8 Órai Ujság, 1927. június (13. évfolyam, 123-145. szám)

1927-06-03 / 125. szám

PÉNTEK 10. OLDAL1 ÓtaiussiG LAPZÁRTA: -----------------------------------------------------------------------------­Örülnünk kell, hogy ez a leromlott ország elbírta érni azt, amit elért — mondta Bud­ i pénzügyminiszter beszéde — Intelem a tőzsdei játékosokhoz (Saját tudósítónktól.) Az appropriációs vitában ma Bart János pénzügyminiszter mondott, hosszabb beszédet. Sajnálja, hogy a költségvetés leglényege­sebb részével, a beruházásokkal nem sokat foglalkoztak a szónokok. A szociáldemok­rata párt részéről hangzotta­k el e tárgyban hozzászólások, de ezek sem vallottak egységes felfogásra. Farkas István például elismerte, hogy a beruházások egy része igen hasznos, ezzel szemben Kabók Lajos szemfényvesztés­nek mondta az egész beruházási politikát. — A kormány — mondotta most emelt hangon a pénzügyminiszter — nem szokott szemfényvesztéssel operálni. Ami a bevételi feleslegeket illeti, ezek — mondotta — két forrásból származnak. A vámokból és a for­galmi adókból. Ha most vannak is ilyen feles­legek, az nem jelenti azt, hogy állandóan esznek, tehát ne kívánják, hogy terhükre olyan problémákat oldjon meg a kormány, amelyek állandó természetűek. Ha nem lettünk volna olyan helyzetesetben, hogy megkezdjük a beruházási programot, ma a Máv. sem tartana ott, ahol tart. Nyíltan megmondja, hogy a Máv.-nál a reorganizá­ció problémája megoldva nincs és csak az üzemképesség van biztosítva. Tudja mindenki, hogy a vagonparkunk nem felel meg a köve­telményeknek, ezért kellett a beruházási ösz­­szegek egy részét vagonok építésére fordítani. Mozdonyaink sem felelnek meg a modern kö­vetelményeknek, vasúti vonalainkat pedig Trianon kettévágta. A nagy program még hátra van, de eljutottunk oda, hogy forgalmi zavarok nincsenek. — Itt van a vízi társulatok ügye. Itt sem oldottuk meg a problémát. Jó utak nélkül gazdasági életet folytatni nem lehet. E tekin­tetben igyekeztünk a legmesszebbre elmenni. Itt vannak a­­kulturális kérdések! Mindig hangsúlyozta a tömegkultúra emelésének szük­ségét. Ezen a téren a kultuszminiszter elérte, hogy az ötezer hiányzó objektumból háromez­ret már fel tudott állítani. Hasonlóképpen nagyfontosságúak a közegészségügyi kérdések is.­­ Ezeket a szempontokat kellett volna a felszólalóknak hangoztatni. Örülni kell, hogy ez a leromlott ország már azt is el tudta érni, amit elért. (Úgy van? Úgy van!) Az állam szempontjából a forgalmi adó­nak egy százalékra való csökkentése több mint 30 millió pengő csökkenést jelentene. Kérdem­, egyéb problémáink meg vannak-e oldva? Kérdem azokat, akik valorizálni akarnak, azt hiszik, hogy a tisztviselőkérdés meg van oldva. Azt hiszik, hogy itt még nem lesz szükség igen nagy erőfeszítésekre? Ma is azt mondom, hogy a tiszt­viselőkérdéssel előbb-utóbb komolyan kell foglalkozni és ha a kormány nem foglalkozik ezzel nyíltan, ezt nem azért teszi, mintha nem akarná. Be kell várnunk az adócsökkentő javaslatok hatását, hogy megalkothassuk programunkat.