8 Órai Ujság, 1927. június (13. évfolyam, 123-145. szám)
1927-06-03 / 125. szám
PÉNTEK 10. OLDAL1 ÓtaiussiG LAPZÁRTA: -----------------------------------------------------------------------------Örülnünk kell, hogy ez a leromlott ország elbírta érni azt, amit elért — mondta Bud i pénzügyminiszter beszéde — Intelem a tőzsdei játékosokhoz (Saját tudósítónktól.) Az appropriációs vitában ma Bart János pénzügyminiszter mondott, hosszabb beszédet. Sajnálja, hogy a költségvetés leglényegesebb részével, a beruházásokkal nem sokat foglalkoztak a szónokok. A szociáldemokrata párt részéről hangzottak el e tárgyban hozzászólások, de ezek sem vallottak egységes felfogásra. Farkas István például elismerte, hogy a beruházások egy része igen hasznos, ezzel szemben Kabók Lajos szemfényvesztésnek mondta az egész beruházási politikát. — A kormány — mondotta most emelt hangon a pénzügyminiszter — nem szokott szemfényvesztéssel operálni. Ami a bevételi feleslegeket illeti, ezek — mondotta — két forrásból származnak. A vámokból és a forgalmi adókból. Ha most vannak is ilyen feleslegek, az nem jelenti azt, hogy állandóan esznek, tehát ne kívánják, hogy terhükre olyan problémákat oldjon meg a kormány, amelyek állandó természetűek. Ha nem lettünk volna olyan helyzetesetben, hogy megkezdjük a beruházási programot, ma a Máv. sem tartana ott, ahol tart. Nyíltan megmondja, hogy a Máv.-nál a reorganizáció problémája megoldva nincs és csak az üzemképesség van biztosítva. Tudja mindenki, hogy a vagonparkunk nem felel meg a követelményeknek, ezért kellett a beruházási öszszegek egy részét vagonok építésére fordítani. Mozdonyaink sem felelnek meg a modern követelményeknek, vasúti vonalainkat pedig Trianon kettévágta. A nagy program még hátra van, de eljutottunk oda, hogy forgalmi zavarok nincsenek. — Itt van a vízi társulatok ügye. Itt sem oldottuk meg a problémát. Jó utak nélkül gazdasági életet folytatni nem lehet. E tekintetben igyekeztünk a legmesszebbre elmenni. Itt vannak akulturális kérdések! Mindig hangsúlyozta a tömegkultúra emelésének szükségét. Ezen a téren a kultuszminiszter elérte, hogy az ötezer hiányzó objektumból háromezret már fel tudott állítani. Hasonlóképpen nagyfontosságúak a közegészségügyi kérdések is. Ezeket a szempontokat kellett volna a felszólalóknak hangoztatni. Örülni kell, hogy ez a leromlott ország már azt is el tudta érni, amit elért. (Úgy van? Úgy van!) Az állam szempontjából a forgalmi adónak egy százalékra való csökkentése több mint 30 millió pengő csökkenést jelentene. Kérdem, egyéb problémáink meg vannak-e oldva? Kérdem azokat, akik valorizálni akarnak, azt hiszik, hogy a tisztviselőkérdés meg van oldva. Azt hiszik, hogy itt még nem lesz szükség igen nagy erőfeszítésekre? Ma is azt mondom, hogy a tisztviselőkérdéssel előbb-utóbb komolyan kell foglalkozni és ha a kormány nem foglalkozik ezzel nyíltan, ezt nem azért teszi, mintha nem akarná. Be kell várnunk az adócsökkentő javaslatok hatását, hogy megalkothassuk programunkat. Itt van a nyugdíjasok kérdése. Én hiszem, hogy nem kielégítő a mostani megoldás, de reményt ad minden nyugdíjasnak. A kormány azért nem foglalkozik ma ezzel a kérdéssel, mert olyan nyugdíjterhet kell viselnie, amely igazságtalan. Genfben egyetlen alkalmat sem mulasztottunk