsor még mindig zsúfolt házakat vonz, utolsó előadása visszavonhatatlanul csütörtökön lesz, amikor Biller Irén és Csortos Gyula elbúcsúznak az Andrássyúti Színház közönségétől. Péntektől szenzációs új műsor! Kacagó esték!. Jegyek már ,válthatók!