­­ Itt van a nyugdíjasok kérdése. Én hi­szem, hogy nem kielégítő a mostani megoldás, de reményt ad minden nyugdíjasnak. A kor­mány azért nem foglalkozik ma ezzel a kér­déssel, mert olyan nyugdíj­terhet kell viselnie, amely igazságtalan. Genfben egyetlen alkal­mat sem mulasztottunk el, hogy az illetéke­sek figyelmét erre tereljük. Ami a hadikölcsönök jegyzését illeti, azt mondják, hogy a tisztviselők jegyeztek leg­többet. Ha azt veszem, hogy egy tisztviselő átlag 10 ezer koronát jegyzett és feltesszük azt, hogy 10 százalékra valorizálunk, ez ezer koronát jelent egy tisztviselőnek és még 750 koronát, ha a kamat­okat is hozzávesszük. Ez az államnak kiszámíthatatlan összegbe ke­rülne. ■— Én azt hiszem, sokkal szoc­iálisabb, ha a tisztviselők és a nyugdíjasok helyzetén komolyan segítünk és nem veszünk holt ter­het a költségvetésbe. Ne hivatkozzanak folyton a nemzet becsületbeli kötelességére. Ennek az öszetört nemzetnek egyetlen köte­lessége van: élni. (Zajos helyeslés az egy­séges párton.) És amikor valószínűleg tovább kell menni a közterhek csökkentésében, ami­kor itt van a tisztviselő és nyugdíjas kérdés és az állam legelső problémái még megvaló­sítatlanok, kötelességünk elsősorban ezeket a kérdéseket szem előtt tartanunk. Azt hiszem szociálpolitikai szempontból is helyes úton jár a kormány akkor, amikor a hadiklcsön kérdésében megmaradunk előző álláspontunkon, de segítségére jövünk azok­nak, akiket a hadikölcsönjegyzés összetört és vagyonuktól megfosztott. Bejelentem, hogy ősszel egész kérdés­komplexummal jön­ a Ház elé a kormány, amely megmarad azon az állás­ponton, amelyet a nemzet érdekében egyedül tart helyesnek. . .A fővárosi kölcsön felhasználásánál a legszigorúbb takarékossági elvet kell szem előtt tartani. Pénzintézeteinknek el kell tün­tetniük az infláció utolsó maradványait is. Végre kell hajtani a leépítést az egész vona­lon, mert ezáltal csökkentik a rezsiköltség, csak azután lehet okos hitelpolitikát megvaló­sítani. Rajta leszek, hogy az állami támoga­tásban részesülő szövetkezeteknél is megtör­ténjék ez a leépítés. — A tőzsde megszűnik a játék színhelye, lenni. A tőzsdén nem nyerni kell, hanem a pénzt okosan elhelyezni. Ne mondja senki, hogy nem hangzott el kellő időben a figyel­meztetés! A pénzügyminiszter végül kijelenti, hogy a kormány mindent megtesz a kereskedelem helyzetének javítására. Beszédét, amelyet a Ház nagy éljenzéssel és tapssal fogadott, fél­három órakor fejezte be. Minthogy ezután senki sem kívánt felszó­lalni, az elnök a vitát befejezettnek jelentette ki. Ezután a Ház nagy többséggel elfogadta az appropriációs javaslatot. A főváros tegnapi közgyűlése meg­érlelte a baloldal teljes bomlását Szocialisták és demokraták élesen megtámadták Bródy Ernőt, aki „inkább megy Wolff Károllyal, mint a szociáldemokratákkal"* — Két lovagias ügy a botrány­sorozat utó­játéka (Saját tudósítónktól.) A főváros törvény­­hatósági bizottságának a lakásügyben megtar­tott tegnapi közgyűlése az új városházának sok vihart látott közgyűlési termében is szokatlan bot­rányokat hozott. A közgyűlés egész lefolyása és eredménye egyébként élesen rávilágít arra, hogy a köz­gyűlés összehívását kezdeményező baloldalnak kizárólag hangulatkeltés volt a célja. A köz­gyűlés ugyanis minden pozitív eredmény nél­kül azzal oszlott szét, hogy néhány indítványt kiadtak a tanácsnak. Ezzel visszatértek oda, ahonnan ki kellett volna indulni az egész ak­ciónak. Újabb közgyűlés elé majd a konkrét tanácsi előterjesztés kerül és ennek alapján foglalhat azután állást a törvényhatósági bi­zottság. Haszna legfeljebb annyi volt a