el, hogy az illetékesek figyelmét erre tereljük. Ami a hadikölcsönök jegyzését illeti, azt mondják, hogy a tisztviselők jegyeztek legtöbbet. Ha azt veszem, hogy egy tisztviselő átlag 10 ezer koronát jegyzett és feltesszük azt, hogy 10 százalékra valorizálunk, ez ezer koronát jelent egy tisztviselőnek és még 750 koronát, ha a kamatokat is hozzávesszük. Ez az államnak kiszámíthatatlan összegbe kerülne. ■— Én azt hiszem, sokkal szociálisabb, ha a tisztviselők és a nyugdíjasok helyzetén komolyan segítünk és nem veszünk holt terhet a költségvetésbe. Ne hivatkozzanak folyton a nemzet becsületbeli kötelességére. Ennek az öszetört nemzetnek egyetlen kötelessége van: élni. (Zajos helyeslés az egységes párton.) És amikor valószínűleg tovább kell menni a közterhek csökkentésében, amikor itt van a tisztviselő és nyugdíjas kérdés és az állam legelső problémái még megvalósítatlanok, kötelességünk elsősorban ezeket a kérdéseket szem előtt tartanunk. Azt hiszem szociálpolitikai szempontból is helyes úton jár a kormány akkor, amikor a hadiklcsön kérdésében megmaradunk előző álláspontunkon, de segítségére jövünk azoknak, akiket a hadikölcsönjegyzés összetört és vagyonuktól megfosztott. Bejelentem, hogy ősszel egész kérdéskomplexummal jön a Ház elé a kormány, amely megmarad azon az állásponton, amelyet a nemzet érdekében egyedül tart helyesnek. . .A fővárosi kölcsön felhasználásánál a legszigorúbb takarékossági elvet kell szem előtt tartani. Pénzintézeteinknek el kell tüntetniük az infláció utolsó maradványait is. Végre kell hajtani a leépítést az egész vonalon, mert ezáltal csökkentik a rezsiköltség, csak azután lehet okos hitelpolitikát megvalósítani. Rajta leszek, hogy az állami támogatásban részesülő szövetkezeteknél is megtörténjék ez a leépítés. — A tőzsde megszűnik a játék színhelye, lenni. A tőzsdén nem nyerni kell, hanem a pénzt okosan elhelyezni. Ne mondja senki, hogy nem hangzott el kellő időben a figyelmeztetés! A pénzügyminiszter végül kijelenti, hogy a kormány mindent megtesz a kereskedelem helyzetének javítására. Beszédét, amelyet a Ház nagy éljenzéssel és tapssal fogadott, félhárom órakor fejezte be. Minthogy ezután senki sem kívánt felszólalni, az elnök a vitát befejezettnek jelentette ki. Ezután a Ház nagy többséggel elfogadta az appropriációs javaslatot. A főváros tegnapi közgyűlése megérlelte a baloldal teljes bomlását Szocialisták és demokraták élesen megtámadták Bródy Ernőt, aki „inkább megy Wolff Károllyal, mint a szociáldemokratákkal"* — Két lovagias ügy a botránysorozat utójátéka (Saját tudósítónktól.) A főváros törvényhatósági bizottságának a lakásügyben megtartott tegnapi közgyűlése az új városházának sok vihart látott közgyűlési termében is szokatlan botrányokat hozott. A közgyűlés egész lefolyása és eredménye egyébként élesen rávilágít arra, hogy a közgyűlés összehívását kezdeményező baloldalnak kizárólag hangulatkeltés volt a célja. A közgyűlés ugyanis minden pozitív eredmény nélkül azzal oszlott szét, hogy néhány indítványt kiadtak a tanácsnak. Ezzel visszatértek oda, ahonnan ki kellett volna indulni az egész akciónak. Újabb közgyűlés elé majd a konkrét tanácsi előterjesztés kerül és ennek alapján foglalhat azután állást a törvényhatósági bizottság. Haszna legfeljebb annyi volt a tegnapi közgyűlésnek, hogy a két túlzó szocialista indítványt a lakásépítésre behozandó céladóról és a 10.000 újabb fővárosi kislakás megépítéséről elutasították. A botrányok során egyébként éles világításban mutatkozott a baloldal teljes szétbomlása. Bródy Ernő ugyanis magáévá tette Wolff Károly logikus értelmezését a benyújtott indítványról, hogy tudniillik elsősorban a tényleges lakásszükségletet statisztikai adatok beszerzésével meg kell állapítani. Bródy ezért súlyos szemrehányásokat kapott részben közbeszólások alakjában, részben pedig szünet közben a társalgóban, ahol már nemcsak a szociáldemokraták, hanem demokrata párthívei is élesen megtámadták, mire Bródy türelmét vesztve így kiáltott fel: — Inkább megyek Wolff Károllyal, mint a szocialistákkal! A társalgóban élénken helyeseltek Kozma Jenő megállapításának, hogy az egységes községi párt legalább is annyira süron viseli a lakók érdekeit, mint a baloldal, de olyan játékba nem mehet bele, hogy elő nem készített tárgyakat a közgyűléssel tárgyaltassanak és a közgyűlésnek kvázi albizottsági szerepet juttassanak. Minden fontos kérdésnek keresztül kell mennie a tanácsi és bizottsági retortákon és hangulatkeltés céljából sem lehet kellő előterjesztés nélkül a közgyűlés plénumának döntését provokálni. A közgyűlés viharaiban elhangzott sértegetések nyomán egyébként egyfelől Fábián Béla és Latinak Jenő, másfelől Földvári Béla és Latinak Jenő között lovagias ügy is keletkezett. Lakos Alfréd építészvállalkozó a hűvösvölgyi erdő halottja (Saját tudósítónktól.) Néhány reggeli lap megírta, hogy a hűvösvölgyi erdőben tegnap délután egy hatvan év körüli férfi revolverrel főbelőtte magát. Az öngyilkos személyazonosságát ma délre a rendőrség megállapította. Az illető Lakos Alfréd, 00 éves építési vállalkozó. A családja a reggeli lapokban olvasta a hírt és mielőtt még a rendőrség nyomozó közegei a Podmaniczky utca 49. számú házban lévő lakáson jelentkeztek volna, a hozzátartozók kisiettek az Uj Szent János-kórházba, ahol ma délben agnoszkálták. Lakos Alfréd holttestét az agnoszkálás után átszállították a bonctani intézetbe. —) Bécsi zárlat: Osztrák Hitel 74.5, Magyar Hitel 113.5, Államvasút 37.5, Délivasút 19.75, Rima 158.65, Salgó 88.20, Oszt. Hofisher 14.35, Magyar Horror 25.70, Déli elsőbbségi 78.85, Krupp 26.05, Kóburg 41.75, Zürich, június 2. (Zárlat.) Paris 2036, London 2525 egynyolcad, Newyork 51981, Brüsszel 722214, Milano 2865, Amsterdam 20811%, Berlin 12320, Wien 7316%, Szófia 375, Prága 1540, Varsó 5810, Budapest 9065, Belgrád 913%, Bukarest 315. Nem volt rokona a kis cselédnek , beleugrott a Dunába A pesztorikát kimentették, de a retikülje belefulladt a Dunába (Saját tudósítónktól.) Egy 17 esztendős kis mindenes került csütörtökön délelőtt a fiatalkorúak bírósága elé. A kislányt, akinek nincs foglalkozása és szomorúan járta az utcákat, egy patronázshölgy hozta a bíróságra. Az ijedt szemű leány félénk hangon feleget Németh tanácselnök kérdéseire, aki előtt a feljelentés arról tanúskodik, hogy a kislány már megjárta a Duna veszedelmes mélységét és fiatal élete telve van tragikummal. —■ Miért akart meghalni? — kérdezi a tanácselnök. — Egészen árva vagyok, senkim sincs. Minek így élni! — Nem volt jó helyen, ahol szolgált?