teg­napi közgyűlésnek, hogy a két túlzó szocia­lista indítványt a lakásépítésre behozandó céladóról és a 10.000 újabb fővárosi kislakás megépítéséről elutasították. A botrányok során egyébként éles világításban mutatkozott a baloldal tel­jes szétbomlása. Bródy Ernő ugyanis magáévá tette Wolff Károly logikus értelmezését a benyújtott in­dítványról, hogy tudniillik elsősorban a tény­leges lakásszükségletet statisztikai adatok beszerzésével meg kell állapítani. Bródy ezért súlyos szemrehányásokat kapott részben köz­­beszólások alakjában, részben pedig szünet közben a társalgóban, ahol már nemcsak a szociáldemokraták, hanem demokrata párthívei is élesen megtá­madták, mire Bródy türelmét vesztve így kiáltott fel: — Inkább megyek Wolff Károllyal, mint a szocialistákkal! A társalgóban élénken helyeseltek Kozma Jenő megállapításának, hogy az egységes községi párt legalább is annyira süron viseli a lakók érdekeit, mint a baloldal, de olyan játékba nem mehet bele, hogy elő nem készí­tett tárgyakat a közgyűléssel tárgyaltassanak és a közgyűlésnek kvázi albizottsági szerepet juttassanak. Minden fontos kérdésnek keresz­tül kell mennie a tanácsi és bizottsági retortá­­kon és­­ hangulatkeltés céljából sem lehet kellő előterjesztés nélkül a közgyűlés plénu­mának döntését provokálni. A közgyűlés viharaiban elhangzott sérte­getések nyomán egyébként egyfelől Fábián Béla és Latinak Jenő, másfelől Földvári Béla és Latinak Jenő között lovagias ügy is kelet­kezett. Lakos Alfréd építész­­vállalkozó a hűvösvölgyi erdő halottja (Saját tudósítónktól.) Néhány reggeli lap megírta, hogy a hűvösvölgyi erdőben tegnap délután egy hatvan év körüli férfi revolverrel főbelőtte magát. Az öngyilkos személyazonos­ságát ma délre a rendőrség megállapította. Az illető Lakos Alfréd, 00 éves építési vállal­kozó. A családja a reggeli lapokban olvasta a hírt és mielőtt még a rendőrség nyomozó kö­zegei a Podmaniczky­ utca 49. számú házban lévő lakáson jelentkeztek volna, a hozzátarto­zók kisiettek az Uj Szent János-kórházba, ahol ma délben agnoszkálták. Lakos Alfréd holttestét az agnoszkálás után átszállították a bonctani intézetbe. ­—) Bécsi zárlat: Osztrák Hitel 74.5, Ma­gyar Hitel 113.5, Államvasút 37.5, Déli­­vasút 19.75, Rima 158.65, Salgó 88.20, Oszt. Hofisher 14.35, Magyar Horror 25.70, Déli elsőbbségi 78.85, Krupp 26.05, Kóburg 41.75, Zürich, június 2. (Zárlat.) Paris 2036, London 2525 egynyolcad, Newyork 519­81, Brüsszel 722214, Milano 2865, Amsterdam 20811%, Berlin 12320, Wien 7316%, Szófia 375, Prága 1540, Varsó 5810, Budapest 9065, Belgrád 913%, Bukarest 315. Nem volt rokona a kis cselédnek , beleugrott a Dunába A pesztorikát kimentették, de a retikülje belefulladt a Dunába (Saját tudósítónktól.) Egy 17 esztendős kis mindenes került csütörtökön délelőtt a­ fiatal­korúak bírósága elé. A kislányt, akinek nincs foglalkozása és szomorúan járta az utcákat, egy patronázshölgy hozta a bíróságra. Az ijedt szemű leány félénk hangon feleget Németh ta­nácselnök kérdéseire, aki előtt a feljelentés ar­ról tanúskodik, hogy a kislány már megjárta a Duna veszedelmes mélységét és fiatal élete telve van tragikummal. —■ Miért akart meghalni? — kérdezi a tanács­elnök. — Egészen árva vagyok, senkim sincs. Minek így élni! — Nem volt jó helyen, ahol szolgált?