— Nem szerettek. Rosszul bántak velem. Ezután elmondja, hogy felvette 24 .pengő fizetését és indult egyenesen neki a Dunának. Először bedobta a retiküljét a 24 pengővel együtt, azután felsőruháját, kabátját és végül utánuk vetette magát. Egy rendőr kimentette és a tragikum ez: a pénz és ruha odaveszett. Régi helyére nem mert visszamenni, úgy sem hitték volna el, hogy mi történt vele. Nem volt ismerőse a városban, az utcákat hiába rótta, mert nem talált elhelyezkedést. Végül is találkozott egy jóságos hölggyel, aki megígérte, hogy a bíróságon szerez neki munkát és elhelyezkedést. — Ilyen fiatal teremtésnek szeretnie kell az életet és nem a halállal kell barátkoznia —– mondja jóságos hangon Németh tanácselnök. — Meg fogom próbálni — feleli halkan a kisleány, akit a gyermekbíróság átmeneti otthonban helyezett el és onnan ki fogják helyezni olyan úricsaládhoz, ahol elfelejti, hogy egyedül él a világon. Szabó Dezső becsületsértési pere (Saját tudósítónktól.) Szabó Dezső ma vádlottként szerepelt Wámpscher Endre dr. büntetőjárásbíró előtt. Foss Béla dr. tanár tett feljelentést ellene becsületsértés vétsége címén. A feljelentés szerint ugyanis Szabó Dezső, aki Vasséknak Orbánhegyi út 10 d. számú házában vett ki albérleti lakást, ez év áprilisának elején heves szavakkal kifogásolta, hogy a házon kőmívesek különböző munkálatokat végeznek és nagy zajt csapnak, majd Vass l Béláné előtt férjét becsületében megsértette. Vass Béla dr., a sértett tanár nem jelent meg a tárgyaláson, helyette Ács Jenő dr. (szabadkai) ügyvéd jelentette be, hogy Vass tanár Paksban tartózkodik. A bírónak arra a kérdésére, hogy nem lehetne-e az ügyet békésen elintézni, Ács Jenő kijelentette, hogy a maga részéről nagyon szívesen megtenné ezt, de ügyfele határozott utasítást adott neki és jelenleg nem tud vele érintkezésbe lépni. Szabó Dezső a vádra vonatkozólag azzal védekezik, hogy nem használta az inkriminált kijelentéseket. «■ — Azzal a megállapodással vettem ki a lakást, — úgymond, — hogy ott teljesen csend, lesz, hogy dolgozhatom. Ennek ellenére egy nagy építkezést folytattak ott, ami természetesen óriási lármával járt. Én szóltam emiatt a nagyságos asszonynak,és megjegyeztem, hogy a tanár úr eljárása nem volt korrekt. Dr. Vass Béláné tanúvallomásában kijelenti, hogy Szabó Dezső szemtelen, piszkosszájú embernek nevezte férjét, aki becsapta őt és hazudik. Fel volt sndulva Szabó, de igen barátságosan mondotta ezeket a szavakat. A járásbíró szembesíti az asszonyt Szabó Dezsővel, aki megmarad védekezése mellett. Vassné mosolyogva rázza fejét: Dehogy, dehogy. A Mester olyan izgatott volt, hogy nem emlékszik már a történtekre." Rafael Viktor festőművész a következő tanú, aki szerint Szabó Dezső azt mondotta, hogy jellemtelenség volt a tanártól az az eljárás, hogy nem értesítette a készülő nagyobbszabású építkezésekről. Ács Jenő dr., Vass jogi képviselője, kérte ezután a tárgyalás elnapolásával újabb tanúk megidézését, egyúttal kilátásba helyezte, hogy ez alatt az idő alatt érintkezést találhat ügyfelével a békés elintézés érdekében. Szerkesztő: Tors Tibor. Kiadja: 8 Órai Újság lapkiadó rt Felelős kiadó: Faragó Aladár igazgató. Nyomatott a Budapesti Hírlap nyomdájában, Budapest, Vili,Rökk Szilárd u. 4. és Felelős nyomdavezető: Riedeczki László. 1927 JtNUTES 3