­­— Nem szerettek. Rosszul bántak velem. Ezután elmondja, hogy felvette 24 .pengő­ fize­tését és indult egyenesen neki a Dunának. Elő­ször bedobta a retiküljét a 24 pengővel együtt, azután felsőruháját, kabátját és végül utánuk vetette magát. Egy rendőr kimentette és a tra­gikum ez: a pénz és ruha odaveszett. Régi he­lyére nem mert visszamenni, úgy sem hitték volna el, hogy mi történt vele. Nem volt isme­rőse a városban, az utcákat hiába rótta, mert nem talált elhelyezkedést. Végül is találkozott egy jóságos hölggyel, aki megígérte, hogy a bíró­ságon szerez neki munkát és elhelyezkedést. — Ilyen fiatal teremtésnek szeretnie kell az életet és nem a halállal kell barátkoznia —– mondja jóságos hangon Németh tanácselnök. — Meg fogom próbálni — feleli halkan a kisleány, akit a gyermekbíróság átmeneti ott­honban helyezett el és onnan­ ki fogják helyezni olyan­ úricsaládhoz, ahol elfelejti, hogy egyedül él a világon. Szabó Dezső becsületsértési pere (Saját tudósítónktól.) Szabó Dezső ma vádlottként szerepelt Wámpscher Endre dr. büntetőjárásbíró előtt. Foss Béla dr. tanár tett feljelentést ellene becsületsértés vétsége címén. A feljelentés szerint ugyanis Szabó Dezső, aki Vasséknak Orbánh­egyi­ út 10 d. számú házában vett ki albérleti lakást, ez év áprilisának elején heves szavakkal kifogá­solta, hogy a házon kőmívesek különböző munkálatokat végeznek és nagy zajt csap­nak, majd Vass l Béláné előtt férjét becsü­letében megsértette. Vass Béla dr., a sértett tanár nem jelent meg a tárgyaláson, helyette Ács Jenő dr. (szabadkai) ügyvéd jelentette be, hogy Vass tanár Pak­sban tartózkodik. A bírónak arra a kérdésére, hogy nem lehetne-e az ügyet bé­késen elintézni, Ács Jenő kijelentette, hogy a maga részéről nagyon szívesen megtenné ezt, de ügyfele határozott utasítást adott neki és jelenleg nem tud vele érintkezésbe lépni. Szabó Dezső a vádra vonatkozólag azzal védekezik, hogy nem használta az inkrimi­nált kijelentéseket. «■ — Azzal a megállapodással vettem ki a lakást, — úgymond, — hogy ott teljesen csend, lesz, hogy dolgozhatom. Ennek ellenére egy nagy építkezést folytattak ott, ami ter­mészetesen­­ óriási lármával járt. Én szóltam emiatt a nagyságos asszonynak,és megjegyez­tem, hogy a tanár úr eljárása nem volt kor­rekt. Dr. Vass Béláné tanúvallomásában kije­lenti, hogy Szabó Dezső szemtelen, piszkos­szájú embernek nevezte férjét, aki becsapta őt és hazudik. Fel volt sn­dulva Szabó, de igen barátságosan mondotta ezeket a szavakat. A járásbíró szembesíti az asszonyt Szabó Dezsővel, aki megmarad védekezése mellett. Vassné mosolyogva rázza fejét: Dehogy, de­hogy. A Mester olyan izgatott volt, hogy nem emlékszik már a történtekre." Rafael Viktor festőművész a következő tanú, aki szerint Szabó Dezső azt mondotta, hogy jellemtelenség volt a tanártól az az el­járás, hogy nem értesítette a­ készülő na­­gyobbszabású építkezésekről. Ács Jenő dr., Vass jogi képviselője, kérte ezután a tárgyalás elnapolásával újabb tanúk megidézését, egyúttal kilátásba helyezte, hogy ez­ alatt az idő alatt érintkezést találhat ügy­felével a békés elintézés érdekében. Szerkesztő: Tors Tibor. Kiadja: 8 Órai Újság lapkiadó rt Felelős kiadó: Faragó Aladár igazgató. Nyomatott a Budapesti Hírlap nyomdájában, Budapest, Vili,Rökk Szilárd­ u. 4. é­s Felelős nyomdavezető: Riedeczki László. 1927 JtNUTES 3

Next